Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd tegyem itt teljesen egyértelművé a Jobbik frakciójának álláspontját ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan. A Mezőgazdasági bizottság alelnöke, Magyar Zoltán képviselőtársam, aki most otthon betegen fekszik, ezt írta a közleményében: „Amennyiben a jelenlegi formájában megy át a parlamentben a javaslat, a Fidesz földesúri rendszere korlátlan hatalomra tesz szert a magyar vidéken.”Azt hiszem, hogy nagyon világos, nagyon tiszta beszéd. Azzal kapcsolatosan, amit az előbb itt hallottunk, hogy esetleg valamely kormányzati nagyparazita áll az egész szervezet mögött, és önök jószándékúan tulajdonképpen csak a nevüket adják ehhez, nem is gyanítják, hogy mi van a háttérben, ebbe én nem akarok most belemenni. Az a helyzet, hogy olyan mélyenszántó agrárismeretekkel én nem rendelkezem, mint Magyar Zoltán képviselőtársam, viszont vidéken élek, és látom azt, hogy mivé lett a vidék az elmúlt évtizedekben.

Akkor egy kis empirikus tapasztalati csokrot hadd tárjak már tisztelt kormánypárti képviselőtársaim elé, ugyanis én azt nagyon tisztelem, nagyon tetszik, amikor azt mondja, mondjuk, Győrffy Balázs képviselőtársam, hogy bizony, a földforgalmi visszaéléseket meg kell akadályozni. Ez így van. De így történt ez az elmúlt néhány évben, képviselőtársaim? Akkor szűkebb pátriámra, Somogyországra hadd utaljak, és hadd hozzak onnét néhány példát! Itt fordulhatott elő az a gyalázat, hogy egy német cég 8 ezer hektárnyi területet bérelhetett hektáronként mindössze 10 forintért 99 évre, egyébként úgy, hogy az innét befolyó földalapú támogatás körülbelül egymillió euró.

Mondom a következőt: az önök elszámoltatási biztosa volt az egyébként, aki most országgyűlési képviselő lett, Budai úr, akinek bizony  így írta a sajtó  megremegett a keze, amikor el kellett volna számoltatni azt az olasz divatmágnást, divatmogult, aki ott Dél-Somogyban szedett össze 6-7-8 ezer hektárnyi földet, úgy, hogy meg kell nézni, hogy azok a települések, amelyek ott vannak a környéken, milyen nyomorba süppedtek. Azok az emberek, akik ott élnek, a rendszerváltás előtt  benne egyébként az ottani cigányság is  becsülettel dolgoztak, amikor ez oda betette a lábát, a munkahelyeiket elveszítették, és azt a társadalmi katasztrófahelyzetet, amit ez okozott, a magyar embereknek, a magyar államnak kell végső soron megfizetni.

Önök ezzel a helyzettel sem kezdtek semmit. Nem kezdenek azzal se semmit, hogy ezen az irtózatosan nagy latifundiumon tulajdonképpen embert nem akar foglalkoztatni, meg kell nézni, hányan dolgoznak ott hivatalosan: nagyon-nagyon kevesen. De még egyszer mondom: ezeket az inaktív embereket vagy inaktívvá tett embereket valakinek, a magyar államnak el kell tartania.

Aztán sorolhatjuk még a borzasztóbbnál borzasztóbb példákat. Itt volt a földárverések rendszere, amelyre oly előszeretettel szoktak hivatkozni. Hogyan fordulhat elő, hogy mondjuk, egy kérges tenyerű kisgazda 400 millió forintért vásárol egybefüggő 200 hektáros területet, és kinek akarják kormánypárti képviselőtársaim beadni azt, hogy ez egy valóban kisgazda ember volt? A fenéket, szó nincs ilyesmiről!

Összességében, amit csak Somogy megyében elárvereztek, ez a 10 ezer hektár, ez után befolyt ott körülbelül 12 milliárd forint, ennek az egyharmadát, tehát 4 milliárd forintnyi összeget tíz nagy érdekeltség pengette ki, köztük egyébként az a Benetton-família is, amelynek a tagjai körülbelül egymilliárd forint összegben vásárolhattak földet Dél- és Belső-Somogyban.

Akkor megint óriási az a disszonancia, ami itt a szent szöveg és a megfigyelhető magyar rögvalóság között megnyilvánul. Én ezt tárom önök elé, mert még egyszer mondom: ami ebben a törvényjavaslatban sok esetben olvasható, azzal teljes mértékben egyet tudnánk érteni, vagy azzal, amit itt Győrffy Balázs elmondott. Egyetértünk, támogatjuk elviekben, csak a gyakorlat nem így működik önöknél, tisztelt képviselőtársaim.

Még egy példa: Lábod község, szintén Dél-Somogy. Kipattintottuk a botrányt, ott egy olasz birtokos szeretett volna egy 100 hektáros táblát megszerezni. Közbelépett a magyar állam, megvásárolta az NFA 135 millió forintért, aztán az egyik csókos cimborának el is adták némi kis árengedménnyel, összességében olyan 60 millió forinttal kevesebbért. Akkor hogy van ez?! Tehát a cimborák, azok kapnak? Itt az egyik tagról van egyébként szó, aminek a piaci értéke 80 millió forint lett volna, 20 millió forintért továbbadták. 75 százalékos árengedmény! Melyik magyar ember az, aki hogyha nem rendelkezik jó kapcsolatokkal a Fidesz-KDNP felé, akkor 75 százalékos, 60 millió forintos árengedményben részesülhet? Szóval ne vicceljünk!

Jön a következő példa. 2014. június 17-én mintegy 67 millió forintot fizetett ki az NFA 24 hektár területért, egy 30 hektáros osztatlan közös földbirtokból, aminek az összaranykorona-értéke 103 aranykorona volt. Tehát 67 millió forintért megvettek ebből 24 hektárnyi területet  82 aranykoronás területről van egyébként szó összességében , tehát hektáronként majdnem 3 millió forintot fizettek ezért a területért.

Vizsgálódjunk, hogy kié volt ez a föld? Megnézzük? Meg fogjuk nézni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim! Meg fogjuk nézni, hogy önök kitől vették meg hektáronként majdnem 3 millió forintért ezt a földet, úgy, hogy amikor ugyanabban a tagban, abban az osztatlan közös földben lévő birtokot el akarja adni, mondjuk, egy egyszerű átlag magyar falusi ember, akkor őneki az a válasz jön az NFA-tól, hadd idézzem: „Sajnálattal tájékoztatom, hogy az NFA-nak nem áll módjában megvásárolni a fent megjelölt ingatlant, tekintettel arra, hogy annak gazdaságos hasznosítására a jelenlegi jogszabályi keretek között nincs lehetősége.

Így a magyar állam tulajdonába kerülése sem indokolt. Javaslom, hogy az ingatlan értékesítését a termőföldpiacon próbálja meg.” Egy nyolcvan-egynéhány éves idős ember, akit a kommunisták meggyötörtek, akinek a kommunisták annak idején elvették a földjét, és ezzel az osztatlan közösben lévő földdarabbal szúrták ki a szemét, tulajdonképpen kárpótlás formájában  ezt a választ adják neki.

A másiktól pedig, még egyszer mondom, majdnem hektáronként 3 millió forintért megvásárolják. Vizsgálódjunk? (Dr. Fazekas Sándor: Nyugodtan!) Belemenjünk a részletekbe? Bele fogunk menni, még egyszer mondom, és ezért ne kérjék önök tőlünk azt, hogy ne legyenek fenntartásaink, ne legyen gyanúnk egy-egy ilyen törvényjavaslat kapcsán, amikor idehozzák elénk, és nekünk erről dönteni kell, mert akkor jön a vád, hogy igen, lám-lám, a Jobbik is milyen demagóg, nem bízik a kormányban, és mindenben csak a rosszat keressük. Ez nincs így!

A tapasztalatokról számolunk be, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, arról, hogy mondjuk, akkor szűkebb pátriám, Somogyország a latinamerikanizálódás felé tart, sőt már javában abba süppedt, halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorították, egy óriási és összefüggő gettótérséggé válik az egész, ahonnét, aki teheti, az menekül. Ez a helyzet.

Tanítottam  még egyszer mondom, nem vagyok az agrárium szakértője, de ott élek és elég fölmennem, mondjuk, a Facebookra, végigpörgetni és megnézni a volt tanítványoknak a sorát, kint van, kint van, kint van, kint van, mert menekülnek a falvakból és nem kalandvágyból, nem azért, amit önök itt mondanak, hanem azért, mert megélhetés, népességmegtartó erő ezekben a falvakban nincsen.

(13.20)

Nem csodálkozunk. Tehát ha valaki fentről tekint erre a tájra, úgy, ahogy tette azt egyébként a komcsi Czinege, aki felénk járt vadászni, Kaszóba, és helikopterről lövöldözte a szarvasokat, az így viszonyul Somogyhoz is, annak a déli részéhez. Mi viszont ezt nem vagyunk hajlandóak elfogadni. Azt mondjuk, igen, hogy ha a nemzet egy tölgy, akkor ennek a tölgynek a gyökérzete a vidék. Ezt a gyökérzetet viszont férgek rágják. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)