Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Először egy kis szabadkozással kezdeném. Megértettem azt, amit az elnök úr az imént mondott, hogy nem muszáj ma elmondani a hozzászólást, mert az általános vita folytatódik, de az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogyha az ember azt gondolja 11.45-kor, hogy talán legközelebb korábban is sorra kerülhet a hozzászólása, akkor sokszor csalatkoznia kell, mert legközelebb esetleg még később kerül sorra, amikor már még kevesebben vannak jelen. Úgyhogy engedje meg elnök úr, hogy mégis most mondjam el az ehhez a napirendi ponthoz szánt hozzászólásomat, mert a dolog kiszámíthatatlan.

Persze az a Ház vezetésén múlik, hogy megpróbál esetleg egy ülésnapba belezsúfolni mindent. Elég sokszor tapasztaltuk az elmúlt hetekben, hogy minél kevesebb ülésnapja legyen az Országgyűlésnek, aztán esetleg majd tavasszal minél kevesebb üléshete is legyen az Országgyűlésnek, és akkor előállnak ezek a helyzetek, hogy reggeltől éjfél utánig tart a vita. Ez megint a kormánytöbbségen múlik, hogy így alakítja-e parlament működését. Mi ehhez alkalmazkodunk, és akkor esetleg éjfél körül kell hozzászólnunk. Persze beszéltem én már éjfél után az előző ciklusban is - mondhatja az elnök úr, és igaza van.

Ami a dolog érdemét illeti, szeretnék Danka Lajos kérdésére válaszolni - vagy szerettem volna, ha még itt lenne -, mert az ő kérdése érthető. Érthető az a kérdése, hogy ha egyszer a kormánytöbbség három fideszes képviselőtársunk önálló határozati javaslatára valami jó dolgot akar üzenni, valami jó dolgot akar mondani, akkor mi az oka annak, hogy a szabaddemokrata és a szocialista képviselők - hogy úgy mondjam - a káka tövén a csomót keresik, és az ellenvetéseket gyűjtik. Mi az oka annak, hogy olyan érveket mondanak vagy álérveket - mondhatná Surján képviselő úr -, amelyek ráadásul aranyat érnek a fideszes képviselők számára. Szeretnék erről valamit mondani, még akkor is, ha a címzettek egy része már eltávozott.

Értem azt, hogy a gyed, a gyermekgondozási díj egy régi-új családtámogatási forma, ami megkönnyíti a gyerekükkel otthon maradni kívánó anyák számára azt, hogy ezt anyagilag finanszírozzák, és ami enyhíti a gyermekvállalás terheit. Ez önmagában véve egy rokonszenves ötlet, és egy olyan országgyűlési határozat, amelyben azt üzeni a Fidesz vezette kormánykoalíció a közvéleménynek, hogy íme, mi még egy rokonszenves dolgot fogunk csinálni, az önmagában véve egy rokonszenves dolog, és ezzel a Fidesz vezette koalíció azt a hagyományt igyekszik folytatni, amit a nyáron, júliusban megteremtett, amikor szintén egy országgyűlési határozattal küldött közvetlenül a választások után, még az önkormányzati választások előtt egy rokonszenves, pozitív üzenetet.

Tényleg értem azt, hogy Danka Lajos miért mondja azt, hogy miért kell nekünk ezt megkérdőjelezni. Egyetértek azzal - azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk -, hogy az egy fontos dolog, hogy minél kevésbé tartsák vissza az anyagi körülmények az embereket Magyarországon a gyerekvállalástól. Ebben egyetértünk, ebben nincs köztünk vita.

A baj csak az, tisztelt Országgyűlés, hogy az az üzenet, amelyet most útjára akarnak indítani, ugyanúgy hamis üzenet, mint az a nyári üzenet. Néhányan itt arról beszéltek, ez az országgyűlési határozat felesleges, mert ha önök ezt meg akarják csinálni, akkor országgyűlési határozat nélkül is megcsinálhatják, mint ahogy a családok támogatásáról szóló törvényt - amelyet ma szavazott meg a végszavazásban az Országgyűlés - önök meghozhatták volna a nélkül is, hogy még júliusban elfogadjanak ehhez egy országgyűlési határozatot.

De a nyári országgyűlési határozat a ma elfogadott törvénytől nemcsak abban különbözött, hogy hónapokkal korábban volt, és ezért a választások kimenetele után önök egy pozitív üzenetet küldhettek már júliusban. Volt egy másik és fontosabb különbség is a nyári üzenet és a most elfogadott törvény között. Ez az, amiért én azt mondom, hogy ez a nyári üzenet hamis üzenet volt, és ez a mostani üzenet is hamis üzenet. Tudniillik a nyári országgyűlési határozat csak arról szólt, hogy mi az, amit adni akar a kormány, és a nyári üzenet egy szót sem szólt arról, hogy ennek mi az ára. Márpedig mostanra, decemberre fokozatosan kiderült, hogy ennek van ára. Amikor nyáron ezt az országgyűlési határozatot elfogadták... (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Igen, igen, csak erről nem beszéltek a nyáron! A nyáron csak annyit mondtak, hogy visszaállítják a családi pótlék és a gyes alanyi jogúságát, és nem mondták meg, hogy mire ősz lesz és költségvetés lesz, és mire a családi támogatásról szóló törvénynek összhangba kell kerülnie a költségvetéssel, addigra legalább még két dolog kiderül, amiről a nyáron nem beszéltek.

Az egyik, ami kiderült, hogy a nyugdíjemelés kisebb lesz a tervezettnél, a másik pedig, ami kiderült az, hogy a családi pótlékot nem fogják emelni, vagyis reálértékben csökkenteni fognak. Erről sem a választások előtt nem beszéltek, mert a Fidesz programjában az volt, hogy a családi pótléknak értékállónak kell lennie, sem abban a nyári országgyűlési határozatban nem beszéltek.

Az első számú bajom ezzel a mostani országgyűlési határozattal az, hogy ez az országgyűlési határozat is úgy tesz, mintha egy újabb családi támogatási forma bevezetésének nem lenne ára; mintha ez ingyen lenne; mintha erre magától rendelkezésre állnának a források. A nyári országgyűlési határozatban foglalt adományokról mostanra már kiderült, hogy van ára, magas ára van, és ezt az árat részben a nyugdíjasok fizetik meg, részben pedig azok a gyerekes családok, akik csak családi pótlékot kapnak, nem kapnak adókedvezményt, és ezáltal az ő számukra a családi juttatások reálértéke csökken. Hogy ennek a mostani üzenetnek mi az ára, azt még nem tudjuk, a költségvetés egészéből azonban látszik, hogy ennek is az az ára, hogy a gyes reálértéke sem növekszik, ez is része ennek az árnak. Azokat a módosító javaslatainkat, amelyek arra irányultak, hogy a gyes legalább valamelyest emelkedjék, elutasították a költségvetésben, és az az ára ennek is, hogy a családi pótlék reálértéke csökken. Ezért gondolom azt, tisztelt Országgyűlés, hogy ez a mostani üzenet, amelyet önök el akarnak küldeni a közvéleménynek, ugyanúgy hamis üzenet, mint ahogy a nyári üzenetük is hamis üzenet volt.

De nemcsak az a baj ezzel, hogy hamis. És itt megyek tovább abban a kérdésben, hogy miért mondom Danka Lajos érthető kérdésére azt, hogy miért kötekedünk itt; hogy mégiscsak meg kell gondolnunk, hogy milyen aggályok vannak. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy mindennek ára van; ha elfogadjuk azt, hogy ha bevezetünk egy újabb családtámogatási formát, akkor ehhez valahonnan elő kell teremtenünk a pénzt - most már látjuk azt, ami még a nyári időszakban nem volt világos: annak, hogy családi adókedvezményt hoznak be és alanyi jogúvá teszik újra a családi támogatásokat, a másik oldalon az az ára, hogy a családi pótlék reálértéke csökken, és a nyugdíjemelés kisebb, mint amit terveztek, tehát valakinek ezt meg kell fizetnie.

Ha viszont már eljutunk oda - úgy látom, hogy ebben most már egyetértünk -, hogy mindennek ára van, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy társadalmilag helyes-e, igazságos-e, a társadalom állapotát javítja-e az, hogyha önök úgy szelektálnak a különböző családtámogatási formák között, ahogy azt megtették és meg kívánják tenni.

Ebből a szempontból a következőt érdemes tekintetbe vennünk. Minden családtámogatási forma egyúttal jövedelemátcsoportosítást is jelent. Gondolom, ez evidencia, de mégis érdemes vele szembenézünk, mert egyfelől az egy rokonszenves gondolat, hogy teremtsünk olyan feltételeket, amikor az emberek inkább tudnak gyereket vállalni, ebben nincs köztünk vita.

(24.00)

Csakhogy azt is látni kell, hogy egy ilyen családtámogatási forma bevezetése mindig jövedelemátcsoportosítást is jelent. Az a kérdés, az a tény, hogy, mondjuk, a családi adókedvezmény, amit önök már bevezettek... - ugyanakkor a családi pótlék reálértéke csökken, és ez jövedelemátcsoportosítást jelent az alacsony jövedelmű gyerekes családoktól a közepes és magas jövedelmű gyerekes családok felé. Ezt sokszor elmondtuk.

Vajon a gyed bevezetése - ahol egy olyan konstrukciót vezetnek be, ahol a magasabb jövedelmű családok többet kapnak az adófizetők pénzéből, az alacsony jövedelmű családok pedig kevesebbet - egy olyan időszakban, amikor sok más családtámogatási formára nincs elég pénz, méltányos dolog-e vagy sem? Nem magától értetődő, hogy erre a kérdésre elutasító választ kell kapnunk. Érdemes a dolgot végiggondolnunk egy percig.

Ne felejtsük el, hogy amikor a gyedet másfél évtizeddel ezelőtt bevezették, akkor a gyedet Magyarországon mindenki ünnepelte - mindenki. Azt mondhatnám, hogy másfél évtizeddel ezelőtt, azok, akik ma - mind Surján László képviselő úr - a Ház jobb oldalán ülnek, meg azok, akik a Ház bal oldalán ülnek - mint Kökény képviselő úr vagy Jauernik képviselő úr -, valószínűleg mindnyájan azt mondták, hogy ez jó dolog. És mindenki azt mondta, hogy igen, helyes dolog a gyereket vállaló családoknak többletjövedelmet juttatni a többiekéből, és senki nem gondolkozott el azon - nagyon kevesen gondolkoztak el azon -, hogy ennek milyen szociális hátulütői, hatásai lehetnek.

Arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a másfél évtizeddel előtti Magyarország másfajta Magyarország volt, mint a '90-es évek Magyarországa. Mindenki, aki szociálpolitikával foglalkozott az elmúlt évtizedekben, pontosan tudja azt, hogy másfél évtizeddel ezelőtt Magyarország olyan ország volt, ahol egyrészt teljes foglalkoztatás volt, másodszor a kereső lakosság - és mindenki kereső volt - jövedelmeinek differenciálódása kicsi volt. Tehát az aktív lakosság munkajövedelmekből élt, és a munkajövedelmek differenciálódása kicsi volt. Körülbelül 1:3 volt a legalacsonyabb és a legmagasabb fizetések közötti különbség.

Egy ilyen helyzetben - és ezt akkor minden szociálpolitikával foglalkozó tankönyv leírta az első fejezetben - a magyar jövedelemdifferenciálódást döntő mértékben a gyerekszám alakította ki. Azok a családok voltak szegényebbek, ahol sok volt a gyerek, és azok a családok voltak gazdagok, ahol kevés volt a gyerek. Ez volt az alapvető meghatározottság. Egy ilyen társadalomban az összes adófizető pénzéből a gyereket vállalóknak differenciálás nélkül többletpénzt juttatni egyértelműen méltányos és igazságos dolog volt tizenöt és húsz évvel ezelőtt.

Csakhogy a mai Magyarország másfajta Magyarország. És azért örülök, hogy Frajna Imre Tárki-vizsgálatokra hivatkozott, mert én is azokat szoktam használni. A mai Magyarország olyan Magyarország, ahol a jövedelemkülönbségek első számú meghatározottsága a gazdasági aktivitás. Ha előveszik ezt a legfrissebb Tárki-vizsgálatot, amelyet az államtitkár úrral együtt kaptunk meg a múlt héten a Tárkiból, ahol most megjelent, ebből kiderül, hogy a jövedelemkülönbségek 45 százalékát az determinálja, hogy a gazdaságban aktív-e valaki vagy nem; tehát munkanélküli-e a család vagy nem.

A másik, hogy az aktív lakosságon belül is nagyon megnövekedtek a jövedelemkülönbségek, és csak a harmadik tényező a gyerekszám. Egy ilyen társadalomban, mint amilyen a mai magyar társadalom, már nem tekinthetjük magától értetődőnek azt, ami tizenöt évvel ezelőtt még magától értetődő volt, nem kell külön föltennünk a kérdést, hogy a családi támogatásoknak milyen hatásuk van a különböző társadalmi rétegekre.

Egy ilyen társadalomban egy tisztességes társadalompolitika már föl kell hogy tegye ezt a kérdést! És nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy támogassuk a gyerekvállalást, és nem megnézni, hogy ez a különböző rétegekre hogyan hat. És ez a vita, ami a választások óta folyik köztünk, erről szól. Mi azt mondjuk, hogy meg kell nézni, hogy a különböző rétegekre hogyan hat, és ha olyan formát vezetnek be, vagy olyan módon változtatják a családtámogatási formákat, hogy ebből az alacsony jövedelmű gyerekesek szisztematikusan kimaradnak - és azok a formák, amelyeket önök bevezettek, ilyenek -, és a magas jövedelmű gyerekeseknek adunk vissza pénzt, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a társadalom jövője szempontjából kedvezőtlen jövedelem-újraelosztást jelent.

Elismerem azt, hogy amit most javasolnak, a gyermekgondozási díj újra bevezetése, szociális szempontból nem annyira súlyos, mint amit a családtámogatási törvényben eddig csináltak. Mert amit eddig csináltak, az az, hogy a jövedelemmel nem rendelkezőknél a családi pótlékot elértéktelenítik, és visszaadják a családi pótlékot annak a legfölső 10 százaléknak, aki az előző kormány intézkedései során elesett tőle. Ez egy nagyon súlyos jövedelem-újraelosztás az alacsony jövedelmű családosoktól a magas jövedelmű családosokhoz. Itt nem ez történik.

Itt csak rátesznek még egy kis lapáttal, amikor egy olyan formát hoznak be, amiből az alacsony jövedelműek megint nem részesülnek, a munka nélküli családok semmiképpen nem részesülnek, és a legalacsonyabb jövedelmű kereső családok is nagyon kevéssé részesülnek, mert náluk a gyed nem lesz sokkal magasabb, mint a gyes lenne, és ezzel szemben a középen levők - nem az igazán magas jövedelműek, ebben igaza van Frajna Imrének, mert az igazán magas jövedelműek még a gyedet is ritkán veszik igénybe -, a középmagas jövedelműek, akik igénybe veszik a gyedet, járnak jól. Azt a folyamatot, amit elindítottak az eddigi intézkedéseikkel, kívánják még egy további intézkedéssel továbbvinni, tehát erősítik azt az általunk a kormányalakítás óta egyfolytában bírált törekvésüket, hogy az alacsony jövedelműek rovására a magas jövedelműek javára csoportosítanának át jövedelmeket a családosok körében.

Ez az oka annak, kedves Danka Lajos képviselő úr, hogy abban a pillanatban, amint elfogadjuk azt az elvet, hogy a pénz nem korlátlan - tehát ha az egyik helyre adunk, akkor a másik helyre nem tudunk adni -, és abban a pillanatban föltesszük ezt a kérdést, hogy az az új dolog, amit be akarnak hozni, vajon méltányos-e, vajon hogyan érinti a jövedelemdifferenciálódást, ezért azt a választ adjuk, hogy ez nem helyes út. Ha van pénz - és ezt önök tudják, hogy van-e pénz -, azt elsősorban a családi pótlék reálértékének megőrzésére kellene fordítani, meg a minden család számára hozzáférhető gyes némi emelésére - annyi emelésére, amennyi pénz van -, és nem a gyed visszahozatalára.

Ezért vagyunk ilyen kötekedők ebben a kérdésben, és nem azért, mintha egyszerűen kötekedni akarnánk azzal szemben, amit önök csinálnak. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)