Felszólalás adatai

Az a tény, hogy az Országgyűlés a két és fél éve elfogadott alaptörvényt ismételten módosítja, nem az alkotmányozó eredeti szándékának változását jelzi.

(19.20)

Ahogy a negyedik módosítás oka és előzménye az Alkotmánybíróság átmeneti rendelkezéseket megsemmisítő döntése volt, addig az ötödik módosítás az alkotmánnyal kapcsolatos nemzetközi támadások és viták végleges lezárása érdekében szükséges. Akik a módosítások gyakoriságával mint szerintük önmagában is megálló érvvel kívánják bizonyítani az alaptörvény részbeni elhibázottságát, azoknak három tényt mindenféleképpen érdemes figyelembe venni.

Először is a nemzetközi gyakorlatban mind az Európai Unió tagállamaiban, mind a tengerentúlon gyakran fordul elő, hogy egy alkotmányt elfogadása után több alkalommal is módosítanak. Az Európai Bizottság egyik, hazánkkal kapcsolatos kérdésekben, közjogi kérdésekben rendkívül aktív biztosát adó Luxemburg például 2003 és 2009 között 12 alkalommal módosította alkotmányát, sőt korábban, 1988 decembere és '89 júniusa között eltelt hat hónapban hat alkalommal tette ugyanezt. Ha az alkotmányozás kudarcának aligha tekinthető amerikai alkotmánytörténetet nézzük, akkor sem szabad megfeledkezni arról, hogy a több mint 230 év alatt mindösszesen 27 alkotmánykiegészítést megélt amerikai alkotmány első tíz kiegészítésére két évvel az alkotmány elfogadása után került sor.

Másodszor, ahogy az eddigi módosítások sem érintették az alkotmány lényegi tartalmát, nem változtattak a közjogi intézményrendszer szabályozásán, úgy a mostani módosítás még a korábbiakhoz képest is kisebb korrekciónak tekinthető csupán.

Harmadszor, a magyar közélet teljes kompromisszumképtelenségét és a kétharmados parlamenti többség jövőbeni előfordulási valószínűségének rendkívül csekély voltát ismerve elhanyagolható az esélye annak, hogy 2014 tavaszát követően további alaptörvény-módosításokkal számolni kellene. A most előterjesztett módosítás a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének összevonásán kívül a negyedik alkotmánymódosítás csekély mértékű korrekciójának tekinthető.

A kormány a 2. cikkben az Európai Bizottsággal való egyeztetést követően és annak eredményeként arra tesz javaslatot az Országgyűlésnek, hogy az alaptörvénynek a politikai reklám közzétételét ingyenesen, ellenérték nélkül valamennyi médiaszolgáltató esetében eddig tiltó rendelkezését változtassa meg, és a jövőben ingyenesen, ellenérték nélkül valamennyi médiaszolgáltató számára politikai reklám közzétételét tegye lehetővé. Ez a szabályozás elfogadható az Európai Bizottság számára, és megfelel a kormánypártok által fontosnak tartott, korábban többször ismertetett szabályozási szempontnak, amely szerint a választási kampány ne válhasson pénzügyi versennyé, a legdrágább reklámidőt értékesítő kereskedelmi médiumokban történő politikai reklámok közlésének lehetővé tételével.

A módosítás 3. cikke, az Országos Bírói Tanács alaptörvényben való megjelenítése a szervezetileg független igazságszolgáltatásban érvényesülő önkormányzatiság elvét erősíti meg.

A módosítás 4. cikke egy felesleges politikai vitának vet véget azzal, hogy nem kívánja alkotmányos szinten szabályozni azt az evidenciát, hogy ha nemzetközi jogszolgáltatási fórum vagy a magyar Alkotmánybíróság döntéséből a magyar államra nézve olyan kötelezettség származik, amelynek teljesítésére a költségvetésben nem áll rendelkezésére elegendő tartalék, úgy ennek teljesítésére különadó kivetésére van lehetőség. Ez természetesen akkor is így van, ha ezt az alaptörvény nem tartalmazza. Mégis szeretném az ellenzéki oldalról elhangzott valótlan állítások nagy száma miatt egyértelművé tenni, hogy e szabályozás kialakítására nem az elmúlt három év jogalkotási gyakorlata ad okot, hanem azok a már ebben a ciklusban a kormány nyakába szakadt terhek, amelyeket a 2002 és 2010 közötti szocialista törvényhozás idézett elő. Ezért különösen cinikusnak tartjuk azt az alaptörvényhez önállóan benyújtott szocialista módosító indítványt, amely ilyen esetben törvényhozói felelősséget állapítana meg.

A félreértések elkerülése végett, bár nyilvánvaló jogi képtelenségről van szó, de elsősorban mégsem elzárkózunk ettől, csupán arcátlannak tartjuk, tekintettel arra, hogy ilyen nagyságrendű fizetési kötelezettséget kizárólag az MSZP-SZDSZ-koalíció idézett elő azzal, hogy a 2007-ben elfogadott áfatörvénynek az áfa-visszatérítés kizárására vonatkozó szabályait az Európai Unió Bizottsága 2011-ben, tehát már ebben a kormányzati ciklusban közösségi jogot sértőnek találta, és a magyar államot 250 milliárd forint kifizetésére kötelezte. Ha tehát a szocialisták ezt az elvet kívánják érvényesíteni, akkor járjanak elöl jó példával, és térítsék meg a törvény megszavazásával az MSZP jelenlegi elnöke és képviselőtársai által okozott 250 milliárdos kárt a magyar költségvetésnek. Ezt követően tudunk komolyan foglalkozni az egyébként jogi nonszensznek tekinthető javaslatukkal.

A javaslat 5. cikke és a 7. cikk (3) bekezdése a Magyar Nemzeti Bankhoz telepíti a pénzügyi közvetítő rendszer felügyeletének ellátását. Ugyanezt a javaslatot az átmeneti rendelkezések megalkotásakor az Országgyűlés egy alkalommal már elfogadta. Akkor éppen az Európai Bizottság kérésére volt kénytelen a Magyar Országgyűlés az összevonás lehetőségétől elállni, annak ellenére, hogy a magyar kormány már akkor felajánlotta, hogy garanciát ad arra, hogy Simor András akkori jegybankelnök mandátumát ez a módosítás nem érintheti.

Most azonban a korábbival érdemben megegyező szabályozást az Európai Központi Bank előzetesen rendben lévőnek találta, és az Európai Bizottság sem illette ezt semmilyen kritikával, ezért a kormány a korábbi szándékát fenntartja. Tudjuk, hogy csak az ökör következetes, és megnyugodhatunk, hogy az Európai Uniót nincs okunk ilyen durva jelzővel illetni.

A javaslat 6. cikke az Alkotmánybíróság hosszabb határidő biztosítására vonatkozó igényének kíván megfelelni, amikor a bírói kezdeményezésre indult normakontroll-eljárásra 30 nap helyett 90 napos határidőt biztosít. Itt is szeretnék emlékeztetni arra, hogy abban az esetben, amikor ilyen eljárást bíró kezdeményez, mivel vélelmezi, hogy az ítélkezése alapjául szolgáló jogszabály alaptörvény-ellenes, akkor ez minden esetben az eljárás felfüggesztésével jár együtt. Ezért nem fogadható el az a létező gyakorlat, hogy ezeknek az indítványoknak az elbírálása, egy sokszor egyszerű jogkérdés eldöntése több évet vesz igénybe, ahogyan azt a közelmúltban is nagy jelentőségű, állampolgárok csoportját érintő ügyben megtapasztalhattuk, illetve még mindig az Alkotmánybíróság előtt folyamatban van hasonló bírói megkeresés.

A javaslat 7. cikke a bírósági ügyáthelyezés lehetőségét szünteti meg. Tudomásul vesszük, hogy az Európai Bizottság még átmeneti időre sem fogadja el ügycsoportok más bíróságokhoz történő áthelyezését. Úgy gondoljuk, hogy noha ez a jogintézmény más európai uniós államokban is létezik, és ilyen gyakorlat ügycsoportok másodfokon történő elbírálása területén bármely belföldi és nemzetközi kritika nélkül érvényesült a szocialista kormányzás időszakában is, azonban annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségébe vetett elengedhetetlenül fontos közmeggyőződést ne kezdhessék ki a magyar ellenzék hatékony közreműködésével folytatott nemzetközi kritikák, a kormány arra tesz javaslatot az Országgyűlésnek, hogy az ügyáthelyezés intézményét szüntesse meg.

Ha valaki kellően erős idegzetű ahhoz, hogy végigolvassa az alaptörvény negyedik módosítása során lefolytatott parlamenti vita ellenzéki hozzászólásait, akkor azzal szembesülhet, hogy az ellenzék döntően nem a most módosított rendelkezéseket támadta. Támadta a felsőoktatásra vonatkozó szabályokat, a kommunista diktatúra bűneiről megemlékező rendelkezéseket, a család és a házasság intézményének alkotmányos szabályozását, a szólásszabadságnak a közösségek méltósága érdekében történő, egyébként korábbi MSZP-s javaslattal egyező korlátozását, és különösen az Alkotmánybíróságra vonatkozó rendelkezéseket. Ezek voltak a lényegi pontjai az alaptörvény negyedik módosításának, és ezekben még a magyar kormánnyal szemben túlzottan pozitív elfogultsággal nem vádolható Európai Bizottság sem látott semmi kivetnivalót.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezért joggal állíthatjuk, hogy az ötödik módosítás korrekció ugyan, de olyan korrekció, amely az ellenzék számára elsősorban nem kritikára, hanem korábbi állításainak fényében önkritikára ad okot. Úgy gondoljuk, hogy az ellenzéknek tudomásul kellene venni az Európa Tanács azon határozatát, amely szerint az új magyar alkotmány demokratikus alapelveknek felel meg, európai értékeken nyugszik, és Magyarország történelmében először fogadta el demokratikusan választott Országgyűlés, ezt pedig üdvözlendőnek tartjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(19.30)