Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország sportnagyhatalom - ezt jóleső érzéssel halljuk, amikor idegenek fejezik ki elismerésüket, és magunk is jóleső érzéssel nyugtázzuk, amikor egy-egy élsportolónk kiváló eredményt ér el. Ezért indokolt, hogy azok az élsportolók, akik nemcsak saját maguknak, de hazájuknak, Magyarországnak is kiváló eredményeket és hírnevet szereznek, aktív pályafutásuk befejezését követően is valami különleges elismerésben részesüljenek. Az elmúlt két év során Magyarországon két ilyen intézményt hoztunk létre. Az egyik a Mező Ferenc Közalapítvány, ami 1996-ban született, és ami az aktív pályafutásukat befejezett élsportolók erkölcsi és anyagi támogatását szolgálja; valamint a tavalyi évben meghozott 1997. évi XXII. törvény - amely emlékezetes módon Kónya Imre képviselőtársunk javaslatára került a parlament elé, és amit a parlament konszenzussal, egyhangúlag támogatott - az olimpiai bajnoki járadék megalapításáról határozott, és ami arról szól, hogy a nyári vagy téli olimpiai játékokon magyar színekben aranyérmet elért magyar állampolgárságú olimpiai bajnokok bizonyos járadékot fognak ezután - pontosabban ez év január 1-jétől - kapni.

Ezt a törvényt annak idején konszenzussal, közös akarattal hozta meg a magyar parlament, és minden valószínűség szerint ugyanezt fog történni most az előttünk fekvő törvényjavaslattal is, ami ki kívánja bővíteni az érintettek, a járadékban részesíthetők körét.

(11.50)

Ezért ez igen szimpatikus törvényjavaslat, és úgy gondolom, hogy minden parlamenti párt támogatni tudja, támogatja fogja.

A bővítés három eleméről az előterjesztő, Deutsch Tamás képviselőtársunk az előbbiekben már beszélt, ezért nem kívánom megismételni. Ez a bővítés szimpatikus, mégis az előterjesztésnek, ennek a szimpatikus törvényjavaslatnak van egy igen jelentős hiányossága véleményem szerint, mégpedig az, hogy minden bővítési szándéka ellenére - érthetetlen módon - elfeledkezik a világbajnokságokon eredményesen szerepelt sportolóinkról. Két nevet említenék összesen: Wichmann Tamás kilenc világbajnoki aranyérmet szerzett, de nem tudott olimpián győzni, vagy Hargitay András két világbajnoki aranyérmet szerzett, de nem tudott olimpián győzni.

Amíg csak az olimpiai bajnokok részére állapította meg a törvény a járadékot, addig ez a megkülönböztetés elfogadható volt, hisz az olimpiai bajnokság a csúcsok csúcsa ismertségben, hírnévben, dicsőségben, minden szempontból. Az olimpiai bajnokok vitathatatlanul a sport királyai. De amint bővítjük a kört, s nemcsak az olimpiai bajnokok, hanem az olimpiai ezüst- és bronzérmesek is járadékot kaphatnak, úgy gondolom, mindenkiben felmerül a kérdés, hogy vajon miért maradnak ki az elismerésből a világbajnokságon szintén jelentős eredményt elért, érmeket szerzett magyar sportolók.

Egy világbajnokság talán kisebb teljesítmény lenne, mint egy olimpiai bajnokság? Van, amikor igen, de van, amikor ennek az ellenkezője igaz. Hiszen például amíg az olimpián, az olimpiai sportágakban korlátozzák az egyes országok által indítható versenyzők számát, addig a világbajnokságokon ilyen korlátozás nem ismert, tehát adott esetben erősebb mezőny gyűlhet össze egy világbajnokságon, mint egy olimpián. Vagy például a profi versenyzőket kizárják az olimpiáról, míg egyes világbajnoki sportágakban részt vehetnek a világbajnokságon, tehát esetleg erősebb mezőny gyűlhet össze már ilyen szempontból is egyes világbajnokságokon. Nehéz tehát megindokolni ezt a különbségtételt, hogy a bővítés miért állt meg a világbajnokságon érmet szerzettek előtt, miért előttük záródott be az ajtó. Képviselőtársaimmal többen ezért nyújtottunk be módosító indítványt, amely ennek a törvénymódosítási javaslatnak ezt a hiányosságát lett volna hivatott kiküszöbölni.

Az ifjúsági és sportbizottságban igen érdekes vita zajlott a módosító indítványok kapcsán, elég, ha az eredményt felidézem: egyetlenegy ellenszavazat sem született, amely elvetette volna a mi módosító indítványunkat. Született viszont az 5 vagy 6 támogató szavazat mellett 11 tartózkodás. Ez azt jelenti, hogy a szíve legmélyén tulajdonképpen mindenki egyetért azzal, hogy a világbajnokságon érmes teljesítményt elért sportolókat is jutalmazni kellene, csak különféle meggondolásokból kormánypárti képviselőtársaink ezt most nem tartották időszerűnek.

Deutsch Tamás kijelölt sportminiszter úr három ellenérvet említett a javaslatunkkal szemben. Az egyik ellenérve az volt, hogy egyes sportágakban évente rendeznek világbajnokságot, szemben az olimpiával, amelyen közismerten négyévenként rendezik meg a versenyeket. Ezért adott sportágakban jóval több lehet a világbajnokok száma, mint az olimpiai bajnokok száma, s ez mintegy felvizezné a járandóságra kijelöltek körét. A másik ellenvetése Deutsch Tamás képviselőtársunknak az volt, hogy egyes sportágakban nem tisztázott, mi tekinthető világbajnokságnak; ő a tenisz Grand Slamjét hozta fel, ahol nem eldöntött, vagy például a Roland Garros világbajnokság vagy nem világbajnokság, Wimbledon vagy az ausztrál bajnokság világbajnokságnak tekinthető-e vagy nem. Ez kétségtelenül nem eldöntött kérdés.

Megemlítette Deutsch Tamás továbbá azt is, hogy a kormánynak is szándékában áll egyébként a világbajnoki helyezettekre kiterjeszteni a törvény érvényességét, de nem most, hanem később. Ha mindez így van, akkor nem világos előttem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek a kifogások mennyire kerülnek megválaszolásra, mondjuk, 2-3 év múlva, mert világbajnokságokat 2-3 év múlva is sűrűbben fognak rendezni egyes sportágakban, mint olimpiát. S hogy egyes sportágakon belül mi minősül világbajnokságnak és mi nem, az 2-3 év múlva is éppúgy vitatható lesz, mint most.

Ha pedig ez így van, akkor a nem egyértelmű helyzeteket valahogyan fel kell oldanunk, és ezen helyzetek feloldására az idő most épp olyan alkalmas lett volna megítélésem és Pál képviselőtársam vélekedése szerint, mint 2-3 év múlva lesz. A gordiuszi csomót egyszerűen keresztül kell vágni, 2-3 év múlva is ugyanúgy: határozott és egyértelmű, ám nem minden vitán felül álló döntéssel lehet megtenni, mint ahogy most is lehetett volna.

Túl azon, hogy természetesen örülünk a jelenlegi törvénymódosításnak, örülünk, hogy kiterjeszti az érintettek, a járadékban részesülők körét, nem örülünk annak, hogy egy igenis indokolható s a járandóságot éppúgy megérdemlő sportolói kör előtt - a világbajnoki érmeket szerzett sportolók előtt - az ajtó, legalábbis egyelőre, zárva maradt. Csak biztatni szeretném a leendő sportminisztert, hogy az ígéretét ne felejtse el, s ennek a törvénynek újabb módosításával nyisson arra lehetőséget, hogy a világbajnokságon jól szerepelt, hazánknak nevet és dicsőséget szerzett világbajnoki arany-, ezüst- és bronzérmesek is részesei lehessenek ezen járandóságoknak.

A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja fogja a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps.)