Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi sok minden galádságra és gonoszságra képesnek tartjuk a velünk szemközt ülőket, de azért annyira ne ragadtassuk el magunkat, tisztelt Lezsák képviselőtársam, hogy azt tételezzük fel egymásról, hogy az egyik oldalon ülnek a kisfogyasztók érdekeit képviselők, a másik oldalon meg azok a gonoszok, akik magas fogyasztói árral akarják megvágni az amúgy is sok sebből, bajtól vérző legrászorultabbakat.

Az előbbi vitaszakaszban részletesen ismertetett módosítóterv-csomagom egyáltalán nem ilyen jellegű volt, azonban a szakaszolás természetrajzából éppúgy adódik, hogy a mostani szakaszba tartozik az a rész, amellyel esetleg ki kellett volna egészítenem az előbbi mondókámat, hogy ne essek abba a gyanúba ön előtt, hogy én ilyen gonosz ember lennék, és a kisfogyasztók terheit akarom növelni. Távolról sem erről van szó.

Arról van szó, hogy az energetikai szektorban a vezetékes energiafajtáknál a fogyasztói árakat hihetetlen torzulások terhelik. Ismét csak hivatkozom a ma délelőtt megvitatott országjelentésre. Több helyen előfordul, szóvá teszik, hogy ezeket a jelentős ártorzulásokat, amelyek persze évek, évtizedek során halmozódtak fel, korrigálni kell. Ez a korrekció folyamatban van, hiszen itt van előttem több táblázat. Ebből egyrészt az látható, hogy a villamos energia kisfogyasztói ára az elmúlt időszakban jelentősen növekedett; nem az elmúlt három, három és fél évben, de az ezt megelőző négy évben, hiszen '93-'94-ben 4 forint volt a villamos energia kilowattóraára, '98-ban 15, 2001-ben 19,5 forint/kilowattóra.

Tehát volt egy jelentős emelkedés, ezzel azonban még mindig sajnálatos módon messze vagyunk, viszonylag messze vagyunk a villamos energia EU-országokban meglévő fogyasztói árának átlagától, valahol ott kullogunk - azért mondom sajnálatosan, hogy kullogunk, mert ez azt jelenti, hogy van, még lesz mit tennünk - a sor végén, úgy Görögországgal egy magasságban. Egyébként Dániában jelen pillanatban háromszor annyi a villamos energia fogyasztói ára, mint nálunk, Németországban 2,3-szerese, Olaszországban kétszerese, Franciaországban 1,8-szerese, az Egyesült Királyságban 1,6-szorosa. Ez áll rendelkezésemre adatként. Ez valamikor még rosszabb volt, mert valamikor ugyanez a lista három és négy és félszeres közötti szórást mutatott.

Tehát sajnálatos módon az látható előre, hogy ha a liberalizáció, a piacnyitás megtörténik, akkor legalábbis az első szakaszban ez áremelkedéssel fog együttjárni. És amikor mi is betagozódunk oda, ahol a többiek vannak, onnantól kezdődhet meg a verseny árleszorító hatása, ami aztán hosszú távon reményeink szerint minél hatásosabban fog érvényesülni. Ez ellen tehetnénk valamit? A kormánynak van olyan hatalma és lehetősége, hogy tegyen valamit, hogy leszorítva tartsa az árakat, noha tudja, hogy azok, mondjuk, jelenlegi állapotukban is elszakadtak a világtendenciától? Éppen meg lehet tenni rövid távon, csak jól tudjuk, hogy az elhalasztott intézkedéseknek azután annál keserűbb lesz hosszú távon a veszteségoldali hozadéka. Ezért nem tanácsos, hogy a kormány igen hosszú ideig mesterségesen térítse el az árakat a természetes helyzetüktől.

De van még egy ok, ami miatt ez nem igazán méltányos. A mostani árrendszer ugyanis a lehető legigazságtalanabb, hiszen a legnagyobb támogatást a legnagyobb fogyasztók, a legkevésbé rászorultak kapják ezzel a mostani árrendszerrel. Ha ezt elfogadjuk, átlátjuk és belátjuk, akkor nyilvánvaló, hogy miközben az árakat a megnyitott versenypiac, a liberalizáció hatására tehát először felfelé fogja nyomni, ennek nem igazán ésszerű ellenállni. A kisfogyasztókat másként kell megvédeni. Erről szól ennek a vitaszakasznak a lényege. Ugyanis a törvény az elődjétől eltérően behozta az úgynevezett szociális villamos energia fejezetet, szerencsére, nagy dicséret ezért az előterjesztőnek, tehát a tavaly áprilisban benyújtott törvényjavaslattól eltérően már van egy ilyen fejezet. Nem hosszú, három paragrafusból áll, de legalább jelzésszerűen megtudhatjuk belőle, hogy a kormány foglalkozni kíván ezzel a gonddal.

(16.30)

Magyarul: tudomásul veszi, hogy az árak a mostanihoz képest kell, hogy emelkedjenek, sajnálatos, ezen nem igazán lehet vitatkozni, azok fognak emelkedni, ugyanakkor rászorultsági alapon, a legrászorultabbaknak valamilyen módon kompenzációt, szociális tarifát - nem teljesen eldöntött, hogyan -, szóval szociális villamosenergia-szolgáltatást kell nyújtani. Ezt mi nagyon támogatjuk. Nemcsak hogy támogatjuk, hanem az elmúlt másfél évben számos alkalma volt annak, hogy itt, a parlamentben ezen meggyőződésünket kifejezzük, és sürgettük a kormányt, hogy a villamosenergia-törvény meghozatalának pillanatáig ezt a kérdést meg kell oldani, föl kell állítani azt a rendszert, ami megadja a legrászorultabbaknak a szükséges támogatást.

Tehát a törvényjavaslatban benne van, a 16. § (1), (2), (3) bekezdése foglalkozik ezzel a kérdéssel. Mi, Tardos képviselőtársammal ehhez kapcsolódóan két módosító indítványt nyújtottunk be. Ez a 61. és a 65. pont alatt jelenik meg az ajánlásban. A 61-esben arra tennénk javaslatot, hogy miközben a szociális villamosenergia-ellátás formája pénzbeli ellátás nem lehet - ez megegyezik egyébként az eredeti szöveggel, az előterjesztő szándékával -, addig pontosan kell külön jogszabályban arról rendelkezni, hogy a támogatásban részesülő fogyasztók köre kikből fog összeállni, miként lehet igénybe venni a támogatást, milyen feltételekkel, mekkora lehet a támogatás, tehát a támogatás mértékéről és a támogatás forrásoldaláról. Ez nagyon lényeges.

A forrásoldalt érintőlegesen kezeli az előttünk lévő törvényjavaslat 16. § (3) bekezdése, azonban - erre vonatkozik a másik módosító indítványunk - azzal nem értünk egyet, hogy ezt állami, önkormányzati és önkéntes hozzájárulások vagy források formájában kívánja finanszírozni, mert azt gondoljuk, hogy önkéntes hozzájárulás persze mindig jól jön, az lehetséges, miért ne, azt fogadjuk el, csak éppen azzal kalkulálni nem igazán lehet, hogy az évről évre hogyan változik, az államnak azonban kötelezettsége van. Az államnak kötelezettsége ezt a szociális villamosenergia-ellátást biztosítani.

Amiben nézeteltérés van vagy másként gondoljuk, az, hogy mi nem látjuk annak indokoltságát, hogy a harmadik finanszírozási forrást is bekapcsoljuk, vagyis hogy a helyi önkormányzatokat is kötelezzük arra, hogy részt vegyenek a szociális villamos energia finanszírozásában. Azért nem gondoljuk így, mert a helyi önkormányzatok rengeteg feladatot kaptak már pluszban mindenféle forrásfinanszírozás nélkül az elmúlt időszakban, úgyhogy nem lenne igazán méltányos, racionális, de megvalósítható sem lenne, ha még ezt is az önkormányzatok nyakába sóznánk.

Tehát úgy gondoljuk, nagyon jó, hogy benne van ez a fejezet a törvényjavaslatban. Ezzel a két - az egyik apróbb, a másik jelentősebb - módosítással lehetne úgy formálni, hogy az megfelelő legyen nekünk, és gondolom, ezzel többen is egyetértenek itt a Házban.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)