Felszólalás adatai

(18.40)

Köztudomású, hogy a hazai szegénység meghatározott társadalmi csoportokból rekrutálódik, és sajnos így van ez évtizedek óta. Akik tartósan betegek, a munkanélküliek, a romák, az alacsony képzettségűek, a gyereküket egyedül nevelő anyák és az egyedül maradt nyugdíjasok azok, akik leginkább veszélyeztetettek ma abban, hogy belesodródnak az ellehetetlenülésbe, a szegénységbe.

Most egy újabb jelenséggel kell Magyarországon szembenéznünk, és a szembenézés nem indulhat ki abból, hogy a dolgozói szegénység, a dolgozók körében terjedő szegénység egyedül a válságból következik sajnos, az elmúlt időszak kormányzati politikái ezt erősítették, hangsúlyozták, és minőségi áttörést hoztak negatív irányban.

Melyek is a fő okok? Először sorolom. A személyi jövedelemadó, amelynek az egykulcsos kialakulása, valamint az adójóváírás eltörlése csak idén majdnem 4 százalékos reálkereset-csökkenéshez vezetett. Az ebből következő, választott megoldás a bérkompenzáció sikerületlen volta, amelyre is talán a legjellemzőbb az a számadat, amikor is a 21 milliárdos segítő pályázatot csak mintegy 5,9 milliárdig igényelték le a rossz feltételek és a vállalhatatlan gazdasági körülmények miatt a munkáltatók.

A harmadik a minimálbér változatlansága. Önök is tudják, hogy úgy emelkedett bruttóban az elmúlt időszakban a minimálbér, hogy egyébként az embereknek a minimálbér zsebbe jutó része változatlan: 2010-hez hasonlóan 2011-ben és '12-ben is 60-61 ezer forint. A negyedik ok a munka törvénykönyve eltervezett, most július 1-jén életbe lépő szabályozása, amiből is az egyik maga a munkanélküli-segély időtartam-csökkentése. A másik az az eljárásrend, illetve foglalkoztatási szabályrendszer, amelynek eredményeképpen regisztrált munkanélküliek közül 281 200 fő semmilyen ellátást nem kap, bár regisztrált munkanélküli. Idetartozik az, amit önök úgy említettek a munka törvénykönyve vitájában, hogy nem célja a munka törvénykönyvének a keresetcsökkenés, de sajnos tapasztaljuk, hogy következménye éppen a bérpótlékok megszüntetése miatt.

Ehhez a szabályozási kategóriához tartozik, ötödikként említem meg a közmunkabér és a segély mértékének csökkentését, és ami most vár ránk, az a legújabb döntések következményeként a differenciált minimálbér, azaz ahogy halljuk a médiumokban, a fiatalok számára a maihoz képest is csökkentett mennyiségű, nagyságú minimálbér; ami nyilvánvaló módon pont azokat hozza legnehezebb helyzetbe, akik egyébként az adórendszer jóvoltából amúgy is hátrányos helyzetűek, hiszen családi adókedvezménnyel nem rendelkezhetnek, ilyen értelemben egyéb, az adórendszeren keresztüli juttatásokhoz nem juthatnak hozzá.

Azt tapasztaljuk tehát, hogy a szabályrendszer egésze, a megoldások és tulajdonképpen az érdekeltségek is abba az irányba vezetnek, hogy a kormányzat tartósan a szegénységgel foglalkozó, azt elhárítani képes intézményrendszert folyamatosan leépíti, miközben megfélemlítéssel és más eszközökkel háborút folytat a szegények ellen.

Mi most azt javasoljuk, hogy öt kérdést tűzzön napirendre a kormányzat, és hozza ide a Ház elé: megoldást a minimálbér nettó emelésére, tehát hogy ne csak az adótartalma emelkedjen a legkisebb béreknek, hanem a zsebbe jutó része is; választ arra, hogy hogyan lehet megoldani azt az igazságtalanságot, amit az egykulcsos adó jelent. A mi válaszunk a többkulcsos adó kérdése. A harmadik: az alacsony keresetűek számára garancia, hogy a családi támogatásokhoz hozzáférhessenek ők is, ne járjunk úgy, hogy éppen a legrászorultabbak kapják a legkevesebb családi adókedvezményt. Negyedikként: várunk intézkedéseket abban az értelemben, hogy egy családban legalább egy munkavállaló legyen, legalább egy ember legyen, akinek munkából származhat a keresete, és az ötödik, hogy a közfoglalkoztatás valódi munkát jelentsen, és persze ezért valódi bért fizessenek.

Nos, ezek a javaslataink. Várjuk a támogatásukat. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)