Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Az 1998-ban megválasztott új Országgyűlés megbízatása kezdetétől eltelt másfél év tapasztalatai hatályos Házszabályunknak számos hibájára irányították rá a figyelmünket.

Az Alkotmánybíróság két ízben is, először 1998 júniusában a 27/1998-as alkotmánybírósági határozatban, majd 1999 márciusában a 4/1999-es alkotmánybírósági határozatban több ponton is alkotmányellenesnek minősítette a Házszabályt, annak egyes rendelkezéseit megsemmisítette, és az Országgyűlést az alkotmányos követelményeknek megfelelő új szabályok megalkotására hívta fel.

Ezen túlmenően az elmúlt másfél év során felmerült különböző, sokszor napi politikai aktualitással színezett házszabály-értelmezési viták során szembesülnünk kellett a Házszabály nem kellően egyértelmű, olykor ellentmondó, gyakran nehezen értelmezhető szabályaival, sőt alkalmanként olyan házszabályi rendelkezésekkel is, amelyek a parlament működésével kapcsolatos egyes kérdéseket kifejezetten méltánytalanul kezelik.

Az ügyrendi bizottságnak most tárgyalandó házszabály-módosító javaslata e problémák időrendben elsőként feltárt szeletére kíván orvoslást találni. A Házszabály azon rendelkezéseit kívánja újrafogalmazni és ezáltal pótolni, amelyeket az Alkotmánybíróság még az elmúlt év júniusában, a 27/1998-as határozatában alkotmányellenesnek ítélt és 1998. szeptember 1-jével megsemmisített, és amelyek a parlamenti képviselőcsoport alapításával és megszűnésével, illetve a függetleneknek a bizottsági munkában történő részvételével kapcsolatosak.

Elsőként felmerül a kérdés, hogy miért nem egy országgyűlési határozatban foglaljuk össze a Házszabállyal kapcsolatosan felmerült összes probléma rendezését. A kérdés talán azért is látszik jogosnak, mert az elmúlt év őszén az ügyrendi bizottság még egységes volt abban, hogy valamennyi házszabályi kérdést együtt rendezzük. E kérdés kapcsán legelőször arra kell utalnom, hogy amikor még az összes házszabályi hiba egy javaslatban történő kijavításában gondolkodtunk, akkor még csak a most tárgyalás alá vett frakcióalakítási és -megszűnési problémával, illetve a függetlenek státusával kapcsolatos alkotmánybírósági határozat létezett, és a Házszabály egyéb hibái közül is még azoknak csupán egy kis részével találkoztunk.

(19.20)

Ekkor valóban az látszott ésszerűnek, hogy a Házszabály kodifikációs felülvizsgálatát egyben végezzük el. Időközben azonban egyre-másra ütköztek ki a Házszabály újabb és újabb hibái. Majd 1999 tavaszán az Alkotmánybíróság második határozata is megszületett, mely alkotmányellenesnek ítélte a Házszabálynak az Országgyűlés munkarendjének megállapítására vonatkozó hiányos szabályozását.

Az Alkotmánybíróság 1998-as határozata óta lassan másfél év eltelt. 15 hónapja működik már úgy a tisztelt Ház, hogy a Házszabályban nincsenek meg a képviselőcsoport megalakításának és megszűnésének a politikai és alkotmányjogi ésszerűségeknek megfelelő szabályai, illetve nincsenek egyáltalán írott szabályai a bizottságok megalakításának, a bizottsági megbízatások megszűnésének és a bizottsági tagságnak.

Az ügyrendi bizottság körültekintő és alapos kodifikációs munkálat során ez év szeptemberére részletesen kidolgozta az adott kérdések alkotmányos igényeknek megfelelő szabályait. E szabályozási munkálatok során a bizottságban egyetlen részkérdést leszámítva - melyet a különvéleményen álló párt nem ítélt kardinális jelentőségűnek - gyakorlatilag szakmai konszenzus jött létre és uralkodott az országgyűlési határozati javaslat előterjesztéséig. Az előkészítő munkák alaposságának jellemzéseként utalok arra, hogy az ügyrendi bizottság által elfogadott jelen javaslat kifejezetten figyelembe veszi az Országos Választási Bizottság véleményét, melyet bizottságunk egyik ülésén a ma már alkotmánybíró Kukorelli István, az OVB akkori elnöke interpretált, illetve a javaslat kifejezetten a Belügyminisztérium Országos Választási Irodájának szakvéleményére épül, melyet dr. Tóth Zoltán, az iroda akkori vezetője, ma az Alkotmánybíróság munkatársa tolmácsolt.

Ugyanakkor a Házszabály további javításra szoruló részei tekintetében szükséges kodifikációs munka még több-kevesebb időt igényel. Ebben a munkában az Alkotmánybíróságnak az Országgyűlés munkarendjével kapcsolatos döntésével érintett rész természetesen elsőbbséget élvez, és ezzel az ügyrendi bizottságnak jelenleg e célra kirendelt albizottsága foglalkozik, az albizottság azonban még nem jutott munkája végére. E témakörhöz képest még inkább hátrább állunk az egyéb, menet közben felmerült hibákkal kapcsolatos kodifikációs feladatok megoldásában. Ha valamennyi még rendezetlen kérdést együtt akarnánk szabályozni, akkor lehet, hogy csak fél vagy akár egy év elteltével tudnánk az egységes házszabály-módosító javaslatot előterjeszteni, de úgy gondoljuk, hogy ez súlyos hiba lenne. Nem tartjuk megengedhetőnek, hogy az Alkotmánybíróságot tovább várassuk a részünkre megszabott egyik feladatunk teljesítésével, miközben a feladat megoldására most már minden készen áll.

Ugyanez vonatkozik az albizottság által gondozott, az Országgyűlés munkarendjével kapcsolatos másik házszabályi kérdéskörre is, melynek rendezésére megszabott határidő vészesen közeledik, és mely kérdéskör rendezését az összes további házszabályi problémával történő összekötése erősen késleltetné.

Végül úgy gondoljuk, hogy az Országgyűlés ésszerű működése szempontjából sem halasztható tovább a képviselőcsoportok megalakítására és működésére, a bizottságokra és a függetlenek státusára vonatkozó szabályok megalkotása. Nem tartható fenn az a helyzet, hogy a Házszabály ez idő szerinti szövege értelmében akár két képviselő is parlamenti frakciót hozhasson létre, melynek gyakorlati realizálódásával napjainkban kell szembenéznünk, és vizsgálnunk azt, hogy a konkrét esetben a frakcióalakítás feltételei valóban fennállnak-e. Miként azt személy szerint eddig is vissza-visszatérően számtalanszor hangsúlyoztam, most ismét arra figyelmeztetek erről a helyről, hogy az említett kérdések mihamarabbi szabályozásának elmaradása az Országgyűlés működésében képtelen, abszurd helyzeteket idézhet elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő házszabály-módosítási javaslat két nagy részre tagolódik: az egyik rész a képviselőcsoport megalakulására és megszűnésére vonatkozó szabályokat tartalmazza, a másik rész az országgyűlési bizottságok létrehozásával, megalakításával és a bizottsági tagsággal kapcsolatos szabályokat foglalja magában, külön figyelmet fordítva a független képviselők státusára.

Az előterjesztés a képviselőcsoport megalakításával kapcsolatosan kettős szabályt tartalmaz. A főszabály értelmében a frakció megalakításához ugyanazon párthoz tartozó tíz képviselő szükséges. Az ezt kiegészítő szubszidiárius jellegű szabály szerint képviselőcsoportot alakíthatnak ugyanannak a pártnak a képviselői akkor is, ha számuk ugyan a tízet nem éri el, de az adott párt listán mandátumot szerzett, azaz átlépte a választójogi törvényben meghatározott 5 százalékos küszöböt. A javaslat értelmében megszűnik a képviselőcsoport akkor, ha tagjainak száma tíz fő alá csökken, vagy ha a mögöttes szabály szerint a képviselőcsoportot alkotó, 5 százalékot elérő pártfrakció létszáma a megalakuláskori szám alá csökken.

Anélkül, hogy az expozé keretében részletkérdésekbe bocsátkoznék, a főszabályban foglalt tízes létszám megokolása érdekében ki kell térnem az alábbiakra. A főszabályban szereplő képviselői létszámnak a frakciók megszűnésére vonatkozó szabály szempontjából van különleges jelentősége. Az a párt ugyanis, amelyik csupán az 5 százalékos eredményére tekintettel alkothat frakciót - a főszabályban foglalt képviselői létszámhoz képest kisebb létszám mellett -, megszűnik akkor, ha létszáma az alakuláskori létszám alá csökken. Ha azonban az ilyen frakcióban a megalakulását követően bekövetkezett létszámcsökkenés mellett az ilyen képviselőcsoportnak még mindig annyi képviselője maradna, amelyekre eső választópolgári szavazatszám együttesen az 5 százalékot meghaladná, nem lenne alkotmányos a frakció megszűnését kimondó házszabályi rendelkezés. Ezt az alkotmányellenes helyzetet csak olyan szabályozással tudjuk elkerülni, hogy ha a főszabály szerinti frakcióalakítási létszámot olyan számban állapítjuk meg, hogy abból kettőt levonva olyan képviselői számhoz jutunk, melyre már matematikai bizonyossággal kevesebb szavazat esik, mint a választópolgárok szavazatainak több mint 5 százaléka.

E szám meghatározása szempontjából az ügyrendi bizottság dr. Tóth Zoltánnak, a Választási Iroda elnökének azon szakmai véleményét vette alapul, mely szerint az 5 százalékos küszöböt átlépő pártok által megszerezhető legkisebb mandátumszám gyakorlatilag 6-7 mandátumban állapítható meg. E véleményre és az 1990-es szabad választások óta szerzett tapasztalatokra figyelemmel, az ügyrendi bizottság úgy ítélte meg, hogy a főszabályban tíz főnél magasabb képviselői létszám meghatározása az alkotmányellenes helyzet előfordulásának gyakorlati veszélyével járna. Ezért a javaslat tíz főben tartalmazza a főszabály szerinti frakcióalakítási létszámot.

A javaslat az általa szabályozott második témakörben meghatározza a bizottságok megalakításának, illetve a bizottsági tagságok megszűnésének szabályait. A javaslatban foglalt rendelkezések változatlanul az Alkotmánybíróság határozata előtti szabályoknak felelnek meg azzal az eltéréssel, hogy egyben eleget tesznek a független képviselők státusának rendezésével kapcsolatos alkotmánybírósági iránymutatásoknak. Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak eleget téve, a javaslat garanciát biztosít a függetlenek bizottsági tagságát illetően, kimondva: "Minden képviselő számára lehetővé kell tenni, hogy legalább egy állandó bizottság munkájában részt vegyen." Az idézett rendelkezés a Házszabálynak a javaslat 6. §-ával megállapított új 33. § (2) bekezdésében található.

A javaslat úgy teszi lehetővé a függetleneknek, illetve megbízottjuknak a függetlenek bizottsági részvételére vonatkozó ajánlási jogát, hogy a házbizottság összetételét érintetlenül hagyja, vagyis a függetleneket, illetve képviselőjüket nem ruházza fel házbizottsági tagsággal. A javaslat azt is lehetővé teszi, hogy adott képviselőcsoport saját bizottsági tagként független képviselőt jelölhessen.

(19.30)

A bizottságnak sikerült megoldást találnia a paritásos bizottság problémáira is, a nehézséget ugyanis az jelentette, hogy miként lehet - de felmerül a kérdés: kell-e egyáltalán - lehetőséget biztosítani a függetlenek részére a paritásos bizottságban. A kérdés rendezése kapcsán az ügyrendi bizottság abból indult ki, hogy az Alkotmánybíróság határozata nem állított fel olyan követelményt, hogy minden egyes és mindenfajta bizottságban kötelező tagsági helyet biztosítani a független képviselőnek - ilyen joga egyébként a frakcióhoz tartozó képviselőnek sincs, és a függetlenek egyébként sem tekinthetők frakciónak. Ebből kiindulva és azt is mérlegelve, hogy a függetlenek paritásos bizottságban történő intézményes elhelyezése esetén alkalmilag vitás lehet, hogy a paritásosság a valóságban miként érvényesülne, a javaslat nem intézményesíti a független képviselő feltétlen részvételét a paritásos bizottságban, de azt nem is zárja ki, mivel az új 31. § (3) bekezdése a paritásos bizottságra nézve is lehetővé teszi, hogy bármely frakció a saját kontingense terhére függetlent jelöljön a paritásos bizottságba.

Tisztelt Országgyűlés! Rajtunk nyugszik annak felelőssége, hogy a parlament működése ne váljék abszurd, képtelen helyzetekkel terheltté. A mi felelősségünk, hogy a parlamentáris demokrácia működésében karikaturális elemek ne jelenjenek meg. Kérem képviselőtársaimat: tegyük félre a pártkülönbségeket, és jussunk egyetértésre abban a minimumban, amelyben egyetértenünk minden országgyűlési képviselőnek elvitathatatlan kötelessége. Kérem, hogy az ügyrendi bizottság házszabály-módosító országgyűlési határozati javaslatát ennek szellemében és jegyében vitassuk meg és fogadjuk el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)