Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! E törvényjavaslathoz való viszonyunkat alapvetően meghatározza a minap elfogadott új polgári törvénykönyvvel kapcsolatos véleményünk. Az egészében önök előtt és a közvélemény előtt is ismert, mivel számtalan alkalmunk volt arra, hogy azt részleteiben előadjuk és kifejtsük. Így most csak nagyon röviden utalok az új Ptk.-ra vonatkozó álláspontunkra.

Az új polgári törvénykönyv nem élvezi a polgári jog művelői túlnyomó többségének, a szakma többségének támogatását. Az új törvénnyel szemben számtalan szakmai kifogás fogalmazódott meg, amelyek nem nyertek orvoslást. Az Országgyűlés - néhány módosító javaslat beépítésétől eltekintve - nem tett eleget a köztársasági elnök vétójában megfogalmazott elvárásoknak, nem gondolta teljes mélységben újra a törvényt. Véleményünk szerint a törvényjavaslat számos megoldása és általános szakmai színvonala következtében méltatlan arra, hogy Magyarország új magánjogi kódexe legyen.

Utalnunk kell arra is, hogy az új Ptk. több tekintetben szemben áll olyan értékekkel, amelyekhez mindenképpen ragaszkodunk. Mindezekből következően az új törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló törvényt sem támogathatjuk. Nem érthetünk egyet azzal, hogy a magyar jogrend ehhez a feltétlenül felülvizsgálatra szoruló polgári törvénykönyvhöz igazodjon.

Egyértelműen elutasító álláspontunk nem ment fel bennünket azonban azon kármentő kötelesség alól, amely a törvény hatályba léptetésének tervezett időpontja következtében terhel mindannyiunkat. A törvényben fő szabályként szereplő 2010. május 1-jei hatályba léptetési időpont irreálisan rövid, olyannyira, hogy az álláspontunk szerint egyben alkotmánysértő is.

Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban részletesebben foglalkozzam az idevonatkozó alkotmányjogi követelményekkel, melyek az Alkotmánybíróság gyakorlatából is ismertek.

A törvény hatályba léptetési időpontját úgy kell megválasztani, hogy a törvény megismerésére, alkalmazása feltételeinek megteremtésére kellő idő álljon rendelkezésre. Nem szabad elfelednünk, hogy ez a törvény magában foglalja azon jogi szabályok nagy többségét, amivel egy ember gyakorlati élete során találkozik, illetve amelyek a jogi személyek helyzetét, jogait és kötelességét meghatározzák. Ezek pontos ismerete nélkül az érintettek önhibájukon kívül akár sorozatban is tanúsíthatnak olyan magatartást, követhetnek olyan eljárást, amelyet az új szabályozás nem tesz lehetővé, illetve amely mellett őket szándéktalanul váratlan és nemkívánatos jogi következmények érik, beleértve ebbe a méltánytalan károsodások lehetőségét is.

A jog nem tudása nem mentesít, ezt valamennyien tudjuk, de ez a szabály csak akkor tekinthető tisztességesnek, ha a jog megismerését a hatalom biztosítja polgárai, a jogkereső közönség számára. Ez a törvény pedig ezt nem teszi. Természetesen tudjuk, hogy az élet nem úgy működik, hogy a jogban járatlan ember a törvények szövegének megismerésével bajlódna, hanem ha jogi problémája van, amit a tízparancsolat, az erkölcs és a természetes jogérzék alapján maga megoldani nem tud, jogi szakértőhöz, ügyvédhez fordul. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem árt az erkölcsi megérzésekkel és a természetesnek gondolt jogérzékkel óvatosan bánni, mert lehet, hogy a joga iránt tájékozódni kívánó téved, kiváltképp, ha az új polgári törvénykönyvhöz kell magát tartania. Ez a törvény ugyanis nem egy ponton tér el attól, amit a helyes erkölcsi és jogi érzék diktál, és nem harmonizál mindenben a tízparancsolattal sem.

Visszatérve azonban a jogkereső közönség érdekeihez, azt már bizonyára mindenki mellőzhetetlennek tartja, hogy az ügyvédek, jogi szakemberek, akik jogi tanácsokat fognak adni és peren kívül vagy perben képviseletet ellátni, és különösen a bírák, akik polgári ügyekben ítélkezni fognak, azt a törvényt, ami a magánjogi viszonyokat szabályozza, tüzetesen és hibamentesen ismerjék, és értelmezni tudják.

(10.50)

Ez az egész jogkereső közönségnek, sőt mindenkinek az érdeke, aki polgári jogi problémával találkozhat az életben, és hadd tegyem hozzá rögtön, nem hiszem, hogy bárkinek is le lehet élni úgy egy életet, hogy polgári jogi problémája annak során legalább egy, de inkább több ne keletkezzen.

A polgári törvénykönyv egy olyan kódex, amit a családjoggal együtt két-két és fél évig tanítanak az egyetemen, és ha még hozzávesszük mindazokat a kapcsolódó jogterületeket, amelyeket áttételesen ez a törvény érint - itt most egyébként ennek a törvénynek az expozéjában számos ilyen területet hallhattunk, és majd következnek a további napirendek itt ma, amelyek újabb és újabb ilyen jogterületet szabályoznak majd, összefüggésben az új polgári törvénykönyvvel -, tehát ha figyelembe vesszük mindazokat a jogterületeket, amelyeket áttételesen ez a törvény érint, akkor azt mondhatjuk, hogy olyan mennyiségű jogismeret megszerzésére van szükség, amelyek a jogi egyetemi tanulmányok több mint felét teszik ki. Nagy kihívás ez a fiatalabb jogásznemzedékeknek. Az idősebb bírák, ügyvédek számára sem lebecsülhető a feladat, hiszen évtizedeket éltek egy részleteiben és jó néhány alapvető kérdést illetően is más jog világában, a régivel keltek és feküdtek, a régi idegződött be jogértelmező, jogalkalmazó és jogszolgáltató tevékenységükben.

Elfogadhatatlan az az itt ma hallott és a tegnapi bizottsági ülésen is hallott érvelés, amely a jogászi társadalom felkészülési időszakába be kívánja számítani a törvény alkotásának és nyilvános vitájának időszakát. Ez ellenkezik azzal a jogtétellel, hogy a törvény első közreadásának a kihirdetése minősül, amely egyébként, megjegyzem, a mai napig nem történt meg. De e szabálytól függetlenül rá kell mutatnom arra, hogy a törvénytervezet a vita során folyamatosan, számos lényeges ponton változott. Többek között ez is egyik okát képezte annak, hogy a köztársasági elnök vétójogát gyakorolta.

A felkészülési időt ilyen érveléssel nem lehet a társadalomtól, a jogászi szakmától megtagadni. Ismétlem, olyan mélységű változásról, változásokról van szó, amelyek következtében a polgári joggal foglalkozó szakma tudása nagymértékben elavulttá válik. Ehelyett az új viszonyok megismerését és az erre történő új tudás felépítésének lehetőségét biztosítani kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minderre nem tekintettel lenni a jogállamiság nagyon súlyos sérelmét jelentené, annak a jogállamiságnak, amelyet az alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése alkotmányos rendünk egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb követelményévé tesz. A jogállamiságnak ugyanis a jogbiztonság a lelke, márpedig ennek az új polgári törvénykönyvnek jövő év május 1-jén történő hatályba léptetése a jogbiztonság érvényesülését teljességgel kizárja. Nem véletlen, hogy mások mellett Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Wellmann György, a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának vezetője, Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke is ellenzi a tervezett hatálybalépés időpontját.

Summázva az elmondottakat, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja a törvényt nem fogadja el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)