Felszólalás adatai

Felszólalások:   17-20   21-46   47-60      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, Rétvári államtitkár úr. A napirend előtti felszólalások végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló előterjesztés összevont vitája. A Harrach Péter, Hollik István és Szászfalvi László kereszténydemokrata képviselők által benyújtott előterjesztés T/18004. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott házszabálytól eltérés szerint a nyitóbeszéd és a zárszó elhangzására összesen 20 perc, a kormány képviselőjének nyilatkozatára 10 perc, a Törvényalkotási bizottság felszólalására 6 perc, ebből a kisebbségi vélemény ismertetésére 3 perc, a képviselőcsoportok felszólalására összesen 10-10 perc, a független képviselők felszólására 3 perc áll rendelkezésre.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Harrach Péter úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Felhívom figyelmét, hogy a vitában történő felszólalásra és az esetleges zárszó ismertetésére összesen 20 perces időkeret áll rendelkezésére. Öné a szó, képviselő úr.

HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kilakoltatási moratórium módosítása, kiterjesztése két és fél hónappal a bajba jutott családok számára nyújt védelmet. A végrehajtási folyamat sok ezer családot érint, de hozzá kell tennem, hogy ez nagyrészt közüzemidíj-tartozásból adódik, és a módosítás maga, amely megakadályozza a kilakoltatást, egy tüneti kezelés, szükség van azonban a lejárta után egy radikális megoldásra azoknál, akik komoly gonddal küzdenek, hiszen elveszíthetik az otthonukat.

(10.00)

Ha megengedik, a hitelezésről általában egy-két gondolatot kell bevezetőként szólni. Hitelezésre szükség van, és ahhoz, hogy a bankok hitelezzenek, természetesen meg kell őrizni a jelzálog intézményét. Azonban tudjuk, hogy a devizahitelesek nagy száma milyen problémát jelentett a családok számára, illetve vannak ellehetetlenült családok más okokból is.

Úgy gondolom, hogy az az igazság, hogy a kölcsönt vissza kell fizetni, nem jelenti azt, hogy az állam ne nyújtson segítséget azoknak, akik bajban vannak, és a bankok is tisztességes eljárás keretében követeljék vissza a kölcsönt. Ha megengedik, néhány intézkedésről szólok még, amelyeket az állam éppen az eladósodott családok érdekében tett.

A devizahitelesek helyzetének rendezése kezdődött a végtörlesztéssel, ez 170 ezer szerződés megoldását jelentette. Majd jött az eszközkezelő intézménye, ami 35 ezer esetben nyújtott 150 ezer személynek lakhatási segítséget, hiszen ők bérlőként továbbra is lakásukban maradhattak.

Következett az árfolyamgát, ami 172 ezer szerződő félnek jelentett megoldást. Tudjuk azt, hogy a devizahitelesek köre nem csupán a lakásvásárlás kapcsán, hanem mindenféle devizahiteles kölcsön esetében közel kétmilliós tételt jelent, és ebből a lakáscélú hitelfelvétel durván egymillió volt.

A következő nagy jelentőségű intézkedés volt a bankok elszámoltatása, hiszen tudjuk, hogy a tisztességtelen eljárás során kellett az adósoknak olyan törlesztést vállalni, ami már meghaladta az erejüket, és azt is tudjuk, hogy így a bankok 1000 milliárd forintot voltak kénytelenek visszaadni az adósoknak.

Ezután következett a magáncsőd intézménye, ami pillanatnyilag a rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint 1056 családnak jelentett megoldást. Ez 2700 személyt érintett. Ez az intézmény a közelünkben levő és távolabbi országokban is már működő jogintézmény, azonban azt kell látnunk, hogy az országokban különböző eredmények vannak. Van, ahol csak néhányan, néhány százan vették igénybe, de van, ahol sok ezren. Magyarország valahol a középmezőnyben van ebben a kérdésben. Kétségtelen, hogy a magáncsőd vagy ahogy mi nevezzük, családi csődvédelem intézményében is kell módosításokat tennünk, és ezt átgondolva egy általános törlesztési könnyítéssel együtt fogjuk majd megtenni.

És ha megengedik, a KDNP eddigi javaslatairól is néhány szót szólnék, ami a végrehajtást illeti. 2013-ban kezdeményeztük a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítását először. Ennek ilyen eredménye volt, néhányat engedjenek meg, hogy felsoroljak. A bírósági végrehajtók vizsgálati rendszerét megújítottuk, a szabálytalan inkasszókat megszüntettük, és csökkentésre került ezt követően az IM-rendeletben a végrehajtók behajtási jutaléka és a felszámítható költségátalány. Ezzel könnyítettük az adósok helyzetét.

Kormányzati intézkedések is történtek a végrehajtói tevékenység ellenőrzésére. Maga a szervezet is átalakult, a végrehajtó kinevezése már meghatározott időre, hét évre szól, és ’22-ig a jogi végzettség megszerzésére is köteleztük a végrehajtókat. Ez átláthatóbbá, rendezettebbé teszi a végrehajtás folyamatát.

2017-ben nyújtottunk be újabb javaslatot a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez, és ez nagy jelentőségű volt, hiszen szintén védelmet adott az adósoknak, a végső helyzetbe került adósoknak. Ezentúl nem lehet a becsértéken alul értékesíteni az ingatlanokat, és csak akkor történhet ez meg, ha megegyezik a két érintett fél. Itt is vannak adataink, hogy milyen eredményt hozott ez a módosítás. 1014 ingatlan került bírósági árverésen értékesítésre, és ennek 50 százaléka a becsértéken, annak 100 százalékán, az eddigi 70 százalék helyett; a másik 50 százaléka viszont a kikiáltási ár, vagyis a becsérték felett átlagosan 135 százalékon.

Ezzel elértük azt, hogy az elárverezett ingatlan után még jelentős tartozást tudjanak az adóson behajtani, de itt még van mit tenni, van tennivaló, hiszen a jövőben, úgy érzem, hogy ezt a problémát is meg kell oldani, és erre vannak elgondolásaink, a végleges megoldásra. Ez a módosítás, amit most benyújtottunk, ahogy említettem, két és fél hónappal hosszabbítja meg a kilakoltatási tilalmat. Ezzel nem csupán a leghidegebb téli hónapokban, hanem az őszi, tavaszi hűvös időben is védelmet nyújt a családoknak, az ellehetetlenült helyzetbe került családoknak a kilakoltatása ellen.

De ismét mondom: ez nem jelent végleges megoldást annak a százezres nagyságrendű családnak a helyzetére, amelyet most a kilakoltatási moratórium után nyilván a következő parlamenti ciklusban egy egyértelmű, egyszeri és radikális megoldással meg kell oldanunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm az előterjesztő, Harrach Péter frakcióvezető úr felszólalását. Tájékoztatom, hogy a vita végén a zárszó elmondására 11 perc 10 másodperc áll majd rendelkezésére.

Most megkérdezem, hogy a kormány nevében Völner Pál államtitkár úr kíván-e felszólalni. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk levő javaslat gyakorlatilag egy adóskönnyítést tartalmaz, hiszen nem hozza olyan helyzetbe télvíz idején a bentlakókat, hogy hirtelen kelljen megoldaniuk a lakhatási gondjaikat.

A kormányzat részéről mindenképpen támogatjuk ezt az elképzelést, és nagyon köszönöm Harrach Péter képviselőtársamnak, hogy az idevezető utat is felvázolta, hogy mi mindent tett a parlament és a kormány annak érdekében, hogy ezek a krízishelyzetek minél ritkábban forduljanak elő, illetve milyen módozatok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, ne kerüljön visszafordíthatatlanul veszélybe a lakhatása, illetve az egzisztenciája.

Minden ilyen kezdeményezésre szükségünk van, és én azt kérem a parlament mindegyik frakciójában ülő képviselőtársaimtól, hogy támogassák a kezdeményezést. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Völner Pál államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Hollik István képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

(10.10)

HOLLIK ISTVÁN, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az elfogadott házszabálytól eltérés értelmében a tegnapi napon a Törvényalkotási bizottság megtárgyalta a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek a kilakoltatási moratórium megújításához szükséges módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a Törvényalkotási bizott­ság jelen lévő tagjai 21 igen szavazattal, egyhangú döntés mellett, vita nélkül támogattak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az expozéban Harrach Péter frakcióvezető úr elmondta az idáig vezető utat, és felhívta a figyelmet az előttünk fekvő javaslat fontosságára. Bízom benne, hogy számíthatunk mindnyájuk támogatására. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Hollik képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom figyelmüket, hogy a frakcióknak 10-10 perc, a független képviselőknek mindösszesen 3 perc áll rendelkezésükre.

Elsőként megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném előrebocsátani, hogy Harrach képviselő úr indítványát támogatni fogjuk a szavazást illetően, ugyanakkor néhány keresetlen mondatot azért szeretnék szólni erről az ügyről.

Mi úgy látjuk, hogy ez a probléma megoldásának csak a prolongálását jelenti. Vitathatatlan, hogy kedvezőbb helyzetbe kerülnek azok a problémás családok, akik éppen kilakoltatásra várnának, azzal, hogy előrehozták 15 nappal és meghosszabbították egy hónappal (Harrach Péter: Kettővel.) a kila­kol­tatási moratóriumot. Ugyanis, ahogy képviselő úr mondta, minden év december 1-je helyett november 15-ével, illetve március 1-je helyett április 30-ával (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Ez kettő és fél hónap!) lesz a kilakoltatástól védve ez az időszak.

Ugyanakkor úgy tűnik számomra, hogy e hala­dék mellé további olyan intézkedéseket kellene tenni vagy lenne szükséges meghozni, ami az eladósodott családok problémáinak a végleges megoldását jelen­te­né. Tudomásunk szerint ma is 15 ezer család vár kilakoltatásra. Ez borzasztó nagy szám, és ahogy az MNB nemrégiben publikált statisztikai adatait fel­idézzük, akkor abból kiderül, hogy mintegy 140 ezer olyan problémás család van ma Magyarországon, ahol a Damoklész kardja ott lebeg a fejük fölött.

A végrehajtási eljárás célja, mindannyian tud­juk, hogy a végrehajtást kérő a jogos követelését az adós vagyonából kielégíthesse. Nyilvánvaló, hogy ha valaki hitelért folyamodik, akkor ezt a hitelt vissza kell fizetni, ez nem lehet kérdéses. Ugyanakkor az em­beriesség véleményem szerint megköveteli, és emellett fontos társadalmi érdek is, hogy az adó­sok­nak legyen lehetőségük kitörni az adósságcsapdából. Ezzel szemben az látszik, hogy a kormányzat ebben teljesen sikertelen. Említette képviselőtársam, és én is idecitálom a magáncsőd intézményét, ez teljesen működésképtelen. Képviselő úr arra hivatkozott, hogy azokban az országokban, ahol van magáncsőd intézménye vagy öncsőd intézménye ‑ mindegy, hogy minek nevezzük ‑, a középmezőnyben helyezkedik el Magyarország. Véleményem szerint ez teljes kudarc, teljes kudarc a magáncsőd intézménye.

Annak idején, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója beterjesztette a törvényt, mi el­mondtuk és többször fölszólaltunk ebben az ügyben, bizottsági ülésen is elmondtuk, itt a plenáris ülésen is, hogy milyen passzusokat kellene még a meglévő törvénybe betenni annak érdekében, hogy haté­ko­nyan lehessen képviselni ezeknek a problémás csa­lá­doknak az érdekeit. Sajnos ez nem került be a tör­vénybe, és ez meg is látszik, gyakorlatilag alig veszik igénybe ezt az intézményesített formát.

Képviselőtársam említette ezen túlmenően a Nem­zeti Eszközkezelőt. Annak idején, amikor ez a jog­szabály megszületett, én először egy ilyen fiktív intézménynek neveztem a Nemzeti Eszközkezelőt, hiszen hónapokig azt sem lehetett tudni, hogy léte­zik-e vagy sem, csupán egy telefonszám volt meg­adva, amit valaki fölvett, de soha semmilyen válaszra nem volt hajlandó, a feltett kérdésekre érdemi válaszokat nem tudtak adni.

Képviselő úr, ön is pontosan tudja, hogy jelenleg 28 ezer olyan család van, akinek a Nemzeti Esz­közkezelő valamilyen segítséget nyújtott, legalábbis az Eszközkezelő honlapján ez az adat olvasható. Az a kvóta, amellyel rendelkezhet, az 35 ezer fő. Arra ne hivatkozzunk, hogy 35 ezer ember problémáját meg­oldja, mert a 35 ezerrel szemben a 140 ezer áll, és nem a 15 ezer kilakoltatásra váró család! Tehát azért borzasztó nagy a távolság a 35 ezer ‑ hangsúlyozom, eddig 28 ezer családot kvázi mentettek meg; egyéb­iránt csak mondom önnek, hogy nem mentettek meg az égvilágon senkit, mert akik bérlőként bent maradtak a Nemzeti Eszközkezelő tulajdonában lévő lakásokban, azoknak a problémájuk ugyanúgy fönn­áll, mert a csökkentett törlesztőrészletet sem tudják fizetni. Tehát hiába lett alacsonyabb a törlesztő­rész­letük, ezt az alacsonyabb összeget sem tudják fizetni, mert olyan problémákkal küszködnek ezek a csa­lá­dok. Tehát a 35 ezerrel szemben a 140 ezer áll.

A másik ügy, amelyet szeretnék megemlíteni, hogy a KDNP által kidolgozott és az Országgyűlés által elfogadott, ahogy említettem, magáncsőd intéz­mé­nye nagyon kevés segítséget nyújt. Egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen feltételekkel, ahogy mond­tam, alig veszik igénybe a magáncsőd intézményét.

Szeretném idecitálni egy képviselőtársuk véle­mé­nyét. Amikor ez az indítvány idekerült a parla­ment elé, Soltész Miklós ‑ akkor államtitkár, ezzel a területtel foglalkozó államtitkár ‑ a következőket mondta: 2010 óta határozott és konkrét lépéseket tettek, hogy a mintegy 1,3 millió családot érintő adósságcsapdára válaszokat adjanak. Ezek között említette a Nemzeti Eszközkezelő felállítását, a vég­törlesztést, az árfolyamgát bevezetését, a forinto­sítást, az ócsai lakópark kialakítását ‑ ez maga a vicc egyébként ‑, a devizaalapú hitelek megszüntetését és a családi csődvédelmet. Zárójelbe tettem, hogy „ez maga a vicc”.

Ehhez képest azt gondolom, most érdemes el­mondani, hogy a magáncsőd intézménye maga a csőd. A félig üres ócsai lakópark látványos kor­mányzati kudarc, a hihetetlen magas áron épített, ki­használatlan lakások jól szimbolizálják ennek a kor­mányzatnak a lakás- és szociálpolitikáját, és a vég­törlesztés ‑ ne haragudjanak, képviselő­társa­im ‑ azo­kon segített, akik eleve jelentős anyagi erőforrá­sok­kal rendelkeztek. A végtörlesztési akció után, 2011 szeptemberéről van szó, szabadult csak el igazán a svájci frank árfolyama. Tehát kijelenthető, hogy a való­ban adósságcsapdába esett embereket csak még mélyebbre lökték ezzel az akcióval. Az árfo­lyam­változásokat egyébként nyomon lehet követni az interneten. A forintosítást pedig borzasztóan magas, 256 forintos árfolyamon hajtották végre, mi­köz­ben ‑ csak megjegyzem ‑ 2010-ben, azt hiszem, még emlékszünk rá, 180-190 forint között mozgott a svájci frank árfolyama.

Summa summarum, az MSZP támogat minden olyan előterjesztést, ami az adósságcsapdába került emberek védelmét szolgálja. Az MSZP emellett to­vábbra is azon az állásponton van, hogy az adósok védelme és élethelyzetük megnyugtató rendezése kevéssé a végrehajtási szabályok módosításával, ha­nem sokkal inkább a magáncsőd intézményének működőképessé tételével érhető el. Erre vonat­kozó­an az MSZP egy teljesen kidolgozott törvényjavas­latot nyújtott be, amit sajnos a Fidesz nemhogy támogatni nem volt hajlandó, de még a parlamenti vitáját is megakadályozta; az az adósokat sanyargató, működésképtelen törvény, amit végül a KDNP ja­vas­latára elfogadott, pedig nem több egyszerű szem­fényvesztésnél. Ha a Fidesz-KDNP valóban segíteni akar az adósságcsapdába került magyar embereken, akkor a végrehajtási szabályok korrigálása mellett legyenek hajlandóak a magáncsőd szabályainak ér­demi felülvizsgálatára, valamint a devizahitelesek ma is fennálló problémáinak megoldására.

Hangsúlyozni szeretném végezetül, hogy a kila­kol­tatási moratórium meghosszabbítását a fenn­tar­tá­saink ellenére támogatni fogjuk. Köszönöm szé­pen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Korózs Lajos képviselő úr. Most megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselő­jének.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szé­pen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő­társaim! A Kereszténydemokrata Néppárt részéről természetesen támogatjuk az előterjesztést, hiszen magunk nyújtottuk azt be.

(10.20)

Az ellenzék részéről sokszor a szociális érzéketlenség vádjával illetnek bennünket. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Sorolhatnám azokat az intézkedéseket az elmúlt hét esztendőből, amelyeket a kormányzat, illetve a kormánypártok valósítottak meg annak érdekében, hogy a magyar családokon segítsenek, illetve a nehéz helyzetbe került családokon segítsünk. Ilyen a családtámogatási rendszer teljes átalakítása, ilyen az ingyenes gyermekétkeztetésnek a bevezetése és kiterjesztése, ilyen a gyes, gyed rendszerének az átalakítása, ilyen az ingyenes tankönyvellátás bevezetése. Megemlíthetem a családi otthonteremtési kedvezményt szintén, amely a magyar családokat és a magyar rászorulókat segítette.

Azt gondolom, hogy ebbe a sorba illeszkedik a most tárgyalt és tárgyalandó előterjesztés is: a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, amely tulajdonképpen a kilakoltatási moratóriumnak a kiterjesztését, meghosszabbítását jelenti. Ellentétben Korózs képviselőtársammal, szeretném pontosítani, hogy nem egy hónappal, hanem két és fél hónappal toljuk ki ezt a bizonyos kilakoltatási moratóriumot ennek a javaslatnak a megvalósításával.

Frakcióvezető úr már említést tett számos olyan kezdeményezésről, amelyet az elmúlt esztendőben szintén a KDNP kezdeményezésére fogadott el a kormányzat, illetőleg az Országgyűlés. Szeretnék néhány mondatban ezekről én is beszélni, hiszen 2013-ban már sikeresen kezdeményeztük a végrehajtási törvény módosítását, és igenis jelentős változások következtek be ezzel a módosítással, hiszen a bírósági végrehajtók vizsgálati rendszerét megújítottuk, vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget terjesztettünk ki a bírósági végrehajtókra. Intézkedett ez a törvény a szabálytalan inkasszók megszüntetéséről, kibővítette a végrehajtás során lefoglalt gépjárművek használatára jogosultak körét, és a törvény elfogadását követően IM-rendeletben csökkentésre került a végrehajtók behajtási jutaléka és a felszámítható költségátalány. Szerintem ez egy nagyon-nagyon fontos törvény volt, hiszen előtte talán sok képviselőtársammal együtt számtalan panasz érkezett a végrehajtási folyamatokra, maguknak a végrehajtóknak az eljárására, és azt gondolom, hogy ez egy jelentős fordulatot jelentett a végrehajtás folyamatában és gyakorlati intézkedései tekintetében.

A kormányzat is számos intézkedést hozott a végrehajtói tevékenység ellenőrzésére vonatkozóan. Az volt a célunk, az volt ezeknek a kormányzati intézkedéseknek is a célja, hogy a végrehajtói tevékenységbe vetett közbizalom erősödjön meg. A kormány első lépésként az Igazságügyi Hivatalhoz telepítette az önálló bírósági végrehajtók ellenőrzésével kapcsolatos irodavizsgálati feladatokat. Az Igazságügyi Hivatal mint a végrehajtói szervezettől elkülönült állami szerv, objektíven volt képes megítélni a végrehajtói működés esetleges hiányosságait.

Mindezek alapján a végrehajtói tevékenység vizsgálatára és a panaszügyek felügyeletére kialakított új szabályrendszer is be tudta tölteni immár a funkcióját. A bírósági végrehajtás szervezeti reformja keretében a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara 2015. augusztus 31-i fordulónappal megszűnt, és általános jogutódja a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar lett. A kar 2015. szeptember 1-jével alakult meg, és szeptember 30-ig megválasztották a kar elnökségének tagjait a miniszter által jóváhagyott ideiglenes választási szabályzat alapján.

A végrehajtói jogállásban a legfőbb változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a végrehajtói kinevezés a jövőben meghatározott időre, hét évre szól, és azok a végrehajtók, akik a periódus lejártával ismét végrehajtók akarnak maradni, pályázat útján kaphatják meg ismét ezt a kinevezést.

A végrehajtói szakma jogi hivatásrenddé válása érdekében a végrehajtónak jogi végzettséggel kell rendelkeznie 2022-re. A fokozatosság elvének figyelembevételével nem kell jogi végzettséget szerezni azoknak a végrehajtóknak, akik a következő hét évben elérik a 65 éves nyugdíjkorhatárt. Mindenesetre egy fontos folyamatról van szó, nagyon fontos változásokat vezettünk be ez által a törvény által, és talán a végrehajtási folyamat és a végrehajtókkal szembeni közbizalom is erősödhetett ennek következtében.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2017-ben a KDNP kétszer nyújtott be javaslatot a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítására, az imént már erről is volt szó. Március 7-én egyértelmű többséggel fogadta el az Országgyűlés az első módosítást. A végrehajtási eljárás során az értékesítésnek biztosítania szükséges ez által a törvény által, hogy a lefoglalt vagyontárgyak, különös tekintettel a lakóingatlanokra, minél magasabb áron kerüljenek értékesítésre, ezzel biztosítva, hogy a lakóingatlanok legalább becsértéken kerüljenek értékesítésre, valamint a fennálló követelések is a lehető legnagyobb mértékben térülhessenek meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat pedig, amely kifejezetten a kilakoltatási moratóriumnak a kiterjesztését jelenti, ismét ebbe a folyamatba illeszkedik, és ismét bizonyítja azt, hogy nem vádolhatnak bennünket semmiféle szociális érzéketlenséggel. Azt gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat, ez az intézkedés segíti azokat, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak, kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Lehetséges ezt tüneti kezelésnek mondani, de azt gondoljuk, hogy mégis sok ezer embernek, sok ezer családnak segít abban, hogy legalábbis ebben a kiszolgáltatott helyzetben több ideje, több lehetősége legyen a megoldás keresésére. Ezért tisztelettel kérjük minden képviselőtársunktól, minden frakciótól, hogy támogassák ezt az előterjesztett törvénymódosítást.

Megemlíthetném én is azokat az intézkedéseket, amelyeket a devizahitelesek megmentése érdekében tettünk, és több százezer családon sikerült ezáltal segítenünk: végtörlesztés, Nemzeti Eszközkezelő, árfolyamgát, a magáncsőd intézménye. A magáncsőd intézményét lehet természetesen ostorozni, de azt gondoljuk, hogy mégiscsak egy új és fontos jogintézmény bevezetéséről beszélhetünk Magyarországon, amelyet Korózs Lajosék a saját kormányzásuk alatt is megtehettek volna, mint ahogy megtehették volna a saját kormányzásuk időszakában, hogy a devizahiteleseken segítsenek. Megtehették volna, hogy a kilakoltatási moratóriumot kiterjesszék, amelyet nem tettek meg; 2010-ben nekünk kellett ezt azonnal meglépni.

Utólag sok mindent elmondhat Korózs Lajos képviselőtársunk, de amikor ők kormányoztak, akkor ezek közül egyetlenegy eszközt sem használtak, és egyetlenegy módon sem segítették a kiszolgáltatott helyzetbe került családokat, a kiszolgáltatott helyzetbe került embereket. Ehhez képest, azt gondolom, hogy a felsorolt intézkedések mind-mind azt támasztják alá, hogy az elmúlt hét esztendőben sokféle eszközzel igyekeztünk segíteni az elesetteken, a kiszolgáltatott helyzetbe kerülteken, és még a bankok elszámoltatását is, ha ideveszem, amellyel 1000 milliárd forintot kellett visszautalniuk az adósoknak a bankok részéről, akkor, azt gondolom, hogy ezek az intézkedések mégiscsak nagy segítséget jelentettek a magyar családoknak.

A KDNP természetesen támogatja ezt a törvényjavaslatot, és ezt kérjük a többi frakciótól is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Szászfalvi László képviselő úr. Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja nevében fog szólni.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném leszögezni, hogy a Jobbik támogatja a kilakoltatási moratórium bármilyen irányú kiterjesztését, tehát ebben ne legyen vita köztünk. Ugyanakkor elképeszt kormánypárti képviselőtársaim arcátlansága az indoklás tekintetében. Hiszen gyáva a kormány, és egy messzemenőkig gyáva javaslatról van szó.

(10.30)

Az, hogy önök ezt megpróbálják megideologizálni, egészen elképesztő. Nemcsak azért gyáva a kormány, mert a mi frakciónk számára is összesen tíz percet biztosít arra, hogy bármilyen irányban indokoljuk vagy megpróbáljuk kiterjeszteni ezt a javaslatot, de azért is, mert a saját szociális érzékenységét bizonygatja, miközben az utóbbi években, Szászfalvi képviselőtársam, minden áldott évben kértük a kilakoltatási moratórium kiterjesztését, korábban történő meghirdetését. Önök hol voltak?! Olyan szép csendben ültek a kormányzati padsorokban a kétharmados többséggel az idő nagy részében, mint annak a rendje, és eszük ágában sem volt kiterjeszteni a moratóriumot, önök szociálisan érzéketlenek voltak. Önök ezzel hozzájárultak családok százainak a kilakoltatásához. Legalább ne játsszák meg magukat! A helyzet az, hogy miközben minden eddigi évben elutasították a kilakoltatási moratórium kiterjesztésére vonatkozó javaslatainkat, most eltolják a probléma megoldását.

Ami a gyávaság második faktora, az az, hogy az előterjesztő feláll és arról beszél, hogy majd a választások után ők egy bátor és radikális egyfordulós javaslattal állnak elő. Hát, miért nem most? Miért nem teszik le ezt a nagyon bátor javaslatukat férfi módjára most az asztalra, ha valóban rendezni szeretnék a hitelkárosultak helyzetét? Megmondom, ez mivel járna. Sérelmeket kell okozni az érintett kereskedelmi bankoknak, igen. Bár ezek az én értelmezésem szerint nem sérelmek, hanem az igazság helyreállítása tekintetében visszavesszük a tulajdonosok pénzét, az eredeti tulajdonos pénzét visszavesszük azoktól, akik a kormány legalizált megoldásainak hála ‑ és itt a hála idézőjelben értendő ‑ elvonták ezeket a pénzeket, mégpedig indokolatlanul. De attól, hogy önök a választások utánra tolják a rendrakást, továbbra is 140 ezer fölötti ‑ helyesen hangzott el ‑ azoknak a száma, akik akut veszélyben vannak, és tízezres nagyságrend az, akit a kilakoltatás réme fenyeget.

Megmondom, hogy mi a valóság az én forgatókönyvem szerint, aztán tessék megcáfolni vagy reagálni rá. A kormányzat a választások előtt egyszerűen nem mer szembemenni a Bankszövetséggel, nem mer szembemenni az érintett kereskedelmi bankokkal, hiszen lepaktált velük, mint ahogy 2015 februárjában lepaktáltak az EBRD-vel is, ezt önök jelentették be saját maguk, tehát nem én találtam ki. A helyzet az, hogy olyan vállalásokat tettek, hogy a károsultak könnyebb helyzetbe hozása érdekében semmilyen pénzügyi sérelmet nem okoznak az érintett bankoknak. Na, ezért akarják önök most egy homályban tartott, abszolút ismeretlen terv lebegtetésével a választások utánra tolni a rendrakást, mert nem mernek most férfi módjára lépni és nekikezdeni ennek, pedig mi támogatnánk önöket. Egy szó nélkül beállnánk abba a sorba, akik támogatásukról biztosítanák a kormányt akkor is, ha a saját javaslatainkat nyúlják le és nyújtják be a saját nevük alatt. Én akkor is igennel fogok ezekre szavazni. Csak szeretném, ha már megtennék végre.

A későbbi radikális beavatkozást nagyon várjuk, de úgy gondolom, hogy a választások után ennek hatásfoka lényegesen alacsonyabb lesz, mint amilyen most lehetne. Én is nagyon kérem, ne hivatkozzanak a magáncsődre! Az gyakorlatilag a magyar jogalkotás egyik katasztrófájaként értelmezhető. Az a kicsivel több mint ezer szerződéskötés végveszélyben lévő emberek részéről, ez a csőd receptje. Itt igazából tízezrével kellett volna, lehetett volna segíteni magyar embereken. Ha az úgynevezett nyugati példákat nézik, amikre hivatkoznak, ott sem ezer ügyfelet találnak országonként, és nem csak azért, mert a lakosságszám magasabb. Ha megnézik arányosan, akkor is azt látják, hogy érdemi segítséget tudtak nyújtani ezzel a megoldással, rabszolgasorba való taszítás nélkül.

Ahogy javasoltam, javasoltuk walk away típusú megoldások beépítésével, tehát az elsétálási jog kiterjesztésével, öt év után igenis mentesíteni kellene az adósokat attól a jórészt indokolatlan alapú tartozástömegtől, amely az önök hibás törvénykezésének is köszönhetően szakadt a nyakukba. Hiszen pont most, a hetekben találkozunk olyan esetekkel, amikor 5 milliós hitelfelvételből 33 milliós követelés keletkezett. Nincs itt olyan KDNP-s, aki meg tudja nekem magyarázni, hogy lesz az 5 millióból 33. Ez az önök által szabályozott végrehajtási szisztémán belül fordult elő. Az önök által szabályozott rendszerben fordult elő, hogy ugyanazt a tartozástömeget alapul véve két végrehajtó teljesen ugyanazt követeli: 5 millióból 33. De a következő kilakoltatás esetén, ahol egy ’56-os hőst kívánnak lakásából eltávolítani, ott is elküldtem önöknek, az Orbán Viktor által megbízott miniszternek elküldtem a címet, a kontaktokat, minden egyebet, hogy nézzen utána ennek a konkrét ügynek, mert olyan szabálytalanságokat találtunk, amelyek beavatkozásért kiáltanak. Tudtommal az önök beavatkozása ebben az esetben sem történt meg.

Tehát egy kis lélekbátorságot kívánok önöknek a tekintetben, hogy merjenek szembemenni ezzel a rendszerrel, mert ez túlterjeszkedik önmagán. Szabálytalanságok tömegét követik el. Azt kell mondanom, hogy ha teljesen jó megoldást szeretnének találni, itt fekszik 2012 óta az asztalon, a Jobbik benyújtotta: ezeket az úgynevezett hiteleket a felvétel napján érvényes árfolyamon kell forintosítani. Szoktak önök hivatkozni arra, hogy piaci árfolyamon forintosítottak, tehát 155-160 forintos felvételkori helyett 256 forintos piaci árfolyamon. Az indoklásuk két irányba szokott elindulni.

Az egyik, hogy jó, de később még magasabb lett az árfolyam, mintha ennek lenne bármi jelentősége igazságtételi szempontból, hiszen 155 forinton lenne igazságos visszaváltani ezeket, függetlenül attól, hogy később a rossznál még rosszabb lett a helyzet. A másik indoklásuk pedig az szokott lenni, hogy a Kúria önöknek egyfajta iránymutatást adott, ami nettó hazugság. A Kúria határozataiban szó sem volt piaci árfolyam bevezetéséről.

Tehát azt kívánom önöknek, hogy fogadják meg azokat az ellenzéki jobbító javaslatokat, amelyek önöket segítik egyébként, és most a választások előtt próbálják meg rendbe tenni ezt a helyzetet, mert a hitelkárosultak nem várhatnak még fél évig. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Megadom a szót Ikotity István képviselő úrnak, Lehet Más a Politika. Öné a szó, jegyző úr!

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a legjobb példa a kormány cinizmusára a választások előtt kevesebb mint fél évvel.

Múlt hét folyamán KDNP-s képviselők törvényjavaslatot nyújtottak be arra vonatkozóan, hogy meghosszabbítsák a kilakoltatási moratóriumot, ezen a héten pedig kivételes eljárásban tárgyalja ezt a parlament. Ez azért cinikus, mert nyáron rendkívüli parlamenti napot kezdeményeztünk pontosan ebben a témakörben (Dr. Völner Pál: A CEU-ügyben kezdeményeztetek!), mert nem tűrt halasztást ez a kérdés. Önök nem vettek részt ezen az ülésen, erre most sürgősséggel nyújtanak be javaslatot. Fel kell hívnom a KDNP-s képviselők és a kormány figyelmét is arra, hogy ez nem megoldás, hogy kitolják a moratóriumot március 1-jéről április 30-ra. Ez mindössze arról szól, hogy a kormány a választások utánra teszi a kényes kérdést.

Önök nagyon jól tudják, hogy hatalmas problémáról van szó, időzített bombaként ketyeg a devizahiteles probléma. Ugyanis akármennyire hangsúlyozzák, hogy önöknek sikerült, nem oldották meg a károsultak problémáját. Először is nem a felvételi árfolyamon forintosítottak, holott a kereskedelmi bankok forrásai fedezetet biztosítottak volna a tisztességes átváltásra. (Zaj. ‑ Harrach Péter, Szászfalvi László és Firtl Mátyás beszélget.) Tisztelt elnök úr, szegény KDNP-s képviselőkkel, akikhez szólnék, nem tudok beszélni, mindhármuk, akik jelen vannak az ülésteremben, beszélget valaki mással.

Így hatalmas extraprofitot szereztek a kereskedelmi bankok minden egyes hitelen, és rengeteg tartalékuk van még ezen kívül is. Többszörösére emelkedett a törlesztő, kétszeres-háromszoros összeget követelnek az adósoktól most is úgy, hogy valójában már rég kifizette a hitelét mindenki kamatostul. A tisztességes forintosítás helyett a Magyar Nemzeti Bank közben alapítványokat hozott létre, és odacsoportosította át a vagyont. Elvesztette közpénzjellegét a forintosításból szerzett összeg, legalábbis önök így fogalmaztak. Emellett lehetőséget biztosítottak előtörlesztésre, de az is csak a jómódúaknak kedvezett, azzal az intézkedésükkel is csak a gazdagoknak és a kormányközeli embereknek segítettek, illetve azoknak, akiknek volt lehetőségük arra, hogy kiváltsák. Ezt értik önök a devizahiteles probléma megoldásán, hogy a lojális embereket megsegítjük? A többiek nem számítanak?

Emellett még hangsúlyozni kell azt is, hogy a mindenkori bankfelügyelet sem tette a dolgát, és nem jelezte az ügyfelek felé a konstrukció kockázatát. Nekik ezt tudniuk kellett, és mégis hagyták a termék elterjedését. Amennyiben ez nem történt volna meg, akkor nem tartanánk itt, hogy tízezrek kerülnek utcára. A Kúria Polgári Kollégiumát vezető Wellmann György konkrétan elnézést kért a Bankszövetségtől, hogy a devizásoknak adtak igazat. Ez nagyon jól mutatja, hogy a Kúria kinek az érdekeit képviseli és kinek az oldalán áll. Itt megint a kormány felelőssége kerül előtérbe, ugyanis a független bíróságon ilyen nem történhet meg. Darák Pétertől kérték, hogy járjon el az ügyben, természetesen ez sem történt meg. Ügyvédek és károsultak beszámolója alapján ez az állásfoglalás megjelenik az alsóbb fokú bíróságok gyakorlatában is. Itt látszik a legjobban, hogy nincs bírói függetlenség.

(10.40)

Sokan azért hagyták és hagyják el az országot, hogy fizetni tudják a hiteleket, amiből az is ered, hogy hazai vállalatok nem találnak elegendő munkaerőt. Akik elmentek, azok nagy részének esze ágában sem volt elmenni, de kényszerhelyzet előtt álltak, mert a magyar bérekből ezt nem tudták megoldani; ebből a hazai munkaerőhiány is keletkezik.

Az árverezések meg jelenleg nincsenek leállítva, folyamatosan zajlanak, ennek következménye a kilakoltatás. Az LMP már a nyár folyamán benyújtott egy törvényjavaslatot, amely nagyon sok nehéz sorsú magyarországi hitelfelvevőt érint. Ez a javaslat, ellentétben az önök javaslatával, nemcsak arra irányul, hogy a téli időszakra vonatkozóan felfüggesszék a kilakoltatásokat, hanem a javaslat alapja az, hogy mindaddig állítsák le az ilyen irányú cselekményeket, amíg nem születik egy olyan devizahiteles törvény, amelyik figyelembe veszi azoknak a döntéshozatali eljárásoknak az eredményét, amelyek az Európai Unió Bíróságán születtek meg. Szomorú, hogy a nyáron, amikor rendkívüli parlamenti ülés keretein belül kezdeményeztük az ügy megoldását, ahol ezt egységesen támogatta az ellenzék, önök nem vettek részt az ülésen, most pedig benyújtanak egy javaslatot, hogy hosszabbítsák meg a moratóriumot. Ez a kérdés pártok feletti ügy, amiben kutya kötelessége lenne a kormánynak, hogy valós segítséget nyújtson, ahelyett, hogy kampánycélból kitolja a moratóriumot a választások utánra, majd utána ismét a szőnyeg alá söpörje a problémát.

A devizahitelezés helyzete mára odasodródott, hogy a magyar emberek tízezrei kerülnek az utcára érvénytelen devizaszerződések miatt. Érvénytelen szerződésekre érvényes végrehajtást nem lehetne folytatni, azonban a mai Fidesz-KDNP-kormány vezette Magyarországon mégis ez történik. A Fidesz-KDNP-kormány nem törődik a magyar választópolgárokkal, a Fidesz-KDNP-kormány nem törődik az állampolgárok védelmét jelentő európai uniós fogyasztóvédelmi szabályok Magyarországon való alkalmazásával.

Amikor az eredeti javaslatunkat benyújtottuk, akkor azt mondtuk, hogy ennek a törvénynek azután kellene megszületnie, hogy a magyar ügyben folyó előzetes döntéshozatali eljárásban döntés születik, azonban ezt most kiegészítenénk azzal, hogy szükségesnek látjuk figyelembe venni azokat a szempontokat, amelyek a román ügyben, amely C-186/16. számon megtalálható, nemrég született devizahiteles tájékoztatási kötelezettség vizsgálatával kapcsolatosak. A magyar ügy, amely C-51/17. számon fut, pedig az árfolyamkockázatról szól, tehát a törvénynek erre kell reagálnia.

Amit még meg kell vizsgálnunk, az az, hogy hogyan viszonyulnak a magyar bíróságok az árfolyamkockázat viseléséhez, a bíróság eddig nem vizsgálta, hogy mennyire volt előnytelen a két fél pozíciója. Érthetetlen, hogy miért nem támogatja a magyar kormány a javaslatot, amikor összellenzéki együttműködés van az ügyben. Ezen ügy kapcsán is hozzon a Kúria jogegyenlőségi határozatot, hogy a magyar bíróságok kötelezően vizsgálják, hogy fennállt-e jelentős egyenlőtlenség a felek között a devizahiteles szerződés megkötésekor.

Amit még meg kell említenünk: a végrehajtási rendszerrel is probléma van Magyarországon, mert törvénytelenül folynak eljárások. Emellett van bent még törvényjavaslatunk, amely nagymértékben segítené a devizahiteles eljárást, amiben szintén várjuk a kormány támogatását.

A törvényjavaslatot támogatni fogjuk, mert minden egyes napra szükségük van a nehéz helyzetben lévő családoknak, de ez nem megoldás. Kérjük, hogy folytassunk érdemi vitát az LMP javaslatáról, egy valódi megoldást találjunk erre a problémára, mert a figyelmen kívül hagyással és halasztgatással nem oldódik meg az ügy. Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, Ikotity István képviselő úr, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előre bejelentett független képviselő asszony nem tartózkodik a teremben, ezért megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőjének. 3 perc 24 másodperce van, képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem a szűkös időkeretben egy-két fontos dolgot hozzátenni a vitához. Nagyon örülünk neki, hogy meghosszabbításra kerül ez a kilakoltatási moratórium, de nem mehetünk el amellett, hogy valószínűleg ennek a jövő tavaszi választások az oka, és nem szeretné a kormányzat, ha a választások előtt tömegek kerülnének utcára, nyilván ez a sajtóban is megjelenne, és rávilágítana arra, hogy nem tettek eleget a devizahitelesekért.

Emlékeztetnék arra, hogy 2013 őszén Rogán Antaltól hallhattunk bizalomgerjesztő szavakat és arra vonatkozó utalásokat, hogy ha a Fidesz nyer, akkor egy olyan korrekt megoldást kell a bankokkal szemben is érvényesíteni, illetve az igazság pártján érvényesíteni, amely esetében a bankoknak is jelentősen a zsebükbe kell nyúlni, illetőleg az igazságos rendezés őket is érintené.

Nagyon sok devizahiteles szavazott akkor, 2014-ben ezért a Fideszre, bár én mondtam nekik, hogy hiába várják azt, hogy egy forintalapú felvétel árfolyamán történő forintosítás fog megtörténni, mert ezt is bele lehetett érteni Rogán Antal szavaiba, nagyon okosan úgy fogalmazott, vagy inkább mondhatnám úgy is, hogy ravaszul úgy fogalmazott, hogy ezt is bele lehessen érteni. Természetesen a választások után ebből nem lett semmi.

Volt itt szó végrehajtók elszámoltatásáról és egy hatékonyabb rendszerről, ennek sem láthattuk az eredményeit, azt viszont látjuk, hogy továbbra is milliárdokat költenek el akár kommunikációs kiadásokra. Ezt egyébként a múlt héten a szóbeli kérdésekben is felvetettem, államtitkár úr, akkor szerintem elfogadhatatlan volt, amit válaszolt, hogy a kommunikációs kiadások például a részletfizetésre való figyelemfelhívás és hasonló dolgok miatt történhettek meg. Sokkal inkább arról van szó, úgy gondolom, bár nem ismerem ily mélységeiben a végrehajtói kar gazdálkodását, hogy azok a költségátalányok, amelyeket beszednek az adósoktól, és elmondtuk, hogy túlzottak, annyi pénzt jelentenek a kamarának, illetve most már a karnak, amit ki kell nyomni valahova.

Milyen érdekes, hogy a Századvég is kapott ezekből a pénzekből! Nem arról van-e szó, hogy amit az adósoktól behajtanak, az több száz milliós számlákkal Fidesz-közeli cégeknél landol? Most már látjuk a konkrét kimutatásokból is, hogy ez így van, ezt is el lehetett volna jobb módon költeni.

Aztán gépjárműhasználatról hallhattunk. Nagyon érdekes, hogy itt pont azt utasították el, hogy ha valakinek például nem önmagának, hanem a közeli hozzátartozójának, például a gyermekének, mondjuk, akár a fogyatékossága miatt kell a gépjárműt használnia, akkor kiterjesszék erre az esetkörre is. Ezt önök elutasították, és ugyanúgy nem is olyan régen az Igazságügyi bizottságban a becsérték és a forgalmi érték szinkronba hozását, illetve a három éven belüli becsérték megtámadását és az értékbecslést évente lehetővé tevő javaslatot. Ez azt jelenti, hogy ahogy 2014-ben, a 2014. év végén felbecsülték az ingatlanokat, ma olyan áron árverezik el őket. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Elképzelhetik, hogy ez mennyire a forgalmi értéket jelenti; valószínűleg egyáltalán nem. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Staudt Gábor képviselő úr. Most megadom a szót a Magyar Szocialista Párt képviselőjének, Teleki László képviselő úrnak.

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben az országban nemcsak élni nehéz, hanem a lakásokat megtartani kívánó embereknek is nagyon nehéz a sorsuk. Az Igazságügyi Minisztérium közlése szerint közel 900 ezer magyar állampolgár ellen zajlik végrehajtási ügy, az Igazságügyi Minisztérium közlését pedig komolyan kell vennünk. Ebből 280 ezer tartozás behajthatatlan, mert az adósok nem rendelkeznek ingatlannal vagy ingósággal, ami fedezné a végrehajtást. Több mint 30 ezer otthon vár árverésre, ezek őszig várnak az árverésre.

Kérdezném a kormánypárti képviselőket… ‑ az, amit előterjesztettek, nagyon fontos, és azt gondolom, az ellenzék számára is, mint ahogy hallhattuk, nagyon fontos jelenség, és támogatni is kívánjuk. A Magyar Szocialista Párt mindenképpen támogatni kívánja, de ez egy tűzoltás, ami arról szól, hogy valóban a választások előtti időszakot akarják behatárolni, hogy akkor egy újabb réteget tudjanak maguk mellé rendezni, viszont hosszú távon nem kezeli azt a problémát, amivel bírnak ezek a családok. Ezért tehát, ahogy hallottam a kormánypárti oldalról, hajlandóak egy hosszú távú stratégiát is kialakítani. A kérdésünk az, hogy miért nem most teszik, és miért nem most próbálják meg azt az Országgyűlés elé tenni még a választások előtt, hogy tiszta lappal indulhassanak önök is a 2018-as választások kapcsán ebben a témában.

Tehát az ellenzéknek és a Magyar Szocialista Pártnak az lenne az érdeke, ha hosszú távú megoldásokat találnának, és nem pedig tűzoltómunkát végeznének, ami csak egy-két esetben vezethetne eredményre. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ezért tehát a Magyar Szocialista Párt azt kéri, hogy hosszú távú megoldásokat találjanak. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(10.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Teleki képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Fidesz-képviselőcsoportból.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Az a különös helyzet állt elő, hogy miközben az ellenzék, úgy tűnik, egyhangúlag és egybehangzóan támogatja a javaslatot, aközben nem mulasztják el a kormánynak olyanfajta ostorozását, ami meggyőződésem szerint nemcsak megalapozatlan, nemcsak szakmaiatlan, de a történeti tényeknek sem felel meg. Azt Szászfalvi képviselőtársam hosszan fölsorolta, hogy milyen döntéseket, intézkedéseket hozott a kormány annak érdekében, hogy enyhítse azoknak a problémáját és nehézségeit, akik valóban súlyos helyzet elé kerültek.

Azért nem kellene elfelejteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a helyzetet nem mi idéztük elő. Ez a helyzet úgy állt elő, hogy egy nagyon nehéz, pénzügyileg, gazdaságilag válságos helyzetben megörökölt helyzeten belül kellett megoldásokat találni. Ezeket a megoldásokat nem lehetett másként elképzelni, csak úgy, hogy egy egyensúlyt fönntartson. Ennek az egyensúlynak meg kellett lennie a pénzügyi biztonságnál, meg kellett lennie a gazdasági biztonságnál, és meg kellett adni a segítséget. Ezért az, amit gondolnak, vagy amit most itt kívánnak, hogy egy huszáros rohammal neki kellett volna menni a bankoknak, aztán azt mondani, hogy most mindent fizessenek vissza, ez magát a pénzügyi csődöt hozhatta volna.

Ezt a kormányt azzal vádolni, hogy a bankokkal szemben nem járt el kellő erélyességgel… Egész Európa arra figyelt, hogy a világon nem volt még egy olyan helyzet, ahol olyan adókkal sújtották volna a bankokat, mint amilyenekkel éppen a mi kormányunk. És ez nem volt véletlen. De ezeknek a határait meg kellett határozni, ezeket be kellett határolni. Nem lehet úgy eljárni, hogy egyfelől a gazdaság biztonságát, a pénzügy biztonságát veszélyeztetem, másfelől pedig talán még csak nem is tudnék kellő segítséget adni.

Amit most mi megadunk, és amit megpróbálunk megtenni, az nem vitás, hogy azt a célt szolgálja, hogy azok, akik a legnehezebb helyzetbe kerültek, akár önhibájukból, akár más okból, azok az elkövetkezendő nehéz és hideg téli időszakban ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy lakás nélkül maradnak. Ezért érthető, gondolom, hogy miért április vége. Mert már bocsánatot kérek, a tavasz már csak nem az ellenzékhez igazodik, az nagyjából akkor elkezdődik. A tavasz az az időszak, amikor bejön az az idő, amikor bizonyos végrehajtásokat már meg lehet tenni.

Azt azért nem gondolhatja senki, jogászember különösen nem, hogy lehetséges olyanfajta jogügyleteket kötni, amelyeknek semmilyen következménye nincs. Minden jogügyletnek van következménye. A mi dolgunk az, hogy ezek a következmények ne legyenek méltánytalanok, ne legyenek súlyosan hátrányosak, s meggyőződésem szerint ebben a kormány, amit lehetett, mindent megtett. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Turi-Kovács Béla képviselő úr. Most megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak, Fidesz.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Először is szögezzük le, hogy az elhangzott hozzászólások is bizonyítják, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt javaslatát az egész parlament támogatja, várhatóan az egész Országgyűlés meg fogja szavazni. Ez egy nagyon fontos kiindulópont. Ehhez képest természetesen nem lényegtelen a vita közöttünk, de szögezzük le, hogy ez egy jó javaslat, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is támogat, hiszen sokak számára elviselhetővé teszi az adósság terheit és a végrehajtás terheit.

Azt azonban szeretném leszögezni, hogy a hozzászólásokból úgy tűnt nekem, hogy nem teljesen tisztázták a képviselőtársaim, hogy miről is szól ez a javaslat. Először is szeretném leszögezni, hogy a végrehajtási moratórium vagy a kilakoltatási moratórium mindenféle tartozásból keletkezett végrehajtásra vonatkozik, tehát nemcsak devizahiteles, hanem általános moratóriumot hirdet az Országgyűlés ebben a törvényjavaslatban. Mint ahogyan már eddig is volt egyébként egy ilyen kilakoltatási moratórium a téli időszakra, ezt fogja általánosságban meghosszabbítani az Országgyűlés.

A másik, amit szeretnék megjegyezni, hogy az úgynevezett devizahiteles adósok egy jelentős része vitatja magának a szerződésnek az érvényességét, vitatja azt, hogy ő tartozik a követeléssel, tehát megtámadták ezeket a szerződéseket. Márpedig az olyan esetekben, amikor megtámadják a szerződés vagy a tartozás jogalapját, akkor természetesen kérhetik a végrehajtás felfüggesztését. Tehát azok a devizahitelesek, akikről itt többen beszéltek, hogy még azt sem ismerik el vagy nem fogadják el, hogy érvényesen kötöttek velük szerződést, azok kérték a végrehajtás felfüggesztését, és a bíróságok az esetek döntő százalékában fel is függesztették a végrehajtást. Tehát most nem azokról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim, akik nem ismerik el a tartozásukat, hanem azokról, akik már elismerték a tartozásukat, akik elfogadják azt, hogy valóban tartoznak a bankoknak vagy másoknak, és így folytatnak velük szemben végrehajtást.

Tisztelt Ház! Azért annyit én is hadd jegyezzek meg, hogy 2010 óta, de különösen 2014 óta ez a kormány és ez a kormánypárti többség, a Fidesz és a KDNP képviselői rendkívül sok lépést tettek az adósok helyzetének a jobbítása érdekében. Kétségtelenül vannak még olyan adósok, nem kevés olyan adós van, akinek nagyon nehéz a helyzete, de azért szögezzük le, hogy több százezer adóst mentettünk meg az adósságcsapdából, több százezer adósnak tettük lehetővé, hogy könnyebb feltételekkel tudják fizetni a hiteleiket. Magánjogi szerződésekbe avatkozott bele az Országgyűlés annak érdekében, hogy az adósok helyzete jobb legyen. Több százezer ember menekült meg ebből a csapdából, és bizony ennek az Országgyűlésnek, ennek a többségnek tudhatók be ezek a döntések.

Ez teljesen független attól, hogy még természetesen fennmaradt több tízezer olyan adósnak a nehéz helyzete, akiknek némi könnyítést okoz majd most ez a moratórium. Velük szemben legalább a téli és a tavaszi időszakban nem lehet majd kilakoltatást folytatni. S a következő időszakban természetesen majd újabb lépéseket teszünk az adósok helyzetének könnyítése érdekében. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Répássy Róbert képviselő úr. Megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, Fidesz.

DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy ha valakinek 5 milliós adóssága van, akkor 33 milliót csak úgy követelhetnek rajta, hogy ha többen egyetemlegesen adósak, minden egyetemleges adós ellen megindítják a végrehajtási eljárást. Ilyenek jellemzően házastársak, szülők, akik egyébként úgy tudják, hogy ők kezesek, és akiket egyetemleges adósként vonnak be. De ha bármelyikük megfizeti a teljes adósságot, akkor az összes többin nem lehet követelni. Úgyhogy a riogatásról ennyit. (Z. Kárpát Dániel: Milyen riogatás?! Két hete ott volt a valós eset!) Én is meghallgattam, képviselőtársam.

Nem baj egyébként, hogyha valaki tisztában van a jogi környezettel. Tehát ha bármelyik egyetemleges adós megfizeti a tartozást, a többitől nem lehet követelni az adósságot. És ha ezt tenné bármelyik végrehajtó, akkor ez ellen végrehajtási kifogással nyilván fel lehetne lépni. De mondom, ha bárki megfizeti, nem lehet követelni, tehát a követelés ettől még nem lesz 33 millió, meg hatszorosa annak, mint amit eredetileg fölvettek.

Köszönöm szépen. (Z. Kárpát Dániel: Elmehetnek az adósok a fogadóórádra?)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Vas Imre képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Zaj a Jobbik soraiban.) De nem bekiabálva, hanem amennyiben van lehetősége és időkerete, akkor kérem, jelezze. Ilyet nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Az összevont vitát lezárom, és megadom a szót, amennyiben kéri, az előterjesztőnek, Harrach Péter frakcióvezető úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. 11 perc 10 másodperces időkeret áll rendelkezésére.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném megköszönni minden frakciónak, hogy támogatja az előterjesztést. Ebből is látszik, hogy egy pozitív intézkedés megtételéről van szó.

Az is tény persze, hogy ez a vita alkalmat adott néhány kampányízű megszólalásra. Ennek van ideje, az kétségtelen, viszont azt hiszem, hogy a témához semmi köze nem volt. Volt ezek között meglehetősen ízléstelen szöveg is, ami nem a kezdeményezésről szólt és nem is az előzetes intézkedésekről, hanem a képviselőtársak gyalázásáról. Ez méltatlan, de hát hadd minősítse őket.

(11.00)

Úgy gondolom, azt a tényt, hogy a banki és végrehajtói intézkedések tisztességessé tétele előzte meg ezt az intézkedést, nem lehet elhallgatni. Hiszen ezek között talán a bankok elszámoltatását még egyszer ki kell emelni, ami 1000 milliárdos tételt adott vissza az adósoknak. Ez egy olyan bátor intézkedés volt, amire jobbikos képviselőtársam felhívta a figyelmünket: bátorságra késztetett minket. Nem tudom, hányan vannak Európában, akik bátran szembe mertek szállni a bankok visszaélésével. Ha ez nem bátorság, akkor nem tudom, mire gondolt. De hát, ha ez csak a gyalázkodás része volt, akkor megértjük.

De beszéljünk talán arról, hogy az a 135 ezer, hiszen ez a legutolsó ismertetett adat, ami az ellehetetlenült adósok számáról szól, az elemzők szerint milyen összetételű. Nagyjából három harmadra osztható ezeknek az adósoknak a száma. Az első csoportban, amiről talán MSZP-s képviselőtársam is tett említést, olyanok vannak, akiknek az ingatlana sem értékesíthető, jövedelmük sincs, a tartozásuk gyakorlatilag behajthatatlan, és róluk még a követeléskezelők is lemondanak. Nyilván számukra, mivel ilyen értelemben nincsenek veszélyben, ez most nem jelent direkt, célzott védelmet.

Egy másik csoport, amelyik ‑ szintén az elemzők véleménye szerint ‑ tudna fizetni, de nem teszi. Ott nem nekünk van szerepünk.

Ahol nekünk közbeavatkozásra van szükségünk, az a réteg, amelyik hol fizet, hol nem fizet, szándékozik fizetni, de bizonyos okok miatt, legyen az munkanélküliség, családi események vagy bármi, nem tud fizetni. Nos, itt kell az államnak beavatkozni. Ez a megoldás, amit most javasolunk, egy ideiglenes megoldás, bár olyan értelemben hosszú távú, hogy nemcsak erre az évre vonatkozik, hanem későbbre is. Ez a legnagyobb veszély ellen ad védelmet az ellehetetlenült családoknak.

Úgy gondolom, hogy amikor több százezer családnak adtunk védelmet a devizahitelesek esetében, akkor a legfontosabb intézkedést megtettük. De azt is látnunk kell, hogy az előbb említett 135 ezer eladósodott család elsöprő többsége nem a devizahitellel sújtott családok közé tartozik, hanem közüzemidíj-tartozásra, társasházi követelésre és sok más okra vezethető vissza az eladósodásuk. Ez nem jelenti azt persze, hogy nekik nem kell segítséget nyújtani, csak a vita egy kicsit elment a devizahitelesek ügye felé, ami nem a legnagyobb súlyt jelenti az érintettek között.

Még egyszer szeretném megköszönni a támogatást, és azt kívánom az érintetteknek is, hogy ezzel a megoldással immár ebben az egész parlamenti ciklusban élve kapjanak egy lélegzetvételnyi szünetet, és később legyen lehetőség arra, hogy ha szükséges, akkor újabb intézkedésekkel rendezzük a helyzetüket. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   17-20   21-46   47-60      Ülésnap adatai