Felszólalás adatai

DR. KISZELY KATALIN, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ahogy már a miniszteri expozé is említette, a szabálysértési törvényjavaslat megszületésének előzményéhez tartozik, hogy az európai jogi egyezmény 6. cikkelye alapján az Alkotmánybíróság 63/1997. számú határozatával 1998. év végéig arra kötelezte az Országgyűlést, hogy a szabálysértési jog területén is biztosítsa az állampolgárok számára a bírói út igénybevételének lehetőségét. A kormány ezen alkotmánybírósági határozat nyomán a szabálysértési anyagi jog általános részének, a szabálysértési eljárási jognak és a végrehajtási jognak a teljes, míg az egyes szabálysértési tényállások részleges, egy jogszabályban történő újrakodifikálása mellett döntött.

A törvényjavaslatban található jogi megoldások igényessége és korszerűsége mellett a Független Kisgazdapártnak fel kell hívnia azonban a tisztelt Ház figyelmét arra is, hogy az újrakodifikáció során az új szemléletmód ellenére több vonatkozásban nem megnyugtató módon történt a törvényi tényállások megállapítása.

(11.00)

A törvényjavaslat szelleméből, szerkesztési szabályaiból és szóhasználatából a szakember a büntetőjog trichotomikus felosztásának funkcionális újraéledésére következtethet. A javaslatban foglalt szabályrendszer alkalmazásával a magyar társadalom elszakadhat az állampolgárok életvitelét és konkrét cselekedeteit pusztán közigazgatási szempontok és szemléletmód szerint elbíráló végrehajtó hatalom nyomasztó közelségétől, és a társadalmi viszonyok ezen szegmense terén is találkozhat az egyén életét csak indokoltan és független bíró által korlátozható polgári életformával, amely azonban szükséges elemként magában hordozza a társadalmi együttélési normákat akár kisebb mértékben is megszegő állampolgárokkal szembeni határozottabb fellépést.

Jelen javaslat történeti előzményeként én is megemlíteném az 1879. évi. XL. számú törvénycikkelyt. Ennek az volt a címe, hogy "A magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról". Ezen múlt századbeli törvény a kihágások megvalósítását jelentő magatartások jellege alapján a büntetőeljárás-jog szabályait rendelte alkalmazni a kisebb jogsértések elbírálásának foganatosítása során. Sajnálatos módon meg kell állapítanom, hogy a mai magyar jogalkotás nem tudta egészen egyértelműen eldönteni, hogy a szabálysértések jogi természetük alapján a büntető- vagy a közigazgatási joghoz állnak-e közelebb.

A 63/1997. számú alkotmánybírósági határozat indokolása is kétarcú jogintézménynek nevezi a szabálysértést, mondván, hogy a szabálysértések egy része az úgynevezett közigazgatás-ellenes cselekmények kategóriájába tartozik - példaként azt lehetne mondani, hogy ha egy engedélyköteles tevékenységet valaki engedély nélkül folytat -, másik része pedig az emberi együttélés szabályait sértő, úgynevezett kriminális cselekmény - példaként lehet mondani a tulajdon elleni bűncselekmények értékhatárral elválasztott összes alakzatát e körben.

A szabálysértési felelősségre vonás a jogsértés természete, az elbírálás rendje és a szankció tekintetében a büntető igazságszolgáltatáshoz áll közel, azzal rokon. A szabálysértési felelősség alapvetően bűnfelelősség, azaz a természetes személy múltban elkövetett jogsértésére válaszol. Álláspontom szerint a törvényjavaslat alkotói elindultak azon az úton, amely a szabálysértések elbírálását a büntető igazságszolgáltatás keretében valósítaná meg. Ennek a kitűzött célnak az eléréséhez azonban ezen a javaslaton bizony változtatásokat kellene végrehajtani.

A törvényjavaslat alapvető rendelkezéseit tartalmazó I. fejezet, valamint a szabálysértés miatt alkalmazható jogkövetkezményeket tartalmazó II. fejezet a büntetőjogból ismert dogmatikai szempontokat érvényesítve határozza meg a szabálysértés fogalmát, a törvény hatályát, a felelősségi kérdéseket, az elévülés feltételeit, a büntetéseket és az intézkedéseket, továbbá az egyes speciális szabályokat. Különleges rendelkezés, hogy szűk körben, de a szabálysértés kísérletének a büntetése is lehetséges a törvénytervezet alapján - ezt a törvény 7. §-a teszi lehetővé.

Üdvözlendő, hogy a javaslat szerint az elzárás büntetés - természetesen megfelelő garanciális szabályokkal körülvéve - ismét alkalmazhatóvá válik a magyar jogban.

Törvényszerkesztési hibának tartom azonban, hogy az ügyek egyesítésének és elkülönítésének szabályai - ezt a 25. § szabályozza - nem az alaki jogi, eljárásjogi szabályok közt nyertek elhelyezést a jogszabályban; ennek mindenképpen a II. fejezetben kellene lennie.

A szabálysértési eljárással ennek a javaslatnak a II. fejezete foglalkozik. A magam részéről ezt sem tartom megnyugtató módon megszerkesztett résznek. A szerkesztési hiba a már általam említett jogági bizonytalanságból fakad, hogy a tisztelt jogalkotó - kodifikáló - nem tudta eldönteni, hogy a közigazgatási jog vagy pedig a büntetőjog irányába induljon el, és a kettő közül valamelyik legyen az egységes rendszerező elve ennek a törvényjavaslatnak.

Sajnálatos módon hibának tartom azt is, hogy az eljárási szabályok nem az általános alapelvek, hanem az eljáró hatóságok felsorolásával kezdődnek. A jogalkotó egy szót sem ejt az eljárás során követendő, meg kell hogy mondjam, minden egyes eljárás garanciális feltételeit megteremtő és jelentős szabályokról. Itt felsorolnám az officialitás, a legalitás, az opportunitás, az anyanyelvhasználat, a nyilvánosság elveit - minimum ezeket illett volna taxatív formában felsorolni az általános résznél a jogszabályban. Az tény, hogy ezek az elvek az egyes konkrét törvényi tényállások szabályaiban viszont fellelhetők.

A magam részéről ennél is nagyobb hibának tartom azt, hogy az ártatlanság vélelme expressis verbis nem kerül beiktatásra a törvényjavaslatba. Az ártatlanság vélelmének érvényesülése a szabálysértési eljárásban is - természetesen a büntetőeljárásban is - az elkövető számára kedvező eljárásjogi helyzetet teremt. Az ártatlanság vélelmének a következménye az, hogy a szabálysértési eljárásban a bizonyítási teher nem az elkövetőre, hanem a szabálysértési ügyekben eljáró hatóságokra hárul. Illett volna megfogalmazni az ártatlanság vélelmét a jogszabályban!

A következő, amivel foglalkozni szeretnék, a szabálysértési eljárásban részt vevő személyek köre. A javaslat e tekintetben sem teljesen következetes. Az eljárás részvevőinek elnevezései - egy kivétellel - azonosak a büntetőeljárás szereplőivel. A kivétel azonban éppen a legfontosabb személy megnevezését takarja, pontosan azét, aki ellen az eljárás folyik. A javaslat 47. §-a ugyanis fenntartja az "elkövető" megnevezést a szabálysértés alá vont személy tekintetében. Az indokolás szerint az "elkövető" eljárásjogi kategória, az eljárás valamennyi szakaszában a szabálysértés feltételezett tettesének a megjelölésére szolgál.

Tekintettel arra, hogy a javaslat e része a közigazgatási jog felől közelít a szabálysértésekhez, nélkülözi a vád, a védelem és az ítélkezés funkcióinak a megosztását. Ennek megfelelően nem veszi át a büntetőeljárás elkövetőjének eljárási szakaszok szerinti eltérő megnevezését. Miért nem veszi át az eltérő megnevezéseket a javaslat? Megmondom őszintén, hogy erre rendkívül okos választ nem tudok adni, csak találgatni tudok. Gondolom, talán azért, hogy a bíróságnak az eljárást megszüntető végzésében az szerepeljen indokként, hogy "mert az elkövető nem követte el a szabálysértést" - például ez is lehet egy válasz.

El kell gondolkodni, hogy mennyiben egyeztethető össze az "elkövető" elnevezés az ártatlanság vélelmével, másrészt pedig azon is kellene egy kicsit gondolkodni, hogy az "elkövető" szónak önmagában is van már prejudikatív jellege. Ezért én sem tartom és a Kisgazdapárt sem tartja szerencsésnek az "elkövető" elnevezést. Szerencsésebb lenne például "szabálysértési eljárás alá vont személy"-ként elnevezni. Nem mondom, hogy ez túlságosan rövid, de az "elkövető" kategória nem szerencsés. Ez az elnevezés az ártatlanság vélelme által támasztott követelményeket nem elégíti ki. Előfordulhat az is, hogy egy csekélyebb normasértés miatt felelősségre vont személy eljárásjogi és pszichikai szempontból - figyelemmel éppen az elnevezésre, valamint a védelmi, a vád- és a bírói funkció nem megfelelő elválasztására - roszszabb helyzetbe kerülhet, mintha egy büntetőeljárás terheltje lenne és nem egy szabálysértési eljárás alanya.

(11.10)

Most egypár intézkedést kiragadnék. Aggályosak számomra a lefoglalás szabályai, például ez a 80. §. Nem egyértelmű - ez a (6) bekezdés -, hogy amennyiben a hazánkban tartózkodó külföldi elkövető a vele szemben előreláthatólag kiszabásra kerülő pénzbírság összegét nem helyezi letétbe, akkor pontosan mely vagyontárgyait nem lehet lefoglalni. Ezzel szemben jónak találom garanciális szempontok miatt, hogy a büntetőeljáráshoz hasonlóan a szabálysértési hatóság határozataival és intézkedéseivel szemben az elkövető és védője és bizonyos esetben a sértett is panasszal élhet.

Újbóli átgondolást javaslok a kifogás intézménye szabályainak a meghatározásánál; a törvénynél több helyen előfordul, és eltérő jelentéssel. Helyenként aggályosak számomra a végrehajtás szabályai. Ezek elsősorban a közvetlen letiltást, a másodlagos adók módjára történő végrehajtást írják elő, és ezek lehetetlen volta miatt rendelkeznek a pénzbírság elzárásra történő átváltoztatásáról. Végig kellene gondolni a 111. § (4) bekezdését, miután nem precízen fogalmaz a jogszabály.

Következetlennek és rossznak tartom jogtechnikai szempontból a 111. § (5) bekezdését, amely szerint az eljárás mind bv-intézetben, mind rendőrségi fogdában végrehajtható lenne. Köztudott, hogy a rendőrségi fogdában csak őrizetbe vett vagy az előzetes letartóztatás kezdeti stádiumát töltő személyek vannak elhelyezve; a büntetés-végrehajtásra külön erre a célra létrehozott, a rendőrségi fogdáknál alkalmasabb intézetek vannak: a büntetés-végrehajtási intézetek; a rendőrségi fogdák legjobb esetben is csak a börtön fokozatnak felelnek meg. Ugyanilyen jogtechnikai következetlenség a 113. § (2) és a 114. § (4) bekezdése. Ezek kifejezetten csak bv-intézetről szólnak, a rendőrségi fogdákról még említést sem tesznek. El kellene dönteni a jogalkotónak, hogy a kettő közül melyiket szeretné.

Az egyes szabálysértések közül jónak tartom a korábban több szabálysértés tényállását magában foglaló rendzavarást, gyermekkel koldulást, lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértést, a természetvédelmi és a környezetvédelmi szabálysértéseket.

Az egyes fontosabb alapjogokat sértő szabálysértéseket - például vallásgyakorlás jogának megsértése, gyülekezési joggal való visszaélés - súlyosabban szankcionálnám.

A 144. és 145. §-ok elnevezése rossz. Ugyanis amíg az összes többi nyitott törvényi tényállás magát a tiltott cselekmény lényegét nevezi meg rövidített formában - például gyermekkel koldulás, rendzavarás -, addig a fent jelzett két tényállás ugyanolyan szerkezetű diszpozíció és szankció mellett magát a tilalmat deklarálja, és nem annak megszegését nevezi meg mint szabálysértést. Helyesen ez úgy lenne, hogy szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalmának megszegése, illetve szexuális szolgáltatás felkínálására, hirdetésére irányuló tilalom megszegése.

A tulajdon elleni szabálysértésnél a bírság összegét 10 ezer forintra emelném.

Összefoglalván: az, hogy a törvénytervezet egy jogszabály keretei közé helyezi az összes szabálysértést, valamint a bírói utat beemeli, ez számomra a demokrácia kereteinek tágítását jelenti, egyben a demokratikus kontroll erősítését is. Ezekre tekintettel a Kisgazdapárt javasolja a tisztelt Háznak a törvény elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)