Felszólalás adatai

Felszólalások:   1-4   5-8   9-14      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Ungár Péter képviselő úr, LMP képviselőcsoport: „Miért nem rendezik a szociális bértáblát évek óta?” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Elnök úr, alapvetően azzal szeretném kezdeni, hogy véleményem szerint a politikai jobboldalt és például az LMPt az különbözteti meg, hogy mi a jóléti államot a XX. század egyik legnagyobb találmányának tartjuk, és azt gondoljuk, hogy a kormányzás egyik alapvető célja a jóléti állam fenntartása, illetve kiterjesztése.Harminc éve egy rossz neoliberális konszenzus van ebben a Házban, ami szerint az állam mindig rossz gazda, a piacnak mindig igaza van, és az adózás rossz dolog. Ezzel szemben mi azt gondoljuk, hogy az állam tud jó gazda lenne, hogy az olyan embereket, mint én, akik gazdagok, meg kell adóztatni, és ebből pedig az újraelosztást kell finanszírozni, aminek magasabb aránya alapvetően jó dolog. A jelenlegi költségvetésből látszik, hogy a kormány egy neoliberális jobboldali politikát folytat, hiszen nem költ kellően a jóléti állam szolgáltatásaira, viszont az egykulcsos adó alapját tartják a magyar gazdaságnak. (Nacsa Lőrinc: Tehát adóemelés!)

Az a helyzet, hogy a gondoskodó munkát végzők azért nem fontosak jelenleg a magyar kormánynak, mert a gondoskodó munkát végzők nem egy német multi, amelynek adókedvezményt adnak, nem a lengyel szénipar, ami miatt megvétózzák a klímatervet, és a gondoskodó munka mögött nem állnak nagy európai nemzetállamok, akik önöknek politikai pozíciókat tudnak osztogatni. Az a helyzet, hogy 4-5 ezer emberről beszélünk, akik jelenleg otthon ápolják idősebb hozzátartozóikat, testvérüket vagy párjukat, akik 38, illetve 58 ezer forintot kapnak ezért a munkáért, illetve beszélünk azokról az emberekről, több tízezer magyar állampolgárról, akik szociális intézményekben végzik a gondoskodó munkát. Őket ez a kormány nem kezeli partnerként, velük nem folytatnak olyan egyeztetést, mint a multikkal, ők nem jelentenek olyan sokat, mint az Audi, a BMW vagy a Suzuki.

Az a helyzet, hogy jelenleg a gondoskodó munkát végzők között az intézményekben rengeteg a nyugdíjkorhatárhoz közeli dolgozó, rengeteg az az ember, aki pályáját elhagyta Magyarországon, és rengeteg az az ember, akik ingázva Nyugat-Európában végzi ezt a munkát. Jelenleg Magyarországon ma az a helyzet, hogy ha egy nyugati határszélen lévő szociális intézménybe, egy ausztriai intézménybe egy szakápoló elmegy dolgozni, többet fog keresni, mint az intézményvezető annál az intézménynél, ahonnan elindult. Ez a helyzet ma a szociális munka területén. Az a helyzet, hogy van egy filozófiai különbség is idősgondozás tekintetében a kormány és közöttünk. Önök azt gondolják, hogy az idősek gondozása alapvetően egy családi feladat. Mi ezzel szemben azt gondoljuk, hogy nem egyéni, nem családi, hanem közösségi feladat, mindannyiunk közös feladata, ennek a Háznak a feladata, és ezért állami feladat alapvetően. Ez a kettőnk között lévő filozófiai különbség.

Ezért gondoljuk azt, hogy nem lehet különbséget tenni a gyermeküket otthon ápolók és az idősebb rokonokat, testvért otthon ápolók között. Nem egy kevésbé  idézőjelben  természetes módja az életnek az, hogy az ember élete végén kiesik a munkaerőpiacról azért, mert idősebb hozzátartozóit kell ápolni. Az a helyzet, hogy a gazdaság épít erre az elvégzett ingyenes gondoskodó munkára, ez az alapja az elsődleges munkaerőpiacnak, ez az alapja annak, hogy emberek részt tudnak venni a foglalkoztatásban. A környezetre sem és ugyanúgy erre a fajta gondoskodó fizetetlen munkára sem lehet egy megújuló erőforrásként tekinteni, amiből folyamatosan mindig egyre több van, ami elapadhatatlan, és amiből mindig egyre több jut. Ha ezt a munkát, amit eddig a gazdaság szerkezete miatt nem fizettünk ki, nem fogjuk továbbra sem kifizetni, akkor súlyos gazdaságszervezési problémáink lesznek.

Az a helyzet, hogy hiába fogja Rétvári államtitkár úr elmondani azokat az emeléseket, amelyek alapvetően a garantált bérminimum miatt vannak a szociális szektorban, nagyon kevés olyan szociális dolgozó van, aki akár szakirányú végzettséggel is a garantált bérminimum fölött keresne jelentősen. Ez tarthatatlan, ez a szektor az összeomlás felé megy, és most van önöknek lehetőségük arra, hogy jelentős béremelést adjanak azoknak az embereknek, akik a szociális szektorban dolgoznak.

A másik pedig az, hogy mivel Magyarországon egyre több idős ember van, és az időskorunkban a jövőben egyre rosszabb egészségben fogunk egyre több időt tölteni, ezért az otthonápolás tekintetében sem engedhetik meg maguknak azt, hogy 38, illetve 58 ezer forint tartósan legyen embereknek azért fizetve Magyarországon, mert kiesnek a munkaerőpiacról. Előbb-utóbb ezt módosítaniuk kell.

Ne várjanak annyit ezzel, mint a gyod pontrendszerével, ne várjanak fél évet, tegyék meg a lehető leghamarabb, mert ez mindannyiunk közös érdeke. Köszönöm szépen. (Taps az LMP, a DK és az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

(10.20)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön legalább azok közé az ellenzéki politikusok közé tartozott az elmúlt ülésszakban, tisztelt képviselő úr, aki legalább bocsánatot kért a saját szavazóiktól azon politika és azon eredmény kapcsán, amelyet az európai parlamenti választásokon elértek. (Gréczy Zsolt: A KDNP hogy szerepelt?) Nem tudom, hogy ennek az lesze az eredménye, hogy az ellenzéki pártok itt egybeolvadnak a szemünk láttára, és Gyurcsány Ferenc zászlaja alatt egyesülnek vagy sem, de kétségtelen, lehangoló volt látni, hogy az egykor szebb sorsra érdemes LMP a Magyar Kétfarkú Kutya Párt mögött végzett az európai parlamenti választásokon. (Ungár Péter: Ha nagyon aggódik, beléphet!  Gréczy Zsolt: Was ist das KDNP?) Ugyanakkor abban is vitatkoznék önnel, tisztelt képviselő úr, ahogy a jóléti államot fenyegető veszélyekről szólt. Ha megnézi Nyugat-Európában a középosztály helyzetét, ami a jóléti állam egyik bástyája, akkor azt látja, hogy a középosztály pozícióit és a középosztály szűkülését  ugye, Magyarországon bővült a középosztály az elmúlt nyolc-kilenc esztendőben , Nyugat-Európában a középosztály biztonságának a megrepedését pontosan a bevándorlás okozza, mert azok a támogatások, amelyekről például ön is beszél, amelyek Nyugat-Európában az önök baloldali filozófiája alapján is a középosztály biztonságát jelentik, hogy vannak olyan szociális segítségek, amelyek átmeneti probléma esetén valakit a középosztályban tudnak tartani, ezeket a támogatásokat, ugye, ott elvonják, a munkát pedig túladóztatják, pontosan azért, hogy a migráció költségeit kitermeljék.

A bevándorlás az, ami veszélyezteti a középosztályt, hiszen egyrészről megbontja a társadalomban a közrendet, nyilvánvalóan töredezetté teszi a társadalmat. Ahogy az előbbi felszólalásomban is mondtam, az oktatási rendszert az oktatásból, kvázi Németországban mérnökfelkészítőből társadalmi kibékítő intézménnyé, alapvető szociokulturális készségek elsajátításának helyévé változtatja. Éppen ezért a bevándorlás, a migráció a legnagyobb veszély az ön által említett jóléti államra és az Európai Unióban a középosztályra.

Azzal pedig a leghatározottabb mértékben nem tudunk egyetérteni, amit ön mondott, tisztelt képviselő úr, és amit az önök költségvetési módosító javaslatai is mondanak, és amit Schmuck Erzsébet képviselőtársa is meg mások is mondtak, mert önök azt mondják, hogy minél magasabbak az adók, annál jobb. (Ungár Péter: A gazdag embereket kihagyja! Engem adóztasson meg!) Mi ezzel nem értünk egyet. Az emberek munkáját nem nagyon magas adókkal kell sarcolni, az embereket munkára kell ösztönözni.

A szocialistáknak volt az a filozófiája, hogy agyonadóztatták a munkát, és segélyből éltek az emberek, vagy segélyen voltak hivatalosan, és feketén kapták a bérüket; mi ezt a világot nem szeretnénk. 800 ezer új munkahely van azért Magyarországon, mert egyre alacsonyabbak az adók, egyre egyszerűbb valakit foglalkoztatni, kevesebb adminisztrációval jár, és egyre kevesebb adót fizet. Aki átlagjövedelemmel rendelkezik, és mellette van három gyereke, az a családi adókedvezménynek köszönhetően nem fizet adót. Több mint százezer, körülbelül 130 ezer magyar család egy fillér adót és egy fillér járulékot nem fizet.

A mi célunk az adócsökkentés, ezért is fogunk dolgozni, az előző években is így tettük. Főleg a személyi jövedelemadó csökkentése terén nem értünk egyet az LMP-vel abban, hogy magas adók kellenek, rezsiemelés kell. Önök e mellett kardoskodtak, és erről szólnak az önök költségvetési módosító javaslataik. Ez szerintünk igenis veszélyes pálya, az egész társadalom számára rossz üzenete van.

Tisztelt Képviselő Úr! El tudom önnek mondani a szociális szféra kapcsán, hogy 2010-hez képest 2019-re 72 százalékkal emelkedtek átlagosan a bérek a szociális ágazatban. 2014-ben ágazati bérpótlékot vezettünk be, 12 milliárd forintos többlet volt ezért, és azóta ez beépült évről évre. 2015-ben kiegészítő pótlékot, bérkiegészítést vezettünk be a szakmai munkakörben dolgozók számára; az előbbit 90 ezer dolgozó, az utóbbit 66 ezer dolgozó kapta meg. Ez utóbbi, a 2015-ös emelés átlagosan 16 ezer forint volt, 16 milliárd forint többletet eredményezett, és további 9 milliárd forintos emelést ágazati összevont pótlék címén adtunk 2017-ben a szociális szférában dolgozók számra; ez akkor 14 ezer embert érintett. Tehát volt általános, egyenlő, illetőleg végzettség- és tapasztalatfüggő béremelés is bérpótlék, bérkiegészítés formájában egyaránt. Aki mondjuk, szakközépiskolai végzettséggel rendelkező gyermekfelügyelő, és régebb óta dolgozik a pályán, ő 116 ezer forinttal keres többet, aki főiskolai végzettségű pályakezdő családgondozó, az ő esetében a bértöbblet az elmúlt öt évben 118 ezer forint. Persze mindenki szeretne többet, mi is azon fogunk dolgozni, de ezek érezhető emelések az önök szövetségeseinek a bércsökkentéséhez képest.

Ami pedig az otthongondozási díjat, az otthonápolási díjat jelenti, tisztelt képviselő úr, sokszor elmondtuk, hogy önök itt december 12-én nem támogatták ezt. (Ungár Péter: Azóta négyszer…  Az elnök csenget.) Egy gombnyomásnyi ideje nem volt arra, hogy százezer forintra emelje idén a szülők otthongondozási díját, akik gyermekükről gondoskodnak, és 2022-ig ez az akkori minimálbér szintjére emelkedjen. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Önök, az ellenzék részéről egyetlenegy képviselő sem szavazta ezt meg, hanem helyette dudáltak, sípolgattak és szelfizgettek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.  Németh Szilárd István: Így van!)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-14      Ülésnap adatai