Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Az elénk beterjesztett törvénymódosítási javaslat, amely a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi törvény módosítását jelenti, alapvetően technikai jellegű módosításnak tekinthető, és a mi alapállásunkat elsősorban ez határozza meg a törvényjavaslattal kapcsolatos viszonyunk kialakításában. Ezen túlmenően viszont van benne néhány olyan kérdés, amiről érdemes pár szóban és röviden szólni.

Egy technikai jellegű javaslatnál természetesen akkor járunk el helyesen, ha igyekszünk segíteni abban, hogy bizonyos hatásköröket jobban és világosabban tisztázzunk, hogy gördülékenyebben és hatékonyabban folyjék a munka, különösen olyan fontos területen, mint amilyen a környezetvédelem kérdése ma Magyarországon. Azonban a törvényjavaslattal kapcsolatban érdemes néhány pontot - ahogy az elöljáró mondatban is jeleztem - közelebbről megvizsgálni.

Először is a javaslatnak az az iránya, amely a környezetvédelmi törvényt a légszennyezettség mérséklésében úgy próbálja módosítani, hogy közben a települési önkormányzatok hatáskörét növeli, alapvetően helyes. Azért tudom erre azt mondani, hogy helyes irányzat, mert mindannyian tudjuk, hogy az Európai Uniónak is vannak elvárásai Magyarországgal szemben, és a szubszidiaritás elve - ami megjelenik a törvényjavaslatban - az Európai Unióban az elmúlt években-évtizedekben nagyon határozottan és egyre erősebben megjelenő elvárás volt.

Amikor azzal kell szembesülnünk, hogy Magyarországon az elmúlt két évben sajnos olyan környezetvédelmi politika folyt, amely az Európai Unió részéről megjelenő országjelentésekben rendszeresen rossz minősítést kapott, folyamatosan bírálták és azt mondták, hogy egyre súlyosabb elmaradásaink vannak, akkor érdemes ennél a pontnál megállnunk és elgondolkodnunk. Látjuk, hogy valóban súlyosak voltak az elmaradások. Az utóbbi időben egyre többször szóba került, ma az interpellációs időszakban is beszélgettünk államtitkár úrral erről kérdés-felelet formájában, hogy egyre komolyabb problémák derülnek ki az elmúlt időszakkal kapcsolatban. Látjuk, hogy Magyarországnak az európai uniós csatlakozását lelassíthatja az az elmaradás, amellyel a környezetvédelem területén szembe kell néznünk.

Ezért az az elv, ami ebben a törvényjavaslatban visszaköszön, a települési önkormányzatok hatáskörének a növelése üdvözlendő, mert ez olyan irány, amely végre egyfajta európai uniós elvárást és szakmai megalapozottságot is tükröz. Ezt tehát mindenképpen üdvözölni tudom, különösen annak fényében, hogy látjuk, mennyire súlyos gondok alakultak ki az elmúlt két évben, milyen óriási problémákat halmoztunk fel, és milyen drámai lemaradásba került Magyarország az európai uniós csatlakozás fényében környezetvédelmi területen. Hihetetlen sebességgel kell ráerősítenünk erre a munkára, ha nem akarunk újra és újra rosszabb és rosszabb bizonyítványokat kapni attól a politikai és gazdasági közösségtől, ahova Magyarország igyekszik. Ez volt az egyik gondolat, amit szerettem volna kiemelni.

A másik az, hogy ehhez kapcsolódóan örülünk a települési önkormányzatok hatásköre megnövelésének - amit üdvözöltem és ami helyénvaló is -, de külön szeretnék szólni Budapest helyzetéről. Budapesten frekventáltan jelenik meg a környezetvédelmi légszennyezettség problémája. Mindannyian tudjuk, hogy igen súlyos helyzetben van Budapest, részben a tömegközlekedés, részben az ipar és sok minden más, például a lakossági fűtés és egyéb dolgok miatt is. Budapest ezeket a problémákat önmagában nem tudja megoldani. Hiába adjuk meg a lehetőséget rá és hiába jó a tendencia iránya, az, hogy rábízzuk a helyi közösségekre bizonyos típusú problémák megoldását, de ehhez forrásokat is kell a számára biztosítani.

Ha most ebből a helyes irányból azt a konkrét következtetést fogjuk levonni, vagy azt látjuk majd a gyakorlatban megvalósítani, hogy újra egyfajta Budapest-kormány ellentét fog kirajzolódni, a kormány bünteti a bűnös várost az ellenzéki vezetés és egyéb más okok miatt, amit rendszeresen látunk és tapasztalunk a politikában, nos, ha újra ez a konfrontáció fog kialakulni, és Budapest megkap egy hatáskört, amivel ezután neki kell élni, de eszközöket nem fog hozzá kapni, akkor nem ér az egész semmit, mert lehetetlen lesz ezeket a rendkívül súlyos problémákat megoldani. Itt nem azt kellene nézni sohasem, hogy éppen milyen színű és politikai hovatartozású kormány van és milyen fővárosi vezetés, hanem mindannyiunk érdekét, az ország érdekét és az itt élő 2 millió ember érdekét. Még egyszer hangsúlyozom, az irány helyes, viszont semmit nem ér az egész, és a gyakorlatban fognak szétporladni a szép célok, ha emellé nem tudunk odarendelni valóságos anyagi eszközöket, és nem gondoljuk komolyan e célok megvalósítását.

A harmadik elem, amit még szeretnék kiemelni, az úgynevezett integrált környezetvédelmi politika, ami kirajzolódik a javaslat második részében. Ez arról szól - ha a javaslatot fellapozzák képviselőtársaim, láthatják -, hogy bizonyos kérdésekben - de nem akarok ennek a részleteibe belemenni, mert ez talán nem érdekes mindenki számára - a Közlekedési, a Földművelésügyi és a Környezetvédelmi Minisztérium együttesen oldja meg a levegőszennyezési problémákat. Én ezt is helyeselni tudom, mert az úgynevezett integrált környezetvédelmi politika is a modern gondolkodás egyik eleme - ahogy azt jeleztem is -, tehát nem lehet pusztán tárcaérdekekre bízni valamit, ugyanis a tárcák között és tágabb körben a kooperáció jelentheti egyfajta interdiszciplináris együttműködésben azt, amit modern környezetvédelmi politikaként jellemzünk, és ami valóban hatékony válaszokat tud adni olyan súlyos kérdésekre, amelyek gyakran környezetvédelmi, illetve környezetszennyezési problémaként nem tárcákhoz köthetően jelentkeznek. Azt mondom tehát, hogy ez az irányzat is helyes és jó, ami kirajzolódik a javaslatból.

Összegezve, az alapelveket, az irányzatot helyesnek tartjuk, a technikai jelleget is elfogadjuk e törvényjavaslattal kapcsolatban, és tudjuk támogatni abban az esetben, ha azt látjuk a vita és a módosító indítványok beadása során, hogy van fogékonyság az esetleges javító szándékra. Tehát a végső szavazatunkat, a végső igent vagy nemet annak fényében és tudatában kívánjuk majd kimondani, amikor látjuk, hogy a vita eredményeként hova jutottunk, és valóban van megértő szándék a javító javaslataink irányában.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)