Felszólalás adatai

Márpedig ha ez így igaz, akkor azt valószínűsítem, hogy nem helyes az az eljárási út, amit jelen pillanatban választottak az egyéni mandátummal bíró képviselők, mármint hogy egyéni módon törvényjavaslatot nyújtanak be a Háznak. Azért nem, mert ezen keresztül gyakorlatilag olyaténképpen hívnak életre egy átmeneti szabályozást, rendelkezést, ami kellő megalapozottság hiányában nem fog minden tekintetben megfelelő megoldást kínálni a probléma kezelésére.

Éppen ebből kifolyólag én most a normál hozzászólás keretei között is arra szeretném államtitkár úr figyelmét felhívni, és arra szeretném ösztökélni a szakmai tisztességre alapozva, hogy érdemes és célszerű lenne nem így, ilyeténképpen benyújtott, gyakorlatilag odavetett formában történő kezelési módot találni a kérdésre, hanem úgy, ahogy arról már beszéltünk: a közigazgatás eljárási rendszerén keresztül, megfelelő egyeztetéseken át gyakorlatilag azokkal a hatástanulmányokkal megerősítve, amelyek szükségszerűek lehetnek annak érdekében, hogy megfelelő minőségi tartalommal ruházkodjon fel a törvénytervezet, életre hívni mindazt, amit életre kellene hívni és olyaténképpen, ami Bárándy képviselőtársam által elhangzott, mármint ami az alkotmányosság jegyében is fogható és ahhoz illeszthető, hogy azzal nem ellentétes, ami a képviselői beszédjog biztosítását is és a felkészülés lehetőségét is megadja a képviselőknek.

No, ma estére ezeket a feltételeket nem sikerült teljesíteni, ezt nyugodt lelkülettel megállapíthatjuk. Nem sikerült teljesíteni, mert még az is, aki azonosulni akart és el akart mélyedni ezekben a kérdésekben, az is csak a felszínt tudja karcolgatni a ma este folyamán, mert nem biztosítottak ehhez megfelelő és kellő mennyiségű, tartalommal bíró időt.

A másik része a történetnek, ami a formai okokon kívüli, az jó összehasonlítási példán keresztül ma már megvilágításra került, de más formátum keretei között is megalapozható. Önök az elmúlt években is folyamatosan arra törekedtek, hogy olyan változtatásokat eszközöljenek, amelyek olybá tűnnek, mintha csak formai ízűek lennének, miközben tartalmi, mély változtatásokat hordoznak magukban. Ilyenek voltak például a megváltozott munkaképességű embereket érintő változtatások is, amelyek valamilyen típusú nyugdíjszerű ellátásokat, nyugdíjakat minősítettek át ellátási forma keretei közé. Tudjuk nagyon jól, hogy az egyiknek van egy alkotmányos biztosítéka - mármint a nyugdíjaknak, hogy az mindig kifizetendő - és a másiknak, ami az ellátás kategóriájába tartozó, az pedig nem más, mint az adható kategória és az a kategória, amely egyébként könnyen megváltoztatható.

A szociális biztonság és a szociális ellátások tekintetében azt gondolom, hogy a legfontosabb annak a szavatolása, hogy mindaz, ami megszerzett jogként életre hívódik, azok a megszerzett jogok ne vesszenek el, azok biztonsággal adottak legyenek, hiszen az ember életútjában főleg egy olyan stádiumban, amikor már az ellehetetlenülést vagy ha nem is az ellehetetlenülést, hanem a nehéz helyzetek sokaságát kell megélnie, akkor egy ilyen típusú változtatás óriási gondot és problémát okoz.

Nem akarok megint csak elmélyedni, de azért számtalan élethelyzetet ismerünk például az említett megváltozott munkaképességű emberek életéből fakadóan, ahol 100-120 ezer forintos nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesültek, az önök jóvoltából fakadóan - idézőjelbe teszem a gondolatot - pedig bruttó 50-60 ezer forintos, a rosszabb pozíciókban lévők huszon-egynéhányezer forintos juttatásokat kell - idézőjel - hogy élvezzenek. No, azt gondolom, hogy ezek a típusú változtatások azok, amelyek nem helyénvalók és nem jók. Ezek azok, amelyek tekintetében nem kellene vagy nem lenne szabad olyan utat járni, mint amilyet ma is járnak, hogy megfelelő egyeztetések sokaságának lefolytatása nélkül hoznak bármit ide a Házba.

Ha a szociális biztonságról beszélünk, a szociális ellátásokról beszélünk, akkor nem kívánom kihagyni, hogy még egyszer úgymond sarokkőként elhelyezem azt, hogy államtitkár úr ugye nem válaszolt rá, mert érezte ő is, hogy nem tud olyan választ adni, ami az ő számára pozitív hozadékot termelne, hogy az elmúlt 3,5 esztendőben e tekintetben, a szociális ellátások vonatkozásában önök nagyon nem büszkélkedhetnek. Nem büszkélkedhetnek, mert mindent, amit csak lehetett, azt onnan elvették, ahova egyébként adni kellett volna, ahova két kézzel segítséget kellett volna nyújtani. Önök azoktól az emberektől elfordultak, azoknak hátat fordítottak, vagy a kinyújtott kezeiket tolták el a szociális ellátások tekintetében, tudja, még azt a 28 500 forintot is, mint az előbbiekben említettem, 22 800 forintra szűkítették. Ez a 3,5 év időben való előrehaladása mellett egy 15 százalékos összegzett infláció értékével párosítottan, ez az a többlet, ez a 6 ezer forint mínusz, amit önök adtak. Cinikus és orcátlan mindaz, amit e tekintetben csinálnak.

Hozzá kell azt is tennem, hogy nem véletlenszerű ennek az eredményessége, ami gyakorlatilag kialakul a tekintetben, hogy aki szegény, az még szegényebbé válik, aki tehetős, az pedig még tehetősebbé. Egyébként az a cinikus rezsicsökkentési program is, amit önök képviselnek és megvalósítanak, az is ezt hozza magával nagyon egyszerűen levezetve ehhez a kérdéskörhöz is illesztetten. Azt kell hogy mondjam, hogy a tényhelyzet úgy néz ki, tudja, hogy a családok belső költségszerkezetében a rezsiköltségek a tehetős családok tekintetében jóval magasabb mértéket öltenek, ezért a kedvezmények is jóval nagyobbak, mint a szerény életvitelt élők körében.

(20.20)

Viszont, mivel a vállalkozások tekintetében pedig az energiaköltségek nem csökkenő trendet és tendenciát, hanem növekvőt mutatnak, ezért példaként az élelmiszerárakban ezek mind visszaköszönnek, és mivel az általános fogyasztási adó 27 százalékos, és a szegények ugyanúgy fogyasztják az alapvető élelmiszert, mint a tehetősebbek, ebből kifolyólag ők így hátrányos helyzetbe kerülnek. Ezt a példát csak azért mondtam el, mert azt akartam érzékeltetni, hogy az önök filozófiája az ilyen típusú kérdésekhez való hozzányúlás tekintetében mind-mind úgy fogalmazódik meg, hogy ahonnan apró filléreket százezrével, milliójával el lehet venni, önök azt elveszik, ahol viszont kevesek számára sok százezer forintokat lehet biztosítani, azt pedig megadják a saját és a klientúrájuk számára.

És hogy a mostani törvénytervezet lényegéhez érjünk, a hajléktalanság, a bevándorlás kérdésköre tekintetében: az előbbiekben már említettem, számomra az nem megoldás, hogy a hajléktalanokat - példaként Magyarország fővárosában, Budapesten - az egyik kerületből a másik kerületbe próbálják átirányítani, számomra az a megoldás, ha a hajléktalanok számára valós szálláslehetőségek biztosításán keresztül adják meg a mindennapi élet biztonságát.

Másik oldalról nézve pedig: ne keverjük össze a hajléktalanok és a bevándorlók kérdéskörét, mert mint ahogy a ma este folyamán is elhangzott, nem biztos, hogy a bevándorlók tekintetében, az elhelyezés vonatkozásában könnyű integrálni a hajléktalanok körével őket. Ha pedig nem gondoskodik róla az állam, hanem kirekesztő magatartást foganatosít, mondjuk, a 18 hónapos elhelyezési időintervallum helyett 12 hónap után megszünteti ezeket a szálláshelyeket vagy az azon való elhelyezkedés lehetőségét, akkor azokkal a kockázati tényezőkkel kell szembenézni, hogy ezek az emberek valószínűsíthetően - idézőjelbe tetten - a hajléktalanok körében fogják megtalálni a helyüket, és nagyobb kockázati elemként, nagyobb kockázati tényezőként fognak majd szerepet játszani adott esetben a tekintetben, hogy hogyan és miképpen éljék meg a mindennapjaikat.

Egy szó mint száz, én azt gondolom, minden vonatkozásban rossz az az út, amit e tekintetben járnak, mert nem adja meg azt a biztonságot senki számára, sem az érintettek számára, sem pedig az érintetteket körbevevő környezet számára, ami a normális és az elfogadható kategóriába tartozik.

A menekülteket - mint ahogy mondtam az előbbiekben - önök úgymond ugyanúgy viszik ki az utcára, mint más értelemben vetten a munka világában lévő embereket, akik százával, ezrével veszítik el a munkalehetőségüket. Egy szó mint száz, az a filozófia, az a mondhatni identitástudat, ami önöket vezérli, az gyakorlatilag ilyen értelemben az elesett és hátrányos helyzetű emberek számára nem pozitív üzenettel, hanem sokkal inkább negatív üzenettel bír.

A kockázati tényezők között ott szerepel az is, hogy ezeknek a bevándorlóknak - mindegy, hogy hány bevándorlóról beszélünk, a mai említett 28-as vagy 23-as körről, vagy éppen arról a nyomásról, ami ránk fog nehezedni az elkövetkezendő esztendőkben - azért a személyes adottságai és sajátosságai döntő többségében úgy foghatók meg, hogy nyilván nem a magyar nyelv az elsődleges beszélt nyelvük. Ilyen értelemben az ő részükről a környezetükkel való megértetés kérdésköre is legalább kérdésessé válik. Tehát megint csak azt mondom - hasonlóképpen, mint ahogy már több hozzászólásban is elhangzott -, nem biztos, hogy a legjobb megoldás a hajléktalanszállók keretei közé történő integrálás. Én nem keverném össze a bevándorlókat a hajléktalanokkal, már csak azért sem, mert semmiképpen nem összekeverendők.

A végső gondolatok keretei között, államtitkár úr, azt szeretném megfogalmazni, hogy elemezni kellene az elkövetkezendő időszak várható trendjeit, tendenciáit; elemezni kellene azt, hogy az az első mondatokban említett migrációs nyomás, ami rá fog nehezedni Magyarországra, az milyen mértékeket ölthet az elkövetkezendő időszakban. Ha ezen az elemzésen túljut a kormány - reméljük, ebben a három-négy hónapban még sikerül megtennie -, akkor legalább lesz egy tartalmi tapasztalati háttér, annak érdekében, hogy a későbbiekben, amikor egy ilyen törvénytervezet előkészítése fog majd megtörténni, nem egyéni képviselői indítvánnyal, hanem a kormány által benyújtott formában - no már nem ennek a kormánynak a jóvoltából fakadóan -, akkor azokat az utakat végig lehessen járni, amit az első mondatokban említettem, márpedig azt, hogy megfelelő közigazgatási eljárásokat elvégezzen mindaz, akinek el kell végezni; hogy megfelelő hatástanulmányokkal felruházkodjon mindez; hogy megfelelő módon a különféle egyeztetéseket megtegyék mindazokkal, akikkel meg kell tenni, szakmai szervezetekkel, civilekkel, egyesületekkel, sok mindenki egyéb mással, akinek ezen kérdéskörben van kapcsolódása az ügyhöz illesztetten; és hogy azt az alkotmányos elvárást is teljesítsék, teljesítse majd az aktuális kormány, ami arról szól, hogy a képviselői beszédjog biztosítását is megadja, illetve azt, hogy a képviselő ne úgy zuhanjon be egy parlamenti vitába, hogy előtte levő nap még azt sem tudta, hogy másnap erről a törvénytervezetről kell tárgyalnia, hanem az a Bárándy képviselőtársam által említett beszédjog, felkészülési jog, ami alkotmányos követelmény, az biztosított legyen a képviselő számára.

No, ezen feltételek teljesítését kellene megtenni. De ezen formai feltételektől sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy olyan tartalmi előkészítés zajlódjék és valósuljon meg, ami a mostani előkészületi munkából az én személyes értékítéletem szerint hiányzik, és ennek a hiánynak szenvedjük el gyakorlatilag azt a részét, aminek a következménye akképpen fogalmazható meg, hogy ellenzéki oldalról nem biztos, hogy minden olyan dolgot, amit fel lehetett volna tárni, amit hozzá lehetett volna tenni ennek a törvénytervezetnek az alakításához és a formálásához, azt meg tudtuk tenni.

Ennyi a zárógondolat, és nagy tisztelettel még egyszer azt kérem államtitkár úrtól, hogy ezeken gondolkodjanak el, hogy a későbbiekben ilyen formában törvénytervezetet ne terjesszenek a Ház elé, mert ez nem segíti azt, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek az országban élő emberek érdekeit szolgálják.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)