Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem ez a beszámoló csalódást okozott. Utóbb megértettem, hogy a csalódásom lényege valószínűleg abból táplálkozik, hogy engem megtévesztett ennek a beszámolónak a címe. Ugyanis a címe az, hogy a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szól a beszámoló.

Ehhez képest ez a hatvan oldal, ami maga a beszámoló, az nagy terjedelemben azzal foglalkozik, hogy mi létezik az országban, mi mindent csinál a kormány a kisebbségekkel kapcsolatban, nagy hangsúllyal arról, hogy mennyit költ a kisebbségekre. Tehát szó esik benne a kisebbségi önkormányzatokról, a nemzetközi kapcsolatokról is, a kulturális autonómia működéséről, arról, hogy van anyanyelvű média, van még anyanyelvű vallásgyakorlás is, szól a roma integrációs programról, erről egyébként nagyobb terjedelemmel, ismétli azt, amit a roma integrációs program maga tartalmaz.

Szól a pályázatokról, a pályázati lehetőségekről, arról, hogy működik az országban antidiszkriminációs ügyfélszolgálati hálózat, hogy vannak tehetséggondozó programok, s a többi, s a többi. A jelentés erről szól, és amikor az ember olvassa, akkor az az érzése, hogy a kormány vállon veregeti magát, hogy mi mindent csinál a kisebbségekért Magyarországon. Úgy is fogalmazhatnám, hogy fényezi a tevékenységét. Nekem József Attila szavai jutnak eszembe, ez a "fecseg a felszín és hallgat a mély".

Van egy másik beszámoló, amit képviselőtársaim ugyancsak ismerhetnek, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a beszámolója. Amikor ezt a beszámolót olvassa az ember, akkor az az érzése, hogy "hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején", ugyancsak József Attilát idézve. Amikor azt a beszámolót olvassa az ember, akkor úgy érzi, hogy valami lényegeset, valami mélyet megtud a kisebbségek helyzetéről.

Az volt az érzésem, hogy ha egy idegen bolygóról idecsöppenne valaki, és elolvasná ezt a kormányzati jelentést, akkor igazából nem tudná, hogy hova csöppent. Míg ha az ombudsman jelentését olvassa, akkor azt gondolom, hogy pontosan felfogná, milyen társadalmi viszonyok között élünk, hogyan is élünk.

Aztán jött a második csalódásom, mert a beszámoló tartalmaz egy mellékletet is. A mellékletben esik szó konkrétan a 13 kisebbségről, a bolgárokról, a cigányokról, a görögökről, horvátokról, lengyelekről, németekről, örményekről, románokról, ruszinokról, szerbekről, szlovákokról, szlovénekről, ukránokról, és megint csak az a címe a mellékletnek is, hogy a kisebbségek helyzetéről szól a beszámoló.

(9.30)

Ehhez képest a kisebbségekről fejenként 2-2 oldalban foglalja össze a kisebbségi önkormányzatok munkáját, néhány fontos megállapítást, illetve megint csak nagy hangsúllyal kiemelve, hogy mennyit költ a kormány ezekre a célokra. Ezenközben az átlagosan kétoldalas beszámolókban, hogy milyen is ezeknek a kisebbségeknek a helyzete, három, azaz három egész oldal tud szólni a cigány kisebbségről, a magyar cigányok helyzetéről. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a kormány vagy nem érzékeli, nincs tisztában azzal, hogy milyen súlyos helyzetben él a cigányság, vagy nem akart ebben a beszámolóban őszintén foglalkozni a problémákkal, egyáltalán szóba hozni a problémákat. Merthogy ebből a három oldalból is olyan kevéssé fontos dolgokat tudunk meg, hogy az Országos Roma Képzési és Szabadidő Központ elkezdte működését Balatonlellén, vagy hogy az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ hány millió forint támogatásban részesült, s a többi, s a többi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szaporítom a szót. Ha a kormány egy ilyen címen benyújtott jelentésben nem érzi, hogy beszélnie kéne arról, milyen következményei vannak, milyen gyakorlata van a szegregációban az oktatásnak, ha nem érzékeli, hogy milyen súlyos következményei vannak annak, hogyan is alakította át a szociális segélyezés rendszerét, ha nem érzékeli, hogy a lakhatással kapcsolatban milyen égető problémák merülnek fel, akkor azt mondom, hogy nem tudjuk támogatni ezt a beszámolót. Vagy meg kellene változtatni ennek a beszámolónak a címét, és akkor azt gondolhatnánk, hogy korrekt a dolog. De szabad demokrataként én nem tudok támogatást nyújtani ehhez a beszámolóhoz.

Befejezésül, de nem utolsósorban engem az is megdöbbent, hogy ebben a beszámolóban egy szó utalás nincs a nemzeti és etnikai kisebbségi ombudsman tevékenységéről, egy szó utalás nincs arra, hogy az a munka, amit az ombudsman elvégez, azok az ajánlások, javaslatok, kezdeményezések hogyan is fogadtatódnak a kormány részéről. Egy szó nincs arról, ami, azt gondolom, a helyzetelemzésben a dolog tartalmát, mélységét jelenti. Engem az is meglep, hogy a kisebbségi biztos nincs itt ma, legalábbis nem láttam, hogy itt lenne, és nem tudom, hogy például neki mi a véleménye erről a kormányjelentésről, beszámolóról. Nem volt olyan bizottsági ülésünk, ahol erről tájékozódhattam volna, kérdezhettem volna. Mindent egybevéve azt kell mondanom önöknek, hogy szabad demokrataként ezt a kormányzati beszámolót támogatni nem tudom.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)