Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a reményben terjesztem elő a törvényjavaslatunkat, hogy talán kisebb vitát vált ki, mint az előző javaslat. Ezt abból feltételezem, hogy az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága egyhangú szavazással, egyhangú határozattal vette tárgysorozatba a javaslatot, az ellenzéki képviselők szavazatával is. Remélem, majd itt ki fog derülni, hogy ez az egyhangúság valóban a politikai akaratot tükrözi-e.

Tisztelt Ház! Az Országgyűlés Hivatalának és az Országgyűlés szervezetének elengedhetetlenül szüksége van kiválóan felkészült köztisztviselők és más munkatársak munkájára. Ezt mi naponta megtapasztaljuk, naponta éljük meg az országgyűlési hivatalnokok, köztisztviselők munkáját, ahogyan segítik az Országgyűlés plenáris ülésének, az egyes bizottságoknak a munkáját, vagy akár ahogyan az egyes képviselők munkáját segítik az Országgyűlés munkatársai. Ezért az előttünk fekvő törvényjavaslatban azt javasoljuk, hogy az Országgyűlés Hivatalának önálló életpályamodelljét alakítsa ki az Országgyűlés, azaz azt javasoljuk, hogy az általános köztisztviselői szabályozás helyett egy önálló szabályrendszer, egy önálló szabályozás vonatkozzon az országgyűlési köztisztviselőkre, tehát mindenekelőtt az országgyűlési köztisztviselők önálló életpályamodelljét tartalmazza ez a törvényjavaslat.

Nyilván sokban hasonlít ez az önálló életpályamodell a köztisztviselők életpályamodelljéhez. Itt szeretném megjegyezni, hogy a kormány javaslatára az Országgyűlés már jelentős előrelépést biztosított a köztisztviselők számára, sok tekintetben béremelések, illetményemelések és azt mondanám, hogy igazi életpályamodellek bevezetésével segíti a közigazgatás munkáját. Itt az ideje, hogy ne csak a közigazgatás munkatársai kapják meg ezt az önálló életpályamodellt ‑ azon túl egyébként, hogy nyilván más állami szervezetek, például a rendvédelmi szervezetek, a honvédség és a rendőrség is már önálló életpályamodellt kapott az Országgyűléstől ‑, úgy gondoljuk, hogy az Országgyűlés Hivatala köztisztviselői karának is önálló életpályát kell biztosítani.

Mit is jelent az önálló életpálya? Mit szoktunk életpályának nevezni egy köztisztviselő életében? Nyilván azt jelenti, hogy mindenki a szervezetben eltöltött munkája alapján, a képesítései vagy képességei alapján és az elvégzett feladatai alapján megfelelő bérezést kapjon, és számára az előmenetel lehetősége is biztosított legyen. Ehhez az szükséges, hogy nyilván egy olyan világos és átlátható karrierpályát lásson maga előtt a törvényben, ami számára motivációt jelent. Motivációt jelent az országgyűlési hivatal dolgozói számára az, hogy hogyan juthatnak egyről a kettőre, hogyan juthatnak feljebb ebben a bizonyos karrierrendszerben, ebben az életpályarendszerben.

Nem mintha ez a köztisztviselőknél nem így lenne, a javaslatunk azonban, eltérően a köztisztvi­selők szabályozásától, az Állami Számvevőszékhez hasonlóan egy, az ország nemzetgazdasági képességeihez igazodó bérezésre és illetményrendszerre tesz javaslatot. Az Országgyűlés az Állami Számvevőszék esetén már 2011-ben úgy döntött, hogy az Állami Számvevőszék függetlenségét, szakszerűségét és az ott dolgozók karrierpályáját az segíti, ha a nemzetgazdaság teljesítőképességéhez kötik a mindenkori illetmények emelkedését, azaz nem politikai akarattól vagy politikai szándéktól teszik függővé azt, hogy hogyan változzon évről évre az illetmény az Állami Számvevőszéknél. Úgy gondolom, nemcsak az Állami Számvevőszéknél indokolt ez, amelynek speciális ellenőrző funkciója van, hanem az Országgyűlésnél is indokolt, hogy egy ilyen illetményrendszert vezessünk be.

Tehát a jövőben az országgyűlési köztisztviselők, az országgyűlési tisztviselők bérezése a nemzetgazdaság teljesítményétől függne, egy bizonyos ‑ nem untatom önöket ‑ képlet alapján kiszámított illetményalapból számítják majd a jövőben az országgyűlési tisztviselők illetményét. Innentől kezdve, ha az ország gazdasági teljesítménye lehetővé teszi, akkor emelkedni fog az országgyűlési tisztviselők illetménye, és ha az ország gazdasági teljesítménye erre nem ad okot, akkor, ha nem is változik majd a jövőben, de legalábbis nem csökken a tisztviselők illetménye.

Szeretném leszögezni, még mielőtt valaki félreérti a javaslatunkat, hogy ez a javaslat nem vonatkozik az országgyűlési képviselőkre és az országgyűlési képviselőkből választott tisztségviselőkre. Ez kizárólag úgymond a hivatalnokokra, az Országgyűlés Hivatalának apparátusára vonatkozik.

Szeretném azt is hozzátenni, hogy a javaslat tartalmaz arra is utalást, hogy az Országgyűlésben dolgozó nem tisztviselői, köztisztviselői jogállású, hanem munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavál­lalók számára is előrelépést jelent a jövőben ez a megoldás, tehát nemcsak a köztisztviselők láthatnak maguk előtt egy karrierpályát, hanem azok is, akik hosszabb ideje jó munkát végeznek, de nem a köztisztviselői jogviszony keretében, hanem más szerződés alapján végeznek munkát.

A sajtóban egy teljesen alaptalan és érthetetlen számháború bontakozott ki, hogy vajon mennyi lenne az az illetményemelés, ami ebből a törvényjavaslatból következik. Áltagosan 45 százalékos illetményemelésre kerülhet sor. Az „átlagos” szót szeretném hangsúlyozni, mert nyilván vannak, akik ennél kevesebb, vagy vannak, akik ennél magasabb illetményemelésben részesülhetnek.

Szeretném itt emlékeztetni önöket, hogy az Országgyűlés már döntött arról, hogy a közigazgatásban dolgozó köztisztviselők illetménye, legalábbis a kormányhivatalokban és a járási hivatalokban dolgozók illetménye egyes esetekben 30 százalékkal vagy még annál is nagyobb mértékben nőhet. Tehát a közigazgatásban dolgozó tisztviselőknél vagy tisztségviselőknél már meglépte az Országgyűlés ezt az illetményemelést, tehát ott már megtettük azt a kormány javaslatára, hogy az életpályamodellt a szakmai teljesítményhez igazodó illetmény is biztosítja.

Kérem azt, hogy támogassák az Országgyűlés Hivatalára vonatkozó elképzeléseket különösen azért, mert az Országgyűlés tisztviselői mindeddig kimaradtak az illetményemelésből, és ahogyan mond­tam, az Országgyűlés olyan szervezet, amelynek tisztviselői a jellegénél fogva a legfontosabb munkát végzik az Országgyűlés, a törvényhozás életében, és arra is szükség van, hogy az ő karrierjük, az életpályamodelljük, ahogyan mondtam, ne a mindenkori politikai akarattól függjön, hanem egy objektív mutatótól függjön az ő előmenetelük, vagy évről évre az illetménynövekedésük olyan mutatóktól függjön, amelyeket a politika csak nagyon áttételesen tud befolyásolni. Nyilván a nemzetgazdaság teljesítményét természetesen a politika befolyásolni tudja, de semmiképpen sem olyan értelemben, mint ahogyan a köztisztviselői illetményeknél az illetményalap költségvetési törvényben való fix rögzítése; ez egy más módja az illetményszámításnak.

(13.50)

Tehát hangsúlyozom, hogy ez nem lenne egyedülálló, az Állami Számvevőszék esetén már régóta, több éve ezt az illetményszámítást tartalmazzák a törvényeink. Semmi sem indokolja, hogy az Országgyűlés Hivatala más illetményszámítást alkalmazzon, mint az Országgyűlés ellenőrző szervének, az Állami Számvevőszéknek a hivatala. Az itt dolgozóknak legalább annyira fontos az, hogy egy objektív, a mindenkori politikától független illetmény­megha­tá­ro­zás történjen. Kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatunkat. (Taps a kormánypártok soraiban.)