Felszólalás adatai

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberek biztos úgy érzik, hogy már abnormális az, hogy tényleg így éjféltájon egy parlament még mindig ül, és vajon felelős döntéseket lehet-e hozni, érzelmeink vezetnek, vagy fáradságunk és így tovább. Én úgy érzem, hogy teljes mértékben beszámítható vagyok, tehát ha mégis furcsa dolgot mondanék, akkor kérném, hogy erre legyenek tekintettel.

Én úgy látom, hogy a következmények valóban katasztrofálisak. Nem azért, mert ezt dekoratív így mondani, hanem mert erre objektív mérési lehetőségek voltak és vannak - ha akarunk mérni és ezekkel szembesülni. Elindultak azok a kukoricaperek, amelyek sehová nem vezetnek, és a termeltetők a vállalt 100 százalékot akarták sorporként leverni olyan termelőkön, ahol az aszály miatt és nem a hozzáértés nem kellő volta okán gyakorlatilag 20 százalékos, 30 százalékos termést takarítottak be. Ezért most már gépeket adnak el az emberek, és az én választókörzetemben ezer hektárokra tesznek ígéretet földvásárlók, ahogy utánanéztem, nem kifejezetten honi zsebekből fizetve érte.

Ez tehát a családi ezüst egyszeri eladási lehetősége. Tehát miről beszélünk? Én nemcsak valamely csapadékmennyiség hiányáról beszélek, hanem ennek összefüggő problémarendszeréről, amiért közös felelősségünk is van. És nyilván azoknak is van felelősségük, akik ebből élnek, és azon a tájon élnek.

A mi mennyi, és kinek járjon, és milyen módon osszuk szét kérdésekre tulajdonképpen az előterjesztés ezt kérdezi a szaktárcáktól illő tisztelettel, és ezt szeretné átengedni, de nem illetlenül, hanem tudva azt, hogy kinek mi a kompetenciája, és ebből fakadóan látható, hogy ez egy érdemi tárcakoordináció nélkül nehezen közelíthető meg eredménnyel.

Többen mondták, hogy katasztrófaalap kellene. Az egyik határozati javaslat, a 2. § éppen erre akar utalni, hogy sem az előző ciklusban, sem azt megelőzően azért ilyen érdemi szabályozás nem volt, ami EU-konform ilyen szempontból. (Dr. Kis Zoltán: Dehogynem!) A másik az, hogy ellehetetlenülő termelők tömege jelenik meg ezeken a földrajzi területeken, ennek távlatai vannak, de nem a fejlődés irányába.

Fölmerült az a költői kérdés, hogy ez a lehető legjobb előterjesztési forma-é, ami itt fekszik előttünk. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Én azt mondom, hogy ez egy hibás anyag, és kiegészítésekért kiált. De a hibás valami a hibátlan semmihez képest a kárt szenvedők szemében mégiscsak valami, még ha nem is a teljesség. Az a fajta malomkő, hogy most belekerüljünk-e előterjesztői oldalról, kormányzati oldalról az ellenzék és a kormányzat politikai aspektusú megközelítéseibe, nyilván nem szerencsés. De az, hogy a miniszterelnök úr kisujját sem mozdította... Én jeleztem, tudjuk, hogy az 1,5 milliárd gyors ráfordulás, tudjuk, és fölsoroltam - itt Farkas képviselőtársamnak is mondom -, hogy a földalapú támogatás, növénytermelési támogatás feltételrendszere, az öntözővíz kérdése, ugye ezzel kezdtem, nem került elfelejtésre.

Csakhogy: a problémával arányos terápiát is feltételeznünk kell. Az a buta tiszai hasonlat, hogy ha közelg az 1 méter magas árhullám és a válaszunk erre 10 centiméter, tehát a probléma egytizedére ráfordulás, és ennyire növeljük meg a partot, akkor ne növeljük, mert ez a pénzkidobás! Nem a 10 százalék fölötti, tehát az egy méter magas a probléma; a problémával adekvát terápiára adott összeg a pénzkidobás. Az az alattit, mert az az, ami semmit meg nem old, elmossa pillanatok alatt a probléma mérete.

A távlatos külterületi vízrendezés kétségtelenül rendkívül fontos. Ez lenne az igazi megoldás. Ez valóban elindult koncepcionálisan és bizonyos forrásirányban is, és a területfejlesztési források egy része is ebbe az irányba jól és hasznosan fordítható. Tehát ez jó gondolat.

Ebben a javaslatban egy hibás dátum szerepel, előterjesztőként mondom. Miután októberben volt ez kiadva, az értelmes dolog az volt, hogy december végére várjunk valamilyen előterjesztést kormányzati oldalról. Értelemszerűen ebben most a legkésőbb, mondjuk, április 20-ig, szerencsésebb esetben március 30-ig jó lenne látnunk bizonyos minisztériumok részéről. Ez lenne a tiszteletteljes kérés.

Végezetül Farkas Sándor kollégámmal nem szeretném a bajuszomat összeakasztani, már csak azért sem, mert nekem nincs. Azonban érdekes volt a magyar parlament mezőgazdasági bizottságának vezetőjétől olyan stílű megközelítést hallani, amely mintegy kvázi megkérdőjelezte azt az objektíven bizonyítható évszázados aszályt, amelynek a cáfolatát nagyon nehéz lenne megadni, de erre kíváncsi lennék, és fényes ellenbizonyítást áll módomban adni. Több tízezer sajnálatos kárt szenvedett ember nevében. És még egy dolog: ha úgy gondoljuk, hogy mögöttünk százak és ezrek vannak választók - én így gondolom -, akkor nemcsak a saját nevünkben beszélünk. Én most ezért így fogalmazok, hogy nem alamizsnáért koldulni kopogott be az a kör, amelynek ezer aláírását tartom itt a kezemben, és 30-40 polgármesternek, akik a szociálpolitikát is élik és tudják, mit jelent ez. És nem lesütött szemmel akarnak kérni ezek az emberek a parlament agrárbizottságának elnökétől és tőlünk, mindannyiunktól, hanem igenis méltósággal, egyszerűen megkérdezik általunk és általam, hogy látjuk-e a bajt, képesek vagyunk-e ezt kezelni, és tisztelettel kérik ehhez a támogatást. Így én is az ő nevükben.

Köszönöm.

(23.50)