Készült: 2024.09.25.17:33:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

339. ülésnap (2014.02.03.), 230. felszólalás
Felszólaló Kővári János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:02


Felszólalások:  Előző  230  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ne kormánypárti képviselőként szóljak, hanem egyszerűen úgy, mint egy négygyermekes családapa, vagy úgy, mint 60 ezer ember képviselője, és megpróbálnék egy viszonylag objektív képet rajzolni. (Dr. Schiffer András közbeszól.) Nem is hallom ezt a kijelentését, mert én nem szeretnék uránbányát, és kérem, hallgassa meg, amit el szeretnék mondani, utána reagáljon rá, ha teheti. Ön is elvárja ezt a tiszteletet, én is megkérem erre. Annál is inkább, mert egy olyan összefüggésrendszerbe szeretném tenni ennek a kérdésnek a vizsgálatát, ami nem politikai megközelítés, nem érzelmi alapú, hanem megpróbál egy racionális megközelítést megfogalmazni.

Nagyon sokan hiányolják azt, hogy nem ismerhette meg a parlament a hatástanulmányokat, nem ismerhette meg az alternatíváit ennek a megoldásnak. Ebben önöknek igazuk van, ahogy önök sem, úgy én sem ismerhettem meg az alternatívákat és azt a hatástanulmányt sem, ami alátámasztja, hogy ez a jó megoldás. Ebben önöknek igazuk van, de ez nem azt jelenti, hogy akkor most hetet-havat hordunk össze, és mindenki dobjon be egy ötletet, hogy szerinte mit kéne csinálni, mert legalább annyira nincs alátámasztva hatástanulmányokkal ez az ötlet, mint ahogy esetleg most nem ismerjük ennek a háttéranyagát.

Pécsett, a pécsi önkormányzatnál azt a bizottságot vezetem, amely Pécs városának energiastratégiáját nemrégen megalkotta, és ennek az energiastratégiának az összeállításánál is igyekeztünk minden lehetséges, általunk ismert forgatókönyvet végiggondolni. Hiszen nem egyféle forgatókönyv létezik azért az energiagazdálkodásra, hanem akár több is, amely igyekszik figyelembe venni elsősorban a helyi erőforrásokat, a helyi energiaforrásokat. Hiszen ez egy teljesen racionális elképzelés, hogy minden normális nemzet, amely úgy gondolja, hogy a továbbiakban még a függetlenségét szeretné megőrizni, számba veszi, hogy milyen energiaforrásai állnak rendelkezésre, mint ahogy azt is számba veszi, hogy milyen energiaszükségletei vannak és lesznek a következő 5-10-15-20-30-50 évben, amit persze nagyon nehéz megbecsülni, hiszen nagyon nehéz előre ilyen hosszú távra megbecsülni a gazdaság működőképességét, az új technológiák energiaigényét vagy akár az emberi életfeltételekhez szükséges energiaigényeket. De mégis, ezt meg kell próbálni. Ezzel kezdődik, hogy milyen energiaigénnyel kell számolni 20-30-50 év múlva, amikor ezt az erőművet használhatjuk.

(22.50)

Ezt is szívesen láttam volna, ezt az összeállítást, hiszen ehhez képest lehet arról gondolkodni, hogy azt az energiaigényt, amit mondjuk, 2032-ben vagy '35-ben biztosítani kell, mi alapján számoltuk ki és mennyi energiára lesz szükség.

Vajon figyelembe vettük-e a számításnál, hogy az energiafogyasztás csökkenthető is? A bizottságban is elmondtam példaként a német kormány döntését néhány évvel ezelőtt - azt hiszem, talán tavaly vagy két évvel ezelőtt -, amikor arról döntöttek, hogy az atomerőműveiket 2020-ig bezárják, a szénbányákról is akkor döntöttek, hogy 2018-ig bezárják, azóta ezt azért újragondolták. Amikor ezt a döntést hozták, akkor ők alapvetően kiszámolták, hogy 10-15-20 év múlva mennyi energiaigénnyel kell számolnia annak a német iparnak, amelyikre, azt gondolom, azt lehet mondani, hogy fejlett és energiaigényes ipar, és annak a német életvitelnek, amit Németország polgárai élhetnek meg.

Így jött ki az a számításuk, hogy ha bezárják az atomerőműveket 2020-ra, akkor csak oly módon tudják pótolni azt az energiaigényt, ami így kiesik, hogy az alternatívenergia-gazdaságot dinamikusan fejlesztik, ezzel együtt is az atomenergia mértékét, mennyiségét csak 30-35 százalékban fogják tudni pótolni ezekkel a legfejlettebb technológiákkal is. És az jött ki nekik végeredményül, hogy a legfontosabb feladatuk nem is az, hogy milyen energiaforrásokat fognak használni, hanem hogy hogyan tudják 60-65 százalékkal csökkenteni az energiafogyasztást úgy, hogy ennek ne lássa kárát a gazdaságfejlesztés, ne lássa kárát az emberi életminőség.

Azt gondolom, hogy nekünk is egyébként ezzel kellett volna kezdeni, erről nagyon jó lett volna hosszan vitát folytatni akár a parlamentben, hogy az energiafogyasztás csökkentésére milyen technológiák állnak rendelkezésre most, 5 év múlva, 10 év múlva, 15 év múlva, és mi, magyarok ezeket hogyan akarjuk hasznosítani, lehetőleg úgy, hogy ne csak vásárlói legyünk ezeknek, mint ahogy ez elhangzott egyébként, hogy az alternatívenergia-előállító eszközök vagy -szolgáltató eszközök döntő többsége egyébként import lenne, tehát ez is meghatározó abból a szempontból, hogy milyen energiát használunk. Tehát alapvetően, azt gondolom, a legfontosabb feladat az lenne - és még most is reménykedem benne, hogy ezt a feladatot nem felejtjük el -, hogy az energiafogyasztás csökkentését milyen módon tudja segíteni az állam, milyen módon lehet az európai uniós forrásokat erre a célra felhasználni.

Szeretném felhívni a figyelmüket egyébként, hogy 2014 és 2020 között 1000 milliárd forint európai uniós támogatás áll majd rendelkezésre ezekre a célokra, hogy korszerűsítsük az energiaszolgáltatásainkat, illetve hogy korszerűsítsük az épületeket és az eszközeinket, hogy minél kisebb energiafogyasztás mellett is képesek legyünk akár a gazdasági növekedés céljait szolgálni.

A másik nagyon fontos szempont, hogy ha választunk energiaforrásokat, akkor azt is meg kell nézni, hogy melyiknek milyen munkahelyteremtő hatása van, milyen közvetlen gazdaságfejlesztő hatása van. E tekintetben, azt gondolom, azoknak azért igaza lehet, akik azt mondják, hogy az alternatív energiaforrások eszközeinek előállítása, beszerelése, valamint az energetikai korszerűsítési folyamat, amivel csökkentjük az energiafogyasztást, lényegesen, nagyságrendileg több munkahelyet teremt, mint mondjuk, például egy nukleáris erőmű felépítése és működtetése.

Egy harmadik szempont, hogy milyen természeti vagy környezeti kockázatok lépnek fel a különböző eszközök használatánál. E tekintetben önök is, én is, úgy gondolom, jogosan várjuk el azt, hogy pontosan megtudhassuk, hogy ennek az erőműnek milyen kockázatai lesznek a természeti környezet szempontjából.

A negyedik fontos szempont, úgy gondolom, amit mérlegelni kell - és erről is nagyon jó lett volna hallani, remélem, még fogunk is -, hogy biztonságpolitikai szempontokból milyen kockázatok merülhetnek fel az atomerőmű használatánál, illetve más energiaforrások használatánál. Ezek között például, azt gondolom, vitatkozhatnánk egy olyan elven is, hogy a centralizált vagy a decentralizált energiaellátás a biztonságosabb. Azért ma már a szakemberek közül a legtöbben azt állítják - helyesen egyébként, úgy gondolom -, hogy a decentralizált energia előállítása biztonságosabb. Ezt nem nehéz egyébként még laikusan sem megérteni, hiszen ha egy központban központosul az energiaellátásunk, áramellátásunk 50 százaléka - hallhattuk, hogy körülbelül ennyit állít elő a Paksi Atomerőmű -, akkor az bizony nagy biztonsági kockázatot jelent, hiszen egyetlenegy helyen koncentráltan akár megsemmisíthető vagy legalábbis zavarható ennek a működése, és ez nagyon jelentős problémákat okozhat az országban. Ezzel szemben, ha a települések vagy a települések hálózata maga kíván gondoskodni az energiaellátásáról, annak lényegesen kisebb a kockázata, hogy ezt egyszerre tudják olyan mértékben gátolni, zavarni vagy megszüntetni, hogy ez jelentős fennakadást jelentsen az energiaellátásban.

Fölteszem azt a kérdést is, hogy beleszámoltuk-e a költségekbe például a nukleáris energia használatánál, hogy milyen módon kívánjuk biztosítani katonai szempontból a biztonságát ennek az erőműnek. Hiszen, miután nemcsak az uránbányát nem szeretném Pécsett, hanem annak idején a tubesi radart sem szerettük volna Pécsett - és meg is akadályoztuk, hogy odakerüljön -, ezért abból az információból vagy ismeretanyagból azt is tudom, hogy nem biztos, hogy megfelelő mértékben végiggondolt és kialakított, mondjuk, a biztonsága a Paksi Atomerőműnek esetleges ellenséges támadások esetén, vagy ha megoldott, akkor mennyi pénzbe kerül, hogy biztosítsuk a légtérvédelmet például, hogy megvédjük az esetleges kockázatoktól.

Nem utolsósorban, úgy gondolom, hogy a költségek között ott kell hogy szerepeljen az is, hogy milyen rekultivációs költségek lesznek majd, hogyan gondoskodnak a kiégett fűtőelemek tárolásáról vagy valamilyenfajta biztonságos elhelyezéséről, netántán újrahasznosításáról, ami elhangzott, hogy esetleg ez is előfordulhat. Mindezeket a költségeket, azt gondolom, hogy számba kell venni, és utána kell majd elvégezni azt az összegzést, hogy na, vajon akkor most ez az, ami pénzügyileg is rentábilis, a lehető legkevesebb kockázatot rejti a többféle szempontrendszer szerint, vagy esetleg egy más, diverzifikáltabb energiaellátási rendszer.

Én azt gondolom, hogy ezekről érdemes vitatkozni, érdemes is lett volna már korábban vitatkozni, ezzel egyetértek. Azt gondolom, hogy fontos is még most is erről beszélni és vitatkozni, és remélem, hogy ha kevesen is halljuk, de a jegyzőkönyvekből azért a kormány és a szakértői is ezeket az érveket végiggondolják, hiszen ezek valóban megfontolandóak.

Én egyre szeretném önöket kérni: bármennyire is választási kampány van, semmiképpen ne rendelje alá ennek ezt a témát semelyik párt, hiszen ennél ez egy sokkal hidegebb fejet és melegebb szívet kívánó téma, mintsem hogy pusztán indulatok vagy pártpolitika mentén mérlegeljük ezeket a körülményeket. Remélem, hogy amiket fölsoroltam, illetve, amiket önök is elmondtak, még mérlegelni lehet ezen szerződés mellett is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  230  Következő    Ülésnap adatai