Felszólalás adatai

Felszólalások:   1   1-16   17-38      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés ta­vaszi ülésszakának 31. ülésnapját megnyitom. Tájékoz­tatom önöket, hogy az ülés vezetésében Földi László és Ikotity István jegyző urak lesznek a segítségemre.

Köszöntöm kedves vendégeinket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nem­zetközi Büntetőbíróság statútumának és a statútum 8. cikkére vonatkozó kampalai mó­dosításának kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-elő­ter­jesztés T/10722. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Völner Pál úrnak, az Igaz­ságügyi Minisztérium államtitkárának, a napiren­di pont előterjesztőjének. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: (A hangosítás nem működik.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az állandó Nemzetközi Büntetőbíróság felállításának gondolata már az első világháború után felmerült, azonban tényleges lépések ez irányba csak a második…

ELNÖK: Államtitkár úr, a mikrofonnal vala­mi gond van. Vagy a kártyája, nem tudom, a helyén van‑e. (Dr. Völner Pál: A kártya!) Igen, akkor kártyaprobléma. (Dr. Völner Pál behelyezi a kártyáját a gépbe.) Köszönöm szépen.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnézést. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az állandó Nemzetközi Büntetőbíróság felállításának gondolata már az első világháború után felmerült, azonban tényleges lépések ez irányba csak a második világháborút követő felelősségre vonással indultak meg.

E törekvések azonban a hidegháború kitörésével ismét megszakadtak. 1989-ben, a kétpólusú világ megszűntét követően ismét elkezdődtek a tárgyalások az ENSZ keretein belül egy állandó büntetőbíróság felállítására. Az erre vonatkozó tárgyalásokon hazánk is részt vett, és a szöveg lezárását követően 1999. január 15-én Magyarország képviselője a törvényjavaslatban is szereplő statútum szövegét aláírta. Az Országgyűlés 2001-ben határozatával belső jogi értelemben megerősítette azt, így Magyarország részéről a megerősítő okiratot 2001. november 30-án letétbe helyeztük az ENSZ főtitkárságánál. Ezzel a megerősítéssel nemzetközi jogi értelemben a statútum 2002. július 1-jén, hasonlóan a többi, a statútumot ratifikáló államhoz, Magyarország vonatkozásában is hatályba lépett. A statútum kihirdetésére idáig még nem került sor, s ezt hivatott most ez a javaslat pótolni.

Ezzel kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy nemzetközi jogi szempontból a statútum előírásai Magyarországot ettől függetlenül jelenleg is kötik, így azokat Magyarországgal szemben belső jogi kihirdetés hiányában is alkalmazni kell és lehet nemzetközi viszonylatban.

A kihirdetés szükségessége egyaránt indokolható alkotmányossági és nemzetközi jogi okokkal is. A tárgyalt szerződés tartalmától függetlenül az Alaptörvény előírja, hogy a nemzetközi jogban vállalt kötelezettségek és a belső jog összhangját biztosítani kell. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, egyrészt formai szempontból a nemzetközi szerződés szövegét át kell ültetni a magyar jogba egy jogszabállyal, ami jelen esetben a mostani törvényi szintű kihirdetéssel valósulna meg, másrészt tartalmilag a kapcsolódó belső szabályokat is hozzá kell igazítani a vállalt nemzetközi kötelezettségekhez.

A kihirdetéssel és a kapcsolódó törvénymódosításokkal a jogalkotó mindkét követelményt, így a tartalmit és a formait is teljesíti a jelen törvényjavaslat elfogadása útján. A statútum kihirdetésének másik indoka, hogy nem zárható ki elméleti szinten az, hogy egy kiadatási vagy egyéb járulékos ügy miatt a statútum értelmében Magyarország a bíróság eljárásába valamilyen módon bevonódjon.

A Nemzetközi Büntetőbíróság eljárásában való részvétel feltételei teljes mértékben csak a statútum kihirdetésével és a kapcsolódó belső jogszabályok módosításával teremthetőek meg, mert ennek hiányában a magyar hatóságok intézkedései csak a nemzetközi jogsegély és az európai uniós jogsegély szabályai között működhetnének.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásának aktív támogatója volt az előkészületek folyamán annak a 60-70 országot tömörítő csoportnak a tagjaként, amelynek vezető és kezdeményező magvát az Európai Unió tagállamai képezték. Az immáron állandó, általános hatáskörű bíróság a népirtás bűncselekménye, az emberiesség elleni és a háborús bűncselekmények, továbbá jelenleg csak elvi lehetőségként az agresszió elkövetésében részes személyek felett rendelkezik joghatósággal. A bíróság e bűncselekmények ügyében eljárhat a nem nemzetközi fegyveres konfliktusok esetében is.

Az emberiesség elleni és a háborús bűncselekmények részletes meghatározását a statútum tartalmazza. A bíróság eljárását bármely részes állam, az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a bíróság főügyésze kezdeményezheti.

A Biztonsági Tanács által történő kezdeményezés esetét kivéve a bíróság csak abban az esetben gyakorolhatja a joghatóságát, ha a statútumnak részese, vagy az az állam, amelynek területén elkövették a bűncselekményt, vagy pedig az elkövető állampolgársága szerinti állam; a nem részes államok azonban egy adott esetre korlátozva is elfogadhatják a bíróság joghatóságát. A bíróság a nemzeti intézményeket kiegészítő jellegéből, a komplementaritás elvéből következően a fenti feltételek teljesítése esetén is csak akkor járhat el, ha az erre egyébként jogosult állam nem kívánja vagy nem képes gyakorolni a büntető joghatóságát.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A statútum számos fontos büntetőjogi alapelvet nevesít, így a nullum crimen sine lege elvét, valamint a visszaható hatály tilalmát. A statútum kizárja a benne nevesített bűncselekmények elévülését. A bíróság csak természetes személyek felett ítélkezhet, akiket hivatalos minőségük nem mentesít a büntetőjogi felelősség alól, illetve az nem szolgálhat büntetésük csökkentésének alapjául. A statútum tartalmazza a nemzetközileg elfogadott eljárási alapelveket, így a vádlott jelenlétében lefolytatandó nyilvános tárgyalás követelményét és az ártatlanság vélelmét is.

(9.10)

A vádlottnak jogában áll megismerni a vádat, a védelme előkészítéséhez szükséges eszközökkel, illetve védővel rendelkezni. A statútum a sértettek és a tanúk megfelelő védelméről is gondoskodik, tekintettel a bíróság különleges joghatóságából következően elé kerülő ügyekre. A bíróság elsőfokú tanácsainak határozatai ellen fellebbezésnek van helye, megengedett továbbá az ítélet felülvizsgálata új, döntő körülmények utólagos felmerülése esetén.

A statútum kimondja a részes államok bírósággal való együttműködési kötelezettségét. A bíróság által kiszabható büntetések a legfeljebb életfogytig tartó szabadságvesztés, a pénzbüntetés és a bűncselekményből származó haszon elkobzása. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának helyét a bíróság jelöli ki az erre vállalkozó államok listájáról. A statútum abból indul ki, hogy a nemzetközi büntetőjog érvényesítése kétféleképpen valósul meg: egyrészt közvetlen érvényesítés, másrészt közvetett érvényesítés útján.

A statútum lehetővé teszi, hogy a hatálya alá tartozó nemzetközi bűncselekmények elkövetőit közvetlenül a nemzetközi jog, azaz a statútum alapján nemzetközi szervezet, azaz a bíróság előtt vonják felelősségre, függetlenül a nemzeti jogoktól. Másfelől a statútum által szabályozott bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását nemzeti hatóságok a nemzeti jog alapján is végrehajthatják.

A komplementaritás elve ‑ ahogy azt a statútum preambuluma hangsúlyozza ‑ azt jelenti, hogy a bíróság eljárása a nemzeti büntető joghatóságokhoz képest kiegészítő jellegű. A komplementaritás materiális szempontból azt fejezi ki, hogy a nemzetközi bűncselekmények üldözése az egyes szuverén államoknak is feladata. A komplementaritás ebben az értelemben azt is jelenti, hogy a nemzetközi büntetőbíráskodás csak a legsúlyosabb jogsértésekre terjedjen ki.

A statútum ennek megfelelően a bíróság joghatóságát a nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűntettekre, a népirtásra, a háborús és az emberiesség elleni bűncselekményekre korlátozza. De még ezek esetében is csak akkor jár el a bíróság, ha a cselekmény kellő súlyú, és a nemzetközi közösség érdekében áll, hogy a bíróság ítélkezzen. Eljárási értelemben a komplementaritás azt jelenti, hogy nem a bíróságnak, hanem a nemzeti igazságszolgáltatásnak van elsődleges joghatósága.

A statútum értelmében a bíróságnak alárendelt joghatósága van, csak akkor foglalkozhat az üggyel, ha a nemzeti bíróságok képtelenek vagy nem hajlandók eljárni azon bűncselekmények elkövetőivel szemben, amelyeket a statútum a bíróság joghatósága alá utal. A részes államok közgyűlése évente ülésezik, ennek során áttekinti a bíróság működéséhez kapcsolódó fontosabb kérdéseket, és dönt többek között a bíróság éves költségvetésének elfogadásáról.

A bíróság bíráinak megválasztása háromévenként történik. A bíróság székhelye Hágában van. A statútum rendelkezéseinek fenntartása nem fűzhető. A bíróság önálló jogi személyiséggel rendelkező nemzetközi intézmény. Működésének költségei a részes államok által fizetett tagdíjakból, az ENSZ által biztosított alapokból, valamint önkéntes hozzájárulásokból kerülnek fedezésre.

Tisztelt Ház! 2010 júniusában került sor az ugandai Kampalában a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának átfogó módosító konferenciájára, ahol elfogadták a törvényjavaslatban is szereplő módosítást. A módosítás eredményeképpen a tiltott fegyverek használatának szélesebb köre válik statútum által büntetendő cselekménnyé, mert azok alkalmazása a módosítás eredményeképpen a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokban is a statútum alá tartozó bűncselekmény lesz.

A törvényjavaslat tartalmazza e módosítás kötelező hatályának elismerésére vonatkozó felhatalmazást és a módosítás kihirdetését is. A statútum belső jogrendbe illesztéséhez szükséges a mentelmi joggal kapcsolatos, kétharmados szavazattöbbséget igénylő sarkalatos törvények, továbbá a büntető törvénykönyv és a végrehajtással kapcsolatos eljárási kérdéseket szabályozó törvények módosítása is.

A statútum 27. cikke úgy rendelkezik, hogy a statútum a hivatalos minőségre való tekintet nélkül egyaránt vonatkozik minden személyre. A statútum 27. cikke alapján a hatályos belső jogot úgy kell módosítani, hogy az érintett személyi kör jogállását szabályozó törvényekben biztosított mentelmi jog, illetve a büntetőjogi felelősségre vonást feltételesen elhalasztó egyéb mentesség ne akadályozza a bíróságot a joghatósága alá tartozó cselekmények szerinti eljárásában.

Ennek a szabálynak eleget téve a törvényjavaslatban az Alkotmánybíróság tagjainak, a Költségvetési Tanács elnökének és az országgyűlési képvi­selőknek a mentelmi joga is korlátozásra került. Az erre vonatkozó módosítások általánosságban kimondják, hogy ezek a tisztségviselők felelősségre vonhatóak lesznek a mentelmi joguktól függetlenül a hazánk által elismert joghatósággal rendelkező, nemzetközi bíróság joghatósága alá tartozó, büntetőjogilag üldözendő cselekmény miatt.

Az országgyűlési képviselők mentelmi jogának módosulása a magyar jogrend sajátosságaira tekintettel természetesen és szükségszerűen magával vonja a többi, az országgyűlési képviselők mentelmi jogával azonos mentességgel rendelkező tisztségvi­selők, így például az európai parlamenti képviselők, bírák, ügyészek mentelmi jogának módosulását is. A törvényjavaslat által alkalmazott általános megfogalmazással nemcsak a bíróság joghatóságába tartozó és a statútumban meghatározott bűncselekmények esetén lesz kizárt a mentelmi jogra való hivatkozás, hanem a nemzetközi jogban egyéb módon akár más nemzetközi szerződéssel, akár az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatával elismert, a jövőben létrejövő, a korábbi jugoszláv vagy ruandai törvényszékhez hasonló ad hoc bíróság esetén is.

A statútum elfogadása két bűncselekmény-tényállás megalkotását is szükségessé tette. Az egyik az ellenséges hadsereghez tartozó személyek alattomos megölését nyilvánítja büntetendő cselekménnyé. Ez a hitszegés bűncselekmény azt takarja, amikor egy védett személy minőségét ‑ például a megadásra való fehér zászlót vagy a harctéri orvosi minőséget ‑ csalárd módon használja valaki. A másik tényállás a magyar vagy a nemzetközi bíróság által jogerősen megállapított népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmény nyilvános tagadását minősíti bűncselekménnyé.

Emellett a módosítás a büntető törvénykönyvben a hadműveleti vagy megszállt terület fogalmát egy honvédelmi szempontból indokoltabb, megfelelőbben értelmezhető fogalomra cseréli. Mindezeken kívül szükséges egyéb, a Nemzetközi Büntetőbíróság eljárásához kapcsolódó belső jogi szabályok pontosítása, kiegészítése, amelyek a bíróság eljárásához kapcsolódó kiadatás esetén, illetve a bíróság ítéletének végrehajtására vonatkozóan teszik egyértelművé és alkalmazhatóvá a jelenlegi szabályokat.

(9.20)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bíróság statútumának kihirdetésével Magyarország a rá nézve nemzetközi szempontból már régóta fennálló kötelezettségnek teremti meg a belső jogi alapjait és feltételeit. Ezért a korábban önök számára ismertetett alkotmányossági és nemzetközi jogi érveket is figyelembe véve kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a T/10722. számú törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Bartos Mónikának, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó.

BARTOS MÓNIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Népirtás, emberiesség ellen elkövetett bűntett, háborús bűntett. Amikor ezekről hall az ember, véres események jelennek meg lelki szemei előtt, ártatlanok, kiszolgáltatottak, áldozatok. És felszakad lelkéből a sóhaj, sőt az akarat, hogy ilyen események ne történhessenek meg; amelyek pedig megtörténnek, ne legyenek következmények nélkül.

Ez az óhaj régen megfogalmazódott. Olyannyira, hogy már az első világháborút követően kezdeményezések indultak a Nemzetközi Büntetőbíróság felállításáért. Azonban a megvalósítást, amelynek előmozdításában az ENSZ kulcsszerepet játszott, évtizedekre elodázta a második világháború és az azt követő hidegháború.

A bíróság felállításának 1989-ben felmerült kérdését csak 1999-ben követhette a megvalósítás. Magyarország a kezdetektől támogatta a bíróság felállítását, mert úgy vélte, hogy az emberi jogok, a béke és a biztonság fenntartásához szükség van arra, hogy a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekmények elkövetőit bíróság előtt felelősségre vonják. Hazánk tagja volt annak a 60-70 országot tömörítő csoportnak, amely az előkészületek során kezdeményező és vezető szerepet vállalt a sikeres megvalósítás érdekében.

A statútum 1999-ben magyar részről aláírásra került, amit egy 2001-es országgyűlési határozat erősített meg, és a megerősítő okirat letétbe helyezése 2001. november 30-án megtörtént. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a statútum a 60. állam megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratának elhelyezése utáni 60. napot követő hónap első napján lép hatálya. A statútum így 2002. július 1-jén lépett hatályba. A statútum szövege azonban magyar nyelven mind a mai napig nincs kihirdetve. A ratifikáló országgyűlési határozat T/4490. szám alatt törvényjavaslatként folyamatosan az Országgyűlés előtt volt 2003 és 2006 között, ám azt végül visszavonták, ezért a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának formálisan mind a mai napig nincs hivatalos, jogszabályerejű magyar nyelvű szövege. Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz csatolt hivatalos fordítás pótolja ezt a hiányt.

A Nemzetközi Büntetőbíróság önálló jogi személyiséggel rendelkező nemzetközi intézmény, amelynek székhelye Hágában van, tevékenységei, működése költségét a részes államok által fizetett tagdíjakból, önkéntes hozzájárulásokból és az ENSZ által nyújtott alapból fedezi.

A népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel és háborús bűncselekményekkel vádolt személyek ügyeinek lefolytatására alakult bíróság joghatósága 2017 után kiegészül. 2017 után lép ugyanis hatályba a 2010-ben Kampalában elfogadott módosítás, amely az agresszió bűncselekményét a statútumba iktatja. A kampalai módosítás eredményeként a tiltott fegyverek használatának szélesebb köre is a statútum által büntethető cselekménnyé válik.

A bíróság elsősorban olyan esetekben gyakorolja joghatóságát, ahol a statútum részese az állam, ahol a bűncselekményt elkövették, vagy ahol az adott állam az elkövető állampolgársága miatt érintett. Ettől eltérő eset is lehet, amikor a Biztonsági Tanács utalja az ügyet a bíróság elé, vagy amikor olyan államok, amelyek nem részesei a statútumnak, elfogadják a bíróság joghatóságát.

A bíróság elsősorban a nemzetközi közösség egészét érintő ügyekben jár el, akkor, ha az kellő súlyú és a nemzetközi közösség érdekét szolgálja, hogy a bíróság ítéletet hozzon. Azért van ez így, mert a nemzetközi bűncselekmények üldözése a nemzetállamok feladata. Így ezen esetekben nem a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, hanem a nemzeti igazságszolgáltatásnak van elsődleges joghatósága. A statútum, azaz a nemzetközi jog nem helyettesíti a nemzeti büntetőjogot, hanem kiegészíti azt. Ezen elv alapján a nemzeti büntetőjog elsőbbséget élvez a nemzetközi bűncselekmények felelősségre vonása tekintetében.

A bíróságnak alárendelt joghatósága van, vagyis csak akkor foglalkozhat az üggyel, ha a nemzeti bíróságok képtelenek vagy nem hajlandók eljárni. Eddig a bíróság négy helyzetet vizsgált, és 12 személy ellen adott ki elfogatóparancsot. A négy érintett helyszín Észak-Uganda, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság és Dárfúr.

A bíróság első perének, amely a kongói milicista vezér, Thomas Lubanga pere volt, 2008. június 23‑án kellett volna kezdődnie, de azt június 13-án megállították, a bírók ugyanis úgy ítélték meg, hogy azzal, hogy az ügyész nem volt hajlandó a potenciálisan felmentő anyagokat bemutatni, sérült Lubanga tisztességes eljáráshoz való joga. Lubanga tárgyalását 2009. január 26-án indították el ismét, végül 2012-ben 14 év börtönre ítélték, hiszen egyértelműen igazolódtak a vádak, amelyek szerint Lubanga a 2002-2003-ban folyt összecsapások idején 15 évesnél fiatalabb gyermekeket sorozott be a Kongó Felszabadítása Hazafias Erői nevű félkatonai szervezet egységeibe.

Ez a példa is rávilágít arra, hogy a statútum tartalmazza a nemzetközileg elfogadott eljárási alapelveket. Ilyen a vádlott jelenlétében lefolytatandó nyilvános tárgyalás, az ártatlanság vélelme, a vád megismerésének lehetősége vagy a védelem előkészítéséhez szükséges eszközökkel és a védővel való rendelkezés. Ugyanakkor a statútum számos fontos büntetőjogi alapelvet nevesít, így a nullum crimen sine lege elvet, vagy a visszaható hatály tilalmát.

A statútum a hivatalos minőségre való tekintet nélkül mindenkire vonatkozik, ezért biztosítani kell, hogy a törvényekben biztosított mentelmi jog, illetve a büntetőjogi felelősségre vonást feltételesen elhalasztó egyéb mentesség ne akadályozza a bíróságot az eljárásban. Ezért a statútum belső jogrendbe illesztéséhez szükséges a mentelmi joggal kapcsolatos, kétharmados szavazattöbbséget igénylő sarkalatos törvények és a végrehajtással kapcsolatos törvények módosítása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy közel százéves folyamat, építkező munka fontos állomásához érkeztünk, amelyet az emberi jogok, az emberi méltóság, valójában az emberiség védelme érdekében folytattunk, folytatunk. Kérem képviselőtársaimat, hogy a javaslat támogatásával legyenek részesei ennek a folyamatnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Bartos Mónika. Most megadom a szót Horváth Imre képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

HORVÁTH IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslat a statútum magyarországi érvényesülésének biztosítása érdekében több törvényt is módosít. A törvényjavaslat a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításával megteremti a Nemzetközi Büntetőbíróság által elrendelt vagyonelkobzás végrehajtásának törvényi feltételeit. A vagyonelkobzás alá eső ingatlanok a magyar állam tulajdonába kerülnek, míg a behajtott pénzösszeget a Nemzetközi Büntetőbíróságnak kell átadni. A mentelmi jog nem fog kiterjedni a nemzetközi bíróság joghatósága alá tartozó, büntetőjogilag üldözendő cselekményekre.

A büntető törvénykönyv két új tényállással egészül ki. A védett személyi minőség csalárd használata: a bűncselekményt az követi el, aki a háború idején magát védett személynek kiadva, ezzel az ellenséges hatalom fegyveres erőinek vagy csoportjának tagját megtévesztve az ellenséges hatalom fegyveres erői vagy csoportja tagjának súlyos sérülést okoz, vagy őt ilyen módon fogságba ejti.

(9.30)

Népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmény nyilvános tagadása: a Nemzetközi Büntetőbíróság vagy magyar bíróság jogerős ítéletében megállapított cselekmény tagadása, kétségbe vonása, jelentéktelen színben feltüntetése vagy igazolására törekvés valósítja meg a bűncselekményt.

Az előttem szólók, államtitkár úr is említette, hogy Magyarország aktívan részt vett a statútum kidolgozásában. A statútum 1999. január 15-én, a 2296/98. számú kormányhatározatban megadott felhatalmazás nyomán magyar részről aláírásra került. A statútumot az Országgyűlés 72/2001. országgyűlési határozattal megerősítette, a Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése 2001. november 30-án megtörtént, és 2002. július 1-jén hatályba lépett. 2010 júniusában került sor a már említett ugandai Kampalában a Nemzetközi Bün­tetőbíróság statútumának átfogó módosító konferenciájára, ahol elfogadták a törvényjavaslatban is szereplő módosítást.

A június 10-én elfogadott módosítás eredményeképpen a tiltott fegyverek használatának szélesebb köre válik a statútum által büntetendő cselekménnyé, mert azok alkalmazás a módosítás eredményeképpen nem nemzetközi fegyveres konfliktusokban is a statútum alá tartozó bűncselekmény lesz. A törvényjavaslat tartalmazza a módosítás kötelező hatályának erősítésére vonatkozó felhatalmazást és a módosítás kihirdetését is. A bíróság a népirtás bűncselekménye, az emberiesség elleni és a háborús bűncselekmények nemzetközi fegyveres konfliktusok esetén is, továbbá elvi lehetőségként az agresszió elkövetésében részt vett személyek felett rendelkezik joghatósággal. Az emberiesség elleni és a háborús bűncselekmények részletes meghatározását a statútum tartalmazza. Az agressziót elkövetőkkel szemben a bíróság ténylegesen csak azt követően gyakorolhatja joghatóságát, hogy az agresszió bűncselekményét a statútumban iktató, 2010-ben Kampalában elfogadott módosítás 2017-et követően hatályba lép.

A statútum belső jogrendbe illesztéséhez szükséges a mentelmi joggal kapcsolatos, kétharmados szavazattöbbséget igénylő sarkalatos törvények és a végrehajtással kapcsolatos törvények módosítása is. A mentelmi jogi szabályozások módosítása a statútum alkalmazása szempontjából indokolt és támogatható. Több jogállási törvény is az országgyűlési képviselőkre vonatkozó mentelmi jogi szabályokat rendeli alkalmazni, így az országgyűlési törvény módosítása jóval szélesebb körre terjed ki, így a bírákra és az ügyészekre is, mint ahogy az a törvényjavaslatból ez első ránézésre kitűnne.

A köztársasági elnök lesz az egyetlen közjogi tisztséget betöltő, akivel szemben hivatali ideje alatt nem indítható büntetőeljárás, figyelemmel arra, hogy az ő immunitását a korábbi alkotmányos szabályokkal egyezően az Alaptörvény biztosítja, amelynek bolygatása e kihirdető törvény kapcsán nem indokolt.

A statútum elfogadása két új bűncselekményi tényállás megalkotását is szükségessé tette. Az egyik az ellenséges hadsereghez tartozó személyek alattomos megölését nyilvánítja büntetendő cselekménynek, az úgynevezett hitszegés, védett személyi minőség csalárd használata tényállásában, míg a másik tényállás a népirtás, az emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmény nyilvános tagadása.

Emellett a módosítás kivezeti a hadműveleti vagy a megszállt terület fogalmát az azt jelenleg alkalmazó tényállásokból, és azt egy honvédelmi szempontból indokoltabb, megfelelőbben értelmezhető fogalomra cseréli.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselői a törvényjavaslat elfogadását támogatják, igennel fogunk szavazni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Horváth képviselő úr. Most megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának kidolgozásában mindvégig aktívan részt vett. A statútum 1999. január 15-én a 2296/1998. számú kormányhatározatban megadott felhatalmazás alapján került magyar részről aláírásra. A statútumot a magyar Országgyűlés a 72/2001. országgyűlési határozatával erősítette meg, az okirat ENSZ-főtitkár előtti letétbe helyezése pedig 2001. november 30-án történt. A statútum azonban csak 2002. július 1-jén lépett hatályba, figyelemmel arra, hogy a 126. cikkelye értelmében a 60. állam jóváhagyó okiratának ENSZ-nél történt letétbe helyezése után következhetett csak be az egyezmény hatályosulása.

A statútum magyar nyelvű kihirdetésére azonban mind a mai napig nem került sor, ezért a törvényjavaslat egyik fő célja ezen formai hiány pótlása, másik fő célja pedig az, hogy a 2010. évi kampalai módosításokat átvezesse annak érdekében, hogy kiegészítse a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A statútumban a részes államok elhatározták, hogy a jelen és a jövő generációk érdekében létrehoznak egy, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez kapcsolódó független és állandó Nemzetközi Büntetőbíróságot a nemzetközi közösség egészét sértő legsúlyosabb bűncselekmények fölötti joghatósággal, amely a nemzeti büntető joghatóságokhoz képest kiegészítő jellegű, és tartósan szavatolja a nemzetközi igazságszolgáltatás tiszteletben tartásának érvényesítését. A részes államok a statútum kialakításakor abból indultak ki, hogy a nemzetközi büntetőjog érvényesítése kétféleképpen valósul meg, egyrészt közvetlen érvényesítés, másrészt közvetett érvényesítés útján.

A statútum egyrészt lehetővé teszi azt, hogy a hatálya alá tartozó nemzetközi bűncselekmények elkövetőit közvetlenül, a nemzetközi jog alapján nem­zetközi bíróság előtt vonják felelősségre, függetlenül a nemzeti jogoktól, másrészt pedig lehetővé teszi azt, hogy a statútum által szabályozott bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását a nemzeti bíróságok végrehajtsák.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat a fentiek okán fontos módosításokat javasol a bírósági végrehajtás vonatkozó szabályozásában. A statútum nyomán az adott országok hatályos belső jogát úgy kell módosítani, hogy az érintett személyi kör jogállását szabályozó törvényekben biztosított mentelmi jog, illetve büntetőjogi felelősségre vonást feltételesen elhalasztó egyéb mentesség ne akadályozza a nemzetközi bíróságot az eljárásban. Ez a jelen esetben azt jelenti, hogy csak az országgyűlési képvi­selők, az Alkotmánybíróság tagjai és a Költségvetési Tanács elnöke mentelmi jogának módosítása igényeltetik.

Az országgyűlési képviselőket megillető mentelmi joggal rendelkező egyéb tisztségekre is ki fog terjedni a törvényjavaslat általi módosítás után az a korlátozás, hogy a statútumban szabályozott bűncselekmények esetén a mentelmi jogra hivatkozva nem lehet mentesülni a felelősség alól. A statútum többek között büntetni rendeli az úgynevezett hitszegést, azaz az ellenséges hadsereghez tartozó személyek alattomos megölését. Ebben az esetben az ellenséget, bizalmat keltve, abban a hitben tartják, hogy az elkövetőt a fegyveres összeütközésre vonatkozó nemzetközi szabályok alapján védelem illeti meg; ezzel a bizalommal visszaélve az elkövető az ellenséges fegyveres erő vagy csoport tagját megöli, neki súlyos sérülést okoz vagy fogságba ejti őt.

(9.40)

Ezért indokolt a büntető törvénykönyv háborús bűncselekményeket tartalmazó fejezetébe beilleszteni a védett személyi minőség csalárd használata tényállását.

Fontos a statútum népirtásra, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmény nyilvános tagadására vonatkozó rendelkezése is. A rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározat c) pontja szerint adott cselekményt olyan módon valósítják meg, hogy az e csoport vagy annak valamely tagja ellen erőszakra vagy gyűlöletre való uszításra alkalmas.

A statútum kihirdetésével nyílik meg a lehetőség arra, hogy a statútum 6., 7. és 8. cikkelyében meghatározott bűncselekmények nyilvános tagadását, a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadásához hasonlóan, a Btk. büntetni rendelhesse.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kereszténydemokraták támogatják a T/10722. számú törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Vejkey képviselő úr. Megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elsőre úgy tűnt, hogy egy felettébb egyszerű javaslat van előttünk, amelynek csak a magyar nyelvű kihirdetéséről van szó, de amikor részletesebben átolvastam ezt a javaslatot, egy-két felettébb érdekes pontra is bukkantam. De most engedjék meg, hogy azzal kezdjem, ami már itt elhangzott előttem is, hogy miért kellett eddig várni, miért kellett 15 évig várni arra, hogy az Országgyűlés elé kerüljön ez a javaslat, hogy magyar nyelven is kihirdetésre kerüljön.

A Magyar Köztársaság a római statútumot, ahogy hallhattuk, 1999. január 15-én írta alá, majd 2001. november 6-án ratifikálta. Eddig rendben is van, egy szokásos ügymenetet láthatunk. Természetesen örülünk neki, hogy igaz, hogy csak a XX. század végén, de megvalósulhatott egy állandó Nemzetközi Büntetőbíróság felállítása. Egyébként hozzáteszem, bár ez történelmi kérdés, nem tudom, hogy az emberiségnek, ha szabad ilyen nagy szavakat használni, miért kellett majdnem a XXI. századig várni arra, sőt tulajdonképpen a hatálybalépéssel és a magyar ratifikációval, ha 2001-ről beszélünk, akkor már a XXI. századról beszélünk, tehát miért kellett erre várni. De legalább megtörtént, és természetesen ez is üdvözlendő, viszont az kevésbé, hogy magyar nyelven egyszerűen nem került sor a kihirdetésére ennek a statútumnak. Nem tudom, hogy miért, valószínűleg államtitkár úrnak sincs talán ennél részletesebb információja, vagy ha van, akkor kérem, ossza meg velünk.

Azt is látni kell, és ez is elhangzott, hogy 2003-2006 között az Országgyűlés előtt volt ez a javaslat. Akkor egyébként szocialista kormányok voltak hatalmon, ha esetleg valaki nem emlékezne rá, vagy az évszám alapján ez nem lenne kellőképpen behatárolható, és azt is lehet tudni, hogy annak ellenére, hogy három évig az asztalon hevert, pontosabban az Országgyűlés előtt hevert, ha pontos akarok lenni, ez a javaslat, a 2006-os választás után visszavonták ezt a magyar nyelvű kihirdetést; aminek nyilván valamiféle politikai indoka vagy oka kellett hogy legyen, hiszen három évig az Országgyűlés előtt hever a javaslat, nem kerül tárgyalásra, nem kerül magyar nyelven kihirdetésre, és utána a 2006 tavaszi választás után ez gyakorlatilag le is kerül napirendről.

Nem tudom, és lehet, hogy ez már összeesküvés-elmélet, hogy már a 2006 őszi eseményekhez bármiféle köze lehet-e ennek a dolognak, és esetleg a szocialista vezetők tudhatták-e, hogy 2006 őszén mi fog bekövetkezni. Ezt nyilvánvalóan megint csak államtitkár úr, ha a minisztériumnak az aktáit és az elfekvő iratanyagot esetleg fel tudta valaki túrni és ebben bármiféle hivatkozást találnak, vagy esetleg a szocialisták, vagy egyébként a… ‑ most a DK-ból nem látok senkit, de Gyurcsány Ferencnek is komoly ráhatása volt akkor az eseményekre, ha jól emlékszem, de javítsanak ki. Tehát, ha ők tudnának erre magyarázatot adni, akkor lehet, hogy pontosabban láthatnánk abban, hogy miért kerültünk ilyen szégyenbe, hogy nem került sor a magyar nyelvű szöveg kihirdetésére. Egyébként hozzáteszem, hogy 2010 után is lett volna rá lehetőség. Valószínűleg ez nem a legfontosabb téma volt, és most került elő, tehát ami a magyar ra­ti­­fikációt illeti, ahhoz képest is 15 év elteltével az Or­szággyűlés elé kerülhet ez a javaslat.

Természetesen én nem szeretnék belemenni részletesen a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumá­nak az elemzésébe. Azt hiszem, hogy mindnyájan egyetértünk azokkal a pontokkal, amelyek ebben meg­fogalmazásra kerülnek, a különböző háborús bűn­­cselekmények, apartheid, népirtás üldözése, illet­ve egy hatékonynak mutatkozó állandó Nemzetközi Büntetőbíróság felállítása, az természetesen üd­vözlendő, és egyáltalán nem lehet belekötni.

Viszont ami egy kicsit nagyobb kérdéseket vetett fel bennem, az az, hogy ezeket a passzusokat a magyar jogba be is kell építeni. Egy része természetesnek mondható, például a mentelmi jog szabályainak a módosítása, ezt is támogatni lehet. A Jobbik egyéb­ként a mentelmi jog eltörlése mellett foglalt állást, programunkban is szerepelt 2010-ben, ’14-ben, tehát az, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság számára vagy ha valaki, bár Magyarországon, hála a Jóistennek, azért nem gyakori, hogy ilyeneket elkövetnek, de ha valaki mégis elköveti, akkor akár egy parlamenti kétharmad se tudja azt megakadályozni, hogy őt a Nemzetközi Büntetőbíróság elé citálhassák. Ez rendben van így, ezzel természetesen semmi kifogásunk nincsen.

Viszont ami számomra egy kicsit meglepő volt, illetve az ilyenformán való beemelése, az nem más, mint a 13. §-ban megfogalmazott népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmények nyilvános tagadásának tényállása, amit önök a Btk.-ba szeretnének beemelni. És még önmagában ezzel se lenne gond, hogy beszéljünk arról nyilvánvalóan, hogy ha valami egyértelműen bizonyítható, hogy elkövetésre került és ezt olyan formában, uszító jelleggel, becsmérlő jelleggel és az események újra bekövetkeztét kockáztató jelleggel tagadja valaki, akkor természetesen erre lehetőséget lehet biztosítani. Csak önök nem ezt teszik. Zárójelben jegyzem meg, hogy ha már itt a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának a kihirdetéséről van szó, akkor eleve ez a passzus ‑ és ez leírásra is kerül ‑ nem feltétlenül ezzel van szoros összefüggésben, hanem ‑ és ez szerepel a törvényben is ‑ egy 2008. november 28-ai tanácsi kerethatározat 1. cikkének való megfelelést szolgálja. Természetesen össze lehet rakni ezt csomagba, még értem is az összefüggését, hogy itt is háborús bűncselekményekről van szó. Igaz, hogy itt, mondjuk, egy verbális tagadásról. Tehát azért összefügg, de azért a hivatkozás is más, ugye, egy uniós jogszabályról beszélünk. Önök azt írták le, hogy ez a passzus, ami most a Btk.-ba be fog kerülni, nem más, mint a tanácsi kerethatározat, tehát az uniós 2008-as tanácsi határozatnak a megfelelését szolgálja.

Ezekben az esetekben én általában nem vagyok rest és megnézem, hogy pontosan mit ír elő ez a 2008-as kerethatározat, hiszen úgy az irányelveknél, mint korábban a kerethatározatoknál egy tól-ig tartományban az adott tagországoknak megvan a megfelelő hatáskörük, hogy meghatározzák, hogy pontosan mit építenek be a saját jogukba.

Na, és itt kezdődnek a problémák, államtitkár úr, hiszen önök a tényállásban, amit a Btk.-ba be szeretnének iktatni, pontosan azt a fogalomrendszert és azt a büntetési rendszert használják, amelyet a kommunista rendszerek és a nemzetiszocialista rend­szerek bűneinek a nyilvános tagadásánál a Btk.-ba beépítettek.

(9.50)

Ez miért problémás? Azért problémás, mert önök azt szeretnék, hogy a Btk.-ba az kerüljön be, hogy ha valaki egy nemzetközi szerződéssel kimondott vagy Nemzetközi Büntetőbíróság által vagy magyar bíróság által megállapított ‑ most hadd ne soroljam fel, emberiesség elleni, háborús ‑ bűn­cselek­ményeket és minden egyebet tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez elsőre nem is tűnik problémásnak, mert miért szeretné ezt bárki tagadni, kérdezhetik önök. Viszont kérdezem én: honnan lehet tudni, vagy egy átlag állampolgár tudni fogja-e? Mert a kommunista rendszer, a nemzetiszocialista rendszer bűneinek tagadásánál még azt lehetett mondani ‑ bár az a tényállás se jó ‑, hogy Magyarországon nagyon sok esemény történt, sajnálatos módon, amelyről az átlag állampolgár is tud, tanul róla az iskolában, illetőleg nagyjából tudja, hogy hol van a véleménynyilvánítás határa; most ennek nem mennék bele a részleteibe, hogy pontosan jól van-e ez megfogalmazva vagy nem, de nagyjából a jogbiztonságnak ebben a formában megfelel.

Viszont ebben az esetben olyan tágra nyitjuk a kapukat, amely esetben egy magyar állampolgárnak nem feltétlenül kell tudnia, hogy mondjuk, egy nemzetközi szerződés, egy nemzetközi bíróság vagy akár a magyar bíróság jogerős ítéletében ezekben az esetkörökben milyen döntést hozott. Még ez se lenne probléma egyébként, de az a tény, hogy önmagában a kétségbevonáshoz, a jelentéktelen színben való feltüntetéshez nem társul semmilyen pluszcselekmény, ez már egy kicsit veszélyes, tehát akár a történelmi kutatásokra is kiterjedhet. Ez azért fontos, államtitkár úr ‑ és javasolom, hogy még módosító javaslatot be lehet terjeszteni önök által is, és mi is meg fogjuk fontolni ‑, mert az előbb említett tanácsi kerethatározat így szól, és azt várja el Magyarországtól, hogy „nyilvánosság előtt erőszakra, gyűlöletre uszítás faji, bőrszín szerinti, vallási, származás szerinti” csoport valamely tagjával szemben ‑ ez eddig rendben van ‑, „népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmények nyilvánosság előtti védelmezése, tagadása vagy súlyosan jelentéktelen színben való feltüntetése” ‑ eddig is még rendben lenne ‑ esetében kell büntetőjogi tényállást alkotni, de itt jön az a plusz hozzáfűznivaló ‑ el kellett volna talán az egész tényállást olvasni ‑, „amennyiben az adott cselekményt olyan módon valósítják meg, hogy az a csoport vagy annak valamely tagja elleni erőszakra vagy gyűlöletre való uszításra alkalmas” ‑ és itt van a kutya elásva.

Úgy kellett volna beemelni ezt a tényállást, hogy nem elég, mondjuk, egy történészprofesszornak a világ bármely táján megnyilvánuló és egyébként megállapított, senki által nem tagadott, mondjuk, népirtással kapcsolatos disszertációjában, ha mondjuk, azt mondja, hogy ott százzal kevesebb vagy több ember halt meg, tudományos módon, akkor ezen tényállás alapján három évig terjedő szabadságvesztéssel lehet büntetni úgy, hogy az európai kerethatározat nem ezt írja elő, államtitkár úr. Egyértelműen bele kellett volna venni ebbe a tényállásba, hogy a gyűlöletre, uszításra alkalmasnak kell lennie, illetve fenyegetőnek kell lennie az adott csoportokra vonatkozóan. Tehát ez teljesen rendben is lenne így, ha ez beemelésre került volna.

Egyébként még, ha ez nem lenne elég, akkor az 1. cikk, amit hivatkoznak, még azt is megfogalmazza, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, amikor átültetik ezeket a passzusokat, hogy kizárólag azt a cselekményt büntetik, amely a közrend megzavarására alkalmas, fenyegető, gyalázkodó vagy sértő jellegű. Tehát egyértelművé teszi egy másik bekezdése is az 1. cikknek, a (2) bekezdése, hogy itt az uniós jog azt várja el, hogy olyan esetekben legyen büntetendő a különböző háborús bűncselekmények, népirtások tagadása vagy jelentéktelenebb színben való feltüntetése, amely esetekben ez gyalázkodó, uszító jellegű.

A magyar jogszabályból sajnos ez nem derül ki, illetve a Btk.-módosításból ez nem derül ki. Természetesen lehet, hogy én nem értettem meg valamit itt ezzel kapcsolatosan, de számomra teljesen egyértelmű, hogy ezeket a többletcselekményeket, illetve a többletszándékokat nem fogja tartalmazni a Btk. a jövőben.

S bár értem én, hogy az ügyészség, lehet azt mondani, valószínűleg majd egy professzor ellen nem fog eljárást indítani, mert miért tenné. Igen ám, de ha akarná, megtehetné akár egy kutatással kapcsolatosan is, egy olyan kutatással kapcsolatosan is, amely adott esetben a világ más részét érinti, és lehet, hogy Magyarországon semmilyen olyan csoport egyébként nem is él, amelyet ez érinthet, csak valaki tudományos jelleggel egy témát felvázol. Arról nem is beszélve, hogy ‑ ahogy elmondtam ‑ a jogbiztonság is sérül, hiszen nem kell mindenkinek, minden állampolgárnak tudnia, sőt, szerintem nagyon kevesen vannak, akik egyrészt a nemzetközi szerződéseket és a Nemzetközi Büntetőbíróság gyakorlatát napi szinten nyomon követik, és ez alapján majd tudni fogják, hogy mi az, ami három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Tehát, államtitkár úr, amennyiben összhangba sikerül hozni az uniós joggal, vagy az uniós jog lehetőségeit beépítjük, akkor ez támogatható, egyébként meg egy félmunka ez a rész. Természetesen a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumával egyetértünk. Köszönöm szépen. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Staudt Gábor képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Független képviselő nem jelentkezett. Kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett.

Most a további képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsősorban az elhangzottak és különösen Vejkey képviselő úr és Staudt képviselő úr felszólalása bírt arra, hogy néhány adalékot magam is a törvényhez fűzzek. Mindkét képviselő úr ‑ nagyon helyesen egyébként ‑ az ügy súlyának megfelelően a részletekkel is foglalkozott. Én azt gondolom, hogy az elkövetkezendő idők jelentős változásokat kellene hozzanak éppen ezen a területen, az eddig így, ahogy most éppen még működő nemzetközi bíróságnak a szerepét illetően.

Meggyőződésem szerint itt van néhány olyan kérdés, amelyben, miután Magyarország ‑ és ez dicséretes dolog ‑ kezdeményezőként lépett fel annak idején, és kezdeményező volt ennek a statútumnak az elfogadásában, további lépéseket is tehet. Az elmúlt időszak tanulságainak a levonása ugyanis immáron ennyi idő után kötelezőnek látszik. Meg kell vizsgálni, vajon az elmúlt időszakban politikamentesen történtek-e azok a bírósági eljárások, amelyek lefolytak. Vajon olyan mértékben voltak-e politikamentesek, hogy indokolt a nemzeti bíróságoktól bizonyos tekintetekben a jogok elvonása? Én azt gondolom, döntő részben igen, valóban, ezek a bíróságok hézagpótló döntéseket hoztak.

Vannak azonban olyan részek, amelyek meggyőződésem szerint nincsenek pontosan megfogalmazva, illetve az elmúlt időszakban olyan új helyzetek álltak elő, amelyekre nincs ma még válasz. Ilyenek a háborús bűncselekmények. Melyek a háborús bűncselekmények? Kiterjednek-e ezek vajon azokra a bűncselekményekre is, amelyeket a legkorszerűbb eszközökkel követnek el, és amelyeket nevezzünk bárminek is, alapjában véve az emberi értékelés szerint csak gyilkosságnak tekinthetők? Vajon ezek miért és hogyan kerülnek majd a nemzetközi bíróság elé? Nyilván csak akkor, hogy valamilyen módosítás itt a statútumokban történik. De ezek az eszközök nemcsak továbbfejlődtek, hanem olyan mértékűvé váltak, amelyek bárhol, bármikor ma már úgy vethetők be, hogy sem bírósági eljárás, sem a vádlottnak, a gyanúsítottnak ‑ aki voltaképpen nem is tudja, hogy ő pontosan mivel gyanúsított ‑ az élete foroghat kockán. (Sic!)

(10.00)

Ezekre valamilyen választ kell adni az elkövetkező időszakban. Vajon megvizsgáltuk-e már azt, mi a helyzet azokkal az államokkal, amelyek tudatosan vonják ki magukat éppen ennek a nemzetközi bíróságnak a joghatálya alól? Vajon ezek az államok, amelyek nem hajlandók magukat ezeknek a nemzetközi szabályoknak alávetni, éreznek-e valamiféle nemzetközi nyomást, amely abba az irányba terelné őket, hogy maguk is részesei legyenek ennek a statútumnak? Meggyőződésem ugyanis, hogy ennek a statútumnak általánosságban kell érvényesülnie, akkor van igazán joghatása.

Továbbá az eddigi eljárások alapján nagyon nehéz azt mondani, és azt gondolom, itt kell Staudt Gábor felszólalására utalnom, hogy kiterjedhetnek-e a szabályozók, és ha kiterjednek, akkor mennyire kell hogy pontosak legyenek, amikor voltaképpen vélemény hangzik el. Mikor válik a vélemény olyanná, amely büntetőjogilag is üldözhető? Ennek a pontos behatárolása rendkívül fontos. Ha ez nem így történik, ez olyan eszköz lehet, amely eszközt nem Magyarországon, hanem máshol akár visszaélésszerűen is lehet használni. Mi az, amiről ha én meggyőződésből valamiről állítok valamit, és az én történelmi ismereteimre is alapozok bizonyos dolgokat, vajon annak az állítása mikor válik olyanná, hogy az már bűncselekménnyé minősül? Ezeket a határokat meg kell tudni húzni. Ha ezek nincsenek pontosan meghúzva, akkor az én véleményszabadságom valójában a történelmen belül nemcsak behatárolt, hanem teljes mértékben korlátolt. E tekintetben az én meggyőződésem szerint el kell gondolkodni, és ezen a területen biztos, hogy jobb lenne, ha pontosítások következnének a törvényen belül is.

El kell gondolkodni a következőn, tisztelt Ház és kedves képviselőtársaim! Vajon ha én ma azt mondom, hogy 1241-ben Magyarországon a tatárok nem követtek el népirtást, ez most mi? Vitathatom én, hogy a tatárok 1241-et követően végigsöpörve az országon milyen mértékű népirtást követtek el? Hát persze, mondják, és igazuk van. Hát, minden történész mást mond róla, minden történésznél más ennek az eredménye, következésképpen ennek a megvitatása egyszerűen nem zárható ki a polgári életből. Vajon ha jövünk a történelemben tovább, és az 1848-as eseményeket nézzük meg, és legyünk teljesen elfogulatlanok, mondjuk, az Erdélyben bekövetkezett azon eseményeket, ahol sok-sok száz, sőt több ezer család esett áldozatul valaminek ‑ minek nevezzelek? Mi az, ami még belefér abba a meghatározásba, ami nem minősül valami olyasminek, ami esetleg bűncselekmény? Hol vannak a határok? Nagyon nehéz kérdések ezek, tisztelt Ház, és én nem gondolom, hogy itt és ma lehet ezt megoldani, de azt nagyon határozottan gondolom, hogy Magyarországnak, és ezt ismételten hangsúlyoznám, a jelenlegi tekintélyével, lehetőségeivel, mindazzal, amelyet egyébként nagyon helyesen a törvény elfogadása körül is hozzánk és körénk alkalmazott, ezekkel mód és lehetőség van arra, hogy ezeknek a megvitatása és az alapos eldöntése bekövetkezzék.

Végül egy rövid adalék. Nem először merül fel itt a Házban a mentelmi jog és a mentelmi joggal kapcsolatos különböző álláspont. E tekintetben nekem homlokegyenest más az álláspontom, mint a Jobbiknak. A mentelmi jog olyan védelmi eszköz, azt kell mondanom, éspediglen a jogrend fenntartásában érdekelt minden polgárnak olyanfajta védelmi jog, amelyet nem szabad feladni. Nagyon jól lehet látni, nagyon világosan lehet látni azt, hogy amíg az egyik oldalon ellenzéki erők nagyon határozottan, sokszor durván támadják az igazságszolgáltatást, mondjuk itt nálunk, Magyarországon, eközben pedig az ember elgondolkodik, miről van itt szó, vagy nem értjük azt, amiről beszélünk vagy öngyilkos kijelentéseket teszünk, mert vagy az egyik igaz, vagy a másik. Következésképpen azt gondolom, egyértelművé kell tenni, visszakanyarodva a törvényhez, a mentelmi jog kérdésének nagyon nagy súlya és jelentősége van. A súlyának megfelelően kell kezelni, mert ha ez a mentelmi jog hiányzik, ha ez a mentelmi jog nem működik, vagy csak nem jól működik, akkor azok az alapvető szabadságjogok éppen a törvényhozásban, éppen azokon a helyeken, ahol annak érvényesülnie kellene, nem tudnak működni.

Végül összegezve, tisztelt Ház, nagy örömmel látom azt, hogy a kormány most megteszi azt, amire szükség van. Magyar nyelven is meg kell jelennie ennek a statútumnak, magyar nyelven is értenie és tudnia kell minden polgárnak, hogy miről van itt szó, hogy Magyarország egyértelműen és világosan állást foglal minden olyan nemzetközi bűncselekmény ellen, minden olyan népirtással szemben, amely meggyőződésem szerint a múltban, sajnos a jelenben elkövetésre került, és ami erejéhez és lehetőségéhez képest lehetséges, azt meg is fogja tenni ez ellen. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Turi-Kovács Béla képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom.

Megadom a szót az előterjesztőnek, Völner Pál államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is köszönöm a támogató felszólalásokat, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy a Házban nagyjából egyetértés van ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása kapcsán.

Néhány kérdés valóban elhangzott itt a hatálybalépéssel kapcsolatban, hogy 2006-ban miért vetette le az akkori parlament vagy az akkori kormányzat a napirendről, ezt nyilván ők tudják pontosan megválaszolni, hogy milyen szándékok mozgatták őket ebben a dologban. Egy konkrét dolog, a Btk. 333/A. § beiktatása, szeretném Staudt képviselőtársamat megnyugtatni, hogy a b) pontjában szerepel, hogy a jogerős ítéletben megállapított elkövetést tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, tehát ezekre az esetekre vonatkozik. Nyilvánvalóan a tudományos kutatásokat ez a kérdéskör nem érinti, de ha valaki, mondjuk, arról ábrándozik, hogy bírósági döntések nélkül, mondjuk, rehabilitálni fogunk előző rendszerekben elítélt politikusokat, vagy azokat kedvező színben tüntetünk fel, vagy vitatunk olyan eseményeket, amelyek megtörténtek, bírósági ítéletek vannak róla, azokat valóban perújítás, semmisség és egyéb úton lehet csak vitatni és kétségbe vonni. Ezt foglalja magában.

Ami pedig a keretelv átültetését illeti, nyilván kötelezettségszegési eljárást vonna maga után, amennyiben az uniós jogalkotást nem követné a belső jogalkotási folyamat, de nyilván a bizottsági és a részletes vita során még ki tudunk térni akár a módosítók kapcsán az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Köszönöm szépen még egyszer a támogatást és a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Felszólalások:   1   1-16   17-38      Ülésnap adatai