Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Csak ezzel a külföldi gyógykezeléssel az a gond, hogy csak annak mértékéig finanszírozhatja az adott állam, ameddig saját országában, tehát vélhetőleg a betegek ezzel az eséllyel nem tudnak élni anyagi okok miatt.

Ami miatt én szót kértem: elhangzott Bőhm képviselő úr hozzászólásában is, hogy korábban főorvosi kegyek határozták meg, utána Kökény képviselő úr is mondta, hogy főorvosi jegyzetfüzetek döntötték el azt, hogy ki mikor került ellátásra. Nem vagyok naiv, tudom, hogy volt ilyen, és bizonyára most is van ilyen. Azonban azt mindannyian fogadjuk el, hogy túlnyomó többségében a rendszer nem így működik. Ez egy morális kategória, ha netalántán így működik, és a rendszeren belül most is ezek a lehetőségek adottak. Nagyon rossz orvos lenne az, aki nem tudná megindokolni azt, hogy valakit miért kell sürgősebben megoperálni. Nagyon rosszat tesz a szakmának az, ha itt folyamatosan negligáljuk, és folyamatosan bűnbaknak állítjuk be, túlnyomó többségében tisztességesek, sőt maga ez a helyzet, a hiánygazdálkodás, ami eluralkodott az egészségügyben, teremti meg az alapját ezeknek a típusú kezdeményezéseknek.

A túlzott kórházi kapacitások leépítésével kapcsolatosan Kökény elnök úr mondta, hogy '96. Ha emlékeim nem csalnak, az IMF-hitel ezzel kapcsolatban valami másról szólt, egy informatikai beruházásról, de ez mindegy. Ha a megfelelő érdekeltséget, illetve a másik lábát az egész rendszernek nem alkotjuk meg... - mindenki tudta 2006-ban, hogy a járóbeteg-ellátást fejleszteni kell, a mentést fejleszteni kell. Ha ezek előbb megtörténtek volna, és utána történik egy érdekeltségi alapon történő, aktívágyszám-csökkentés, akkor nyilvánvalóan ezek a zavarok nem alakulnak ki. Azonban nem ez történt. Az érdekeltségre nagyon jó példa volt a 2005. év végi pályázati rendszer, ahol az intézmények pluszforrásokhoz juthattak azzal, ha aktív ágyszámot csökkentettek. Talán ebbe az irányba kellene menni a későbbiek folyamán.