Felszólalás adatai

A definíciót úgy hihetjük, hogy ismerjük: analfabéta az, aki nem tud írni és olvasni. A kérdés ennél bonyolultabb. Ez a definíció csak az elsődleges analfabétákra igaz. Magyarországon a teljes analfabéták aránya 2 százalék körül van, de egyes kutatások alapján ez akár a háromszorosa is lehet, ugyanis népszámlálás során saját bevallás alapján mérik fel az írni és olvasni nem tudók arányát, így nem teljesen hiteles a számadat. Másodlagos analfabétáknak nevezzük azokat, akik ugyan megtanultak írni-olvasni, viszont nem használják és elfelejtik ezt a tudást. Azt lehet mondani, hogy tud írni-olvasni, viszont nem rendelkezik a szövegértés képességével, ezért nem tud értelmezni használati utasításokat, nem olvas élvezetből.

Ennek a jelenségnek a terjedését részben a digitalizáció és az elektronikus média szerepének felerősödése okozta és segít is annak felismerhetetlenségében. Egyébként nagyon jó példa erre: elég egy tömegközlekedési eszközön végigmenni Budapesten. Amíg pár évvel ezelőtt azt láttuk, hogy szinte minden második ember kezében újság vagy könyv volt, ma már üresen maguk elé meredő embereket láthatunk, illetve a kütyüjüket, okostelefonjaikat, gépeiket nyomkodó utazóközönséget találhatunk. Míg a társadalom az elsődleges analfabetizmust nehezen tolerálja, addig a funkcionális illiterációt sok esetben nem is veszi észre, mivel a mai világban viszonylag jó nyelvi kompetencia és számottevő ismeretanyag, illetve általános tájékozottság érhető el írás-olvasás nélkül, mindenekelőtt a televízió segítségével, így ezen emberek szóbeli teljesítménye alapján a környezet gyakran nem is sejti, hogy írásban akár egy-két épkézláb mondat létrehozására is képtelenek.

Nem elég, hogy sok esetben egy életre elveszik a diákok kedvét az olvasástól, de egy vizsgálati becslés szerint az általános iskola befejezése után a gyerekek egyharmada funkcionális analfabéta. Itt megjegyeznék egy érdekes statisztikai adatot: amíg '69-ben egy felmérés szerint a legkedveltebb szabadidős tevékenység volt Magyarországon a szépirodalom olvasása, ez az adat egy 2001-es felmérés alapján egy huszonötös listán a huszadik helyre csúszott vissza.

Több szakértő is javasolja az analfabetizmus fogalmának kiterjesztését, ugyanis rengeteg olyan ember van, akinek az élet és a technika fejlődése meghaladta a tudását, vagyis valamilyen szinten analfabéta az az ember is, aki nem rendelkezik olyan képességekkel, amik a mai világban a zökkenőmentességhez szükségesek: nem tudnak autót vezetni, nem értenek a számítógéphez, nem tudják használni az internetet, sőt többen idesorolnák azokat is, akik nem beszélnek idegen nyelvet. Bizonyos elméletek szerint ebbe a kategóriába tartoznak azok a személyek is, akiknek szaktudása, szakmai jártassága felett eljárt az idő, arra a tudásra már nincs szükség, más szakmai ismerettel viszont nem rendelkeznek.

Könnyen belátható, hogy az írástudatlanság gazdasági problémákat, társadalmi feszültségeket generál, és sok esetben ellehetetleníti a kommunikációt, amely egyre inkább írásalapú. Felmérések szerint kevés olyan európai ország van, ahol az írás és az olvasás alapkészsége nem fejleszthető iskolarendszeren kívül szervezett nonformális felnőttképzési formákban. Magyarország sajnos ezek közé tartozik. Pedig tanulni és újratanulni mindig érdemes. Nem beszélve arról, hogy bár az oktatási rendszer komplex átalakítása zajlik, ezt a problémát megoldani így nem fogja. Emellett nap mint nap tapasztaljuk, hogy a teljes gőzzel dübörgő közmédia az arányok ismeretével, feladatával és a rábízott felelősséggel ellentétben nem fektet elegendő hangsúlyt az olvasás népszerűsítésére. Szomorú tény, hogy a jelenség elleni, vagyis az analfabetizmus elleni küzdelemhez minden lehető eszközt fel kell használni, hogy annak terjedését megállíthassuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)