Felszólalás adatai

Ha visszamegyünk az időben, akkor azt láthatjuk, hogy ezeknek a takarékszövetkezeteknek az életében - néhány kivételtől eltekintve - teljesen normálisan folytak a folyamatok, és azt az érvet, amely szerint a takarékszövetkezetek tagjai ezekben a döntésekben nem játszottak igazán szerepet, azért kell visszautasítani, mert a szabályozás a lehetőséget adta meg nekik, hogy tagként dönthessenek a saját pénzintézetük sorsáról. Az ezt megelőző törvénytervezet tehát ezt a lehetőséget elveszi tőlük.

Hadd folytassam egy kicsit még a kényszerintegráció törvényének kritikájával. Azt a takarékbankot, amelyet a takarékszövetkezetek hoztak létre, a Magyar Fejlesztési Bank és a Magyar Posta megjelenésével és többségi tulajdonlásával gyakorlatilag állami irányítás és befolyás alá veszi a kormány, méghozzá úgy, hogy hatósági jogosítványokkal is felruházza ezt a bizonyos bankot. Magyarul, az az abszurd helyzet áll elő, hogy a takarékszövetkezetek tulajdonosként a tulajdonuktól kapnak utasításokat. Tehát megismétlem: létrehoztak egy bankot, amely bank most utasítja, sőt szankcionálhatja őket. Mert azért attól a ténytől nem kell eltekinteni, hogy a takarékszövetkezetekre ez a törvény sajátos, egyéb pénzintézetektől egyébként eltérő és keményebb szabályozásokat vezetett be. Hadd említsem ennek példájaként azt, hogy a 90 napon túli lejárt kintlévőségek esetében egy olyan határt szab meg, hogy 10, majd a következő évben 12 százaléknál már szankcionálhatják őket. Ez más pénzintézetek esetében átlagosan 14,5 százalékos, tehát egy jóval lazább szabály.

Ezek azok a helyzetek, ami miatt ezt a törvényt - mármint az elfogadottat - nem igazán lehetett támogatni, és most sem érthető, hogy miért kellett beavatkozni ebbe a helyzetbe. Kicsit ahhoz lehetne hasonlítani ezt az ügyet, mint amikor átsegítik a nagymamát a zebrán, csak ő nem akar átmenni. A takarékszövetkezetek tagjai és vezetői folyamatosan tiltakoztak ez ellen a törvény ellen, és folyamatosan hivatkoztak olyan elvi döntésekre vagy előkészítő folyamatokra, amelyek során a miniszterelnök úrtól kezdve egészen az illetékes kormánymegbízottig - ha jól mondom a titulusát - mindenki azt állította, hogy nem fog a kormány beavatkozni döntő módon a takarékszövetkezetek életébe, és ezt mégis megtette. Megtette úgy, hogy a törvény előkészítésébe az ígéretei ellenére nem vonta be a takarékszövetkezeteket, nem vonta be az érintetteket, nem akarta velük megbeszélni azt, hogy mi történik majd, és nem akart tudni arról a törvény elfogadásának egyébként igen rövid fázisában, hogy nekik más véleményük van, és ezt jó lenne megbeszélni.

Azért utalok újra arra, hogy az elfogadás igen rövid időtartamában nem történtek ilyen egyeztetések, mert mint bizonyára képviselőtársaim emlékeznek rá, ez a bizonyos törvényelfogadás lóhalálában történt a nyár elején, a tavaszi ülésszak zárásaként, úgy, hogy nemcsak a szakmai értelemben érintetteknek vagy a vagyonuk kapcsán érintett takarékszövetkezeti tagoknak, hanem gyakorlatilag a parlamenti pártoknak sem volt érdemi lehetősége arra, hogy változtasson a törvény elfogadásán és a törvény menetén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarom folytatni ennek a törvénynek a kritikájával; nem akarom folytatni azzal, hogy ez az akció utat nyit az állami tulajdon magánszemélyeknek való értékesítése lehetőségén keresztül arra is, hogy majd itt megjelenjenek magánemberek a tulajdonosi körben, egyszerűen csak arra akarok utalni, hogy maga a törvény elfogadása teszi számunkra is elfogadhatatlanná vagy számunkra elfogadhatatlanná az előttünk fekvő törvénytervezetet. Ezért tehát szeretném megerősíteni, hogy ezt a mostani formájában támogatni nem tudjuk, nem áll szándékunkban, és nem áll szándékunkban módosítani sem a beadott javaslaton, tehát módosító javaslatokat fűzni az itt előttünk szereplő tervezethez

Szeretnék tenni egy macskakörmöt - ha létezik ilyen a verbalitásban - a mondandómban, és megismételni valamit: a törvény utat nyit az állami tulajdon értékesítésekor magánszemélyek vásárlására. Itt könnyen megtörténhet tehát az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az állam által végrehajtott kényszerintegráció után olyan szereplők fognak megjelenni itt a tulajdonosi körben, nevezetesen a Takarékbank tulajdonosi körében, akik immár nem a Magyar Fejlesztési Bankot jelentik, nem a Magyar Postát jelentik, hanem egyelőre általunk még nem ismert, nem látott vagy csak sejtett magánembereket is, ami azért elfogadhatatlan ebben a rendszerben, mert volt egy jól működő szisztéma, tagok által tulajdonolt takarékszövetkezeti rendszer a maga normális és jól felépített hálózatával és működésével.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista frakció nevében azt tudom megerősíteni, hogy az előttünk fekvő tervezetet nem támogatjuk, és a már elfogadott törvény anomáliáit pedig folyamatosan fogjuk szóvá tenni a közéletben.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget, köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)