A felszólalás szövege:

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló T/855. számú törvényjavaslat előzményeiről szeretnék röviden beszélni.

Már körülbelül másfél évtizede foglalkoztatja a különböző kormányzati szerveket a katasztrófák elleni hatékonyabb védekezés, és ez az 59 paragrafusból álló törvényjavaslat, véleményem szerint, a legfőbb szabályozási elveket, a legfőbb kérdéseket meg is oldja.

A kőolaj-, gázkútkitörések, az etilénszállító járművek balesetei, a veszélyes üzemekben történt különféle balesetek - Százhalombatta, Tiszaújváros, és még sorolhatnám a többi nagy üzemi baleseteket - vagy az árvizek, ebben sajnos mostanában részünk volt, a földrengések, földcsuszamlások miatt a korábbi Minisztertanács honvédelmi bizottsága azt szorgalmazta, a katasztrófavédelem megnyugtató rendezése megtörténjen.

A nyolcvanas évek végén a honvédelmi tárcától a belügyi tárcához került a polgári védelem, de ez nem oldotta meg a gondokat. A rendszerváltást megelőzően kísérletek történtek a tűzoltóság és a polgári védelem egyesítésére. Én nagyon sok tűzoltóparancsnokkal, tűzoltó szakemberrel beszéltem, és én nem szégyellem, amikor azt mondom, hogy tűzoltópárti vagyunk, hiszen ha belegondolunk, bármilyen baleset, katasztrófa történik Magyarországon, első lépcsőben, először rögtön a tűzoltók szállnak ki. Eltelik 5-6 óra, amíg az úgymond második hullámban például a polgári védelem vagy az egyéb szervek odajönnek és megszervezik az ellátást. Gondolok akár az élelmiszer- vagy az egészséges ívóvízellátásra. Nem térek most ki a katasztrófák különböző fajaira, de egyértelmű, hogy a tűzoltóság prioritását itt mindenképpen figyelembe kell venni.

Ezért már 1993-ban két szervezet országos parancsnokságát összevonták, véleményem szerint nagyon helyesen. Ezt a megoldást az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette, és '95 márciusában kötelezte az akkori belügyminisztert a megfelelő jogi rendezésre. A döntés alapján az egyesített országos parancsnokság 1996. január 1-jétől különvált.

Mi hátráltatja az egységes katasztrófaelhárítási rendszer kialakítását ma? - kérdezhetjük. Tehát több évtizede az egyes katasztrófatípusoknak nem volt megfelelő gazdájuk.

Másodszor: miután gazda nélkül maradtak ezek az egyes katasztrófák - földrengés, viharok, hóátfúvás, bármilyen hatalmas széllökések -, a mozgatható szervezeteket, a tűzoltóságot, a honvédséget, a jelentősebb vállalatokat próbálták bevetni. A hadsereg létszámának viszont egy jelentős csökkenése történt. Ezért nem tudunk mi egyetérteni a kisebbik ellenzéki párt hadkötelezettség-eltörlésével, mert bizony most a belvíz-, árvízkárok bizonyítják, hogy mennyire nagy szükség van a sorköteles katonák erejére. Én is voltam egy évig katona, gondolom, a férfitagok közül nagyon sokan voltak, egyikünknek sem ártott meg 18-20 éves korunkban az egy-két évnyi szolgálat - ki mikor volt. Gyakorlatilag szeretném, ha mindig is megmaradna a sorköteles szolgálat, mert ilyen esetekben bizony be kell vetni a honvédséget.

A katasztrófavédelemmel kapcsolatos szabályozás eddigi kísérleteiről röviden:

A honvédelmi törvény a különféle védelmi bizottságok működésével összefüggésben rendelkezik ma a katasztrófavédelem meghatározott körű irányításáról is. A '96-ban elfogadott tűzvédelmi törvény a műszaki mentést a tűzoltóság hatáskörébe utalja, a közel azonos időszakban született polgári védelmi törvény pedig a békeidőszaki katasztrófaelhárítási feladatokról rendelkezik. A katasztrófavédelemről szóló törvénynek 1991-től számos változata született, közülük többnek a közigazgatási egyeztetése is megtörtént. Szakmailag talán a legelőremutatóbb volt az 1994-es változat, mely a megelőzés, az irányítás, a beavatkozás, a hatósági tevékenység és a finanszírozás szabályait is kellő alapossággal tartalmazta.

Most beszéljünk pár mondatot a jelenlegi helyzetről! A mostani polgári nemzeti kormány programja szerint a megváltozott veszélyhelyzetek kezelésére felkészült, a tűzoltóságba betagozódott polgári védelmi szervezetet kívánja működtetni. Ennek érdekében egységesíti az e feladatkörben tevékenykedők számára előírt munkamódszereket és hírrendszereket. Nagyon fontos itt a hírrendszer. A párhuzamosságok kiépítése egy ilyen szegény országban, ahol az erőforrások nagyon szűkösen állnak rendelkezésre hazánkban, azt mondom, nagyon ésszerűtlen dolog, tehát ezért a párhuzamosságokat nyilván még a hírrendszerek kiépítésénél is meg kell szüntetni.

Az egységes szervezet létrehozása érdekében tehát módosítani kívánja e törvényjavaslat a tűzoltóságról és a polgári védelemről szóló törvényeket, nagyon helyesen; itt a személyi, tárgyi és pénzügyi feltételeket is magában foglaló javaslatokat a tűzoltóság mint új szervezet kialakítására, amely magában foglalja a polgári védelmi vezetést, irányítást, ezzel a párhuzamosságok kiiktatását, a közös hír- és ügyeleti rendszer működtetését és - ami nagyon fontos - a meglévő épületek és eszközök kölcsönös használatát biztosítja.

Ezekkel az elgondolásokkal a meghívott külföldi szakértők alapjaiban egyetértettek, azt lényegében az Európai Unió és a NATO-tagállamok egy részében már kialakított rendszerrel összhangban állónak tartották, tehát azt hiszem, ebben már megfelelnünk az Európai Uniónak és a NATO-tagállamoknak is, ha ezt sikerül kialakítani.

A polgári védelem saját megoldási módjában nem követte a kormányprogramot, azt alapjában véve megvalósíthatatlannak tartotta, és akinek módja volt, erről a médiákban több ízben is olvashatott, tehát a polgári védelem vezetése kifejtette a véleményét. Mi ezzel természetesen nem tudunk egyetérteni, vagy legalábbis én, mint ahogy mondtam, aki a tűzoltóság prioritását mindenképpen elsődlegesnek tartom.

A törvénytervezetet kidolgozó bizottságban sem a tűzoltóság, sem a polgári védelem aktív szakemberei nem kaptak helyet. Tehát gyakorlatilag ez a törvényjavaslat vitájánál problémaként felvetődhet. A tervezet nem veszi figyelembe a kormányprogramban foglaltakat, amikor több tárca - például a Honvédelmi Minisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a KHVM, valamint a Miniszterelnöki Hivatal - is jelezte, hogy a tervezetet több szempontból is kifogásolhatónak tartja. Végül a közigazgatási államtitkári értekezlet után a kormány alkalmasnak tartotta a parlamenti vitára.

Most a IV. fejezetről szeretnék beszélni, a törvényjavaslattal kapcsolatos legfontosabb gondokról, hiszen a jóságát most nem kell dicsérni, hiszen nagyon sok jó koncepció, elgondolás van 59 paragrafusban leírva, de én most elsősorban a gondokról szeretnék szólni.

Gond az, hogy a törvényjavaslat adós marad a katasztrófák elleni védekezés irányítási rendszerének tételes, pontos, összefüggő szabályozásával. Ebből adódóan az egyes szervezetek jogosítványai közötti párhuzamosságok jönnek létre, és indokolatlanul kikerülnek az egységes irányítás rendszeréből azok a katasztrófák - a törvényjavaslat IV. fejezetében olvashatók -, amelyek felszámolására a katasztrófaelhárítás irányításában részt vevő szervezetek és az általuk irányított különféle szervek működnek közre.

Másodsorban a kormányzati koordinációs bizottság - amely ezt a nevet kapta a törvényjavaslatban - a legmagasabb szint, a kormány hatáskörébe tartozik, viszont ennek a bizottságnak, a kormányzati koordinációs bizottságnak az összetételéről a törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezést. Célszerű lenne ezért, tisztelt államtitkár úr, ha ezt nem végrehajtási rendelet foglalná magában, hanem alapelvi szinten - tehát elnök, elnökhelyettes, a konkrét feladatkörök megjelölésével -, a megelőzés, illetve a beavatkozás irányítása, valamint a pénzügyi alapok tekintetében is rögtön belekerülne normatív alapon a törvényjavaslatba.

Harmadszor: indokolt lenne, ha ezt a kormányzati koordinációs bizottságot a belügyminiszter úr irányítaná. Dr. Pintér Sándor belügyminiszter úr terjesztette elő ezt a törvényjavaslatot - teljesen egyetértünk -, de a törvényjavaslatban is benne kell lennie, hogy mindenképpen a belügyminiszter prioritását kellene biztosítani mindenféle katasztrófa esetén.

(18.40)

Miért mondom ezt? A belügyminiszter irányítása alá tartozik - most, hogy betagozódott a polgári védelem is - elsősorban a tűzoltóság, amely, mondom, a legelső lépcső, amelyik ma bármely katasztrófánál a területtel érintkezésbe lép; gázkitöréseknél, nagy közúti baleseteknél, láthatjuk mindenhol, a tűzoltóság az első, amely gyakorlatilag hadra fogható, és abban az állapotban van, hogy azonnal intézkedik. Indokolatlan lenne, ha ezt a szervezetet a belügyminiszteren kívül, illetőleg őt megkerülve, más ágazati, funkcionális vagy tárca nélküli miniszter, illetőleg a Miniszterelnöki Hivatal vezetője közvetlenül irányíthatná.

Indokolt, hogy a bizottság elnökhelyettese a pénzügyminiszter legyen abban az időszakban, amikor a különféle katasztrófamegelőzési munkálatok folynak, tekintettel arra, hogy a költségvetési források - erről már beszéltünk - nagyon szűkösen állnak rendelkezésre, és az esetleges tartalékalapok szükség szerinti felhasználására is nyilván elsősorban a pénzügyminiszternek van rálátása, információja, hogyan dönthetnek. Ugyanakkor egy-egy konkrét katasztrófa esetén a bizottság elnökhelyettese - lásd például most, a belvíz esetén - az az ágazati miniszter lehetne - például belvíz esetén logikus a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter -, akinek a szakterületét a katasztrófa a leginkább érinti. Abban az esetben, ha egy kiterjedt katasztrófa több ágazatot is egyformán érint, akkor az illetékes miniszterek - a belügyminiszter koordinálása mellett - látnák el helyettesként az irányítási feladatokat. A logika teljes mértékben ezt követeli meg, hogy ez így történjen.

A belügyminiszter gondoskodna a katasztrófavédelem egységes rendszerének központi döntés-előkészítő, információs-ügyeleti rendszerének létrehozásáról, működtetéséről.

A törvényjavaslat 12. §-ában a jelenlegi helyzetet hozzák vissza azzal, hogy katasztrófafajtánként védekezési munkabizottságokról rendelkeznek - ezt a szót használja a törvényjavaslat, hogy "védekezési munkabizottságok" -, és ezeknek a munkabizottságoknak a vezetőiként az egyes ágazati minisztereket jelölik meg. Ez a megoldás nem teszi lehetővé, hogy a bizottság elnöke egységesen tudja irányítani a katasztrófaelhárítást, ahogyan például az előbb említettem, közlekedési baleset, tűz, földrengés, árvíz, egyéb katasztrófák esetén.

A törvényjavaslat adós marad a hétköznapi feladatok szabályozásával. Miután a tűzvédelmi, illetőleg a polgári védelmi törvényből kiemeli ezen szervek vezetőinek irányítási és felügyeleti jogosítványait, fennáll annak a veszélye, hogy az irányítási és felügyeleti rendszer csak a jóval ritkább esetekben bekövetkező katasztrófák idejére vonatkozó jogosítványokat tartalmazza, míg a mindennapi feladatok tekintetében - tűzoltás, műszaki mentés s a többi - az új központi szerv a szükséges jogosítványokkal nem fog rendelkezni.

Az új központi szerv megnevezése BM Tűz- és Katasztrófavédelmi Hivatal legyen - ezt javasoljuk -, amely magában foglalja annak lehetőségét, hogy az egyes szakterületeknek megfelelően a hivatalon belül főigazgatóságok jöjjenek létre.

Garanciális kérdés, hogy az állami szinten működő megyei szervezetek feladatköre is törvényben legyen szabályozva, mert az egységes szervezeti rendszer csak ennek birtokában valósulhat meg.

Nagyon fontos a katasztrófák elleni védelemben a megelőzés. A megelőzés irányulhat a katasztrófa kiváltó okára - például robbanásmegelőzés - éppúgy, mint a károsító hatás elleni hatékony védelemre. A katasztrófák elleni védekezés döntő eleme tehát a megelőzés; az ezzel kapcsolatos követelmények megfogalmazásával több tekintetben adós marad a törvényjavaslat.

Mivel az időm eléggé véges, ezért a súlyos ipari balesetek megelőzéséről, elhárításáról szólok. Itt a nemzetközi egyezmények tartalmának beemelése a törvényjavaslatba jogtechnikailag és szakmai szempontból is egyaránt vitatható. Indokolatlan szűkítést is jelentenek, mert a katasztrófák a természeti jelenségek mellett a civilizációs jelenségekből adódóakat is magukban foglalják, amelyeknek csak egy részét teszik ki a súlyos ipari balesetek.

Célszerű lenne a tűzoltóságon és a polgári védelmen kívül a többi szerv feladatkörét is megfelelő módon rendezni. A fogalmak rendszere megfontolást igényel, melyek döntő többsége nem kialakult, egy részük ellentétben áll vagy nem felel meg más törvényekben használt és definiált hasonló fogalmakkal, illetőleg az Országgyűlés által elfogadott nemzetközi szerződésekben, egyezményekben használt azonos fogalmakkal.

A törvényjavaslathoz fűzött indokolás nem tartalmazza a törvény hatálybalépésével kapcsolatos költségkihatásokat, melyeket egy korábbi tervezet előterjesztése 22 milliárd forintban jelölt meg.

Végezetül arra kérem a tisztelt képviselőtársakat - gondolom, a tűzoltóság, a tűzoltó-parancsnokságok több képviselőtársamat is megkeresték -, 72 módosító indítványt nyújtottunk be, és szeretném, ha egységes logikai rendszer szerint ez alapján történne a törvény módosítása.

Köszönöm szépen. (Taps.)

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogyan nemrég a Fejér megyéből Komárom-Esztergom megyébe történő átcsatolása kapcsán Szárliget község esetében is igennel szavazott a Független Kisgazdapárt, így itt is természetesen mindhárom község, Tiszaug, Bakonypéterd és Lázi községek esetében is egységesen igennel fog szavazni, a következő ok miatt.

Általában 70-80 százalékban kinyilvánították akaratukat a választópolgárok abban a tekintetben, hogy más megyében legyenek. Én csak Szárliget példáját tudom említeni. Amióta néhány hónapja Komárom-Esztergom megyébe került, a lakók teljes megelégedésére történnek az életesemények a faluban. Hiszen eddig, mondjuk, 50-60 kilométert kellett a korábbi megyeszékhelyre utazgatniuk, akár a megyei kórházhoz vagy bármely esetben, most viszont pár kilométerre Tatabányától. Ugyanez van Bakonypéterd és Lázi községek esetében is. Győr közelsége, a Kisalföld vonzáskörzete miatt annyira egyértelmű, hogy Győr-Moson-Sopron megyéhez kellett csatlakoznia ennek a két községnek, hogy ez nem is lehet vita kérdése.

Másodsorban még egyszer: a következetesség a legfontosabb. A választópolgárok döntöttek. Ahogy a választópolgárok akaratát egy demokráciában, mondjuk, az országgyűlési vagy az önkormányzati választások esetében figyelembe vesszük, azt hiszem, a parlamentnek nincs joga mérlegelni a választópolgárok akaratát. Tehát ezért a Független Kisgazdapárt mindhárom esetben Tiszaug, Bakonypéterd és Lázi községek választópolgárainak akaratát támogatja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Eredetileg normál felszólalást szerettem volna, de annyira elhúzódott a vita, olyan sok kétperces hozzászólás volt, hogy én is csak egy kétperces hozzászólással szeretném az idejüket rabolni.

A szabaddemokrata képviselő asszony, Béki Gabriella beszélt a népességszaporodásról és a különböző országok tapasztalatairól. Tudomásul kell venni, hogy három hónap múlva belépünk a millennium évébe, s nemcsak ezeréves államiságunkat, hanem a kereszténység felvételének ezeréves évfordulóját is ünnepeljük.

Hit által kell gyermeket nevelni, és véleményem szerint házasság nélkül, csonka családokban nagyon is nehéz a gyermeknevelés. Tehát az ezeréves keresztény tapasztalatunk itt, Magyarországon, ebben a kultúrkörben az, hogy a társadalom alapja mindenképp a család, s hogy családban, és lehetőleg ne csonka családban nőjenek fel a gyermekek. Tehát ebből kell kiindulni.

Többen vagyunk nagycsaládosok ebben a teremben. Gondolom, hálát adhatunk Istennek azért, hogy a feleségek esetleg nem tudják - úgy mondják ma divatosan - megvalósítani önmagukat, hogy, mondjuk, egyetemi tanárokként is bármit elérjenek, s csak főiskolát végzett családanyák lesznek, de azt hiszem, nekik a legszebb hivatás az, ami esetleg egy háromszoros nagydoktori egy férfinál.

Szeretném ezért az ellenzéki képviselők figyelmét felhívni arra, hogy azt hittem, a családtámogatási dolgok, így a gyermekgondozási díj újbóli bevezetése abszolút egyetértéssel fog találkozni, és ezért kicsit megdöbbentőnek tartom ezt a pesszimista hangulatot.

(21.00)

A jövő évben a millennium évébe lépünk, ezért inkább éppen optimista hangulatnak kellene ebben lenni, és ehhez hozzájárul a kormánynak ez a családtámogatási rendszere. Szerintem itt abszolút nemzeti összefogással kellene ezt a kérdést kezelni, és nem mindenáron a kákán is csomót keresés jelleggel, hanem örülni annak, hogy a gyes valamikénti emelésével és a gyed újbóli beállításával egyáltalán nőnek a családtámogatások.

Sajnos letelt a két perc. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid felszólalásomban arra szeretnék választ adni, hogy a kormány programjában foglaltaknak megfelelnek-e a 2000. évi, az egyházak és intézményeinek tervezett támogatási előirányzatai.

Az egyházak és a velük szimpatizáló közvélemény megnyugvással vette tudomásul, hogy a polgári kormány nem csupán tárgyalt az egyházakkal és kötött megállapodást - korábban csak az egyikkel, a katolikus egyházzal -, mint az előző kabinet, hanem a protestáns egyházakat korábban ért sérelmeket rendezve, velük is olyan megállapodásokat kötött, melyek hosszabb távon biztosítják az iskolákat, kórházakat és a szociális otthonokat fenntartó egyházak közszolgálati intézményeinek működését.

Megkezdődött és reményeink szerint folytatódni fog a jogszabályok módosítása azért, hogy azok összhangban legyenek a különböző egyházakkal kötött hazai és nemzetközi szerződésekkel. Ugyanis elsősorban az előző ciklus végén elfogadott egyház-finanszírozási törvény és a hozzá kapcsolódó törvénymódosítások némelyike nem volt összhangban a már korábban elfogadott vatikáni egyezménnyel, és ma is korlátozza bizonyos fokig az egyházak mozgásterét.

A 2000. évi költségvetési tervezet néhány adata riadalmat keltett a közelmúltban. Azokból tudniillik úgy tűnik, hogy az egyházi műemlékekre, valamint az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára és egyéb beruházásokra lényegesen kevesebb jut 2000-ben, mint 1999-ben.

Valójában arról van szó, hogy feltehetően más területekre, például a millenniumi év kiadásaira kerültek át ezek a pénzek. Az lenne az érintettek, azaz az egyházak vezetői és az egyházak tagjai számára a megnyugtató, ha továbbra is pontosan, nevesítve el lennének különítve az egyházak rekonstrukcióira és beruházásaira fordítható források, és ezek elosztásába komoly beleszólásuk lenne a felhasználóknak.

Végül kiemelem, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének kérdése legalább annyira önkormányzati, vidékfejlesztési téma, mint egyházi. Hiszen a kiváltási összegek zömét az önkormányzatok kapják, és ebből új óvodák, iskolák és más korszerű közintézmények épülnek. Az önkormányzatok és esetenként az egyházak nagyon számítanak ezekre az összegekre. Az előző kormány az ingatlanok visszaadásának, illetve a kártalanításnak a határidejét tíz évvel meghosszabbította: 2011-ig kell az államnak megoldania a volt egyházi tulajdonok rendezését. Ugyanakkor a költségvetés eddig még egyetlen évben sem biztosított erre a valamelyest könnyített feladatra - tehát hogy tíz évvel eltolta a határidőt - elegendő fedezetet.

Így van ez a jövő évi tervezetben is. Véleményünk szerint a jövő évre tervezett 5 milliárd forintot 2-3 milliárddal meg kellene növelni - legalább két évig -, és utána érné utol úgy magát ez a folyamat, hogy 2011-ig befejeződhessen a volt egyházi tulajdonok rendezése.

Ha tételesen végigmegyünk az egyházak támogatásán, az egyházi közgyűjtemények fenntartásának támogatására 418 millió forint előirányzat van, ez 28 millióval több, mint az ez évi, tehát a '99-es. Az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára viszont nagyon kevés az 1 milliárd forint előirányzat. Ez 700 millióval kevesebb, mint ami idén ténylegesen rendelkezésre állt. Az egyházak nemzetközi tevékenységének támogatására 60 millió forintot irányoznak elő. Ez 10 millióval több, mint az idei, de jövőre - épp a millenniumi évvel kapcsolatban is - nagyon sok jelentős egyházi esemény lesz.

A hitoktatás támogatására - és a fő hangsúlyt erre szeretném helyezni - a kormányprogrammal összhangban - és nagyon helyesen - 1,8 milliárd forintot irányoz elő. Ez 100 millió forinttal több, mint az idei.

Mint köztudott, képviselőtársak, az előző években, a Horn-kormány idején nem támogatták - érthető okok miatt - a hittanoktatást, márpedig nagyon jól tudjuk, hogy egy nemzet jövője szempontjából meghatározó a jövő ifjúságának nevelése, és ahol hitre, erkölcsre nevelik a fiatalokat a hittanoktatás keretében, ott erős nemzet várható.

A szocialista évtizedekben, a szocializmus évtizedeiben, az elmúlt negyven évben a lelkészek, papok foglalkozhattak az idős emberekkel, vihették az utolsó kenetet, tarthattak időseknek bibliaórát - eggyel nem foglalkozhattak: az ifjúsággal. Hála istennek, a nemzeti kormány idején jelentősen fordult ez a helyzet, hiszen jelentős hittanoktatás zajlik az ország iskoláiban, óvodáiban, és akinek van módja különbséget tenni, az egyházi iskolákban - bár nagyon jelentősen lemaradva, nagyon nehéz anyagi helyzetben kezdett iskolákban, óvodákban - az ottani nevelés, nemcsak a pedagógiai nevelés, hanem az emberré nevelés, az isten-, haza- és családszeretetre való nevelés egyértelműen megmutatkozik az egyházi intézmények és a hittanoktatás javára.

Az egyházi alapintézmény-hálózat működtetésének állami hozzájárulása esetében - amit az szja-ból felajánlhatnak az egyházaknak - az országos tapasztalat az, hogy az adófizetőknek csak 10-15 százaléka rendelkezik úgy, hogy egyházának adja. Márpedig keresztény-keresztyén társadalom vagyunk, majd' mindenki megkeresztelkedett ebben az országban, mégis csak az adófizetők 10-15 százaléka adta oda személyi jövedelemadójának rendelkezésre álló részét az adott egyházának.

Ez talán abból adódik, hogy rossz ez a módszer, mert ma elszakadt a helyi gyülekezet. Nem látják az egyháztagok, hogy az ő templomukra, az ő egyházi óvodájukra, egyházi intézményükre adják, mint ahogy a korábbi évtizedekben, a legnehezebb kommunista időszakban is volt, hogy tudták az egyháztagok, hogy ők milyen közvetlen célra adják az összegeket. Ma, amikor egy összegyházi technikai számra adják oda, nem látják, hogy az hogyan csordogál vissza az adott gyülekezetbe. Ezért már nagyon sok teológus azt mondja, hogy sokkal jobb lenne az a módszer, amikor nem egy közegyháznak, hanem az adott egyes gyülekezeteknek juttatnák az adófizetők, így nyilván megszűnhetne az a közöny, ami jellemző.

Nagyon fontos, hogy a kiegészítő oktatási normatívát ne csökkentse az állam. Ami az idén rendelkezésre állt, szeretnénk, ha ugyanez jövőre is az egyházak - valorizáltan természetesen, az inflációval növelt értékkel - rendelkezésére állna.

A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésével összhangban az arra jogosult egyházak járadékösszege az előírt értéknövelési kötelezettséggel is számolva - a '99. évben kötött megállapodásra is figyelemmel - 5,4 milliárd forint lesz, tehát ez 1,8-del több, mint ami az idén állt rendelkezésre.

(10.20)

Az egyházat közcélú tevékenysége folytatásához szükséges ingatlan megszerzéséhez segíti, hiszen kimondja az 1997. évi törvény, hogy a kormány jogosult a korábban jelentős ingatlanvagyonnal nem rendelkező egyházat közcélú tevékenysége folytatásához ingatlanmegszerzéssel segíteni. E célra jövőre 50 millió forint előirányzatot biztosítanak.

A legkényesebb kérdés a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése. Mint ahogy elmondtam, a 2000. évre, jövőre erre 5 milliárd forintot irányoznak elő. Bízom abban, hogy a három kormánypárti képviselő tegnap benyújtott - majd a frakciók jóváhagyásával és a szavazáskor történő támogatással - módosító javaslata biztosítja majd szavazáskor, hogy a jelenlegi előirányzat szerint összességében közel 1 milliárd forinttal több lesz a jövő évi előirányzat, mint ami az idén az egyházak rendelkezésére állt. Bizony, ez a közel plusz 4 milliárd - amelyet a kormánypárti pénzügyi szakértő képviselők benyújtottak a nevünkben - ezt lehetővé teszi.

Befejezésül elmondanám, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egyházak támogatásáról miért kell szólni. Most nem arról beszélnék, hogy holnap ünnepeljük '56-os forradalmunk dicső napját, és hozhatnánk március 15-éről vagy a magyar forradalom jeles napjairól és lánglelkű forradalmárainkról is idézetet. Befejezésül arra kérem képviselőtársaim figyelmét és támogató szavazatát, hogy az egyházakat azért támogassák, mert nem saját maguk javára, hanem az egyes emberek, szegények, kisemberek javára fordítják a pénzt, mint ahogy ez a történelemben volt. A nemzeti liberalizmus híve, a reálpolitikus Deák Ferenc szavaival fejezem be felszólalásomat, aki Istent és szeretetét, az istenfélelmet kevesebbnek mondta, mint az említett forradalmárok vagy a zsoltáros, aki azt mondta, hogy boldog ember, aki az Urat féli, de Deák Ferenc is többször elmondta - ezt illő itt is, a költségvetési vita során is elmondani -, hogy amit erőszakkal vesznek el egy nemzettől, azt a Jóisten még jóra fordíthatja, de amiről önként lemond egy nemzet, az örökre elveszik a nemzet számára.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon fontos a társadalom szempontjából is, hiszen nagyon sok építésztechnikus keresett meg bennünket, képviselőket pár éve ezzel a problémával, hogy a kormányzat végre benyújtotta a T/1757. számú törvényjavaslatot, a tervező- és szakértőmérnökök, valamint az építészek szakmai kamaráiról szóló törvénymódosításról.

Eredetileg '96-ban, amikor a törvény elkészült, a kamarák lényegében csak a saját tagjaik tevékenységével kapcsolatban gyakoroltak hatósági jogköröket. Ez a helyzet megváltozott a '97. évi LXIV. törvénnyel, amely további két évvel meghosszabbította a korábban mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező, de a kamarai tagságra nem jogosult személyek számára is a jogosultságokat.

Szeretném idézni az 1997. június 23-án, az Alkotmánybíróságon ebben a témakörben történt különvéleményt, Zlinszky János alkotmánybíró különvéleményét, aki a következőt mondta el: "A jogbiztonság többek között megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. Az építéstervezési jogosultság korábbi jogszabályok szerinti feltételei jelenleg is hatályosak, az indítvánnyal támadott kamarai törvény azokat nem helyezte hatályon kívül, és meg sem változtatta."

Véleményem szerint - mondja Zlinszky János - azok, akik a korábbi jogszabályok alapján a szakmai tapasztalatukra és gyakorlatukra tekintettel egyetemi vagy főiskolai végzettség nélkül voltak jogosultak tervezésre vagy szakértői tevékenységre, a törvény által adott 180 napos határidő alatt a felsőfokú végzettséget megszerezni képtelenek - gondolom, ezt mindenki belátja -, esetenként életkoruk mellett tőlük el sem várható, hogy a jelenleginél magasabb fokú oklevél megszerzésére vállalkozzanak. Azzal, hogy a kamarai tagság kötelező, egyetértek, ezt helyesnek tartom. Ha azonban ez kialakult életpályák tönkretételét eredményezi, akkor a szabályozás nem elvileg és általában, hanem részletkérdésekben diszkriminatív. - És sorolhatnám az indokokat.

Ezért köszönet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, hogy beterjesztette ezt a törvényjavaslatot. Itt nemcsak pár ezer embernek a jogosultságáról van szó, hanem társadalmi igény van arra, hogy általában azok az emberek, akik adott lakóhelyükön, a környezetükben nagyon kevés pénzért egy egyszerű átalakítást megterveznek, levezényelnek, ellátják a művezetői feladatkört, továbbra is végezhessék munkájukat.

Ez nemcsak a munkát vállalók szempontjából, hanem a munkaadók, az egyszerű emberek, az állampolgárok szempontjából is nagyon kívánatos, hiszen nagyon szegény a társadalom, és ma nyilván a helyben lévő emberek, akik ezt a munkát évtizedek óta teljes szakmai hozzáértéssel végzik - hatalmas középületeket is építettek ezek az emberek -, ezt a feladatot, az említett úgymond lakossági szolgáltatást kell, hogy a továbbiakban is végezhessék. Tehát teljesen jogos, hogy akik eddig, hosszú évtizedekig, életpályájuk során megfeleltek ennek a szakmai elvárásnak, tovább is folytathassák ezt a tevékenységüket.

Én is mérnökember vagyok, nagyon sokan ülünk itt, mondjuk, nem tervezőmérnökként, hanem agrármérnökként, vagy egyéb szakterületen szerzett mérnöki diplomával, de nagyon jól tudjuk a gyakorlatunkból is, hogy azokat a technikus vagy felsőfokú technikumot végzett embereket, akik hosszú évtizedekig a gyakorlatban megszerzett tudásukkal egy adott szakterületen kiváló munkát végeztek, igenis, nem lehet kizárni ebből. Az, hogy a kamara őket névjegyzékbe veszi és díjat fizetnek, de rájuk a kamarai tagság nem kötelező, és nem is létezik a kamarai tagság számukra, egy közbülső megoldás.

(16.30)

Hogy nem gyakorolhatnak felettük etikai fegyelmi felügyeletet - szerintem maga az élet gyakorol ezekkel az emberekkel szemben felügyelet. Nyilván azok a technikusok, akik nem tudják elvégezni, nem fognak munkát kapni, de eddig is lakossági szolgáltatást végeztek, vagy akár a középületeknél dolgoztak a tervezésben, vagy építészként, ezek az emberek helytálltak, és nagyon is jogosultak arra, hogy továbbra is elvégezhessék ezt a munkát.

Ezért a törvényjavaslat új 52/A. §-sal megoldja a technikusoknak ezt a problémáját. Üdvözlendő az, hogy a saját családi célra történő tervezést a mérnököknek is lehetővé teszi, akik korábban erre nem voltak jogosultak. Ezzel még jobban segíti bizonyos feszültségek megoldását az országban. Ez a törvény az én részemről azért örvendetes és azért üdvözlendő, mert olyan gyakorlati kérdésre adott végre választ ez a T/1757. számú törvényjavaslat, amellyel fogadóórákon a képviselők lakókörnyezetükben találkoztak. Végre egyértelműen egy gyakorlati probléma megoldását célozta meg az adott tárca, és ezt a magam részéről üdvözlendőnek tartom. A Független Kisgazdapárt támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! T. Asztalos Ildikó képviselő asszony önkéntes-kötelező tagságról és a jelenlegi állapotokról, tehát a törvénytervezetnek a rossz oldaláról, a rossz pontjairól beszélt. Én viszont azt mondom, hogy egy kormánynak kötelessége cselekedni akkor, amikor az állampolgárok változtatást igényelnek.

1994-ben a XVI. törvény előkészítésekor úgy döntött az akkori politikai elit, hogy gyakorlatilag nem a régi, ami a húszas-harmincas években Magyarországon is bevált, hisz volt akkor is mezőgazdasági kamara, amely akkor érdek-képviseleti jogkörrel is rendelkezett, úgy döntött, hogy kiveszi az érdekképviseletet, kiveszi a gazdasági kamaráknak a lehetőségéből, köztestület lesz, és bizonyos hatósági feladatok mellett három gazdasági kamarát állított föl. Az élet sajnos, nem bizonyította a XVI. törvénynek a jóságát. A legtöbb vitát a kényszertagság váltotta ki.

Önnek, képviselő asszony, akkor lenne igaza, ha csak a gazdasági kamarák vezetőihez fordulnának az állampolgárok, akkor egyetértenék. De mi a gyakorlat? Megtörtént tíz éve, igen, a politikai rendszerváltozás Magyarországon, de gazdaságpolitikában nem. Jelenleg egy átmeneti korban élünk. Az átmeneti korban pedig az állampolgárok kihez fordulnak? Természetesen a kormányhoz, és a kormányt hibáztatják; ennek kifejtésére két percben nincs lehetőség, de majd egy másik kétpercest is kérek. Teljesen jogos az, hogy a kormánytól várják a segítséget, a kormánynak pedig nincs más lehetősége jelenleg, mint az, hogy ezzel a törvénymódosítással gyakorlatilag a kényszertagságot megszüntesse, mert ez olyan társadalmi feszültséget okozott a társadalomban, amit előttem már több képviselő úr kifejtett. Köszönöm szépen.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Örülök, hogy a Szocialista Párt ilyen mérvű érdeklődést mutat gondolataim iránt. A következő: harmadik köztársaság, Magyar Köztársaságot kihirdették tíz éve, '89. október 23-án, politikai téren megtörtént a rendszerváltozás. A gazdaságpolitikában nem történt meg. Képviselő asszony, ön azt mondja, hogy piacgazdaság van. Igen. De a piacgazdaságnak a megyei, helyi szinteken kik a megjelenítői? Én önt a következőképpen tájékoztatom.

'88-ban, mikor megindult, úgymond, a spontán privatizáció, általában kinek volt lehetősége, hogy hozzájusson az állami, szövetkezeti és egyéb vagyonhoz? Önnek elújságolom: általában az adott egypártrendszerhez kapcsolódó régi kommunista vezetőknek. Mondjuk ki ezt a szót! Természetesen hozzájutottak a tíz év alatt olyan vállalkozók is, akik elkezdték egyszerű lakatosként - ismerek nagyon sok ilyen embert -, és ma már több tíz embernek munkát adó középvállalkozókká váltak. Adja Isten, hogy mind több legyen, mert akkor lesz polgári köztársaság Magyarországon, ha mind több gazdag polgár lesz! De a spontán privatizáció folytán az említett egypártrendszerhez kötődő emberek jutottak általában nagyon könnyen ahhoz a vagyonhoz.

Tisztelt képviselő asszony és Tokár képviselő úr, ez itt a lényeg, önök nem vették észre! Ez itt a lényege, hogy azért nem tudta a három köztestületi kamara is betölteni azt a célját, mert én csak az agrárkamara oldaláról mondom, egy-két megye kivételével általában az a régi kommunista vezető lett a vezetője. Az egyszerű parasztok, őstermelők és a többiek nem fognak oda bemenni, még ha erőszakkal vinnék oda, sem, mert azt mondja, hogy ugyanaz a kommunista vezető próbálja ma, csak esetleg más színbe átváltoztatva. Ilyen egyszerű, nagyon egyszerű a magyar politika, helyi szinten ez így valósult meg! Ezért nem tudta betölteni az a köztestületi kamara, amit gyakorlatilag kellett volna, hogy a XVI. törvény betöltsön, és ezért nem akarnak az emberek.

Majd a következő két percben természetesen még (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a stúdiumot folytatom tovább.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Wiener képviselő úr, ön összekeverte Gizikét a gőzekével. (Moraj az MSZP soraiban.) Én természetesen a XVI. törvényt mondtam és a harmadik köztársaságot említettem - elég közel ül hozzám -, esetleg nézze majd meg később a jegyzőkönyvben. Természetesen a harmadik köztársaságról beszéltem 1989. október 23-án. De most ne történelemórát tartsunk, bár szívesen kiállok önnel akár történelmi kérdések megvitatásában is.

Most a probléma a következő: önök továbbra is azt mondják, hogy '88 óta a magyar politikai helyzet megérett arra, hogy folyamatosan áttértünk, és már piacgazdaságban élünk. Nem igaz, tisztelt képviselő úr! Egy átmeneti korszakban élünk. Körömi képviselő úr egy Baranya megyei tapasztalatát mondta el, én ugyanezt mondhatom el az ország 19 megyéjében agrárfórumokon és egyéb rendezvényeken való részvételemről, mindenhol kifogásolták ennek a XVI. törvénynek a passzusait és a kényszertagságot, a kötelező tagdíjfizetést. Nem a pár ezer forint irritálja elsősorban az embereket, hanem az, hogy amellett nem igen kaptak valódi szolgáltatást, és azok a kamarai vezetők, tisztelet a kivételnek, külföldi utazásokra, egyéb más célokra, és nem pedig az adott tagok szolgáltatásaira költötték a pénzt. Mi következik ebből? Ezen változtatni kell!

Igenis, Fónagy államtitkár úr és a T/1610. számú előterjesztés nagyon jó és egy társadalmi igényt fejez ki. Még egyszer mondom, ebben az átmeneti időszakban önök hiába várják azt, hogy a köztestületek a gazdaságszervezést, amelyre a XVI. törvény 1994-ben adaptálta ezt a három gazdasági kamarát, ezt megoldják. Bebizonyította az élet, hogy a három gazdasági kamara nem tudta megoldani a gazdaságszervezést, mindenhol az adott kormányra - gondoljanak a piaci zavarok problémájára - lőcsölik a problémákat, tehát az adott kormánynak igenis változtatni kell, ha valami rosszul megy. A változtatás pedig egyelőre ezt a lehetőséget hozza magával, hogy két gazdasági kamara legyen, és a kényszertagság megszűnjön.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Wiener képviselő Úr! Nagyon helyesen világította meg ezt a történelmi aspektust. Valóban 1994-ben, még az Antall-boross kormány idején született a törvény. A Független Kisgazdapárt akkor sem értett egyet vele. Én akkor nem voltam képviselő, de a párt akkori független képviselői sem szavazták meg, és természetesen a Független Kisgazdapárt tagsága sem értett egyet a kötelező tagsággal. Azóta sem értünk egyet vele.

Körömi képviselő úrral értek egyet, akinek két perc alatt módja volt kifejteni, hogy mi az önkéntes tagság előnye. Magam ugyanazt mondom. Ebben az úgynevezett átmeneti gazdaságpolitikai helyzetben, piacgazdaságban teljesen indokolt, hogy egy adott pénzért, ha csak pár ezer forintért is valami szolgáltatást kapjon, és mindig akkor van annak értéke. Gondolom, ön is egyetért velem abban, képviselő úr, hogy csak annak van az emberek előtt értéke, amiért megdolgoztak. Amit ingyen kapnak - ez akár egy kamarai vezetésre is vonatkozhat -, nem tudják eléggé becsülni. Ha az önkéntes tagságért úgymond versenyezni kell, és versenyhelyzetben szolgáltatást kell adni azért, biztos, hogy sokkal jobban meg fogja becsülni a kamarai tag is, hiszen itt egyértelműen kimondja a T/1610. törvényjavaslat, hogy akik a kamara tagjai lesznek, választhatók. Tehát azok lesznek választhatók, akik önként vállalják a tagsággal járó kötelezettséget, például a tagdíjfizetést.

Így ezáltal felértékelődik ez a pozíció, és a legjobb ember legyen e kamarák vezetője. Még egyszer figyelmeztetem önöket a két világháború közötti időszakra. Például a mezőgazdasági kamara, amely érdekképviselettel is rendelkezett abban az időszakban, betöltötte, és valóban a legjobb gazdák, a legtehetségesebb emberek voltak az adott kamarai vezetők. Ma sajnos, 1994 óta nem a természetes kiválasztódás folytán történt a kamarai vezetők kiválasztása. (Közbeszólás: Választása!), választása.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Lotz képviselő úrnak mondom, hogy természetesen én is - mint kisgazda képviselő - abban vagyok érdekelt, hogy a tíz év alatt, '89 óta megtörtént politikai rendszerváltás intézményrendszereit jónak értékeljük, és természetesen hogy az Európai Unió és az egész világ elismerje a magyar eredményeket. Azt hiszem, ebben minden politikai párt képviselője egyetért. Tehát azt, hogy az Állami Számvevőszék, az Alkotmánybíróság és a többi demokratikus politikai intézményrendszer kialakult, csak üdvözölni tudja minden magyar ember.

De amikor a demokratikus önigazgatási elv alapján a gazdaságpolitikáról, a gazdasági szervezetekről beszélünk, már nem ennyire rózsás a kép. Az előbb ezekre gondoltam, tisztelt képviselő úr, mielőtt félreértené a szavaimat. Tehát azt mondtam, hogy a gazdaságpolitikában, a gazdasági életben nem történt meg a teljes rendszerváltozás. Indokom a következő: igaz, elhangzott, hogy még az Antall-boross kormány idején, '94 elején született meg a XVI. törvény, viszont a végrehajtása, az adott területi kamarák, tisztségviselők megválasztása már természetesen a Horn-Kuncze-kormány idején történt meg. És így nézzük a helyzetet!

Az emberek hozzászoktak a szocializmus évtizedeiben a közömbösséghez. Hirtelen jött az a teher az adott vállalkozókra, emberekre, hogy a demokratikus önigazgatási elv alapján válasszanak maguknak vezetőket, szervezzék meg a civil társadalmat, mint ahogy Rákosiék előtt, a két világháború között, legalábbis csíráiban, Magyarországon is megszerveződött a civil társadalom. Ez nem történt meg!

1994-ben, továbbra is azt mondom, egy-két kivételtől eltekintve, nem a demokratikus önigazgatási elv alapján történt meg a tisztségviselők választása. Körömi képviselő úr már mondott erre példát, én is mondhatnék 177 esetet. És még egyszer elmondom, nemcsak a tagdíj, hanem pontosan a választási (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) módszer demokratikus hiánya okozta azt, hogy az emberek nincsenek megelégedve a kamarákkal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Örülök, hogy Ékes József képviselő úr nem ellenzéki képviselőként beszélt arról, hogy másfél év alatt - bár közel öt éve működnek a gazdasági kamarák, de az utóbbi másfél év alatt - majdnem azt tehetnénk, hogy a polgári nemzeti kormány ideje alatt erősödött meg a kamarai szervezőmunka és egyáltalán a gazdasági kamarák szervező tevékenysége, amelyben ő, Ékes József képviselő úr nagy pozitívumokat lát, de mi, viszonylag sok kormánypárti képviselő ennyire optimistán nem látjuk ezeket a kérdéseket.

T. Asztalos Ildikó és több szocialista képviselő úr is beszélt a kötelező regisztrációról, azokról a feladatokról - például az agrárágazatban, amelyet én is jobban ismerek, borhamisítás, húskérdés, az Európai Unióban való élelmiszerminőség-biztosítás kérdései -, amelyekben valóban a gazdaságszervezés, ellenőrzés tekintetében nagyon fontos feladatokat tudnának a gazdasági kamarák betölteni.

Ezt senki nem vitatja. De ahogy elmondtuk az általános vitában is egypár kétpercesben, én is elmondtam, teljesen egyetértek Babák képviselő úrral abban, hogy a közhatalmi feladatok gyakorlását egyelőre mindenki az államtól várja. A Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára, Fónagy államtitkár úr, amikor elmondta az expozét, és válaszolt az általános vitában is több kérdésre, éreztette, hogy általában az emberek az államtól várják ebben az átmeneti korszakban a megoldásokat. Hosszú idő kell, és pont a kamarák érdekében, nehogy tönkretegyük a kamarák hírnevét, szükséges, hogy a kényszertagságot megszüntessük, és valóban, a kamara elérje azt a feladatát, hogy majd önként vállalják az emberek a kamarai tagságot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a két perc leteltét.) Azt hiszem, így tudunk elsősorban segíteni a kamaráknak is.

Köszönöm szépen.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elsősorban nyilván az ellenzéki képviselőkhöz szólok, bár e parlamenti vita eddigi másfél óráját nem az a hangulat jellemzi, hogy a kormánypárti és az ellenzéki képviselők meg tudnák győzni egymást.

A kormány, az igazságügy-miniszter és a kormánypárti képviselők is tettek kompromisszumos engedményeket az ellenzéki felvetésekre. Amikor a Kupolacsarnokba bemegyünk, a 27 méter magas kupolába - amely jóval magasabbnak látszik az elrendezése folytán -, látjuk az Árpád-házi királyokat, Anjou-királyokat, az erdélyi fejedelmeket, és megfér még a három osztrák császár is, akik, nem mindig vagyok biztos benne, hogy a magyar érdekeket képviselték, de mégis magyar királyok lettek. A legnagyobb fejedelmünknek, vezérlő fejedelmünknek, Rákóczinak csak egy kis dombormű jut oda, de megmutatjuk minden látogatónak.

A magyar nemzeti történelemhez hozzátartozik, hogy igenis a nyugati kereszténységhez csatlakoztunk. Én mint református pap gyereke, egyházmegyei főjegyző tudom, hogy a kereszténység, a felvétele után majd 500 évvel megreformálódott, és a reformáció is beleértendő, a keresztyénség is beleértendő a kereszténységbe. Érdekes módon nekem, keresztyénnek nem okozott sohasem gondot a keresztény.

Akkor, tisztelt ellenzéki képviselők, önöknek miért okoz ez olyan fájdalmat, fizikai, szellemi fájdalmat, hogy amikor ezer éve, és hogy most 1001 vagy 997... -, tény, hogy 2000. január 1-jére, a millennium évére tesszük a magyar államiság és a magyar kereszténység felvételének évfordulóját, amely lehetővé teszi, hogy most itt ülhetünk, e történelmi padsorok között, akkor miért akadályozzák meg azt, hogy ez a törvény konszenzussal megszülessen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bauer képviselő úr mondta, hogy ez nem konszenzus, mert előtte kellett volna az ellenzéki pártok véleményét is kikérnie a kormánynak. Nyilván az idő - 2000. január 1-je - sürget; teljes körű egyeztetést soha nem végeztek, amióta magyar parlamentarizmus van. Természetesen voltak egyeztetések, de olyanra, hogy mindenki véleménye egyezzen, és úgy szülessen meg egy törvénytervezet, amit a kormány beterjeszt, nemigen volt példa.

Viszont attól, hogy, mondjuk, az országalma ott van Szent István kezében a szobron a Kupolacsarnokban - az országalma, a jogar, a jelképek -, soha egyetlen vendég, aki megérkezett a Parlamentbe - még talán a szocializmus alatt sem -, nem hitte azt, hogy ma Magyarországon királyság van.

A Kisgazdapárt, amely '45-ben a köztársaság letéteményese volt, amely a köztársasági elnököt adta, mi, kisgazdák el tudjuk fogadni, történelmi tradícióink, eleink, a Független Kisgazdapárt akkori vezetőinek politikai örökségét tudja vállalni a Független Kisgazdapárt a köztársaság kikiáltásában - akkor nem tudom, hogy önök, a liberálisok vagy a Szocialista Párt miért nem tudja vállalni azt az örökséget, hogy a nemzeti egységnek egyértelműen a Szent Korona, a magyar államiságnak természetesen Szent István államalapítása a kezdete.

Azóta, ezer éve természetesen sok minden történt, de ha azt az indulást, azt a történelmi tettet, amelyet Szent István, az Árpád-házi királyok és eleink tettek, egy emléktörvénnyel megünnepelné a parlament, a nemzeti egységet tudná jelképezni. Szerintem itt el kell vonatkoztatni a konkrét jelképektől, és valóban a konszenzust, a nemzeti egységet nagyon könnyen meg lehetne teremteni, ha most ezeket a presztízskérdéseket - hogy ki kezdte először, ki mondta ki először az első mondatot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ki engedett - önök félretennék.

Köszönöm szépen.

(16.40)

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Azért bátorkodtam ehhez az országgyűlési határozati javaslathoz hozzászólni, hiszen az előző négy év alatt, 1994-től 1998-ig, mint ahogy az előbb Kis Zoltán képviselő úr is célzott rá, szinte havonta napirenden voltak ezek a kérdések, azzal a különbséggel, hogy akkor nem a szocialisták és az SZDSZ-esek adtak be különböző országgyűlési határozati javaslatokat, hanem mi, ellenzéki képviselők, nagyon kis létszámban jelen lévő ellenzéki képviselők. Különböző ágazati témákban próbáltunk segítséget kérni a kormánytól, sertéságazat, gabonaágazat, és sorolhatnám az 1994-től 1998-ig terjedő ellenzéki képviselői időszakunkban lévő problémákat, és vártunk a kormánytól segítséget, hogy adott kérdésben ne csak tekintse át, valóban, mint ahogy elhangzott egy ellenzéki képviselőtől, hanem hozzon sürgős intézkedést, tegyen le koncepciót, akár a terméktanácsokra, akár az agrárrendtartásra.

Annak, hogy én mégis szót kértem, az oka a következő: örülök, hogy a mezőgazdasági bizottság mint bizottság - tehát nem kormánypártiak és nem külön ellenzékiek, hanem együtt a mezőgazdasági bizottság - tette ezt az országgyűlési határozati javaslatot H/2532. számon, és azért nagyon örülök, hogy szóba kerülhet a Parlament falai között ez a téma, mert elsősorban valóban a kistermelőket sújtja a beszállítói biztonság hiánya, és ez nem 1994-től vagy 1998-tól ered, hanem sajnos 1988-tól, amikor az úgymond spontán privatizáció beindult, és sajnos az 1990-ben megalakult kormány idején is folytatódott tovább az az általunk nagyon sokszor kritizált és jogosan kritizált - a Független Kisgazdapártot értem ez alatt - privatizáció, amely az élelmiszeripart gyakorlatilag főleg külföldi, de akár a magyar magántőke kezére úgy juttatta, hogy semmi érdek, amely a kistermelői beszállítói biztonságot garantálhatta volna, nem érződött.

Itt többen említést tettek arról, hogy a MOSZ, az akkori kormánypártok a jövedelemkockázati alap létrehozását az előző ciklusban kezdeményezték; annyit azért megjegyzek, hogy 1994-ben, amikor az agrártörvény megalkotásra került, az én javaslatomban, kisgazda javaslatban került be az, hogy a miniszter, amikor beszámol a parlament előtt a mezőgazdaságról, a mezőgazdaság állapotáról, akkor a termelők jövedelemviszonyairól is számoljon be. Ez gyakorlatilag kisgazda kezdeményezésre került be, és azt hiszem, ez a kulcskérdés, a jövedelemkérdés. A jövedelem mellett nyilván a biztonság a mezőgazdasági termelésnek az alapja. De nézzük meg, hogy hogyan működnek a terméktanácsok!

Az a furcsa helyzet állt elő ma a magyar agrárágazatban, hogy az intézményi rendszer kiépült, megvannak a terméktanácsok, megvannak az igazgatási szervezetek, tehát teljesen ép és az Európai Uniónak is megfelel az intézményi rendszerünk, de sajnos például a terméktanácsok működésével jelentős problémák vannak. Említette Kis képviselő úr a Tej Terméktanácsot; több mint 30 terméktanácsnál, ha most elkezdenénk elemezni, valóban rövid lenne az a pár perc, ami rendelkezésre áll. Én azt tapasztalom az országot járva, hogy nagyon kevés terméktanács tudja betölteni azt, amire hivatott, magyarul, hogy az egész termékpályában részt vevő összes termelő, feldolgozó, értékesítő, és a többi, tehát mindenki, aki adott termékpályában részt vesz, az előállítástól az értékesítésig, megfelelő súllyal és biztonsággal képviseltethesse magát.

Én mint kisgazda, természetesen azt szeretném, ahogy az Európai Unióban családi gazdaságokra épül a mezőgazdasági termelés, természetesen ott is a családi magángazdaságok utána szövetkeznek, a jó értelemben vett szövetkezések, társulások megvannak, sőt a másodlagos, harmadlagos szövetkezéseknek is példája van. Pár napja tartottuk a Kertészeti Egyetemen a Hangya Szövetkezetnek, az új típusú szövetkezeteknek a küldöttközgyűlését. Kérem, ott is elhangzott sajnos az a kiszolgáltatottság, és én azért kérem önöket, hogy ne csak a kormánytól várják a segítséget, és bár a bizottsági önálló indítvány jó arra, hogy nemcsak kormánypárti, hanem összbizottsági szinten kérik a kormányt, hogy tekintse át a mezőgazdasági termelők beszállítási biztonságát, de önök is, akik például az ellenzéki oldalon ülnek, és a MOSZ vagy az egyéb érdekképviseletek, amelyek lehet, hogy éppen most demonstrációra készülnek, és azoknak az érdekében szólalnak fel, próbálják azt a társadalmi közmegegyezést elősegíteni, amely igenis nagyon indokolt lenne abban a kérdésben, hogy például ez az országgyűlési határozati javaslat is elfogadtassék. És valóban a kormányt úgy segítsék önök, ez a kérésem önökhöz, például a kormánynak az a jogosítványa, hogy a szakminiszter a terméktanács elnökét indokolt esetben leválthatja, benne van ugyan a törvényben, de ez valóban akkor olyan társadalmi közegben legyen, hogy ha rosszul működik egy terméktanács, és ha a szakminiszter ezt megteszi - az előbb említett esetet mondom -, akkor utána szerintem az összes napilap azzal lenne tele, hogy hogyan merte a szakminiszter leváltani a rosszul működő terméktanács elnökét.

(11.50)

Ilyen apró kérdéseken múlik az, higgyék el, képviselőtársak, hogy egy adott terméktanács be tudja-e tölteni a feladatát, vagy nem tudni ellátni a feladatát. Hogy a terméktanácsok mint intézmény, ami hivatott lenne arra, hogy egy adott termékpálya ügyeit megfelelő módon képviselje, például az adott termelő beszállítói biztonságát is garantálni tudja, ahhoz az kellene, hogy olyan társadalmi hangulat, közhangulat legyen az agrárium szereplői között, ami lehetővé tenné ilyen esetekben, indokolt esetekben az intézkedést.

Az előző kormány idején, még egyszer mondom, 1994-től 1998-ig, az volt jellemző a magyar parlamentben, hogy nagyon sok, több tucat országgyűlési határozati javaslatot betettünk az egyes ágazatokra, tehát nem így, globálisan mint most a mezőgazdasági termelők beszállítási biztonságáról, hanem az adott egyes ágazatoknál - sertés, szarvasmarha, gabonaágazat, sorolhatnám -, és sajnos leszavazásra kerültünk. Ezen nem kell csodálkozni, Farkas képviselőtársam, hogy leszavazzák önöket, önök is leszavaztak az előző ciklusban minden egyes ellenzéki próbálkozást. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Csatári József tapsol.) Így működik a parlament. De természetesen azt szeretném elérni, hogy ami bizottsági szinten ide, a parlament elé került... - és ezért vagyok optimista, hogy egyáltalán a parlament elé került, és ahogy nézem, például a foglalkoztatási bizottságban is 16 igen, 0 nem, 2 tartózkodás mellett alkalmasnak találták ezt az országgyűlési határozati javaslatot, tehát valóban van igény a társadalmi közmegegyezésre.

Önöket arra kérném, ne biztassák demonstrációra és különböző pótcselekvésekre az embereket, hanem abban a kérdéskörben, amellyel, mondjuk, a szaktárca rendelkezik, jelen esetben a terméktanácsok működtetésével, adják meg a segítséget az adott szakminiszternek, hogy valóban be tudja tölteni ezt a jogosultságát, amivel rendelkezik. A másik: mindenképpen jó lenne, ha az agrárrendtartási törvény, amely nagyon sok feszültséggel telített, és az agrártárca - amely kevés forrással rendelkezik, és mindazok, amik feszítik az agráriumot - között olyan közmegegyezés legyen, hogy az agrárium szereplői üljenek le, döntsék el, hogy melyek a fontos dolgok, egyszerre nem lehet száz fronton nyitni, hanem súlyozni kell a problémákat.

Eddig mindig az volt a jellemző, hogy amikor már kiütött egy Mizo-ügy, egy Solami-ügy vagy bármilyen aktuális ügy, ez elsősorban abból adódott, hogy a '90-es évek elején, sőt '88-tól kezdődően, a spontán privatizáció folytán sajnos külföldi kézre jutott vagy olyan kézre jutott az élelmiszeripar, a feldolgozóipar, ami többségében nem a magyar termelői érdekeket szolgálja. Most oda kellene eljutniuk az agrárium szereplőinek, a társas vállalkozásoknak, a családi magángazdaságoknak vagy az azokból alakult új típusú szövetkezéseknek is, hogy olyan közmegegyezés legyen, hogy valóban ezt a beszállítói kört segítse. Sajnos ennek nem látom a nyomait, hogy ilyen közmegegyezés történne a mezőgazdaságban.

Kívánom önöknek, hogy azok között, akik ma akár a mezőgazdasági bizottságban, akár a mezőgazdaság egyéb területein, például az élelmiszeriparban dolgoznak, közmegegyezés tudjon kialakulni, mert ha továbbra is kiszolgáltatottak lesznek a magyar mezőgazdasági termelők, abbahagyják a termelést, akkor előbb-utóbb nem lesz szükség a feldolgozóra, az értékesítő cégekre. Csak egy példát mondok erre, képviselőtársaim: amikor főállattenyésztő voltam, és tíz évvel ezelőtt elkezdtem politizálni, 50 hatalmas juhfelvásárló volt az országban; ma 5 van, egymás között felosztották az ipart. Ki járt rosszul? A magyar juhász járt rosszul, felére vagy harmadára csökkent a juhállomány. Bemegyünk 2003-ban az Európa Unióba, és rajtunk röhögnek az Unió országai, hogy megjöttek a magyarok harmadannyi juhállománnyal, mint amennyivel jöhetnénk. Ezt csak példaként mondom. (Az elnök csenget.) Letelt a tíz perc.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból. - Pásztohy András tapsol.)

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Olyan országgyűlési határozati javaslat áll előttünk, amely, kívánom, hogy minden embert érintsen, hiszen úgy természetes, ha egy ember megszületik, akkor megéri a boldog nyugdíjas éveket is (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.); sajnos ez nem minden esetben történik meg az emberek életében, de ez az Istennek tetsző, és, gondolom, mindnyájunknak tetsző élet, hogy a nyugdíjas kort is megéljék az emberek.

Sajnos, 1997-ben a LXXXI. törvény, amely felemelte a nőknél hét évvel, a férfiaknál két évvel az addig hatályos nyugdíjkorhatárt, tehát 62 évben állapította meg, olyan traumát okozott az emberek, elsősorban az érintettek, nyilván a nyugdíjkorhatár közelében lévő emberek életében, hogy azóta is több száz levelet kapunk hetente azoktól, akik ezt a témát felvetik. Természetesen a kormányprogramban is ez szerepel, hogy a nyugdíjreform felülvizsgálata megtörténik, és a Független Kisgazdapárt választási programjában is benne volt, hogy mindenképp szeretnénk visszaállítani a nyugdíjkorhatárt (Folyamatos zaj.) - bár szeretném, ha egy kicsit halkabban lennének az ellenzéki képviselőtársak, ha kérhetném, mert kénytelen vagyok... (Közbeszólások. - Az elnök csenget.), de a kormánypárti képviselők is tegyék meg...

ELNÖK: Kérem szépen a kormánypárti és ellenzéki képviselőket...

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Kénytelen vagyok hangosabban beszélni, és akkor...

ELNÖK: ...kísérjék figyelemmel Gyimóthy képviselő úr mondandóját.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): ...itt a közelemben lévő képviselőtársak megsüketülnek. De azért kénytelenek vagyunk emlékeztetni a képviselőtársakat arra, hogy nemcsak a kisgazdapárti programban, hanem például az akkori ellenzéki pártok, akik ma kormánypártok, egységesen nem szavazták meg úgymond a nyugdíjkorhatár felemelését, és a mostani ellenzéki képviselők is akkor kormánypártiként egyértelműen azt mondták, hogy kellő hatástanulmány kell ahhoz, hogy az 1997. évi LXXXI. törvény elfogadása után meggyőződjön arról majd a társadalom, hogy jó volt-e a nyugdíjkorhatárnak a felemelése.

Egy pár mondatot kénytelen vagyok a statisztikából idézni. Az ENSZ készített egy felmérést, hogy az egyes országok lakosainak mennyi az esélye arra, hogy elérjék a 60 éves kort, és nálunk sajnos csak 78 százalék reménykedhet abban, hogy betölti a 60 évet, míg például Ausztria és Németország lakóinak a 90 százaléka, de még több volt szocialista országban is jóval nagyobb az esélye az embereknek, mint nálunk, hogy elérjék a 60 éves kort. Igazi vészhelyzetben, megállapíthatjuk, tisztelt képviselőtársak, azok a nyugdíj előtt állók vannak, akik elveszítették, illetve el fogják veszíteni a munkahelyüket.

Valóban azt tapasztaljuk a levelekből, és a szóbeli közlésekből - amikkel az ember fogadóórán vagy egyéb alkalmakkor találkozik -, hogy a legnehezebb helyzetben az 50-55 év közötti nők vannak, akik elveszítették a munkahelyüket, és az internetes társadalomba nem tudnak a szakképzettségük révén azonnal beilleszkedni. Hiába, hála istennek, a gazdasági növekedés révén születnek ugyan munkahelyek, de pont nem azok a munkahelyek, amelyeken ők el tudnának helyezkedni. Ezek a munkanélkülivé váló nők kerültek a legnehezebb helyzetbe, mert most 62 éves korukig közel tíz évet kell várniuk, és szinte az öngyilkossággal foglalkoznak, hogy hogyan bírják ki 60 éves korukig, és feleslegesnek érzik magukat.

Sajnos, azt kell mondani, hogy nem kellően átgondolt volt a nyugdíjkorhatár felemelése, hiszen amit nyert a nyugdíjkorhatár felemelésével a nyugdíjbiztosítás, azáltal, hogy nem kell fizetnie egy bizonyos rétegnek a nyugdíjat, például egy 55 éves nőnek, aki még dolgozik, vagy egy 60 éves férfinak, viszont annyival több lett az Egészségbiztosítási Pénztár kiadása, hiszen tudjuk, hogy sokkal nagyobb a táppénz azokban a korosztályokban, amit az előbb említettem.

(17.20)

A másik ok pedig, ami mindenképp meggondolásra késztetné tisztelt képviselőtársaimat, hogy legalább tárgysorozatba vegye az Országgyűlés ezt az országgyűlési határozati javaslatot, mindenképp az lenne, hogy azon fiatalok ezrei, akik elvégzik a szakmunkásképzőt, vagy érettségi után, vagy akár egyetem után sajnos nem tudnak elhelyezkedni, mert még elég nagy a munkanélküliség, és mivel a nyugdíjkorhatár meg lett hosszabbítva, az idősebbek úgymond elfoglalják a helyüket, és ők különböző szociális segélyekben vagy egyéb jövedelempótló támogatásban részesülnek...

Ha most ezeket a kiadásokat összevetjük azzal, amit a nyugdíjbiztosítás megspórolt, akkor azt mondom, hogy gyakorlatilag semmivel sem lett jobb a társadalombiztosítási pénztár egyenlege, tehát egyértelműen és mindenképpen a nyugdíjkorhatár visszaállítását tartanánk jónak. De ebben az országgyűlési határozati javaslatban azt kérjük, tisztelt képviselőtársak, hogy a kormány kilencven napon belül tegye le a szükséges hatástanulmányt, és nagyon kérem a tisztelt képviselőtársakat, épp ezért segítsék azt, hogy ebben a nagyon-nagyon fontos témában ez az országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba kerüljön.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

GYIMÓTHY GÉZA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Honfitársaim! Tisztelt Ház! (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) Tíz évvel ezelőtt csendes forradalom zajlott Magyarországon, lehetett volna véres forradalom is, de a nép bölcs volt, és úgy döntött, Isten kegyelméből csendes forradalom lesz. Ez a két törvényjavaslat a rendszerváltozás befejezésének egyik mozzanata. Erkölcsi, gazdasági és társadalmi szempontból szeretném indokolni szükségességét a T/3010. és a T/3011. számú törvényjavaslatunknak, és köszönetet mondani a kormánynak és az FVM-nek, hogy beterjesztette ezt. Csendes forradalom zajlott le a kilencvenes évek elején, és ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, annak az egyik befejező mozzanata záródik le.

Több százezer kisemmizett ember volt. Az ellenzéki képviselők a mostani állapotból indulnak ki, de elfelejtik a '45 előtti barna és a '45 utáni vörös fasizmus rémtetteit, a kuláklistákat és a többi társadalmi nyomort, amely százezreket tett kisemmizetté. Nem a Független Kisgazdapárt és nem a kormánypárti képviselők találják ki ezeket a törvényjavaslatokat, tisztelt ellenzéki képviselők, és amikor önök atombombával, mészárszékkel és nem tudom, mikkel fenyegetőznek, jó lenne, ha elolvasnák azokat a leveleket, azt a több száz, több ezer levelet, amelyet mi, kormánypárti képviselők kapunk. (Közbeszólás az FKGP soraiból: Úgy van! - Szórványos taps az FKGP soraiból. - Francz Rezső: Tízezret fogtok kapni ezután!) Lehet, hogy önök is kapnak.

Mi történt valójában? Amikor eldöntötte a nép, hogy rendszerváltozás kell, és nem Moszkva felé, hanem arra, ahova mindig is tartoztunk, Európa fejlettebb részeihez akar tartozni, és nem löknek bennünket a balkáni helyi háborúk szintjére, akkor eldöntötte ez az ország, hogy új hazát akar; nem a vörös fasizmus utódszervezetét, hanem egy új hazát, új házat akar építeni. Sokan építettünk házat a képviselők közül. Hogyan lehet egy új házat építeni, képviselőtársaim? Csak úgy, ha lebontjuk a régit, mert ha egy adott telken nem bontom le a régit, akkor hogy építsek rá (Francz Rezső: Pénz is kell hozzá!), ha mondjuk, olyan alapokon áll, mint az a szervezeti rendszer, amely életképtelen.

A földművelésügyi tárca pontosan az Európai Uniónak megfelelő új szövetkezeti rendszer megteremtésére tesz lépéseket, és ehhez kérjük az önök segítségét. Önök, akik olyan konstruktivitásról tettek eddig tanúbizonyságot, hogy két évvel ezelőtt azt ígérték, mindenben támogatják, akkor támogassák azt az erőfeszítést, hogy az Európai Uniónak megfelelő szövetkezeti rendszer tudjon kialakulni.

(10.50)

A két törvényjavaslat szorosan összefügg egymással. Az üzletrésztörvény átmeneti jogi eszközként rendezni képes egy évtizeden át nyitva maradt - erre minden képviselő és a bizottsági előadók is kitértek - jogsértő helyzetet, azt meg akarja szüntetni, hisz az 1992. évi I. és II. törvény különbséget tett a tulajdonosok között. Ez olyan dolog, mondjuk, önök belső tulajdonosok, és használhatják a jogosítványukat az egész országban. A külső üzletrész-tulajdonosnak is van jogosítványa, de ő csak a saját udvarán használhatta eddig a jogosítványát, tehát az nem ért semmit. Pont ezt az alkotmánysértő, jogsértő állapotot szünteti meg a T/3010. számú törvényjavaslat azáltal, hogy megszünteti a két tulajdonosi réteg között a különbséget, és végre helyreállítja a tulajdon rendelkezési jogát, a magántulajdon szentségét.

Minél később teszi ezt, annál nagyobb a baj. Bár 1992-ben is jó törvény születhetett volna! A Független Kisgazdapárt többek között a rossz kárpótlási törvény és a rossz 1992. évi I. és II. törvény miatt lépett ki a kormánykoalícióból. A Független Kisgazdapárt megtette ezt az erkölcsi lépést, és merte vállalni a véleményét abban a helyzetben is. 1994-től 1998-ig, tisztelt ellenzéki képviselők, akik most mészárszéket, atombombát meg nem tudom, miket emlegetnek, a 72 százalékos többségükkel alkotmányt tudtak volna módosítani meg bármit! Miért nem tették meg ezt önök, tisztelt képviselők? Ha önök valóban az egyszerű szövetkezeti tag érdekét védték, akkor miért nem tettek lépéseket az adott szövetkezeti tag védelme érdekében? Csak egy nagyon szűk kedvezményezett kör élvezte azokat az előnyöket, amiket önök védenek. Önök most azt mondják, az egész tsz-tagság nevében szólalnak fel. Nem! Önök egy szűk, kedvezményezett kör nevében szólalnak fel. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Eladjátok a hollandoknak!)

Kik adják el a hollandoknak? Azok a volt kommunista vezetőkből és tsz-elnökökből lett részvénytársasági elnökök és igazgatók, nem pedig az egyszerű parasztemberek! Az egyszerű szövetkezeti tagoknak, annak a 70-80 ezer embernek, akik még féltik a munkahelyüket, kilábolást mutatunk azáltal, hogy előre menekülhetnek. Új házat úgy lehet építeni, ha lebontjuk a régit, a rossz alapokon álló vályogtégla-épületet, és arra a területre lehet építeni. Erre tesznek kísérletet a mostani törvényjavaslatok.

A Független Kisgazdapárt csak azt tudja támogatni, ami megfelel az európai uniós követelményeknek és a magyar nemzeti hagyományoknak is. Mi felel meg a magyar nemzeti hagyományoknak? Az erőszakos kolhozosítás? Nem! Ahogy a miniszter úr elmondta, a 102 évvel ezelőtt alakult, Károlyi Sándor gróf által kezdeményezett hangyaszövetkezeti módszer. Többen utaltak a fogyasztási szövetkezetekre és az egyéb, a valóban a tagok együttműködésére építő és nemcsak a profitorientált, hanem a munkahelyet, a vidéki lakosság megtartó erejét célul tűző szerveződésekre. Hát nem az a célunk, hogy végre ilyen szervezetek alakuljanak? Nem az a cél, hogy ne 250-300 hangyaszövetkezet, termékpálya-szövetkezés legyen, hanem - s ez már a T/3011. számú törvényjavaslatot érinti - legyen olyan is, amely valóban modern, európai típusú, új szövetkezeti modellt állít elénk, amely azt a célt szolgálja, hogy lehetőséget biztosítsunk az egyszerű tsz-tagoknak is azáltal, hogy ők a kívülálló üzletrész-tulajdonosokkal összefogva a jelenleg üresen álló istállókat, rozsdásodó és évek óta nem működő traktorokat a nemzetgazdaság számára újra működésbe hozzák.

Önök attól féltik a 70 ezer szövetkezeti tagot, hogy munkanélküliek lesznek. Tisztelt Képviselő Urak! Az önök négyéves 72 százalékos többségi uralkodása alatt miért csökkent le 200 ezerről 70 ezerre a szövetkezeti tagság? Miért? A Kisgazdapárt volt ennek az oka vagy az MDF, vagy a MIÉP? Önök voltak az okai! Miért nem segítették meg a szövetkezeteket akkor, amikor lehetett volna? Mert önök is csak egy szűk kedvezményezett kört segítettek! (Taps az FKGP soraiban.)

A több százezer külső üzletrész-tulajdonosnak nincs érdekvédelmi szervezete. Sajnos nem tudott kialakulni pár év alatt, nem volt anyagi eszköze, infrastruktúrája. Az előbb elhangzott valaki részéről, hogy önöknek, a szűk kedvezményezett körnek, a MOSZ-nak a véleménye nem hangzik el. Kérem, önök a MOSZ véleményét mondják el! Önök a MOSZ különböző vezetői különböző szinteken! Ne mondjanak már nekem ilyent, hogy a MOSZ véleménye nem hangzik el! Mindig csak a MOSZ hangos véleménye hangzik a magyar társadalomban, és nem a kisemmizett embereké! Végre most fejeződik be a rendszerváltozás, és Isten adja, hogy befejeződjék.

Lukács evangéliumában olvassuk, hogy aki az eke szarváról leveszi a kezét és hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára. Önök örökké hátratekintgetnek, de csak egy szűk, öt-hat éves időtartamra. Ha mi most hátratekintünk arra az időszakra, amikor Barkóczy Gellért édesapját börtönbe vetették, vagy amikor őt munkaszolgálatra vitték és nem tanulhatott egyetemen, mert kuláklistára tették, akkor kérdezhetjük, hogy ennek a több száz ezer embernek a sorsával ki foglalkozik? Önök egy szűk körnek, pár ezer kedvezményezett embernek az érdekeit védik - nem a tsz-tagok érdekeit védik!

Mi olyan lehetőséget kívánunk biztosítani a szövetkezeti tagságnak is, s ezért olyan módosítást adunk be a Független Kisgazdapárt nevében - ezt tegnap már meg is tettem -, ami a beterjesztett T/3010. számú törvényjavaslat 4. §-ában a következő módosítást javasolja, amit a minisztérium is támogat: "A kívülálló legkésőbb a közgyűlés időpontjában írásban nyilatkozik, hogy 1. az üzletrész névértékét egy összegben - mint ahogy a törvényjavaslatban is van - készpénzben 90 napon belül kikéri; vagy 2. üzletrésze névértékének megfelelő értékben egyénileg vagy csoportosan vagyontárgy kiadását kéri; vagy 3. azt kéri a szövetkezettől, hogy üzletrésze névértékének megfelelő értékben szolgáltatást nyújtson részére; vagy 4. a szövetkezet tagjává kíván válni": Tehát amikor önök azt mondják, hogy mi a szövetkezeteket likvidálni akarjuk, nem mondanak igazat, mert mi pontosan lehetőséget kívánunk adni arra, hogy előbb-utóbb meg kell oldani az üzletrész-tulajdonosok közötti különbséget, és ezáltal a legjobb megoldást próbáljuk biztosítani.

Mi a helyzet most, tisztelt képviselőtársaim? Jelenleg a szövetkezetek nagy része olyan - s ezt hosszú évek óta hirdetem, járva a vidéket, az országot -, ahol nem folyik semmilyen mezőgazdasági termelés. Önök nagyon jól tudják, hogy a szövetkezeteknek legalább a 20-30 százaléka olyan, ahol semmilyen mezőgazdasági termelés nem folyik. Önök az elmúlt négy évben, amíg kormányoztak, elmulasztották azt a lehetőséget, hogy az üresen álló vagyontárgyak - a beszakadt tetejű istállók, a rozsdásodó traktorok - a nemzetgazdaság számára újra működőképessé váljanak. Elmulasztotta sajnos ezt az elmúlt két év is. Bár már 1998-ban sikerült volna a kormánykoalíciónak beterjesztenie ezt! De nem tudta, mert olyan nagymérvű volt az ellenállás. Az előbb már céloztam a hangos MOSZ-ra, míg sajnos a kisemmizetteknek kicsi a hangja.

Most jön végre elő az az igazság, amit - még egyszer mondom - erkölcsileg mindenképpen meg kell tennie ennek a polgári kormánynak. Az önök szocialista kormánya erre nyilván nem volt képes. A polgári kormánynak erkölcsi kötelessége, hogy a kisemmizettekkel szemben ezt végrehajtsa, hogy a jogosítványok közötti különbséget végre helyrehozza.

A másik a gazdasági szempont. Az előbb már céloztam arra, hogy önök gazdasági szempontokra hivatkoznak az Európai Unióba való bemenetelnél. Kérem, ha lecsökkent, alacsony értékű termelési értékkel megyünk be, akkor a kvóták kevesek lesznek, és a magyar mezőgazdaság tönkremegy. Ezt mondom én is évek óta! 1992 óta küzdünk ez ellen. 1992-ben nem szavaztuk meg a szövetkezeti és átmeneti törvényt, mert tudtuk, hogy rossz. S ezt bebizonyította az elmúlt nyolc év. Ha már működésbe tudtuk volna hozni a rozsdásodó traktorokat, az üresen álló istállókat, ha ott állatok lennének, és az állattenyésztés nem csökkent volna 40-50 százalékkal, akkor a kvóták az Európai Unióba való bemenetelre lehetőséget nyújtanának.

Nincs idő ezt tovább húzni. Köszönet a kormánynak, hogy ezt - bár a legutolsó pillanatban - benyújtotta és megadja a lehetőséget arra, hogy a termelés nőjön. Nézzük a lehetőségeket! Ha a parlament elfogadja ezt a Független Kisgazdapárt és a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot, akkor a külső üzletrész-tulajdonosok közül nagyon sokan jól járnak. Mert nem igaz az a vélemény, amit az ellenzék soraiban hallottam, hogy az üzletrész-tulajdonosok többsége Budapesten, illetve nagyvárosokban lakik. Én nagyon sok olyan külső üzletrész-tulajdonossal ismerkedtem meg, akik 10-20 hektáron gazdálkodnak, és ha valaki ki tudja venni azt az istállót, amely már évek óta teljesen üresen áll és a társaival összefog, akkor szövetkezetet is alapíthat. Jelenleg hiába megy a szövetkezeti elnökhöz, mert vagy nagyon magas áron, vagy egyáltalán nem adják neki oda a szárítót, a magtárt, kénytelen kombájn nélkül learatni a terményét.

(11.00)

De az üresen álló istállóban azt a vagyontárgyat ő működésbe tudja hozni, ott összefog a társaival - erre irányul a módosítás is -, a vagyontárgyat is kiveszi, és ott azt valóban működésbe hozza. Ezáltal nyilván nőni fog a termelés, nagyobb lesz a kvótamennyiség, amikor belépünk az Európai Unióba, és a nemzetgazdaság számára is jobb lesz.

Összefoglalva én annyit tudok mondani, hogy gazdasági szempontból is sokkalta nagyobb előnye lesz, ha e szövetkezeti törvényt és az üzletrészről szóló törvényjavaslatot elfogadják, és azok az új típusú szövetkezések, amelyek bizonyítottak... Önök közül nyilván többen voltak az OMÉK-en, láthatták a hangyaszövetkezésnek, a termékpálya-szövetkezéseknek az eredményeit, amelyek szinte a semmiből indultak, nem úgy, mint önök, akik hatalmas állami támogatásokkal indultak 40 évvel ezelőtt, az istállókkal, a különböző ültetvénytelepítésekkel, amit a szövetkezetek kaptak.

Még egy példát meg kell említenem. Az előbb önök céloztak az állami gazdaságból átalakult mezőgazdasági részvénytársaságra. Visszautasítom Karakas képviselő úrnak azt az állítását, amit a Torgyán miniszter úrnak címzett, hogy gyakorlatilag az... (Karakas János közbeszól.) Tudja, nagyon jól, képviselő úr, az ÁPV Rt. felügyeli ezt a 27 tartós tulajdonú állami gazdaságból átalakult mezőgazdasági rt.-t (Közbeszólás az MSZP soraiból: És kitől kaptak pénzt?!), nem pedig az FVM és a Független Kisgazdapárt (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szerencse!), sajnos nekünk semmilyen beleszólásunk nincs. Egyezzünk meg abban, tisztelt képviselő úr, hogy ön árnyékra vetődött, mert ez nyilván az ÁPV Rt. felügyelete alá tartozik. De ez most más kérdés, most ne az állami gazdaságokról beszéljünk!

Mi azt szerettük volna - tanú rá talán Kis úr és a többiek is -, amikor együtt küzdöttünk a mezőgazdasági bizottságban, én azt szerettem volna, ha minél több volt állami gazdaság, mezőgazdasági rt. megmaradt volna, mert nyilván szükség van és a jövőben is szükség lesz arra a genetikai értékre és arra a bázisra. De most a téma a szövetkezetek és a szövetkezeti üzletrész.

Gazdasági szempontból a jelenleg csak egy szűk kedvezményezett körnek megfelelő életmódot - nem termelést, többnyire életmódot, megfelelő életmódot - biztosító lehetőséget fogja elvenni ez az üzletrészről szóló törvényjavaslat. Ne huzakodjunk ezen, természetesen elfogadjuk, hogy ez egy bizonyos szűk kedvezményezetti kört negatívan érint, de nekik is, annak az agrármérnöki karnak is ott van a lehetőség: a szakismeretükkel álljanak a fejlett Európában is megalakult hangyaszövetkezések, termékpálya-szövetkezések élére, és ne a bomlasztás, hanem az építés legyen az elsődleges szempont. Mi, független kisgazdapárti képviselők is abban vagyunk érdekeltek, hogy az építésben vegyenek részt azok a jó szakemberek, akik már bizonyítottak.

Új házat csak úgy lehet építeni, ha a leromlott, rossz állapotban lévő házat lebontjuk. Ez a lebontásnak az első fázisa (Közbeszólások az MSZP soraiból.), enélkül nem tudunk az Európai Unióba menni. Mindazokat az érvek pedig, amelyek itt elhangzottak, és atombombával és egyébbel, mészárszékkel meg mindennel fenyegettek, visszautasítjuk, erről szó sincs. Az a több százezer külső üzletrész-tulajdonos, azzal a közel 70 ezer működő, tehát még dolgozó szövetkezeti taggal együtt, közösen meg tudja oldani a dolgát. A kormányzat biztosítja a keretet, de - még egyszer mondom - a megoldást az adott helyi szinten kell megtalálni, úgy, mint ahogy megtalálták az országban 250-300 helyen a termékpálya-szövetkezésekben. Lehet, hogy ha annyi támogatást kaptak volna, mint amennyit az önök által, a MOSZ által képviselt korábbi termelőszövetkezeti lobbi, akkor mára már utolérhetnénk Ausztriát, Dániát és a többi fejlett országot, mert a magyar paraszt, a magyar gazda semmivel sem lustább, semmivel sem rosszabb ember, mint az osztrákok. Az osztrákok pár év alatt leköröztek bennünket.

Önök arra hivatkoznak, hogy csökken a magyar mezőgazdasági termelés. Kérem, az önök négy éve alatt nem csökkent a mezőgazdasági termelés? (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.) De bizony, az állatállomány jelentősen csökkent! (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz! - Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Első lépésük, Kis képviselő úr, az volt, hogy megszüntették a kedvezményezett géptámogatási rendszert, amely lehetőséget biztosított volna a családi gazdaságoknak. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz!)

A Független Kisgazdapárt politikája, gazdaságpolitikája a szövetkezetekkel, az új típusú szövetkezésekkel: mi a családi gazdaságokra épülő termékpálya-szövetkezéseket támogatjuk. Azt szeretnénk elérni, hogy a megmaradt 1300 szövetkezet, amely az én véleményem szerint körülbelül a fele, amely valóban nagyon nehéz helyzetben van, és ha levonják a jelzálogot, a tartozásokat, sajnos nagyon kevés lesz az az összeg, amiből a külső üzletrész-tulajdonosokat - vagy akár a belsőket - kifizethetik. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Kérem, ezért akarunk lehetőséget biztosítani a módosító indítvánnyal arra, hogy azok az emberek kivihessék a vagyontárgyaikat. Mert egyetértek azzal az ellenzéki kritikával, hogy egy adott eldugott vidéken, Borsodban vagy egyéb megyében Észak-Magyarországon, vagy bárhol, ahol nagyon alacsony a piaci forgalmi értéke, mondjuk, egy már leromlott állapotú, üresen álló istállónak vagy egy rozsdásodó gépnek, ott vehessék ki a vagyontárgyakat. És nagyon sok olyan külső üzletrész-tulajdonos is van, akik szívesen működtetnének a 20 hektárjuk mellett még másik 30-40 hektárt, gyakorlatilag azt is el tudnák látni, de erre nincs lehetőségük, mert jelenleg ott áll üresen, és évek óta a szövetkezet használja az ő vagyontárgyukat.

Mi a piacgazdaság fő szabálya, tisztelt ellenzéki képviselők? Mi a piacgazdaság fő szabálya? Önök, amióta a kedvezményezett körbe kerültek, azóta a magántulajdon szentségét és a piacgazdaság fő szabályát hirdetik. A piacgazdaság fő szabálya - befejezésül - az, hogy mindenkinek ki kell fizetnie az adósságot. Akitől elvettek valamit, annak az adósságot ki kell fizetni. A külső üzletrész-tulajdonosoknak - még a nevétől is borsódzik a hátam - nincs tulajdona? Dehogynem, van tulajdona! Tehet ő arról, hogy a korábbi négy évtizedben, amikor a kemény vagy puha diktatúra volt, őt vagy a szüleit elüldözték? Neki van egy tulajdona, amivel nem rendelkezhet, amit egy szűk kedvezményezett kör, tisztelt képviselőtársak, évtizedekig, illetve most nyolc éve, '92 óta ingyen használt. Ingyen használta! Erre teszünk gyakorlatilag megoldási javaslatot.

Még egyszer elmondom befejezésül: azokra a kritikákra, amelyeket az ellenzéki képviselők megfogalmaztak, hogy itt vagyonszéthordás lesz s a többi, annyit tudok önöknek mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem vagyonszéthordás van, hanem pont most kezdődik el a vagyon jó működtetése, annak az Európának a normái szerint, ahova törekszünk. Ha önök is megszavazták az NATO-t, az Európai Uniót és mindent, akkor tudják, hogy a gazdasági szerkezetben is oda kell jutnunk.

Befejezésül kérem önöket, hogy ne a szűk kedvezményezetti kört nézzék, hanem nézzenek magukba, az össztársadalmi érdeket nézzék, az össznemzeti érdek pedig az, hogy itt is elfogadják ezt a két törvényjavaslatot. A Független Kisgazdapárt mindent megtesz, hogy e két törvényjavaslat törvénnyé váljon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és természetesen ha önök kárpótlással meg mindenféle egyébbel fenyegetnek... (Az elnök ismét megkocogtatja a csengőt.) Mi is gyűjtöttünk 400 ezer aláírást, a mostani kormánypártokkal közösen, amikor önök a jogi személyeknek adtak lehetőséget, hogy földtulajdont szerezzenek, ugyanezt meg fogjuk akkor tenni természetesen mi is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a frakciók közül melyik kíván még szólni az ügyrendi kérdéshez. (Senki sem jelentkezik.) Megkérem Világosi Gábor jegyző urat, hogy olvassa fel a személyi javaslatokat. (Moraj.)

Ügyrendi kérdés merült fel; az ügyrendi kérdésről szavazunk, mivel látom, nincs konszenzus. (Derültség.) Aki elfogadja a Ház elnökének... (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból: Nem! Nem!)

Először az ügyrendi javaslatot teszem fel szavazásra. Az ügyrendi javaslatot, Tóth képviselő úr javaslatát teszem fel először szavazásra, aki azt indítványozta, hogy az első pontban szereplő javaslatról, tehát hogy az egészségügyi és szociális bizottságba Hortobágyi Krisztina helyett Imre Zsolt kerüljön be, akit a Ház elnöke jelölt, erről most ne döntsön a Ház. Aki ezzel egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.)

Tóth András képviselő úr javaslatát 111 igen, 184 nem szavazattal, 10 tartózkodással elutasították. Így megkérem a jegyző urat, hogy az eredeti javaslatot tessék felolvasni.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársak! Református presbiterként, emberként, de hitvalló ökumenikus emberként szeretném ezt a kérdéskört megközelíteni, előrebocsátva, hogy a Független Kisgazdapárt támogatja ezt a törvénymódosítást, amely viszonylag kis terjedelmű pontosításból áll. Az előzetes tervezetek szerint akár nagyobb mértékű változtatás is lehetett volna, hiszen az alaptörvény, az 1990. évi IV. törvény 9. §-ának a) pontja kimondja: "az egyházat legalább száz természetes személy megalapította".

A korábbi tervezetekben, amelyek a minisztériumban készültek, hallottunk olyanokról - bár én nem vagyok tagja az emberi jogi bizottságnak, de figyelemmel kísértem -, hogy akár tízezer tag; hiszen vannak olyan országok Nyugaton, ahol tízezer taghoz kötik például az egyház alapítását. Így igazán nem mondhatnánk, hogy nagyon szigorú ez a magyar egyházakról és a vallásszabadságról szóló törvény abban a tekintetben, hogy például - említem - itt száz természetes személy megmaradt, és a pontosítás során e törvényjavaslat ezen nem akar változtatni.

Én teljesen bibliai alapon szeretném megközelíteni ezt a kérdést, ezért engedjék meg, hogy Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele 12. részének 12. és 13. versét olvassam fel, ami gyakorlatilag az egyházról szól, és arról, hogy ökumenikus szemlélettel hogy értelmezhetjük ma, a XXI. század elején, hogy mi az egyház, mi a gyülekezet, mi az, amit egyháznak nevezhetünk.

Pál apostol a következőt mondja és írja: "Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk." A közösségnek, így az egyháznak is a gyülekezet ismertetőjele.

A filippibeliekhez írt levélben lehet még Pál apostoltól olvasni, az első rész 3. és 5. verséből idézek: "Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig."

Lehetne több igeszakaszt természetesen bizonyításként elmondani a mondandómhoz, de azt hiszem, elég Pál apostolnak e két verse, amit most felolvastam.

Tíz év alatt, 1990-től 2001-ig a társadalmunk jelentősen változott. Valóban, akkor a történelmi egyházak között jóval kevesebb nyilvántartott egyház szerepelt, és a történelmi egyházak a magyar életbe úgy beágyazódtak - most nemcsak a keresztény, hanem az összes történelmi egyházról beszélek -, hogy senki nem vitathatja azt a társadalomba való beágyazottságát, amely mindennapjainkat, nemcsak a kultúrát, a gyermekek fejlődését, még ha nem is hívő egyháztag, de a gondolatkörét, az emberek génjeit áthatja.

Ha csak kerek számokra osztjuk: ezer évvel ezelőtt Szent István királyunk uralkodott, most, a millennium évében adjuk át a millenniumi zászlókat, és én is mint református hívő megélem azt, amikor görögkatolikus, görögkeleti, római katolikus, evangélikus, baptista, metodista, bármely más lelkész is megszenteli, megáldja a zászlót - egy ökumenikus közösséget alkotunk. Az ökumenikus imahét alapján január végén szintén testvéri közösséget tudtunk gyakorolni nemcsak a protestáns egyházakkal, hanem a római katolikus vagy akár a zsidó felekezettel, bármelyik egyházzal.

Tehát senki ne próbálja a mondandómat úgy kiforgatni, hogy most egy irányba szeretném elvinni a kérdéskört, de mégis, ha a magyar társadalomban nagyságilag nézzük: ezer éve, amikor Szent István királyunk intézkedett, szinte a vármegyerendszer azóta is megmaradt; a vármegyékben gyakorlatilag a püspökségek alkották azt az egyházjogi szervezeti keretet, amiből a magyar középkori társadalom és később a mai magyar társadalom is gyakorlatilag adódik.

Ötszáz évvel utána megtermékenyült végül is a katolicizmus abból a szempontból, hogy a magyarság az elsők között volt, amikor először 1517-ben a lutheri, később, pár év múlva a kálvini reformációt átvette. Tehát közel ötszáz éve már magyar vallásként, elsősorban a protestáns vallásokat magyar vallásként jellemezték. Ez termékenyen hatott a magyar kultúrára, a magyar szó, a magyar nyelv fejlődésére, hiszen sokan elmondhatjuk, elmondhatják, hogy egy tehén árát, egy szarvasmarha árát adták egy magyar nyelvű bibliáért, egy zsoltáros könyvért, egy Szenczi-Molnár zsoltáros könyvért, és ha nem lett volna ez, talán ma nem beszélnénk itt, a Kárpát-medence közepén magyarul.

Tehát amikor ezeket a történelmi tapasztalatokat mondom, hogy ezer éve a római katolicizmus és rá ötszáz évvel pedig már a magyar társadalomban a protestantizmus ilyen meghatározó erővel vesz részt... - hiszen ha csak a felsőházra gondolunk: a két világháború között is, mielőtt nem szüntette volna meg az egypártrendszer a kétkamarás parlamentet, a felsőházban a történelmi egyházak képviselői helyet foglaltak. És ennek megvolt az oka, hiszen a történelmi egyházak a kovász szerepét töltötték be.

Természetesen nem azt mondom, hogy a történelmi egyházak mindig betöltötték az isteni hitvallásban szerepüket. Hiszen amikor Istentől, hazától és a család tiszteletétől, szeretetétől elfordult ez a nép, ez a nemzet, mindig tragédia érte ezt az országot. De senki nem vitathatja, hogy az Istenhez és az embertársakhoz való viszony - mint ahogy a nagy parancsolatban olvashatjuk szintén a Bibliában: "Szeresd Istenedet és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" -, ami a szeretetet, a megértést, az egymáshoz való viszonyt szabályozza a magyar társadalomban is, és nemcsak a magyar társadalomban, hanem az összes keresztény társadalomban, meghatározó volt.

Változik a világ, senki nem vitatja. Az elmúlt tíz év alatt is sok kisegyház jött, és jogosan mondhatják az ellenzéki képviselők, akik a kisebbségi véleményt hallva a kétharmados törvényt - hiszen ez kétharmados törvény - jelenleg még nem kívánják megszavazni, én mégis kérem őket, mert nagyon-nagyon fontos lenne épp a jövő generációja szempontjából.

Mert igaz, hogy a törvénymódosítás kimondja, hogy ügyészi keresettel peres eljárásban nyilvántartásból törölhető, és akkor törölni kell az olyan kisegyházat, amelyikre, mondjuk, most Donáth képviselő úr is fölhozott pár példát. Hiszen nézzük Luther vagy Kálvin időszakát: amikor őket kiátkozták és meg akarták égetni, mert ők mást vallottak, mint a római katolikus egyház, akkor ők is először kis létszámban voltak, és utána kinőtt egy nagyegyházzá.

(16.20)

Ma például közel kétmillió református van Magyarországon. De ők Biblia-alapon - ezzel szeretném befejezni a felszólalásomat -, nem a Bibliából és a valóságból egy kiragadott részt próbáltak az egyházi hitvallásukká tenni, hanem, még egyszer mondom, összbibliai alap jellemzi a keresztény kultúrkörhöz tartozó és minden Magyarországon élő történelmi egyház hitvallását. És ez teljesen jogos a társadalom, a társadalmi béke szempontjából, nemzetbiztonsági szempontból és egyáltalán az egyes emberek élete szempontjából, mert hány olyan tragédiát láttunk, amikor gyermek apja ellen fordult amiatt, hogy akár egy új egyházhoz, akár bármilyen felekezethez kapcsolódott, és ilyenek révén bizony hatalmas törések következtek be a családok életében.

Én még olyanról nem hallottam, hogy történelmi egyházakhoz tartozó személyek, akik követték a gyermekek, az apák, a nagyapák, a dédapák hitvallását, meghasonlottak volna. Én még ilyenről nemigen hallottam. Természetesen olyan időszak volt, amikor az egész közegyház elfordult Istentől, megáldották azokat a fegyvereket, amelyeket nem kellett volna, elfordult a hazaszeretettől, elfordult a család szeretetétől. Meg is büntette Isten, és tragédia következett be a nemzet, a család, a haza életében. De én szeretném kérni az ellenzéki képviselőket, hogy mégiscsak támogassák ezeket a pontosításokat, azt például, amely a törvénymódosításban definiálja, hogy nem tekinthető vallási tevékenységnek az, amely kiragadva, elsődlegesen, meghatározóan csak egy politikai érdekérvényesítő vagy pszichikai, parapszichikai, gyógyító tevékenységet, amely nevelési, oktatási, szociális, egészségügyi s a többi tevékenységet céloz meg, nem pedig az összhitelvek alapján álló, bibliai alapon álló egyházi tevékenységet.

Befejezésül annyit mondhatok, ugyan a történelmi egyházak is végeznek nagyon fontos oktatási, szeretetszolgálati, egészségügyi tevékenységet, de mindegyiket Biblia-alapon. Ezért a Független Kisgazdapárt, bár akár szigorúbb szabályozást is el tudna képzelni, támogatja a kormány előterjesztését.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiból.)

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Donáth képviselő úr megszólított, de anélkül is jelentkeztem volna már a beszédének első felében, mikor a kisegyházakat védi attól, hogy ügyészi keresetre peres eljárásban a nyilvántartásból törölni lehessen a kisegyházakat; és a nagyobb egyházakat is természetesen.

Én azt hiszem, hogy ma sokkal másabb a helyzet, mint a középkorban, amikor nem volt nyilvánosság, amikor éveknek el kellett telni, míg egy hír eljutott az emberekhez. Ma bármi történik, a médiákon keresztül egy percen belül mindenki tud mindenről. Tehát ha a mai élethez igazodva nézzük ezt a kérdéskört, tételezzük fel, hogy rosszul dönt, megalapozatlan az ügyészi kereset, és peres eljárás következik. A valóban jogtalanul megvádolt kisegyháznak, nagyegyháznak, amelynek működését úgy értékelik, hogy elsődlegesen nem vallási tevékenységnek minősül, mindenképpen lehetősége van a nyilvánosság előtt is kifejteni véleményét, az egyháztagok, mindazok, akik ott vannak, kifejthetik véleményüket.

Én azt hiszem, ezt az országot járva, egyházi rendezvényeken megjelenve, az ökumenikus imahetek, zászlóátadások és hasonló tevékenységek alapján nyugodtan állíthatom, tisztelt Donáth képviselő úr, hogy ma, a XXI. század elején az ökumenizmus eljutott olyan magas szintre Magyarországon, hogy a kirekesztés tilalmát sehol nem kérdőjelezik meg. Tehát jogtalan ez a félelem. Viszont jogos az államnak és az állampolgároknak az az elvárása, hogy ahol ténylegesen nem vallási tevékenység folyik, ott ezt a tevékenységet szüntesse meg, hiszen a társadalom támogatja az egyházakat, a vallási tevékenységet, de csak azt támogassa, ami valóban az emberek, az egyes emberek javára válik.

Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Mivel más frakció nem jelentkezett, ezért Szent-Iványi képviselő úr ügyrendi javaslatát teszem fel szavazásra. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, aki egyetért Szent-Iványi képviselő úr javaslatával, hogy két részletben történjen döntés a személyi javaslatokról, tehát először a Független Kisgazdapárt tagjait érintő személyi javaslatról, utána a többi képviselőről, az igennel szavaz, aki nem ért egyet, nemmel szavaz - elnézést kérek! Aki egyetért Szent-Iványi képviselő úr indítványával, kérem szavazzon! (Szavazás.) Az ügyrendi sajnos mindig ilyen, ezért jó lenne korlátozni. (Derültség.)

Tisztelt Országgyűlés! Kimondom a határozatot: 132 igen szavazattal, 64 nem ellenében, 111 tartózkodás mellett az Országgyűlés úgy döntött, a napirendi ajánlásnak megfelelően egy szavazással fog dönteni a személyi javaslatokról.

Ügyrendi kérdésben jelentkezett Horváth Béla képviselő úr, Független... (Moraj. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Melyik párt? - Szabados Tamás: Most kérdezed, Géza, vagy állítod?) Kisgazdapárt. Tessék!

GYIMÓTHY GÉZA (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem véletlen talán, hogy Kovács Zoltán képviselő úr, aki Veszprém megyében egy viszonylag nagy város, egy régió központjának a polgármestere, terjesztette be ezt a törvényjavaslatot. A céllal egyetértek, hiszen Pápától Győrig szinte minden község esetében a szalámitaktika - mint ahogy velünk szemben is csinálták '45-ben - és Győr elszívó ereje érvényesül. Visszagondolok a gyermekkoromra, amikor Pápára utaztam, már akkor lehetett érezni, hogy a pápaiak például Győrbe jártak vásárolni. Logikus, hogy Pápától Győrig a községek szinte mindegyike Győr-Moson-Sopron megyéhez próbál csatlakozni, és én azt mondom, hogy egy képviselőnek - és mi, kisgazda képviselők eddig mindig megszavaztuk egy-egy településnek a más megyéhez való csatlakozását, és én sajnos ezért nem tartom most aktuálisnak ezeket a szigorításokat, mert ha megadtuk a lehetőséget a korábbi Veszprém megyei községeknek, akkor most nagyon furcsa lenne, hogy ebben a kormányzati ciklusban most gyakorlatilag szigorítanánk és a lehetőségektől megfosztanánk azokat a községeket, amelyek ugyanúgy, mondjuk, jelen esetben az említett példában már Győr vonzáskörzetébe tartoznak szinte évszázadok óta.

Azt mondhatnám, hogy nagyon nagy baj volt - rövid kétperces hozzászólásomban nyilván nem lesz idő ezt kifejteni -, a fő okot abban látnám, hogy amikor a történelmi egyházmegyéket tönkretették, azáltal gyakorlatilag sajnos a megye mint középső régió szerepe jelentősen csökkent. Most én is úgy látom, hogy nincs értelme változtatni ezen a módszeren, azok a lakosok a bőrükön érzik, hogy hol jobb nekik, melyik megyében jó. Az én megyében is például Szárliget, ami Tatabányához pár kilométerre van, természetesen csatlakozott, és azóta sokkal jobban érzik magukat a szárligeti lakosok Komárom-Esztergom megyében, mint az előző megyében. Nincs értelme véleményem szerint most változtatni, ebben a ciklusban mindenképpen meg kell tartani a jelenlegi szabályozást.

Köszönöm szépen.

GYIMÓTHY GÉZA (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Én is az utóbb szólt Tóth képviselő úrral értek egyet, hiszen valóban a (3) bekezdésben a miniszter a nemzeti földalap helyzetéről s a vagyonkezelő szervezet tevékenységéről évente be kell számoljon az Országgyűlésnek, tehát ez az aggály, amely ellenzéki képviselők részéről megnyilvánult, úgy érzem, nem jogos. Tehát mindenképp a nemzeti földalap tekintetében a tulajdonosi jogokat természetesen annak a miniszternek kell gyakorolni, aki azzal az infrastruktúrával rendelkezik, a földhivatalok felett gyakorolja a felügyeletet, gyakorlatilag aki egyáltalán végre tudja hajtani azt a történelmi változást, amely szerintem 81 évvel ezelőtt már egyszer megtörtént e falak között, amikor Nagyatádi Szabó István akkori földművelésügyi miniszter is gyakorlatilag egymillió hold sorsáról döntött, és a földosztó kisgazda miniszterként került be.

Tehát természetesen aggályaimat majd a későbbi pontoknál említem meg, a 9., a 27. és a 28. ajánlási pontokhoz szólok, amelyek ezt a felügyeleti jogot ki akarják venni a földművelésügyi miniszter kezéből, és közvetlenül az Országgyűlésnek akarják rendelni. Kérem, a háromheti ülésezési rend bebizonyította, hogy az Országgyűlés szinte alkalmatlan arra, hogy nagyon-nagyon fontos, lásd a terrorcselekmények kapcsán, bármilyen hirtelen tett intézkedést meg tudjon hozni, amit kellett volna az Országgyűlésnek. Ugyanígy egy operatív napi munkát követelő feladatot se tudna az Országgyűlés elvégezni, ha megbízik egy kormányban és egy kormánytagban, akkor annak kell vállalni azt a felelősséget, hogy jelen esetben a tulajdonosi jogot gyakorolja a nemzeti földalap kht. fölött.

Tehát én mindenképp szükségesnek tartom, de majd a későbbi pontokban elmondom azokat az aggályokat, ami miatt én nem tudom megszavazni ezt a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen.

GYIMÓTHY GÉZA (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A 13. ajánlási ponthoz szólnék; Farkas Imre és Tóth Sándor képviselő úr a törvényjavaslat 2. § (1) bekezdésének az a) pontját szeretnék kivenni, a működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítését. Érthető, mindenki maga politikai érdekképviseletet valósít meg itt a Magyar Országgyűlésben. Kérem, az Európai Unióban... - én pont az ellenkező irányból nem tudom elfogadni ezt a beterjesztett, kormány által beterjesztett nemzeti földalapról szóló törvényjavaslatot, mert nem eléggé védi a családi gazdaságot. Hiszen Nyugat-Európában, ahova igyekszik a magyar gazdaság és a magyar társadalom, ott például a földhaszonbérletet - amit a nemzeti földalap kiadhat - csak természetes személyeknek adhat ki. Itt sajnos a későbbiekben - kénytelen vagyok visszatérni - lehetővé teszi a jelenlegi törvényjavaslat a jogi személyekre is. Kérem, pont nem védi eléggé a családi gazdaságokat.

Dobos Károly professzor könyvét ajánlom az önök figyelmébe, aki a családi gazdaságokról szóló könyvben a következőket írta: "A családi gazdaság olyan méretű termelés, amely lehetővé teszi a gazda és családtagjainak teljes foglalkoztatását, bár időszakonként szükségessé teheti időszaki munkások (Az elnök csenget.) alkalmazását. A családi gazdálkodás fejlesztésének elsődleges célja, fő iránya az intenzitás (Az elnök csenget.), és csak másodsorban..."

ELNÖK: Képviselő Úr! Az előbb nyomatékosan kértem, hogy a részletes vita szabályai szerint beszéljünk, és ne az általános vita megállapításait hozzuk be ismét a vitába.

GYIMÓTHY GÉZA (független): Mivel itt a családi gazdaságok...

ELNÖK: Kérem szépen, nem a családi gazdaságok a téma, hanem egy adott módosító javaslat. Felsoroltam, hogy mely szakaszokról lehet most vitázni, az az általános vitának a kérdése, hogy a családi gazdálkodás...

GYIMÓTHY GÉZA (független): Igenis, elnök úr, a 13. ajánlási pontot ezért nem tudom támogatni, hiszen ők a kormány-előterjesztésben szereplő családi gazdaságok segítését is támadják, tehát én azt mondom, hogy a magyar társadalomnak elemi érdeke, hogy a családi gazdaságok kialakítását segítse ne csak szóban, hanem a valóságban is. Köszönöm szépen.

GYIMÓTHY GÉZA (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Belügyminiszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A Független Kisgazdapárt vezetése és tagsága örömmel vette tudomásul, hogy a belügyminiszter úr, mielőtt az Országos Választási Bizottság tagjaira javaslatot tett volna, kikérte a pártok véleményét. Sajnos, szomorúan kell megállapítani, hogy a Független Kisgazdapárt jelöltje természetesen nem került a tagok sorába úgy, mint ahogy, gondolom, más pártok - ahogy korábban is elmondták és még elmondhatják a kisebb pártok - jelöltje sem.

Azt hiszem, egy Országgyűlésre jellemzőnek kellene lenni, hogy egy nagyobb kormánypárt - épp ez a parlamenti demokrácia lényege - bizonyos toleranciát tud tanúsítani akkor, amikor nem erőből, csípőből, "csak azért is nekem van igazam" jelszóval működik, hanem valóban az ellenzék és a kisebb pártok véleményét és, ne adj' isten, a papíron még létező koalíciós partner véleményét is figyelembe véve.

(16.20)

Csak tájékoztatom az ellenzéki pártokat, hogy természetesen a kisebb koalíciós párt véleményét sem vette figyelembe a belügyminiszter úr, amikor az 5+2 tagról döntött. Ez talán még a kisebbik baj, hiszen feltételezzük - és épp a demokráciának a másik lényege a bizalom -, hogy az a 7 személy, az az 5+2, aki bekerül gyakorlatilag most majd az Országos Választási Bizottságba, ugyanolyan tisztességesen, demokratikus módon képviseli azokat az érdekeket, amely mind a 10 millió magyar honfitársunknak - így nekünk is - érdeke.

De azért nagyon furcsának tartom a tisztelt belügyminiszter úr és a kormány azon tagjainak részéről is, akik ebben a döntéshozatalban részt vettek, hogy a kisebb pártok véleményét nem volt módjuk önöknek tudomásul venni.

Én azt hiszem, hogy nemcsak a kisebb koalíciós párttal szembeni, úgymond, furcsa magatartás ez, hanem az egész magyar parlamenti demokráciának az enyhe lejáratását jelenti.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)