Felszólalás adatai

Ebből a perspektívából szemlélve valóban semmi szükség az Országgyűlésre, és a rendeleti kormányzás szinte követelmény.

(13.20)

Rendeleti kormányzás esetében pedig a társadalompolitikai stratégiák megalkotására sem az Országgyűlés, hanem a kormány hivatott, így a korábbi Országgyűlés által elfogadott bűnmegelőzési stratégia hatályon kívül helyezésének szándéka is érthető.

Azonban egész más következtetésre jutunk, ha elvetjük a nemzeti együttműködés rendszerének zavaros ideológiáját, és a rendeleti kormányzással szemben a parlamentarizmus és a demokrácia vívmányát tartjuk követendőnek. Ha hiszünk abban, hogy a magyar polgárok közösségének egészét érintő ügyek megvitatásának fóruma a parlament, akkor aligha lehet kétséges, hogy a társadalmi bűnmegelőzés stratégiájáról szóló vitának is itt lenne a helye, hiszen melyik stratégiai dokumentum megalkotása követelné meg jobban a nyilvánosságot, a közös gondolkodást és cselekvést, mint a társadalmi bűnmegelőzés stratégiája. Aki elolvasta az Országgyűlés által 2003-ban nagy többséggel elfogadott dokumentumot, annak nyilvánvaló, hogy a társadalmi bűnmegelőzés a rendészeti és államigazgatási szervek, az önkormányzatok, helyi közösségek, civil szervezetek és maguknak az egyes polgároknak az együttműködését követeli meg.

A bűnmegelőzés szempontjaira minden ágazatban figyelemmel kell lenni, a rendészettől kezdve a gyermek- és családvédelmen át egészen az építészeti és városrendezési döntések meghozataláig. A 2003-as stratégia előkészítői pontosan tisztában voltak azzal, hogy sikeres bűnmegelőzés csak e széles körű együttműködés eredményeként valósítható meg. A tíz évvel ezelőtt elfogadott dokumentum hatályon kívül helyezése és az új, immár kormányhatározati formát öltő stratégia közzétett tervezete arra utal, hogy a Fidesz képtelen elfogadni ezt az alapvető elvi tételt. Mindez nem meglepő, hiszen a partnerség, az együttműködés teljesen idegen a Fidesz és az Orbán-kormány észjárásától, ők csupán a megfélemlítésben, a nyers erő demonstratív alkalmazásában hisznek, és ebből következően minden társadalmi probléma megoldását a rendőrség nyakába akarják varrni. A hajléktalanságból, a zugárusításból, az iskolakerülő gyermekek ügyéből, sőt még a közfoglalkoztatás végrehajtásából eredő ügyeket is mind-mind a rendőrséggel akarják megoldatni.

Emellett az új stratégia tervezete, pontosabban annak következő két évre szóló cselekvési terve a bűnmegelőzést is lényegében kizárólag rendőrségi feladatnak tekinti. Kérem, lássák be, hogy ez a megközelítés totális kudarc, zsákutca. Az elmúlt három év mindezt nyilvánosan igazolja. Az ügyészség nemrég közzétett statisztikái szerint a bűnözés tovább nőtt a kormányváltás óta, miközben a rendőri munka eredményességét jelző mutatók drámaian romlottak, még soha nem volt ilyen magas az eredménytelenül lezárt nyomozások száma, 2012-ben 274 ezer nyomozást zártak le eredménytelenül, ami szomorú történelmi rekord Magyarországon. A helyzet súlyosságára jellemző, hogy a lakosságot leginkább irritáló vagyon elleni bűncselekmények száma annak ellenére tovább növekedett még a statisztikákban is, hogy az új szabálysértési törvény miatt az 50 ezer forintnál kisebb értékű lopások kikerültek a bűnügyi statisztikákból.

Az elmúlt három év kudarcaiból mindenkinek le kell vonni a tanulságot, ebből pedig semmiképpen nem következik a 2003-ban elfogadott társadalmi bűnmegelőzési stratégia hatályon kívül helyezése, épp ellenkezőleg, vissza kell térni a 2003-ban megfogalmazott elvi alapokhoz. Nyilvánvaló, hogy a bűnözés mértékét pusztán rendészeti eszközökkel nem lehet hosszú távon érdemben csökkenteni, a bűnözés kiváltó okainak mérséklésére ugyanis a rendészeti eszközök kevéssé vagy egyáltalán nem alkalmasak. Ez nem a magyar rendőrség hiányossága, erre egyetlen állam rendőrsége sem képes. Ezért a bűnmegelőzés ügyét társadalmasítani kell. Ezt a szemléletet tükrözi a hatályos stratégia elnevezése is: nem rendészeti, rendőrségi, hanem - hangsúlyozom - a társadalmi bűnmegelőzés elősegítését tűzte ki célul tíz évvel ezelőtt.

Azt el tudjuk fogadni, hogy tíz év távlatából indokolt lehet, sőt indokolt is a stratégia áttekintése, az eddigi eredmények és kudarcok értékelése és mindezek alapján a korrekció végrehajtása vagy akár új stratégia megalkotása. Az Orbán-kormánynak azonban eszében sincs ezt a feladatot elvégezni, ehelyett megdöbbentő módon, nemes egyszerűséggel ebben a szűkszavú előterjesztésben az egész stratégiát a szemeteskosárba hajítja. Amit helyette kínál - és itt a közzétett kormányhatározat tervezetére utalunk -, nemhogy stratégiának nem tekinthető, de még taktikai papírnak is gyenge; a jelenlegi bűnügyi helyzetet elemező, értékelő rész színvonala meg sem közelíti a 2003-as dokumentumét, így megalapozott következtetések levonására is csak korlátozottan alkalmas. Óriási ellentmondása a tervezetnek - mint arra korábban is utaltam -, hogy miközben az elvi felvezető részben alapvetően helyesen vázolja a bűnmegelőzés társadalmasításának szükségességét, addig a következő két évre szóló cselekvési terv a bűnmegelőzés szinte kizárólagos letéteményesének a rendőrséget tekinti.

A javasolt megoldásokra egyébként is jellemző az innováció és a komplex szemlélet teljes hiánya; nem ad számot arról, hogyan és miként akarja bevonni a bűnmegelőzési feladatok végrehajtásába a civil szervezeteket. Döbbenetes módon nem számol azzal, hogy a helyi önkormányzatok milyen jelentős szerepet játszhatnának a bűnmegelőzésben. Mindez egyébként jól tükrözi a Fidesz önkormányzatokhoz fűződő viszonyát is.

Jelentős újdonságnak tűnhet, hogy a tervezetben célkitűzésként jelenik meg a közösségi rendészet megteremtése. A minden konkrétumot nélkülöző szövegből azonban egyértelműen kiérezhető, hogy szó sincs valódi paradigmaváltásról, tervben sincs a rendőrség működési mechanizmusainak modernizálása. Meggyőződésem szerint csupán arról van szó, hogy a tervezet készítői ki szeretnék sajátítani a rendészet reformjának programján dolgozó gondolkodók által használt fogalmat, miközben eszükben sincs megújítani a rendőrség valódi működését.

Ezzel szemben az MSZP olyan szervezeti struktúrát és működési modellt vázolt fel programjában, amelynek eredményeképpen megháromszorozható az adott területért felelős, a lakossággal közvetlenül kapcsolatban álló körzeti megbízotti szolgálat létszáma. Ez az, ami meggyőződésünk szerint hosszú távon megteremti a közösségi típusú rendőrség működési feltételeit. A közösségi rendőrség működési modellként történő alkalmazása feltételezi a társadalmi kommunikációt, a helyi szervezetek bevonását a bűnmegelőzés és a bűnüldözés feladatrendszerébe. A helyi rendőr információt ad és kap, a rendőrségi munka eredményei nyilvánosak, a közösség támogatásával eredményesebb lesz a fellépés a társadalmi normák megvédése során. Ez az, aminek a nyomát sem érzékelni a kormány tervezeteiben.

Összegezve: az MSZP a kormány által közzétett tervezetet határozott visszalépésnek tartja a 2003-ban elfogadott dokumentumhoz képest, ezért határozottan ellenezzük a 115/2003. OGY határozat hatályon kívül helyezését ebben a formában.

Biztosíthatunk mindenkit, hogy 2014 tavaszától lesz olyan kormánya Magyarországnak, hogy minden érintett szereplő bevonásával, azokkal partneri együttműködésben képes lesz a társadalmi bűnmegelőzés ügyének valódi előremozdítására.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.