Felszólalás adatai

DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amióta hazánk miniszterelnöke május 28-án Lausanne-ban bejelentette, hogy hazánk nyári olimpiát kíván rendezni, azóta a kormányzat gyakorlatilag ezt a kérdést érzelmi kérdésként kezeli, és az érzelmekre hat. Ennek vagyunk tanúi ma este is, hiszen az előttem szóló képviselőtársam és a miniszter úr az expozéjában is gyakorlatilag elsősorban érzelmi kérdésként vetette fel az olimpia rendezésének ügyét.

Arra a kérdésre, hogy szeretné-e, ha Magyarország olimpiát rendezne, természetesen túlsúlyban van az igen válasz. Én magam is úgy gondolom, hogy már nagyon nagy lenne a baj, ha egy ország népe érzelmileg nem helyeselne egy ilyen elképzelést. Az meg már maga lenne az abszurditás, ha egy sportoló vagy akár egy sportvezető válaszolna nemmel egy ilyen kérdésfelvetésre, hiszen nagyon gyakran sportolókat kérdeznek meg, hogy vajon jó lenne-e, ha Magyarország olimpiát rendezne.

De sajnálatos módon, tisztelt képviselőtársaim, a döntéshozókat nem hatja meg, hogy Magyarország valóban kiváló eredményeket ért el az elmúlt olimpiákon, hogy Magyarország a lakosságarányához képest egyedülállóan kiváló eredményeket ért el, és - lehet rajta sajnálkoznunk, de tagadhatatlan tény - az olimpia megrendezése nem érzelmi, hanem gazdasági és ezzel összefüggő politikai kérdés. Látnunk kell, hogy az olimpia mára már messze nem csupán sport, hanem egy semmi máshoz nem fogható médiaesemény, ahol a világgazdaság meghatározó résztvevői - elsősorban a reklámokon keresztül - egy koncentrált keresleti-kínálati piacot is megjelenítenek.

Ezek után persze úgy is fel kell tennünk a kérdést: tudjuk-e, hogy mit vállalunk akkor, ha támogatunk egy ilyen ötletet, tudjuk-e, hogy mibe kerül egy olimpia? Nem tudjuk, mert számítások nincsenek. Tudjuk-e, hogy milyen beruházásokra lenne szükség? Konkrétan ezeket sem tudjuk, csak úgy nagyjából. Tudjuk-e, hogy milyen beruházások maradnának el? Hiszen nyilvánvalóan azt a hatalmas összeget valahonnan elő kell teremteni, és azt a hatalmas összeget kizárólag az olimpia megvalósítására lehetne csak fordítani, és az ország különböző szegleteiben nagyon komoly beruházások maradnának el, és gyakorlatilag ezáltal elakadna a fejlődés.

Számítások nincsenek, csak becslések vannak. Ezen becslések alapjául szolgálnak a korábbi években, évtizedekben megrendezett olimpiák, és ezek arra engednek következtetni, hogy itt valóban ezer milliárdos nagyságrendről van szó, hiszen az 1988-as szám alapján, illetve árfolyam alapján több mint 900 milliárd forintba került a szöuli olimpia, Athénban az infrastruktúra-fejlesztések mintegy kétezer milliárd forintot tesznek ki, Peking pedig várhatóan több mint négyezer milliárd forintot lesz kénytelen majd infrastruktúrára költeni.

Ezek után tehát az én véleményem és a mi véleményünk az, hogy egy hatástanulmányt kellene készíteni, mert nemcsak a hozamokat kell ilyenkor mérlegelni, hanem a terheket is. A terhek és a hozamok egymás mellé tétele után lehet felelősségteljesen dönteni abban a kérdésben, hogy az olimpia megrendezésének a szándéka valóban támogatható-e. A magyar parlament jelenleg nincsen abban a helyzetben, hogy felelősségteljesen véleményt tudjon formálni erről a kérdésről, mert nincsenek meg azok az adatok, nincsenek meg azok a feltételek, amelyek alapján valóban ebben a kérdésben dönteni lehetne.

És természetesen még rengeteg kérdés megfogalmazódik. Megfogalmazódik az, hogy megengedhető-e, hogy egy eseményre fordítsuk az ország gazdasági erejének nagy részét, amikor nap mint nap olyan válaszokat kapunk, hogy nincs elég pénz; nincs elég pénz az egészségügyre, nincs elég pénz az oktatásra, az életszínvonal emelésére. De hangsúlyozni szeretném: nem az olimpia ötletét vetjük el, hanem az ilyen módon való felvetését. Először valóban egy hatástanulmányt kellene készíteni, és amikor azt a kormányzat a magyar parlament elé terjeszti, és látjuk a terheket és a hozamokat, akkor lehet arról dönteni, hogy vajon valóban Magyarország megpályázhat-e egy olimpiát, de ahhoz, hogy felelősségteljesen tudjunk erről dönteni, hangsúlyozom, előbb látnunk kell, hogy miről döntünk.

Köszönöm szépen. (Bauer Tamás tapsol.)