Felszólalás adatai

CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! 494 éve, 1517-ben tűzte ki Luther a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét. Erre az eseményre emlékeztünk október 31-én, hétfőn, és erre az eseményre szeretném felhívni a figyelmet napirend előtti felszólalásomban.

A reformációt eleinte különböző dátumokkal kapcsolatban ünnepelték Luther születésnapján, illetve halála napján az Ágostai hitvallás felolvasásának napján, majd 1667-ben, a 95 tétel kiszögezésének 150. évfordulója alkalmából II. János György szász választófejedelem által vezetett szászországi evangélikus egyházi főtanács rendelte el, hogy ezt a napot, amelyet a vallásalapítás kezdőpontjának lehet tekinteni, megünnepeljék. Ettől az időtől fogva lassanként más evangélikus és protestáns egyházakban is szokásba jött ennek a napnak vagy a rákövetkező vasárnapnak a megünneplése.

Luther Márton Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus professzor, a wittenbergi egyetem biblikus tanára. Az általa szükségesnek tartott reformokat sokáig az egységes egyház keretében szerette volna elérni, még a saját rendjéből sem akart kilépni.

(8.50)

Nyelvi és írói adottságai, karizmatikus személyisége széles visszhangot váltott ki, amely a katolicizmus középkori európai uralmának vetett véget. Az általa lefordított Luther-biblia a német nyelvterületen ma is az egyik legfontosabb bibliafordítás.

Kálvin János volt a legnagyobb elme és a legnagyobb szervező a reformáció vezéralakjai között, aki megteremtette Genfben az istenfélő város tökéletesen működő prototípusát. Elsősorban teológiai és egyházszervezői munkássága miatt nevezetes, de fontos szerepet játszott a francia irodalmi nyelv kialakulásában is. Az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyházak megalakulásához.

A történelem persze még sokkal többet tanít Lutherről, Kálvinról, tanaikról, a reformációról, a protestantizmusról. A történelem azonban nem pusztán és nem elsősorban az elmúlt események felidézése, nem is az elmúlt események időrendben való felsorolása - tanította Heidegger, a filozófiatörténet kiemelkedő alakja. A történelem elsősorban az, ami a múltból még mindig itt van velünk, és ez az élő múlt. Rövid megemlékezésemben ezért most inkább azt szeretném kiemelni, hogy mi is fontos nekünk mindebből, hogy mi a reformáció hagyatéka számunkra, maiak számára.

A reformáció egyik legfontosabb hagyatéka véleményem szerint, hogy szabad és kell gondolkodnunk a mindenkori fennálló helyzeten, amelyben élnünk adatott; hogy politikusként folyton újra kell gondolnunk a saját magunk és a nemzetünk helyzetét, és ez nem olyan evidens, mint első látásra tűnhet. Korunk leszoktat bennünket a gondolkodásról. A média, a tévé, a rádió, az újságok öntik ránk az információt, de nem gondolkodnak helyettünk. A reformáció, Luther és Kálvin tettének egyik tanulsága, hogy a mindenkori politikai, gazdasági, szociális helyzetet át lehet értelmezni, és ebből gyakorlati és etikai következtetéseket lehet és kell levonni.

A mai gazdasági helyzet például kiált azért, hogy alaposan elgondolkozzunk rajta. Igaz-e, hogy a több száz éve kialakult, úgynevezett szabadversenyes kapitalizmus és a vele szorosan összefüggő fogyasztói társadalom a végét járja? Igaz-e, vagy csak az egyik legnagyobb válságát szenvedi el, amelyből kisebb reformokkal még szerencsésen kijöhet? Ha igaz, akkor mi jöhet utána, és milyen döntéseket hoz magával következményként? Súlyos kérdések, de nem térhetünk ki előlük, mert ezektől függ a következő három-négyszáz évünk mikéntje.

A fennálló gazdasági rendszer irányítói és elméleti szakemberei ugyanúgy elképzelhetetlennek tartják a változást, mint a XVI. századi monolitikus egyház akkori vezetői. Nekünk azonban tanulnunk kell Luther és Kálvin példáján, és a fennálló tarthatatlan helyzetet alaposan át kell gondolnunk, azután pedig ez alapján cselekednünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A képviselő asszony napirend előttijére a kormány nevében Soltész Miklós államtitkár úr kíván válaszolni, ötperces időkeretben.

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm, képviselő asszony. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm, hogy erről a neves napról megemlékezett, hiszen bármilyen egyházhoz, felekezethez tartozóként, vagy akár nem hívőként él ebben az országban valaki, az elvitathatatlan, hogy ami körülbelül 500 évvel ezelőtt a reformáció hatására az egyházban történt, az máig kihat, és nagyon fontos szerepe van. Azt pedig, hogy Istentől való, mutatja a fönnmaradása is. Éppen ezért mindenképpen fontos szerepe volt annak az időszaknak egyrészt az, hogy maga az egyház, maga a katolikus egyház is ezt követően megújult, és sok olyan lépést, sok olyan változtatást megélt, amire szükség volt abban az időszakban, másrészt pedig olyan nagyszerű emberek kerültek elő a katolikus egyház keretében is, amit nagymértékben a reformáció váltott ki.

De most itt nem is ez a legfontosabb talán ebben a megemlékezésben, hanem talán az, hogy az akkori hitviták, sokszor sajnálatos ellentétek, amelyek évtizedekig, évszázadokig fönnmaradtak, a mai világban teljesen megváltoztak, és azt kell mondanom, annak kell örülnünk mindannyiunknak, hogy a keresztény egyházak ökumenikus mozgalmak, ökumenikus együttgondolkodás keretében teljesen máshogy látják azoknak az időszakoknak a tényleg sokszor szomorú eseményeit.

Éppen ezért mindenképpen arra helyezném most a hangsúlyt, hogy egyrészt református, katolikus, evangélikus vagy bármilyen más keresztény felekezethez tartozó hívők együtt tudnak gondolkodni a társadalmi problémák megoldásában, és együtt tudnak ünnepelni sokszor az országban különböző események során. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy föloldódott az az ellentét, ami eddig megvolt, és leginkább már arra helyeződött át, hogy a hitbéli előítéleteket félretegyük, és azt nézzük, hogy mi a közös, mi az, ami összetart különböző keresztény felekezetben élő embereket.

Éppen ezért ezúton szeretném megköszönni azoknak az egyházaknak, azoknak a felekezeteknek a munkáját, amelyek akár a Karitatív Tanácsban részt vesznek, és szociális tevékenységet folytatnak, akik karitatív munkát fejtenek ki különböző nagy tragédiák során. Sajnos, az elmúlt évben volt erre bőven tapasztalatunk, és volt bőven feladatuk is ezeknek a szervezeteknek, itt az Ökumenikus Segélyszervezetet, a Református Szeretetszolgálatot, de a többi kisebb segélyszervezetet is meg kell hogy említsük, és oda kell rájuk figyelni. Ugyanígy köszönet illeti azokat az egyházakat és azokat az embereket, akik akár vezetőként, akár lelkészként, akár pedig laikus testvérként részt vesznek akár az oktatás, akár az egész szociális ellátórendszer fenntartásában.

Azt gondolom, az utóbbi évtizedekben vagy az utóbbi egy évszázadban ezek az egyházak megtalálták a közös hangot, megtalálták a közös társadalmi felelősségvállalás lehetőségét, és mindaz, ami pedig a reformáció időszakát illette, azt gondolom, letisztult - hála istennek -, és az az ellentét, ami eddig megvolt, reméljük abszolút a múlté.

Éppen ezért nagyon köszönöm képviselő asszony fölszólalását, hiszen rávilágít arra, hogy vannak olyan időszakok minden nemzetben, minden társadalmi csoportban, nemzetek és társadalmi csoportok között, amikor az ellentétek hatalmasak, és sajnos akár véres háborúkhoz is vezetnek, de mindezeket rendbe lehet tenni, és mindezeket az ellentéteket el lehet simítani.

Köszönöm a felszólalását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   13-16   17-20   21-127      Ülésnap adatai