Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Vágó Sebestyén képviselő úr, a Jobbik képviselője, kérdést kíván feltenni az emberi erőforrások miniszterének: "Lesz valamikor esélyegyenlőség?" címmel. Megadom a szót Vágó Sebestyén képviselő úrnak.

Parancsoljon!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A legutóbbi törvénymódosítás következtében az akadálymentesítés határideje kikerült a jogszabályból. A kormány szerint ez jó lépés, ugyanis a kötelezettségeket nem a távoli jövőben, hanem azonnali hatállyal kell teljesíteni.

Mindez szép és jó, csak a jelenlegi viszonyokat és a kötelezetteket ismerve ez inkább ellentétes hatást fog kiváltani. Egy átlagos szolgáltatónak nem az azonnali kötelezettséget fogja jelenteni a kikerülés, hanem továbbra is hátradőlve, Pató Pál módszertanát fogja követni. Ha a határidő betartását nem tudták kikényszeríteni, akkor miből gondolják azt, hogy a határidő-mentesség eredményre vezethet? A program által nyújtott segítségen és a zsákszámra érkező uniós pénzen kívül szankciók, következmények is lesznek a rendszerben, vagy csak ködös ígéretek?

A mai állapotokat ismerjük, tudjuk, hogy milyen siralmas állapotban van az egyenlő hozzáférés jogának biztosítása. A kormány kommunikációjából és intézkedéseiből arra lehet következtetni, hogy egy csapásra megoldják a problémát. Vajon milyen csoda van a tarsolyukban, hogy erre képesek? Mikorra érünk el arra a szintre, hogy egy kerekes székes ember ne gyomorgörccsel induljon el otthonról, azon aggódva, hogy vajon eljut-e az úti céljához, vagy bejut-e egyáltalán egy szolgáltatóhoz, igénybe tudja-e venni a tömegközlekedési eszközöket, vagy megint valahol kiszolgáltatottan, csupán más emberek segítségére számítva tud boldogulni?

És ha már az akadálymentesítésnél tartunk. Többször említettem már azt, hogy sok esetben jelenlegi irreálisan magas költségű speciális építkezések és átalakítások akadályozzák a kötelezettség teljesítését. Miért van az, hogy egy fogyatékossággal élő magánszemély akár saját lakókörnyezetét töredékéből alakítja át, mint egy intézmény? Ráadásul nem funkcionálisan alkalmatlan megoldások és eszközök kerülnek beépítésre.

Egy jól kidolgozott engedélyezési szempontrendszernél, ami nem a vállalkozók és a beszerzők extraprofitjára, hanem a használhatóságra fókuszál, lényegtelen, hogy ki a kivitelező, és a feladatokat hogyan, mekkora költségből oldotta meg.

Tisztelt Államtitkár Úr! Milyen következményei lesznek annak, ha az akadálymentesítésre kötelezettek nem kívánják határidő (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) híján teljesíteni kötelezettségeiket, és mit kíván tenni a magas akadálymentesítési költségek leküzdésére?

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A válaszra Soltész Miklós államtitkár úrnak adok szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Azt gondolom, hogy ezt a vitát lefolytattuk most már a törvénynek az általános, részletes vitájában, illetve azt gondolom, hogy az a változtatás, ami megtörtént, olyan szükséges volt, ami az elmúlt időszakra visszautalva mutatja be, hogy hiába voltak különböző időpontok, hiába voltak szankciók, nem teljesültek, vagy ha valamit teljesítettek, az sokszor rosszul, alkalmatlanul teljesült.

Annyit azért még engedjen meg, képviselő úr, az elmúlt években elég sok helyen jártam a világban Nyugat-Európa irányába és más irányokba is. Az az igazság, hogy az akadálymentesítés, esélyegyenlőség - sokkal jobban szeretem egyébként hozzátenni: esélyteremtés - lehetősége a világ különböző pontjain teljesen más, de sehol sincsen százszázalékosan megoldva, hiszen ez egy olyan folyamat, amit nem lehet abbahagyni. Már csak azért sem, mert a technikai eszközök folyamatosan fejlődnek.

Én elmondtam önöknek a vitában, hogy ami öt, nyolc vagy tizenöt évvel ezelőtt megfelelő jó eszköz volt, akár a látássérültek, akár a hallássérültek számára, az már sok esetben elavult, és sokkal jobb megoldásokat lehet találni. Éppen azért mi arra fektettük a hangsúlyt az elmúlt években, hogy az Új Széchenyi-terven keresztül egy olyan lehetőséget biztosítsunk akár a mozgás-, látás-, hallássérültek számára, az értelmi fogyatékossággal élők vagy pedig az autisták számára, amely kimondottan célzottan számukra is segítséget nyújt.

Persze nem akarom megkerülni azt a választ sem, amit ön kérdezett. Nem véletlen, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal több mint 5,2 milliárd forintért fogjuk info- és fizikaiakadály-mentesíteni azokat a helyiségeket, ahol a legtöbb, mozgásában vagy bármilyen másban korlátozott ember megfordul. De az mégsem megy, hogy tízmilliárdok elmennek úgy, hogy szinte nem is látszik az akadálymentesítés, ami a múltban volt, és sokkal inkább a szakszerű megoldások, a jó képzés, ez segítheti ezeknek az embereknek az életét, illetve hozzátéve persze a legjobb technikai megoldásokat.

Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a kérdések végére értünk.

Ülésünket 17 óra 15 perckor folytatjuk.

(Szünet: 17.00 - 17.19

Elnök: dr. Latorcai János

Jegyzők: Göndör István és dr. Szűcs Lajos)

Felszólalások:   197-200   201-205   206      Ülésnap adatai