A felszólalás szövege:

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt a saját mondanivalómba belekezdenék, egy szemelvényt olvassak fel: "A kormány az egészségbiztosítás rendszerén belül megkezdi a biztosítási rendszer reformját. A reform fenntartja a mindenkire kiterjedő szolidaritásalapú egészségbiztosítás elvét, de tágabb teret enged a magán- és közösségi kezdeményezéseknek." Egy rövid részlet után: "A területi elismert pénztárak nyújtják az alapbiztosítást minden állampolgárnak, továbbá kiegészítő biztosításokat nyújtanak egyéni szerződés szerint, és ezek a pénztárak a begyűjtött járulék kapitáció szerinti szétosztása alapján is működnek." Szeretném elmondani, hogy ez nem az SZDSZ és nem az MSZP kormányprogramja, amit felolvastam, ez a Fidesz 1998-as kormányprogramjának részlete.

Tehát mit is jelent ez? Az ötlet nem Istentől elrugaszkodott, és lám, már az előző kormányok egyike is megpróbálkozott vele, de valószínűleg nem volt idejük arra, hogy ezt végrehajtsák, és valószínűleg az a probléma, hogy most sem tudnak részt venni aktívan ennek a végrehajtásában. Ez komoly problémát is okoz. Több képviselőtársunk a szemünkre hányta, mármint a Magyar Szocialista Pártnak, hogy bár az elvei nem egyeznek azzal, amit a szabad demokraták pártja a biztosítási rendszer átalakítása kapcsán leírt, illetve törvénybe foglalt, ennek ellenére mi támogatjuk.

Szeretném felhívni a képviselőtársam figyelmét, különös tekintettel az előbb felolvasottakra, hogy nekünk sem könnyű, mi is koalíciós partnerrel dolgozunk. De hát ez a végzet valamennyiünket elér, akik nem tudnak egyedül 51 százalékot produkálni egy parlamentben. Bizony kénytelenek tudomásul venni, és ennek megfelelően is közös programokat kidolgozni. Azzal együtt, és most már valóban komolyra fordítva a szót, a Magyar Szocialista Párt valóban eléggé egyértelműen leírta mindazt, amit a társadalombiztosítás alapvetéseinek gondol, és a törvénykezés kapcsán ezekhez mindenféleképpen ragaszkodni fog. A képviselőtársaim is már elmondták, a nemzeti kockázatközösség meg fog maradni, és ehhez mindenképpen ragaszkodni fogunk. Meg fog maradni az állami többségi tulajdon a pénztárak alakításánál, és természetesen mindenféleképpen meg fog maradni a szolidaritási elv. Számunkra elképzelhetetlen, hogy legyen akár egyetlen olyan magyar állampolgár, aki nem jut egészségi állapotának megfelelő egészségügyi ellátáshoz, vagy bármilyen módon sérülést szenvedjen az egyenlő hozzáféréshez való jog.

Az pedig, hogy a struktúraátalakításra mennyire volt szükség, és erről is több képviselőtársam már beszélt korábban, nos valamennyien tudjuk, hogy az elmúlt tizenhét év alatt kivétel nélkül mindegyik kormány nekiugrott annak, hogy a szolgáltatórendszert átalakítsa, valamennyi miniszter, aki itt ül ebben a teremben - és valóban mindkét oldalon többen vannak -, valamennyien megpróbálkoztak vele kisebb-nagyobb sikerrel. Hogy most ez végül is nagyobb léptékben következett be, ez csak azt bizonyítja, hogy végül is volt egy olyan kormány, amelyik meglépte azt, amit a többiek csak szerettek volna. Az is igaz, hogy természetesen a politika hatása mindig érezhető volt - korábban és most is - abban, hogy milyen struktúra alakul ki, milyen törvények, rendeletek alkotódtak az elmúlt időszakban, de úgy gondolom, hogy azokat a hibákat, amelyek ennek során bekövetkeztek, van idő, mód és lehetőség kijavítani.

(17.50)

Véleményünk szerint ragaszkodni kell ahhoz, hogy a lakosság nemcsak megfelelő magas szintű, de szakmailag is biztonságos ellátáshoz jusson, és ehhez bizony erősíteni kell azokat az intézményeket - sajnálom, hogy képviselőtársam nincs itt, aki a városi kiskórházak létéről beszélt -, mert bizony valóban olyan ellátási formákat kell olyan helyen végezni, ahol ennek nagy gyakorlata van, ahol biztonsággal meg lehet a betegek életét menteni, és olyan szakmai színvonalon végezzék ezeket a beavatkozásokat, hogy később már ne kerüljenek ismét kórházba és ismét műtétre, ha erre szükség adódik.

Úgy gondolom, hogy valamennyiünkön, akik itt ülünk ebben a teremben, múlik az, hogy végül is milyen törvény fog megszületni. Szeretném minden ellenzéki képviselőtársamat megnyugtatni, hogy az én ismereteim szerint nincs még törvény a parlament előtt, és mi, a két koalíciós partner... (Dr. Mikola István közbeszólása.) Nincsen, legalábbis én nem tudok róla, hogy tárgyalnánk. Úgy gondolom, hogy minden jobbító szándéknak, ami ezzel kapcsolatban felmerülhet, teret fogunk adni, és utolsó percig is, mielőtt a törvény bekerül a Ház elé, vitákat fogunk folytatni a koalíciós partnerrel azért, hogy mindaz, amit a Magyar Szocialista Párt képvisel, megvalósuljon, illetve a törvény szövegében megjelenjen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy mondattal reagáljak Mikola képviselő úr iménti, kormányszóvivővel kapcsolatos bejelentésére. Szeretném elismételni és többször elismételni, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciójának a véleménye semmit nem változott. Továbbra is ugyanazokat az elveket fogjuk képviselni a törvényalkotás teljes folyamatában. Ha és amennyiben szükséges, további tárgyalások fognak lezajlani, illetve módosító indítványokat fogunk ezzel kapcsolatban előterjeszteni. Több képviselőtársam is elmondta - és így is lesz -, hogy semmi olyan nem fog átmenni a parlamenten, amivel a nagyobbik koalíciós partner nem ért egyet.

Az átalakítás kapcsán arra hívnám fel a figyelmet, hogy valóban társakat kell találnunk; társakat, akik hajlandók és részt is kívánnak venni egy ilyen reform kapcsán. Orvosként azt kell hogy mondjam, mélységesen szeretve és tisztelve a saját kollégáimat, hogy a legfontosabb mégiscsak a beteg. Az ő érdeke a legfontosabb. Ezt nem szolgálja az a gyakorlat, ami a legutóbbi időkben megjelent egészségügyi intézményekben, hogy orvoskollégák az ellátást szándékosan lassítják, hogy orvoskollégák a viziteken nem a beteg állapotáról értekeznek, hanem a kormány politikáját ecsetelik. Úgy gondolom, ez semmilyen módon nem segíti se a megértést, se a konszenzus kialakítását, se azoknak a közös pontoknak a megtalálását, amelyek mellett jobbítani tudnánk a rendszer működését, de annak a tízmillió lakosnak az egészségi állapotát sem fogja semmilyen módon javítani, akik hivatalból részt vesznek ennek az alakításában.

Köszönöm.

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy hányatott sorsú ágazat, az egészségügy költségvetésével kapcsolatban engedjék meg, hogy néhány szót szóljak. A konvergenciaprogram körülményei között is az E-alap, vagyis az Egészségbiztosítási Alap főösszegei változatlanok maradtak. Ez - úgy gondolom - olyan fegyvertény, amely mindenféleképpen említésre érdemes.

Melyek azok a számok, amelyekre még célszerű nekünk odafigyelni? A fejezeti kezelésű pénzek között jelentős mértékben megnőtt számos olyan célfeladat támogatása - milliárdos nagyságrendben -, amely korábban nem volt. A teljes ágazati pénz 11,3 százalékkal nőtt, ezen belül nőtt a költségvetésből az oltóanyag, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, a légimentés vagy az aneszteziológiai eszközpark bővítésének a lehetősége.

A költségvetés készítése során új elemként jelenik meg a 2008-as évben, hogy a rokkantnyugdíjak összege átkerül a szociális tárcához, a Nyugdíj-biztosítási Alaphoz, és ennek során garantáltan biztosítva lesz ennek az alapnak is a pénzügyi fedezete.

Ez évben jelentős szufficittel zár az Egészségbiztosítási Alap. A költségvetés tervezésénél ez a szufficit átkerül már a jövő évre is, és ennek megfelelően ez már nőni tud. Új elemként jelenik meg a számításoknál a fejkvóta képzése, ami fejenként 4350 forintot jelent lakosonként, és a tervek szerint ez az inflációval nőni fog a jövőben is. Ez azt jelenti, hogy a járulékot nem fizető állampolgárok után is az állam ezt az összeget be fogja fizetni az Egészségbiztosítási Alapba. Az ÁSZ vizsgálata során a törvény készítésénél határozott véleményt formált a tekintetben, hogy az E-alap költségvetésének pénzügyi egyensúlya megteremthető lesz a 2008. évben is. Ugyanez vonatkozik a nyugdíjalapra is. Ez pedig azt jelenti, hogy az ellátás biztonsága a jövőben is garantálható lesz. Azt is megemlíti az ÁSZ-jelentés - és ez elhangzott bizottsági ülésen is -, hogy a tervezésre, az E-alap költségvetésére jelentősen befolyással lehet az egészségbiztosítási rendszer átalakítása.

Nos, én úgy gondolom - és ebben valamennyi frakciótársam egyetért, és természetesen mindent meg is fog tenni -, hogy ennek az E-alapnak az összege ne változzon, és a biztosítási rendszer átalakítása során semmilyen módon nem csökkenhet, nem vonódhatnak ki pénzeszközök a betegellátásból, valamennyi lakos megfelelő szintű egészségügyi ellátása biztosítva lesz.

Úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek az elfogadása során is nyilvánvalóvá válik, hogy annak az egészségügyi struktúrának a fenntartása, amelyet az egészségügyi struktúratörvény módosítása kapcsán kialakítottunk, biztosítható lesz: azok az intézmények, amelyek a jövőben is betegellátási feladatokat végeznek, működni fognak, működni tudnak, és megfelelő szinten fogják biztosítani az ország lakosságának egészségügyi ellátását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagy képviselő úr mondókája inspirált arra, hogy mégis hozzászóljak. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a betegek már ma is vitatják mindazokat a beavatkozásokat, amelyek történnek velük. Tessen szíves lenni megkérdezni bármelyik intézményvezetőt, hogy mik azok a perek, azok az orvosperek, azok az intézettel szembeni perek, ahol a betegek a beavatkozásokat vitatják, ahol a gyógyszeralkalmazást vitatják, és hogy mibe kerül ez egy-egy intézmény számára, amikor ezeknek a pereknek kell eleget tenniük. De mondhatom azt is - ez a legutóbbi idők terméke -, hogy az OEP honlapján bármelyik beteg nyomon követheti, hogy milyen vizsgálatok, milyen beavatkozások történtek, illetve hogy valóban megtörténtek-e. Azt kell mondanom, hogy ezzel kapcsolatban is számos igen-igen érdekes és tanulságos tényről van tudomásunk. Ma a betegek már sokkal jobban tájékozottak a saját betegségük, a saját terápiájuk vagy a vizsgálati módszerek kapcsolatában, mint ezt mi korábban megszoktuk, vagy mint ezt korábban is gondoltuk.

Azt hiszem, semmi változás ezzel kapcsolatban nem fog bekövetkezni, a betegjogok vagy a betegek akár csak véleménynyilvánítása ebben a jogszabályban ugyanúgy meglesz, mint ahogy a jelenleg hatályos és érvényes jogszabályokban is benne van. Semmilyen módon nem fognak csorbulni a jogosítványaik a jövőben sem.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy képviselő úr hozzászólása késztetett arra, hogy néhány kérdésre én is reagáljak.

Ön felvetette a szolgáltatók versenyét, amit mi preferálunk, vagy legalábbis ezt hozta fel. Szeretném jelezni, hogy a szolgáltatók versenye nem ma alakult ki. Amióta társadalombiztosítás létezik, azóta a szolgáltatók versenye, kimondva vagy kimondatlanul, jelen van az egészségügyi rendszerben.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy milyen ellátásokra jogosult a magyar lakosság egésze, szeretném felhívni képviselő úr figyelmét az egészségbiztosításról szóló törvényre - az sajnálatos dolog, ha ön azt nem ismeri -, amely kivétel nélkül valamennyi állampolgárra, nemre, korra, egészségi állapotra való tekintet nélkül egyforma ellátást ír elő. Az már egy másik probléma, hogy vannak sajnos az országnak olyan területei, ahol nem tudnak hozzájutni ahhoz a megfelelő ellátáshoz, amire szükségük lenne, de pontosan ez a törvény tenné lehetővé azt, hogy kiegyenlítsük ezeket az egyenlőtlenségeket, és ezek között szerepel többek között a fejkvóta számítása is.

S még egy kérdésre visszatérnék, ami korábban hangzott el Mikola István képviselő úrtól, a magántőke bevonásának szükségességére. Szeretném visszaidézni nem is az Orbán-kormány, hanem a még eggyel, sőt kettővel előtte lévő kormány időszakát, amikor is a háziorvosi praxis privatizálásáról volt szó. Ismereteim szerint Surján László képviselő úr, a háziorvosi praxis magánosításának a képviselője az önök padsoraiban ül, és ha jól emlékszem, az ellen nem tiltakoztak, de nem tiltakoztak a patikák privatizációja ellen sem, sőt a patikusok privatizációja ellen sem.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én ott folytatnám, ahol a képviselő asszony abbahagyta. Én is rendkívül nagy figyelemmel és szeretettel - hogy úgy mondjam - figyeltem Gógl Árpád képviselő úr szavait, miután mindig nagyon fontos és érdekes dolgokat mond.

(16.20)

Hát, most azt kell mondjam, hogy feleslegesen kelt pánikot. Nálunk jobban senki nem kívánná megvédeni a társadalombiztosítást, a betegek érdekeit, valamint az alkotmány 70. §-ának bármilyen jellegű sérülését (Sic!). Valóban, mi magunk sok-sok hónapot töltöttünk azzal, hogy ennek az alkotmányi szakasznak megfeleljen az a törvénytervezet és az a törvényjavaslat, amely önök előtt van. A társadalombiztosítás semmilyen módon nem sérül. Mi, akik ennek a készítésében igen aktívan részt vettünk, csak sajnálni tudjuk, hogy az ellenzéki képviselőtársaink egyetlen gondolattal sem fűszerezték a módosító javaslatainkat.

Semmilyen módon nem támogattuk, és a jövőben sem fogjuk támogatni, hogy egy amerikai típusú, több-biztosítós modell legyen Magyarországon. Ebben véleményem és véleményünk szerint is benne vannak azok a garanciális elemek, amelyek ezt semmilyen módon nem teszik lehetővé, hogy utána következően akár ezek a megalakuló pénztárak elmozduljanak ebbe az irányba. A folyamatos parlamenti és társadalmi kontroll mindig itt lesz, nálunk lesz, tehát ha a legkisebb veszély ebben fennáll, akkor mi magunk leszünk azok, akik ezt megállítjuk.

Ami pedig az ellátórendszer lehetőségeit illeti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a kétharmados önkormányzati törvény semmilyen módon nem sérül. Úgy gondolom, hogy a köztársasági elnök úr ezt hányta volna a szemünkre, ha ez a törvényi passzus sérül.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Gógl képviselő úr azt mondta, hogy ők szeretettel, nyitott szívvel állnának hozzá ahhoz, hogy mi bármit módosítsunk, és együtt gondolkodjunk - természetesen kicsit poentíroztam.

De ahogy Mikola képviselőtársunk bevezetőjében elmondta, azok a hangok még csak közelében sem voltak ennek az elképzelésnek. Itt utalás sem történt arra, hogy bármiben együtt kívánnának velünk működni, vagy gondolkodnának a jövőképünkön. Itt kifejezetten csak arról volt szó, hogy nekünk szégyellni kell magunkat, hogy mi azért vonjuk vissza a törvényt, mert rájöttünk, hogy mennyire rossz - (Ékes József: Képviselő asszony, tegye messzebb a mikrofont, mert fent a technikusok szólnak, hogy nem jó! Túl közel van és recseg-ropog, minden baja van! - Tatai-Tóth András: Fel fogunk robbanni! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem elég bársonyos!) feltétlenül, oké, köszi -, tehát, hogy nem kívánnak részt venni semmi olyan változtatásban vagy közös gondolkodásban, amit Gógl képviselő úr viszont fölvetett.

(19.20)

Én is úgy gondolom, hogy nem a kényszer szülte és különös tekintettel nem a népszavazás eredménye, aminek egyébként köze sem volt ehhez a törvénytervezethez, hanem ahogy Bőhm András is említette, bizony szétvált a koalíció. Innentől kezdve nekünk egymagunkban kell, szerencsére bizonyos szempontból egyedül kell gondolkodnunk, illetve azt az elveszített társadalmi kapcsolatunkat és azt a társadalmi bázisunkat kell visszaszerezni, amit korábban elveszítettünk.

Én is úgy gondolom, hogy ez a törvény sok szempontból vállalható volt, de a későbbiek során el fogom mondani, hogy egyébként a Fidesz ezzel kapcsolatban mit tett.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt kell mondjam, hogy egyedülálló élményben volt részem, mert ennyi állathasonlatot az elmúlt időszakban még nem hallottam. De akkor eggyel hadd bővítsem én is, ez a nyuszi sapkája, ami szerint az is baj, ha kommunikálunk, az is baj, ha nem kommunikálunk, az is baj, ha a miniszterünket az ágazat megtapsolja, az is baj, ha nem áll szóba vele, hanem magas lóról beszél az ágazattal. Innentől kezdve viszonylag nehéz megtalálni azt az igen szűk és keskeny mezsgyét, amin a pártunknak és a kormányunknak haladnia kéne, hogy megfeleljen szemben ülő képviselőtársaink igen magas elvárásainak. Attól tartok, hogy ezt nem fogjuk tudni megvalósítani.

De ha már itt tartunk, és pénzkidobásokról beszélünk, képviselő úr elmondta, hogy mibe kerül ennek a 22, amúgy még fel sem állt pénztárnak a megszüntetése, amibe egyedül és kizárólag a kormány tette bele a pénzt. Ugyanazzal a lendülettel visszavonja. Ellenben az őszre tervezett, hála istennek még csak tervezett népszavazás 4 milliárd fölötti értékben taksálható. Úgy gondolom, ha valaki aggódik ezért az ágazatért, akkor bizony ezt a pénzt sokkal szívesebben ott látná például a gyermekonkológia fejlesztésében, vagy pedig, mondhatnám akármelyik kórház, intézmény fejlesztését. De ha már kórházak üzemeltetéséről is beszéltünk, akkor azért nemcsak a HospInvest van, hanem itt van mindjárt a Medisyst, amit emlékeim szerint, ha jól tudom, fideszes képviselő alapított, és indított el ezen a pályán. Úgy nézem, hogy ez is viszonylag pártsemleges alapon működik.

Tehát ha valóban komolyan szeretnénk egymással tárgyalni, akkor messzemenően új alapokra kell helyezni, azt hiszem, azt a kapcsolatrendszert és azt az egymással szembeni elvárást, ami itt van, és ha lehet, akkor a politikát valóban kiiktatni ebből, és nem valótlan adatokkal szórakoztatni a nagyérdeműt.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Végighallgatva az előző vitát, ami az oktatás kapcsán kerekedett, megpróbáltam követni a riposztokat, és megtalálni benne azt a pontot, ami a zárszámadási törvény vitájához kapcsolódik. Meg kell mondjam őszintén, hogy viszonylag nehezen találtam meg, talán egy-két hozzászólásban mindösszesen, a többi egy egészen más jellegű és messze ezen túlmutató vita volt.

Én megpróbálnék visszatérni szűkebb területemre, az egészségügyre és az ezzel kapcsolatos zárszámadási törvényhez kapcsolódó gondolatokra. Mikola István képviselőtársammal szemben a többségi bizottsági véleményt mondanám el, amelyik általános vitára alkalmasnak találta a zárszámadásról szóló törvényt. Ezzel kapcsolatban néhány gondolatot azért el kell hogy mondjak. Ahogy képviselőtársam említette, valóban számos ponton egyetértettünk az egészségüggyel kapcsolatban, csak a konklúziók voltak kissé mások. Amit a képviselő úr felvetett, azok a problémák nem a tavalyi év, nem 2007 kapcsán keletkeztek, ezek már 16 éve gyűrűző problémák, beleértve a '98-2002 közötti kormányzat problémáit is. Ezeket természetesen a 2007. évi zárszámadási törvényben nem lehet és nem is tisztünk megoldani.

Mi az, amiben a tavalyi év szufficitjével, a társadalombiztosítási alap, Egészségbiztosítási Alap szufficitjével kapcsolatban egyetértés volt a bizottságban? Szeretném itt elmondani, hogy a mai nap beadásra került egy bizottsági módosító indítvány, amelynek lényege, hogy az ágazatban képződött 27,4 milliárdos szufficit az ágazatba kerüljön vissza, nem tartalékalapba, hanem az ágazat felhasználására. Ehhez természetesen kérjük az ellenzéki párt képviselőinek támogatását is, hogy ezt az ágazat további fejlesztésére tudjuk fordítani.

Elhangzott az, hogy a lakossági terhek mennyire nőttek. Nos, én néhány számadatot szeretnék elmondani, ez a zárszámadási törvényből egyértelműen kiderült. Kiderült az, hogy a munkáltatók és munkavállalók járulékfizetése több nagyságrenddel magasabb volt, mint a korábbi években. Döntően ez segítette elő, hogy az Egészségbiztosítási Alap szufficittel zárjon.

Az, ami elhangzott, a struktúraátalakítás az ellehetetlenült működés mellett, ez így ebben a formában nem állja meg a helyét. Ha megengedik, néhány számot elmondanék. A meghatározó járulékbevétel, ami a munkáltatókra esik, 106 százalékon teljesült, míg a biztosítottak járulékai 104 százalékon teljesültek. Elsősorban ez, és az, hogy a járulékfizetési fegyelem megjavult, az, hogy az intézmények... - bár miniszter úr, képviselőtársam szóvá tette, hogy a nagy intézmények, vállalatok, amelyek hosszú évek óta görgetik maguk előtt a járulék be nem fizetési összegét, ezt bizony a költségvetés évről évre pótolta. Valószínűleg ez idén sem történt másként, illetve a tavalyi év során, ennek ellenére annyiban javult a járulékfizetési fegyelem, hogy lehetővé tette ennek a szufficitnek a képződését.

Szó volt a 300 forintos vizitdíjról, illetve ennek felhasználásáról is. Nos, valamennyien tudjuk, hogy a 300 forintos vizitdíj bizony az intézményeknél, a szolgáltatóknál maradt. Ez olyan pluszforrást jelentett az egészségügyi szolgáltatók számára, amelyből aki úgy gondolta, a saját infrastruktúráját fejlesztette, háziorvosoknál mód és lehetőség nyílt arra, hogy a szakasszisztencia, az ápolónők bérét növelhették, az intézmények különböző beruházásokat eszközölhettek. Nagyon sajnáljuk, hogy ez a plusz bevételi forrás megszűnt az intézményeknél és a háziorvosi alapellátásban egyaránt.

Szóba hozta képviselőtársam az Alkotmánybíróság döntését is. Nos, valamennyien tudjuk, hogy ehhez a törvényhez - és célunk is volt - mindenféleképpen hozzá kell és hozzá kellett volna nyúlni. Nagy örömmel hallom, hogy ebben partnerekre találtunk. Remélem, hogy amikor ennek a törvénynek a megnyitása kapcsán általános, illetve részletes vitára kerül sor, akkor természetesen a támogatásukat meg fogjuk kapni ahhoz, hogy megfelelő szakmai döntések születhessenek, amelyek természetesen politikától, érdekektől és lobbiérdekektől mentesek lesznek. Én nagyon bízom benne, hogy olyan, valóban megfelelő szakmai struktúra fog kialakulni az országban, amely lehetővé teszi az egyenlő hozzáférést, lehetővé teszi, hogy valamennyi lakos megfelelő szintű egészségügyi ellátásban részesüljön. Én nagyon örülök, hogy ehhez ilyen kiváló társakat tudunk találni.

Szó került arról, hogy a TVK mekkora károkat okozott az egészségügyi ellátórendszerben, ez az oka a hosszú várólistáknak és számos egyéb anomáliának. Szeretném felhívni a figyelmet, képviselőtársaim, hogy a HBCS-alapú finanszírozás nem az elmúlt év találmánya, bizony nem is az elmúlt kormányzásé, ez már 1992 óta működik, ami valamennyi intézmény számára bizony korlátokat szabott.

(18.50)

És én nem ismerek egyetlen olyan országot - beleértve a leggazdagabb országokat - sem, ahol bármilyen egészségügyi ellátáshoz korlátlan hozzáférés lenne. Egyszerűen azért, mert nincs olyan ország, amelynek olyan forrás állna rendelkezésére, hogy ezeket az igényeket maradéktalanul ki tudná elégíteni.

Nyilván a teljesítményalapú finanszírozás finomításra szorul, de ez minden évben megtörténik, az adott költségvetés lehetőségei között. Úgy gondolom, tekintettel arra, hogy képviselőtársam is aktív résztvevője volt mind a kidolgozásnak, mind természetesen a későbbiek során ennek a további működtetésének, megfelelő, jó szabályozókkal nyilván ezen is lehet javítani.

A várólistával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy saját tapasztalatunk is az, hogy nagyon sok helyen - ellenzéki képviselőtársaim is feltételezem, tudják ezt - nagyon sok alkalommal bizony politikai célra használják fel a beteg emberek rászorultságát, szándékosan olyan hosszú várólistákat gerjesztve, amivel egyébként a betegek tűrőképességét nagymértékben próbára teszik. De ugyanez volt - visszaemlékszünk - a vizitdíjjal kapcsolatban is. Számos alkalommal, amikor jártam az országot, és a vizitdíjjal kapcsolatban meghallgattuk a lakossági panaszokat, bizony kiderült, hogy nagyon sok helyen az alapellátásban dolgozó kollégák a rendeletekkel ellentétesen több alkalommal visszarendelték a betegeket, nem használták ki a törvény, illetve a kormányrendelet, miniszteri rendeletek adta lehetőségeket, bizony háromszor is visszarendelték egy-egy recept megírásáért a beteget, csak azért, hogy annyiszor szedhessék be a 300 forintos vizitdíjat. Tehát természetesen így is lehet nagyon hosszú várólistákat gerjeszteni.

Úgy gondolom, hogy ha szakmai alapon lehet a következőkben megállapítani mind a struktúrákat, mind az egészségügyben azokat a kautélákat, amelyek a hosszú távú működés feltételei, úgy gondolom, ebben szakmai szinten lehet - és kell is - együttműködést találnunk. Ez az a terület, amely tízmillió lakos egészségét érinti, tízmillió lakos jólétét érinti. Nem egy év, nem két év, de még csak nem is négy év feladata, hogy olyan szabályozórendszert alakítson ki, ami mellett a tízmillió lakos egészsége fenntartható legyen.

Mindenképpen szeretném akkor meg is kérni, és számos idevágó feladata úgyis - gondolom - lesz ellenzéki képviselőtársaimnak is, hogy ehhez mindenféleképpen segítséget nyújtsanak. Továbbra is úgy gondoljuk, és ha a járulékfizetési fegyelem ugyanilyen szintű lesz ebben az évben is, mint a következő évben, akkor feltételezem, hogy az Egészségbiztosítási Alap szufficitje jövő évben is meg fog jelenni, vagy pedig természetesen annyival meg fog emelkedni a költségvetésben az Egészségbiztosítási Alap összege, az erre fordítható összeg. Úgy gondolom, ennek a leghatékonyabb és legjobb felhasználása mindenféleképpen a mi felelősségünk - méghozzá közös felelősségünk -, és ebben akár az Alkotmánybíróság döntését, akár a népszavazás eredményét, de akár azokat a szakmai ismereteinket fel kell és mindenféle körülmények között fel is szabad használni, ami bármelyikünk fejében benne van.

Tehát még egyszer megkérném a képviselőtársaimat, hogy a benyújtandó módosítókhoz támogatásukat biztosítsák. Ezzel lehetővé válik az, hogy az ágazat pénzforrásait jelentősen javítsuk, és az is, hogy a következőkben kialakítandó szabályozók megfeleljenek mindazoknak az elvárásoknak, amiket a lakosság az egészségügytől igényel. Ehhez a feladathoz - nagyon remélem, hogy nagyon rövid időn belül - ki tudunk dolgozni olyan törvénytervezeteket, amelyeket be is fogunk nyújtani, és mindenféleképpen a következő költségvetési vitánál ezek már benne lesznek a mi javaslataink között is.

Köszönöm a figyelmet.

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Néhány dologra gyorsan reagálnék. Babák képviselő úrnak mondanám, hogy természetesen nem szívtam mellre, bár majd négyszemközt elmondja, melyik az a másik két kórház, ahol igazgatok, mert nagy örömmel veszem, hogy ennyire tájékozottak. Én még nem tudom, hol van, de biztos van ilyen. (Babák Mihály: Rosszul tudod! - Derültség.)

Az orvosellenes hangulat keltése egy kicsit túlzás, mert képviselőtársam pontosan tudja, hogy én magam is orvosként létezve a világban, természetesen itt semmiféle orvosellenes hangulatról nincs szó. Az pedig, hogy a politika, bizony, akárcsak az előző ügyrendi javaslat kapcsán hangulatot gerjeszt, akár tetszik, akár nem, ez bizony így van. (Babák Mihály: De várólistát nem tud gerjeszteni!)

És még egy mondattal a DRG-ről, HBCS-ről. Természetesen hallottam már ezeket a kifejezéseket, beleértve azt is, hogy Franciaországban és Amerikában mikor vezették be, de Magyarországon bizony 1992-ben, tehát ha tetszik, ha sem, 1967-től 1992-ig Magyarországon bázisfinanszírozás volt. Azóta bizony teljesítményalapon történik a finanszírozás.

A magam részéről úgy gondolom - ha már számos önkormányzati képviselőtársunk is ül közöttünk -, úgy gondolom, hogy azzal, hogy az önkormányzatok szerepét továbberősítik, ami nehezen értelmezhető volt az Alkotmánybíróság határozatában, amiben az önkormányzatok szerepét alá- illetve föléértékelte. Úgy gondolom, hogy bizony az önkormányzatok azok, akik a legjobban ismerik a saját területükön lévő lakosok állapotát, szociális helyzetét, akik meg tudják azt ítélni, hogy milyen ellátási formára van leginkább szükség, és ennek megfelelően tudnak bizony működni.

Köszönöm. (Babák Mihály: Tessék tapsolni!)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót (Zaj. - Az elnök csenget.), bár nem akarom megzavarni a képviselőtársakat a kivonulásban. Csak addig is szeretném jelezni: azt hiszem, elég világosan elmondtuk, én is és a képviselőtársaim is, hogy nem kivonás történt, hanem a járulékokból magasabb arányban sikerült beszedni egyrészt azzal, hogy a járulékfizetői fegyelem megerősödött, másrészt pedig a járulékalap kiszélesítésével. (Dr. Mikola István: Összevissza beszélnek!) Tehát szó nem volt arról, hogy az ágazatból kivonás történt volna.

Azzal viszont a magam részéről egyetértek, és nyilván a bizottság is egyetértett, hogy ez a képződött többlet az ágazatban maradjon. (Dr. Mikola István: Ami nincs! Összevissza beszél!)

Köszönöm szépen.

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálnék egy kicsit visszatérni az eredeti vágányunkra, amiben a dolgozatot, illetve az adócsökkentés törvénytervezetét vitatnánk meg. Azt azért nem hagyhatom én sem szó nélkül, amikor több képviselőtársam is szemünkre vetette, hogy a miniszterelnök úr dolgozatát tárgyaljuk, és nincs mód és lehetőség szavazásra, ez tartja őket vissza, hogy nagyobb számban jelenjenek meg, illetve vegyenek részt a vitában. Nos, én úgy gondolom, hogy a világon semmi akadálya nem lesz, amikor ennek a dolgozatnak a kapcsán az adótörvények vitájára sor fog kerülni, és természetesen lehet rengeteget szavazni, sok-sok módosító indítványt be lehet nyújtani, és mindezekről majd szavazás lesz.

(16.40)

De továbbmegyek, arról sem volt szó, hogy senki másnak nincs módja és lehetősége az országban, a parlamentben hasonló dolgozatot alkotni, amelyet szintén a Ház elé terjeszthetne, és lehetne vitatkozni azon, hogy mi a legjobb, mi a legjobb gazdasági út az ország számára, hogy lehet a legjobban csökkenteni a világgazdasági válság hatásait, hogy lehet a legjobban csökkenteni azokat a begyűrűző pénzügyi hatásokat, amelyektől természetesen Magyarország sem mentes. Nos, mi elindultunk természetesen azon az úton, amire liberális képviselőtársaim is utaltak, az adócsökkentés útján. Nyilván a Magyar Szocialista Párt, amelyikről most elhangzott némi pejoratív tartalommal, hogy szociáldemokrata értékeket követ, igen, én úgy gondolom, hogy büszkén vállaljuk valóban, mi szociáldemokrata értéket követünk, és kell is, hogy kövessünk, akár az adópolitikánkról van szó, akár a szociális politikáról, de beszélhetnénk az egészségügyről is, amiben szintén igyekszünk a saját elvi rendszerünket érvényesíteni.

Az pedig tételesen cáfolható, amit Szijjártó képviselő úr mondott, hogy az adóterhek nőnének, nemhogy csökkennének. Tisztelettel jelentem, hogy a lakosság adóterhei 45 milliárddal, a vállalkozások adóterhei pedig 122 milliárddal csökkennének a következő évben, 2009-től kezdődően. Mi ennek a célja? Természetesen pontosan az, amit a többi párt képviselője is szeretne elérni, az, hogy a vállalkozások terhei csökkenjenek, hogy a munkahelyek száma nőjön, hogy több munkaalkalom teremtődjön az ország elmaradottabb területein is. Való igaz, hogy Európában Magyarországon igen magasak a járulék- és adóterhek, egyik napról a másikra természetesen ezeket nem tudjuk csökkenteni anélkül, hogy a szociális kiadásokat, a nagy elosztórendszerek kiadásait ne csökkentenénk.

Elképzeléseink szerint azért van szükség ezekre az adócsökkentésekre, illetve az adótörvények módosítására, hogy nőjön a járulékfizetési fegyelem. Valamennyien tudjuk, akik itt ültünk akár az előző ciklusban is, hogy a 2005-ös törvényeket követően bizony jelentős mértékben megnőtt a járulékfizetési fegyelem. Ennek eredményeként több mint 200 ezer új járulékfizető jelent meg, ami az egészségügyi kassza számára nagyon komoly bevételt jelentett. Mint azt tudjuk, az előző év szufficitje 27 milliárdot tesz ki, ami az egészségügyi alapnál keletkezett a plusz-járulékbefizetések kapcsán.

De ezen túlmenően úgy gondoljuk, hogy az adóintézkedések többletbevételének a forrása egyrészt a járulékfizetők számának növelésével, az eddigi tulajdonképpen leginkább magyar nemzeti sportnak számító adó- és járulékbefizetés elkerülésének a megakadályozásával függ össze, ami jelentős mértékben növelheti elképzeléseink szerint a költségvetés bevételi oldalát. Ez teszi lehetővé, hogy javítsunk a versenyképességünkön, ez teszi lehetővé, hogy az adórendszer egyszerűsödjön, az adminisztratív terhek pedig csökkenjenek. Az egészségügy számára ezek a bevételek nagyon sokat jelentenek. Lehetővé válik a jövőben is reményeink szerint a szufficites Egészségbiztosítási Alap számára, hogy azokat az egészségügyi fejlesztéseket, amelyeket terveztünk és a jövőben is tervezünk, akár a kórházi struktúra szempontjából, akár az alap- és a járóbeteg-ellátás szempontjából, ezeket megvalósíthassuk.

Jelentős mértékben csökkennek a kis- és középvállalkozók járulék- és adóterhei is. Ennek, úgy gondoljuk, nagyon komoly élénkítő hatása lesz a piacra, illetve elsősorban a foglalkoztatásra. A kormány ezzel kapcsolatban 4 százalékkal kívánja csökkenteni a járulékcsökkentést a munkáltatók részéről, a munkavállalók részéről pedig, ahogy ez már korábban pejoratív és negatív felhangon is elhangzott, valóban 2 millióig az adóalap-csökkentés keretében a járulékterhek csökkennének. Megszűnik a különadó, illetve a társasági adó is jelentős mértékben csökken, megszűnik az osztalékadó 35 százaléka. A fogyasztási, illetve a jövedéki adók, amelyek viszont az élvezeti cikkek jövedékének 10 százalékos emelését jelentik... - és reményeink szerint ebből megvalósíthatjuk korábbi elképzeléseinket, vagyis az egészségügyi ágazat bevételeinek növelésére is lehet majd fordítani, ezek is nőnek.

Úgy gondoljuk, hogy az adóterhek csökkentésével nyilván az ország gazdasági versenyképessége is jelentősen meg tud nőni. De szólhatnánk itt a Start-kártya bevezetéséről is, ami ahhoz segíti hozzá a vállalkozókat, hogy a munkájukban elmaradott területeken, térségekben is megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztassanak, illetve minél nagyobb számban foglalkoztassanak dolgozókat. Terveink szerint a következő időszakban a járulékok, illetve az adók csökkentésével a következő években a dolgozók borítékába is nagyobb összeg fog belekerülni. Abban az esetben, amikor a személyi jövedelemadót csökkenteni fogjuk, ebben az esetben egy évben körülbelül 60 ezer forinttal fognak tudni többet hazavinni azok a keresők, akiknek az átlagjövedelem környékén van a jövedelmi viszonyuk.

Befejezésül szeretném elmondani, hogy a bürokrácia visszaszorítása, amit liberális képviselőtársaim is sokat hangoztattak, természetesen ez is terveink között szerepel, és az adócsökkentésnek nagyon komoly visszaszorító hatása lesz erre is. Azzal együtt, hogy természetesen az állam szerepét semmilyen módon nem kívánjuk csökkenteni a jövőben sem, miután mint szociáldemokrata párt felelősséget érzünk azok iránt a legelesettebbek iránt, akik saját önhibájukon kívül nem tudnak munkához jutni, akik rokkantak vagy csökkent munkaképességűek, hogy ezeknek is biztosítsuk a bevételeit.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az előbb kollégám is felvetette, hogy ön párbeszédet ígért. Én arra szeretném felhívni a figyelmet: önt körülbelül fél évvel ezelőtt, áprilisban hallgatta meg az egészségügyi bizottság - akkor még jelöltként - mindazokról a feladatokról, amiket tervezett végrehajtani a következő időszakban.

(14.50)

Eltelt hat hónap, tele viharral, gazdasági válsággal és tennivalóval bővelkedve. Úgy gondolom, hogy elérkezett az az idő, amikor célszerű számba venni mindazokat a feladatokat, mindazokat a problémákat, amelyeket ön közép- és hosszú távon elvégezni kívánt.

Vegyük sorra, melyek ezek a feladatok és kérdések, és a legfontosabbak! Ön azt mondta, hogy az egészségügy rendkívüli módon átpolitizált, ezt mindenképpen célszerű lenne csökkenteni, mert ennek következtében a bizalom csökkent, megingott az egészségügyi ellátórendszer és a benne dolgozók iránt is. Ezeknek a dolgozóknak a presztízsét mindenképpen vissza kellene állítani. Mit tett ön ennek érdekében? Sikerült-e stabilizálni, ahogy ígérte, a háziorvosi rendszert is?

Ugyanezen a meghallgatáson ön említette, hogy az egészségügyi rendszernek finanszírozhatónak kell lenni. Általában azt szokták mondani, hogy egy miniszter erejét az szabja meg, hogy egy költségvetési vita során milyen helyzetet tud elérni az ágazatának. Nos, én megkérdezem, hogy mit sikerült ezzel kapcsolatban önnek elérnie.

A következő nagyon fontos kérdésünk (Zaj. - Az elnök csenget.): ön említette, hogy azt szeretné elérni, hogy az ország területének 90 százalékára 15 percen belül megérkezzen a mentőautó, amelyik sürgősségi ellátást tudna végezni. Azt is említette, hogy rendet tesz, és növeli a légi mentés helyzetét, illetve a légimentőbázisok körét bővíti. Azt is említette, hogy a sürgősségi ellátással kiemelten fog foglalkozni, illetve lehetőséget fog biztosítani a laikus elsősegélynyújtás megteremtésének. Mit tett ön ennek a feladatnak a végrehajtása érdekében?

Ugyanezen a meghallgatáson hangsúlyos kérdésként került szóba, hogy vannak olyan területek, ahol elégtelen a járóbeteg-szakellátás, vagy ha van is, akkor nem tudja megfelelő módon ellátni azt a feladatot, amelyik szakmailag ráhárul. Sikerült-e ezen a területen is valamilyen haladást elérnie?

És ami a legfontosabb: mit tett ön annak érdekében, hogy az a rendszer, amelyik gyakorlatilag a betegek érdekében működik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akik miatt ez a rendszer létezik, ezek a betegek biztonságban érezzék magukat az egészségügyi ellátórendszerben?

ELNÖK: Köszönjük szépen.

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Hogyan értékeli ön, miniszter úr, saját szerepét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az elmúlt 180 napban...

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Idő! Lejárt az idő!)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): ...sikerült-e átvészelnie, vagy pedig...

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen, miniszter úr, a választ, különös tekintettel arra, hogy a mentés, légi mentés helyzete, ahogy ön is mondta, komoly szívügyünk. Úgy gondolom, hogy maximálisan eleget tett annak, amit feladatként kitűzött maga elé, és nem csak átvészelte az elmúlt időszakot. Remélem, a költségvetés során szintén megfelelő erővel és lendülettel fogja a tárca érdekeit védelmezni, úgyhogy elfogadom válaszát.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kontur képviselőtársam inspirált a hozzászólásra, bár én megígérhetem, hogy bár láttam már autót belülről, még a régi Skodámat időnként kénytelen voltam szerelni jobb híján, de azt én már megtanultam, de azért nem merném magam autószerelő szakembernek titulálni.

Azt elfogadom, hogy ön vagy a családja betegként összefutott már az egészségüggyel, de ha ilyen előfordult, akkor bizony kénytelen volt összefutni azzal is, hogy ha előbbre akart kerülni, mondjuk, egy szívműtétnél, vagy urambocsá, egy csípőprotézisnél, akkor bizony azért elég kemény pénzeket kellett fizetni. Itt, a parlament padsorai között nem szeretnék árfolyamokról beszélni, de ha nagyon lemennék alfába, akkor valószínűleg még azt is fel tudnám sorolni, hogy szakmákat, sőt akár kollégákat illetően is kinek mennyi az árfolyama manapság ahhoz, hogy egy listán egy beteg bizony előre kerüljön.

Nos, a várólistáknak mindenhol az a célja, hogy átlátható, hogy mindenki által ismert, betegségekkel összefüggő várólista legyen, amit maga a beteg is tud követni, és olyan is hozzáférhessen egy ellátáshoz, aki nem tudja kifizetni, urambocsá, azt az 50-100 ezer forintot azért, hogy bármilyen, számára szükséges műtétet elvégezzenek. Úgy gondolom, hogy ha mi efelé fogunk haladni - és azok a sajnálatos módon bizony létező kollégák, akik akár szándékosan is növelik ezeket a listákat azzal, hogy némi politikát is belevisznek az amúgy is egyébként hányattatott sorsú egészségügybe -, akkor valóban tudunk konszenzust találni. De amíg a valóságot sem vagyunk hajlandóak elfogadni, azt, ami ma és az elmúlt években, évtizedekben zajlik az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egészségügyben, addig viszonylag nehéz lesz nekünk közös nyelven beszélni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Mikola István: Nehéz lesz!)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Örömmel veszem, hogy ahogy Csáky képviselő úr mondta, mindig sikerül inspirálnom és sok-sok gondolatot ébreszteni a képviselőtársaimban. Ezzel egy kicsit azért felpezsdül a parlament légköre is. Bár azt hiszem, most kifejezetten egészségügyről beszélünk, és nem egyéb megnyilvánulásokról. Ha jól értettem az önök szavait, akkor a kardiológusszakma nevében kérték ki maguknak, hogy ott márpedig paraszolvencia nem létezik. Más szakmát is tudnék idézni.

Lehet, hogy én vagyok túl öreg, természetesen vállalom, hogy nagyságrendekkel öregebb vagyok, mint a szemközt ülő képviselőtársaim, de én még emlékszem egy kiváló, általam végtelenül tisztelt miniszterre, aki jelenleg az önök padsoraiban ül, aki egy bizottságot hozott létre valószínűleg a nem létező paraszolvencia megállítására, illetve kivédésére. Feltételezem, hogy azt teljesen feleslegesen csinálta, mert ahogy önöket hallgattam, ilyen nem létezik, nem is létezett soha. Tehát ez egy teljesen indokolatlan beavatkozás volt. Utólag is az ő nevében akkor bocsánatot kérek, hogy megrágalmaztuk az orvostársadalmat, hogy egyáltalán előfordulhatott ez.

Ahogy a világgazdasági válság ügyében is megígértük, hogy többet ilyet nem teszünk, a paraszolvencia elfogadását sem fogjuk soha többet hangoztatni, vagy egyáltalán szóba hozni sem kardiológiai, sem egyéb szakmák vonatkozásában.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a legfontosabb feladat olyan légkört teremteni, s ez vonatkozik az orvosokra és a betegekre is - és ez már a komoly része -, hogy ne legyen szükség várólistára, és nemcsak gazdasági, hanem igazságossági szempontok miatt is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Egyrészt Spiák képviselő asszony megjegyzésére szeretnék reflektálni a felírási szabadsággal kapcsolatban. Nos, Horváth képviselőtársam említett saját élményeket, én is - engedtessék meg - számos háziorvos és szakorvos kollégával beszéltem, akik teljes kétségbeesésben vannak a végtelen nagy szabadságukból kifolyólag, hogy már ők maguk nem tudják követni azt az elképesztő mennyiségű új gyógyszert és innovatív gyógyszert, ami folyamatosan megjelenik a piacon, nemhogy a betegek számára megfelelő módon fel tudják írni. És azonkívül még megjegyzem, nagyon kevés olyan ország van a világban, ahol társadalombiztosítás olyan szintű korlátokkal nem rendelkezik, hogy bármilyen gyógyszert bármilyen áron bárkinek, bármikor fel lehessen írni. De ez vonatkozik a diagnosztikai vizsgálatokra, bármilyen ellátásra. Kivétel nélkül minden ország ellátási színvonalát az adott, rendelkezésre álló pénz határozza meg, amiből a saját állampolgárai számára meg tudja vásárolni a lehető legjobb ellátást. Tehát korlátlan szabadsággal sajnos még mi, orvosok sem tudunk rendelkezni az irányba, hanem választanunk kell, hogy a rendelkezésre álló lehetőségből a legjobbat megkeressük.

A másik pedig: Puskás képviselő úrtól szeretném végre megtudni, mert harmadszor is elmondta, és én még mindig nem értettem, hogy a betegszállítást milyen kasszából gondolta finanszírozni, hacsak nem a taxikasszából, mert mást én ugyan el nem bírnék képzelni, tekintettel arra, hogy a betegszállítás, amely pontosan azért betegszállítás, hogy akár mentőorvosok, mentőtisztek jelenlétében történik, ellenkező esetben nincs más forrás, amiből ezt biztosítani lehetne, vagy egyszerűen egy taxit hívunk, és abba ültetjük vagy fektetjük be a beteget.

Köszönöm.

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem beszéltünk össze Molnár képviselőtársnőmmel, de pontosan erről a témáról szerettem volna én is beszélni, egy kicsit másfajta megvilágításban.

(Nyakó István elfoglalja jegyzői székét.)

Nekem is komoly problémát okozott az egészségfejlesztési törvény súlyponti kórházainak a meghatározása. Igen, egyetértek vele, hogy itt politikai döntések születtek, csak azt szeretném jelezni, hogy ezeknek a súlyponti intézményeknek a döntő többsége fideszes önkormányzatok fennhatósága alatt működik, és bizony a politikai küzdelem ugyanolyan erővel zajlott a túloldalon, hogy egy-egy kórházat súlypontivá lehessen minősíteni.

Azzal mélységesen egyetértenék, hogyha kivonulna a politika ezeknek a súlyponti kórházaknak a meghatározásából, és a jövőben valóban szakmai alapon lehetne meghatározni, hogy melyik intézmény milyen feladatok ellátására alkalmas. Azzal is egyetértek, hogy ezeknek az intézményeknek a döntő többsége ma bizony nem alkalmas ezeknek a kiemelt feladatoknak az ellátására, ezért az ÁNTSZ ezen a nyáron átfogó vizsgálatot végzett, hogy az intézmények, amelyek különböző feladatokra kötöttek szerződést az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, vajon el tudják-e végezni ezeket a feladatokat. Azt hiszem, a végleges összesített eredmény még nincs meg, de azok az adatok, amiket én tudok, eléggé elkeserítőek.

Valóban célszerű lenne megnyitni ezt a törvényt, valóban célszerű lenne átvizsgálni, hogy a súlyponti kórházak mennyiben felelnek meg a súlypontiságuknak. Nézzük meg a megyei kórházainkat, nézzük meg, hogy egy-egy nagy megyei kórház mennyiben alkalmas annak a feladatnak az ellátására, amire korábban ki lett jelölve, amiért olyan sok politikus - hogy úgy mondjam - frakcióra való tekintet nélkül komoly küzdelmet folytatott, hogy bekerüljön ebbe a kiváltságos körbe, ami egyébként, mint később kiderült, bizony nem is annyira kiváltságos kör, de azért nagyon sokat harcoltak ellene.

(13.10)

Ha most azt mondanánk, hogy Zalaegerszeg holnaptól például nem súlyponti kórház vagy Kecskemét vagy Miskolc vagy bármelyik megyei intézmény, azt hiszem, hogy óriási küzdelem indulna meg bármilyen vonatkozásban is, hogy ezek maradjanak bizony súlyponti intézmények.

Az pedig, hogy számon kéri, miért is szabályoznak valamilyen kautéla alapján: nos, maga az Alkotmánybíróság írta elő a parlament, illetve a tárca számára, hogy szakmai alapon szabályozzák az intézmények besorolását. Szakmai alapon döntsenek arról - és ezek közül valóban az egyik az ágykihasználtság -, szakmai alapon határozzák meg, hogy melyik intézmény mire alkalmas, mire való, hogy a tulajdonosok is részt vehessenek ezekben a döntésekben, bár véleményem szerint a korábbi rendszer még tán nagyobb beleszólást is engedett a fenntartók számára, mint ahogy ezt az Alkotmánybíróság egyik ilyen döntésével a jövőben engedélyezni kívánja vagy hozzájárulását adta.

Az ÁNTSZ pedig, amelyik leginkább ismeri egy adott intézmény szakmai színvonalát, a minimumfeltételek meglétét, amely a leginkább képes arra, hogy eldöntse, hogy egy-egy kórházban milyen feladatot lássanak el, nos, pontosan az önök által leginkább kifogásolt részt veszi ki a törvényből, miszerint a miniszter egyszemélyi döntése lenne az, hogy milyen kórházat emel ki vagy milyen kórházat ejt el. Most már az sem jó, ha egy teljesen hivatalos hatóság dönt ebben a kérdésben. Szinte lehetetlen olyan megállapításokat vagy olyan törvényeket hozni, ami akár csak távolról is az önök által elvártaknak megfeleljen.

Az, hogy egyben kezeljük? A salátatörvény egyébként nem a mi saját találmányunk, az bizony hosszú évek óta így működik, és külön-külön egy-egy ilyen törvényt behozni egy-egy paragrafus módosításával elég nehezen elképzelhető. Az eddigi hozzászólásokból számomra az derült ki, hogy szinte mindegy, hogy egyben vagy külön-külön törvényként kezeljük; az önök támogatását esetleg verbálisan meg tudjuk kapni egy-egy részéhez, de a valóságban bizony egyetlen részhez sem kaphatunk komoly támogatást.

Amennyiben mód és lehetőség nyílik rá, úgy gondolom, hogy valóban a súlyponti kórházak helyzetével komolyabban kell majd foglalkoznunk. Nem ennek a törvénynek a kapcsán, mert ez gyakorlatilag azt a szabályrendszert hivatott meghatározni, amelynek alapján a későbbiekben ezt rögzíteni vagy módosítani tudjuk. De az is valóban megér akár bizottsági szinten komoly vitákat vagy megbeszéléseket, hogy melyek legyenek azok az intézmények, amelyek a jövőben ilyen vagy olyan feladatot lássanak el, amelyek alkalmasak arra, hogy ellássák.

Az ágykihasználtságról. Az egész törvénynek valójában az volt a célja és feladata, hogy a rendkívül nagy számban lévő, igen költséges aktív ágyakat átcsoportosítsa krónikus, illetve rehabilitációs irányba. Ez meg is történt, ennek ellenére nem igazán látszik, hogy ezeket az intézményeket komolyabban kihasználnák, akár a rehabilitációt, akár pedig a krónikus ellátást tekintem, mert valójában mindenki igyekszik maximálisan, még akkor is, ha kihasználatlan kapacitásai vannak, aktív intézményeket fenntartani, aktív ellátást biztosítani bármilyen formában. Pedig tudomásul kell vennünk, hogy az elöregedő lakossággal párhuzamosan az aktív ellátásokra van bizony kisebb szükség, és sokkal több ápolási otthonra, sokkal több krónikus, illetve rehabilitációs ellátásra van és lesz a jövőben is szükség.

Nyul képviselőtársam említette, hogy miért kisebb a gyermekintézmények kihasználtsága. Egyet nem említett - mélységesen egyetértve természetesen a felsoroltakkal -, hogy csökken a születésszám, egyre kevesebb gyerek van, tehát nyilván csökkenő gyereklétszám mellett nem lehet fenntartani ugyanolyan kapacitásokat. Az ágyak tervezésénél bizony figyelembe kell venni azokat a demográfiai változásokat is, amelyek az országban kialakultak. Úgy gondolom, hogy az a rajtunk számon kért rendszerváltoztatás, ami egy ilyen salátatörvény kapcsán lehetséges, eléggé irreális elvárás.

Az, ami lehetőségünk volt, és amiről úgy gondoltuk, hogy ebben a törvényben lehet - összefüggésben az Alkotmánybíróság határozatával -, maximálisan megtettük, beleértve azt is, ami a gyógyszerészekkel kapcsolatban, a gyógyszerészdiploma vagy akár a gyógyszerfelírási szokásokkal kapcsolatban lehetséges volt.

Úgy gondolom, hogy a törvény valamennyi passzusa az egészségügyi ellátórendszer javítását is szolgálja. Olyan, hogy rendszerváltozás, rendszer-átalakítás, úgy gondolom, hogy ilyen nagy léptékű átalakítás viszonylag nehezen elképzelhető a mai világban, sőt még azt is megkérdőjelezem, hogy mit takar ez a fogalom, milyen változtatásról beszélünk, milyen rendszerváltoztatásról. Induljunk el NHS irányba? Vagy mit értünk a rendszerváltoztatás alatt?

Van egy kiépített, társadalombiztosításon alapuló egészségügyi ellátórendszerünk, nem gondolom, hogy ezt kellene nekünk alapjaiban megváltoztatni, nem is kívánjuk megváltoztatni. Az pedig, hogy ezt bizonyos törvényekkel, rendeletekkel jobbítani szándékozunk, úgy gondolom, hogy ez a maximum, amit meg tudunk vele tenni.

Az pedig - még egyszer - számomra egyértelműen világos, hogy valóban politikai döntések születtek, és ezek a politikai döntések, én inkább úgy fogalmaznék, hogy helyi érdekek mentén megszületett politikai döntések. Sajnálatos módon addig, amíg ezek az érdekek fennállnak a jövőben is, komoly változásra ezen a téren nem számíthatunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igyekszem nagyon gyors lenni, hogy beleférjek az időbe. Horváth képviselő úrnak egy nagyon gyors választ szeretnék mondani: volt már rá precedens, hogy betű szerint átírtunk törvényeket, és aktívan részt vett benne a bizottság, az is igaz, hogy csak a kormányoldal, mert a Fidesz kivonult, tehát nem vett részt a törvény komoly vitájában, illetve átírásában. Volt már rá precedens.

Gógl képviselő úr szóba hozta egyrészt a fővárosi tanulmány kérdéskörét, nem egészen értem, hogy ez milyen vonalon kapcsolódik a most tárgyalandó törvénycsomaghoz; úgy gondolom, hogy semmilyen módon. De megpróbálni összevont formában működtetni intézményeket, ezt azért már kitalálták előttünk, például Veszprém megyében vagy Hajdú-Bihar megyében. Tehát semmi olyan nóvumot nem tudunk mondani. Az is igaz, hogy a fővárosban viszont nagyságrendekkel több, amennyire én pontosan emlékszem, körülbelül 45 darab intézmény maradt talpon, és ezeknek az áttekintése vagy legalábbis a működésük lehetőség szerinti összehangolása valószínűleg egy igen komoly feladat, és ennek a szakmai kidolgozására készül el ez az anyag.

Még egy kérdésem lenne, és várnám a képviselő úr válaszát. Amikor azt mondta, hogy komolyabb válasz is lehetséges, mint ez a tavaszi népszavazás, remélem, hogy nem fegyverbe szólította azért a népet. De úgy gondolom, hogy a tavaszi népszavazás pontosan arról szólt, ami a kérdés volt, hogy akar-e a nép vizitdíjat és tandíjat fizetni. Pontosan erről szólt! Erre volt az egybehangzó válasz, hogy nem akar fizetni, inkább zsebbe kíván a jövőben is paraszolvenciát fizetni az orvosoknak, mint nyíltan 300 forintot. Szerintem erről szólt a kérdés, és erre volt a válasz.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár zömmel tegnap volt az egészségügyi ellátórendszer finanszírozásának vitája, de tekintettel arra, hogy az önkormányzatok jelentősen érintettek a finanszírozás másik lábának biztosításában, ezért a mai napon is, úgy gondolom, számos olyan kérdés került elő, és több képviselőtársunk is az ellenzék soraiból említette, hogy mennyivel jut kevesebb az egészségügy, az intézmények finanszírozására.

Nos hát, kezdjük akkor az elején. A költségvetés tervezése során, elhangzott miniszterelnök úr szájából is és valamennyi kormánypárti képviselő szájából is, hogy az egészségügy prioritásként kezelendő. Ennek értelmében, a gazdasági válságra való tekintet nélkül az E-alap finanszírozása változatlan marad. Ez nemcsak hogy így történt, hanem az elmúlt napok tárgyalássorozatai eredményeképpen tovább nőtt a gyógyító-megelőző kassza összege, tovább nőt az intézmények finanszírozási lehetőségének összege. De egy picit visszatérnék a korábbi évek tapasztalatára és gyakorlatára. Felmerült, hogy az önkormányzatok azzal, hogy kisebb összegből gazdálkodnak, kevesebb feladatot tudnak ellátni, és kevesebb feladatuknak tudnak eleget tenni, többek között az egészségügy finanszírozása vonatkozásában is.

Szeretném, ha tisztán látnánk ezeket a feladatokat és az egyes önkormányzatok részvételét is ezek végrehajtásában. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatta, hogy amikor nem volt még megszorítás, nem volt világválság, nem voltak elvonások az önkormányzatok területéről, akkor is igen-igen szelektíven hajtották végre egyébként az önkormányzati törvényben pontosan rögzített feladataikat az önkormányzatok. Számos olyan önkormányzat volt, amelyik kizárólag presztízskérdésnek tekintette azt, hogy mekkora összeggel járuljon vagy ne járuljon hozzá a területén működő ellátó intézmény működéséhez, lett légyen szó járóbeteg-ellátóról vagy fekvőbetegről. Voltak olyan önkormányzatok is, amelyek erejükön felül voltak hajlandók áldozni az egészségügyi ellátórendszer javítására, a gépek cseréjére és egyéb fejlesztésekre. Úgy gondolom, hogy ez a jövőben is ugyanígy lesz, tekintettel arra, hogy az elvonások, amelyek nem zavarták korábban ezeknek az önkormányzatoknak a működését, úgy álltak hozzá a kérdéshez, hogy sok minden más feladatuk, akár önként vállalt, akár kötelezően vállalt feladatuk finanszírozására fordították az ágazat fejlesztésére szánt összegeket.

Az egészségügyi alap számait figyelve láthatjuk, hogy nominálértékben nemhogy csökkent, hanem még valamelyest növekedett is az Egészségbiztosítási Alap kiadási oldala, és azt is látjuk, hogy a munkanélküliség növekedésével párhuzamosan, illetve a járulékcsökkenéssel párhuzamosan a bevételi oldal csökkent. Ennek ellenére a kormány a központi költségvetésből kipótolja azt a hiányzó összeget, ami az ellátórendszer biztosításához szükséges. Az sem merült fel képviselőtársaim beszédében, hogy mit jelent és mit jelentett akár az önkormányzatok, akár az egészségügyi intézmények számára az a pluszösszeg, amit a valutaárfolyam változása jelentett. Emlékezzünk vissza, amikor a kormány szakértői szinten nekiállt, hogy a válság negatív hatásait megpróbálja az ország számára elviselhetővé tenni, és ha visszaemlékeznek képviselőtársaim, hogy a 300 forint fölötti euró ma 269-270 körül állt meg, ez körülbelül 10 százalékos növekedést jelent, és ennek a kiadásmegtakarításnak valamennyi előnyét azok évezik, akik akár intézményi, akár önkormányzati feladatokat látnak el. Ez a pluszösszeg természetesen mind helyben marad.

Úgy gondolom, hogy ennek a költségvetésnek a tervezése során a kormány mind az egészségügyben, mind egyéb ágazatokban igyekezett maximálisan megtenni azt, amit a válság számunkra lehetővé tett. Azokat az ágazatokat, amelyek a legérzékenyebbek egy ilyen válság elviselésére, lehetőség szerint sokkal kevésbé érintette, mint azokat az ágazatokat, amelyeknek jobb képességük van kivédeni saját maguknak azokat a változásokat, amelyeket a világgazdaság és a pénzügyi válság számukra előírt vagy lehetővé tett. Úgy gondolom, hogy ezek a számok, amelyek akár az önkormányzatok, akár az egészségügyi intézmények számára biztosítják a jövő évi működést, azt mindenféleképpen fenntarthatóvá teszik. Az is igaz, és ezzel zárnám hozzászólásomat, hogy ebben maximális konszenzus van mind a két oldalon, hogy egy ugyanilyen, változtatás nélküli egészségügyi ellátórendszert, ami egyébként az önkormányzatokra is komoly terhet ró, a jövőben nem fog tudni az ország fenntartani, mindenféleképpen strukturális változásra lesz szükség. Ezt pártsemleges alapon kell végrehajtani, olyan szakmai és olyan valódi adatok mentén, amelyek a betegek, a lakosság igényeihez nagyságrendekkel jobban igazodik, és sokkal kevésbé veszi figyelembe azokat a presztízsszempontokat, amelyek az önkormányzatoknál vagy akár a képviselőtársaimnál is felmerültek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azért kértem kétperces hozzászólásra időt, mert elhangzott ellenzéki képviselőtársamtól, hogy a jövő évben sokkal kevesebb gyógyszer lesz, és nem lesz elegendő pénz a gyógyszerekre sem. Szeretném, ha ez a valótlan vagy rémhír nem maradna meg a minket figyelő vagy hallgató lakosságban.

Ajánlom figyelmébe képviselőtársamnak a költségvetés általam az előbb is idézett Egészségbiztosítási Alapját, amelynek a gyógyszertámogatás szerves részét képezi, és ez azon kivételes sorok egyike, amelyik az idei évhez képest növekedést mutat. Tehát nemhogy kevesebb, hanem több gyógyszertámogatás lesz a 2010. évben, ami pedig azt jelenti, hogy minden rászoruló beteg minden további nélkül hozzá fog tudni jutni és ugyanazon az áron a gyógyszereihez, mint idén.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy is, mint korábban koalícióban lévő és ezen egészségügyi rendszer struktúrája módosításának egyik résztvevője, felhívnám képviselőtársam figyelmét azokra a tényekre, amelyek az általa említett szufficitet okozták, többek között az, hogy volt egy vizitdíj, amit ugyan egy népszavazás során az ország lakossága nem kívánt felvállalni, de bizony ennek a vizitdíjnak volt köszönhető, hogy a költségvetésből kevesebb pénzt kellett beletenni az egészségügybe, és az intézmények, illetve az alapellátás így is finanszírozható volt. Ennek köszönhetően lehetett egyébként fejlesztéseket is végrehajtani.

Én pedig úgy gondolom, hogy bizony nagyon jó úton voltunk úgy is, mint Magyar Szocialista Párt, amikor az SZDSZ által javasolt, illetve kissé erőszakoltabban felvázolt reformtörekvéseknek nem adtunk teret, mert úgy gondoltuk, és a mai napig is úgy gondoljuk, hogy a teljes lakosság és a teljes szakma ellenében elég nehéz reformokat csinálni, és lehetőség szerint ezeket úgy kell elvégeznünk, hogy egy ország lakosságának a hangulatát ne fordítsuk magunk ellen.

Én úgy is, mint orvos, úgy is, mint intézményvezető, azért kikérném magamnak azt, hogy alacsony színvonalú és teljesen inszufficiens egészségügyi ellátórendszer van ebben az országban. Azért elég sokan igénybe veszik, és annyira nem rossz a halálozási arány sem. Úgy gondolom, azzal, hogy nem jó struktúrájú vagy eléggé újításra szoruló struktúrájú ellátórendszer van, egyet tudunk érteni, de az, hogy kiváló szakemberek dolgoznak benne, akiknek egyébként a bérezését kell megoldani (Az elnök csengetéssel a hozzászólási idő leteltét jelzi.), és nem nyugati színvonalú eszközpark fejlesztése csak a megfejtés, ez biztos.

Köszönöm szépen.

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bár képviselőtársaim az elmúlt néhány felszólalásban kicsit más területre mentek el, megpróbálok akkor én azért visszatérni... (Ékes József: Képviselő asszony, a technikusok zavarban vannak, mert igen zavarja a hangot... - Feltűzi a mikrofont.) Így rendben? (Ékes József: Tökéletes!) Köszönöm. Tehát megpróbálok visszatérni az ágazatomhoz, amelyről már több szó is esett a mai délután folyamán.

Font képviselő úr említette némi - hogy is mondjam - malíciával, hogy az egészségügy bezzeg kapott pénzt, ellenben a mezőgazdaságtól mennyit vontak el. Csak szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy amikor mondjuk, az egészségügyből vontak ki forrásokat, akkor az okozott igen komoly problémát és nagy felháborodást, ha pedig az ágazatunk kap a többinek a rovására, az megint csak problémát okoz. Én úgy gondolom, hogy tízmillió magyar lakos ellátására valóban nem lehet elegendő pénzt fordítani, legalábbis ami a költségvetés lehetőségeit és az ország teherbíró képességét illeti.

Nagy örömünkre szolgált, és ezt már az általános vita kapcsán is elmondtam, hogy valóban a mi ágazatunk volt az, amely a korábbi szűkítésekkel szemben legalább nominálértékben megőrizte azt a költségvetését, amit az idei évben kapott. Én úgy gondolom, hogy akkor, amikor az egész világ gazdasági válságban van, amikor nincs mód és lehetőség komoly fejlesztésekre, akkor ez is egy igen nagy szó.

Mint Keller képviselő úr is említette hozzászólásában, az ágazati vezetés és a civil szervezetek - jelen esetben a Kórházszövetség és más civil szervezetek - kezdeményezésére a tárgyalások során valóban sikerült olyan pluszforrásokat előteremteni, ami lehetővé teszi az egészségügyi ellátás színvonalának megőrzését mind a fennmaradó időszakban ebben az évben, illetve a jövő évi költségvetés tervezése során is, a jövő évi egészségügyi ellátás keretében.

(15.00)

Felmerültek olyan problémák, hogy a járóbeteg-szakellátásoknak, szakrendelőknek a fenntartása nehézséget okoz az adott önkormányzatoknak. Szeretném elmondani - és ez már múltkor is probléma volt az önkormányzatok részéről -, hogy ugyan az önkormányzati törvény ezt kötelező feladatnak írja elő, de számos önkormányzat bizony másra fordítja azt a pénzt, amit, mondjuk, egy egészségügyi intézmény fenntartására kellene fordítania, illetve erőn felül próbál meg, csak presztízsokokból fenntartani egészségügyi intézményeket.

Idetartozik az is, és ezt a problémát is valamilyen módon meg kellene oldani, például kistérségek között, hogy azok a községek, azok a települések, amelyek egy-egy járóbeteg-szakrendelőhöz tartoznak, járuljanak hozzá annak az intézménynek a fenntartásához, a mai rendszerben viszont csak az a település igyekszik finanszírozni, ahol maga az adott szakrendelő található. Ez is egyébként azon önkormányzatoknak a felelőssége, amelyeknek a lakosait ez az adott intézmény ellátja.

Felmerült az is, hogy a költségvetésben kevesebbet kaptak azok a civil szervezetek, kamarák, amelyek korábban jobban részesültek a költségvetésből. Én úgy gondolom, hogy ebben az évben elegendő kell hogy legyen az az eredmény, amit sikerült elérni, azzal, hogy az egészségügy működőképességét fenn tudtuk tartani. Abban az esetben, hogyha az ország gazdasági lehetőségei ezt lehetővé fogják tenni, természetesen ezek a támogatások is növekedni fognak, addig viszont én úgy gondolom, hogy nekünk ezen ágazat működőképességének a biztosítása az első és legfontosabb feladatunk.

Az elmúlt hetek tárgyalása során a Vérellátó is, az Országos Mentőszolgálat is, illetve az ÁNTSZ is kapott pluszforrásokat, valószínűleg nem annyit, amennyit szerettek volna, de természetesen amennyit a költségvetés erre biztosítani tudott, akár a kórházak - amelyeknek, mint tudjuk, a legtöbb pénzforrás kell a fenntartásuk biztosításához - rovására is. Tehát én úgy gondolom, hogy ebben a gazdasági helyzetben az egészségügyi ellátórendszer finanszírozása nem optimális, de a lehetőségek szerint a legjobb, amit ebből a költségvetésből ki tudunk hozni, ki tudtunk hozni. Ez véleményünk szerint a jövő évre fogja tudni biztosítani mind a kórházak, mind a járóbeteg-szakrendelők, illetve az alapellátás működőképességének a biztosítását.

És utolsóként felhívnám a figyelmet arra, hogy amire korábban sem az ágazat, sem pedig a kormány nem láthatta és nem tudhatta előre, hogy egy világméretű járvány fog kitörni, ennek az ellátására, mind az oltásokra, mind a gyógyításra lehetőséget és keretet biztosított, oltásokra, illetve a háziorvosok pluszfinanszírozására az oltások beadásához. Én úgy gondolom, hogy ennél többet ilyen körülmények között nem tudunk tenni, ez pedig azt jelenti, hogy a jövő évben is megfelelő színvonalon tudjuk biztosítani a lakosok számára az egészségügyi ellátást.

Köszönöm szépen.