Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! A pápai húsüzem kérdését nem először hozom az Országgyűlés elé, és ennek több oka is van. Egyrészt rengeteg érintettje van a történetnek, ráadásul sokuk éppen azok közül a kistermelők közül kerül ki, azok a leginkább kárvallottjai a pápai húsüzem csődjének, akiket egyébként kommunikációjában a Fidesz folyamatosan véd, a kormány folyamatosan azt mondja, hogy őket részesíti előnyben. E közben minden ilyen történetnél végül is az a végkifejlet, hogy éppen a helyben élő családi gazdálkodók húzzák a legrövidebbet.

Ráadásul még egy érv amellett, hogy többször idehozzuk ezt a problémát, ezt az egész problémahalmazt, hogy a regionális gazdaságban komoly szerepe volt sok-sok évtizeden keresztül a pápai húsüzemnek. Felsorolni is nehéz azokat az eseteket, amelyek az elmúlt évtizedben a különböző, hazánkban található tradicionális üzemek tönkremeneteléről szólnak. Csak néhány települést érdemes talán idehozni: Kaposvár, Kapuvár, Zalaegerszeg, Törökszentmiklós. Ezek mind-mind olyan települések, ahol korábban nagy múltú húsüzemek működtek és ilyen-olyan indokok, a legkülönfélébb módszerek miatt, de bizony tönkrementek az elmúlt évtizedben.

(22.50)

Én nem először mondom el itt, hogy emögött egyébként egy koncepciót látok, tehát szó nincs arról szerintünk, hogy ez véletlenek sorozata lenne. Itt nyilvánvalóan a konkurenciaharc, amelyet a politika ‑ kormányszínektől függetlenül egyébként ‑ tá­mogatott, az vezetett el idáig. Most már értjük például azt, hogy Európa egyik legnagyobb és legmodernebb húsüzemének miért éri meg megépülnie Magyarországon, nyilvánvalóan le lett tarolva előtte a konkurencia.

Az, hogy az Európai Unióba történő belépésünk után a szokásos ütemnél is jóval gyorsulóbb módon történt meg a hazai állatállomány zuhanása, ez tény, ezt mi is tapasztaljuk és szomorúan látjuk, ugyanakkor megteszünk mindent ennek megállítására, bár ellenzékből nyilván az eszközeink nagyon korlátosak, de ez is hozzájárulhatott ahhoz, a kormányzati semmittevés az állatállomány csökkenésével összefüggésben, hogy ezek az üzemek eljutottak a csőd szélére.

2013-ban került át a pápai húsüzem végül is az önkormányzat tulajdonába. Nagyon sajnálom, hogy az ehhez vezető folyamatokat se tudtuk még tisztázni. Próbáltam felállítani vizsgálóbizottságot annak idején, hogy megnézzük, hogy mégis mi vezetett idáig, hiszen rengeteg gyanús információ érkezett, egyébként Pápa város kormánypárti politikusai szájából is hangoztak el ilyen kijelentések. Akkor ezt a vizsgálóbizottságot önök elutasították, illetve több írásbeli kérdésben, felszólalásban firtattam ennek a körülményeit.

Azóta látszik, hogy a város nem volt képes megbirkózni ezzel a feladattal. Hogy ebben mennyire van benne az, hogy a kormány elengedte a város kezét, vagy mennyire a véletlenek összjátéka, azt szintén érdemes lenne kivizsgálni, és erre ismét alkalmas lenne az a vizsgálóbizottság, amit már említettem, és amit mondtam, hogy elutasítottak.

Jó lenne tudni, hogy mi vezetett el tehát idáig, de érdemes lenne azt is megtudnunk, mert sajnos, erre sem kaptunk konkrét, korrekt választ, még az írásbeli kérdéseim ellenére sem, hogy mennyi pénzébe került ez pontosan az adófizetőknek. Milyen hatástanulmányok előzték meg ezt a döntést, és miért pont ezt a modellt választották, amikor úgymond meg kellett menteni a húsüzemet? Ennek az lett a vége, hogy most újra csődbe került, és ismét másfél milliárd forinttal tartozik beszállítóinak, akiknek jelentős része tehát környékbeli sertéstartó, gazdálkodó. Itt is szerettem volna érdeklődni a pontos számokról, hogy ebből a másfél milliárdból mégis mennyi az, amellyel valóban a termelőknek tartoznak.

Az állam mikor fog végre beszállni az ő kárpótlásukba, milyen módon, és mégis, milyen feltételek mentén? Több olyan gazdálkodóval volt az elmúlt időszakban szerencsém találkozni, akik tényleg az utolsó forrásukat fektették bele ezekbe az állatokba, az utolsó családi félretett vagyon fekszik ezekben az állatokban, és nagyon-nagyon várják azt, hogy megkapják érte a jogos járandóságukat. Sajnos, nem először csapták be ezeket a gazdálkodókat, 30-40 kilométeres körzetből is szállították be folyamatosan a húsüzembe az állományt, és ismerek olyanokat, akik az első csődnél is, és most a másodiknál is a vesztes oldalon állnak, és az ő hitegetésük ma már olyan szintet ért el, hogy bizony a család megélhetését kockáztatta ezzel a kormány.

Tehát az ő szavukat meghallva nagyon remélem, hogy konkrét válaszokat fogok tudni kapni arra, hogy mikor lesznek kárpótolva, és egy ilyen húsüzemi csőd esetén miért mindig a kis, helyben élő családi gazdálkodók vannak a vesztes oldalon. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)