Felszólalás adatai

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy köszöntsem köreinkben Juhász Jánosnét, aki Ináncsról érkezett, jelen pillanatban munkanélküli, ezért a helyi közmunkaprogramban vesz részt. Házi tésztát készít az iskolának és az ottani szociális intézményeknek. Jó házi tésztát, nyolc tojásból, kézzel gyúrva, és küldött ilyet a miniszter úrnak is, amit gondolom, államtitkár úr fog átvenni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Erika azért fáradt el ma a Parlamentbe, hogy megtudja, milyen jövőre számíthat. Ugyanis ha a tervezett közmunkaprogram életbe lép, akkor ő és a hozzá hasonló asszonyok nagyon könnyen arra a sorsra juthatnak, hogy Pintér Sándor buszra teszi őket, rendőri felügyelet mellett, munkagépek helyett kétkezi fizikai munkát fognak végezni, több száz kilométerre az otthonuktól.

Tisztelt Kormánytöbbség! Mi támogattuk önöket abban, hogy felülvizsgálják az "Út a munkába" programot, hiszen az nem segített elég embernek a munka világába való visszatérésre, az elhelyezkedésre, és nagyon sok pénz folyt el országszerte az értelmetlen presztízsberuházásokra és az úgynevezett vízgereblyézésre.

Csalódottan állunk ugyanakkor most - miniszterelnök úr szavai ellenére -, mert nem látjuk azt, hogy amivel maguk előálltak, hogyan fog ezen változtatni. A közmunkaprogram a leszakadó térségek utolsó szalmaszála. Maguk mélyen hallgatnak egy lényeges kérdésről. Mi fog történni azután, hogy lezárulnak azok a nagyberuházások, amelyekre önök a programjukat építik, és a résztvevők hazamennek a falujukba, ahol se munka, se képzés, se lehetőség nincsen? Pedig ahhoz, hogy az állami foglalkoztatásra, közmunkára ne legyen szükség a jövőben, a helyi közösséget kell segíteni, hogy magára találjon, vállalkozásba fogjon.

Ez történt többek között Ináncson, Miskolctól közel 30 kilométerre, ahol a helyi önkormányzat a közmunkaerő bevonásával művelés alá vette a földjeit, csökkentette a kiadásait, és jó minőségű helyi élelmiszerrel látja el az óvodát és a szociális intézményeket. Építkezésekbe, felújításokba is belefogtak, helyben gyártottak például beton járólapokat, több százezer forintot megspórolva ezzel a falunak. De az ottaniak tele vannak még ötletekkel, fejlesztési tervekkel, az energiahatékonyság, az energiaszegénység, a gyermekétkeztetés megoldására, olyan helyi vállalkozások beindítására, amelyek néhány éven belül saját lábra tudnának állni. Csak most kellene a kezdeti segítség, az állami támogatás átképzésre, befektetésre, foglalkoztatásra.

Tudjuk, hogy ezek a mini projektek nem mutatnak olyan jól a híradóban, és a foglalkoztatási statisztikákat is sokkal lassabban növelik, de ha állami segítséggel megsokszorozódhatnak és elterjedhetnek az országban, akkor mindazt a célt elérik, amit önök kitűztek: a munka, a helyi közösségek, az értékteremtés becsületét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közmunkának csak akkor van értelme, ha segíti a résztvevőket az elhelyezkedésben, ehhez azonban a leszakadó térségekben egyszerre kell hozzájárulni a munkahelyek létrejöttéhez és a megfelelő munkaerő képzéséhez. Ha a kormány kiragadja az embereket a környezetükből, hogy végzettségüktől és tapasztalatuktól függetlenül végezzenek kétkezi munkát az ország másik végében, akkor ezzel a problémát nem oldják meg, csak elodázzák. A résztvevők továbbra is rá fognak szorulni a közmunkára a megélhetésért. Amit pedig a kormány a közmunkások utaztatására és ellátására kíván fordítani, nyugodtan mehetne a helyi közösségi közlekedés és gyermekellátás fejlesztésére, hogy növelje a távoli falvakban élők munkaerő-piaci mobilitását.

Az LMP jó gyakorlatokon alapuló javaslatai ezekre kívánnak segítséget és megoldást nyújtani, és mindkét követelménynek megfelelnek, így nyújtva hosszú távú megoldást a bajba jutott családoknak és a leszakadó térségeknek egyaránt.

Tisztelt Kormány! Mi tisztában vagyunk azzal, hogy önök egyetértenek az LMP elvarázsolt javaslataival, ugyanis ezek megtalálhatóak a magyar munkaterv hatodik változatában szociális gazdaság címén. Kérdezem tehát önöket, hogy akkor mi szükség erre a drága, de annál inkább eredménytelen Pintér-féle közmunkaprogramra. Vajon kinek lesz hasznára az a rengeteg, tömeges, minimálbér alatt dolgozni kénytelen, kiszolgáltatott munkaerő, amelyet önök ezzel a programmal létrehoznak? Vajon hogyan fogja a rendőri felügyelettel megspékelt állami munkaerő-kölcsönző szolgálat segíteni a leszakadó térségeket a súlyos társadalmi és gazdasági problémák megoldásában?

Uraim! Még egyszer kérem önöket, ne küldjék el ezeket az embereket kényszermunkára! Teremtsenek lehetőséget a számukra helyben, hogy megtalálják helyüket és megélhetésüket a saját közösségeikben. Ha valódi megoldást keresnek, akkor minden energiájukat arra fordítsák, hogy a leszakadó térségekben támogassák a közösséget, a fejlesztéseket, és nem arra, hogy ingyen munkaerőt biztosítsanak a hazánkba beáramló külföldi tőke nagyberuházásainak.

Juhász Jánosné nevében, sorstársai nevében kérem önöket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de saját jól felfogott érdekük és a haza érdekében is. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban. - Általános zaj, mozgás.)