Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az 1990-es rendszerváltás óta vagyunk tanúi s egyben szenvedő alanyai az egészségügyi ellátórendszer permanens átalakításának, lényegét tekintve leépítésének, a források kivonásának. Az átalakítás elnevezése ciklusonként változó, hol racionalizálásról, hol reformról, legújabban pedig struktúraátalakításról beszélnek. Ami közös bennük: az egészségügyi politikát a monetáris szempontok, a Világbank és az Európai Unió szakembereinek instrukciói határozzák meg. Ezeket végrehajtva következett be a kórházi ágyszámok drasztikus leépítése, az ellátás finanszírozásának csökkenése, jól működő szakmai osztályok bezárása, s mindez párosult a hazai gyógyszergyártás külföldi érdekeltségbe kerülésével, a csökkenő tb-támogatás következtében a lakosság jelentős része számára megfizethetetlen gyógyszerárakkal.

Pazarló volt-e a magyar egészségügy? Statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy sem a kórházi ágyszám, sem az orvoslétszám, különösen pedig a nővéri, asszisztensi létszám és mindenekelőtt a pénzügyi ráfordítások tekintetében nem volt az, és természetesen helyzetünket a nyugat-európai országokéval összevetve mindig tekintetbe kell vennünk a magyar lakosság igen kedvezőtlen megbetegedési és halálozási mutatóit. Az előző kormányzat '84-re csökkentette a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak számát, miközben ez az arány Németországban 101, Ausztriában 94. Az egy lakosra jutó egészségügyi ráfordítás nálunk jelentősen kevesebb, mint például Görögországban, és nagyságrenddel kisebb, mint Németországban. Egészségbiztosítási kiadásaink a GDP százalékában mérve a '92-es 8,7 százalékról 2000-ben 5,2 százalékra csökkentek, miközben a születéskor várható élettartam nálunk férfiak esetében nyolc évvel, nők esetében öt évvel rövidebb, mint például Ausztriában. Ebben a végsőkig kizsigerelt egészségügyben minden reform, átalakítás csak a források bővülésével lehet eredményes.

Most a kormányzat újabb ágyszámleépítést ír elő, egyidejűleg megcsillantva a következő évre 80 milliárd forint támogatásnövelést. A leépítés azonban sok intézményben további osztályok megszűnését eredményezi. Az egészségügyből a beígért összeg többszöröse hiányzik. A 80 milliárd forint kevesebb, mint amennyit a CW Bank úgynevezett rossz kihelyezései miatt fizetni fogunk. A jelenlegi kormány gyakorlatilag most valósítja meg az elődje által elnyert és eddig talonba tett világbanki pályázatot, az egészségügyi ellátási szintek egy lépcsőfokkal lejjebb helyezését. Az új struktúrában a legolcsóbb és a legalacsonyabb szakmai színvonalú otthoni nővéri betegellátás kerül előtérbe. Műtét után egy nappal lehet majd hazamenni, hiszen mindenütt jó, de legjobb otthon, az eldugott tanyán vagy a zsúfolt lakótelepi lakásban, az éhbéren élő, túlterhelt nővér pedig majd csak jön valamikor. És mi vár a megszüntetett kórházi osztályok betegeire? Helyi járóbeteg-szakellátás - alacsonyabb szakmai szint - vagy beutalás a megyei, illetve még messzebb lévő regionális centrumba, persze csak akkor, ha azok kapacitása elégséges.

Az egészségügyben az elmúlt 8-10 évben bekövetkezett változások más iparágakhoz hasonlóan előrevetítik a tönkretett intézmények privatizációját, mert lehet majd ezeket nagy nyereséggel működtetni bizonyos feltételek esetén. Például úgy, hogy a tulajdonos profiltisztítást hajt végre, és külföldi betegbiztosítókkal köt szerződést súlyos, gyógyíthatatlan betegek ellátására, gondozására. A hazaihoz képest sokszoros finanszírozás, az olcsó bérek garantálják a nagy nyereséget, talán még az önkormányzatoknak is jut valami, csak éppen az elbocsátott orvosok és nővérek és a területileg ellátatlan betegek kerülnek lehetetlen helyzetbe, de hát istenem, mit tehetünk, ez a piacgazdaság szava.

A globalizmus, a gazdasági fundamentalizmus azt követeli meg, hogy ha a társadalmi értékrendek ütköznek, mindig a gazdasági szemponté legyen az utolsó szó. Mi pedig, úgy tűnik, hiába várjuk a felelősöktől, hogy Ady Endre intésére figyeljenek: "Őrzők, vigyázzatok a strázsán, az Élet él és élni akar," ha ők a globalizmus jelszavát követik döntéseikben, a tőke - vagy mondjuk kevésbé marxistán, korszerűen -: a befektetés hasznosul és hasznosulni akar. Így viszont egy terv határidő előtt teljesülhet, nem kell 2050-ig várnunk, hogy a magyar népesség nyolcmillió alá csökkenjen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a MIÉP és az FKGP soraiban.)