A felszólalás szövege:

Mindazonáltal, ha már a képviselő asszony kitért erre a kérdésre, szeretnék nagyon röviden érdemben is reflektálni. Először is azzal kezdeném, hogy az nem érv, hogy a kényszerítés, a zaklatás, a testi sértés vagy más hasonló excesszusok üldözését a rendőrség nem valósítja meg. Egyébként ezt talán ebben a formában nem is tartom elfogadható megállapításnak. Kétségtelen, hogy a bizonyítás mindig nagyon nehéz kérdés volt a négy fal árnyékában megvalósuló bűncselekményekre.

De nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy erre a bizonyítási nehézségre semmilyen formában nem jelent orvosságot az, amit a törvényjavaslat eredetileg tartalmazott - az együtt élők sérelmére elkövetett lelki bántalmazás bűncselekménye -, mert semmit sem tesz hozzá a megoldáshoz. Sőt, a képviselő asszony sokkal nehezebbé tenné a sértettek dolgát. Megkockáztatom, hogy ha az a tényállás került volna be a törvénybe, amiért ön harcol, az sokkal hátrányosabb, sokkal rosszabb lenne a kiszolgáltatottaknak és a sértetteknek, mert amíg a kényszerítés, a zaklatás vagy testi sértés egyszeri magatartással megvalósulhat, ez a tényállás sokszoros erőszakos magatartást kíván meg, ez a tényállás célzatot kíván meg, ami nélkül ezek a cselekmények nem lennének megállapíthatók.

(18.20)

Ez a tényállás bevezeti a lelki szenvedés okozásának tényállási elemét, amellyel értelmezési problémák vannak. A kényszerítésnél, zaklatásnál nem kell hogy lelki szenvedés keletkezzék a sértettnél, anélkül is megállapíthatók a bűncselekmények. Tehát egész egyszerűen arról van szó, hogy ez a törvényi tényállás, ha bekerült volna a törvénybe, nem segített volna, hanem ártott volna a sértetteknek, a kiszolgáltatottaknak. Rosszul kívánta a képviselő asszony az álláspontjával az egyébként valamennyiünk által kívánatosnak tartott törvényi célt szolgálni. Arról most ne is beszéljünk, hogy ez a tényállás egy olyan fordulattal ért véget, hogy "ha más bűncselekmény nem valósul meg", ami logikailag tette volna ezt a tényállást alkalmazhatatlanná, mert más bűncselekmény mindig megvalósult volna; ezt elmondtuk a törvényjavaslat vitájában. Elnézést, nekem ezt emlékeztetőül, ha már kinyitotta ezt a vitát, el kellett mondanom, hangsúlyozva, hogy ez a törvény itt sokkal jobban fogja azoknak a védelmét szolgálni, akiknek érdekében és a nevében ön felszólalt.

Befejezésül: nagyon fontosnak tartom azt, hogy annak ellenére, hogy alapirányokban vita van az ellenzék és a kormánypártok között, nagyon sok fontos kérdésben kormánypárti-ellenzéki törésvonalakat áthidaló egyetértés jött létre, a jogos védelem kérdésében, a jogos védelemhez kapcsolt arányosság kérdésében, vagy akár ennek a tényállásnak az ügyében, vagy akár az állatkínzás témájában. Ezt én is örvendetesnek tartom, és üdvözlöm, ahogyan azt Bárándy képviselő úr is megtette.

Azzal zárom a felszólalásomat, hogy képviselőtársaim jó érzéssel, nyugodt lelkiismerettel megszavazhatják a törvényjavaslatot, a koherenciazavart (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) kiküszöbölő javaslatokat és a törvényjavaslat egészét is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság nevében a határozati Házszabály 107. § (3) bekezdése alapján a zárószavazás elhalasztását javasolom, mert a törvényjavaslathoz a határozati Házszabály 107. § (1) bekezdése szerinti módosító javaslat benyújtása válhat szükségessé.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság az általános vitára való előkészítés jegyében a szeptember 18-ai ülésén megtárgyalta a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot, és állást foglalt annak általános vitára bocsátásáról.

A törvényjavaslatot a kormány még a parlamenti nyári szünet kezdetén nyújtotta be, így annak áttanulmányozására a bizottság tagjainak, csakúgy, mint a Ház valamennyi képviselőjének, kellő idő állt rendelkezésére. A törvényjavaslat bizottsági gondozásával kapcsolatosan munkánkba dr. Jobbágyi Gábor egyetemi tanár személyében külön szakértőt vontunk be, akinek szakvéleményét az ülést megelőzően bizottságunk tagjai megismerhették.

Az ülésen részt vett a törvényjavaslat kodifikációs szerkesztőbizottságának elnöke, dr. Vékás Lajos egyetemi tanár is, aki felszólalásában részletesen kitért a vita során felmerült felvetésekre. A vitában, a Lehet Más a Politika képviselőcsoportjának kivételével, valamennyi frakció képviseltette magát, több hozzászólás formájában.

(9.40)

Tisztelt Országgyűlés! A felszólalók az általános vita műfajához híven arra törekedtek, hogy a törvényjavaslatot általánosságban értékeljék, ugyanakkor többnyire kitértek néhány fontosabbnak ítélt kérdésre is. Általános egyetértés mutatkozott abban, hogy az új magánjogi kódex megalkotása feltétlenül szükséges. Jóllehet az 1959-ben született Ptk., amely - Vékás Lajos professzor szavait idézve - a magántulajdon nélküli magánjog kódexe volt, sok mindent átmentett a civilisztika klasszikus dogmatikájából és szellemi értékeiből, alapvetően mégiscsak az államszocialista rendszer viszonyaira épült.

A rendszerváltozást követően a törvényhozás igyekezett módosításokkal szabályait az átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyokhoz igazítani, de ez csak átmeneti megoldás lehetett. Idővel mindenképpen szükségessé vált egy új, a magántulajdoni viszonyokra, a valóságos szerződési szabadságra és az egyesülési szabadságra épülő, korszerű magánjogi kódex megalkotása. Ennek jegyében dolgozott a kodifikációs bizottság közel másfél évtizede ezen a több, óriási jogterületet átfogó törvényjavaslaton. A munka az előző kormányzat hibájából az elmúlt ciklusban megbicsaklott. Az akkor elkészített javaslatot az akkori igazságügyi tárca úgy írta át, hogy az Országgyűlés elé benyújtott javaslat nem élvezte a szakma támogatását. Talán ebből is okulva járt el a jelenlegi kormány önmegtartóztató módon, és terjesztette be a kodifikációs szerkesztőbizottság javaslatát változatlan formában.

Tisztelt Országgyűlés! Bizottságunkban általános volt az egyetértés abban is, hogy a kodifikációs szerkesztőbizottság munkája koherens, rendkívül magas színvonalú, igényes mű, melyről a felszólalók kivétel nélkül az elismerés és a tisztelet legmagasabb fokán nyilatkoztak. A hozzászólásokból megállapíthatóan a bizottság egyetértett azzal, hogy a javaslat a klasszikus értelemben vett magánjog legteljesebb felölelésére vállalkozott. Többen is üdvözölték a családjognak a kódexbe történő beemelését, vagy a telekkönyvi jog anyagi jogi rendelkezéseinek beépítését. Ugyanakkor vitásnak látszik a társasági jog Ptk.-ba történő integrálása. Több hozzászóló kételyét, illetve fenntartását fejezte ki ezzel kapcsolatosan, elsősorban e jogterület változékonyabb jellegére utalva.

Az egyes részletkérdések köréből a hozzászólók pozitívumként emelték ki, hogy a javaslat bátran vállalkozik új megoldások, mint például a lízingszerződés vagy az elektronikus szerződés alkalmazására, támogatólag értékelték a fogyasztóvédelem szabályozását, atipikus kontraktusok típusossá tételét, a sérelemdíj intézményesítését. Kritika merült fel viszont egyes konkrét társasági szabályokat, illetőleg egyes biztosítási szabályokat illetően, a kezességre vonatkozó rendelkezések tekintetében, a közös tulajdon szabályozásával kapcsolatosan. Megfogalmazódott az az igény is, hogy lehetőség szerint kerüljük az idegenszó-használatokat, melyre példaként a "franchise" kifejezés merült fel. Bíráló észrevétel érte a törvény belső számozási metódusát is.

A hozzászólások tanúsága szerint a legvitatottabb kérdéseket a családjogi és öröklésjogi szabályok képezik. Több felszólaló is utalt fenntartásaira az élettársi viszony családjogi szabályozásával kapcsolatosan. Konkrétan felmerült annak a megoldásnak a bírálata, hogy a javaslat joghatásait tekintve az élettársi viszonyt tovább közelíti a házasság intézményéhez. Ezzel kapcsolatosan konkrét ellenérvként fogalmazódott meg, hogy az élettársi viszony választása - Lábady Tamás professzor ülésünkön idézett szavaival mondva - a nem házasság választása, amely az élettársak alkotmányos szabadságjogán és a magánjog lényegét adó magánautonómián alapszik. Megint Lábady Tamást idézve: a nem házasság választása mögött az a nyilvánvaló akarat áll, hogy az ilyen döntést hozók nem kívánják magukra nézve érvényesíteni a házasság és a család belső jogi rendjét és joghatásait. A javaslat ezt a döntési szabadságot hagyja figyelmen kívül, érvelt a hozzászólók egyike, amikor például a törvény erejénél fogva tartási kötelezettséget vagy törvényes öröklési joghatást kapcsol az élettársi viszonyhoz, miközben, ha a felek mégis ezt akarják, ezeket a következményeket egyedi döntésükön alapuló aktusok útján biztosíthatják.

Külön kifogásolásra került a bejegyzett élettársi viszony családjogi intézményként történő szabályozása, illetve e viszonyhoz a házassághoz hasonló joghatások szinte teljes körű biztosítása.

Az öröklési jog szabályozásával kapcsolatosan ugyancsak több hozzászóló juttatta kifejezésre egyet nem értését. Miközben azt nem kérdőjelezték meg, hogy az életviszonyok utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásai indokolttá tehetik az egyébként lényegét tekintve több évszázados, sőt a római jogi gyökereken alapuló egyes rendelkezések, intézmények óvatos felülvizsgálatát, a változtatások némelyikét túlzottnak és vitathatónak ítélték. Itt nemcsak az előbb említett élettársi, bejegyzett élettársi viszonyhoz kapcsolt törvényes öröklési jog került szóba, hanem a túlélő házastárs gyermekek melletti állagöröklésének szabályozása is. Ennek keretében felmerült a házastárs öröklésének és az ági vagyonnak a viszonya, illetve az a rendezés, amely a gyermekek számától teszi függővé a házastársak örökrészének a mértékét olyan összefüggésben, hogy minél több gyermek osztozik a hagyatékon, annál kisebb lesz a házastárs örökrésze.

Tisztelt Országgyűlés! Ha nem is a teljesség igényével, de igyekeztem bemutatni a bizottságban felmerült konkrét kérdéseket. Az ezeket szóba hozó felszólalások során a képviselők hangsúlyozták, hogy általános vita lévén tartózkodnak a részletekbe bocsátkozástól. Ebből adódóan az említett felvetések részletes kibontására és az azokkal kapcsolatos nézetek ütköztetésére ülésünkön most nem került sor, ugyanakkor a részleteket érintő hozzászólók jelezték, hogy az említett kérdéseket majd a továbbiakban, a törvényjavaslat vitájának további menetében fogják kifejteni. Egyes hozzászólók azt is jelezték, hogy az említett kérdések mikénti szabályozása fogja meghatározni a törvényjavaslathoz való végleges viszonyukat.

Tisztelt Országgyűlés! Általánosságában értékelve: a bizottság tagjai az egyes vitatott elemektől függetlenül elismerőleg és támogatólag nyilatkoztak a törvényjavaslatról, mely az általános vitára való alkalmasságról szóló állásfoglalásban is egyértelműen kifejeződésre jutott. Bizottságunk tagjai a törvényjavaslat általános vitára bocsátását egyhangúlag támogatták.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Nem bizottsági elnöki minőségemben kérem a szót, hanem egy kétperces reflexió lehetőségével élnék az elhangzott felszólalás kapcsán, a nagykorú cselekvőképességének korlátozása témájában.

Szeretnék rámutatni arra, miután az előző ciklusban ellenzékiként aktívan részt vettem ebben a vitában, mármint az akkori polgári törvénykönyv vitájában, hogy az akkori szabályozáshoz képest nagyon jelentős pozitív változások jelentek meg ebben a törvényben. A nagykorúak cselekvőképessége korlátozásának szabályozásával az volt a - ha szabad így mondanom - szakma, a bírák, gyámhatósági dolgozók kifogása, észrevétele, hogy nem számolt azzal a helyzettel, amikor valaki teljes mértékben gyakorlatilag cselekvőképtelen volt. Az a javaslat - egyébként nem az eredeti szakértői javaslat volt az, hanem az akkori igazságügyi minisztériumi átírás következtében létrejött javaslat - erre a problémára nem volt érzékeny, és a szakmának nagyon komoly aggályai voltak.

Itt most ebben a tervezetben láthatjuk, hogy ez a kérdés megoldódott, mert a Második könyv 21. §-a világosan szabályozza a cselekvőképesség teljes korlátozásának szabályai kapcsán ezt a problémát, és ezzel összefüggésben az egyébkénti ügyekre bontott cselekvőképesség szabályait is, úgy gondolom, megfelelő módon rendezi.

Tehát azt gondolom, hogy az a vita, ami évekkel ezelőtt (Az elnök csenget.) lefolytatódott, nem volt haszontalan, és ennek a pozitív hozadéka megjelenik ebben a tervezetben. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság előterjesztése a határozati Házszabály két, egymásnak ellentmondó rendelkezésének kijavítására irányul. A határozati Házszabály 102. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a 107. §-ának (1) bekezdése tartalmazza az említett ellentmondást, aminek a lényege a következő.

107. §-nak a bemutatásával kezdeném. A 107. § több minden mellett arról rendelkezik, hogy a törvényjavaslat megtárgyalásának menetében a törvényjavaslat érdemi átírására mikor és milyen feltételek mellett kerülhet csak sor. A 107. § ezt akként rendezi, hogy a törvényjavaslat érdemi átírására csak az előterjesztő, az első helyen kijelölt bizottság, illetve az alkotmányügyi bizottság jogosult, de ez a lehetőség is határidőhöz kötött, mégpedig ez a jogosultság csak úgy illeti meg az említett tényezőket, olyan módon, hogy a törvényjavaslat átírására irányuló módosító javaslatot legkésőbb annak az ülésnapnak a megnyitása előtt 24 órával kell benyújtani, amely ülésnap napirendjén a törvényjavaslat zárószavazása szerepel.

Ezzel szemben a 102. § (1) bekezdése egy ezzel ellentmondó rendelkezést tartalmaz, jelesül, hogy a kijelölt bizottság a törvényjavaslat érdemi átformálására egészen a záróvita lezárásáig benyújthat módosító javaslatot. Ez a rendelkezés tehát gyakorlatilag parttalanná tenné a törvényjavaslat átírását, amely nem felel meg az Országgyűlés akaratának, se a többségi, se a kisebbségi akaratának. Itt most arra utalok, amikor országgyűlési akaratról, jogalkotói akaratról, többségi és kisebbségi álláspontról beszélek, hogy a határozati Házszabály jelen hatályos formájának a kialakítására, illetőleg az országgyűlési törvény megalkotására a közelmúltban került sor, nagyon sok kérdésben vita folyt kormánypárt és ellenzék között, abban azonban egyetértés uralkodott minimális szinten, hogy a törvényjavaslatok érdemi átformálására ne kerülhessen sor az utolsó pillanatban.

Ezt a közös akaratot és véleményt a 107. § helyesen tükrözi, a 102. § viszont nem. Egész egyszerűen nem terjedt ki akkor a jogalkotó figyelme erre. Ezt viszont egy ügyrendi vita kapcsán az alkotmányügyi bizottságban észleltük, és arra a közös elhatározásra jutottunk valamennyi, a bizottságban helyet foglaló párt egyetértésével, tehát ötpárti egyetértéssel, hogy ezt a hibát kijavítjuk. Erre az alkotmányügyi bizottság egy albizottságot hozott létre, amelyik előkészítette a hiba kijavítását, és ezt a megoldást az önök előtt fekvő és most tárgyalás alá vett országgyűlési határozati javaslat megfelelően tartalmazza.

Én most már csak - azt gondolom - azzal vagyok adós, azt szeretném még az elmondottakhoz hozzátenni, utalva arra, hogy milyen széles körű és milyen természetű egyetértés uralkodott a bizottságban erről a kérdésről, hogy azt a bizottsági döntést, amely alapján ez az országgyűlési határozati javaslat a tisztelt Ház elé benyújtásra került, nemcsak a kormánypárt támogatta, hanem az ellenzék közül a Jobbik is, a Szocialista Párt képviselője tartózkodott, a Lehet Más a Politika képviselője nem nyilvánított véleményt, mert sem ezen az ülésen, sem az albizottsági előkészítésben nem tudott részt venni, nem volt jelen. Mindenesetre el kell mondjam, hogy sem az albizottságban, sem az alkotmányügyi bizottságban érdemi ellenvetés akár csak egy felszólalás vagy egy észrevétel erejéig sem hangzott el.

Ezek alapján mondhatom azt jó lelkiismerettel, hogy önök előtt egy teljes egyetértésen alapuló, vagy vélelmezhetően teljes egyetértésen alapuló, hibakijavító szándékú javaslat áll, amit az alkotmányügyi bizottság 20 igen szavazattal és 2 tartózkodással olyannak ítélt, hogy az Országgyűlés elé ezt terjesszük elő és az Országgyűlés ezt tárgyalja meg.

(14.30)

Azzal zárom a felszólalásom, hogy az alkotmányügyi bizottság elnökeként és a vitában képviselőjeként magam is ezt kérem. Kérem a tisztelt Házat, hogy a javaslatot vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Igen, köszönöm a szót, elnök úr. Meg kell jegyeznem, hogy kétségtelenül elég komplikált szabályozásról van szó. Nem a képviselő úr tehet arról, hogy a mondanivalóját nyilván nagyon nehéz követni, még a jogászoknak is, hát még a joghoz nem igazán értő közvéleménynek. Ez tényleg nem a képviselő úr hibája.

Utaló szabályokról van szó, a 96. § visszautal a 95. §-ra, de azért értelmezhető a helyzet. És szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy az alkotmányügyi bizottság egyébként sem a most hatályos szöveg szerint, sem pedig ennek a módosító javaslatnak az elfogadása után nem teheti azt meg, hogy érdemi kérdésben írassa át a törvényt olyan módosító javaslat előterjesztése útján, amely az említett 24 órás határidőre ne lenne tekintettel. Tehát egész egyszerűen helyes értelmezés mellett ez a veszély nem áll fenn, vagyis szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy az alkotmányügyi bizottságot is köti a 24 órás határidő, ha a törvényjavaslat érdemi érintéséről van szó, tudniillik a 95. §-ra mutatnak végül is az utalások, és a 95. § világosan leszűkíti a módosítás időhatár nélküli lehetőségét a koherenciazavarra.

Ezzel együtt természetesen, képviselő úr, a módosító javaslatot az alkotmányügyi bizottság nyilvánvalóan meg fogja vizsgálni, és látatlanban mondom, hogy ha az a módosító javaslat javítja és előreviszi a Házszabály ügyét, akkor én biztos támogatni fogom, és nagyon remélem, hogy a bizottság is. Meg fogjuk vizsgálni a dolgot, de az ön aggálya szerintem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) nem megalapozott.

Köszönöm szépen.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Képviselő Úr! Valami súlyos baj lehet a Jobbiknál ám. Mert - még egyszer mondom - ezt a javaslatot az albizottságban és a főbizottságban is megszavazták a jobbikos képviselők, olyan problémájuk, amiket ön felvetett, nem voltak a javaslattal kapcsolatban. Tehát ha önnek igaza van, akkor fel kellene vetni Gaudi-Nagy Tamás, Gyüre Csaba meg Staudt Gábor képviselő uraknál, hogy vagy nem értették meg a feladatot, talán kicsi volt a kapacitásuk - ez következik az ön által elmondottakból -, vagy elárulták a demokráciát, összefogva velem. Tehát ezt tessenek egymás közt tisztázni! (Farkas Gergely: Azt cáfolja, amit mondtam!)

De hogy érdemben is kitérjek arra, amit ön mond, el kellene olvasni, mielőtt felszólal valaki, az eredeti házszabályi szöveget meg a mostanit is, és akkor láthatja, hogy egyetlenegy változást javasol ez az általunk elfogadott, és az ön jobbikos képviselőtársai által is egyöntetűen támogatott javaslat. Jelesül, hogy korlátozza annak a lehetőségét, hogy egy kijelölt bizottság meddig írhatja át a törvény. Ha nem fogadjuk el ezt a javaslatot, most a záróvita lezárásáig átírhatja a törvényt. Ha elfogadjuk ezt a módosító javaslatot, akkor beáll az a 24 órás szabály, ami gyakorlatilag persze több nap, mert én még olyan bizottságot, amelyik vasárnap délelőtt vagy akár csak szombaton is ülésezett volna ebben a házban, nem láttam.

Úgyhogy, képviselő úr, tessék egyrészt tájékozódni arról, hogy mi a téma, mi az ügy tárgya, tessék összevetni az eredeti szabályozást az újjal, akkor föl tudja majd mérni, hogy mi a helyzet, és tisztázni azt, és utánanézni, hogy a jobbikos képviselőtársai mit művelnek az alkotmányügyi bizottságban (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), miért szavazzák meg azt a javaslatot, amit ön most ilyen vehemensen támad. (Nagy zaj, közbeszólások a Jobbik soraiból.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Látja, képviselő úr, azt sem tudja, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat tulajdonképpen... (Megszólal a telefonja, lekapcsolja.) Bocsánat. Azt sem tudja, képviselő úr, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat miféle szerepet játszik. Ezt nem más nyújtotta be, mint az alkotmányügyi bizottság, magyarul téves az a közlése, hogy az általános vitára való alkalmasságról döntött a bizottság. Nem, a bizottság itt arról döntött, hogy előterjeszti-e ezt a javaslatot vagy sem. És ha egy javaslatot antidemokratikusnak tartok - amit ön mond -, akkor semmiképpen sem járulhatok hozzá, hogy azt előterjesszék. (Zagyva György Gyula, a Jobbik padsorai mögötti páholyból: Akkor nincs értelme a parlamentnek. - Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Tehát ez az egyik megjegyzésem.

A másik pedig, képviselő úr, értse már meg egyébként, hogy ha a Ház működési...

ELNÖK: Bocsánat, Zagyva képviselő úr, ahhoz, hogy valaki felszólalhasson, az ülésteremben kell tartózkodni. Ön az üléstermen kívül tartózkodik, márpedig aki ott foglal helyet, az nem nyilváníthat véleményt, függetlenül attól, hogy képviselő vagy nem képviselő. Megkérem tisztelettel, fáradjon be az ülésterembe, és korlátlanul hozzászólhat mindakkor, amikor adok szót, ha pedig nem adok szót, akkor kérem szépen, hogy ne szóljon közbe.

Parancsoljon, elnök úr!

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Képviselő úr, ha megfigyelte, hogy hogyan működik az Országgyűlés, akkor tudhatja, hogy valamennyi bizottsági módosító javaslatot az esetek 99 százalékában a részletes vita lezárása után terjesztik elő, aminek valóban nincs mód a megvitatására. Ez egy más kérdés, ez kívül esett azon a körön, amivel a bizottság foglalkozott, mert ez nem koherenciaprobléma. Ezen lehet vitatkozni, csak az nem ennek a tárgya.

Egy biztos, hogy a mostani szabályozás szerint, ha azon nem változtatunk, akkor a szavazás pillanatáig nem lehet megismerni a bizottsági módosító javaslatot.

(15.00)

A mi rendezésünk pedig azt teszi lehetővé, hogy olyan időben benyújtásra kerüljön a módosító javaslat, hogy lehessen mód az arról való véleményt kialakítani. Tehát még egyszer mondom: a jelenlegi szabályozáshoz képest szigorúbbá teszi a módosító javaslatok benyújtásának a lehetőségét. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Ez a helyzet éppen ellentétes azzal, amit a képviselő úr mond. Ez a javaslat nem szűkít, hanem a lehetőségeket nyitja. És még egyszer mondom, próbáljon tájékozódni arról, hogy tulajdonképpen...

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Képviselő úr, kénytelen vagyok felolvasni a most hatályos szöveget és a módosítást, hogy legyen az ön számára is világos, hogy ennek az előterjesztésnek mi a tárgya. Nem az, amiről ön beszél, az nem igaz, nem az a tárgya! A tárgya a következő, a mostani szabályozás így szól: a kijelölt bizottság a záróvita lezárásáig nyújthat be módosító javaslatot. A módosító javaslat ezt kívánja megváltoztatni a következőképpen: a kijelölt bizottság a részletes vita lezárását követően módosító javaslatot legkésőbb annak az ülésnapnak a megnyitása előtt 24 órával nyújthat be, amely ülésnap napirendjén szerepel az adott törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Aki azt mondja, hogy ez az eredeti szabályhoz képest tágabb lehetőséget ad a bizottság módosító javaslatainak benyújtására, az vagy hazudik, vagy nem tudja, miről beszél. Ez az egyik észrevételem.

Staudt képviselő úr hozzászólása viszont korrekt volt, és fontosnak tartom ezt hangsúlyozni, a bizottságban is korrekt álláspontokat fogalmaz meg, ami nem azt jelenti, hogy egyet szoktunk érteni, vagy az lenne a jellemző, hogy egyetértünk, hanem tartózkodik az olyan infámis és félrevezető érvelésektől, amit például ön csinál. Staudt képviselő úr hozzászólásából kiderült, egyrészt elismerte, hogy megszavazták a javaslatot, és kiderült itt a hozzászólásából, hogy ezzel a javaslattal neki nincs baja. Felvet ugyanakkor problémákat, ami túlmegy ezen a javaslaton, általában a Házszabály további rendelkezéseinek bizonyos kritikája.

Akkor lássuk ezt világosan, hogy ez egy más kérdés. Lehet arról is beszélni, hogy tárgyaljunk másról, de akkor ne ezt a javaslatot tessék a valóságtartalmával ellentétesen itt bemutatni, és olyan bírálatot fűzni hozzá, ami abszolút megalapozatlan. Akkor tessék példát venni a képviselőtársáról, és ilyenformán korrekten vitatkozni a kérdésről! (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Amit Staudt képviselő úr mond, az gyakorlatilag - és itt több hozzászólás ebbe az irányba mutat - azt jelenti, hogy a kétolvasatos eljárást alakítsuk át háromolvasatossá. Ez egy olyan felvetés, ami, úgy gondolom, nekem ez a véleményem, hogy ennek a javaslatnak a keretein túllép, ugyanakkor azt gondolom, hogy ilyesmin éppenséggel lehet vitatkozni és lehet gondolkodni. Hogyha ez a felvetés így hangzik el, és nem a javaslat gyalázásával, ahogy azt Farkas képviselő úr tette, akkor azt gondolom, hogy ez mint felvetés korrekt, olyan valami, amiről lehet tárgyalni, lehet gondolkodni.

Amit szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz, azt, hogy nem lehet a záróvita előtt részletes vitát folytatni még közbeiktatóan, azt nem ez a javaslat hozza létre, tehát ez a javaslat nem vesz el semmi vitalehetőséget. Nem vesz el vitalehetőséget; ez a helyzet, hogy a részletes vita lezárása után a kapcsolódó módosító javaslatokat, legyen az egyébként képviselői kapcsolódó módosító javaslat, legyen az bizottsági módosító javaslat, az Országgyűlés nem tárgyalja meg, ez az 1990-es évek elejétől így van. S lehet arról gondolkodni, hogy ez nem jó, de akkor ne tessék ezt a javaslatot gyalázni, ami csak előrelépést mutat.

Amit Szilágyi képviselő úr felvetett, erre én azt tudom mondani, hogy a Háznak van egy meglehetősen töretlen gyakorlata, hogy valóban, az úgynevezett támogatotti sor benyújtása, kinyilvánítása után készült módosító javaslatok eltolják a tárgyalást. Ez a javaslat ezt a gyakorlatot nem befolyásolja, tehát nem akadályozza meg, nem is erősíti, nem is gyengíti.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Képviselőtársaim! Most kirajzolódik azért egyfajta ellenzéki, ha tetszik, közös álláspont, hogy szeretnék átalakítani a Ház működését egy háromolvasatos tárgyalássá; megjegyzem, hogy ez a kétolvasatos rendszer húsz éve működik. (Dr. Staudt Gábor beszélget.) Tehát azt nem nagyon értem, hogy ez az apró kis, néhány szavas, koherenciazavart kiküszöbölő javaslat ezt hogyan hozza ide. Képviselő úr, magának is mondom. (Dr. Staudt Gábor: Igen, figyelek.) De nyilvánvalóan a bizottság, ha ilyen módosító javaslat van, meg fogja nézni, hogy ennek a javaslatnak a keretei közé ez beilleszthető-e. Én szkeptikus vagyok, tehát én azt gondolom, hogy ha háromolvasatossá akarják átalakítani az előterjesztések tárgyalását, akkor tessék egy ennek megfelelő önálló indítványt előterjeszteni, mert ez nem valószínű, hogy a 102. § módosításával végrehajtható, majdnem biztos vagyok benne, hogy nem. Mert akkor ez a szavazás rendjére kihat, különböző egyéb házszabályi eljárási mozzanatokat befolyásol, lehet, hogy ez tizenöt vagy húsz szakaszt is szükségessé tesz, hogy átírjunk. Most én csak a kodifikációs gondról beszélek és arról a problémáról, hogy van önök előtt egy előterjesztés, amely foglalkozik egy apró problémával, önök pedig idehoznak ehhez kapcsolva, ennek okán és ennek apropóján egy olyan kérdést, ami egy gyökeres házszabályi reformot igényel, és ami egy húszéves gyakorlat megváltoztatására irányul.

(15.20)

Azt gondolom, mindenről lehet beszélni, mindenről lehet vitatkozni, de még egyszer: szeretném, ha a bizottságban konszenzusosnak látszó kis apró hiba kijavítása ettől nem esne, hogy így mondjam, kútba, továbbra is megkapná a támogatást. Én csak ezt kérem ebben a vitában önöktől a bizottság képviseletében. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Megszólíttattam. Megjegyzem, egyébként nem lett volna baj, ha bizottsági keretekben beszéljük ezt meg, mert tartok attól, hogy a plenáris műfajt nem egészen erre találták ki. De boldogan válaszolok az ön kérdésére. Megjegyzem, a fölvetése esetleg érvelési ötletet jelenthet azok számára, akik azt mondják, hogy ne változtassuk meg a Házszabályt, mert már most is háromolvasatos. Hát van abban valami, amit mond, csak ugye nyilvánvalóan, amikor kifogásolják ezt az eljárást, akkor a felszólalásiidő-lehetőséget keveslik; mert egy záróvitában időkorlát van. Megjegyzem, részletes vitában is lehet időkorlát, a világ parlamentjeiben különféle időkorlátok léteznek.

Azt szeretném ezzel kapcsolatban elmondani észrevételként, hogy ilyen értelemben ez egy ellenérv a háromolvasatos tárgyalás mellett. De még egy, képviselő úr egyről elfeledkezik: nemcsak a bizottságoknak van módosító javaslatuk, hanem önöknek nagyon sok kapcsolódójuk. Ha ön azt mondja, hogy a részletes vita után ne legyen olyan helyzet, hogy meg nem tárgyalt módosító javaslatról szavazunk, akkor vagy háromolvasatossá kell alakítani a tárgyalást, vagy meg kell tiltani a kapcsolódó módosító javaslatok intézményét is. És akkor előállhat egy helyzet, hogy a vitában, a plenáris vitában minden módosítót megtárgyalnak, de akkor nincs kapcsolódó módosító javaslat.

Azt gondolom, képviselő úr, hogy amiről mi már beszélünk, az túlmegy ennek a javaslatnak a tárgyán. Lehet erről beszélni, lehet erről gondolkodni, de én nem kapcsolnám ezt össze egy ilyen, igazából egy apró, belső ellentmondást megszüntető javaslat megtárgyalásával.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Képviselő úr, ez a koherenciazavar nem a mi felvetésünkre került elő, hanem a Szocialista Párt kezdeményezésére, bár ők sem egészen ezt kifogásolták, hanem bizonyos bizottsági működési gyakorlattal kapcsolatosan akartak olyan megállapításokat kimondatni a bizottsággal, amit egyébként senki nem vitatott. Az ügyrendi bizottságnak pedig nem az a feladata, hogy nem vitatott kérdéseket leszögezzen még egyszer. A vita kapcsán fedeztük fel ezt a hibát, és így került ez a bizottság elé.

Ami pedig a további észrevételeit illeti, meg kell hogy mondjam, hogy nem tudok mit tenni, feladom azt, hogy önt megpróbáljam meggyőzni vagy megmagyarázni, hogy itt miről van szó, mert nem megy. Ön vagy nem akarja megérteni, amit mondok, vagy tényleg nem is érti. Hát egyik esetben sincs értelme, hogy az energiáimat az ön személyes okítására fordítsam.

A záróvita előtti, illetve a támogatott sor utáni módosító javaslatok kapcsán felvetett kérdésre válaszoltam. Tessék megkérdezni Szilágyi képviselő úrtól, hogy mit mondtam. Azt mondtam, hogy az eddigi gyakorlatot ez a javaslat nem érinti. Tehát ez a javaslat semmit nem vesz el az eddigi gyakorlatból, semmit sem szűkít. Ön az egyedüli itt ma ebben a Házban, beleértve az összes ellenzéki képviselőt is, aki azt állítja, hogy a mi javaslatunk jogokat vesz el vagy korlátoz. Ön az egyedüli! Ne haragudjon, nem vállalkozom arra, hogy önt - hogy így mondjam - különórákban részesítsem. Nem megy! Feladom! (Taps a kormánypárti padsorokból.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Képviselő úr, azt elfelejti, hogy valamennyi kapcsolódó módosító javaslat olyan, amihez nem lehet hozzászólni, és ezt nem a mi mostani előterjesztésünk alakítja így, hanem ez így van húsz éve. Tehát nem értem, hogy miért azt mondja, hogy a mi javaslatunk jogot vesz el. Nem vesz el semmiféle jogot, legfeljebb nem elégíti ki önt, azt kevésnek tartja, amit ez a javaslat tartalmaz.

Felvetik ezt a háromolvasatos tárgyalást, ami szerintem nem fér bele a javaslatba, de ez a javaslat nem tartalmaz olyan elemet, ami bármiféle ma meglévő vitalehetőséget szűkítene. Lehet ma vitatkozni kapcsolódó módosító javaslatokon, képviselő úr? Lehet ma vitatkozni olyan bizottsági módosító javaslatokon, amelyeket a részletes vita után terjesztenek elő? Ugye nem lehet? Akkor most tessék mondani, mi ennek a javaslatnak a bűne, amit előterjesztünk a megvitathatóságot illetően? Megszünteti a megvitathatóságot ez a javaslat? Vagy ön azt gondolja, hogy ha a záróvitáig be lehet nyújtani javaslatot, akkor csak azért, mert vitatkozhatunk rajta, nem is érdekes? Ha jól értem, nem is érdekes, hogy lehet-e mérlegelni. Tehát el lehet ide jutni, akkor vissza kell vonni ezt a javaslatot. Tessék felvetni az alkotmányügyi bizottságban - az alkotmányügyi bizottság az előterjesztő -, hogy vonja vissza az előterjesztést, mert ön azt tartja jobbnak, hogy az utolsó percben ismerjük meg a javaslatot. Egy szerintem nem fog menni ebben a vitában. Ebben a vitában és ebben a napirendben háromolvasatossá nem tudjuk alakítani a tárgyalást, mert egyszerűen akkor újra kell kodifikálni a Házszabályt, ez pedig nem erről szól, képviselő úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Képviselő úr, a Házszabály úgy szól: módosító javaslatot az általános vita lezárásáig lehet benyújtani. Az általános vita lezárása után a módosító javaslatokhoz kapcsolódó módosító javaslatot lehet benyújtani. Utána külön rendelkezés, hogy ki jogosult a módosító vagy kapcsolódó módosító javaslatok előterjesztésére.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezt a vitát hallva azt kell hogy mondjam, hogy az alkotmányügyi bizottság egyetértésen alapuló módosító javaslatának a fogadtatását egyértelműnek látom, bár a sok hozzászólás és a némileg gerjesztett vita ezt elfedni látszik.

Senki nem vonja kétségbe, hogy koherenciazavar van a 102. és a 107. § között, ezt senki nem vonja kétségbe. Senki nem vonja kétségbe, hogy a 102. § a nem jó, és senki nem vonta kétségbe, hogy az a kijavítási irány, amit a bizottság módosító javaslata tartalmaz, egy korrekt, jó irány, az nem jogot vesz el, az jogot ad. Azt kell mondjam, hogy én ezt a magam részéről örömmel konstatálnám, hogyha nem lenne a vita egyéb kiágazásai okán rossz szájízem.

Ami még itt ezenkívül fölmerült, az meg, úgy gondolom, hogy túlfeszíti ennek a javaslatnak a kereteit. Én azt gondolom, hogy lehet sok mindenről tárgyalni, lehet azon is gondolkodni, sőt valószínűleg kell is, különösen, ha egy kétszáz fős parlamentben gondolkodunk, hogy ez a tárgyalási mód, amit a Magyar Országgyűlés 1989-90 tájékán, majd '94-ben kialakított, ezt így, ebben a formában kell-e megtartani. Vannak példák a nemzetközi gyakorlatban is, amik mintákat képezhettek egy országgyűlési munkamenet racionálisabb megszervezésére, például a bizottságokban való nagyobb hangsúly megteremtésére. A brit parlament a kedvenc példám, de mondhatunk más házszabályokat is. Nagyon sokféle működési lehetőséget ki lehet alakítani, és azt gondolom, hogy erről lehet gondolkodni, sőt, még egyszer mondom, egy kétszáz fős parlament jellegére tekintettel, ami itt 2014-ben az új választásokkal létre fog jönni, valószínűleg át is kell alakítani azt a működési rendet, azt a munkarendet, amit a Magyar Országgyűlés folytat.

Úgy gondolom azonban, hogy ennek az újragondolásnak, ennek a reformnak a kereteit nem ennek a koherenciazavarnak a kiküszöbölése jegyében kell keresni. Én nem zárkózom el személy szerint ettől. Persze, én itt most az alkotmányügyi bizottság elnökeként nyilatkozom, az alkotmányügyi bizottságban ezek a kérdések nem merültek fel, bár a képviselő úr tagja az alkotmányügyi bizottságnak, egyetlenegy ilyen természetű hozzászólásuk nem volt ehhez a vitához, nem merült fel. Az alkotmányügyi bizottságtól én nem bírok olyan felhatalmazást, hogy a háromolvasatú tárgyalásról a bizottság nevében bármit mondhassak. Ha ezt teszem, akkor önök joggal kifogásolhatják, hogy túlterjeszkedtem az elnöki megbízatásom keretein. Én az alkotmányügyi bizottság álláspontját képviselem, többek között önnek azt az álláspontját, ami az igenlő szavazatában kifejezésre jutott, amikor megszavazta, hogy ezt nyújtsuk be, nemhogy általános vitára bocsássa a Ház, hogy támogatja az általános vitára bocsátást, hanem vállaljuk föl, hogy mi vagyunk az előterjesztői, javaslói és az urai ennek a javaslatnak. Ezt ön is megszavazta, így önt is képviselem most.

Én megértem, hogy nagyon nehéz egyszerre egy együttműködő bizottsági tagként itt szerepelni, a parlamentben meg jobbikos képviselőként. Lehet, hogy ez tényleg nem összeegyeztethető. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) Minden megértésem és empátiám az ilyen helyzetben vívódó képviselőké, de még egyszer mondom, én úgy jöttem ide, hogy egyetlenegy észrevétel a bizottságban vagy az albizottságban a javaslattal kapcsolatban nem hangzott el. Egyetlenegy olyan felvetés - meg lehet nézni a jegyzőkönyvet -, ami itt a háromolvasatos tárgyalással kapcsolatban volt, nem hangzott el.

Úgy jöttem ide, hogy a bizottság kérte, megszavazta, támogatta ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztését. Egyedül a Szocialista Párt bizottsági tagja tartózkodott, de ő sem adta okát, hogy miért, ő sem vállalkozott arra, hogy bármi negatívumot erről a javaslatról mondjon. (Szilágyi György: Újragondoltuk.) Tehát én csak azt tudom mondani - és a mostani vitát is figyelem -, hogy amiről ez a javaslat szól, azzal önöknek nincs bajuk. Ezt persze nagyon nehéz ellenzékben így nyíltan beismerni, ehhez valóban bátorság kéne, az őszinte szóhoz, de senki nem mondja, hogy nincs koherenciazavar, senki nem mondja, hogy nem rossz, hogy koherenciazavar van, és senki nem mondja, hogy ne javítsuk ki a hibát, és senki nem mondja azt, hogy ez a javaslat nem javít a helyzeten. A többi probléma, még egyszer mondom, szerintem egy másik vitának, egy házszabályreformnak a kérdése.

Én csak azt tudom mondani, hogy amikor döntenek, hogy támogatják-e a javaslatot vagy sem, akkor a javaslatot nézzék és ne mást, ne azokat a kérdéseket, amiről, hangsúlyozom, hogy lehet vitatkozni. Nyilván a módosító javaslatok meg fognak érkezni, azokat a bizottság meg fogja tárgyalni, meg fogja vizsgálni, ki fogja alakítani az álláspontját, és a vita megy tovább. Le fog folytatódni a részletes vita, és majd nyilván meg fog születni a döntés is. Még a szavazás előtt akár módom lesz, a Házszabály lehetővé teszi, hogy ismét felszólaljak már a részletes vita ismeretében is. De még egyszer azt mondom, ezt a javaslatot nézzük, pártérdekekből és azért, mert jól hangzó bonmot-kat lehet itt mondani a parlament ülésén, kár lenne agyonütni azt a jobbító szándékot, ami megnyilvánult a részünkről, és amiben én úgy láttam, hogy végre egyszer valamiben a bizottságban kialakult egy egyetértés. Én kérem továbbra is az együttműködésüket a probléma megoldásában.

Köszönöm a figyelmüket.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy ketten is idézték, amit a bizottságban mondtam. Akkor hangzódjék el pontosan! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Néha ez nem elég!)

Kérem szépen, én a bizottságban arról beszéltem, hogy alkotmánymódosítás esetében a koherenciazavar egyetlen értelmezhető esete az, ha az alkotmánymódosítás következtében az alkotmányon belül keletkezik egyik, illetőleg másik rendelkezés között ellentmondás. (Dr. Bárándy Gergely közbeszól.) Ezt mondtam a bizottságban, ezt mondom most is. A bizottságban azt is elmondtam, hogy véleményem szerint ilyen ellentmondás nem keletkezett, és ezt a véleményemet most is fenntartom.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adott kérdésben arról kellett állást foglalni, hogy lehetséges-e személyes érintettség címén nem a vita során, hanem egy másik alkalommal felszólalni, szót kérni személyes érintettség címén egy másik alkalommal, mert valamiért, adott esetben távollét okából akadályozva volt a sérelmet szenvedő fél a vitában való részvételben.

A Házszabálynak három rendelkezése foglalkozik a kétperces reakció, kétperces viszonválasz lehetőségével, és mind a három helyen a Házszabály szövege teljesen egyértelmű: a vitában elhangzottakra és vita közben teszi lehetővé az elhangzottakra történő észrevétel tételét. Engedtessék meg, hogy az egyik rendelkezést, ami egyébként jellegzetesen a konkrét esettel kapcsolatos, szó szerint is idézzem. A határozati Házszabály 50. § (7) bekezdése: "A vita közben korábbi felszólalással kapcsolatos észrevétel megtétele céljából bármelyik képviselő kétperces hozzászólásra kérhet szót." Tehát figyeltek, képviselőtársaim, úgy indul a mondat, hogy "a vita közben".

A bizottság nem tehette meg azt, hogy ezt a szöveget úgy értelmezze, hogy akkor egy másik alkalommal is vitán kívül, a vita lezárása után lehessen ilyen kérdésekben észrevételt tenni, mert ez contra legem, házszabályellenes értelmezés lett volna.

(19.00)

Egyébként, ami a konkrét kérdést illeti, Steiner képviselő úr mostani felszólalásából talán egyetlenegy értékelő megjegyzéssel nem értek egyet, amikor a vitát, ha jól értettem, cinikusnak minősítette. A képviselő úr nagyon jól tudta - és itt el is mondotta, felszólalókat említett, nem mindenkit egyébként, többen voltak -, hogy egy frakció kivételével valamennyi frakció elítélte azt, ami a plenáris ülésen elhangzott, és ami ennek az ügyrendi kérdésnek az apropója. Mindenki elítélte azt - egy frakció kivételével -, hogy bárkinek a származása megjegyzés tárgya lehessen bármiféle szituációban, különösképpen - bár itt a fokozásnak nincs értelme - a magyar parlamentben, mindenki kifejtette azt az álláspontját, hogy ennek nem lehet helye.

A hozzászólások kapcsán bírálat érte az ülésvezető alelnököt is. Elhangzott az az álláspont, hogy az ülésvezető alelnöknek meg kellett volna intenie azt a képviselőt, aki ezt a sértő felszólalást elkövette.

Az is elhangzott, hogy ha nem is ad lehetőséget a Házszabály arra, hogy egy másik alkalommal, egy másik napon, a vita befejezése után lehessen korábban elhangzott sérelmes kifejezésre észrevételt tenni, ha ezt nem is teszi lehetővé a Házszabály, más, sokkal hangsúlyosabb eszközök is rendelkezésre állnak az ilyen magatartás visszautasítására. Tipikusan ilyennek ítélték meg többen a felszólalók közül a napirend előtti felszólalás intézményét.

Tehát összegészében azt tudom mondani, hogy miközben a bizottság azt a konkrét esetet, ami kapcsán ez az ügy most ügyrendi vitaként elénk került, az elhangzott sértést elítélte és attól elhatárolódott, azt nem tudta megtenni, hogy a Házszabály szövegével ellentétesen értelmezze a Házszabályt. Ezért hozta meg a bizottság a döntését, és alkotta meg azt az állásfoglalást, amit itt képviselőtársaim hallhattak.

Én is csak azzal tudom felszólalásomat befejezni, hogy kétperces reakció lehetősége csak a vita keretében lehetséges. Erre tekintettel az Országgyűlés nem tud mást tenni, ha házszabályszerűen akar eljárni, mint hogy a Szocialista Párt kérelmét elutasítja. Ezért azt vagyok kénytelen kérni, hogy szavazzunk a kérelemre nemmel.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Itt a kérdés az, hogy egy ilyen helyzetben van-e az Országgyűlésnek eszköze. Elmondtam a bizottságban kiformálódott álláspontot, hogy van. Az egyik lehetőség az, hogy az ülésvezető elnök meginti az ilyen felszólalót, adott esetben megvonja a szót, és adott esetben ez elvezethetett volna az ülésről történő kitiltásig is. Ezzel az ülésvezető alelnök nem élt, ezért ne tessék az alkotmányügyi bizottságot hibáztatni. A másik lehetőség az, hogy napirend előtt - ez plenáris ülés, Lendvai képviselő asszony -, napirend előtti felszólalásban kellő súlyt adva teszik szóvá az elhangzottakat.

Ezek a lehetőségek adva voltak az adott esetben is, és a jövőre nézve is adva vannak. Ami nincs adva: a Házszabály megerőszakolása. Az alkotmányügyi bizottság nem tehette meg azt, hogy a Házszabály rendelkezéseivel ellentétes értelmezést ad ki. Amit képviselő asszony igényel, az házszabály-módosítás kérdése, az nem ez a vita. Az alkotmányügyi bizottság ügyrendi vitában a hatályos házszabályi szöveget értelmezi. Azt gondolom, az alkotmányügyi bizottság tisztességesen járt el, és a hozzászólók ebben a kérdésben korrektül értékelték az adott helyzetet.

Úgyhogy változatlanul kérem, hogy a bizottság ne támogassa a Szocialista Párt kezdeményezését. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lendvai Ildikó azt mondta, hogy nem szabad a család Prokrusztész-ágyába kényszeríteni az embereket. Ezzel én is teljesen egyetértek, a probléma az, hogy nem a Kereszténydemokrata Néppárt javaslata kényszeríti a Prokrusztész-ágyba az embereket, hanem az eredeti tervezet.

Az eredeti tervezet olyan kötelezettségeket kíván előírni élettársi kapcsolatra lépő emberek között, akik ilyen kötelezettséget viselni egymással szemben az általános tapasztalatok, általános ismeretek szerint nem akarnak.

Öröklés. Törvény erejénél fogva eddig ilyen nem volt. Az élettársak úgy létesítettek élettársi kapcsolatot, hogy tudták, hogy ilyen következménye együttélésüknek nem lesz. Az új törvényi megoldás kötelező erővel törvényes öröklési kapcsolatot létesítene. Nem akartok örökölni egymás után? Nem érdekel majd ez senkit. Nem érdekli a törvényt. Akaratuk ellenére lesz köztük törvényes öröklési kapcsolat, akár a saját gyermekük öröklési jogát korlátozva, amit szintén nem akarnak általában már, ha idősebb emberekről beszélünk.

Nem akartok egymás után törvényből fakadó tartási kötelezettséget létrehozni? Hiába nem akartok, ez a tervezet rátok kényszeríti a tartási kötelezettséget!

Nem akartok olyan viszonyt teremteni, hogy ha az egyik élettárs a kizárólagos tulajdonába fogadja a másikat, és megszűnik az az élettárs, akkor az a tulajdonjog erőteljesen éljen? Hiába gondoltátok így, hogy ez így lesz, nem így lesz, mert a törvény rátok fog kényszeríteni egy más jogi helyzetet.

Arról van szó, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt javaslata az élettársak szabadságát akarja megőrizni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azt kérem a tisztelt Háztól, hogy ezt a szabadságot tartsa tiszteletben, és ezt őrizzük meg a KDNP javaslatainak támogatásával.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Lendvai képviselő asszony és Schiffer képviselő úr felszólalására reagálnék, és talán a Schiffer Andrásra történő reagálással kezdem. Képviselő úr azt mondta, hogy nem szabad joghátrányokat okozni az élettársaknak, ahogy azt Lendvai képviselő asszony mondja.

Képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt javaslata az élettársak jelenlegi jogi státusán nem kíván változtatni. Semmilyen jogot nem vesz el a javaslat. Nem egészen értem akkor, hogy miről beszél a képviselő úr.

(21.00)

Mondhatnám azt, hogy a KDNP a jogi status quo fenntartása alapján áll.

Lendvai képviselő asszony az imént úgy fogalmazott, hogy el kell dönteni - mármint nekünk -, hogy melyik az első- meg melyik a másodrendű kapcsolat, ha jól emlékszem, a házasság vagy az élettársi. Kérem, ez egy rossz kérdésfeltevés. Más kapcsolatokról van szó: más a házasság és más az élettársi viszony.

Az élettársi viszonynál azért hangsúlyozzuk az élettársak szabadságának tiszteletben tartását, mert az élettársi viszonynál általában az áll a háttérben, hogy az élettársak vagy fiatalabb koruk okán úgy gondolják, hogy még nem kívánnak olyan szoros köteléket, kötelezettségeket teremteni egymás között, mint amilyen a házasság, idősebb korban pedig már nem akarnak olyan szoros kötelékeket létesíteni, mint amilyen a házasság, különböző megfontolásokból.

Jogokról beszélünk, de ne felejtsük el, hogy egy olyan párkapcsolatban - legyen az házasság vagy élettársi kapcsolat -, ami az egyik fél oldalán jog, az a másik fél oldalán kötelezettség. Tehát a kérdés valóban úgy merül fel, hogy szabad-e őket akaratuk ellenére megterhelni a házasság kötelezettségével. Igenis vállalom, hogy nem szabad, és azt mondom, hogy ez az álláspont liberális álláspont, amit mi mondunk. Persze, nem a XX-XXI. századi liberalizmus értelmében (Az elnök csenget.), amit annak neveznek, hanem a XIX. század nemes liberális hagyományainak megfelelően.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Én most arra szeretnék ráerősíteni, amiben itt, ebben a Házban egyetértés látszik kibontakozni, ami a gyermek státusa. A gyermek státusa teljesen független kell legyen attól, hogy a szülők házasságban élnek vagy élettársi kapcsolatban élnek, vagy netán a gyermek házasságon kívül született. Meg kell jegyeznem, hogy ez nem ennek a tervezetnek a vívmánya lesz, nem is a Kereszténydemokrata Néppárt mai javaslatában van benne. Ez 1952 óta, a családjogi törvény akkori megalkotása óta így van, ami megszüntette a különbségtételt, ahogy ezt akkor mondták, a törvényes és törvénytelen gyermek között. Ez annak a családjogi törvényalkotásnak a vívmánya volt, akármilyen sötét korszakra esett ez egyébként.

Tehát ezt a szabályt természetesen meg kell őriznünk, szem előtt kell tartanunk, mert valóban, a családjogi kapcsolatban talán nem szerencsés most latolgatni, hogy kinek a fontossága nagyobb, melyik házastársé, a házastársaké vagy a gyermeké. Én megkockáztatom azt, hogy a gyermekek érdeke mindenkinek az érdekét meg kell előzze. A tervezet megfelel ennek, e tekintetben nem is nyúlunk hozzá a tervezethez, és még egyszer mondom, ezt a szabályt, ezt az elvet megőrzendőnek tartjuk. A mi javaslatunk egyébként ezt a viszonyt semmilyen formában nem érinti, hanem, hogy így mondjam, igazodik ehhez. És ezzel harmonikusan javasoljuk azokat a módosításokat, amelyeket javasoltunk.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Steiner képviselő úr érvei között a felszólalása elején egy olyan érv hangzott el, hogy tulajdonképpen az élettársi kapcsolat a szerződésekkel kerül - hogy így mondjam - egy rangra, és ez valamilyen alárendeltséget vagy valamilyen dehonesztáló helyzetet jelent. Hát persze lehet példákkal valóban dehonesztálóként bemutatni ezt az összefüggést, azt szeretném elmondani, hogy a házasság voltaképpen maga is egy speciális szerződés. A felek egybehangzó akaratnyilatkozata alapján jön létre, érvényességi feltétele van, és felbontható. Ilyen értelemben minden szerződésnek eme közös jegyeit mutatja a házasság is meg az élettársi kapcsolat is.

Visszatérve a mondanivalójának a másik részére, én nem abban látom a hangsúlyt, hogy most milyen családfogalommal próbáljuk megfeleltetni az élettársi kapcsolatot. Azzal a tradicionális családfogalommal, amelyet már az Országgyűlés egy sarkalatos törvényben rögzített, és nyilván a jogrendszer koherenciája szerint ebben kell hogy gondolkozzon, vagy másféle családfogalmakkal operál. A lényeget most is abban látom, hogy megterhelhetjük-e az élettársi viszonyt szabadon választókat olyan kötelezettségekkel, amelyeket ők vélhetően nem akarnak.

Azt mondja, képviselő úr, hogy a változást nem akarjuk. Olyan változást nem akarunk, amely olyan kötelezettséget ró az emberekre, amelyeket ők szándékosan nem akarnak vállalni, amelyek elől ki akarnak térni, és ezért választják az együttélésnek azt a formáját, amit élettársi kapcsolatnak nevezünk.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Ebben a kérdésben egy picit vitatkoznék Vas Imre képviselőtársammal, mert az önkormányzat nemcsak származékos rendeletet alkot, hanem eredeti rendeletalkotó is. Tehát nem csak felhatalmazás alapján adhat ki rendeletet.

Én is azt gondolom - és ezt a bizottságban el is mondtam, és a szavazatomat is ez befolyásolta: támogattam a jobbikos javaslatcsomagot -, hogy hasznos lenne, sőt megkockáztatom, szerintem nélkülözhetetlen lenne egy értelmező rendelkezés, ahogy jelenleg is van a jelenlegi polgári törvénykönyvvel kapcsolatosan, hiszen a jelenleg hatályos Ptk.-ban is jó néhány utalás van ilyen formában, hogy jogszabály így vagy úgy rendelkezhet vagy eltérhet a fő szabálytól. Tartalmaz a jelenlegi polgári törvénykönyv is egy olyan értelmező rendelkezést, ami megmondja, hogy mi minősül jogszabálynak: törvény, és ha emlékezetem nem csal, a kormányrendelet - leszűkíti erre a kettőre. Még a törvényerejű rendeletet is az eredeti szöveg tartalmazta. Elvileg hatályban lehet törvényerejű rendelet is, bár azt hiszem, a polgári jog világában ez már nem gyakorlati.

Én tehát azt gondolom, hogy kodifikációs szempontból érdemes lenne azt megfontolni, hogy az új polgári törvénykönyv is értelmezze azt, hogy mit kell a törvény alkalmazása szempontjából jogszabálynak tartani, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor elvi értelemben a jogalkotási törvényben jogszabály címszó alatt felsorolt valamennyi jogi norma, ami a jogalkotási törvény szerint jogszabálynak minősül, ilyen értelemben a törvény alkalmazása szempontjából is jogszabály lenne, ami nem hiszem, hogy jogalkotói szándék. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

(22.20)

DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Én is Ipkovich képviselő úr felszólalására reagálnék. Szóval, képviselő úr, ne haragudjon, de pont az ön példája a legjobb példa arra, hogy mennyire más szempontok szerint kell a cselekvőképesség, vétőképesség kérdéseit, a polgári jogban meg a büntetőjogban a büntethetőség szabályait meghatározni. Hát, képviselő úr, a "ne rabolj" parancsának az értelmezése, illetőleg a vagyoni ügyletekhez szükséges megfelelő belátási képesség két olyan dolog, ami szerintem nem hozható közös nevezőre.