Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Hadd kezdjem egy idézettel! Bár a kormány szerint az „erről elfogadott jogszabály megfelel a jogállamiság követelményeinek, de azt látják, hogy az új rendszer egy olyan európai és nemzetközi vita kereszttüzében áll, amely a függetlenséget kérdőjelezi meg”. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az idézet egy ma tárgyalt másik törvényjavaslatról szól, a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat felfüggesztéséről. Arról szól, hogy most pontosan ugyanazt csinálják, mint a közigazgatási bíróságoknál. Valamit nagyon meg akarnak szerezni, valamire nagyon szeretné rátenni a kormány a kezét, ami még független tőle. És persze megint jön a nemzetközi vihar.

Üzenem miniszter úrnak, hogy képzelje magát egyébként az igazságügyi miniszter helyére, akinek ma végig kellett hallgatnia, hogy amiért ő itt küzdött, amit ő személyesen vállalt, és amiért konfliktust vállalt, azt tulajdonképpen levesszük, mert a Fidesznek éppen ez a taktikai érdeke. Nyugodjon meg, Palkovics úr, a maga javaslatát is el fogja majd a kormány felejteni, amikor éppen az lesz az európai vagy a hazai politikai érdek, akkor azzal lehet egy kis támogatást vagy néhány szavazatot szerezni. Mert nemzetközi botrány lesz, mert amit csinálnak, az legalább akkora disznóság, mint amekkora a közigazgatási bíróságok létrehozása.

Ha önök esetleg maguktól ezt nem tudnák, amit kétlek egyébként, az Európai Bizottság ma volt olyan kedves, és direktben megüzente: az Európai Bizottság hangsúlyozza a nyílt, versengő finanszírozási rendszerek fontosságát, hiszen ezzel érhető el a minőségi kutatás, ezáltal nőhet a finanszírozás tényleges hatása, illetve erősödhet a nemzeti kutatási rendszer, és így tovább, és így tovább. Az Alapvető Jogok Chartája elismeri az oktatás, kutatás szabadságát és a művészetek, a tudomány szabadságát. Az Európai Bizottság így kiáll a kutatási és tudományos szabadságért és az akadémiai intézmények függetlenségéért. Ez azért egy elég világos üzenet, drága képviselőtársaim, és ne mutogassanak majd Soros Györgyre meg a migránspárti EPP-re, meg az ördög tudja, mire, amikor majd elindul önökkel szemben a kötelezettségszegési eljárás! Önök szép lassan, lépésről lépésre hátrálnak ki Európából, és ez ennek egy lépése. Ez nem számít, ez nem fontos. Fontosabb az, hogy egyébként rátegyék a kezüket erre a vagyonra.

Ráadásul  micsoda meglepetés!  nem is igen mondanak igazat. Például azt állítják, hogy ó, hát itt valami elképesztően független pályázati rendszer lesz, mit panaszkodik itt mindenki, majd önök megteremtik. Sőt, képviselő úr volt olyan bátor, és azt mondta, hogy majd ott lesz a Nemzeti Tudományos Tanács, amelyik aztán tele lesz tudósokkal. Drága Képviselőtársaim! Legalább olvassák el a saját javaslatukat! A Nemzeti Tudományos Tanács elnöke a tudománypolitikai koordinációért felelős miniszter. Ezt nem tudom kimondani, valami egyszerűbb nevet adhatnának neki! Ő valaha volt talán tudós, hogy ma nem, az biztos. (Héjj Dávid Ádám: Na!  Nacsa Lőrinc: Ne sértegesd!) De egyébként sincs garancia arra, hogy mindig az lesz.

Az NTT tagjait és társelnökét a miniszterelnök kéri fel és nevezi ki, nyilván tudományos teljesítményük alapján. Hogy is válogatja ki a további kilenc tagot? Úgy, hogy három tagot a gazdasági szféra ad  hát, ezek nyilván kiváló tudósok lesznek , hármat az állami szféra, ezek is kiváló tudósok lesznek, és tényleg lesz benne három, akit a tudományos szféra ad, egyébként majd a miniszterelnök kiválasztása alapján. Nyilván a miniszterelnök választásainál, mint mindig, ez alkalommal is kizárólag a tudományos teljesítmény és az autonómia lesz a szempont.

(19.40)

Tisztelt Barátaim! Ez a testület a miniszterelnök házi testülete, az ő rokonai, barátai és üzletfelei lesznek benne, mint minden ilyen testületben, és arra lesz jó, hogy neve legyen a gyereknek, hogy azokat a politikai döntéseket keresztülverjék, amelyeket önök hoznak, és az az intézményrendszer fogja irányítani egyébként lényegében a teljes finanszírozási rendszert.

A törvényjavaslat minőségéről azt szeretném elmondani, hogy sajnálatos módon még az intézmények pontos nevét sem sikerült eltalálni. Nem sikerült pontosan megmondani, hogy mik azok az intézmények, amiket el szeretne venni az állam. Majd meg fogják látni a váratlanul a kormánypárti képviselők fejéből kipattanó módosító javaslatoknál, hogy hogy fogják majd sorra korrigálni, hogy hogy hívják az intézményeket. Nem egy nagy kaland! Végül is miért kellene egy tudománypolitikáért felelős minisztériumban tudni, hogy milyen akadémiai intézetek vannak pontosan, de ha már legalább elveszik őket, akkor vehették volna a fáradságot, hogy készítenek egy aktuális listát.

Sokkal nagyobb baj, hogy a korábbi kormányhatározattal ellentétben egyébként nem áll rendelkezésre egy érdemi kutatás-fejlesztési, innovációs stratégia, amire alapulhatna egyébként ez a javaslat. Nem volt ilyen, nem vitatták meg, nincsen. Kormányhatározat van róla, csak sajnos a kormányhatározatokra nem lehet átalakítást építeni.

Magába a törvényjavaslat részletes elemzésébe nem mennék bele, különösen azért nem, mert egyrészt a Lendület-kutatócsoportok vezetői, másrészt a Tudományos Akadémia elnöksége ezt megtette. Azt javaslom, hogy talán érdemes ezt elolvasni legalább kormánypárti képviselőtársaimnak, mielőtt szokásuk szerint megnyomják a gombot.

Annyit szeretnék csak jelezni, hogy teljesen világos a törvényjavaslat célja, egyébként ezt önök nem is titkolják. A törvényjavaslat célja az, hogy a kutatások feletti ellenőrzést és a finanszírozás feletti ellenőrzést kivegyék a tudományos közösség kezéből. Önök azt gondolják, hogy önök meg az önök által működtetett minisztérium, meg a benne ülő kiváló kormánymamelukok majd jobban tudják, hogy hogyan kell működtetni a kutatást, hogyan kell működtetni az intézményeket.

Azt gondolják, hogy egyébként ez a modell hú, de nagyon hatékony lesz, majd aztán kiírnak benne pályázatokat. Hogy milyenek ezek a pályázatok, nem olyan régen láttuk, majd nyernek benne azok a klassz-egzotikus, áltudományos intézmények, amiket elszaporítottak az elmúlt években. Nyilvánvalóan egyébként ez a gyakorlat egyik célja, hogy a Magyarságkutató meg Veritas, meg ehhez hasonló kormánypárti, műtudományos intézmények kaphassák meg a finanszírozás egy részét, de azért őszintén szólva kár tönkretenni a Tudományos Akadémiát. Adhattak volna nagyobb költségvetési borítékot nekik, akkor legalább másutt nem keletkezett volna kár, ha már itt nem keletkezik haszon.

Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, hogy sajnálatos módon a javaslat szakmailag mindenfajta hivatkozás és mindenfajta egyéb, ehhez elmondott szöveg ellenére, valamint a lenyűgöző idézetgyűjtemények ellenére, amire kicsit később visszatérek, valójában egyetlen teljesen világos szándékot tükröz: ide nekem az egészet! Nálam sajnos okosabb ember mondta az Akadémia közgyűlésén, hogy einstandolja az egész rendszert. Erről szól ez a rendszer, erről szól ez a javaslat. Minden más csak duma! Minden más csak hivatkozás, mert mégsem mondhatták azt, hogy na, pont még a Tudományos Akadémia intézetei nem a kormányhoz tartoznak, most már akkor ezt is ideje lenne. Mindenféle kerülő utakat találtak ehhez.

Azért két dologról mindenképpen szeretnék még ennek kapcsán szólni. Az egyik dolog az, hogy ne tegyünk úgy, mintha itt valamifajta elvont problémáról lenne szó, mintha itt arról lenne szó, hogy egyébként milyen legyen az intézmények működtetési rendszere. Legyen teljesen világos: itt ötezer embernek a sorsáról beszélünk! Ennyien dolgoznak ma ebben az intézményhálózatban, ők azok, akiktől miniszter úr törvénytelen módon már ennek az évnek az elején is elvette a finanszírozást, ők azok, akiket fenyegettek az elmúlt időszakban, és ők azok, akiket most belelöknek egy olyan rendszerbe, amiről semmit nem lehet azon kívül tudni, hogy majd miniszter úr meg mögötte a miniszterelnök kényétől-kedvétől függ. Ezek az emberek nem érdemlik meg önöktől azt, hogy így bánjanak velük, és nem érdemlik meg egyébként Magyarországtól azt, hogy így bánjanak velük.

A másik dolog, amire szeretném fölhívni a figyelmet, az az, hogy teljesen világosak ennek a javaslatnak a következményei. A Magyar Tudományos Akadémia az elmúlt évtizedben egyébként több-kevesebb kormányzati jó szándék és támogatás mellett elképesztő küzdelmet folytatott azért, hogy itthon tartsa a fiatal kutatókat, és akik pedig elmentek, azokat visszacsábítsa. A Lendület-programmal és másfajta ösztöndíjakkal az Akadémia sokat tett azért, hogy ne ürüljön ki a magyar tudományosság.

Az a fajta bizonytalanság és az a fajta eljárási mód, ahogy önök bántak a Magyar Tudományos Akadémiával ebben az ügyben…  mert azért ne felejtsék el azt, hogy miniszter úr, Hiller képviselő úr hosszasan idézte azt, hogy milyen előkészítő munka zajlott az Akadémia és a kormány között. Hónapokig tárgyaltak, szakmai anyagokat írtak, részmegállapodásokat kötöttek, és amikor aztán az Akadémia közgyűlése nem volt hajlandó az ön diktátumát elfogadni, akkor fölrúgták az egészet. Akkor lesöpörték az Akadémia véleményét, mert önök persze ehhez is jobban értenek, mint mindenhez.

Azt kell mondanom, hogy nemcsak az anyagi kiszolgáltatottság fenyegeti ma a tudományos kutatókat az akadémiai intézetekben, hanem az az elképesztő megalázás és semmibevétel is, amit az egész eljárás jelent. És ezek az emberek el fognak menni innen, mert megtehetik, mert várják őket, mert keresik őket Tokiótól San Franciscóig mindenütt a világon! És akkor lehet azt mondani, amit kiváló képviselő úr mond, hogy nem baj, ha nincs alapkutatás, széles alapkutatás, ez kis ország, majd behozzuk. Azt szeretném mondani, hogy ha tényleg ez történik, akkor önök aláírják nemcsak a szélesebb értelemben vett kutatás-fejlesztés, innováció, de a magyar felsőoktatás halálos ítéletét is.

Itt nem lesz minőségi oktatás, nem lesz kutatás, innováció, ha nincs érdemi alapkutatás. Ha ezek az emberek elmennek ebből az országból, miniszter úr, akkor majd egy későbbi demokrata kormány nagyon nagy erőfeszítésekkel, évtizedek alatt tudja csak helyreállítani ezt a kárt, amit önök okoznak. Ön egy fordítva bekötött Klebelsberg, aki nem építi ezt az országot és nem építi a tudományosságot, hanem lerombolja. Amit ön most előkészít, az egy Trianonhoz hasonló mértékű nemzeti katasztrófa!

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlegettek sok mindent, nem is akarok mindenre reagálni, két rövid megjegyzést tennék. Pósán képviselő úr figyelmünkbe ajánlja az akadémiai beszámolók tanulmányozását. Éppen Pósán képviselő úr volt az, aki bizottsági elnökként levetette az Akadémia beszámolóját a napirendről. Annyira nem volt kíváncsi ezekre a beszámolókra, hogy megengedte volna, hogy a Kulturális bizottság érdemben tárgyaljon róluk.

Nyilván nem véletlenül van így, mert kiderült volna ebből a beszámolóból, hogy azok az állítások, amelyekre önök építik ezt a törvényjavaslatot, szemenszedett hazugságok, azok nem felelnek meg a valóságnak! De önök még azt a lehetőséget sem adták meg, hogy egyébként az ellenzéki képviselők  ha erre felkészültek, akkor az önök képviselői  megvitathassák azt, hogy milyen az Akadémia helyzete. Ez az eljárás, ez a szégyenletes eljárás is mutatja azt, hogy itt nem arról van szó, hogy érdemi vita és egyeztetés zajlik, hanem önök előre eldöntötték azt, hogy rá akarják tenni a kezüket az intézményhálózatra.

Arról folyik egy vita, ahogy látom egyébként a szakmai közvéleményben is, hogy mi az önök célja ezzel. Egyszerűen csak nem tűrik azt, hogy bárki autonóm legyen önöktől, nem tűrik azt pártként vagy miniszter úr személyesen, hogy egyébként legyenek ellenvélemények. Vannak, akik azt mondják, hogy nem erről van szó, hanem az egyébként a következő uniós ciklusban megnyíló és sajnálatos módon az önök kormánya által közvetlenül nem ellenőrizhető uniós kutatás-fejlesztési pénzekhez való hozzáférés, magyarul: ezeknek a pénzeknek a szokásos családi csatornákba  ez alatt értve a maffiacsaládot  való becsatornázása a célja ennek a javaslatnak. Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. A hatalomvágy és a lopás önöknél nem egymást kizáró dolgok, hanem kéz a kézben járnak. Ennél a törvényjavaslatnál is erről van szó.

Végül: Pósán és Nacsa képviselő úr is említette Kóka exminiszter úr rendkívül szerencsétlen mondatát. Tudják, hogy ez a történet hogy végződött? Úgy, hogy Kóka miniszter úr felhívta a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, és elnézést kért tőle.

Azt javaslom miniszter úrnak, hogy kezdje ön is ezzel, de ez most már késő, utána mondjon is le, mert alkalmatlan arra, hogy bármilyen módon a magyar tudománnyal foglalkozzon. A Demokratikus Koalíció ezt a javaslatot nem egyszerűen nem fogadja el, hanem felháborítónak tartja, és minden lehetséges eszközzel tiltakozni fog ellene itthon és Európában egyaránt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)