Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Udvariassági szokás parlamentünkben, hogy a vita végeztével a szavazás előtt az előterjesztő megköszöni a vitában részt vevők konstruktív észrevételeit, felvetéseit, javaslatait. A jelen ügyben az őszinteség jegyében ezt csak kevés hozzászólás kapcsán tehetem meg jó szívvel.

A vita nagy részében - gondolok itt MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtársaim hozzászólásaira és javaslataira - sajnálatomra a konstruktivitás szándékát nem tudtam felfedezni. A konstruktivitás hiányára vall, hogy ellenzéki oldalról az előterjesztéshez mindössze egyetlenegy módosító javaslat érkezett: Hack Péter és Kóródi Mária közös módosító javaslata, melyben a javasolt megoldást az ügyrendi bizottság már az előterjesztés előkészítése során is megvizsgálta, és egyhangúlag, a bizottság SZDSZ-es és MSZP-s tagjaival együtt, alkotmányellenes helyzetet teremtőnek ítélte meg. (Megérkezik a Belügyminisztérium államtitkára. - Szórványos taps.)

Az ellenzék részéről más módosító javaslatot nem terjesztettek elő. Nem terjesztett elő módosító javaslatot az MSZP sem, jóllehet a vitában a Szocialista Párt frakciójához tartozó képviselők különféle kifogásokat hangoztattak. Sőt, Tóth András képviselő úr többször is egyértelművé tette, hogy az MSZP ezt az előterjesztést semmilyen formában nem fogja támogatni, és csak olyan házszabály-módosítást tud vitaalapnak elfogadni, mely a jelen országgyűlési határozati javaslatban megjelölhető kérdéseken túlmenően valamennyi házszabályi kérdés rendezését felöleli. Ez azért nem lényegtelen körülmény, mert ebből az MSZP-s álláspontból következően a Házszabály módosításának akkor sincs lehetősége, ha netán az Országgyűlés a Hack-Kóródi-féle, alkotmányossági szempontoknak meg nem felelő módosító javaslatot elfogadná. (Zaj az ellenzék padsoraiban.)

Mindezt látva meg kell vallanom, minden optimizmus nélkül vállalkozom házszabályi kötelességem teljesítésére: a vitában elhangzottak megválaszolására.

Ami a Hack-Kóródi-féle módosító javaslatot illeti, erről már az általános vitában, illetve a részletes vitában is hosszasan szólottam, ezért most már csak a lényeget ismétlem meg: a javaslat a képviselőcsoport megszűnése tekintetében olyan megoldást tartalmaz, amely mellett lehetségessé válna olyan pártfrakciók megszűnése is, melyek a választásokon elérték az 5 százalékos küszöböt, és a képviselőik mögötti választói szavazatszám a képviselőcsoport megszűnésekor is meghaladná a választópolgárok 5 százalékának szavazatát. Minthogy az ilyen képviselőcsoportok megszűnését az ügyrendi bizottság már korábban, az előkészítés szakaszában is - mint azt az előbb mondottam - egyhangúlag, pártkülönbségre tekintet nélkül alkotmányellenesnek minősítette, ezt a megoldást az ügyrendi bizottság, bár újra megvizsgálta és megvitatta, most sem tudta és tudja támogatni, mint ahogy azt az alkotmányügyi bizottság sem támogatja.

E javaslat kapcsán elsősorban Hack Péter felszólalásában megkérdőjelezésre került a Házszabály frakció alakítására és megszűnésére vonatkozó jelenlegi rendelkezéseinek értelmezése. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ebben az SZDSZ-es felszólalók sem voltak önmagukkal egy véleményen; Kóródi Mária hozzászólása, mely elismerte a kétfős frakciók megalakításának valós lehetőségét, legalábbis e gondolat erejéig szemben áll Hack Péter érvelésével. Hack Péter vitássá tette annak veszélyét, hogy ma elvileg két képviselő is frakciót tud alakítani, és külön megkérdőjelezte, hogy a frakciók megszűnését szabályozó 17. § értelmezhetetlen lenne.

E gondolatkör keretében nem tartotta magát attól sem vissza, hogy a házszabály-értelmezés tekintetében politikai szándékokkal vádolja meg a többséget. Hack Péter e tekintetben az Alkotmánybíróság határozatának azt a mondatát jelölte meg argumentációi alapjául, mely szerint: "Az 5 százalékos küszöböt meghaladó, de a frakcióalakítás határát el nem érő pártok képviselőcsoportjának létrehozásához és működéséhez szükséges létszám a párt képviselőjének az Országgyűlés alakuló ülésekor meglevő száma." Hack Péter hivatkozott arra is, hogy az Alkotmánybíróság a 17. §-t érintetlenül hagyta.

Ennek az érvelésnek az a hibája, hogy az Alkotmánybíróság határozatából idézett mondatot normaszövegként próbálja a Házszabály kereteibe illesztve értelmezni. Márpedig az Alkotmánybíróság normaszöveget nem alkothat, legfeljebb az alkotmánysértő normaszövegrészt megsemmisítheti.

Természetesen az Alkotmánybíróság nem akart Házszabályt alkotni, hiszen nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy erre alkotmányos lehetősége nincs, hanem az idézett mondattal az 5 százalékos küszöböt elérő párt frakcióalakításának és -fenntartásának a jogát mint alkotmányos követelményt kívánta határozatában egyértelművé tenni. Ennek az alkotmányos igénynek a norma szinten történő megfogalmazása és így az alkotmányos követelményeknek megfelelő házszabályi kodifikációs munka elvégzése az Országgyűlés feladata, melyet nem háríthat át senki másra.

(17.30)

Ha ez nem így lenne, akkor az Alkotmánybíróságnak nem kellett volna a Házszabály 15. §-a első mondatát, a frakciólétszámot 15 főben megállapító szabályt megsemmisítenie, mert ha az Alkotmánybíróság idézett megállapítása normaként illeszkedne a Házszabályba, akkor ez önmagában is megoldás lett volna a múlt évben felmerült alkotmányossági problémára, és természetesen az Országgyűlést sem kellett volna megfelelő alkotmányos szabályozás megalkotására kötelezni.

Másrészt a frakció megszűnésére vonatkozó 17. § értelmezhetetlensége egyértelmű abból, hogy a frakcióalakítási létszámra vonatkozó szabály eltörlése önmagában is feloldhatatlan inkoherenciát teremtett a megalakulás és megszűnés tekintetében, hiszen az egyik szabály szerint egy frakció úgy szűnhetne meg, hogy abban a pillanatban a másik szabály szerint megalakulhatna, míg egy frakció az egyik szabály szerint úgy alakulhatna meg, hogy a másik szabály szerint ugyanabban a pillanatban meg kellene szűnnie; bár adott esetben ez utóbbi követelmény külön is megkérdőjelezhető lenne a grammatikai értelmezés körében. Az Alkotmánybíróság bölcs mértéktartással nem avatkozott jobban bele a jogi helyzet alakításába, mint amennyire az alkotmányellenes állapot elhárítása érdekében arra feltétlenül szükség volt, éppen azért, mert a kodifikáció, az alkotmánynak megfelelő szabályozás az Országgyűlés feladata.

A 17. § értelmezése kapcsán szeretném azt is elmondani, hogy a Házszabály hatályos szövegét és az állásfoglalásokat az Országgyűlés pártsemleges jogász munkatársai állítják össze. E munkatársak fűzték a 17. §-hoz az említett, Hack Péter által kifogásolt, a normahely értelmezhetetlenségére utaló megjegyzést anélkül, hogy őket bármilyen politikai tényező befolyásolta volna. Így ezt a pártsemleges szakmai véleményt önmagában is a többség álláspontja szakmai alátámasztásaként, a politikai szándékokkal való vádaskodás élő cáfolataként értékelhetjük.

A Hack-Kóródi-féle javaslat kapcsán még rá kell mutatnom Hack Péter felszólalásából arra, hogy maga is elismer annyit, hogy módosító javaslatát illetően - s most szó szerint idézem a képviselő urat - "a frakció megszűnésének szabályainál lehet gond". Mindezek tükrében, tisztelt képviselőtársaim, még inkább nyilvánvaló, hogy a Hack-Kóródi-féle javaslat nem ad alkotmányos megoldást a képviselőcsoport alakítása és megszűnése tekintetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen kérdéses, hogy milyen jelentősége van azokat az ellenvéleményeket illetően a válaszadásra vállalkoznom, melyek nem jelentek meg módosító javaslatok formájában. A teljesség kedvéért ezekre a véleményekre is kitérek.

Tóth András képviselő úr felvetette azt a megoldást, hogy az Országos Választási Bizottság állapítsa meg ciklusonként az 5 százalékos küszöbnek megfelelő legkisebb listás képviselői létszámot, és hogy ez legyen a frakcióalakításhoz szükséges minimum. Mint arra a vita során is már utaltam, ezt a lehetőséget - éppen az én személyes felvetésemre - az ügyrendi bizottság még az előterjesztés előkészítésének szakaszában megvizsgálta. Ennek kapcsán került sor dr. Kukorelli István alkotmánybíró úr meghallgatására, aki akkor az OVB elnöke volt. Az Országos Választási Bizottság azonban a pártsemlegességet és politikamentességet megkövetelő szerepével egy ilyen hatáskör megállapítását összeegyeztethetetlennek tartotta, az ügyrendi bizottság ezért ezt a megoldást - tiszteletben tartva az OVB véleményét, melyben egyébként a pártok képviselőinek az álláspontja is benne foglaltatik - elvetette.

Tóth András képviselő úr bírálta az előterjesztést a függetlenek státusa rendezésével kapcsolatban is. Nem tartotta megfelelő szabályoknak azokat a normákat, amelyek a függetlenek bizottsági részvételét biztosítják, illetve felvetett még néhány, a függetlenek parlamenti szerepével kapcsolatos egyéb, az előterjesztésben nem szereplő kérdést is. Módosító indítványok hiányában a vitának ez a része és a rá adott válaszok valóban csak akadémikus jellegűek.

Nem osztom azt a véleményt, hogy a függetlenek bizottsági szerepe nem lenne kellő garanciákkal körülírt. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban azon alkotmányos elvárásának adott hangot, hogy az országgyűlési képviselőknek kivétel nélkül biztosítani kell a bizottsági munkában való részvételt, a függetlenekre kiterjedően is. Az előterjesztés ezt biztosítja. A függetlenek bizottsági tisztségekre, illetve az Országgyűlés tisztségeire vonatkozó alanyi jogának biztosítása nem alkotmányos követelmény. Ilyen alanyi joga egyébként a frakciók tagjainak sincs.

Ugyanakkor sem az előterjesztés, sem a Házszabály nem áll útjában annak, hogy függetlenek az említett tisztségek valamelyikére jelölhetők és megválaszthatók legyenek. A Házszabály 13. § (2) bekezdése már most úgy rendelkezik, "amennyiben a törvény kivételt nem tesz, az Országgyűlés tisztségeire, illetve bizottságaiba bármely képviselő megválasztható". Az előterjesztés pedig kifejezetten intézményesíti, hogy a frakciók a bizottságokba és bizottsági tisztségekre függetleneket is jelölhessenek. Meggyőződésünk, hogy ez az egyetlen járható lehetőség a függetlenek paritásos bizottságokban történő részvételének is, mely tekintetében az Alkotmánybíróság sem tudott többet mondani, mint hogy erre sajátos megoldást kell találni. E megoldás gyakorlati járhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt két ciklusban kétszer is felmerült annak igénye, hogy valamelyik pártfrakció függetlent jelöljön bizottsági tagságra.

Tóth András képviselő úr hiányosságokat említett a Házszabály egyéb, a függetlenekkel kapcsolatos rendelkezéseit illetően is. Nem állítom, hogy a függetlenekre vonatkozó egyéb házszabályi rendelkezések kellően nagyvonalúak és bőkezűek lennének. Többek között ez okból magam is bíráltam a Házszabályt annak idején, amikor az Országgyűlés erről a Házszabályról a megalkotását szolgáló eljárás során vitát folytatott. Mégis úgy gondolom, az Alkotmánybíróság az alkotmányossági próbát ki nem álló, függetlenekkel kapcsolatos rendelkezéseket teljes körben hatályon kívül helyezte. Éppen elég siker lenne, ha legalább azokban a kérdésekben sikerülne a megfelelő kodifikációs rendezés végrehajtása, amelyeket az Alkotmánybíróság a vonatkozó jogi normahelyek megsemmisítésével megjelölt.

Őszintétlennek tartom ebben a kérdésben a maximalizmust attól a párttól, mely a halaszthatatlan javításoktól is elzárkózik, illetve híján van minden konstruktivitásnak.

Végül arra a kérdésre kell kitérnem, hogy miért nem lehet az MSZP igényének megfelelően az összes kérdést együtt rendezni, és addig kivárni a most kijavítani előirányzott hibák korrigálásával. Egyrészt azért nem lehet tovább várni, mert a függetlenek kérdésében már több mint egy éve vár az Alkotmánybíróság az Országgyűlés normaalkotó tevékenységére. Másrészt a hátralévő további munkálatok, a munkarendre vonatkozó házszabályi rendelkezések kapcsán legjobb esetben is átnyúlnak a jövő év első felére. Egyéb, nem az Alkotmánybíróság által felvetett kodifikációs problémák rendezése pedig előreláthatólag legalább még egyéves előkészítő munkát igényel. Ugyanakkor, miközben szakmailag kész megoldásunk van a frakcióalakítás és függetlenek helyzetével kapcsolatos házszabályi problémák rendezésére, nyakunkon a kétfős frakciók megalakításának, az Országgyűlés működésében a karikaturális elemek megjelenésének az élő, valós veszélye.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném hinni, hogy a tisztelt MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtársaim sem arra játszanak, hogy kétszemélyes frakciók jöjjenek létre. Szeretném hinni, hogy az ebből magukra nézve származó politikai előnyöket nem tartják olyan fontosnak, hogy a kérdés ésszerű rendezését elgáncsolják, és hogy ezért vállalják a parlamenti demokrácia nevetségessé tételének tehertételét. Az utolsó gombnyomásig még semmi sem dőlt el. Ha önök netán negatív frakciódöntéssel a tarsolyukban ülnek is itt, még azt is felül lehet vizsgálni egy röpke szünet kikérése mellett, csak akarni kell.

(17.40)

Kérem, ne engedjék, hogy ez a szakmailag gondosan kidolgozott, alkotmányos, egyben halaszthatatlan házszabály-módosítás kicsinyes pártpolitikai spekulációk áldozatává váljon. Kérem az Országgyűlést, hogy az országgyűlési határozati javaslatot a kellő mértékű támogatással fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)