Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Önök nyilván fölteszik maguknak a kérdést, hogyan kerül a csizma az asztalra - én vagyok a csizma, a napirendi pont az asztal. Én, aki leginkább gazdaságpolitikai, költségvetési és adókérdésekben szoktam felszólalni, miért kérek szót a nemzeti kulturális alapprogramról szóló törvényt módosító törvényjavaslat vitájában.

Nos, azért kérek szót, mert itt látszólag egy kulturális törvényről, valójában egy adótörvényről van szó. Ha megnézik a hatálybalépést, akkor észre fogják venni, hogy - nagyon helyesen egyébként - egy 45 napos hatálybalépést ír elő, tehát a kihirdetéstől számított 45 nap elteltével léphet csak hatályba ez a törvényjavaslat. És ez így van rendjén: ez a 45 napos szabály az államháztartási törvény szerint az adótörvényekre vonatkozik, és valójában ez a törvényjavaslat egy adótörvény-javaslat. Ez a törvényjavaslat adót emel, a kulturális járuléknak becézett, szemérmesen kulturális járuléknak becézett adót emeli - és ezért nem is tudjuk megszavazni, nem is fogjuk támogatni.

Ellenvethetik fideszes képviselőtársaim, hogy na de hát annak idején mi is alkalmaztuk ezt a kulturális járadékot. Bizony-bizony! Csakhogy akkor ez nem adó volt! Ugyanis akkor egy önálló nemzeti kulturális alap létezett Magyarországon, akkor is, amikor az Antall-kormány idején széles körű egyetértéssel a kulturális alapot létrehoztuk, és akkor is, amikor a szocialista-szabad demokrata kormány ennek a forrásait megnövelte. Egy olyan nemzeti kulturális alap, amely nem volt része az állami költségvetésnek, és amelynek a működtetésében, a forrásainak elosztásában is nem szavakban, hanem valójában egyfajta társadalmasítás érvényesült; amikor nem a miniszter osztotta el a pénzeket, hanem a miniszter, nevezetesen a szabad demokrata miniszter távol tartotta magát ezeknek a pénzeknek az elosztásától.

Mi történik viszont jelenleg, tisztelt Országgyűlés? A Fidesz vezetésű kormány beolvasztotta a kulturális alapot a költségvetésbe, átalakította a költségvetésen belüli alapprogrammá, ami azt jelenti, hogy a kulturális járulék egy önálló alap bevételéből, ami indokolt dolog lehetett, átalakult közönséges költségvetési bevétellé - vagyis: adóvá. Ez a javaslat tehát egy adóemelési javaslat. Nem az első a Fidesz vezetésű kormány gyakorlatában, és feltehetően nem is az utolsó. Mi indoka lenne bárkinek arra, hogy támogasson egy adóemelést egy olyan kormány esetében, amelynek pártjai, különösen a vezető kormánypárt nagyszabású adócsökkentés ígéretével nyert választásokat? Mi nem is támogatjuk.

A második ok, amiért nem támogatjuk, hogy ebben egyfajta sajtópolitika is van. Egy nagyon határozott sajtópolitika, hiszen az adóemelés elsősorban, legnagyobb volumenében éppen a sajtót hivatott sújtani. A sajtót pedig ez a kormány nem szereti; hát ezt elmondja rendszeresen itt a parlamentben, elmondják vezető politikusai a parlamenten kívül. Nem szereti a sajtót, hát megbünteti a sajtót egy adóemeléssel. A dolog teljesen világos. A sajtót, amelyet azelőtt, a szocializmusban az állam tartott el, az állam adott ki, bizony egy szabad piacgazdaságban a vevők, a fogyasztók és a reklámok tartják el. Hogyan kell tehát megsarcolni a sajtót? Nyilván a reklámbevételek megadóztatásával. Erről szól ez a törvényjavaslat, tisztelt Országgyűlés!

Aztán kit nem szeret még ez a kormány? Tessék csak meghallgatni, mondjuk, Torgyán miniszter úr interjúit az elmúlt napokban: elsősorban a kereskedelmi televíziókat nem szereti. Kit kell tehát kiemelten megsarcolni egy ilyen adóemelésnél? A kereskedelmi rádiókat és televíziókat - érthető. No de miért kellene ezt megszavazni annak, aki nem ért egyet ezzel a sajtópolitikával meg ezzel az adópolitikával? Mi tehát nyilvánvalóan nem fogjuk megszavazni.

Végül egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni. Mi annak idején nem helyeseltük a nemzeti kulturális alap megszüntetését és alapprogrammá való átalakítását. És azért nem helyeseltük, mert úgy gondoltuk, hogy ennek nem lehet más a célja, funkciója, mint az önállóságának, a kormánytól való különállásának a korlátozása. Nyilvánvalóan a tapasztalatok ebben megerősítettek bennünket, hogy ez valóban így is van. Korábban, mind a mai napig ezt nem is titkolták. Ma azonban az államtitkár úr itt azt mondta, hogy a céljuk a társadalmasítás. No de államtitkár úr, ha a céljuk a társadalmasítás, akkor miért kellett ezt csinálni?

Én nem hiszek abban, hogy a kormánynak társadalmasítás lenne a célja, már csak azért sem hiszek benne, mert a kulturális minisztérium egész két és féléves tevékenysége azt mutatja, hogy ennek a kormánynak nagyon határozott szelekciós elképzelései vannak a magyar kultúrán belül. Ezt úgy hívják, hogy kiegyensúlyozás; az államtitkár úr nyilván pontosan tudja, hogy mire gondolok, mert rendszeresen mondja kollégáival együtt ezt a kiegyensúlyozási törekvést. A kiegyensúlyozás azt jelenti, hogy valakit jobban szeretek a kulturális életben, és van, akit kevésbé. Ezt önök csinálják; nem azt mondom, hogy rendben van, mint ahogy szófordulatként szokás mondani - tény, hogy ezt csinálják. Értem. De akkor ne beszéljenek az ellenkezőjéről, hiszen ez a "társadalmasítás" jelszó az ellenkezőjét jelentené.

Mi a magunk részéről azt gondoljuk, hogy az államnak a feladata a kultúra támogatása. A kultúra támogatása természetesen olyan értelemben tehet különbséget, hogy a kultúra bizonyos műfajait, a magas kultúrát, a piacon kevésbé érvényesülni képes kultúrát természetesen inkább támogatja, mint a kultúrának azokat a területeit, amelyek a piacon maguktól is megélnek. De kulturális irányzatok, ízlések szerint szelektálni, ezt - legalábbis szabad országban - az állam, a kormány nem teheti.

(21.00)

Ebben a tekintetben az államnak semlegesnek kell maradnia a kulturális életen belül. Ez a kormány ezt világosan nem teszi, ezt én értem, csak akkor a társadalmasítás jelszava üres szóvirág marad, képmutatássá válik, és erről lebeszélném az államtitkár urat és ennek a kormánynak a képviselőit.

Köszönöm a figyelmet, természetesen nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. De még egy köszönetnyilvánítást szeretnék megengedni magamnak a végén. Lévai képviselő úrnak szeretnék köszönetet mondani azért, hogy felszólalásában elismételte a törvényjavaslat indoklásának teljes passzusait, nyilván vannak képviselők, akik otthon felejtették és számukra ez hasznos.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)