Felszólalás adatai

Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott napirend szerint a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az ülésvezető elnök a vitát holnap 18 órakor zárja le. De arról is tájékoztatom önöket, hogy a holnapi nap folyamán a vita nem nyílik meg. Köszönöm szépen.

Most... - keresem Soltész Miklós államtitkár urat. (Soltész Miklós belép a terembe.) Foglaljon helyet, államtitkár úr!

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/5000. számon már megismerhették képviselőtársaim. A vita megkezdése során a miniszteri expozé, a bizottsági vélemények, valamint a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, további képviselői felszólalásra a vita folytatásában lesz majd lehetőség.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkárának, aki az expozét innen, az emelvényről fogja elmondani, amelynek időkerete 25 perc. Köszönöm szépen, hogy felfáradt, államtitkár úr. Parancsoljon, öné a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mint önök is tudják, a kormány 2010-es hivatalba lépésekor súlyos örökséget vett át elődjétől mind a társadalom állapota, mind a gazdaság helyzete területén. Ez utóbbi örökséget mára az Európában tapasztalható gazdasági, pénzügyi krízis még tovább rontotta. Szembe kell néznünk több olyan megörökölt szerkezeti problémával, amelyek megoldása már nem halasztható tovább, hiszen a meglévő rossz rendszerek finanszírozása fenntarthatatlan.

Az egyik ilyen megörökölt torzulást a rokkantsági ellátórendszerben tapasztalhatjuk. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem a mi kormányunk szembesült elsőként azzal, hogy Magyarország számára milyen terhet jelent a rokkantsági ellátórendszerben meglévő igazságtalanságok, aránytalanságok kezelése és finanszírozása. Ennek az ellátórendszernek az átalakítása, igazságosabbá tétele már az elmúlt ciklusokban is gondként jelentkezett az akkori kormány számára. Ezt jelzi, hogy a rokkantrendszer átalakításával kapcsolatban az elmúlt években több korábbi szocialista kormánytag is felszólalt e Ház falai között, jelezve a probléma meglétét. Ugyanakkor korábban a szavakat, a vészcsengő jelzését nem követte tett, csupán esetleges látszatintézkedések történtek. A kormány most magára vállalta az átalakítás súlyos és nehéz, ám elodázhatatlan feladatát, célunk, hogy a meglévő igazságtalan és inaktivitásra ösztönző rendszert átalakítsuk.

Tisztelt Ház! A Széll Kálmán-terv 11. Adósság és akcióterv alcímet viselő fejezetének 6. pontja célul tűzte ki a rokkantsági ellátórendszer átalakítását, a munkaerőpiacon foglalkoztatottak számának, arányának növelését.

Magyarországon ma 936 ezer egészségkárosodott ember részesül valamilyen rokkantsággal összefüggő ellátásban. 1990-ben a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok száma még alig haladta meg a 230 ezer főt. Hat évvel később a létszám már 350 ezer fölé emelkedett, ami több mint 50 százalékos növekedést jelentett. Ezt az időszakot tekinthetjük a rendszerváltás, az ehhez kapcsolódó gazdasági válság, az erőteljes strukturális átalakítás által előidézett foglalkoztatási sokk időszakának. Ekkor a munkájukat tömegesen elvesztett korábbi foglalkoztatottak igen jelentős része - főként az ötvenes éveikben járók - megélhetését tartósan biztosító megoldásként a rokkantsági nyugdíjba helyezés tűnt kézenfekvőnek, hallgatólagosan a gazdaságpolitika, mind pedig az érintettek beletörődése szempontjából.

Az aktív munkaerő-piaci ellátások nem tudtak tömegeket tartósan a munkaerőpiacra visszavezetni, ez szükségszerűen vezetett a rokkantsági nyugdíjasok létszámának drasztikus emelkedéséhez. A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok száma a '96. évi mintegy 350 ezer főről 2003-ra már 467 ezer főre nőtt, ami a hét év alatt további 33 százalékos növekedést jelentett.

A rokkantsági nyugdíjasok száma 2011-ben összesen 720 ezer, ezen belül a nyugdíjkorhatárt betöltő személyek 383 ezren vannak, a nyugdíjkorhatár betöltése előtt álló I. és II. csoportos rokkantsági nyugdíjasok száma 65 ezer fő. Mintegy 272 ezer III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülő közül 161 ezren érik el öt éven belül a nyugdíjkorhatárt, és 111 ezren vannak azok, akiknek több mint öt év kell ahhoz, hogy elérjék az irányadó nyugdíjkorhatárt. Rendszeres szociális járadékban és átmeneti járadékban összesen 156 ezer fő, rehabilitációs járadékban 25 ezer fő részesül.

A munkaképes korú népességen belül hazánkban kiemelkedően magas a rokkantsági ellátásban részesülők aránya, 2007-ben meghaladta a 12 százalékot, míg Szlovákiában csak 6,3 százalék volt, és ez az arány, az OECD-átlag pedig még kevesebb, 5,8 százalék. Az adatokból is világosan látszik, hogy a helyzet nem az egészségkárosodással, hanem a szakpolitikai intézkedésekkel van inkább összefüggésben. Ezért is fontos, hogy a foglalkozási rehabilitáció szerepének további erősítésével, eszköztárának bővítésével minél több embernek legyen lehetősége újra munkát vállalni, a munkaerőpiacra visszatérni, saját maga és családja eltartását munkajövedelemből biztosítani.

Az új koncepció alapján elkészült, előttünk lévő törvényjavaslat az ellátórendszer átalakításával, a rokkantsági és a rehabilitációs ellátás létrehozásával jelentősen csökkenti a megváltozott munkaképességű személyek számára adható sokféle pénzbeli ellátások számát is. Itt érdemes megjegyezni, hogy milyen ellátások vannak jelenleg: rokkantsági nyugdíj három csoportja, rehabilitációs járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, amelyek különböző jogosultsági és folyósítási feltételek mellett jelentették a megváltozott munkaképesség miatt kieső jövedelem pótlását. Ezzel átláthatóvá és egyszerűbbé teszi az egészségkárosodás miatt megállapítható támogatás rendszerét mind az ellátottak, mind a jogalkalmazók számára a változtatás.

Nézzük, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, részletesen, hogy kit hogyan érintenek a változások. A most benyújtott törvénytervezet a rokkantsági nyugdíjban részesülők közül a nyugdíjkorhatárt már betöltöttek nyugdíjat kapnak változatlan mértékben. A I. és II. rokkantsági csoportba tartozók, valamint a III. rokkantsági csoportba soroltak közül az öregségi nyugdíjkorhatárt öt éven belül betöltők esetében nem jelent változást, részükre a törvény a jelenleg folyósított ellátást biztosítja a továbbiakban is rokkantsági ellátás néven. Mindazok a jelenlegi rokkantsági nyugdíjban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban részesülők, akik esetében a felülvizsgálat a foglalkozási rehabilitációt nem javasolja, majd a továbbiakban is felülvizsgálat előtti mértékben kapják az ellátásukat, tehát annak összege nem csökken. Rokkantsági ellátást fognak kapni, az emelés mértéke azonos lesz a nyugdíjemelés mértékével.

Amennyiben a komplex felülvizsgálat során az érintett foglalkoztatási rehabilitációja javasolt, rehabilitációs ellátást kap, amely a rehabilitáció időtartamára, de maximum három évre állapítható meg. A rehabilitációs ellátás időtartama alatt keresőtevékenység folytatható, azonban ezen időtartamra a pénzbeli ellátás folyósítása szünetel majd.

(11.30)

Az ellátás összege az átalakítással érintett ellátásokban jelenleg is részesülők esetén azok számára, akiknek a megtartott egészsége 50-60 százalék közötti - tehát a mai, jelenlegi 40-50 százalékban egészségkárosodott személyek -, egységesen 28 720 forintot, azok számára, akiknek a megtartott egészsége 30 és 50 százalék közötti - a mai 50-80 százalékban egészségkárosodott személyek - 57 440 forintot állapít meg a javaslat.

A rendszerbe 2012. január 1-jétől újként belépők esetében az összeg az egészségkárosodás előtti 3 éven belül szerzett jövedelem összegének a megtartott egészségük mértékétől függő hányada. A rehabilitációs ellátás mértéke az új belépők esetén azok számára, akiknek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a megrokkanás előtti átlagjövedelem 35 százaléka, azok, akik tartós foglalkoztatási rehabilitációra szorulnak, az átlagjövedelmük 45 százalékának megfelelő ellátást kapnak majd.

Az új ellátórendszer célja a munkaerőpiacra való visszavezetés, amely a támogatott foglalkoztatás, a közfoglalkoztatás, illetve a foglalkozási rehabilitáció hangsúlyos alkalmazásán alapul. Ennek érdekében az egyes ellátottakra és szolgáltatásokra való jogosultság kiinduló alapja az egészségkárosodás mértékén túl a foglalkoztathatóság, illetve a foglalkozási rehabilitáció indokoltsága. A támogatások segítségével kívánjuk az érintetteket a munka világába, a versenyszférába, a közszférába, valamint a Start-munka keretén belül a közfoglalkoztatásba visszavezetni.

A támogatási formák a következő foglalkoztatási eszközöknél jelennek meg. A bevezetni javasolt minimális bürokratikus kötelezettséggel megszerezhető új támogatási forma a rehabilitációs kártya. Ez teljes munkaadói járulékmentességet jelent az egészségkárosodott, ám megmaradt munkavégzési képességgel rendelkező munkavállalók foglalkoztatásának teljes időtartamára. Ezzel érdekeltté kívánjuk tenni a munkaadókat is a foglalkoztatásban. A rehabilitációs kártya kedvezményét a rehabilitációs ellátásra jogosultak vehetik igénybe. A rehabilitációs kártya csak egy azok közül a lehetőségek közül, amelyekkel a megváltozott munkaképességű személyek munkába állását támogatjuk. Azok, akik nem tudnak a rehabilitációs kártya nyújtotta lehetőséggel élni és tartósan elhelyezkedni, a munkaerőpiacon lehetnek tranzit- vagy tartós támogatottak.

A tranzitfoglalkoztatás a foglalkoztatás közben készíti fel a megváltozott munkaképességű embereket arra, hogy alkalmasak legyenek az elsődleges piaci foglalkoztatásra, a tartósan támogatott foglalkoztatás eszköze akkor használható, ha az érintett megváltozott munkaképességű ember esetében nem lehet célként kitűzni a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatást.

Az alapelv az, hogy nincsenek fogyatékosspecifikus munkakörök, hanem mindenki számára alkalmas munkakörülményeket szükséges kialakítani. A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatókat érintő akkreditációs és támogatási szabályok is változni fognak. A módosítások a jelenleg tapasztalható működési problémák megszüntetésére és a megváltozott munkaképességű személyek munkaerőpiacra történő mielőbbi visszavezetésére koncentrálnak, továbbá a támogatások jelenleginél hatékonyabb és átláthatóbb felhasználására ösztönöznek. Minden foglalkoztatóra azonos szabályok lesznek érvényesek, a résztvevő személyére szabott lesz a foglalkozási rehabilitáció módja, amit a foglalkoztatónak végre kell hajtania, együttműködve a rehabilitációs szakigazgatási szervvel.

A támogatás pályázati úton fog a továbbiakban is történni, amelyben az elért eredmények határozzák meg, hogy mely foglalkoztatók vehetnek részt hosszú távon a foglalkoztatási rehabilitáció rendszereiben. A célok eléréséhez a rendszer teljes körű átalakítására van szükség.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító csomag része a szociális törvény is, illetve a gyermekvédelmi törvények, valamint a családok támogatásáról szóló törvény módosítása is. A szociális törvény változását indokolttá teszi, hogy ma Magyarországon a készpénzes segélyezés aránya döntő a természetben nyújtott segélyekhez viszonyítva. Az uzsorajelenség visszaszorításának egyik eszköze a készpénzes segélyezés arányának csökkentése és a természetben nyújtott segélyek arányának növelése. A szociális törvény módosítása ezért növeli a természetben nyújtott segélyek arányát. Az önkormányzatok felhatalmazást kapnak arra, hogy a foglalkoztatható személyeknek nyújtott foglalkoztatást helyettesítő támogatást a rendszeres szociális segélyhez hasonlóan részben természetben nyújtsák, amennyiben a családban védelembe vett gyermek él.

A módosítás kiterjed a lakásfenntartási támogatás rendszerére is. Ezt a támogatást 2011. szeptember 1-jétől elsősorban természetbeni formában kell nyújtani annak érdekében, hogy biztosított legyen a támogatás megfelelő felhasználása. A nagymértékben eltérő helyi adottságok és a szerteágazó közüzemi szolgáltatói hálózatok miatt azonban az ellátás természetbeni formában történő nyújtásának eljárási részletszabályai ez idáig nem kerültek központi szinten meghatározásra. A módosítás meghatározza a szolgáltató és az önkormányzat közötti, az ügyfél pontos azonosításához szükséges adatcsere tartalmát, gördülékenyebbé téve a lakásfenntartási támogatás természetbeni nyújtását. A természetbeni ellátások arányának növelését szolgálja a gyermekvédelmi törvény azon módosítása is, amely a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény jelenleg még pénzben nyújtott elemét kormányrendeletben meghatározandó feltételek szerint természetbeni formában is biztosíthatóvá teszi.

A segélyben részesülő személyek együttműködési kötelezettségének erősítése érdekében a szociális törvény módosítása lehetővé teszi, hogy a települési önkormányzatok - hasonlóan a foglalkoztatást helyettesítő támogatáshoz és a rendszeres szociális segélyhez - a lakásfenntartási támogatás esetében is a lakókörnyezet rendezettségének biztosításához kössék a támogatás folyósítását. A lakásfenntartási támogatást érintő módosítás továbbá, hogy az ellátás megállapítása a képviselő-testületi hatáskörből a jegyző hatáskörébe kerül.

A gyermekvédelmi törvény módosítása az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által javasoltakkal összhangban előírja, hogy a gyermektartásdíj megelőlegezésének felfüggesztésére csak akkor kerülhet sor, ha a kötelezett legalább két egymást követő alkalommal minimum a bíróság által megállapított tartásdíj alapösszegének 50 százalékát meghaladó összeget fizet a jogosult részére gyermektartásdíjként, amelyből már alaposan feltételezhető a fizetési szándék a kötelezett részéről.

A családok támogatásáról szóló törvény módosítása pontosítja az ikergyermekek után járó gyermekgondozási segély szabályait. Egyértelművé teszi, hogy az ikergyermekeket nevelő szülők az ikrekre tekintettel járó magasabb összegű gyermekgondozási segélyre akkor is jogosultak a gyermekek egyéves korát követően, ha 30 órát meg nem haladóan vagy otthon folytatnak keresőtevékenységet. 2012. január 1-jétől általános elvvé válik, hogy a családi pótlékot ott kell fölhasználni, ahol a gyermek él. Ezzel összhangban a családok támogatásáról szóló törvény módosítása kimondja, hogy abban az esetben, ha a gyermek gyámság alatt él és gyermekotthonban vagy szociális intézményben van elhelyezve, vagy a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermek javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben van, a családi pótlékról - függetlenül az intézmény típusától - az intézmény vezetője dönt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat szociális és gyermekjóléti szolgáltatásokat érintő része elsősorban a meglévő ellátási formák működésének hatékonyabbá tételét és a szolgáltatások fenntarthatóságát célzó változásokat tartalmazza, melyek hosszabb ideje fennálló, a fenntartók által jelzett problémákat igyekeznek orvosolni a működési nehézségek csökkentése érdekében.

A fenntarthatóságot segítő intézkedése a törvényjavaslatnak, hogy a férőhelyszám 15 százalékáig olyan idős személyek is beköltözhetnek idősek otthonába, akik egészségi állapotuknál fogva ápolást, gondozást még nem igényelnek, de vállalják a teljes önköltség megfizetését. Állami támogatás a gondozási szükséglettel nem rendelkező ellátott után nem jár.

A szociális szolgáltatásokat érintően jelentős változás, hogy a házi segítségnyújtást biztosító nem állami fenntartóknak - ide nem értve az egyházi fenntartókat - be kell szerezniük az önkormányzat hozzájáruló nyilatkozatát arról, hogy szolgáltatásaik működése szükséges a település, a kistérség szociálisan rászorultjainak számára. A törvényjavaslat intézkedése továbbá, hogy a gyermekjóléti alapellátások vonatkozásában átalakítja a térítési díjra irányadó szabályozást is, így az átláthatóbbá és egyértelműbbé válik.

(11.40)

Fontos, hogy a bölcsőde esetében a fenntartó számára lehetővé válik az étkezésért fizetendő térítési díjon felül a gondozásért is külön személyi térítési díjat megállapítani. De hangsúlyozom: ez lehetővé válik, nem kötelező.

Ugyanakkor a rászoruló, három- vagy többgyermekes, tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeket nevelő családok, valamint az átmeneti gondozásban lévő, ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban elhelyezkedett és az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermekek esetében nem szedhető térítési díj.

További változás még, hogy mind a szociális, mind a gyermekjóléti, gyermekvédelmi területen az intézmények átadásakor megszűnik az egyházi kiegészítő támogatás megfizetése alóli mentesülés.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat harmadik nagy része a munka világát érintő törvények közül többet is módosít. A módosítások egy része az egyes törvények előírásainak egyszerűsítésére, alkalmazásuk megkönnyítésére, a kis- és középvállalkozások adminisztratív és egyéb terheinek csökkentésére irányul, másrészt összhangot teremt az Európai Unió jogszabályaival, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeivel.

Az előzőeken kívül a javaslat olyan módosításokat is tartalmaz, amelyek a gyakorlati tapasztalatok alapján pontosítják az egyes törvények rendelkezéseit. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi törvény kisebb terjedelmű módosításában az a cél érvényesül, hogy az álláskereső részére ellátás helyett elsősorban munkát kell biztosítani. Ezt az elvet juttatja kifejezésre a javaslatnak az a rendelkezése, amely a hatályos szabályozásnál kedvezőbb mértékben állapítja meg a foglalkoztatás bővítését célzó bértámogatás mértékét, ha a munkaadó szociális szövetkezet.

A munkaerő-piaci képzéshez nyújtható keresetpótló juttatás mértékét a hatályos szabályozással szemben nem a kötelező legkisebb munkabérhez, hanem a közfoglalkoztatási bérhez viszonyítottan állapítja meg. A törvény rendelkezéseinek alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján szükségessé vált kisebb módosítások közül említést érdemel az a módosítás, amelynek célja, hogy az önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése ne jelentsen hátrányt az álláskeresési járadékra való jogosultsági idő megállapításánál, továbbá, hogy ilyen esetekben az álláskeresési járadék folyósítása ne megszüntetésre, hanem csak szüneteltetésre kerüljön.

A munkavédelemről szóló 1993. évi törvény módosításával a törvény szabályai összhangba kerülnek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről szóló egyezményével, valamint az Európai Unió jogszabályaival. A munkavédelmi törvény alkalmazása során gyakran okoz nehézséget az összehangolási kötelezettség elmulasztása miatt felelősségre vonható személy, illetve szervezet megállapítása. A módosítás fő szabályként a fővállalkozói, generálkivitelezői, bonyolítói feladatokat ellátó személyt vagy szervezetet, illetve építési munkahelyeken a fővállalkozó kivitelezőt teszi felelőssé az összehangolásért. Ezzel kizárja azt a lehetőséget, hogy a felelősséget a láncolat alján lévő kis- és középvállalkozásokra lehessen áthárítani. A munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezeti feltételeit is neki kell biztosítani.

A munkavédelmi bizottság hatásköre kibővül. Lehetővé válik, hogy a munkavédelmi hatóság az ellenőrzési tevékenységét ellenőrzési irányelv alapján végezze. Az irányelv országosan egységesen határozza meg az adott évben végzendő hatósági ellenőrzések céljait és irányait, ezáltal is biztosítja egységes, de a változó munkavédelmi helyzethez alkalmazkodó ellenőrzési gyakorlat kialakítását.

A módosítás meghatározza azokat az elveket, amelyekre a munkavédelmi hatóságnak a bírság kiszabásakor figyelemmel kell lennie. Ezek egyebek mellett a veszélyeztetés mértéke, a veszélyeztetettek száma, a veszélyeztetés időtartama, annak ismétlődő jellege, a megsértett jogszabályi előírások száma, a veszélyeztetés várható következményei, a sérülés és az egészségkárosodás mértéke.

Az előterjesztés számos, önmagában kisebb jelentőségű módosítást is tartalmaz, amelyek összességükben a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheinek érzékelhető csökkenését eredményezik. Ilyen például, hogy a kockázatértékelés elkészítésére és dokumentálására vonatkozó szabályok egyszerűsödnek, illetve ennek felülvizsgálata csak indokolt esetben, illetve háromévente lesz kötelező.

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi törvény módosítását a munkaügyi hatóság hatásköri szabályainak pontosítása, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény, valamint a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi, 2011. január 1-jétől hatályos szabályaival való összhang megteremtése tette szükségessé.

A módosítási javaslat hatékonyabbá teszi a főbb tevékenységi körök, szakmák, ágazatok ellenőrzési rendszerét. Az államigazgatás hierarchikus rendszeréből adódóan a munkaügyi hatóság hatékonyabban, gyorsabban és egyszerűbben tud majd reagálni a foglalkoztatásban bekövetkező nemkívánatos folyamatokra is.

A javaslat célja: a munkaügyi hatóság hatáskörének szűkítésével a szabálysértésekre vonatkozó párhuzamos hatáskörök és a párhuzamos bírságolás elkerülése. Ezért megszünteti a munkaügyi hatóság szabálysértési bírság kiszabására vonatkozó hatáskörét. A javaslat megszünteti azt a lehetőséget is, hogy a foglalkoztatót a munkaügyi hatóság és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal is ugyanazon jogsértés, a keresőtevékenység folytatására jogosító engedély hiánya miatt szankcionálja.

Az Alkotmánybíróság 39/2011. számú határozata megállapította, hogy a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy nem teremtette meg a cselekvőképtelen nagykorú személyek munka- vagy egyéb jogviszonyon alapuló foglalkoztatásának törvényi feltételeit és garanciát, és felhívta az Országgyűlést, hogy a jogalkotó december 31-éig ezt orvosolja. Ezt a javaslat most megteszi.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat az elfogadását követően 2012. január 1-jétől léphet hatályba. Kérem a tisztelt képviselő hölgyeket és urakat, hogy szavazatukkal, javaslataikkal, módosító indítványukkal támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlásnak megfelelő 5-5 perces időkeretben. Elsőnek megadom a szót Tapolczai Gergelynek, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TAPOLCZAI GERGELY, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos előterjesztés fekszik előttünk: a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló T/5000. számú törvényjavaslat, ami jelentős mértékben fogja megváltoztatni az eddigi struktúrát.

A törvényjavaslat célja teljesen egyértelmű: átláthatóbbá tenni, egyszerűbbé tenni az eddigi ellátási rendszert, elősegíteni a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását. De el kell választanunk két fogalmat: az öregségi nyugdíjat és a szociális ellátásokat. Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és 16 igen szavazattal és 3 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Miért is fontos ez a törvényjavaslat? Az európai fogyatékosságügyi stratégia 2010-2020 céljai között szerepel a megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási rátájának a növelése, összhangban az európai uniós foglalkoztatási növekedési stratégiával. Ennek az a célja, hogy a foglalkoztatási ráta 75 százalékos legyen 2020-ra.

Ez értelemszerűen a fogyatékossággal élő személyekkel is foglalkozik. Mindenki tudja, hogy az európai országok többsége, így Magyarország is elöregedő társadalom, egyre több nyugdíjaskorú van, és egyre kevesebb az aktív munkavállaló.

(11.50)

Tehát a magyar államnak is rá kell lépnie erre az útra, amely a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását növeli. Nemcsak szónokolni kell erről, hanem törvényt is kell alkotni.

A magyar államnak mindenképpen változtatni kellett ezen a régi rendszeren. Amennyiben a népesség 10-12 százaléka kap bármilyen rokkantsági vagy egyéb ellátást, vagy ehhez hasonló ellátást, ez egy döbbenetes szám a többi országhoz képest is, nagymértékben megterheli ez a magyar társadalom teherbíró képességét is. Vagyis növelni kell a foglalkoztatási rátát, az aktív munkavállalók számát is, és racionalizálni kell a szociális védőhálót.

A törvényjavaslat egyértelmű koncepció mentén készült. Az eddigi rendszerben három kategóriába sorolták a megváltozott munkaképességű személyeket. Hangsúlyozom, hogy a mostani törvényjavaslat nem érinti az első két csoport tagjait, az I. és a II. csoport tagjait, csak a III. kategóriát. Ebből a nem rehabilitálható személyek továbbra is megkapják az ellátásaikat, a rehabilitálható személyeket pedig vissza kell vezetni a munkaerőpiacra rehabilitációs szolgáltatások és rehabilitációs kártya segítségével. Tehát az összesen 936 ezer emberből, aki bármilyen rokkantsági ellátásban részesül, összesen 111 ezer embert érint ez a törvényjavaslat, ezenfelül 84 ezer, szociális járadékban részesülő személyt is.

A bizottságban több olyan vélemény is elhangzott, hogy a korábbi években, évtizedekben történtek visszaélések a rendszeren belül. Érthető, hogy a rendszerváltás után nagyon sokan menekülőpályaként választották ezt. Ez az állapot a továbbiakban nem tartható fenn, a társadalom teherbíró képessége véges. Nagyon sok támadás éri a kormányzati terveket is, hogy hogyan akarják megoldani ezt a kérdést. Ezért is üdvözöljük ezt a megoldást, hogy azok, akik nem válaszolnak a nekik kiküldött tájékoztatóra, azok nem fognak ellátást kapni. Vagyis hogyha vannak is ezzel visszaélők, akkor ők saját magukat fogják kiemelni ebből a rendszerből. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Akik valóban jogosultak, ők továbbra is meg fogják kapni az ellátást.

Kérem képviselőtársaimat, támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, és köszönöm a jeltolmácsolást. Most megadom a szót Baráth Zsolt képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

BARÁTH ZSOLT, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságnak a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló T/5000. számú törvényjavaslattal kapcsolatos kisebbségi véleményét ismertetem. Elöljáróban elmondom, hogy az általános vitára nem találtuk alkalmasnak a kormány által benyújtott javaslatot a következők miatt.

Fontosságát és jelentőségét tekintve nem elfogadható, hogy egyfajta salátatörvényben rendezi a megváltozott munkaképességű személyek ellátását, nemcsak hogy udvariatlan, de méltatlan is megítélésünk szerint.

Nem tudjuk támogatni a megszorításokat tartalmazó paragrafusok miatt sem, hiszen jelenleg a társadalom a tűréshatárát már elérte, véleményünk szerint ezzel a javaslattal az egyébként is nehéz helyzetben lévő réteg teljes katasztrófájához vezet, hiszen olyan mértékű és szintű juttatást kíván adni a megváltozott munkaképességűeknek, bármelyik besorolásban, ami még nagyon sok esetben az éhenhaláshoz sem elég.

Nem értünk egyet azzal, hogy egy elég szigorú jogkörökkel rendelkező és elég tág jogosítvánnyal rendelkező hatóságot ültet tulajdonképpen a megváltozott munkaképességűek fejére, még jobban elnehezítve helyzetüket. Nem elfogadható, hogy megnyit kérdéseket a törvénytervezet, de ezeket a kérdéseket nem rendezi.

Továbbra sem tudjuk támogatni, hogy túl nagy keretet enged át a miniszteri rendeleti, illetve kormányrendeleti szintre. Idekapcsolódik például, hogy a megváltozott munkaképességűekkel kapcsolatban, illetve a rehabilitációs hozzájárulással kapcsolatban majd a miniszteri rendelet fogja eldönteni azt, hogy mik még azok a munkakörök, amelyek mentességet kapnak a rehabilitációs hozzájárulás befizetésétől. Véleményünk szerint ez korrupciós lehetőséget rejt magában.

Nem tudjuk támogatni, hogy a kormány a kiszámítható rokkantsági nyugdíjat megvonni tervezi, és egy homályos rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátást tervez helyette bevezetni. A rokkantsági nyugdíj megszüntetésével az állam a korábban szerzett jogokat vonja el, ezzel fokozza az amúgy is meglévő társadalmi feszültségeket. Az, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár előtt több mint öt évvel állók tömegeit szabadítanák rá szinte teljesen esélytelenül a hazai munkaerőpiacra, véleményünk szerint teljesen elfogadhatatlan.

A megszorítások, a bölcsődei díjak emelése tovább rontják Magyarország demográfiáját, így ez részünkről nem támogatható.

Ellentmondások figyelhetők meg a szövegen belül is egyes fogalmak, kategóriák tisztázásakor. A tervezet nem határozza meg a szükséges szervezetrendszert, nem válik világossá, hogy a tervezet hogyan illeszkedik a 2012. január 1-jén hatályba lépő alaptörvény nyugdíjtárgyú sarkalatos törvény létrehozási követelményeihez.

Költségvetési szempontból támogatandó a rendszer potyautasaitól való megszabadulás szándéka, ám a teljes megtisztulás az I. és a II. csoportba tartozók felülvizsgálati mentessége mellett nem kivitelezhető.

A felsorolt indokok alapján nem tudjuk támogatni a kormány által benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az egészségügyi bizottság véleményét Horváth Zsolt képviselő úr ismerteti. Megadom a szót, képviselő úr, parancsoljon!

DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az egészségügyi bizottság ezt az egyébként nagy horderejű törvényjavaslatot megtárgyalta, 18 igen, 2 tartózkodás és 1 nem mellett általános vitára alkalmasnak találta, én magam pedig majd elfogadásra is fogom javasolni minden képviselőtársamnak.

Az egészségügyi bizottságot leginkább az a kérdés érdekelte, amely az egyik legnagyobb változás ebben az ellátásban, hogy nyugdíjszerű ellátásból, amely egyébként a Nyugdíj-biztosítási Alapot terhelte, át fog kerülni az egészségügyi alapon történő ellátásba, vagyis az Egészségbiztosítási Alapot terheli, tehát, ha úgy tetszik, mi, az egészségügyben dolgozók érintettek leszünk, innentől kezdve közös kasszán fogunk élni.

Ennek következtében fontos, számunkra is nagyon fontos, hogy egy olyan új rendszer épüljön föl, amely rendszer az eddigi bonyolult rendszernél egyszerűbb, tisztább viszonyokat teremt és mindvégig átlátható marad. A jogosultság feltételeinek az újragondolása az alapja egy ilyen rendszer kialakításának. Ennek a jogosultságnak a vizsgálatát egy új intézmény fogja vizsgálni, a nevét még mi is szokjuk, NRSZH, azaz Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal. Ők lesznek hivatottak arra, hogy az egyik kulcskérdést, hogy a rendszerben ki mire lesz jogosult, eldöntsék.

A rendszer végtelenül egyszerű lesz: aki a rendszerre rászoruló, az két irányba mehet a rendszerben, ha foglalkoztatási rehabilitációra javasolt, vagyis munkához juttatható bizonyos feltételekkel, abban az esetben rehabilitációs ellátást fog kapni, ha az állapota ezt sajnos nem teszi lehetővé, abban az esetben rokkantsági ellátáshoz fog jutni - azt gondolom, ez tiszta és világos -, és akit ugyan vizsgálnak, de kiderül, hogy erre nincsen szüksége, az marad a munka világában továbbra is.

További kérdés volt a bizottsági ülésen, hogy kik lesznek azok, akikre ez vonatkozik és hogy milyen rendszer, módszer szerint áll munkába, hiszen a mostani meglévő és az új rendszer között azoknak, akik a jelenlegiben ellátást kapnak, ez egy nagy kérdés, az átállás pontos mikéntje. Az új belépők esetében ők már az új rendszerbe kerülnek, tehát itt igazából kérdések nem merülnek föl. Tehát kire vonatkozik? III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülő személyekre. Itt a képviselőtársam előttem már elmondta, ez körülbelül 111 ezer embert érint. Hogyan történik az átállás? Ha valaki nem jelentkezik arra a vizsgálatra, nem válaszol arra a megkeresésre, amit a rendszer küld az irányába, akkor 2012. május 1-jével az ellátása megszűnik.

(12.00)

Ha a jelentkezést megteszi - itt nagyon sok emberről lesz szó, aki majd jelentkezik -, akkor bekerül egy nyilvántartásba, és az ő felülvizsgálata meg fog történni, szükség esetén. Erre természetesen várni kell, senki nem garantálja, hogy 2012. május 1-jéig erre sor kerül, ez nyilvánvaló. És ameddig a felülvizsgálat meg nem történik, addig természetesen a jelenlegi ellátását kapja tovább.

Kire vonatkozik még? Vonatkozik azokra, akik rendszeres szociális járadékban részesülnek. És van egy közös szabály, ami mind a két korcsoportra vonatkozik, nagyon fontos szabály: a mindenkor hatályos öregségi nyugdíjkorhatár előtt öt évvel van az életkoruk. Ez lefordítva - ahogy a bizottságban megfogalmaztuk - azt jelenti, hogy azokat, akik öt évre vannak az öregségi nyugdíjkorhatártól, már elengedjük, mennek ebben a rendszerben tovább, akik viszont még jóval fiatalabbak, mint az öregségi nyugdíjkorhatár, számukra a felülvizsgálat, azt gondoljuk, elkerülhetetlen.

Sokat beszélünk róla, mint orvosok, mi is azt gondoljuk, hogy minket elsősorban nem az érdekel, ha egy beteg embert gyógyítunk, hogy mi volt az az esetleg neki fölróható vagy föl nem róható ok, ami a betegségét kialakította. Ha érdekel, csak annyiban, hogy ne ismétlődjön meg. Minket az érdekel, hogy akinek indokolt, az továbbra is megkapja a biztonságos ellátást, aki viszont indokolatlanul vette igénybe, az legyen kedves és a továbbiakban ezt ne tegye, hiszen a magyar társadalom sem erkölcsileg, sem anyagilag ezt elfogadni nem tudja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt megadnám a kisebbségi vélemény ismertetésének a lehetőségét, ülésvezetői bejelentést kell tennem.

A tegnapi ülésnapon az ülésvezető elnök a kapcsolódó módosító javaslatok házszabályszerű benyújtásának érdekében a képviselői felszólalásokat követően nem zárta le a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. A képviselők előterjesztették indítványaikat, így a részletes vitát most lezárom. A módosító javaslatokról várhatóan a jövő heti ülésünkön döntünk majd.

Folytatjuk munkánkat. Most pedig a kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Szilágyi László képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Nem tartottuk általános vitára alkalmasnak a törvénytervezetet, mert nem látjuk azokat a részletszabályokat, amelyek ismeretében megítélhető lenne a törvény hatása. És itt kell gyorsan megjegyezni, hogy másfél éve adós a kormány azzal a bizonyos rehabilitációs foglalkoztatási stratégiával, amire hatalmas szükség lenne, és a jelen javaslattal is kizárólag valamiféle rövidlátó költségmegtakarítási szempontokat látunk érvényesülni. Nagyon nagy szükség lenne a stratégiára és ennek egy széles körű társadalmi vitájára, és utána kezdődhetne a szükséges törvénytervezeteknek a kidolgozása és politikai vitája.

A Széll Kálmán-tervben beharangozták, hogy mi fog történni, 2012. január 1-jéig gondolták volna, hogy 220 ezer rokkantnyugdíjas felülvizsgálatát elvégzik. Ez nem történt meg, ebben a javaslatban némiképp más számokat látunk, közelítőleg csak 195 ezer fő felülvizsgálata a cél. Komoly megtakarításokat remél ettől a Széll Kálmán-terv kiötlője, százmilliárdos nagyságrendben, már 2011-2012-re is, ami nyilvánvalóan így elmaradt, sőt, a 2013-as évre 117 milliárd forintot remélnek megtakarítani. Ezek a tömeges felülvizsgálatok nem történtek meg eddig, és a 2012-es költségvetésben nem is számolnak a megtakarításokkal.

A rokkantellátás átalakítása borítékolható volt annak fényében is, hogy a korhatár alatti rokkantsági nyugellátás és rehabilitációs járadék előirányzata átkerült a költségvetésben a Nyugdíj-biztosítási Alapból az Egészségbiztosítási Alapba.

Tisztelt Ház! A célokkal alapvetően egyetértenénk, miszerint a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci részvételét mindenképpen javítani kellene. Mindannyian tudjuk, hogy túl magas Magyarországon az állami járadékokon élők aránya, és ez biztosan nincsen így jól. De vajon mi ennek az oka, fel van-e ez tárva kellőképpen és megfelelő mélységben? Nyilvánvaló, hogy ez egy kényszerpálya volt, hiszen a rendszerváltás után a munkaerőpiac rengeteg munkaerőt nem tudott felszívni, és a mostani kilátások semmivel sem jobbak, nem látjuk azt, hogy újabb százezres nagyságrendben kihelyezünk embereket az elsődleges piacra, akkor meg tud ott kapaszkodni és munkához tud jutni. Egyelőre az egészségeseknek sincsen munkájuk.

A törvényjavaslat jelenlegi formájában a támogatások rendkívül alacsony összege, valamint a várhatóan továbbra is fennálló munkaerő-piaci hátrányok miatt csak arra alkalmas, hogy egy erőteljes további elszegényedési folyamat induljon el ebben a populációban. A tervezet lényege sajnos a pénzspórolás, és még ahhoz képest is, amit államtitkár úr néhány hete ismertetett, sokkal kisebb számokat látunk, sokkal kisebb ellátásokat látunk ebben a törvényjavaslatban, jelentősen csökkentek a járulékok.

Ezek az ellátások kizárólag jövedelempótló jellegűek, és nincsenek beépítve a hátránykompenzációt szolgáló költségelemek, miközben a megváltozott munkaképességű személy számára elengedhetetlen a folyamatos egzisztenciális kiszámíthatóság. Ezt a tervezett szabályozás ezt nem biztosítja.

A tervezett jelentős jövedelemcsökkentés mellett másik súlyos hibája az előterjesztésnek, hogy a munkavállalás ellen hat - megítélésünk szerint - a keresőtevékenység lehetőségének megvonásával, illetve ennek korlátozásával. A javaslat bünteti és szabályosan nyomorba dönti azt a rehabilitációs ellátásban részesülő megváltozott munkaképességű személyt, aki maradék munkaképességével részmunkaidőben tudna elhelyezkedni, és megszűnik ez alatt az idő alatt a járuléka, és ez nagyon komoly egzisztenciális problémát fog eredményezni. Az új rendszer szerint csak akkor tudja fenntartani magát, ha teljes munkaidőben, teljes munkabérért helyezkedik el, ugyanis sem az ellátás összegéből, sem a részmunkaidős munkából önmagában nem lehet megélni.

Ilyen okok miatt a törvénytervezetet jelenlegi formájában nem tudjuk támogatni, és a vitában ehhez számos példát fogunk felvonultatni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság írásban nyújtotta be ajánlását, viszont a kisebbségi vélemény itt fog elhangozni szóban, és megkérem Kaufer Virág képviselő asszonyt, hogy ismertesse azt.

Parancsoljon, képviselő asszony!

KAUFER VIRÁG, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A foglalkoztatási bizottság hétfői ülése igen zaklatott körülmények között zajlott, hiszen egyszerre kellett volna tárgyalni ezt a törvénytervezetet két bizottságnak, ami természetesen fizikai képtelenség. A vitát emiatt kénytelen volt a foglalkoztatási bizottság a kormány képviselői nélkül megkezdeni, így a vita maga a megjelent érdekvédelmi szervezetek hozzászólásaival kezdődött.

A felszólaló civilek - maguk is megváltozott munkaképességű személyek - konstruktív hozzászólásaikban kiemelték, hogy a megvonások mellett az igazi probléma az előttünk fekvő tervezettel az, amit úgy nevezhetünk, hogy a keresetkorlátozás meghatározása.

Az ellenzéki pártok egyetértettek abban, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt a törvényből elsősorban a költségvetési megtakarítás olvasható ki elsődleges célként. A tervezet saját célkitűzéseinek nem felel meg, vagyis annak, hogy növelje a foglalkoztathatóságot, hiszen nem tér ki számos lényegi, strukturális kérdésre, azokat rendeleti szabályozásra bízza.

Fontos azonban kiemelni, hogy van egy forradalmi elem, amelyet mindenképpen üdvözölni tudunk, és ez pedig a rehabilitációs kártya bevezetése, amely a Start-kártya rendszeréhez hasonlóan - amelyet tudomásom szerint a kormány felszámolni készül - célzottan tenné lehetővé a járulékbefizetési kedvezményeket a munkáltatók számára abban az esetben, ha megváltozott munkaképességű személyt alkalmaznak.

Ugyanakkor az ellenzéki pártok abban is egyetértettek, hogy a jelentős jövedelemcsökkenés, amely a törvénytervezetből kiolvasható, komoly problémákat fog előidézni annál a 130-140 ezer embernél, akit a törvény érinteni fog.

(12.10)

A Jobbik képviselője kiemelte azt: üdvözli, hogy a bányászok helyzetét rendezi ez a törvénytervezet azzal, hogy egy '91-es kormányrendeletet törvényerőre emel.

Az ellenzéki pártok ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy kritikával illették a kormányt, a kormányzat kommunikációját az elmúlt hónapokban a megosztó és megbélyegző kommunikáció miatt, amely tulajdonképpen bűnbakot csinált a megváltozott munkaképességűekből, a rokkantnyugdíjasokból, és ezzel azt érték el igazából, hogy megosztotta a társadalmat, és bűnbakot csinált ebből a társadalmi csoportból. Erre semmi szükség nem volt. Láthatóan, ahogyan elkezdődtek a felülvizsgálatok, a rokkantsági felülvizsgálatok, sokkal kevesebb volt a visszaélések, a törvényellenes juttatások száma, mint amennyire azt a kormány a Széll Kálmán-tervben saccolta.

Nagyon fontos kritika volt az ellenzéki pártok részéről a vállalkozással kapcsolatos változások kérdése. Jelen pillanatban egy rokkantnyugdíjas úgymond kiegészítő tevékenység szerint tud adózni vállalkozása után, ezzel némi kiegészítő jövedelemre téve szert. Ez meg fog változni, és teljes főállású vállalkozóként kell majd adóznia, ami jelentős adóteher-növelést fog eredményezni.

A rehabilitációs albizottság elnökeként engedjék meg, hogy ugyanakkor kifejezzem csalódottságomat is a kormányzat felé. Az albizottság az elmúlt másfél évben többször kommunikálta a kormány felé együttműködési szándékát - a társadalmi egyeztetésben különösen - mind a foglalkoztatási rehabilitációs stratégia kidolgozásában, mind az előttünk fekvő törvény kidolgozásában. Ugyanakkor erre a kormányzat nem tartott igényt.

A bizottsági tárgyalás és a benyújtás között eltelt mindössze öt nap arra sem adott számunkra lehetőséget, hogy az albizottságot összehívjuk, és azt megtárgyalja, mielőtt a főbizottság, a foglalkoztatási bizottság elé kerül a tervezet. Ezt sajnálattal tapasztaltuk, nem értjük ennek az indokát, nem értjük, hogy a nyilvános egyeztetésnek e demokratikus eszközével miért nem kívánt élni a kormány, ha szándékai megfelelőek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most a honvédelmi bizottság véleményének ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Földi László képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

FÖLDI LÁSZLÓ, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi és rendészeti bizottság 2011. november 22-ei ülésén megtárgyalta a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról és egyes törvények módosításáról szóló T/5000. számú törvényjavaslatot, és azt 13 igen, 2 nem szavazattal és 1 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta.

A javaslat a megváltozott munkaképességű személyek számára biztosított ellátások egységes rendszerét hozza létre, amelynek célja, hogy megteremtse a feltételeket a megváltozott munkaképességű személyek megmaradt, fejleszthető képességeire épülő foglalkozás-központú rehabilitációjának, társadalmi integrációjának, foglalkoztatásának elősegítésére.

A bizottság javasolja a tisztelt Háznak, hogy fogadja el a törvénytervezetet, s ezzel új rendjét, új rendszerét alakítsa ki e területnek.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági és kisebbségi vélemények ismertetésének végére értünk.

Most a vezérszónoki felszólalások következnek 20-20 perces időkeretben, amelyek között a Házszabály előírásainak megfelelően kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Talabér Mártának, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony!

TALABÉR MÁRTA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon elkezdjük a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakításához kapcsolódó új intézményrendszer koncepciójáról és egyes törvények módosításáról szóló törvénytervezet vitáját, és ezzel a nyugdíjrendszer átalakítása teljes lesz, a nyugdíjakat a nyugdíjkasszából, az egyéb ellátásokat pedig a nemzeti szociálpolitikai alapból, illetve az egészségügyi alapból fogják biztosítani.

Ezzel a törvénymódosítással a megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott személyek ellátórendszerének olyan irányú átalakítására tesz javaslatot a kormány, amivel célja a komplex rehabilitáció eszköztárával a foglalkoztatás elősegítése. De mielőtt a változásokról szólnánk, tekintsünk vissza az elmúlt húsz esztendőre, hogyan is alakult a rokkantsági nyugdíjban részesülők létszáma.

Az elmúlt időszak 1990 óta két fő szakaszra bontható. Az első a 2000-es évek közepéig tartott, a második pedig azóta is tart. A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok száma 1990-től a 2000-es évek első harmadáig intenzíven nőtt, aztán néhány évig magas szinten stagnált, majd lassú és az elmúlt egy-két évet tekintve gyorsuló csökkenést mutatott. 1990-ben a korhatár előtti nyugdíjasok száma még alig haladta meg a 230 ezer főt, 6 évvel később a létszám már 350 ezer fölé emelkedett, ami több mint 50 százalékos növekedést jelentett. Ez a rendszerváltás utáni időszak a foglalkoztatási sokk időszakának is nevezhető, amikor a munkájukat nagy számban elvesztő emberek egy jelentős része a rokkantsági nyugdíjat választotta vagy találta megoldásnak.

A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok számának gyors növekedése 1996 után is folytatódott. Ebben már jelentős szerepe volt az 1997-es nyugdíjkorhatár-emelésnek is, így az 1996-os 350 ezer főről 2003-ra 476 ezer főre nőtt a létszám, ami újabb 33 százalékos növekedést jelentett. A helyzet tarthatatlanságát már az előző kormány is felismerte, és tett erőfeszítéseket az ellátórendszer átalakításának irányába.

A 2005-ös 466 ezer korhatár alatti rokkantnyugdíjas száma 2011-re 313 ezer főre csökkent. Az öregségi nyugdíjkorhatárt elért rokkantsági nyugdíjasok száma szintén nőtt mintegy 24 százalékkal az elmúlt 21 esztendőben, de közel sem olyan mértékben, mint a korhatár előtti ellátást igénybe vevőknél. Ha a lakosság egészét nézzük, akkor megközelíti a 10 százalékot a rokkantsági ellátásban részesülők aránya, a munkaképes lakosságot tekintve viszont meghaladja a 12 százalékot. Ez Szlovákiában 6,3 százalékos arány volt, az OECD-országokban pedig 5,8 százalékos, ahogy azt már Soltész Miklós államtitkár úr és Tapolczai Gergely képviselőtársam is említette.

A rokkantsági nyugellátásban részesülők területi megoszlása jól tükrözi az országrészek fejlettségi különbségeit és munkaerő-piaci folyamatait. A kedvezőbb adottságú területeken a rokkantsági nyugellátásban részesülők arányszáma a népesség egészéhez viszonyítva alacsonyabb. Az ellenpólust Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megye jelentik, ebben a két megyében a legmagasabb.

Miért is szükséges a rendszer átalakítása? A jelenlegi átláthatatlan és fenntarthatatlan, emellett sok visszaélésre ad lehetőséget, jelenleg is többek ellen folyik eljárás, és nem ösztönöz munkavállalásra akkor sem, ha az egészségi állapot részben azt lehetővé tenné. A javaslat a megváltozott munkaképességű emberek számára biztosított ellátások egységes rendszerét hozza létre, hogy megteremtse a feltételeket a megváltozott munkaképességű személyek megmaradt, fejleszthető képességeire épülő foglalkoztatás-központú rehabilitációjának, társadalmi integrációjának és foglalkoztatásának elősegítésére.

Az új rendszer szintén társadalombiztosítási alapú lesz, azonban a nyugdíjrendszerű ellátások helyett egészségbiztosítási alapú ellátás kerül bevezetésre. A megmaradt munkaképesség minősítése során teljesen új minősítési rendszer kidolgozására és új kategóriák bevezetésére kerül sor. Rehabilitációs ellátásban részesül majd a foglalkozási rehabilitációra javasolt személyek köre. Rokkantsági ellátást kapnak majd a foglalkozási rehabilitációra nem javasolható egészségkárosodott személyek.

(12.20)

Nézzük, hogy kiket is nem érint a változás! Az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyeket, 384 ezer főt. Ők az ellátásukat rendes öregségi nyugdíjként és nem rokkantnyugdíjként, és a jövőben is változatlan összegben fogják megkapni. Nem érinti az irányadó nyugdíjkorhatár betöltése előtt álló, I. és II. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülőket, mintegy 65 ezer főt. Ők rokkantsági ellátást kapnak, változatlan összegben. Nem érinti az öt évvel az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt álló, jelenleg III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülőket, 161 ezer főt. Ők rokkantsági ellátást kapnak, változatlan összegben.

Ha összesítve nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy az ilyen ellátási formákban részesülőknek mintegy háromnegyedét nem érintik a most bevezetésre kerülő változások.

Kik azok, akiket érint? Érinti az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt több mint öt évvel álló, III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülő személyeket, akik 111 ezren vannak. Ebben az esetben három dolog történhet. Erre már utaltak képviselőtársaim is, akik a bizottsági többségi véleményeket mondták el. Amennyiben nem kéri állapota felülvizsgálatát az érintett, akkor az ellátás folyósítása 2012. május 1-jével megszűnik. Ha kéri, és a vizsgálat alapján nem foglalkoztatható, illetve rehabilitációja nem javasolt, akkor rokkantsági ellátást kap, változatlan összegben. Ha a vizsgálat alapján foglalkoztathatónak, rehabilitálhatónak minősül, akkor rehabilitációs ellátásban fog részesülni.

Szintén érinti a jelenleg rendszeres szociális járadékban részesülő személyeket, akik az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár előtt több mint öt esztendővel állnak. Itt - hasonlóan az előző helyzethez - amennyiben nem kéri az illető az állapota felülvizsgálatát, úgy az ellátás folyósítása 2012. május 1-jével megszűnik. Ha a vizsgálat alapján nem rehabilitálható és nem foglalkoztatható, rokkantsági ellátást kap, változatlan összegben, amíg a jogosultsági feltételek fennállnak. Ha foglalkoztathatónak és rehabilitálhatónak minősül, akkor rehabilitációs ellátásban részesül.

Az érintettek a változásokról 2012 januárjában levélben értesítést fognak kapni; akik kérik az állapotuk felülvizsgálatát, azoknak 2012. március 31-éig lesz módjuk ezt kezdeményezni.

A felülvizsgálatoknak, illetve az új jogszabály alapján történő orvosszakértői komplex rehabilitációs szakértői vizsgálatnak a leglényegesebb változása a szemléletváltás, ami a korábbi, csak az elveszett egészségi állapot, az elveszett munkaképesség mértékének a meghatározása helyett új szemléletet fog képviselni, a megmaradt egészségi állapotból indul ki, és a foglalkoztatás-központú rehabilitációra koncentrál.

A jogszabálytervezet 3. §-ában foglaltak alapján az új minősítési kategóriák a következők lesznek. "A" kategóriába azok fognak tartozni, akiknél 60 százalék feletti a megmaradt egészségi állapot, ők rehabilitálhatóak, ebben az esetben nem jár támogatás.

"B" kategória esetén 50-60 százalék közé tehető a megmaradt egészségi állapot. "B1" kategória esetén a foglalkoztathatóság rehabilitációval helyreállítható. "B2" kategóriába azok fognak tartozni, akiknél az egészségi állapot mértéke alapján lehetőség lenne a rehabilitációra, azonban az egyéb tényezők - szociális helyzetük, foglalkoztatási előzmények, illetve a vizsgálat során feltárt egyéb személyes körülmények - miatt a minősítő bizottság úgy dönt, hogy nem javasolja a komplex rehabilitációt.

"C" kategóriába a 30-50 százalék közötti egészségi állapottal rendelkezők fognak kerülni. Hasonlóan az előzőhöz, itt is kétfelé válik a besorolás. "C1" lesz az a kategória, akiknél az egészségi állapotnál javasolt a rehabilitáció, a "C2" pedig az, ahol nem.

"D" kategória esetén 30 százaléknál kevesebb a megmaradt egészségi állapot, de önellátásra képesek, és csak folyamatos támogatással foglalkoztathatóak.

"E" kategória esetén az egészségkárosodás jelentős, önellátásra részben vagy egyáltalán nem képes.

A rehabilitációs járadékról megszületett törvény életbelépése óta azt a tapasztalatot lehetett leszűrni, hogy az nem váltotta be teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket, hisz közel sem foglalkoztatnak a kívánt mértékben megváltozott munkaképességű embereket a vállalkozások és a közintézmények sem, inkább befizetik a rehabilitációs hozzájárulást. Ha az államnak ilyen jogcímen befizetett összegből - 60 milliárd forintról beszélünk - munkahelyeket hoznának létre akár az önkormányzatok, akár a vállalkozások, akkor 60 ezer új munkahelyet lehetne biztosítani a megváltozott munkaképességű embertársainknak.

Vannak jó példák. Hadd mondjak egyet saját, szűkebb pátriámhoz kötődően, jelesül Várpalotát említve, ahol a megújult Thury-várban jelenleg 18 megváltozott munkaképességű emberrel látjuk el a feladatokat, de van pécsi példa is, ahol a térfigyelő rendszer működtetésében foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű embereket. De talán egy divatmárkát is lehet a mai napon reklámozni, ez pedig az Attitude nevet viseli. Pár hete nyílt meg az első boltja az egyik nagy bevásárlóközpontban, és egy neves hazai tervezőnővel kooperálva megváltozott munkaképességű emberek készítenek világszínvonalú termékeket, nemcsak ennek a márkának, hanem nagy, világszerte ismert cégeknek is. Arra biztatom ezúton is az önkormányzatokat és a vállalkozásokat egyaránt, hogy éljenek a munkahelyteremtésnek ezzel a formájával.

A foglalkoztatási rehabilitáció a jelenlegi bonyolult és néhol pazarló támogatási rendszerét egy egyszerűbb, rugalmasabb rendszerrel szeretnénk felváltani. Az ötféle támogatás helyett kettő lesz, a bér- és költségkompenzáció, illetve - ez is többször elhangzott már a mai napon - bevezetésre kerül a rehabilitációs kártya.

Ahogy az elején említettem, az előterjesztés érinti a szociális törvényt, illetve a gyermekvédelmi és családtámogatási törvényeket is. Melyek ezekben a legfontosabb változások? A szociális törvény esetében az önkormányzatok 2012. január 1-jétől felhatalmazást kapnak arra, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatást - a rendszeres szociális segély szabályozásához hasonlóan - részben természetben nyújtsák, amennyiben a családban védelembe vett gyermek él.

A lakásfenntartási támogatás természetbeni nyújtásának gördülékenyebbé tétele érdekében a törvény kiegészül a szolgáltató és a jegyző közötti adatcsere tartalmára vonatkozó szabályokkal, továbbá az önkormányzat a jogosultság megállapítását a lakókörnyezet rendezettségének biztosításához kötheti.

A közterületen tartózkodó hajléktalanok jelenleginél nagyobb számban történő ellátására teremti meg a lehetőséget az éjjeli menedékhelyen engedélyezhető férőhelyek maximális számának növelésével, különös tekintettel a téli időszakra vonatkozóan.

A települési, illetve a társulásban részt vevő önkormányzatok a nem állami fenntartású házi segítségnyújtók esetében - ide nem értve az egyházi fenntartásúakat - felhatalmazást kapnak, hogy eldöntsék, beengednek-e más szolgáltatót a településre. Oka a további indokolatlan terjeszkedés és az állami támogatás kiáramlásának megakadályozása. A házi segítségnyújtást biztosító szolgáltatónak be kell szereznie az önkormányzatok hozzájáruló nyilatkozatát működésükhöz.

Azok az idős emberek, akik vállalják a teljes önköltség megfizetését, gondozási szükséglet vizsgálata, illetve jövedelem- és vagyonvizsgálat nélkül is bekerülhetnek a jövőben az idősek otthonába, maximum a férőhelyszám 15 százalékáig.

További változás lesz a segélyben részesülő személyek együttműködési kötelezettségének erősítése érdekében, hogy az utóbbi időszakban több intézkedés is megvalósult, így hangsúlyosabbá vált a közfoglalkoztatásban való részvétel kötelezettsége. A szociális törvény módosítása pedig lehetővé tette, hogy a települési önkormányzat 2011. január 1-jétől a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, 2012. január 1-jétől pedig a rendszeres szociális segély esetében is a lakókörnyezet rendben tartására vonatkozó követelményt írjon elő.

(12.30)

Mi várható a gyermekvédelmi és családtámogatási törvények módosítása területén? Az előterjesztés lehetővé teszi, hogy a családi napközi, illetve a családi gyermekfelügyelet fenntartója a működési engedélyében szereplő férőhelyszám felett több gyermek szülőjével, törvényes képviselőjével köthessen megállapodást. A szolgáltatást azonos időben igénybe vevő gyermekek száma ebben az esetben sem haladhatja meg a működési engedélyben meghatározott férőhelyszámot.

A térítésidíj-szabályok is átalakulnak. Bölcsőde esetében az előterjesztés megteremti annak a lehetőségét a fenntartó számára, hogy az étkezési térítési díjon felül a gondozásért és külön személyi térítési díjat állapíthasson meg a havi rendszeres jövedelem figyelembevételével. A rászoruló, többgyermekes, illetve a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeket nevelő családok a jelenlegi kedvezményekkel megegyező mértékű kedvezményekre lesznek a jövőben is jogosultak. A javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez kapcsolódó pénzbeni ellátás természetbeni formában is megállapítható legyen.

Változik a gyermektartásdíj-megelőlegezés felfüggesztésének szabálya. Erre a jövőben csak akkor kerülhetne sor, ha a kötelezett legalább két egymást követő alkalommal minimum a bíróság által megállapított tartásdíj alapösszegének 50 százalékát meghaladó összeget fizet a jogosult részére gyermektartásdíjként, amiből már alaposan feltételezhető a fizetési szándék részéről. Pontosításra kerülnek az ikergyermekek után járó gyermekgondozási segély szabályai, az ikergyermekeket nevelő szülők magasabb összegű gyermekgondozási segélyre akkor is jogosultak a gyermekek egyéves korát követően, ha 30 órát meg nem haladóan vagy otthon folytatnak keresőtevékenységet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat egy hosszú és alapos előkészítés után került az Országgyűlés és annak bizottságai elé. Számos egyeztetés zajlott le ezen a téren. Úgy gondolom, hogy ez az alaposság megnyugtató lesz a jövőben mindenki számára, mindenki számára valamilyen megoldást nyújtani fog, és egyben lehetővé teszi, hogy a rendszer fenntartható legyen. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Tóth Csaba képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz felszólalásomat egy érintett állampolgár leveléből néhány részlet ismertetésével kezdeném. Idézet a levélből: "III. csoportos rokkantnyugdíjas vagyok, egyéni vállalkozó, kiegészítő tevékenységgel. 1991-ben súlyos gerincsérvvel, asztmával, súlyos fokú halláskárosodással leszázalékoltak. Sajnos, engem is érinteni fog a változás, mert a III. csoportba tartozom. Két fiúgyermekem van. Jelenleg a rokkantnyugdíjam 50 ezer forint, plusz havi 40-50 ezer forintot vállalkozásból keresek. Sajnos, az egészségi állapotomnak köszönhetően nem tudok több munkát vállalni, mert a gerinc- és hallásproblémám ezt nem teszi lehetővé. Lényegében a feleségem tartja el a családot, mert neki egyelőre még van munkája.

2005-ben vettem fel hitelt a meglévő lakásomra. Véglegesített rokkantságom miatt a bank adott hitelt, nem volt probléma. A mai napon megkérdeztem a bankot, mi van olyankor, ha elveszik a rokkantnyugdíjat, mert sajnos a napisajtóból ezt tudom levonni. A bank szerint, ha nem tudom törleszteni a hitelem, akkor nagyon sajnálják, de felmondják a hitelszerződést, és elárverezik az ingatlant. Iszonyú nagy stresszben élek, nyomaszt, hogy szétrobban a családom, elvesztem a lakásom, teljes lesz a káosz. Továbbmegyek a problémával, mert sajnos nincs vége. Ha elveszítem a jogosultságot a nyugdíjra, akkor megszűnik a kiegészítő tevékenység funkciója, mert a továbbiakban nem nyugdíjas leszek, hanem, ha Isten is megsegít, rokkantsági járadékos. Ezzel csak az a baj, hogy járadékosként nem lehetek kiegészítő tevékenységben, mert csak a nyugdíj mellett dolgozók vehetik igénybe.

Ha főállású vállalkozóvá válok, abban a pillanatban minimálbér után kellene dolgoznom, de sajnos a bevétel szűke miatt nem tudom kitermelni a járulékokat. Magyarán, csődbe kerülök. Tehát megvonják tőlem a nyugdíjam, megszűnik a vállalkozásom, nem tudjuk törleszteni a hitelt, és elviszik a lakásomat. A gyámügy elveszi a gyerekeimet, mert nem tudom felnevelni őket, én meg a nejem elválunk, mert sajnos a tehetetlenségem miatt elhagy, mert a hallásom miatt már nincs türelme hozzám. Eddig még úgy-ahogy elvoltunk, mert igyekeztem még betegen is munkát vállalni, hogy a család egyben és szeretetben maradjon. Kilátástalan a helyzetem.

Nem tudom, hogy az új rendszerben engem mint véglegesített rokkantnyugdíjast is felülvizsgálnak-e vagy nekem kell jelentkeznem. Bízva reménykedem, hogy nem vonják meg tőlem, tovább is kapom a szerény 50 ezer forintot. Nem tudom, hogy mi lesz velem, de ha ezek a sorozatos katasztrófák beütnek, akkor semmi értelme az életemnek. Elnézését kérem, hogy zavartam levelemmel, de végső elkeseredettségemben írtam, mert úgy érzem, hogy a törvénnyel eljön számomra a vég. További jó munkát, békességet kívánok önnek. Őszinte tisztelettel egy keresztény vallású ember."

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, a levél magáért beszél. Felveti mindazt, amiről a későbbiekben beszélni szeretnék. A szerzett jogok megsértését, az ellehetetlenülő munkavégzést, a megélhetési problémákat, a kilátástalanságot és az elkeseredettséget - ezt érzik ma a rokkantnyugdíjasok, de ezt érzik sokan mások is, akik nem nyertek, hanem csak veszítettek. Az előttünk fekvő javaslat lényege, hogy a rokkantnyugdíj mint ellátási forma megszűnik. A mai rendszerben létező, a megváltozott munkaképességűeket érintő juttatások, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rehabilitációs járadék, a rendszeres szociális járadék, az átmeneti járadék, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka megszűnnek.

A jövőben két ellátásra fog egyszerűsödni a rendszer, a rokkantsági ellátásra és a rehabilitációs ellátásra. Azonban az átállás nem minden érintett számára automatikus, sőt a III. kategória alapján ellátottaknak maguknak kell kérniük a felülvizsgálatot, a komplex minősítést. A módosítás nemcsak a minősítés rendszerét érinti, hanem az ellátások összegét is, amely függ az egészségi állapottól is. Mindez azt jelenti, hogy nagyjából 190 ezer embertől veszik el a rokkantellátását 2012-ben. Az érintettek csupán egy értesítést fognak kapni, hogy a jelenlegi rokkantsági nyugdíjuk vagy rendszeres szociális járadékuk meg fog szűnni. Aki a továbbiakban nem szeretne ellátás nélkül maradni, most nem munkaképes vagy nem tud elhelyezkedni, annak magának kell kérnie újra a felülvizsgálatot.

Matolcsy György szerint, ha a kormány az ortodox gazdaságpolitika szerint hozta volna eddig az intézkedéseit, akkor a szociális rendszert totálisan szét kellett volna verni. Úgy tűnik, mégis sikerült ezt megtenni a kormánynak, hiszen ezzel a javaslattal éppen a már csak fél lábon álló szociális rendszer másik lábát rúgják ki. Először elvették a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket, aztán a korhatár előtti nyugdíjakat szüntették meg, szociális segélyeket csökkentettek, szüntetnek meg, most pedig a megváltozott munkaképességűek támogatásait veszik el. Önök átverték az embereket, a rokkantnyugdíjasokat is. Korábban azt mondták, hogy senki nem marad ellátás nélkül, aki jogosult, most mégis azt látjuk, hogy aki eddig jogosult volt, annak is magának kell kérnie az ellátást; miközben ezek az emberek szakértői bizottságok döntései alapján, szakmai vélemények révén váltak jogosulttá az ellátásukra, amit a kormány most egy tollvonással elvesz. Ezzel nem egyszerűen szerzett jogokat vesznek el, hanem alapjaiban ingatják meg a jogkövető embereket az államba, a jogbiztonságba vetett hitükben.

Államtitkár úr szerint nem a költségmegtakarításon van a hangsúly, hanem csak a rokkantsági nyugdíjrendszer miatti társadalmi feszültséget próbálják meg feloldani. Arra a társadalmi feszültségre gondol, amit éppen önök gerjesztettek, amikor összeugrasztják a gyermekeseket a gyermektelenekkel, az időseket a fiatalokkal vagy az egészségeseket az egészségkárosodottakkal? Végül is addig sem azzal foglalkoznak, hogy kevesebb lett a nettó bérük, hogy több éve nem emelkedett az ellátásuk, hogy elvették a magán-nyugdíjpénztári befizetéseiket, hogy visszamenőleges hatállyal vesznek el juttatásokat.

De ha nem a költségmegtakarításon van a hangsúly, akkor államtitkár úr miért mondta azt, hogy 2015-ig mintegy 190 milliárd forintot takaríthat meg az állam a rokkantnyugdíjrendszer átalakításával? Sőt, a kormányszóvivő szerint a rokkantnyugdíjasok miatt növekszik az államadósság. Ezt komolyan gondolják? Önök komolyan beteg, rokkant emberek ellátásainak csökkentésétől várják az államadósság csökkentését? Az elmúlt másfél évben már számtalanszor bebizonyították, hogy szociális érzékenységük egyenlő a nullával. Már többször elmondtuk, hogy a társadalom szétszakadásához vezet a kormány azon gazdaságpolitikája, amely a gazdagoknak még többet ad, és a szegényektől vesz el.

Adózó, dolgozó emberek százezreinek egy fillérrel nem lett jobb, sőt veszítettek az önök egykulcsos adórendszerével. A munkanélküliek, a gyermekes családok támogatásait kormányra kerülésük óta nem emelték, így azok jelentősen veszítettek értékükből. Jövőre az áfaemelés, a növekvő infláció mindenkit sújt, de még inkább azokat, akik szociális, társadalombiztosítási juttatásból élnek. Elvették a magán-nyugdíjbefizetéseket, elvették a gáz- és távhőtámogatásokat, elveszik az adójóváírást, és most még elveszik a rokkantnyugdíjasok ellátását is. Mindeközben bűnbakká tették a munkanélkülieket, a hajléktalanokat és még a rokkantakat is, mintha ők lennének a felelősek az államadósság növekedéséért.

Az alaptörvény elfogadásával jövőre tovább sérülnek a szociális jogok, az egyes intézkedések újabb és újabb feltételekhez kötik az egyre kisebb mértékű támogatásokat.

(12.40)

Miközben pedig azt próbálják beadni az embereknek, hogy nem járnak rosszabbul, hogy senki nem fog rosszabbul járni. Ennek egyik példája az, hogy leveleket küldenek a nyugdíjasoknak, hogy garantálni akarják a nyugdíjak értékállóságát. A gond az, hogy amit önök eddig garantáltak, abból semmi nem lett vagy éppen az ellenkezője lett. A Fidesz garantálta, hogy megvédi a nyugdíjpénztári befizetéseket; annyira megvédték, hogy inkább magukhoz ragadták. A Fidesz garantálta, hogy a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetése miatti alkotmánymódosításra csak a fegyveresek ellátása miatt van szükség; már tudjuk, hogy civileket, rendőröket, minden korhatár előtti ellátásban részesülőt érintenek a változások. A Fidesz garantálta, hogy adócsökkentés lesz: a gazdagokét tényleg csökkentették, ám az átlagkeresettel rendelkezőknek és a rosszabb helyzetűeknek nem az adója, hanem a fizetése lett kevesebb. A Fidesz garantálta, hogy senki nem jár rosszabbul az adóváltozásokkal, és milliók jártak rosszabbul. Szijjártó Péter szóvivő Orbán Viktor legújabb nyugdíjasoknak küldött levelével kapcsolatban elmondta, hogy mára bizonyossá vált, hogy Magyarországon minden nyugdíjas biztonságban érezheti a nyugdíját. Ez a törvényjavaslat nem ezt mutatja.

De térjünk át az előttünk fekvő javaslat részletére, és vegyük sorra annak problémáit! Nem volt érdemi társadalmi vita a javaslat rokkantakat érintő részéről; a szociális törvényt érintve legalább a tárca honlapján fenn volt már a tervezet. A komplex minősítés részletes szabályait rendeletben fogják meghatározni, így továbbra sem tudjuk, hogy ténylegesen miként változik a minősítés rendszere, ahogyan azt az eddigi interpellációk, kérdések során sem tudtuk meg. Nem világos, hogy az új minősítési rendszer szerinti százalékok miként viszonyulnak a mostani rendszerben szereplő egészségkárosodási mértékekhez. A mostani rendszerben az, akinél az egészségkárosodás mértéke 50-79 százalék között volt, kaphatott rehabilitációs ellátást, a 79 százalék felettiek rokkantnyugdíjat. Az új rendszerben 60 százalék alatt kaphatnak ellátást, ám az ellátások szintjénél szövegesen és nem százalékban jelenik meg a károsodás mértéke.

Nem értünk egyet azzal, hogy a jogszerűen megállapított ellátásban részesülőknek maguknak kelljen kérni a felülvizsgálatukat, azáltal újra kérelmezniük a jogos, sok esetben véglegesített járandóságukat.

A rehabilitációs ellátás mértéke kétféle lesz, attól függően, hogy a már meglévő jogosultságok alapján járó ellátás utáni felülvizsgálat alapján kerül megállapításra vagy újonnan; ez diszkriminatív. A jelenlegi rehabilitációs járadék összege megegyezik a rokkantsági nyugdíj III. rokkantsági csoport összegének 120 százalékával, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az átlagosan 70 ezer forint körüli ellátások mértéke az új rendszer szerint csökkenni fog.

Nincsen fokozatos kivezetés a rendszerből, így azonnal elesik a rehabilitációban részesülő az ellátástól, ha el tud helyezkedni, ez pedig csökkenti az érdekeltségét a munkavállalásban, és ezáltal csökkenti a sikeres rehabilitáció esélyeit. A javaslat alapján a megváltozott munkaképességűek ellátásainak mértéke meg sem közelíti a létminimumot, ami azért probléma, mert ezeknek az embereknek az ellátása a tartós megélhetést kell hogy szolgálja; mivel a rehabilitáció korlátozott vagy nem lehetséges, ezáltal kiegészítő munkajövedelem szerzésére is csak korlátozott mértékben képesek.

De aki képes dolgozni, annak is megnehezítik az életét. Eddig a nyugdíjas vállalkozók, a rokkantnyugdíjasok is kiegészítő tevékenység keretében adózhattak, mint az a felszólalásom elején idézett állampolgári levélből is kiderült. Mi fontosnak tartjuk, hogy aki egészségkárosodást szenved, az megkapja a jogos ellátását, és amennyiben azt lehetőségei engedik, keresőtevékenységet is folytathasson a meglevő szabályok szerint, ezért módosító javaslatot nyújtunk be ebben az ügyben.

Szeretnénk, ha garantálnák a törvényben azt, hogy senki nem fog rosszabbul járni az új rendszerben. Félő, hogy az új ellátások, amelyek elveszítik eddigi nyugdíjstátusukat, a jövőben már nem jogosítanak majd különböző, most elérhető kedvezményekre. Ennek kiküszöbölésére is nyújtunk be módosító javaslatot.

A biztosítási előzmény előírása új logikát ad a rendszernek, hiszen korábban a rokkantellátásoknál feltétel volt valamilyen mértékű szolgálati idő megléte, a javaslat szerint azonban öt éven belül legalább 1095 nap biztosítási idővel kell rendelkeznie a jogosultnak. Nem egyértelmű, hogy ez a módosítás milyen hatással lesz az érintettekre. Jelenleg a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő függ a jogosult életkorától, például 22 éves életkor betöltése előtt kettő év, de 55 éves életkor betöltésétől 20 év szükséges. A jövőben öt éven belül akár három év biztosítási idő szükséges, így ez bizonyos helyzetekben szigorítást jelent.

Az ápolási díj egy lehetséges formája lehet annak, hogy egy megváltozott munkaképességű személy dolgozzon, illetve társadalmilag elismert tevékenységet folytasson. Mindezek miatt nem támogatjuk, hogy ne lehessen jogosult ápolási díjra az, aki a megváltozott munkaképességű személyek ellátásában részesül; egyébként a hatályos szabályozás szerint a nyugdíj mellett is igénybe lehet venni az ellátást. Továbbá ha figyelembe vesszük, hogy táppénzesítik a rokkantaknak járó ellátásokat, akkor még inkább érthetetlen, hogy miért nem járhat az ápolási díj és a rokkantellátás egyszerre, hiszen a szociális törvény szerint a táppénz most sem kizáró ok a jogosultságnál.

Fontos hangsúlyozni, hogy torz képet fest az a kormányzati kommunikáció, amikor azzal jönnek, hogy milyen sok a rokkantnyugdíjas. Ez ellen már az érintettek érdekvédő szervezetei és mi is többször szót emeltünk: tudatos félrevezetés több mint 900 ezer rokkanttal riogatni a közvéleményt, hiszen egyértelmű, hogy a korhatárt betöltöttek létszámát sehogy sem helyes felmutatni akkor, amikor arról beszélünk. Arról beszéljünk, hogy mennyi a rokkantsági ellátásban részesülők számára, illetve milyen az arányuk az aktívak között.

Hasonlóan fontos hangsúlyozni, hogy a mostani ellátások egy részét eddig sem a nyugdíjalapból finanszírozták, ezért nem igaz az, hogy ezzel tisztítanák a rendszert. Ha az előző állításukhoz ragaszkodnak, akkor hogyan lehetséges az, hogy a rokkantellátások finanszírozásában jelentős szerepe van a befizetett nyugdíjjárulékoknak, hiszen több mint 200 milliárd forintot ad át a nyugdíjalap az Egészségbiztosítási Alapnak?

Az államtitkár úr egy tévéműsorban azt mondta, hogy azért kell az érintetteknek maguknak kérelmezni a felülvizsgálatot, hogy így amnesztiát kaphasson az, aki eddig visszaélt a támogatással. Nem érthető, hogy milyen amnesztiáról beszélnek, hiszen ezzel megint csak azt sugallják, hogy aki most rokkantnyugdíjas, az csaló, és nem is lenne jogosult a támogatásra. Ha valóban így gondolják, akkor miért nem éltek azzal a törvényi felhatalmazással, amit a Btk. módosításával éppen a kormány tett büntetőjogi kategóriává, miszerint akár két évre is börtönbe zárhatják azt, aki társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaél?

Réthelyi Miklós miniszter úr egy válaszában azt írta, hogy tömeges felülvizsgálatról csak szerintünk van szó. Azt is mondta, hogy hazugság azt állítani, hogy elveszik az ellátását annak, akit munkaképesnek ítélnek majd. Ha ez nincs így, akkor felmerül a kérdés, hogy miből várják a 217 milliárd forint kiadáscsökkentést, amit a Széll Kálmán-tervben írtak, ha nem abból, hogy csökkentik, elveszik a jogosultságokat. Igaz, a megszorítás mértéke már változott, hiszen egy napvilágra került anyag szerint a rokkantsági rendszer felülvizsgálatából várt kiadáscsökkentés mértéke jövőre nem az eredetileg tervezett 88 milliárd forint lesz, hanem annak töredéke, 25,9 milliárd forint. Talán a rehabilitációs járadék összegének csökkentése adhatja a kiadáscsökkentés egyik részét.

Érdemes meghallgatni az érintetteket is. A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetségének elnöke szerint a benyújtott törvénytervezet három feltételezésen alapul. Az egyik az, hogy akit a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal megvizsgál, az meggyógyul. A másik feltételezés az, hogy csak a megváltozott munkaképességű emberek döntésétől függ, hogy munkát vállalnak vagy passzív ellátásban részesülnek. A harmadik feltételezés, hogy a megváltozott munkaképességű emberek többsége csaló, és jogtalanul veszi igénybe az ellátórendszert. Ha maguk az érintettek, akikkel önök állítólag egyeztettek, így látják, akkor mégis milyen párbeszéd zajlott le ebben az ügyben?

Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott tervezet az előbb említettek miatt a Magyar Szocialista Párt szerint alapjaiban nem támogatható, nem támogatható, és számtalan kérdést vet fel. Talán ezek a kérdések segítenek elindítani azt a párbeszédet, azt a vitát, amelyet önök nem folytattak le a koncepciók megalkotása során. Hogyan lehetséges az, hogy nyilatkoztatják azokat a jogosultakat, akiknek a jogosultságát szakértői bizottság döntése jogszabályi feltételek alapján állapította meg? Hogyan lehetséges az, hogy kétféle rendszerben számítják majd a rehabilitációs ellátás mértékét? Miért nem lehet dolgozni a rehabilitációs ellátás mellett? Miért nem fokozatosan szűnik meg az ellátás elhelyezkedés esetén a rehabilitációs ellátásnál, mint a mai rendszerben?

A mai rendszerről szóló egyik tájékoztató azt írja, hogy a nyugdíjasokra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése hónapjának első napjától a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a rokkantság megszűnésére vagy a nyugdíjasként elért kereset összegére tekintettel megszüntetni nem lehet. Kérdés, hogy a jövőben ezt hogyan számolják újra, aki betölti a korhatárt, hiszen azt mondják, hogy a korbetöltöttek már nem rokkantnyugdíjasok lesznek. Aki korbetöltött rokkantnyugdíjasként sima öregségi nyugdíjas lesz, az is keresetkorlát nélkül dolgozhat a jövőben? A rokkantnyugdíj mellett vállalkozóként dolgozókat miért érinti hátrányosan a javaslat? Az ápolási díj igénybevételét miért nem engedik meg az új ellátásban részesülők számára? Kaphat-e özvegyi nyugdíjat az, akinek házastársa a jövőben már nem rokkantnyugdíjasként, hanem rokkantsági ellátásban részesülőként hal meg? Az, aki rokkantnyugdíjasként kapta az özvegyi nyugdíjat is, a jövőben elveszíti ezt? A biztosítási idő előírása szigorítást vagy enyhítést jelent a korábbi feltételekhez képest? Milyen ellátást kap az, akinek az egészségi állapota 60 százalék feletti? Ha semmilyet, akkor miben más ez a rendszer, mint a mostani, ahol 40 százalékos egészségkárosodás alatt nem kapnak ellátást?

2012-től a korhatár alatti rokkantsági és baleseti rokkantsági ellátások mindhárom csoportja, valamint a rehabilitációs járadék finanszírozása átkerül az Egészségbiztosítási Alapba, ehhez a Nyugdíj-biztosítási Alap 206 milliárd forintot ad át az Egészségbiztosítási Alapnak. További 136 milliárd forintot ad ehhez a központi költségvetés. Ha ilyen mértékű nyugdíjjárulék-befizetés van a rokkantsági ellátások fedezete mögött, akkor hogyan lehetséges az, hogy mégis táppénzszerű ellátásra teszik azokat?

Végül utalva a felszólalásom elején idézett állampolgári levélre, kérdezem: ha valaki rokkantnyugdíjasként vett fel hitelt - tekintve, hogy véglegesítve volt az állapota -, akkor az ő esetében mi a teendő, ha a bank felmondja majd a hitelét, hiszen önök elveszik az ellátását?

(12.50)

Bízom benne, hogy a vitában megválaszolásra kerülnek ezek a kérdések, mert az érintettek is szeretnék végre tudni, hogy mi is a valóság ahhoz képest, amit eddig mondtak.

Összegezve, mi úgy látjuk, hogy a kormány által benyújtott javaslatnak egyetlen célja van: kiadást csökkenteni. A rehabilitáció, annak komplex megközelítése, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása lényegében nem mutat más irányt, mint ami most van. A mostani tervezet mindössze azt fogja eredményezni, hogy több tízezer embert kiszorítanak a rendszerből, akiknek se munkalehetőséget nem biztosítanak, se ellátást, se jogosultságot nem adnak majd.

A javaslat másik átfogó része korábban a tárca honlapján az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló tervezetként megismerhető volt. A szociális ellátást érintő változások egy része a segélyezés további feltételekhez kötését, a támogatások természetbeni nyújtásának erősítését jelenti. A szolgáltatások módosítása főként a gyermekvédelmi rendszert érinti, különösen a térítési díjak vonatkozásában, lásd bölcsődék. Elsőként ki kell emelnem, hogy nem értünk egyet a bölcsődei térítési díjak emelésével, illetve a gondozási díj bevezetésével.

A két gyermeket nevelő szülők örülnek, ha el tudnak helyezkedni gyermekvállalás után, ehhez azonban az szükséges, hogy a gyermeküket el tudják helyezni valamilyen napközbeni ellátást nyújtó intézményben. Ennek egyik leggyakoribb formája a bölcsőde. A bölcsődei férőhelyek növelését még az előző kormány kezdte meg, aminek eredményét még a Fidesz-kormány is elismerte a 2010. évi zárszámadásról szóló törvényben, az utóbbi időben azonban már nem hallunk fejlesztésekről, csak arról, hogy a kormány mindenféle oktatási, nevelési, szociális intézmény átszervezését, bezárását tervezi. A költségvetés alapján pedig azt látjuk, hogy a bölcsődék állami támogatása egy fillérrel nem nőtt az utóbbi két évben, ahogyan jövőre sem fog.

A kormány tervezett lépése azoknak az alacsony keresetű, egy-két gyermekes családoknak a terheit növeli tovább, akik egyébként az egykulcsos adó vesztesei, akik a családi adókedvezményt nem tudják teljes mértékben igénybe venni. A mostani, átlagosan 9 ezer forintos térítési díjról akár a duplájára is nőhet jövőre az, amit a szülőknek ki kell fizetniük. Vajon megéri így majd az anyukának munkát vállalni, hiszen attól, aki dolgozik, elvették a gyest, viszont elvárják, hogy fizessen többet a bölcsődéért. Így most az éri majd meg, ha az anyuka otthon marad. Ez önök szerint segíti munkavállalását és a családdal összeegyeztetését, miként azt a kormányprogramukban ígérték?

Mindezek mellett nem értünk egyet a segélyezés terén bevezetendő újabb szigorításokkal, amelyek megint csak a hozzáférést nehezítik meg. Ezek közül kiemelendő a lakásfenntartási támogatás módosítása.

Összegezve: az előttünk fekvő, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról és egyes törvények módosításáról szóló T/5000. számon benyújtott javaslatot a Magyar Szocialista Párt nem támogatja, mert az a szerzett jogokat sérti, és valójában egyetlen célja van, kiadást csökkenteni, újabb megszorításokat tenni. A törvényjavaslat több százezer egészségkárosodott ember (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és családja számára a teljes leszakadást és életének ellehetetlenülését fogja eredményezni.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vastaps!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka Nagy Kálmán képviselő úr. Megadom a szót, képviselő úr, parancsoljon!

DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor erről a kérdésről kell beszélni, akkor vissza kell menni az időben, amikor pedig egy új, a társadalmat komolyan érintő kérdés van, akkor széles kitekintést kell biztosítani mindazok számára, akiket ez a kérdés akár érint, akár érdekel.

Az igen tisztelt MSZP-s képviselő úr, Tóth képviselő úr számára szeretném felolvasni Gyurcsány Ferenc 2007. II. hó 12-ei felszólalását. Önnek nagy elődje a volt miniszterelnök, de idézhetném Veres Jánost is, Korózs Lajost és Szűcs Erikát is, gondolom, ezek közül valaki csak vállalható ön számára. De kezdjük Gyurcsány Ferenccel: "Ha van botrány, akkor az, hogy ma minden harmadik nyugdíjas rokkantnyugdíjas - vajon ön szerint, képviselő úr, ez megfelel a valóságnak? -, és ez utóbbiak közül minden második még aktív korban van, akár dolgozhatna is, akár a munka adhatna értelmet az életének." Nem idézem a többi nagy formátumú egyéniséget, mert lényegében ugyanezt mondták erről a kérdésről, amit Gyurcsány úr korábban megfogalmazott.

Azonban egyvalamit szeretnék elmondani önnek, azt, hogy amikor az Egyesült Királyságban észrevették, hogy évente 6 százalékkal növekszik a rokkantnyugdíjasok száma, abban a pillanatban átfogalmazták az egész rokkant-nyugdíjaztatási rendszert, éspedig olyan formátumban, amelyikkel én mélyen egyetértenék, hogy bevezették az all work testet, vagyis - hogy lehetne jól fordítani? - az összes munka tesztet, vagyis azt, hogy egy embert a maga komplexitásában vizsgálva megnézik, hogy mire alkalmas.

Most mondok egy gyakorlati példát. Nem igazán szoktam mondani, de én leukémiás és daganatos gyerekeket kezelek. Hét évvel a leukémia kezelése után, amikor ötmillió forintot elköltöttünk arra, hogy meggyógyítjuk a leukémiából, és utána maradék leukémiája lett, és utána még csontvelőtranszplantáltuk 25 millió forintért, és él, és hét év múlva megkeres engem, hogy adjak neki egy igazolást, mert szeretne rokkantnyugdíjas lenni; 18 éves. Mondtam neki: édes fiam, ha kapok tőled pofont, összeesek itt. Azt mondja, de igen, de nekem ez a betegségem volt, és most egyébként is az otthoni gazdaságban lehetősége lenne dolgozni, és milyen jó kis kiegészítés lenne, ha mellette ő kaphatná a rokkantnyugdíjat.

Képviselő úr, értse meg, egy megváltozott világban élünk. Ez a megváltozott világ más követelményeket támaszt számunkra. Tudja, milyen volt például a munkaképesség-vizsgálat, vagy amikor a gyerekeket elküldtük a különböző tanácsadásokra? Ha azt akartuk, hogy a gyerek valamire egyáltalán alkalmas legyen, akkor azt mondtuk neki, hogy tagadja le a betegségét, ha egészséges volt. Ha kiejtette a száján, hogy ő leukémiás volt, kaptunk egy papírt, hogy képzésre alkalmatlan, egyetlen munkára se alkalmas. Most ön ezt a rendszert kívánja vissza?

Itt arról van szó, ha semmilyen változás nem lenne a világban, ha nem lenne válság, ha nem lenne semmi probléma, koncepcionálisan akkor is változtatni kell, mert egy embert, ha beteg, akkor is emberként kell szemlélni. És egy embert, ha elindul egy úton, amelyik a teljes élethez vezet, ahhoz támogatni kell. És támogatni kell annál is inkább, mert a svédeknek az egyik megfogalmazása volt az, hogy a munka fontosabb a jólétnél. Én ezt mélységesen átérzem, mert ez így van. Az ember egyszerűen nem lehet teljes értékű ember, ha nem tesz a másik ember számára valamit. A kicsi gyereket azzal kell kezdeni nevelni - például nekem van egy fogadott fiam -, hogy annyit érsz, fiam, amennyit egy másik emberért teszel. És ez a munkaképesség-csökkenéssel rendelkező emberek számára is igaz. Amikor hozzákezdtünk ezt a törvényt megalkotni, akkor a vezérgondolatunk ez volt.

Tisztelt Képviselő Úr! A rendszerrel önmagában direkt módon nem akartunk anyagi megtakarításokat elérni, egyszerűen rendszerszerűen azt akartuk, hogy a társadalom gazdagabb legyen, gazdagabb legyen olyan emberek által, akik valamikor nem tudnak dolgozni, és most dolgozni fognak. Ez egy nagyon-nagyon fontos dolog.

És még egyszer kiemelném ezt a minden munka tesztet, mert én, aki rengeteg embert láttam, még olyan beteg ember, aki valamire ne lenne alkalmas, hogy fizikailag be tudjon illeszkedni egy társadalomba, és képes legyen valamit tenni azért, hogy az ő élete ugyanolyan legyen, mint egy másik ember élete, hogy ő is megbecsült tagja lehessen a társadalomnak, olyan igazából nagyon kevés van, elenyésző. Az egy borzasztó szomorú sors. Úgyhogy amikor ön azt bírálja, hogy miért társadalombiztosítási alapú lesz az ellátás, azért, mert pontosan a fokozatok jellegéért. A rehabilitációs ellátás az a reményszerű ellátás.

(13.00)

A rokkantsági ellátás az, amikor nekünk mindannyiunknak össze kell fogni, hogy egy másik embert bent tartsunk az életben, és bent tartsuk egymás között. Tehát az, hogy értékes, olyan tagja legyen a társadalomnak, aki emberi megbecsüléssel rendelkezik. Igen, ez a két fokozat. A betegség kapcsán kialakult rokkantsági állapot, ha rehabilitálható, az egy út, amely a normál életbe vezet, és erre az útra meg kell próbálni ráléptetni minden egyes embert.

Ez egyszerre erkölcsi, munkajogi kérdés, és ezt így kell mindenféleképpen fölfognunk. Az, ha az Unió viszonylatában azt nézzük, hogy a 16-19 évesek korcsoportjában az iskolából kimaradók aránya 37 százalék a fogyatékosságuk miatt jelentősen korlátozottak körében, és 25 százalék a bizonyos mértékig korlátozottak körében, míg a korlátozástól nem szenvedők körében ez az arány 17 százalék, Magyarországon a munkavállalási korú rokkantnyugdíjasok 40 százaléka 8 általános vagy az alatti végzettséggel rendelkezik.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Vajon mit mond ez mindannyiunk számára? Vajon nem jelöl ki feladatokat mindannyiunk számára ez a szám? De bizony! És én, képviselő úr, őszintén remélem, hogy ha majd végiggondolja ezeket, akkor ez az ön számára meg mindannyiunk számára feladatokat jelöl ki, mert ezeket az embereket valamilyen formában a munkaerőpiacra vissza kell vezetni.

Kétségtelen, hogy a megváltozott munkaképességű ember munkaerő-piaci pozícióját a kvalifikáció, a gyakorlat és bizonyos képességek határozzák meg, amelyek hiánya vagy alacsony szintje halmozott hátrányokat jelent a munkavállalásnál. Ezért a gyerekeknek, akik bejönnek a kórházba, és krónikus betegek lesznek, minden alkalommal elmondjuk, hogy neked, fiam, tanulni kell, mert a kezeddel nem lesz elég erőd, hogy meg tudd keresni a kenyeredet. Így kell nevelni őket.

Azért kell bizonyos szellemi kvalifikációt megszerezni, mert az ő képességeik másra jogosultak. Ez a nevelés egy későbbi társadalom munkaerő-helyzetét döntően meghatározhatja. Persze, most úgy néz ki, hogy azt mondják, hogy ha én elveszek valamit - például ön jogosan említette, ez kétségtelen, hogy újra kell vizsgálni egy csomó ilyen embert. De ugyanígy hivatkozhatnék azokra az emberekre, akiket ön ismer és elismer, és azok mind elmondták az előző ciklusban azt, hogy ezeket az embereket újra kell vizsgálni, benne van a felszólalásaikban, most nem akarom népszerűsíteni őket, de mindegyikük felszólalásában megtalálható ez. Igen, azért kell, mert nagyon remélem és őszintén remélem, hogy amikor ezek a találkozások megvalósulnak, akkor egy megváltozott társadalmi attitűdöt azok az orvosok, akik ezt az elbírálást végzik, meg tudjna értetni ezekkel az emberekkel. Ez abszolút meghatározó.

A feladat tehát nagyon komplex, és hogy mennyire komplex, mondok ezzel kapcsolatosan még egy adatot. A munkaerő-piaci viszonyok alapján ott, ahol a rokkantnyugdíjasok száma a legmagasabb, az Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megye; érthető, hogy azokon a helyeken, ahol az alulképzettség a legnagyobb, ahol egy csomó ember nem megfelelően van integrálva társadalmilag. És mi most minden erővel arra törekszünk, hogy minden embert integráljunk. Ehhez egyetlen út van, a munka. Ezt be kell látnunk, el kell ismernünk, ez az egyetlenegy és a legmodernebb módszer ahhoz, hogy emberi életet tudjunk élni.

Ha a rokkantsági nyugellátásban részesülők legfrissebb adatait életkor szerint áttekintjük, az ellátottak döntő része 50-60 év közötti személy. Az a baj, hogy ez egyre inkább lejjebb megy. Ez tehát igazából azt is jelenti, hogy a társadalom számára és az egyes ember számára nem valódi értékrend, az értékrendjének nem része, hogy én dolgozom, és más emberek számára hasznot hajtok. Tehát azt gondolom, hogy pontosan a fiatalabb korosztályokban, különösen az emberek képességeinek megfelelő szintű és minőségi átvizsgálása esetén nem pusztán azt állapítják meg róla, hogy mire képes és mire nem képes, hanem visszaadják a hitét a vizsgáló személyek abban, hogy ő képes valamire.

Azt gondolom, hogy mivel például Angliában olyan embereket alkalmaznak, akik ezeket a csoportokat - például meghatározott betegségcsoportban élőket - a munka irányába segítik, tehát részeivé válnak az életüknek, és felkutatják a megfelelő munkahelyeket, továbbgondozzák akkor, amikor a munkában részt vesznek, és védik az érdekeiket; tehát ennek a megváltozott gondolkodásunknak kellene megjelennie, és remélem, hogy meg is jelenik a törvényben a törvény száraz szövege mögött.

Nyilvánvalóan az, hogy ki milyen mértékben rehabilitálható, nyitott kérdés. Ahhoz szükséges egy képességfelmérés, és amit ön is elismer, és amit az előbb is említettem, az adott terület munkaerő-piaci helyzete alapvetően meghatározó. Egyszerűen nincs föltárva még ez, sem az egyén számára, sem az adott terület számára, hogy hogyan hozható ez szinkronba. Ezt a munkát most kell elkezdeni, és azért kell elkezdeni, hogy az a lemaradás, amit mi hosszú éveken keresztül fölhalmoztunk, végre csökkenjen, és eljuthassunk oda, hogy az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges fizikai, szellemi és egyéb képességek teljes mértékben ki legyenek használva. Csak ez lehet ennek a törvénynek a célja, és csak azért fogunk küzdeni.

Mi elismerjük, hogy a társadalomban vannak olyanok, akik semmilyen munkavégzésre nem képesek. Ezeket az embereket részvéttel és szeretettel kell körülvenni. És igenis biztosítani kell az ő megfelelő és teljes ellátásukat, és az ápolást és gondozást ki kell terjeszteni a családon kívülre, mert sajnos az elmúlt 20 év romboló munkája a családnak ezt az értékőrző funkcióját tönkretette.

Azt gondolom, hogy a rendszer diszfunkcionál, éppen ezért ezt a rendszert meg kell változtatni. Igaz az, hogy ha áttekintem a korhatár alatti rokkantnyugdíjakban részesülők számát és a rehabilitációs járadékosok számát, a rendszeres szociális járadékban részesülők számát, akkor fölvetődik az emberben egy olyan jellegű gondolat, hogy vajon ezek egy része nem lenne-e képes kereső- tevékenységet folytatni a mellett a pénz mellett, amit rendszeresen az államtól kap.

A társadalom nem minden szegmensében ismerték fel azt, hogy aki dolgozik, az mindenkiért dolgozik. És pontosan azért, mert ezt az előző ciklusban végighallgatva minden alkalommal felvetődött ez a kérdés, most azt gondolom, hogy önöknek is segíteni kell abban, hogy megismertessük az embereket azzal, hogy a felelősségünk, különösen, amikor... - nem szeretek hivatkozni a válságra meg ezekre a dolgokra, mert egész életemben mindig nehéz helyzetben voltam, és mindig csak azt éreztem, a munkám során is mindig azt éreztem, hogy előre és kifelé!

(13.10)

És most is csak egyet érzek: nehéz a helyzet; a nehéz helyzet arra való, hogy az ember összeszedje az erejét, összeszedje az erejét, és elinduljon egy új úton. Ez az új útnak a része. És éppen ezért rossz szó igazából, hogy ösztönözzük a munkavállalásra. Elismertetjük egy olyan emberrel, aki dolgozni képes, azt, hogy az az ő életminőségét javítja, és visszaemeli a társadalomba, hogyha dolgozik.

Vitathatatlan, hogy a sajtó azt fogja írni, hogy mindig minden a Széll Kálmán-tervvel van összekapcsolva, pedig ez számomra nem igaz. Szerintem ennek semmi köze nincs a Széll Kálmán-tervhez. Ez egy minőségileg új gondolat, amelyiken lehet mosolyogni, és most lehet azt mondani, hogy na hát, megint keresni akarnak valakin. De nem erről van szó. Egyszerűen emberré akarunk tenni, mert senki nem marad a következő rendszerben sem ellátás nélkül.

Tehát a javaslat fő alapelvei: a jelenlegi rokkant-nyugdíjaztatási folyamat tartós és hatékony megváltoztatása; a rehabilitáció elvének az előtérbe kerülése; hogy a megváltozott munkaképességű személyek hatékonyabb segítséget kapjanak a munkavállaláshoz, a keresőtevékenység végzéséhez; hogy önmagukat és a családjukat is fenn tudják tartani. Mindez valóban hozzájárulhat ahhoz, hogy a közvetlen állami gondoskodás talán kisebb mértékű lesz. És én hiszem, hogy így lesz, mert ez elvezethet bennünket valahová, az építkezéshez, tehát a növekedéshez, ahhoz, hogy mindannyian emberi életet élhessünk.

Úgy vélem egyébként, hogy a rehabilitáció fontosságát jelzi az is, hogy megpróbáljuk abszolút módon, egész precízen meghatározni annak a mértékét, hogy milyen a károsodás, és azt, hogy milyen a rehabilitáció útja. Ehhez kíván segítséget adni a törvény. Én tisztelettel kérem az önök támogatását ehhez.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kézcsókom a képviselő hölgyeknek, jó napot az uraknak! Átvettem az ülés vezetését Latorcai alelnök úrtól, és a vezérszónoki körben megadom a szólás lehetőségét Vágó Sebestyén képviselő úrnak, a Jobbik vezérszónokának.

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy várakozás előzte meg ennek a törvényjavaslatnak a megszületését. Várták az érintettek, várták azok, akik ebben a szférában dolgoznak, és várták az érdekvédelmi szervezetek, illetve a vezetőik is.

Csalódás érte őket, amikor kijött a tervezet. Két fő okból érte őket csalódás: az egyik fő ok az, hogy salátatörvényként került a T/5000. az Országgyűlés elé, ami azt jelenti, hogy nemcsak a rendezetlen körülményeket szeretné rendezni a megváltozott munkaképességűek, illetve a fogyatékossággal élők tekintetében, hanem mellérendel még egyéb, a gyermekvédelmi törvényt, vagy a szociális törvényt érintő kérdéseket is, amik egyébként nagyon sok esetben megszorításokat tartalmaznak.

Az előbbi felszólalásban hallhattuk azt, hogy a Széll Kálmán-tervnek semmi köze ehhez a törvényjavaslathoz, köszönő viszonyban sincsenek, és nem a Széll Kálmán-terv volt az, amelyik meghatározta az irányvonalakat, illetve ennek a törvényjavaslatnak a megszületését. Ezt cáfolnám; mégpedig azzal cáfolnám, hogy volt egy fogyatékosfoglalkoztatási koncepció. Ez a fogyatékosfoglalkoztatási koncepció megszületett egy bizonyos formában, egyetértésben, az érdekvédelmi szervezetek vezetőinek bevonásával, az érdekeltek, illetve az érintettek bevonásával. Majd amikor jött a Széll Kálmán-terv, ezt a koncepciót, úgy ahogy volt, lesöpörték az asztalról, és egy teljesen újat írtak, ami már ezeket az elemeket tartalmazta, ugyanis ez a koncepció mondható valamilyen szinten ezen törvényjavaslat magzati korának. Úgyhogy igenis rengeteg köze van ennek a törvénytervezetnek, illetve a tárgyalás alapját képező javaslatnak a Széll Kálmán-tervhez.

Ha megnézzük, nagy várakozás előzte meg, még egyszer mondom, ezt a koncepciót, mert egy tisztázatlan rendszerrel állunk szemben. Ha megnézzük ezt a javaslatot, ez a javaslat sem tisztázza ezt a rendszert; ez a javaslat sem rendezi azokat az ellentmondásokat, azokat a kuszaságokat és azokat a szürkeségeket, amiket az eddig fenntartott rendszer tartalmazott.

És érvként fel lehet hozni rengeteg dolgot. Nagyon sokan azt szokták mondani például, hogy tisztázni szeretnék azt, hogy a nyugellátások, illetve az egyéb ellátások végre elkülönüljenek egymástól. Ezt most is meg is tették, és még olyan szinten is megtették, hogy a nyugdíjbiztosítás kasszájából, illetve a nyugdíjbiztosítás felügyelete alól ezek a juttatások át fognak kerülni a társadalombiztosítás kategóriájába.

Már csak egy olyan kérdésem lenne, hogy jó, abban nincs különbség, hogy mind a kettő biztosításalapú ellátást jelent, csak azt kérdezem, hogy ha valaki valamelyik kategóriába belekerül, és ezekre az ellátásokra jogosult, akkor onnantól fogva ő most a befizetett nyugdíjjáruléka vagy a befizetett társadalombiztosítási járuléka alapján kapja ezeket az ellátásokat. Mert ez egyáltalán nem mindegy. Vagy most akkor azt csináljuk, hogy a rokkantak, illetve a megváltozott munkaképességűek problémáját egyik területről átpakoljuk a másik területre, ami szintén ugyanolyan nagy bajban van, mert összeomlóban van a magyar egészségügy, vagy inkább úgy is mondhatnánk, hogy már az összeomlás fázisában van. Tehát nem értem egyszerűen, hogy a tisztázás helyett a problémát az egyik zsebünkből áttesszük a másik zsebünkbe. Tehát ez sem igazán rendezi.

A megszorításokról szólva: mind a két csomagrész, a megváltozott munkaképességűeket érintő, illetve a szociális és a gyermekvédelmi területet érintő kérdések is elég komoly megszorításokat tartalmaznak. És ezek a megszorítások egyébként nagyon sokszor össze is függenek egymással. Megszorításokról van szó. Én megértem azt a célt, hogy rengeteg potyautas van ebben a rendszerben. Én ezt tökéletesen megértem. De ez nem azt jelenti, ha rengeteg potyautas van a rendszerben, hogy mindenkit hátrányosan érintő új rendszert kell behozni. Ez semmi más, mint amivel bennünket, jobbikosokat szoktak egyébként vádolni: diszkriminációval, szoktak vádolni előítélettel, szoktak vádolni megbélyegzéssel. Könyörgöm, ez mi más, ha nem megbélyegzés? Azért, mert potyautasok vannak. És most nem akarok vitatkozni azon, hogy milyen számban vannak, illetve ez költségvetési szempontból is milyen terheket jelent. Ez nem azt jelenti, hogy mindegyikük ebbe a kategóriába tartozik. Amit önök ezzel a törvénnyel, és egyébként még rengeteg más törvénnyel is művelnek, az semmi másra nem épül, mint a kollektív bűnösség elvére. És én kikérem magamnak, illetve nagyon sok ember nevében kikérem magamnak a kollektív bűnösség elvének alkalmazását.

És ha már ott tartunk, hogy jó, rendben, érthető az a cél, hogy faragjuk le azokat, akik potyautasai ennek a rendszernek, ez valószínűleg iszonyatosan nagy költségvetési megtakarítást fog jelenteni, de akkor azt kérdezem, hogy ennek a költségvetési megtakarításnak bizonyos százalékát miért nem forgatják vissza ugyanebbe a rendszerbe. És miért nem változtatnak végre azon a rendszeren, hogy annak, aki akár az I., akár a II., akár a III. kategóriába tartozik, a juttatás, amit kap, szinte az éhenhalásra sem elég?

Akkor azt a megtakarítást, illetve annak a megtakarításnak bizonyos százalékát, amit ez a költségvetésnek jelent, miért nem a százalékok emelésére fordítjuk, és miért nem próbálunk egy olyan szintű ellátás felé közelíteni, ami talán - és nem túlzott a kifejezés - életeket is megmenthet?

És akkor visszatérve még arra, hogy I., II., III. kategória; ez a megszorítás egyébként nagyon sok olyan embert nem fog érinteni, aki abba a kategóriába tartozik, vagy a rendszert olyan szinten játszotta ki, hogy a II. vagy a III. kategóriába tartozik. Erre példát is tudok mondani. Én pártfogó felügyelőként dolgoztam, a közérdekű munka büntetés is hozzánk tartozott. Került olyan ügyfél hozzám közérdekű munka büntetésre ítélve - egy többszörösen büntetett előéletű cigánybűnözőről beszélünk most, a példa kedvéért nevezzük őt Orsósnak, tehát Orsós került hozzám -, a közérdekű munka büntetését a rokkantsága miatt nem lehetett végrehajtani, de közben egy olyan ember volt, akinek a testalkata, az erőviszonyai és a hatalma miatt Tatabánya fél alvilága rettegett. Ez az ember nem lesz arra kötelezve, hogy részt vegyen a felülvizsgálaton. És aki kötelezve van arra, hogy részt vegyen a felülvizsgálaton... - és erre neki kell jelentkeznie.

(13.20)

Most gondoljunk bele abba - és itt függ össze a két törvénymódosítás, illetve a két csomag itt találkozik egymással -, vázolok önöknek egy élethelyzetet: egy kétezer fő alatti település, a kétezer fő alatti településen él egy jelenleg még ellátásban részesülő, I. vagy II. kategóriába tartozó személy. Vegyük azt, hogy beletartozik a nagy átlagba, amiről szó volt az előbb, a 80 százalékba, akiknek az iskolai végzettsége nem haladja meg a nyolc általános iskolai végzettséget. Tehát egy ilyen emberrel állunk szemben, aki egy kétezer fő alatti, nagyon gyatra infrastruktúrával rendelkező településen él. Meg fogja kapni ezt a levelet, de mivel a kétezer fő alatti településen nem kötelezően ellátandó feladat a családsegítés, és valószínűleg egy kétezer fő alatti településnek a kapacitása sem lesz meg arra, hogy önerőből, normatív támogatás nélkül fenntartsa a családsegítő szolgálatot, tehát ennek az embernek a számára még egy családgondozó sem lesz ott segítségként, hogy megmondja neki, hogy kérem szépen, önnek most vissza kell írnia, és feltétlenül kérnie kell a felülvizsgálatot.

Tehát nemcsak azok az emberek fognak kiesni az ellátásból, akik potyautasok, és nem merik magukat alávetni, mondjuk ki tisztán, csalói a rendszernek, és nem merik magukat alávetni egy felülvizsgálatnak, hanem azok az emberek is, akik tanulmányi, születési, lakóhely szerinti hátrányaik miatt nem fognak jelentkezni erre a felülvizsgálatra. Tehát át kéne gondolnunk ezeket az intézkedéseket.

És akkor beszéljünk a fogalmakról! A kormány nagyon jó, nagyon ügyes abban, hogy szép és jó fogalmakat találjon, most már lassan minden nemzeti, lehet, hogy lassan nemzeti kenyeret kell vennünk a boltban, amihez a bolt nemzeti kilincsét kell megnyomnunk, de ez nem változtat semmin. Itt is volt, a bizottsági ülésen volt hivatkozás arra, hogy ez végre ezt is rendezi, hogy a degradáló, a stigmatizáló "rokkant" kifejezés helyett bejön a megváltozott munkaképesség, bejön a rehabilitációs juttatás meg csupa szép szót lehet alkalmazni. Ez a szakterület a szociálpolitika, illetve a szociális szakterület az, aminél ilyen indokok miatt nagyon sokszor névváltoztatás van.

De ez mind nem elég. Az, hogy megváltoztatják a nevét, és végre a név miatt nem érezheti magát stigmatizáltnak, de azon kívül egy csomó negatív hátrány éri, ez valahol nincs párhuzamban. Egy nagyon egyszerű példát mondanék: akinek nincs lába, és úgy kénytelen közlekedni - és tudjuk nagyon jól, hogy milyen most akár az akadálymentesítés helyzete Magyarországon -, az az ember azért, mert nem tolószékben, hanem kerekes székben ül, könnyebben föl fog tudni szállni a vonatra? Ezt nem hiszem. Tehát nem a neveken kell változtatni, és nem nagyon szép kifejezéseket kell találnunk, hanem végre rendeznünk kell akár a megváltozott munkaképességűeknek a körülményeit és helyzetét is.

Mik azok a kérdések, amiket esetleg megnyit ez a törvény, de nem rendez igazán? Az egyik a rehabilitációs hozzájárulásnak a kérdése, a rehabilitációs hozzájárulás és a rehabilitációs hozzájárulás által a költségvetésbe befolyt közel 67 milliárd forintnak a helyzete. Lehet ezt deklarálni, lehet arról vitatkozni, hogy most magas ez a hozzájárulás vagy alacsony a hozzájárulás, vagy indokolt-e most egy 1 százalékos csökkentés, tehát hogy nem a foglalkoztatottak 5, hanem a 4 százalékánál kell ezt alkalmazni, lehet beszélni arról, hogy most a pozitív vagy negatív, hogy tulajdonképpen 25 főre emeltük azoknak a cégeknek... - a 25 fő fölött alkalmazó cég kerülhet bele abba a rendszerbe, amelyiknek rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie, erről vitatkozhatunk.

De arról még mindig nem beszéltünk, hogy ebből a befolyó összegből mit fordítunk vissza arra, hogy motiválni tudjuk a munkáltatókat, hogy megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztassanak. Mert ez rendezetlen, mert nem elég - sajnálom, hogy kiment, mert ez hozzá fog szólni -, nem elég Talabér Márta gyönyörű szava, hogy buzdítja arra a munkáltatókat, hogy foglalkoztassanak megváltozott munkaképességűeket. Ezek szép szavak. Nem elég a sok szép szó, mert aki ezeket a szép szavakat meghallja, az valószínűleg a törvénykezést is figyelemmel kíséri, és talán van olyan rálátása, hogy ő még a motiváltságát is elő tudja hozni, és a motiváltságával, illetve az előnyeivel is tisztában van annak, hogyha ő ilyen személyeket alkalmaz. Tehát ez nem elég.

Komplex, és ha már van egy rehabilitációs hivatal, amit ráültetünk a megváltozott munkaképességűek fejére, akkor ezt a rehabilitációs hivatalt talán használhatnánk arra is, hogy az adott térségben a motivációs tréningeket munkáltatók számára végezze, vagy végezzen egyfajta felvilágosítást ezen emberek, illetve ezen érintettek körében, hogy előmozdítsuk a helyzet megváltoztatását, mert ez nem fogja.

És ha már itt tartunk, azt a kérdést sem rendezi, amit egyébként a munka törvénykönyvéhez módosításként is benyújtottam, az ésszerű foglalkoztatás kérdését sem rendezi. Mert tényleg elképzelhető, sőt, én biztos vagyok ebben, én magam is ismerek ilyen cégeket, ahol az a helyzet áll fenn, mint ami Várpalotán vagy akár a térfigyelő rendszer üzemeltetésénél Pécsett, hogy stigmatizálás nélkül, felismerve az előnyöket, foglalkoztatnak megváltozott munkaképességűeket. De a munkáltatók legnagyobb részénél nem ez a jellemző, hanem ott van a megváltozott munkaképességű személy egy stigmatizált dolgozóként, és ténylegesen stigmatizáltként, akiről még a kollégái is tudják, hogy ja - bocsánat a kifejezésért az érintettektől, de sajnos ez van a köztudatban, és csak ezzel tudom érzékeltetni -, ez a béna csak azért dolgozik itt, hogy a főnöknek ne kelljen fizetnie. Ezen a szemléleten ez a rendszer-átalakítás nem fog segíteni.

Ezen az segítene, hogyha ehhez a törvényhez társultan normális tréningek, illetve rendszerek lennének, amik elősegítenék ennek a kiküszöbölését. Semmi mást nem érünk el ezzel, hogyha drasztikusan emeljük folyamatosan a szankciórendszert, mint hogy kialakul a megváltozott munkaképességűek körében a gyárkapukon belüli munkanélküliség, vagyis háromszor föl fogják söpörtetni velük ugyanazt a járdaszakaszt, csak azért, hogy ne kelljen fizetniük a járulékot.

És ha már ennél a résznél tartunk: a kormány megint fordítva ül a lovon. Statisztikai ügyeskedésekkel lehet mutatni azt, hogy nő a foglalkoztatottak száma Magyarországon, csak sajnos az olyan emberek, mint én is vagy bármelyik frakciótársam, akik emberek között járunk, és szóba elegyedünk velük, és járjuk az utcákat a saját lakókörnyezetünkben, azt tapasztaljuk, hogy egyre több ember veszíti el a munkáját, és nemhogy csökkenne a munkanélküliség, hanem belülről nézve, magából a társadalomból, a Föld bolygóról, azon belül is Magyarország államból nézve valahogy úgy tűnik, minthogyha csökkennének a munkahelyek. De ha nem is csökkennének, hanem valamivel, fokozatosan emelkednének vagy stagnálnának, akkor sem képes ez a rendszer felszippantani a megváltozott munkaképességűeket.

Tehát inkább először ezt a hátteret kellene biztosítani, és utána bevezetni ezt a rendszert, és én akkor azt mondom, hogy igen, a megváltozott munkaképességűek bizonyos százaléka, feltéve hogy van felszívó ereje a munkerőpiacnak, igen, ők kényszeríthetőek arra, hogy visszatérjenek a munka világába. De amíg ezek a feltételek nincsenek meg, addig finoman szólva is bűn ilyen szankciórendszert tenni a megváltozott munkaképességűeknek a nyakába.

Ami mindig probléma szokott lenni mostanában - vagy lehet, hogy csak én vagyok erre nagyon kihegyezve, de nem hiszem, mert mások is említették már ezt a problémát -, az pedig az, hogy megint túl nagy hatáskör kerül át a miniszteri rendeleti szintre, illetve a kormány hatáskörébe. Amit bizottsági kisebbségi véleménynél például említett Baráth Zsolt képviselőtársam, az például az, hogy még azoknak a körét, azoknak a foglalkozásoknak a körét vagy munkáknak a körét, amelyek mentesülhetnek a rehabilitációs hozzájárulás fizetése alól, ezt majd a kormány fogja meghatározni.

Ez egy olyan jelentős mennyiségű embert érintő kérdés és egy olyan jelentős kérdés, aminél akár egy kormány kezébe adott lehetőségnél sokkal nagyobb a hiba lehetősége, minthogyha ezt maga az Országgyűlés tárgyalja meg, és maga az Országgyűlés dönt ebben a kérdésben. Az egyik problémája a hibalehetőség kérdése, a másik pedig a korrupcióra lehetőséget adó jellege, és ez ma Magyarországon, engedjék meg nekem, ellenzéki politikusként húsz éve figyelve a rendszerváltást követő politikai attitűdöket, ez szerintem egy jogos félelem ezzel a kérdéssel kapcsolatban is.

És akkor térjünk át egypár szóval a szociális és egyéb törvényeket érintő szigorításokra. Az egyik fő szigorítás, amit már említettem, illetve az egyik fő rossz jelensége ennek a módosításnak, az az, hogy a kétezer fő alatti településeken nem lesz családsegítés. A legnagyobb problémák azokon a településeken jelentkeznek, ugyanis az infrastrukturális kiépülés miatt semmi más lehetősége nem volt, nem lehet egy kétezer fő alatti településen élő személynek arra, hogy segítséget kérjen, illetve a hivatali útvesztőben valami útmutatást kapjon, mint az, hogy családsegítő szolgálat munkatársa dolgozik a településen.

Majd nézzük meg azt, valószínűleg ezt statisztikai adatok is alátámasztják, nagyon nagy százalékban élnek idős emberek háromezer fő alatti településeken. Hogyha egy háromezer fő alatti településen nem lesz kötelezően ellátandó feladat az idősek napközbeni ellátása, akkor kérdem én, ez a rengeteg idős ember, aki ilyen méretű településen él, hova fordulhat segítségért, hol töltheti el a mindennapjait - adott esetben ez is akár egy életszerű kép lehet -, hogy ne egy fűtetlen szobában, magányosan töltse a mindennapjait. Hol fogja tudni ezt megtenni?

(13.30)

És akkor szóba került már a házi segítségnyújtás kérdése. Igen, tény, rendezetlen ez a kérdés. Igen, tény, nagyon sok olyan ellátást biztosító van, aki ennek a rendszernek a szolgáltató részéről potyautasa. Igen, van. És egyébként közlöm államtitkár úrral, hogy ez nagyon sokszor akár történelmi egyház keretein belül is működhet, ilyen-olyan, mondjuk, roma misszió keretén belül. Mindez szép és jó, nyirbáljuk meg, ezeket a potyautasokat rázzuk le a rendszerről, mert erre nincs szükség, mert lehet, hogy pont emiatt, költségvetési problémákból adódóan pont az az ellátó, szolgáltató nem fog olyan jellegű juttatásban, illetve normatívában részesülni, amivel normálisan és egészségesen fönn tudja tartani a szolgáltatását.

De akkor ezt miért nem lehet a jelenlegi törvényi kereteken belül megtenni? Lehetőséget ad rá mind az ellenőrzési rendszer, mind a törvény által leírt és deklarált követelményrendszer, amit igenis végre kellene hajtani, és amit igenis be kellene hajtatni ezekkel a szolgáltatókkal. És ha így működne, normálisan, akár a működési engedélyének, akár az irányadó jogszabályoknak megfelelően működik egy házi segítségnyújtó szolgálat, abban az esetben az ügyfélszáma alapján következtetni lehet arra, hogy ez a szolgáltatás szükséges az adott térségben vagy az adott településen, vagy nem. Mert ha betartja szó szerint a törvényeket, akkor, ha ezen a területen nincs szükség az ő ellátására, akkor nem tudja fenntartani azt az esetszámát, amivel a szolgáltatását fenntarthatja.

Tehát ilyen egyszerű, nem kell drasztikus lépéseket hozni ennek a problémának a megoldására. Drasztikus lépéseket esetleg csak azért kell hozni, hogy a favorizált, a kormány által favorizált önkormányzati és egyházi fenntartók egy huszárvágással eltüntethessék maguk körül az esetleg sokkal színvonalasabb és jobb szolgáltatást nyújtó egyéb ellátókat.

Tehát valahogy a gondolkodásmóddal és a sorrendiséggel, illetve magával a törvényjavaslatnak a mondanivalójával nem tudunk egyetérteni. Nem beszélve még arról, hogy nagy csinnadrattával megszületett az NSZK, a nemzeti szociálpolitikai koncepció, önök őszre ígértek egy nagy szolgáltatási törvényt, amely majd a gyermekvédelmi törvény és a szociális törvény ötvözésével teljesen, sarkaiból kiforgatja a rendszert, és megreformálja a szociálpolitikai ellátásokat, illetve a szociálpolitika rendszerét Magyarországon. Ezt nem láthatjuk, megint csak a toldozgatás-foldozgatást. Akár azt is kérdezhetném, hogy végre mikor valósul meg az a nagyszerű ígért rendszerátalakítása a kormánynak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportját követi az LMP vezérszónoki hozzászólása, amit ketten fognak megosztva előadni. Elsőként Szabó Timea képviselő asszonynak adom meg a lehetőséget. Öné a szó.

SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzati romboló társadalompolitika derült égből villámcsapásként most a megváltozott munkaképességűeket érte el. Az érintettek finoman szólva is meglepődve állnak a törvénymódosítás előtt, persze, ez nem is csoda akkor, ha ismét kihagyták őket az egyeztetésekből, a konzultációból. Nem csoda akkor, amikor ismét a vádló, ujjal mutogató kormányzati hozzáállás került előtérbe, amit a kormány szegényellenes politikájából már jól ismerünk.

Idézem: tessék tudomásul venni, hogy ezt a rendszert felül kell vizsgálni, nem létezik, hogy van még egy olyan ország, ahol 936 ezer rokkantnyugdíjas lenne, illetve nyugdíjszerű ellátást kapna - mondta a kormány, miközben hazánkban ma körülbelül 337 ezer korhatár alatti rokkantnyugdíjas van, és ezen személyeknek is több mint a fele 55 év feletti.

Azt is fontos látni, hogy a rendszerbe a 2000-es években bekerülőknek az átlagos szolgálati ideje 28 év és két hónap volt, vagyis ezek az emberek általában munka közben vagy ahhoz köthetően szenvedtek súlyos egészségkárosodást. Itt szeretném leszögezni továbbá, hogy ez a valós arány a lakosság nem egészen 3,5 százaléka, nem kiemelkedő még regionális szinten sem.

Természetesen nem így volt ez tíz évvel ezelőtt, de sajnos a rendszerváltás veszteseinek nagy része már nincsen közöttünk, és ezzel a társadalomban a rokkantnyugdíjasok aránya megváltozott; ezt is el kellene ismerni. Ehelyett most az történik, hogy az elmúlt 20 év költekezésének és pazarlásának bűnét a megváltozott munkaképességű emberekre próbálják finoman áthárítani. Az történik, hogy összemossák azt, hogy történnek visszaélések a rokkantosítás kapcsán azzal a történelmi ténnyel, hogy a rendszerváltás után a magyar állam tömegek számára nyitotta meg a társadalombiztosítás kapuit, hogy bemeneküljenek oda a fenyegető munkanélküliség elől. A magyar állam 15-20 éve saját maga jelölte ki ezt a menekülési útvonalat. Ez egyfajta alku volt: most nem tudunk nektek munkát kínálni, de tartósan munkanélküliként sem akarunk titeket ellátatlanul hagyni - mondta a jelszó. Persze azóta sem tudott nekik munkát adni, de nem is nagyon foglalkozott ezzel a kérdéssel a mindenkori magyar kormány.

Nézzük csak meg, hogy az aktív munkaerő-piaci eszközökre milyen keveset költünk, és egyre kevesebbet! Most olyan látszatot kelt a kormány, hogy az elmúlt két évtized felelősei között megjelennek a megváltozott munkaképességűek is; ez finoman szólva nem korrekt dolog.

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Tetszettek volna ezt akkor mondani, amikor a választási kampányban azt harsogták, hogy megvédjük a nyugdíjakat. Akkor miért nem mondták, hogy az önök számára ennyi minden nem számít nyugdíjnak? A rokkantnyugdíj járulékfizetésen alapuló ellátás, amely a társadalmi kockázatközösségre, azaz a szolidaritásra alapozva fizet nyugdíjat a saját és a közös befizetéseinkből; akik értünk is dolgoznak. Mert ami nem nyugdíj, annak megszűnik a tulajdoni védelme, tehát nem szerzett jog, azt lehet kisebb lelkiismeret-furdalás nélkül és törvényszerűen csökkenteni, elinflálni vagy esetleg indokkal elvenni, mert azt az állam nagylelkűsége garantálta eddig, de ennek most vége, mert 20 év nagylelkűség után eljött a dolgok rendbetételének ideje.

Szerintünk azonban ez súlyos vétek az emberi méltóság és az alapvető szociális érzékenység ellen. Eddig alkotmányos szociális jogokról volt itt szó, a társadalombiztosítás garantálja, illetve garantálta eddig ezeket a jogokat. Nemcsak az a nyugdíj, amit a fiataloktól az idősebbek felé való jövedelemátcsoportosításnak nevezünk. A nyugdíj biztosítás, aminek az egész társadalom a részese, aki befizeti a társadalombiztosítás díját, a járulékokat, az jogosult lesz az ellátásra, amennyiben az adott esemény bekövetkezik az életében, amire kötötte a biztosítást. Ha megváltozik a munkaképessége, akkor bekövetkezett az egyik ilyen esemény, tehát jár neki a nyugdíj. Most már ezt az alapvető összefüggést is úgy tűnik, el akarják tagadni, ismét szociális jogokat akarnak gyengíteni.

De szociális jogok sérülnek akkor is, amikor tömegek megélhetése válhat bizonytalanná. A jelen tervezet ugyanis nem biztosítja a megfelelő, azaz a létfenntartásukhoz szükséges ellátást, különösen azok számára, a 60 százalékos megmaradt munkaképességgel bíró III. csoportos rokkantak számára, akiket majd a jövő évi felülvizsgálat során rehabilitálhatónak minősítenek. Az ő esetükben még a maximálisan megélhető támogatás esetén is közel 30 ezer forintos, azaz egyharmadnyi támogatáscsökkentés várható. Tudjuk azt, illetve nem kételkedünk államtitkár úr jó szándékában, hallottuk, hogy ő személy szerint küzdött egyébként ez ellen a vágás ellen.

A legalacsonyabb támogatás megítélése esetén a csökkenés kétharmadot teszi ki az eddigi ellátáshoz képest. Ez jelentős elszegényedést hozhat majd azok körében, akiktől emellett elveszik a párhuzamos munkavégzés lehetőségét is, holott a fogyatékkal élők esetében még az épekkel azonos jövedelem mellett sem valósul meg az esélyegyenlőség, hiszen egészségkárosodottként lényegesen magasabbak a megélhetés költségei.

Tisztelt Ház! Mi határozottan elutasítjuk azt a politikát, ami más társadalmi csoportokra mutogat, másokat tesz felelőssé az ország helyzetéért. Ez a politika a stigmatizáció útjára visz minket ismét.

Mit ígér a törvény a megváltozott munkaképességűeknek? - kérdezzük. Egy csapásra munkába állást? És majd később reagálnánk KDNP-s képviselőtársunk felszólalására ez ügyben. Hol látszik a hatékony rehabilitáció? Hol látszanak a megváltozott munkaképességűek százezreit váró munkahelyek? Hol látszanak a szociális biztonság garanciái?

Tisztelt Ház! A most tárgyalandó törvényjavaslat nemcsak a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának rendszerét módosítaná, hanem többek között az egyes szociális tárgyú törvényeket is. A szociális törvény kapcsán már megszokhattuk az állandó módosításokat, hiszen a szerencsétlen törvényt, korábban kiszámolták, átlagosan körülbelül 120 naponta módosítgatják. Ezáltal sajnos egyre bonyolultabb, átláthatatlanabb, ellentmondásosabb és homályosabb lett. Nemhiába merült fel többször már, és legutóbb éppen a Fidesz-kormányzat oldaláról egy új szociális törvény megalkotásának ötlete.

A jelenlegi szociális rendszer átalakítására valóban szükség lenne, számtalan problémát lehet mind a segélyezés, mind a szociális szolgáltatások rendszerével kapcsolatban megnevezni.

(13.40)

Az új jogszabály megalkotása jó ideje késik. Most is csak azt látjuk, hogy a jelenlegi, ezer sebből vérző jogszabályhalmazt toldozzák-foldozzák tovább. Ezek egy részére szükség is van, hiszen pontosításokat, korrekciókat tartalmaznak. A hatékonytalan rendszer működése során állandóan kiderül azonban, hogy mindig szükség van valaminek a korrigálására, és ez így is lesz egészen addig, amíg egy alapjaiban problémás jogszabályi környezettel hadakozunk.

De mik is azok a lényegi változtatások, amelyek számunkra aggályosak? Ismét változik a lakásfenntartási támogatás szabályozása. Ennek a támogatási formának óriási jelentősége van a lakhatási szegénységben élők számára, azok számára, akiknek a havi számlák fizetése már-már teljesíthetetlen terhet okoz. Ez a támogatási forma elméletben arra is hivatott, hogy megakadályozza a rezsihátralékok felhalmozását.

Mi változik pontosan? Sajnos nincs új a nap alatt, újra a korlátozás és a szigorítás jutott a kormány eszébe. Néhány hete már láttuk, ennek a támogatásnak az egyik fajtáját kiveszik a törvényből, ezzel is szűkítve a lakhatási szegénység enyhítésére szolgáló eszközök palettáját. Ami kimaradt a lakásfenntartási támogatásból, azzal kapcsolatban pedig bevezetik azt, amit már a rendszeres szociális segélynél is bevezettek pár hónappal ezelőtt. Az önkormányzatok helyi rendeletben írhatják elő, hogy akinek a lakókörnyezete rendezetlen, az nem kaphatja meg ezt a támogatást, sőt, el is tilthatják tőle több hónapra büntetésképpen.

Hogy mi köze a lakókörnyezet rendezetlenségének a megélhetéshez, a súlyos nyomorhoz, a lakhatási szegénységhez, az jó kérdés, de érdekes kérdés az is, hogy mit jelent a rendezett lakókörnyezet. Nyilván a különböző településeken mást és mást fognak rendezettnek, tisztának tartani, ami, mondanom sem kell, hogy elképesztően méltánytalan és igazságtalan helyzeteket szülhet. Kategorikusan elutasítjuk a kormány legújabb megbélyegző üzenetét a szegényeknek: ha nem úgy tiszta a házad, ahogyan nekünk tetszik, akkor nem kapsz támogatást, sőt, el is tiltunk tőle hosszú időre, hiába küzdesz létfenntartási, megélhetési gondokkal. Fontosabb a felszín, a látszat, mint a kormány gazdaságpolitikájából fakadó létfenntartásért folytatott küzdelem.

Nézzük, mi vár a másik jelentős ellátás, a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra? Már korábban megtudtuk, hogy jövőre ennek az összege 20 százalékkal csökken, mert a kormány a jelenlegi havi 28 500 forintot is sokallta a szegényektől, arra hivatkozván, hogy ez a roppant nagy összeg távol tartja őket a munkavállalástól. Természetesen a havi 28 500 forint is csak jóval a létminimum alatti megélhetést tesz lehetővé, és most további korlátozások várhatóak a kormány tervei szerint.

Abból az előítéletből kiindulva, hogy a szegény családok nem tudják beosztani a pénzüket, és elisszák vagy elnyerőgépezik azt, lehetővé teszik bizonyos feltételek esetén, hogy a támogatás egy részét, akár 60 százalékát is ne pénzben, hanem természetben adják csak oda. Ugyanez igaz a gyermekek részére nyújtott rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre is, csak ott már az ellátás száz százalékát lehet ezentúl természetben nyújtani. Véleményünk szerint a természetbeni támogatások további erősítése kiskorúsít, a pénzügyi tudatossággal összeegyeztethetetlen, de ha az előbbi előítéletekből kiindulva a természetbeni támogatásokat erőltetjük, akkor miért nem jövünk rá arra, hogy a természetben nyújtott étkezési utalványt vagy a tíz kiló krumplit is tovább lehet adni, és pénzt lehet belőle szerezni, természetesen sokkal olcsóbban, mint amennyit valójában érne. Gondolkodjunk el tehát azon, hogy ez valóban hatékony megoldás-e.

Elfogadhatatlan továbbá az a korlátozás, hogy a beteg, fogyatékos hozzátartozójukat ápolók részére nyújtott ápolási díjat megvonják attól, aki maga is valamilyen egészségügyi problémával küzd, mert a megváltozott munkaképességű személyek ellátásában részesül. Ez azért is vitatható, mert az ápolási díj pont arra a célra szolgál, hogy egy fizetett gondozót váltson ki egy sokkal olcsóbb és családbarátabb megoldással, a hozzátartozó ápolásával. Ráadásul az sem világos, hogy ha a rokkantsági ellátás mellett a minimálbér másfélszereséig munkabért lehet szerezni, akkor ezt a társadalmi munkát, a hozzátartozó ápolását miért nem lehet folytatni, és amúgy is a minimálbérnél jóval kisebb ápolási díjjal honorálni.

Végül a bölcsődét érintő szabályozásban új elemként jelenik meg a gondozási díj bevezetése. Erről is majd később szólunk a vita hátralevő részében, illetve a hajléktalanellátással kapcsolatos rendelkezésekről is.

Véleményünk szerint ezek a változtatások méltánytalanok és igazságtalanok, bár talán jól illeszkednek a kormányzat eddigi társadalompolitikájába. Most átadnám a szót Kaufer Virág képviselőtársamnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Ahogy képviselő asszony beharangozta képviselőtársát, Kaufer Virág folytatja az LMP vezérszónoklatát. Ő jelezte, hogy innen, az előadói pulpitusról fog beszélni. Kezét csókolom, képviselő asszony, öné a szó.

KAUFER VIRÁG, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A rehabilitációs albizottság elnökeként közel egy éve várom ezt a vitát a tisztelt Házban. A kezdeti egyetértésből kiindulva abban bíztam, hogy ez egy olyan téma lesz, amelyben együtt tud az LMP működni a kormánnyal, mert a cél közös: a megváltozott munkaképességűek nyílt munkaerő-piaci foglalkoztathatóságának, esélyeinek javítása.

Most itt állok, és a legnagyobb sajnálatomra a benyújtott javaslat ellen kell érvelnem. Az LMP legnagyobb problémája a megváltozott munkaképességűekről szóló törvényjavaslattal az, hogy a kormány ismét a rászorulók életével játszik. A beterjesztő ezúttal is egy olyan gyenge érdekérvényesítő képességű csoporton próbál meg spórolni, akik amúgy is különösen nehéz helyzetben vannak. Azoknak a honfitársainknak keserítené meg a jövőjét még jobban, akik valamilyen korlátozottsággal, betegséggel vagy súlyos egészségkárosodással kénytelenek együtt élni.

Az LMP egyetért a törvénytervezet általános célkitűzésével, azzal, hogy a megváltozott munkaképességűek körében a foglalkoztatást ösztönözni, az ahhoz nyújtott segítséget pedig növelni kell. Helyesnek tartjuk azt a célt is, hogy a pénzbeni ellátásokat és szolgáltatásokat egységesíteni kell, és növelni kell az átláthatóságot.

A tervezet azonban véleményünk szerint nem szolgálja az általa kitűzött célokat. A törvényjavaslat a jelenlegi formájában csak arra alkalmas, hogy egy erőteljes elszegényedési folyamatot indítson el. E törvénynek sokkal inkább a szférát érintő megszorítások igazolása végett, mintsem a megváltozott munkaképességűek helyzetének javítása miatt kellett megszületnie.

Azt is jellemzőnek tartjuk, hogy ismét nem előzte meg egyeztetés a törvényalkotást. A kormány nem hívta összes az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot, és nem egyeztetett más szakmai szervezetekkel sem, valamint nem volt lehetőség a foglalkoztatási bizottság rehabilitációs albizottságának keretei között sem érdemi vitát folytatni a kérdésről. A törvény emellett úgy született meg, hogy nem készült el az átfogó, megváltozott munkaképességűek rehabilitációjával foglalkozó stratégia.

A tervezetben a két legsúlyosabb problémának a következőket látjuk. Az egyik az, hogy a megváltozott munkaképességűek ellátásai az új rendszerben jövedelempótló jellegűek lesznek, azaz semmilyen esélykiegyenlítő, hátránykompenzációs szerepük nem lesz. A fogyatékkal élők extra kiadásaikat tehát kizárólag saját jövedelemszerző tevékenységgel tudják majd biztosítani, amit szintén szigorúan szabályoz a törvény. A javaslat értelmében munkába állás esetén a rehabilitációs ellátás azonnal megszűnik, de elvesztik a jogosultságukat a rokkantsági ellátásban részesülők is, ha a bérük meghaladja a minimálbér másfélszeresét. Ez segélycsapdát hoz létre, tisztelt képviselőtársaim, azaz olyan helyzetet teremt, amelyben a segélyezettnek nem éri meg elvállalni egy rosszul fizető vagy bizonytalan állást, mert az kockázatosabb vagy kevésbé kifizetődő, mint ha maradna a biztos ellátásban. A két ellátás összege közti, esetenként aránytalanul nagy különbséggel pedig arra ösztönöz, hogy a rokkantsági ellátást próbálják megszerezni azok is, akik még valamilyen mértékben munkaképesek lennének. Ezekkel a lépésekkel nemhogy növeli, hanem fékezi a foglalkoztatást a kormány, és feketemunkára ösztönöz.

Az európai fogyatékosügyi stratégia is kimondja: az Unió támogatást nyújt a nemzeti intézkedéseknek az olyan ellátási gyakorlatok és csapdák elleni fellépésben, amelyek eltérítik a fogyatékos személyeket a munkaerő-piaci belépéstől. A javaslat véleményünk szerint ez ellen megy.

A másik legjelentősebb problémának azt tartjuk, hogy az ellátások összege is jelentősen csökken a jelenlegihez képest. A jelenlegi rokkantnyugdíj átlagban 72 ezer forint, a jövőben az új megállapítású rokkantsági ellátásban részesülők átlag 61 500 forintot kapnak majd, legrosszabb esetben 27 600 forintot, legjobb esetben 138 ezer forintot; míg az új megállapítású rehabilitációs ellátásban részesülők átlag 42 600 forinthoz juthatnak, legrosszabb esetben 27 600, legjobb esetben 47 ezer forinthoz. Így a törvény értelmében előállhat az, hogy lesznek olyan rehabilitációs ellátásban részesülők, akiknek havi kevesebb mint 30 ezer forintból kell megélniük, mivel munkaviszonyból fakadó bevétellel nem egészíthetik ki az ellátásuk összegét.

(13.50)

Különösen embertelennek és érzéketlennek tartjuk ezt a hozzáállást a kormány részéről, hiszen a megváltozott munkaképességűeket jellemzően alacsonyabb fizetésű, részmunkaidős állásokban foglalkoztatják. A csökkentett ellátási összegből és a nem túl magas jövedelmekből együttesen is igen nehéz megélni, hiszen e honfitársaink kiadásai jellemzően lényegesen magasabbak, mint azoké a szerencsésebbeké, akiknek nincs szükségük kezelésekre, orvosi ellátásra, gyógyszerekre vagy drága gyógyászati segédeszközökre. Csak, hogy egy példát említsek, egy átlagos kerekes szék majd' 600 ezer forint, amelyet körülbelül hatévente cserélni kell.

Különösen cinikus az ellátás és a munkajövedelem vagylagosságáról beszélni egy olyan országban, ahol az akadálymentesítés gyerekcipőben jár, és ahol egy mozgáskorlátozott személy számára az autó nélküli közlekedés gyakorlatilag megoldhatatlan. Ma Magyarországon egy mozgásában korlátozott személy számára nem aközött kell választani, hogy autóval vagy tömegközlekedéssel változtat helyet, hanem aközött, hogy van autója, vagy nem megy el otthonról.

Az ellátások összegének jelentős csökkentése, az ellátás és a munkaviszony közötti kizárólagosság mellett még számos elhibázott felvetést tartalmaz a tervezet.

Noha egyetértünk azzal, hogy a tervezet egységesen minden rehabilitálható személyre kiterjeszti az együttműködés kötelezettségét, és pontosan meghatározza, hogy ez mit jelent, és milyen szankciókat von maga után annak elmulasztása, nincs összhangban a nagyobb foglalkoztatási céllal az, hogy az együttműködés elmulasztása és a feketemunka túlságosan szigorú szankciókkal jár. Az ellátás megvonása vagy az egyévnyi összeg visszafizetése nem megoldja, hanem még növeli is a problémákat. Az érintett személy így ugyanis elveszti kapcsolatát a hivatallal, amely ezért nem tudja megelőzni az elszegényedését és kirekesztődését. Ez előbb-utóbb egy másik hivatal adott esetben költségesebb beavatkozását teszi szükségessé.

Az LMP egyetért a rehabilitációs kártya bevezetésével, amely a tervezet szerint a bruttó bér 27 százalékának megfelelő összeggel csökkenti a munkáltatói bérköltséget. Ám a rehabilitációs kártya keresetélénkítő hatását nagyjából felerészben semlegesítheti a minimálbér jelentős emelése, jövőre az ideihez képest csak a minimálbér-emelés 50 százalékával fog nőni a foglalkoztatás költsége, de ennek is jelentős foglalkoztatás-visszaszorítási hatása lesz. Emlékezzünk csak a 2000-2001-es minimálbér-emelés hatásaira ebben a szektorban!

A tervezet nagy hiányosságának tartjuk még, hogy nem ad választ arra, hogy az integrált foglalkoztatásra felkészítő különféle szolgáltatásokat milyen forrásból és milyen időtávon lehet a szükséges szintre fejleszteni, ehelyett nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy a rehabilitációs támogatások jelentős része szegregált foglalkoztatási formákat finanszírozzon.

Az LMP a hiányosságok kiegészítését, a fent említett szemléletbeli problémák kezelését elengedhetetlennek tartja, és a szakértőktől, az érintettektől és civil szervezetektől beérkezett javaslatok alapján módosító javaslatokat kíván benyújtani a javaslathoz.

Végezetül, kedves képviselőtársaim, az LMP szerint egy XXI. századi törvénytervezetnek mind szellemében, mind gyakorlatában tükröznie kellene a hátrányos helyzetű csoportok integrációjának igényét. A tényleges integrációhoz a foglalkoztatási támogatások fokozatos leépítésére, a rehabilitációs szolgáltatások bővítésére és minőségbiztosítására, valamint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának jobb ösztönzésére lenne szükség. (Az elnök csenget.)

A nulladik lépésben azonban az önálló életvitelhez szükséges alapvetőbb feltételeket kellene megteremteni mind a közlekedés, az épületek akadálymentesítése, valamint az orvosi rehabilitációs szolgáltatások megerősítése területén. Az LMP hisz abban, hogy egy társadalom színvonalának alapvető (Az elnök csenget.) mércéje az, hogy miként bánik a kiszolgáltatott és nehéz sorsú tagjaival.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő asszony. Próbáltam lesni a papírjából, hogy mennyi van még hátra, hogy kongassak vagy ne, de úgy láttam, hogy kénytelen volt egy részt még talán ki is hagyni.

Köszönjük szépen.

A vezérszónoki felszólalások végéhez érkeztünk, így az általános vitát elnapolom, folytatásra és lezárásra majd este kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény közszolgálati életpályák összehangolásával összefüggő, valamint egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A javaslatot T/4998. számon ismerhették meg.

Előterjesztői expozét hallgatunk először Kontrát Károly államtitkár úr, a Belügyminisztérium államtitkára előadásában, aki 20 perces időkeretben vezeti be a törvényjavaslatot. Itt is van az előadói pulpituson. Öné a szó, államtitkár úr.

(A jegyzői székben Földesi Gyulát dr. Tiba István váltja fel.)

Felszólalások:   1-29   29-55   37      Ülésnap adatai