Felszólalás adatai

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon mérföldkőhöz ér a magyar gazdaság újratervezése. 2010-ben arra kaptunk mandátumot, hogy a magyar gazdaságot megújítsuk. Ezt a munkát megkezdtük, ezt a munkát már részben elvégeztük. Komoly sikereket értünk el.

Megállítottuk az adósság zabolátlan növekedését, búcsút intettünk az IMF-nek, visszafizettük az óriás hitelünket, amelyet még 2008-ban az előző kormány vett fel. Csökkentettük a személyi jövedelemadót, és az adórendszert a fogyasztási jellegű adók felé hangoltuk át. Nagyszabású rezsicsökkentésbe kezdtünk, mérsékeltük az emberek terheit, és visszavásároltunk és visszavásárolni tervezünk nemzetstratégiai értelemben jelentős vállalkozásokat. Vonzóvá tettük a hazai állampapírokat, így egyre inkább saját magunknak tartozunk, és nem mások pénzétől függünk.

Mindezt azért tesszük, mert hiszünk a magyar nemzet szabadságában, függetlenségében és szuverenitásában.

(18.40)

Gazdaságpolitikánk alapvetése, hogy addig nyújtózunk, ameddig a takarónk ér, de az nincs benne, hogy ha szűkös a takaró, akkor ne varrhatnánk magunknak nagyobbat. Az egész gazdaságirányítást ez, a nemzeti szuverenitás és döntésképesség visszaállítása mozgatja, ez a vezérelve.

Azért tesszük ezt, mert meggyőződésünk, hogy ez szolgálja a magyar nemzet hosszú távú érdekeit. 2010 előtt ugyanis minden magyar megtapasztalta, hogy a szolgalelkűségből csak szolgaság lesz, márpedig a magyarok nem akarnak szolgák lenni a saját hazájukban, és nem akarnak kiszolgáltatottak lenni a nagyok és a hatalmasok kénye-kedvének. Amit meg tudunk termelni itthon, azt hazai forrásból akarjuk beszerezni, és ami fölött nekünk, magyaroknak lehet önálló döntési lehetőségünk, azokban a kérdésekben mi magunk akarunk dönteni. Erről szól a 2010-et követő korszak, és erről szól ez a paksi bővítés is.

Ameddig csak tehetjük, visszaadjuk a magyar gazdaság függetlenségét; azért dolgozunk, hogy megteremtsük a minél komfortosabb gazdasági teret, ahol nem a folytonos kényszerek és igazodások, hanem a szabadság a szervező erő. Paks bővítése pontosan ezért illeszkedik a 2010 óta megtett gazdasági lépésekbe, Paks röviden és tömören arról szól, hogy olcsó energiát adjunk a háztartásoknak, és nem mellesleg, sőt olcsó energiát biztosítsunk a gazdasági életnek.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglepve hallom a baloldali ellenzék Paks-ellenes kirohanásait. 2009-ben a szocialista kormány terjesztette az Országgyűlés elé a paksi bővítés szándéknyilatkozatát, annak rendje és módja szerint ezt az akkor ellenzéki Fidesz is megszavazta, mert akkor is azt gondoltuk, amit most: Magyarországnak, a gazdaságnak, az iparnak 2020 után is szüksége lesz olcsó villamos áramra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt hadd emlékeztessem én is önöket arra, hogy a Magyar Országgyűlés 2009. március 30-án 330 igen, 6 nem szavazat és 10 tartózkodás mellett jóváhagyta, hogy megkezdődjenek a paksi atomerőművi blokkok bővítésének előkészületei.

Abban az időben a Gazdaságkutató Intézet egy ezerfős országos reprezentatív mintán alapuló felmérést is készített, amelyből kiderült, hogy az emberek csupán 10 százaléka akarja csökkenteni az atomenergia részarányát az országban, a 90 százalék vagy elfogadja a jelenlegi helyzetet, azt, hogy a villamos energia 40 százaléka atomerőműből származik, vagy támogatja a bővítést - 51 százalék ilyen volt -, illetve jelentős mértékű növelést szeretne. A 10 százalékot kitevő bővítésellenes tábor 75 százaléka is egyből bővítéspárti lesz, ha meghallja, hogy 30 százalékkal többet kell fizetnie az áramért, ha nincs olcsó atomenergia. Ha elfogadjuk ezt az akkori reprezentatív felmérést - és a mostani felmérések is ezt igazolják vissza -, akkor azt kell mondanunk, hogy a Paksi Atomerőműnek országosan is igen magas a társadalmi elfogadottsága.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A baloldali ellenzék vádja azért is érthetetlen, mert elődpártjuk, az MSZMP határozott Paks I. felépítéséről, és ez nem is volt rossz döntés, a négy blokk közel három és fél évtizede szolgáltat kiszámítható, biztonságos üzemfeltételek mellett villamos energiát. Ennek köszönhető, hogy Magyarországon ismeretlen az áramkimaradás. Magyarország sosem volt például Románia, ahol órákra nem volt villany, az én nemzedékem és a gyermekeim nemzedéke is úgy nőtt fel, hogy ha fel akarta kapcsolni a villanyt, akkor felkapcsolhatta, ha televíziózni volt kedve, és volt adás, akkor televíziózhatott, folyamatosan volt áram az országban, és az ország áramellátását biztonságosan garantálta a paksi beruházás is. Magyarországon a villamosenergia-ellátás igazi, mindig elérhető közművé vált, és ez nem sikerült volna Paks nélkül. Ennek köszönhető az is, hogy nagy elektromosenergia-igényű ipari üzemek nappali és éjszakai műszakban is termelhetnek, van ugyanis olcsó, kiszámítható áram, amivel ezt megtehetik. Pont emiatt igazán meglepő a mostani baloldali taktikázás, Paks I-ről ugyanis önök, illetve az önök elődjei hoztak döntést a '89 előtti pártállamban, és ahogy fentebb hangsúlyoztam, ez nem is volt rossz döntés, mert évtizedekre előre segítette a magyar gazdaság versenyképességét.

A rendszerváltozás előtti időszakban, a szocializmus alatt a gazdaságirányításban számtalan rossz döntés született, ilyen az erőltetett vasipari beruházások, a bátonyterenyei szénmosó például, amely sohasem volt üzemben vagy éppen az eocénprogram. Erre számolatlanul sok pénz ment el, egy alapjaiban hibás gazdasági koncepció, a nehézipar túlerőltetése miatt. Paks I. felépítése azonban kilóg ebből a sorból, és azt kell hogy mondjam önöknek, Paks II. miatti tiltakozásukkal önök megtagadják az egyetlen vállalható gazdasági döntésüket, nevezetesen Paks I. megépítését. Ez persze legyen az önök gondja, de jó, ha az ország közvéleménye tisztán lát ebben az ügyben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Paks II. a nemzeti szuverenitásunk újabb építőkockája. Oroszország részvétele a projektben kifejezetten indokolt, Paks I. is az orosz technológiával készült, és most is összetalálkoztak az érdekeink: Magyarországnak szüksége van olcsó áramra, az oroszoknak pedig szükségük volt egy referencia-erőműre. Elképzeléseink és érdekeink így tökéletesen win-win, győztes-győztes szituációt teremtettek meg.

Arról nem is beszélve, hogy igen kedvező feltételeket sikerült kiharcolnunk az orosz féllel történő egyeztetésben: olcsó, euróalapú hitelt kapunk 30 éves futamidőre, amiből egy termelő beruházást tudunk megvalósítani, vagyis jelentős mértékben növeljük az állami vagyont. Azért különbözik ez, mondjuk, a baloldal által felvett IMF-hiteltől, mert azt az akkori kormány egyszerűen felélte, és betömködte vele az államháztartás, a költségvetés lyukait, az oroszoktól érkező hitelt azonban termelő beruházásokra fordítjuk, nem pedig folyó kiadásokra.

További eredményeket is elértünk a tárgyalásokon. Megállapodtunk arról, hogy minimum 40 százalékos lesz a hazai kivitelezési arány. Azaz ebből a hatalmas pénzből az építkezés során 40 százalékot minimum a hazai vállalkozások felé irányítunk. Ez pedig azt jelenti, hogy az építkezés önmagában a bruttó hazai termék 0,7-0,8 százalékos növelését jelentheti, és százmilliárdos nagyságrendű adóbevételeket is jelent majd a költségvetés számára.

Itt szeretném azt is hozzátenni - a délelőtti bizottsági vitákban már felmerült -, hogy van-e arra kapacitása a hazai vállalkozásoknak, a hazai gazdaságnak, hogy ezt a 40 százalékos lehetőséget kihasználja. Meggyőződésem, hogy van és lesz, hiszen jelenleg is közel 160 olyan cég van, amely képes egy nukleáris beruházásban már partnerként részt venni, de körülbelül 290-300 azoknak a cégeknek a száma Magyarországon, amelyek technikai, technológiai megújítással képesek lesznek arra, hogy ebben a beruházásban részt vegyenek. Természetesen ez is azon fog múlni, hogy megfelelő kapacitással, minőséggel és árral tudnak-e ebben a versenyben részt venni, hiszen a Roszatom - mint ennek a beruházásnak az orosz partnere - tenderkiírásain kell majd ezeknek a cégeknek jól szerepelni. Az mindenképpen azonban tény - rögzíti a szerződés is -, hogy 40 százalékos hazai beszállítói arány várható ebben a beruházásban.

Utolsóként, de nem utolsósorban munkahelyek tízezreit hozza létre az építkezés és az üzemeltetés. Ezek magasan kvalifikált, jól fizető munkahelyek lesznek, amelyek évtizedekre meghatározzák a térség vásárlóerejét és mindennapjait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Paks II-re tehát a magyar gazdaságnak szüksége van. Ha önök is azt akarják, hogy legyen olcsó energia az országban; ha azt akarják, hogy az ipart el tudjuk látni olcsó és üzembiztos energiával; ha önök is akarják az új munkahelyek tízezreit, a gazdasági növekedés gyorsulását, a növekvő adóbevételeket és az energiafüggetlenség megteremtését, akkor nyugodt szívvel szavazzák meg a paksi bővítést, és nyugodt szívvel jelöljük ki közösen a magyar gazdaság újjászervezésének egyik újabb sarokkövét. Mi ezek mellett állunk. Akár ellenzékben vagyunk, akár kormányon, mindig tudjuk, hogy mi a dolgunk; a mi dolgunk az, hogy a magyarok számára jobb, könnyebb és versenyképesebb életfeltételeket teremtsünk. Paks II. ezt hozza közelebb, a paksi bővítésre ezért van szükségünk, ezért van szüksége az országnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(18.50)