Felszólalás adatai

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon figyeltem a miniszteri expozéban elhangzottakra, hiszen a leírt anyagon túl a miniszteri akarat egyik kifejezési eszköze, hogy hogyan, milyen kísérőszöveggel nyújtja be a törvényt. Nagyon sok dologgal egyet lehet érteni, míg bizonyos dolgokból más következtetéseket vagyok kénytelen levonni.

Például a miniszter úr említette, hogy a szövetkezet önálló egzisztenciával rendelkező gazdálkodók önkéntes szövetsége, s ezek közül nálunk csak az önkéntesség és az önálló egzisztencia hiányzott és hiányzik még ma is. Ez az állítás igaz. A gond ott van, hogy mit tegyen az az ember, akinek az önálló egzisztenciához hiányzott és hiányzik ma is a megfelelő földtulajdon, vagyon, pénz és akármi más.

Több mint negyed százada tagja vagyok a kis egzisztenciával, a kellő birtoknagysággal nem rendelkezők önként létrejött szövetkezetének. Több mint öt évtized munkájával halmoztak fel az ott dolgozók több mint 1 milliárdnyi saját vagyont. Annak idején mindössze 33 ember volt Barcson, aki száz aranykorona fölötti földterületet hozott be az akkori barcsi Vörös Csillag Szövetkezetbe. Az elmúlt év végén 1468 fő szerepelt a földhaszonbérleti listán. Ez azt jelenti, hogy a birtokelaprózódottság szintje meghaladta a földosztás utáni állapotot. A magyar örökösödési szabályok nem azonosak azokéval az országokéval, ahonnét a fenti, a miniszter úr által említett szövetkezeti mintát vették.

Másrészt, hogy egy szövetkezet önkéntes vagy nem, azt kizárólag a szövetkezet közgyűlése jogosult eldönteni - ezt a 21/1990. számú alkotmánybírósági határozat VIII. fejezetében olvastam.

(19.10)

Említi a miniszter úr az expozéjában, hogy a szövetkezeti tagok többsége számára a szövetkezet csak munkahely, ahonnét bérét kapja, és időnként a közgyűlésen megszavaztatják erről-arról. Az én olvasatomban ez azt jelenti, igen, csak munkahely; ahol dolgoznak, ahol a személyes jövedelmüket megszerezték, ahol szert tettek a nyugdíjjogosultságra; ahol közösen az idők folyamán korszerűbbé tették a termelési technológiákat; ahol a munkájuk nyomán keletkezett eredmény szolgált a fejlesztések alapjául; ahol a munkaszervezés, a szakmai ismeretek bővítésével jól képzett szakmunkások, technikusok és mérnökök dolgoznak; ahol megszavaztatták őket erről-arról; ahol döntöttek a saját dolgaikról. Ha ezek az emberek munkanélküliek lesznek vagy egy más tulajdonos cselédjei, nem fogják megszavaztatni őket.

A nyolcvanas évek derekára ezek a szövetkezetek hozzájárultak ahhoz, hogy hazánk világraszóló mezőgazdasági eredményeket ért el. Csak szeretném megjegyezni, hogy termésátlagok tekintetében az egy hektárra eső búzatermelésben akkor Hollandia, az akkori NSZK, Dánia, Belgium után Magyarország az ötödik volt; az egy lakosra eső búza termelésében csak Kanada előzte meg; az egy hektárra jutó összes gabona termelésében - beleértve a rizst, kukoricát, őszi árpát és a többit - az NSZK és Japán után a világon a harmadik volt hazánk; az egy lakosra jutó gabona termelésében csak Dánia termelt többet, az egy főre jutó hús termelésében Dánia után Magyarország volt a második.

Említette a miniszter úr, tudomásul kell vennünk, hogy a XXI. század elején a tőke, a szellemi termékek, az információk legalább olyan mértékben hozzájárulnak a vállalkozás sikeréhez. Igaz, egyetértek, mi is így gondoljuk, de ha a továbbiakban a tőke változó - hol kiviszik, hol beteszik -, ez ebben a játékban mint tartós tőkebefektetés, mint egy gazdasági organizáció nem működik. Az információ megszerzésére hivatott vezetésre, könyörgök, ne használjuk a bűnös, gyanúsítgatásos "menedzsment" jelzőt pejoratív értelemben; ez valamivel jobb, mint a zöldbárózás, de nem szolgálja az egészséges célt.

Egyetlen szövetkezeti modell van, amelyet nekünk is létre kell hoznunk, pontosabban újjá kell élesztenünk - ez így képtelenség; egy Rákosi Mátyás nevű ember mondott ilyet annak idején. A szövetkezetek sokszínűsége lenyűgözné a miniszter úr beszédíróját, ha nem ragaszkodna egy rögeszméhez. Sokféle szövetkezet van az országban is meg Európában is. Miért nem tűrik meg a termelő típusú szövetkezetet a továbbiakban? Károsak a társadalomra? Nincs szükség az általuk előállított termékekre? A sok kistulajdonost arra akarják kényszeríteni, hogy adja el a földjét? Mert az elaprózódott kistulajdonokon korszerű, hatékony termelés nem folytatható, és ha azok nem a kész termékeikre szövetkeznek, hanem már a termelés folyamatát is közösen csinálják, akkor ez a modell nemkívánatos, nem tűrhető meg?

Említette a miniszter úr, a demokrácia nemcsak átfogó szerepe miatt tekinthető alapelvnek, hanem azért is, mert belőle a szövetkezeti mozgalom alapeszméi sorra levezethetők, elsőként a szövetkezés szabadsága. A szövetkezet csak tagjai önkéntes akaratelhatározása nyomán jöhet létre, politikai kényszer soha nem hozhat létre szövetkezetet. A szövetkezet véleményem szerint demokratikus szervezet, tisztségviselőit titkos szavazással választják; megjegyzem, mindig is így volt - mindig is így volt! (Moraj az Független Kisgazdapárt soraiban. - Közbeszólás: Leszakad a mennyezet!) Az igazgatóság évente legalább hat ülést tart, azokon jegyzőkönyveket kell vezetni, nem úgy, mint az önök kormányának ülésein. Munkahelyi tanácskozásokat, közgyűléseket tartanak, ahol a tagok véleményt nyilvánítanak, és szavazataikkal döntenek. Ezek a szavazatok semmivel sem komolytalanabbak, mint ahogy itt szavaznak, uraim.

Említette a miniszter úr, hogy ki fog drága gépeket kölcsönözni, bérelni, ha azt a szövetkezet biztosítja nekik, mert a szövetkezet a tagjaival szemben nem törekszik nyereségre, a szövetkezet nyeresége a harmadik személyekkel folytatott gazdasági együttműködésből származik. Felosztására nem a vagyoni hozzájárulás arányában kerül sor, hanem a tagok szövetkezettel folytatott gazdasági együttműködésétől függően, a tagok forgalma arányában osztja vissza a nyereséget a szövetkezet.

Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon kíváncsivá tett, honnan lesznek ennek a jövőbeli szövetkezetnek drága gépei, ha nyereséget nem képez, vagy ha éppen képződik neki a harmadik személyekkel folytatott gazdasági együttműködésből, azt visszaosztja a tagjainak; a tőkéje változó lesz, amit akkor visz haza, amikor kilép a szövetkezetből. A költségvetési bizottság ülésén azt a választ kaptam erre a kérdésre, hogy a tartalék vagyonából. Ezt értem - csakhogy a tartalék vagyon honnan lesz? A felhalmozott vagyon az eredményből keletkezett ez idáig. És ezután?

Említette, miniszter úr: én a szövetkező polgárokban látom azt az erőt, ami nálunk a vidéki középosztály gerincét fogja alkotni. Ez tiszta beszéd volt. Viszont tisztázandó, hogy ki számít ma polgárnak: akinek önálló egzisztenciája, azaz a család eltartásához szükséges jövedelmet biztosító birtoka van, aki a saját földjén a saját eszközével a saját pénzét kockáztatja. Ha nincs ilyen gazda elég sok, akkor kell csinálni, azaz a szövetkezetek tudatos tönkretételével a felszámolótól olcsón hozzá lehet majd jutni jelentős vagyonokhoz. Erre, láttuk, eddig is bőségesen volt példa.

Említette, miniszter úr, milyen sajátosságokkal rendelkezik és rendelkezzék Európa mezőgazdasága. Legfontosabb jellemzője, hogy nem profitorientált, és nem célja a gazdasági hatékonyság mindenekfeletti növelése. A termelő célja nem elsősorban a minél nagyobb termésátlagok elérése, hanem a termőföld, a táj, a természeti értékek védelme, a kultúrállapot fenntartása, a társadalom egészének megbízásából a mezőgazdasági termelők feladata az ország természeti arculatának megőrzése, amihez hozzátartoznak a zöld füvű legelők, a szőlőborította domboldalak és a rengő búzatáblák.

Miniszter Úr! Ki mondta önnek ezt a sületlenséget? (Az elnök csenget.) Azt gondolja, a holland gazdák azért mentek Lengyelországba vagy azért jönnének hozzánk, mert nálunk hiányzik a tájat még szebbé varázsló szélmalmok sora? Ott kemény piaci verseny van gazdák és országok között. Méghogy nem törekednek a hatékonyság növelésére, meg hogy nem profitorientáltak! És ha ők nem azok, akkor a leendő magyar szövetkezetek se legyenek azok? A piacgazdaság nem így működik!

A szövetkezetek - említette a miniszter úr - jellemzően szolgáltatásokat nyújtanak, felvállalhatják mindazokat a tevékenységeket, amelyek a többfunkciós családi gazdaságok jövedelemtermelő képességét növelik. Így már más: nem profitot termelnek, hanem jövedelmet. És jövedelem, eredmény nélkül nincs felhalmozás, felhalmozás nélkül nincs fejlődés.

A nem mezőgazdasági szövetkezeteknek - említette a miniszter úr - a törvény hatálybalépésétől számított öt év áll rendelkezésére, hogy az üzletrészeseket kifizessék vagy az üzletrészeket részjeggyé alakítsák, ezáltal megszűnik a szövetkezeti tagsági viszonyt igazoló okiratok kettőssége. Ez egy rendkívül fontos kijelentés volt, amelyre nem árt, ha figyelnek a ma még nem veszélyeztetett szövetkezetek, ugyanis ha a mezőgazdasági szövetkezetek vagyonát már elosztották, akkor újabb martalékra lesz szükség, és ezek lesznek az áfészek, a takarékszövetkezetek és a többi. Ez a törvény nem szól arról, de ennek a miniszteri expozénak van egy ilyen üzenete: itt készülődik rájuk nézve is valami igen fontos.

A miniszter úr előadásában így hangzott a következő: "A kívülállók üzletrészeinek értéke mindenhol csökken, és ma már csak a névértéküknek 8-10 százalékát éri. Nem célja a kormánynak, hogy felelősöket keressen és a viszály magját szórja, úgyis megteszik ezt helyette mások. De igenis célja a további vagyonvesztés megakadályozása, igenis célja a kívülálló üzletrészesek vagyonának visszaszolgáltatása."

(19.20)

Tisztelt Miniszter Úr! Nem csökken mindenütt a vagyon, tehát a kívülállók vagyona sem. Másrészt ismét rosszul tájékoztatták. A külső üzletrészesek vagyonának túlnyomó hányada nem a behozott vagyon után lett megállapítva, hanem a ledolgozott évek után, csak az után, amit ott dolgoztak. Tehát nem lehet visszaszolgáltatni, legfeljebb a vagyon kiszolgáltatásáról és a szövetkezetek kiszolgáltatottságáról lehet beszélni.

Végül, a szövetkezetek szabályozása számos, önmagát szakmainak nevező csoportosulás számára nyújt ideális lehetőséget, hogy befolyását fenntartsa, és vezetőik jelentős magánvagyonra tegyenek szert. Ez a kérdés ma délután is többször előfordult. Jelentős magánvagyonra különösen a szövetkezetek széthordása esetén lehet szert tenni, amikor az önök felfogása szerinti kolhoz típusú szövetkezetekből jelentős családi gazdaságokká kívánják átstrukturálni a szövetkezetek vagyonát. Ezt hívják önök szerkezetátalakításnak?

És még egy dolog: az eljárás egyszerű, mondta a miniszter úr, áttekinthető, célratörő, szükség is van erre, mert egy év múlva már nem lesz miről beszélnünk, a szövetkezetek veszteségeik fedezésére a kívülállók maradék vagyonát is felhasználják. Igen... Miniszter Úr! Ez az eljárás tényleg egyszerű, célratörő és gyors - mint a kivégzőosztagok általában.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)