Felszólalás adatai

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott határozati javaslat, illetve előterjesztés a fenntartható fejlődés magyarországi helyzetéről az eddigi legalaposabb és legalapvetőbb indítvány, ami a magyar parlament előtt valaha is volt.

Én azt hiszem, hogy azon túl, hogy ez öröm, hogy a parlament elé kerül ez az előterjesztés, egy kicsit üröm is, hogy ezen a késői órán és ilyen feszített időszakban vagyunk kénytelenek tárgyalni. Úgyhogy az én agyamban megfordult egy ügyrendi indítvány, hogy februárban ennek akár egy önálló parlamenti napot is szentelhetnénk, mert mind a kérdéskör, mind a téma, mind az előterjesztés szerintem megérdemelné. Ez egy olyan terület, amelyet azon túl, hogy Magyarországon, a magyar parlament előtt először fordul elő, hogy ilyen mélységig tárgyaljuk, egyéb összefüggésekben is - ahogy a korábbiakban elhangzott - érdemes vizsgálni.

Alapvető értelmezése a fenntarthatóságnak természetesen a környezetvédelem, a környezeti erőforrások felhasználásának fenntarthatósága, ugyanakkor a világgazdasági válság közepette ennek a gazdasági vetületével is mindenképpen érdemes foglalkozni. A válság természetét elemezve egyre többen jutnak arra a talán kicsit leegyszerűsített summázásra, hogy ez a korábbi válságoktól eltérően egy túlfogyasztási válság, tehát mindenképpen gondolkodni kellene a szemléletformáláson, hogy a fejlett világ önkorlátozó módon hogyan tudna jobban hozzájárulni az egyensúlyi feltételekhez.

Az országgyűlési határozati javaslat társadalmi párbeszédre, annak eredményeit összegző jelentésre kéri fel a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsot - ami, ahogy elhangzott, egyik konkrét eredménye ennek a kezdeményezésnek -, ezt követően pedig egy stratégia kidolgozása a cél. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan nemzeti ügy, amelyben minden politikai irányzatnak, civil szervezetnek együtt kell gondolkodni.

A dokumentum alaposan előkészített adatokkal, felmérésekkel szakmailag is egy értékes, jó anyag. Külön érdeme, hogy a parlamentben eddig nem tapasztalt módon közelíti meg a fenntartható fejlődés érdekében tett eddigi lépések értékelését, kevéssé sikerességét. Valahol ez egy filozófiai mélységű okságelméleti megközelítést is lehetővé tesz, hogy elegendő-e tüneti szinten kezelni a problémát, vagy az okok szintjén kell. Én azt hiszem, hogy egyértelműen választ ad az előterjesztés, hogy az okokig kell lemenni, mert csak a tüneti kezelése a problémáknak önmagában nem elég; nem elhagyható, az első eredményeket mindig tüneti szinten lehet elérni a betegségek kezelésében is, de igazából az alapvető okokat kell megtalálnunk.

Azért is különös ez, hogy ilyen kritikus ez az előterjesztés, mert ha belegondolunk Magyarország, mondjuk, ötvenéves gazdaságtörténetébe, ezen belül a környezetgazdálkodás történetére, nincs még egy olyan intenzív, ha úgy tetszik, eredményes tíz év, mint ami mögöttünk van. Tehát én azt hiszem, hogy Magyarország határozott irányt vett a környezettudatos élet, a környezettudatos gazdálkodás vagy legalábbis ennek a kívánása tekintetében. A következő, hogy emellé konkrét folyamatok is kerüljenek.

Összefoglalva: nagyon fontos az együttgondolkodás és ezt követően a közös cselekvés egy fejlett, emberek és más élőlények számára fenntartható civilizáció elérése érdekében. Elengedhetetlen egy szemléletváltás, ami, én hiszem, hogy bizonyos elemekben már tapasztalható, gondoljunk itt a megújuló energiák széles körű társadalmi elfogadottságára, ugyanakkor elengedhetetlen az is, hogy ezt a javaslatot itt most közösen elfogadjuk, és a globális problémákra itt a saját országunk határain belül is megpróbáljunk választ adni.

Javasolom a határozatok elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)