Felszólalás adatai

ELNÖK: A képviselői felszólalások következnek. Kérdezem, hogy kíván-e valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nyilván az elhangzottakra nem kíván válaszolni, államtitkár úr. (Arató Gergely: Nem.) Köszönöm szépen.

A módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az általános vita lezárása június 25-én történik. Az általános vitát most elnapolom azzal, hogy a hétfői folytatás és lezárás során képviselői felszólalásokra már nem lesz lehetőség.

Soron következik a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a termőföld védelméről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket T/3093. és T/3094. számokon, a bizottsági ajánlásokat T/3093/1-3. és T/3094/1-3. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Gőgös Zoltán államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági tevékenység jellegét erősen befolyásolják a mezőgazdasági földviszonyokat érintő változások, mivelhogy az egész mezőgazdaság alapja a termőföld. Az ingatlanok statikus tulajdoni birtoklása és forgalmi viszonyai elsősorban a polgári jogban rendeződnek, míg a használat, a hasznosítás viszonyait agrárjogi források rendezik. Közel 13 éve, a tulajdoni viszonyok átrendeződése időszakában született meg a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény, amelynek szűk értelemben vett tárgyi hatálya a termőföldre mint jogilag körülhatárolt specifikus ingatlanra terjedt ki. A hatályos termőföldről szóló törvény tartalmazza a termőföld tulajdonjogának megszerzésére, használatára, hasznosítására, a földhasználati nyilvántartásra, a birtok-összevonási célú önkéntes földcserére, a termőföld mennyiségi és minőségi védelmére, azaz a földvédelemre és a talajvédelemre vonatkozó szabályokat.

A termőföldről szóló törvény módosításáról szóló javaslat előkészítésének elsődlegesen a célja az volt, hogy a földvédelmi és a talajvédelmi szabályok kiemelésre kerüljenek a törvényből, és önálló törvényben kerüljenek elhelyezésre. Ennek szüksége azon az alapon nyugszik, hogy a termőföld tulajdonszerzésére és használatára vonatkozó, politikailag érzékeny és alapvetően polgári jellegű szabályozás a valóságban csak közvetett kapcsolatban van a hatósági engedélyezési eljárásban érvényesítendő termőföld mennyiségi és minőségi védelmével.

(11.30)

Az elmúlt évek tapasztalata az volt, hogy a földvédelem és a talajvédelem szakmai szempontból történő felülvizsgálata elsősorban azért nem következhetett be, mivel a termőföldről szóló törvény módosításának említése azonnal a termőföldtulajdon szerzésére és használatára vonatkozó rendelkezések politikai vitájába fulladt.

Hangsúlyozandó, hogy a javaslat tartalmilag nem változtatja meg a tulajdonszerzésre és a haszonbérletre vonatkozó szabályokat, beleértve az elővásárlási és elő-haszonbérleti jog gyakorlatára vonatkozó rendelkezéseket. E tekintetben csupán a földhasználati nyilvántartás vezetésére, valamint mint hatósági nyilvántartásra vonatkozó eljárási szabályok kerülnek módosításra, amely kizárólag szakmai indokokon alapul.

A földhasználati nyilvántartást érintő módosítások célja a hatályos szabályozás pontosítása, a földhasználók adminisztrációs terheinek csökkentése és a mulasztáshoz kapcsolódó aránytalanul súlyos szankciók megszüntetése. Ilyenek többek között a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett adatok közhitelességének bevezetése, vagy hogy csak az 1 hektár területnagyságot meghaladó földhasználat lesz bejelentésköteles, de fontos még az egységes földhasználati bírság meghatározása, amelynek mértéke a használattal érintett termőföld aranykorona-értékének az ezerszerese.

A javaslat megszünteti a bejelentési kötelezettség elmulasztásához fűződő két súlyos szankciót is. Nevezetesen egyrészt azt, hogy az egyébként érvényesen megkötött földhasználati szerződés érvénytelenné váljon azért, mert a földhasználó nem tett eleget a bejelentési kötelezettségének. Másrészt a javaslat emellett kiiktatja azt a rendelkezést, miszerint a földhivatalnak értesíteni kell az ügyészt, amennyiben tudomására jut, hogy a földhasználatot nem jelentették be. A gyakorlat bebizonyította, hogy az ismételten kiszabható földhasználati bírság elegendő eszköznek mutatkozik a bejelentés kikényszerítésére.

A termőföld védelméről szóló javaslat a földvédelemhez, a talajvédelemhez, illetve a gyümölcsültetvények telepítéséhez kapcsolódó jogok, feladatok és kötelességek rendszerét tartalmazza. A jó minőségű termőföldvagyon ésszerű megőrzése, a termőfölddel történő takarékos gazdálkodás nemzetgazdasági érdekünk.

A cél az, hogy a jó minőségű termőföld a mezőgazdasági termelés számára minél nagyobb mennyiségben álljon rendelkezésre. A termőföldvédelem eszközrendszere összetett, azonban az utóbbi években bekövetkezett változások miatt a jelenleg hatályos törvényi rendelkezések már nem szolgálják kellőképpen a mezőgazdasági hasznosításra alkalmas, jó minőségű földek megóvását.

Minthogy a termőföld nem csupán termelési tényező, hanem alapvető és pótolhatatlan, korlátozottan rendelkezésre álló környezeti elem, rendkívüli jelentőséggel bír a termőföld mikénti hasznosítására vonatkozó szabályanyag. A javaslat megalkotásának célja ezért nem csupán a termőföld védelmének önálló törvényben történő elhelyezése volt, hanem a közel 13 éve fennálló szabályozás szakmai szempontból történő teljes felülvizsgálata is. A szabályozás célja, hogy a termőföldek termőképességének és mennyiségének fenntartása biztosított legyen, és az e célt szolgáló előírásoknak a hatóságok kellően érvényt tudjanak szerezni. A földvédelmi eljárást érintő rendelkezések a hatályos szabályozás hiányosságait küszöbölik ki, és a jogalkalmazók számára a jelenleginél egzaktabb előírásokat tartalmaznak.

Az egyértelműség érdekében a javaslat új fogalmakat vezet be és lényeges eljárásjogi szabályokat rögzít, amellett tartalmazza azokat a garanciális szempontokat, amelyeket az átlagosnál jobb minőségű termőföldnek a mezőgazdaság számára történő megóvása érdekében a termőföld igénybevételének engedélyezési eljárása során az ingatlanügyi hatóság köteles figyelembe venni.

A javaslat talajvédelmi fejezete meghatározza azokat a feladatokat, amelyek ellátásáról az államnak kell gondoskodnia, annak érdekében, hogy a talajokról megfelelő mennyiségű adat, információ, szakszerűen feldolgozott és nyilvántartott térképanyag álljon rendelkezésre, továbbá a talajok állapotáról rendszeres mérés, megfigyelés, monitorozás működjön.

A talajokat veszélyeztető antropogén és természeti hatások felerősödése a racionális földvédelem ellenére is egyre csökkenő termőföldterületek fokozott védelmét indokolják. Ezért a hatályos szabályozás megújításra szorul. A talajvédelem eszközrendszerének fejlesztése, a közvélemény tájékoztatása, informálása, a talajvédelmi adatok nyilvánossága elősegíti össztársadalmi szinten a talajvédelem jelentőségének felértékelődését és a talajvédő gazdálkodás egyre szélesebb körű elterjedését.

A javaslat több szakaszban generális előírásokat tartalmaz, ezáltal kiterjeszti azokat a földhasználón és a beruházón túl a társadalom valamennyi szereplőjére, számítva arra, hogy a kialakulóban levő környezettudatos szemlélet a termőföldek talajvédelmét segíti elő.

A javasolt szabályozás - hasonlóan a termőföldről szóló törvényben foglaltakhoz - meghatározza a földhasználó, a beruházó talajvédelmi feladatait, a talajvédelmi hatóság hatáskörét. Rendelkezik a talajvédelmi eljárás során alkalmazható szankciókról, továbbá a termőréteg letermelése és kezelése esetére bevezeti a talajvédelmi járulék jogintézményét. Napjainkban a talajvédelem szempontjából egyik leginkább problémás terület az ország infrastrukturális fejlődésével együtt járó beruházások során a termőföldterületek talajának megóvása, az ország humuszvagyonának megőrzése. A termőföld igénybevételével, valamint a termőföldre hatással bíró különböző beruházások - például útépítési, ipari, településfejlesztési, mezőgazdasági beruházások - megvalósítása és üzemeltetése során a teljesítendő talajvédelmi előírásokkal ezért részletesen foglalkozik a javaslat.

A javaslat a fentieken túl a gyümölcsültetvény-telepítés engedélyezésével, nyilvántartásával kapcsolatos rendelkezéseket is tartalmazza. A javaslat rögzíti a telepítési engedélykérelem tartalmát, a telepítési hatóság feladatait. A nagy értékű beruházások miatt fontos a szakhatósági vélemények előzetes beszerzése, valamint a terméktanács piacorientáló szerepe, ezért rögzíti a javaslat ezek közreműködését.

Tisztelt Ház! A beterjesztett törvényjavaslatok hosszas előkészítési folyamat eredményei. A javaslatok előkészítése során olyan szabályozást fektettünk le, amely a termőföldek használatára, hasznosítására átlátható feltételrendszert tartalmaz, egyúttal biztosítja az eljárások ellenőrizhetőségét.

A fentiek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatokat tárgyalja meg, és támogatni szíveskedjen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Most a bizottsági álláspontok, illetve a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. A mezőgazdasági bizottság jelezte, hogy a két előterjesztéssel kapcsolatban külön kívánja ismertetni állásfoglalását és a kisebbségi véleményeket is.

Először a T/3093. számú előterjesztéssel kapcsolatban megadom a szót Herbály Imrének, a bizottság előadójának.

HERBÁLY IMRE, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel Godó Lajos képviselőtársam éppen bizottsági ülésen van, ha megengedik, egyszerre ismertetném mind a két törvénytervezettel kapcsolatos bizottsági álláspontot.

A mezőgazdasági bizottság május 30-ai ülésén megtárgyalta a termőföldről szóló, illetve a termőföld védelméről szóló törvényjavaslatot.

A szokásostól eltérően szelídebb vita zajlott a két témával kapcsolatban. A bizottság a két törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta, a termőföldről szóló törvényt 12 igen szavazattal, 9 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett, a termőföld védelméről szóló törvényt pedig 12 igen szavazattal, 10 nem ellenében tartotta általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha tehát jól értettem, a bizottsági előadó mind a két előterjesztéssel kapcsolatban mondta el a véleményét. A kisebbségi vélemény viszont megmarad külön-külön.

Elsőként Bagi Bélának adom meg a szót.

BAGI BÉLA, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A bizottsági ülésre hivatkozott Herbály képviselőtársam, és ismertette is az arányokat. A kisebbség véleménye a törvénytervezettel kapcsolatosan határozottan az, hogy... - muszáj beszélnem a másik törvénytervezetről is, mert egy törvényt szedünk kettőbe (Gőgös Zoltán: Háromba!), és logikailag ezek lényegében összefüggenek, noha nagyon indokolt ezek megbontása, amit már lényegében több mint tíz éve tudunk, hogy a 1994. évi LV. törvény megért a változásra.

(11.40)

De hogy - mint az államtitkár úr is mondta - hosszas előkészítő munka előzte meg ezt a törvényjavaslatot, ebből az előkészítő munkából mi, mondjuk, nem sokat érzékeltünk, pláne nem az egyeztetésből ez ügyben, de az az érzésem ezek után, hogy egeret szültek a hegyek. Ezt a bizottsági ülésen - ha a jegyzőkönyvet valaki áttekinti - kormánypárti képviselőtársaim is megállapították, hogy lényegi változás nem született a két törvényjavaslat kapcsán. Felvetődik az emberben, hogy akkor miért volt rá szükség. Bizonyára az államtitkár úr azért mondta ezt a hosszas előkészítést, hogy próbálja megindokolni ezt a törvényjavaslatot. Maga a kormány képviselője a bizottsági ülésen elsősorban azzal indokolta ennek a törvénynek a megoperálását, mert benne volt a törvényalkotási tervben. Úgy gondolom, hogy a helyzet súlyosságát megítélve - és fontosságát elsősorban - ez vérszegény érv.

A kétfelé szedett törvény - mert így kell hogy aposztrofáljam - magát a gondolatot is a régi módon vezette, a bizottsági ülés jegyzőkönyvéből megint vissza lehet következtetni, hogy gyakorlatilag gondolati síkon sem adott újat ez a törvény. Ugyanazokról a problémákról beszéltünk, ugyanazok a kérdések vetődtek fel, mint ha az 1994. évi LV. törvényt elővettük volna, és arról beszélgettünk volna, továbbra is fennmarad az a konfúz állapot, a témával kapcsolatos törvényalkotásnak az a zűrzavarossága.

Továbbra is csak az a kérdésem - és elnézést kérek azoktól az emberektől, akik ezen sokat dolgoztak -, hogy miért kellett egy ilyen fércmunkát idehozni a parlament elé. Úgy ítélhetnénk meg, hogy ez egy alibi törvényjavaslat, csak arra sem tudok saját magamnak választ adni, hogy miért is alibi, hacsak nem arról beszélhetünk, hogy ez is a látszatkormányozás része, úgy tesz a kormány, mint ha kormányozna, úgy tesz, mintha új törvényjavaslatokat készítene elő és terjesztene elő.

Megítélésem és emlékeim szerint érdemi egyeztetés nem történt az érintettekkel, szakmai szervezetekkel, civil szervezetekkel; nem történhetett, mert nem hiszem, hogy erre rábólintottak volna az érintettek, mert az ő bajukon ez nem segít. Ugyanazt a problémahalmazt továbbra is magában hordozza, mint ha nem változtatnánk ezen a törvényen. Nem értem továbbra sem, hogy mi akadályozza a kormányt, hogy egy mindenki által jól ismert problémakörre egy komplex, átfogó törvényjavaslattal álljon elő.

Köszönöm szépen, a dilemmáinkat, kérdéseinket ennyiben kívántam összefoglalni. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: A T/3094. számú előterjesztéssel kapcsolatos kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Örvendi László Józsefnek.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A termőföld védelméről szóló T/3094. számú törvényjavaslat nem új törvényre tesz javaslatot, hanem tulajdonképpen az 1994. évi LV. törvényből, azaz a termőföldről szóló törvényből az V. fejezet, a termőföld hasznosítása és védelme, valamint a VI. fejezet, a talajvédelmi részek kiemelése és önálló törvényben való benyújtása, kibővítve a gyümölcsültetvény telepítésének engedélyezésével és nyilvántartásával, valamint a földminősítés részével. Ilyenformán sok újat nem tartalmaz, viszont erősíti a pénzbehajtási folyamatot a különböző járulékok és bírságok kivetésének lehetőségével, szűkíti a járulékmentességet, és új pénzbeszedési elemként a földvédelmi eljárás igazgatási szolgáltatási díjat is bevezeti.

Azonban nézzük részletesebben! A javaslat 44. §-ánál a földtörvény kimondja a földhasználati bejelentési kötelezettséget, de a SAPS igénybevétele során rendeletben került megfogalmazásra, hogy az igénybevétel bizonyításakor, tehát vita esetén a földhasználati bejelentés nem releváns. Ezt nagyon sokan mind a mai napig úgy értékelik, hogy akkor nincs is értelme, tehát ezt rendbe kell tenni. A földhasználati bejelentés elfogadása az MVH részéről fontos kérdés a gazdáknál.

A más célú hasznosítás egyik elemeként szabályozásra kerül a külterületi földek belterületbe vonása. Ez az eljárás akkor is más célú hasznosításnak minősül, ha a belterületbe vonás után a mezőgazdasági művelést fenntartják. Ilyen kérelmet csak az önkormányzat terjeszthet elő, ami tekintettel arra, hogy földvédelmijárulék-fizetési kötelezettséggel terhelt, még számos vitát okozhat a földtulajdonosok, az esetleges befektetni szándékozók és az önkormányzat között.

A törvényjavaslat jó alkalmat nyújtott volna bizonyos fennálló, megoldatlan, az élet által diktált problémák kezelésére, illetve a jelenlegi szabályozásból adódó ügyeskedések megakadályozására. Ha például az időleges más célú hasznosítás nyomvonalas létesítményekkel valósul meg, a jogszabály intézkedik a járulékok és a bírság megfizetéséről, de nem foglalkozik a földet használó termelők kártalanításával. Természetesen lehet azt mondani, hogy ez a Ptk. hatáskörébe tartozik, azonban azt is tudjuk, hogy milyen nehezen tudják a termelők ez alapján kárigényüket érvényesíteni. Nagyon sok visszaélés tapasztalható különböző illegális, de esetleg a legális bányászati tevékenység megvalósítása során is, ami nem csak a földvédelem témakörébe tartozik, de legtöbbször tulajdonhoz való jogot is korlátoz. A szolgalmi jog telepítésével kapcsolatos esetenkénti visszaélések megakadályozására is kellene szigorú szabályozást és szankciót bevezetni.

Külön kitérek a termőföld más célú hasznosításának járulékmentességére. A javaslat 21. §-a (3) bekezdésének k) pontjában külterületen maximum 400 négyzetméterre engedélyez járulékmentes egyéb célú igénybevételt. Jelenleg egyre nagyobb igény mutatkozik a gazdálkodók között tanya, gazdasági épület, birtokközpont létesítésére, ezzel szemben 400 négyzetméter térítésmentes kivonási lehetőséget kapnak. Ez egy 20-szor 20 méteres terület, a belterületeken nagyobb telkekre lehet építeni. Át kell gondolni a helyzetet, ugyanis az önkormányzatok egyre szigorúbb állattartási rendeletekkel kiszorítják az állattartást a belterületekről, de kint meg hátráltatjuk a birtokközpontok, tanyák létesítését, így nem adunk lehetőséget a fennen hangoztatott kormányzati programnak az állattenyésztés fejlesztésére. Ezért nagyobb területen biztosítsuk a járulékmentességet tanya- és birtokközpont létesítése esetén, az ismert 3 százalék beépíthetőség és 50 százalék járulékfizetési kedvezmény mellett is.

Köszönöm szépen a figyelmet, majd kétpercesben szeretném folytatni.

ELNÖK: A költségvetési bizottság jelezte, hogy nem kíván előadót állítani az általános vitában, és úgy látom, hogy a környezetvédelmi bizottság előadója sincs jelen a teremben.

(11.50)

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, az ajánlás szerint húszperces időkeretben. Eközben nincsen lehetőség kétperces felszólalásra. Elsőként megadom a szót Herbály Imrének, az MSZP vezérszónokának.

HERBÁLY IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években, az elmúlt tíz-tizenkét évben legalább tucatszor került elő a termőfölddel kapcsolatos törvénymódosítás. Ezek a módosítási javaslatok lázas állapotba hozták az ország érdeklődő közönségét, benne a gazdákat és azokat a nem gazdálkodó földtulajdonosokat, akik amikor a földtörvényhez nyúlt a kormány, akkor mindig arra gondoltak, hogy most pedig a földértékesítés, a földhasználat olyan szabályozása következik, ami számukra kedvezőtlen.

Képviselőtársam azt mondta, hogy ez egy értelmetlen kettéosztása a földtörvénynek, mi pedig azt mondjuk, hogy éppen időszerű volt a dolog, hiszen lerögzítettük azokat a fő szabályokat a termőföld használatával kapcsolatban, amit nem is kívánunk változtatni az érdekeltek bevonása és egyetértése nélkül, mégpedig azt, hogy a magánszemélyek földvásárlását támogatjuk csak, és a 300 hektárnál nagyobb magánterületek növelését nem támogatjuk.

A termőföld védelméről szóló törvénytervezet megalkotása éppen azért fontos, mert úgy gondoljuk, ha most előkerül, hogy változtatni akarunk valamit a termőfölddel kapcsolatban, akkor legyen egyértelmű, hogy nem a termőföld hasznosításával, hanem a termőföld védelmével kívánunk foglalkozni, vagy fordítva. Úgy gondoljuk, hogy a termőföld védelme egy olyan fontos kérdés, amivel a következő években feltehetően többször kell foglalkoznunk, hiszen a felgyorsult vidék- és infrastrukturális fejlesztés hozhat bennünket olyan helyzetbe, hogy a már most is szigorúbb javasolt szabályokat is tovább kell esetleg szigorítani, vagy éppen fordítva, mondjuk, egy tanyaépítésnél most szigorú szabályokat lazítani kell, akár már a részletes vita során módosító indítványokkal, illetve ezt még esetleg tovább kell lazítanunk, mert alakulhat úgy az életünk, hogy nemcsak beszélünk arról, hogy a fiatal gazdálkodók belépnek a termelésbe, hanem valójában belépnek, és akkor igen, ki kell vinni a falusi, a városi portákról a mezőgazdasági állattartó tevékenységet és így tovább.

Tehát miközben képviselőtársaim arról beszélnek, hogy ez egy jelentéktelen, ez egy pótcselekvés módosítás, mi úgy látjuk, hogy egy nagyon jelentős módosításról van szó, mert ha esetleg kialakul - és én bízom benne, hogy ki fog alakulni - konszenzus a termőföld hasznosításának a szabályait mindannyiunk javára megváltoztatandó ügyben, akkor világos lesz mindenki számára, hogy miről beszélünk.

Erre a lehetőség most, úgy gondolom, megvan, hiszen a miniszter úr meghallgatása alkalmából világosan kiderült, hogy nem zárkózik el a minisztérium a magyar gazdatársadalom javára történő változtatásoktól, azonban egy feltétele van a minisztériumnak mint jogszabálygazdának, ha úgy tetszik, hogy konszenzusos javaslatot terjesszünk elő e kérdésben. És erre, én úgy látom, most lehetőség van, a Magyar Agrárkamara által szervezett földkonferencia tapasztalatai, ellenzéki képviselőtársaimmal folytatott informális beszélgetések arra biztatnak, azt a reményt keltik bennem, bennünk, szocialista képviselőkben, hogy bizonyos kérdésekben meg tudnánk egyezni, amivel most itt ez a termőföld hasznosításával kapcsolatos törvény nem foglalkozik. Ilyen lehet a hosszú távú bérlet ügye, ami kikapcsolná a társas gazdálkodásoknak, gazdasági társaságoknak azt az igényét, hogy ők földet vásárolhassanak, a külföldiek földvásárlása elé építhetnénk egy olyan akadályt, ami nem áthághatatlan lenne, de mindenesetre lassítaná a lehetőségüket, és az örökösödési szabályokon is valószínű, hogy tudnánk változtatni, ha erre megegyezés lesz.

És erre itt van számunkra a nyár, és nagyon örülök annak, hogy módosító indítványt augusztus végéig lehet beadni. Ebből adódik a feladat nekünk, az agrárgazdaságért felelős politikusoknak, hogy szervezzük meg azokat az egyeztetéseket, amelyek megnyitják a reményt arra, hogy olyan módosító indítványokat tudunk közösen beadni ehhez a törvényjavaslathoz, ami számunkra, mindannyiunk számára kedvező, illetve a földvédelemmel kapcsolatos törvényben is azokat a számunkra nem éppen kedvező alapjavaslatokat, amelyekről egyetértés alakult ki a bizottsági ülésen is, módosító indítvánnyal fel tudjuk javítani, tudjuk módosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát összegezve a Magyar Szocialista Párt frakciójának a véleményét, én azt tudom mondani, hogy nem egy pótcselekvésről van szó, egy olyan lehetőség nyitányáról, amellyel élnünk kell nekünk itt a Házban, az agrárgazdaságért dolgozó politikusoknak, és mint ahogy sokszor szoktam már mondani, a mi felelősségünk sokkal nagyobb annál, mint hogy elbagatellizáljunk dolgokat, mint hogy megpróbáljuk a minél rosszabb, annál jobb elvet elhinteni az általunk képviselt társadalmi rétegekben.

Úgyhogy én azt kérem, hogy ilyen módon vegyünk részt az általános vitában, ismerjük el ennek a törvénynek a pozitív oldalát. Természetesen én is azt mondom, hogy van mit javítani ezen, és itt lehet pótolni azt a munkát, amit esetleg képviselőtársaim hiányolnak, hogy ők nem vették észre, hogy itt hosszú előkészítő munka folyt. Igen, én úgy tudom, hogy mi mondhatjuk, hogy hosszú előkészítő munka folyt, hiszen ez az előző ciklusban elkezdődött, és most értünk oda, hogy bizonyos helyzet kialakult, és a törvények is kötelezővé tettek ügyeket. Ilyen például a gyümölcstelepítésről szóló törvénynek a törvényben való rendezése, hiszen egy 1970. évi kormányrendelet szabályozta mind ez idáig, és volt egy időszak, amikor semmi nem szabályozta, hiszen a kormányszervek működéséről szóló törvényjavaslat hatályon kívül helyezte ezt a kormányrendeletet, és most, ha ezt elfogadjuk, akkor kerülünk törvényes útra.

(12.00)

És még egy dolog: általában egy kicsit, talán a hatás kedvéért, ha valamilyen szolgáltatási díjat bevezetnek vagy emelnek, akkor aki olyan pozícióban van, az ezt megkifogásolja. Ez egy kicsit természetes is, ezzel én nem nagyon akarok vitatkozni.

Inkább csak szeretném azt mondani, hogy mindannyian azt szeretnénk, azt kívánjuk, hogy korszerű körülmények között, gyorsan szolgáljanak ki bennünket a földhivatalokban, gyorsan és jó körülmények között rendezzék azokat az ügyeket, amikkel mi felkeressük őket. De uraim, ez mind pénzbe kerül! És ahhoz, hogy a rendszer jól működjék, nemcsak a költségvetésnek kell hozzájárulni, mert az mindenki pénze, hanem azoknak is, akik ezeket a szolgáltatásokat igénybe veszik. Ez az indok, ez az ok, hogy emelni kellett bizonyos szolgáltatási díjakat.

Az meg, hogy a különböző büntetési - idézőjelben - tételek emelkedtek, ez is természetes. Aggódjunk csak együtt a magyar föld állapotáért, és ne csak aggódjunk, hanem tegyünk is meg mindent azért, hogy a magyar föld védelme megfelelő helyzetbe kerüljön. És hogy ez így legyen, ahhoz nemcsak oktatni kell, nemcsak agitálni kell, hanem akit nem lehet meggyőzni arról, hogy bizonyos szabályokat be kell tartani a földhasználat, a talajhasználat során, azokat bizony meg kell büntetni, és ha ezt így tesszük, akkor szerintem jól döntünk a föld védelméről szóló törvény kapcsán, illetve a föld védelme ügyében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezen gondolatok jegyében javasolom a Magyar Szocialista Párt frakciójának a nevében a két törvényjavaslat megtárgyalását, az általános vita lefolytatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Bagi Béla képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának.

BAGI BÉLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ismét a földdel foglalkozik a magyar parlament - megítélésem szerint már megtehette volna korábban, mert a helyzet már korábban is megérett rá. De ennek a napirendi pontnak a súlya felértékelődik napjainkban, hogy csak két okot említsek: az egyik a globális felmelegedés, ha valaki még mindig kétségbe vonná, ezt már a hétköznap embere is megtapasztalhatja, a Ház falain kívül biztos, hogy Celsius-fokokban is jól mérhető, ez a tény fölértékeli földgolyónkon a termőföld értékét.

A másik szempont, amit szeretnék a figyelmükbe ajánlani, illetve a közvélemény figyelmébe is, az európai uniós támogatási tendencia, ami nem olyan sokára a támogatás nélküli mezőgazdaságot irányozza elő. Ha ez bekövetkezik - márpedig úgy tűnik, hogy ez csak idő kérdése -, a versenyt a termőhelyi adottságok, a jó termőhelyi adottságok fogják eldönteni, nem pedig ahogy most van, mert lényegében a támogatások versenyéről beszélhetünk.

Ez a két szempont is elegendő indok lenne, hogy a magyar parlament foglalkozzon ezzel az igen fontos kérdéskörrel, amiről meg vagyok győződve, hogy jogalkotásunk egyik igen fontos területe, talán lehetek annyira elfogult, hogy talán a legfontosabb területe, már ami az ország perspektíváját illeti. Nem csak azért fontos, mert termőföldi adottságaink világviszonylatban is a legjobbak közé sorolhatók, amely után az érdeklődés a Kárpát-medencei tartózkodásunk óta jelentősnek mondható, sok esetben nehézséget okozott az érdeklődők távol tartása is; nem csak azért, mert az ország területének négyötöde termőföld, amely hazánk legnagyobb természeti erőforrása; nem csak azért, mert a termőföld megmaradt nemzeti vagyonunk 20-25 százalékát teszi ki; nem csak azért, mert ökológiai adottságai a környékbeli országokéhoz képest kiválóak, szinte minden egyes terület hasznosítható, és helyes vidékpolitikába ágyazott agrárstratégiával a gazdálkodás eredményessé tehető. Azért is igen fontos, mert az egészséges nemzettudatú ember szorosan kötődik szülőhelyéhez, szülőföldjéhez, tehát társadalmi ügy a termőföld ügye, a föld, ahogy élünk és ezen belül a termőföld a nemzeti önazonosságunk része, védelme az egész társadalom kötelessége.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással sok mindent vállaltunk, többek között azt is, hogy a tőke szabad áramlásának érdekében idővel megnyitjuk a földvásárlási lehetőséget más tagállamok polgárai előtt is. Ez az idő nagyon közeledik, mondhatnám azt is, hogy vészesen közeledik, ha az erre való felkészültségünket nézem. Ha elveszítjük a rendelkezési jogot földjeink java felett, sok tekintetben kerülünk kiszolgáltatott helyzetbe - ezt most nem kívánom itt részletezni. Szem előtt tartva a csatlakozással vállalt kötelezettségeinket, az ország termőföldjét prédának tartók kivételével mindenkinek az az érdeke, hogy termőföldjeinket megtartsuk magunk és utódaink számára.

Ezek előrebocsátásával kétségtelen, hogy a hatályos földtörvényünk felett eljárt az idő, mértékadó szakértők szerint a termőfölddel kapcsolatos kérdéskört új törvényi alapokra kell helyezni. A törvényjavaslat lényegében nem áll másból, mint hogy a 1994. évi LV. törvényből kiemeli a termőföld védelmére és a talaj védelmére vonatkozó részeket. A tervezet tulajdonképpen új elemet nem tartalmaz: néhány eljárástechnikai kérdést pontosít, részletesebben szabályoz, miközben nagy hangsúlyt helyez a bevételek fokozására, ez valamelyest indokolható is, ha a költségvetés állapotára gondolunk.

A jogalkotó ezzel a javaslatával azt sugallja, hogy egy törvényen belül kell rendezni azokat a kérdéseket, amelyek a bekövetkezett külső és belső változások hatására az elmúlt több mint egy évtized alatt halmozódtak fel. Igaz, ezek megoldására kísérletet sem tesz, például a birtokrendezés, pedig jelentősége miatt önálló részletes szabályozást igényelne.

E törvény kereteibe kívánják beleszorítani többek között a bel- és külterületek ügyét, a termőföldek tulajdoni kérdéseit, a termőföldek hasznosítását - igaz, hogy itt az erdő és természeti oltalom alatt álló területek kivételes területet képeznek -, a termőföldek cseréjét, a termőföldek más célú hasznosításának engedélyezését, a külföldiek termőföldvásárlását, a külföldiek ingatlanszerzésének engedélyezését, a külföldiek termőföld- és ingatlanszerzésének feltételeit, a termőföld újrahasznosítását, az elő-haszonbérleti jogot, az elővásárlási jogot az ingatlanra, földre, épületre, az ingatlanügyi nyilvántartást, a birtokrendezést, a talajvédelem kérdéseit, a talajtani szakvélemények kérdésköreit, a termőföldön történő infrastrukturális beruházások engedélyezését, mindezek szakmai követelményrendszerének meghatározását, számonkérését, ellenőrzését, a termőföldet érintő káros beavatkozások szabályozásának rendszerét, hulladéklerakó telepek, szennyvíziszap-elhelyezés és a többi.

(12.10)

Továbbra is e törvényben kívánja rendezni a gyümölcsültetvény telepítésének engedélyezését, nyilvántartását. Számomra egy kissé érthetetlen, hogy miért jár ilyen megkülönböztetett figyelem ennek az ágazatnak az ültetvények közül. Szokatlan európai megoldás, hogy ebben a csomagban foglalkozik ágazati feladatokkal.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A beterjesztett, termőföld védelméről szóló törvény helyett új törvényeket kell alkotni. Hangsúlyozom, törvényeket. A helyzet megérett arra, hogy a termőfölddel kapcsolatos törvényi szabályozást komplex módon oldjuk meg. Nyilvánvaló, hogy a törvény módosítgatásával ennek megfelelni nem lehet. Az idő sürget ugyan, de ez nem indokolja a félmegoldásokat, vagy még azokat sem. Ne alkossunk olyan törvényt, amiről jelen állapotában is tudható, hogy nem fogja betölteni a szerepét. Átláthatóvá, egyértelművé és főleg nyilvánossá kell tenni a termőföld védelmével kapcsolatos elképzeléseket. Mindenekelőtt a politika szintjén kellene eldönteni, hogy mit is akarunk. Herbály Imre képviselőtársam is, gondolom, erre célzott.

Konszenzussal kell, mint ahogy ő is mondta, meghatározni a célokat, rögzíteni az alap- és irányelveket, amelyeket mind a törvényalkotás, mind pedig a jogalkalmazás során következetesen képviselünk és kérünk számon. Véleményünk szerint külön törvényt kell alkotni az ingatlanügyekre és az ingatlan-nyilvántartásra (Herbály Imre: Arra van.), beleértve az ingatlanvásárlással kapcsolatos előírásokat is. Külön törvényt kell alkotni a birtokrendezésre, különösen tekintettel a területfejlesztési, területrendezési szempontokra, nem mellékesen a magyar mezőgazdaság versenyképességét jelentősen akadályozó szétszórtságra; és külön törvényt kell alkotni a talajvédelemre. Ebbe beleértem a külterületi termőföldek hasznosítását és védelmét, illetve az üzemszabályozást is.

Ezek a törvények természetesen szervesen összefüggenek, célszerű ezeket egy törvénycsomagban előkészíteni, megvitatni és elfogadni. A Nemzeti Földalap ügyét az előbbiekhez kapcsolódóan kellene újragondolni és a többihez illeszteni. Ha ezekben egyetértenénk és megtárgyaltuk, akkor javaslom, hogy országgyűlési határozat keretében foglaljuk össze a termőfölddel kapcsolatos feladatokat, határidőket, határozatban rögzítsük az alap- és irányelveket. Kérjük fel a kormányt, hogy az országgyűlési határozatnak megfelelően a törvények tervezetét sürgősséggel készítse elő, és ősszel kezdjük el annak tárgyalását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor és sokat beszéltünk a konszenzus szükségességéről. A közvélemény is többet vár e tekintetben tőlünk. Ez elmúlt években képesek voltunk egy olyan koegzisztencia-törvényt alkotni, amivel az ország polgárainak túlnyomó többsége egyetért, és szerte Európában a környezetükért felelősséget érzők követendőnek tartanak. Előttünk áll egy hasonló nagyságrendű feladat, azzal a különbséggel, hogy ez kizárólagosan Magyarország ügye. Ebben az ügyben nagy a mi felelősségünk. Ha most tévedünk, ha nem leszünk eléggé körültekintőek, ha nem használunk ki minden lehetőséget földjeink megvédésére, örökre beírjuk magunkat hazánk történelmének fekete könyvébe. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Az SZDSZ vezérszónoka, Kis Zoltán képviselő úr következik.

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Nos, ha a kormány rászánja magát, hogy hozzányúl egy olyan törvényhez, amelynek a címében a termőföld megjelenik bármilyen vonatkozásban is, vagy akár az agrárpiaci rendtartás, akár az agrárgazdaság fejlesztése, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy ebben a Házban elindítsunk egy olyan átfogó vitát kormánypártok és ellenzék között, amely arról szól, hogy mi is a magyar agrárium, a magyar vidék kitörési lehetősége, és azt milyen módszerekkel lehet megoldani, illetve ahhoz milyen jellegű jogi szabályozás kell. Ezek a viták néha, attól függően természetesen, hogy az ágazat helyzete hogyan alakul, odáig is elmennek, hogy ha nem tudsz valamit megoldani, akkor hozz rá létre külön bizottságot. Meg szoktuk beszélni különböző fórumok működését, agrár-kerekasztalokat, társadalmi vitákat, aztán kiadunk a végén egy nagyjából konszenzuson alapuló nyilatkozatot, és rábízzuk az Országgyűlésre, hogy kezdjen vele valamit. Ez 1993 óta így van; aktív részese voltam egy-két ilyen kerekasztalnak.

Aztán az alapelvekben mindig van egyetlenegy pont, a föld, a földhasznosítás és a földtulajdonlás, amiben megállapodásnak híre-hamva, de még reménye sincs, s közben telik az idő. Úgy, ahogy Bagi képviselő úr is mondja, előbb-utóbb az a moratórium, amit kaptunk az Európai Uniótól, le fog járni. És barátaim, addigra már a befektetői kör úgy elviszi innen a földet, hogy azok, akikről mi itt beszéltünk, akiknek az érdekében próbálkozunk jogi szabályozást létrehozni, nevezetesen a vidéken élő, főhivatásszerű mezőgazdasági termelők, akik egyben a népességmegtartó erőt is jelentik, a magyar vidéket jelentik, ezek kiszolgáltatottá fognak válni, és tisztelet a kivételnek, túlnyomó részük, akinek még szerencséje lesz, bérlőként, vagy ne adj' úristen, alkalmazottként dolgozhat a területén.

Ezért egyetértek minden olyan szándékkal, ami azt mondja, hogy a termőföld vonatkozásában sürgősen olyan jogi szabályozásra van szükség, ami hosszú távon egyértelműen rendezi ezeket a viszonyokat, és helyzetbe hozza azokat a magyarországi termelőket, akik a magyar vidék népességének jelentős részét képezik. Két dologgal lehet helyzetbe hozni őket, részben a jogi szabályozással, az ehhez kapcsolódó közgazdasági rendszerrel, és hitelekkel, amivel meg tudja szerezni azt a földet, amin majd gazdálkodni kíván. Itt van az a pont, amikor arról kell beszélnünk, hogy ki az, aki termelési jelleggel, illetve mezőgazdasági művelési céllal akar földtulajdonlást, vagy aki befektetési céllal. Mert a kettő nem ugyanaz.

Most a kormány meddig ment el ezzel a két előterjesztéssel? Addig ment el, ameddig el tudott menni különösebb konfrontáció nélkül az ellenzék vonatkozásában. Nem mehetett tovább. Én értem, hogy önök keveslik. Én is keveslem, Gőgös úr is kevesli. Hú, de jó lenne, emberek, már egyszer...! Amikor 1997-ben a Nemzeti Kerekasztal összes állásfoglalását kiadtuk - Jakab úrra nézek -, egy pont kivételével: ki szerezhessen földtulajdont jogi személyek vonatkozásában, illetve a külföldiek tekintetében, itt nem volt megállapodás, ezért nem is került be.

(12.20)

Eltelt azóta tíz év, és nem haladtunk semmit. Most a kormány azt mondja, hogy amit meg tud csinálni a földtörvénnyel, megcsinálja.

Mit csinál? Azt mondja, kérem szépen, a termőföld védelmére vonatkozó szabályokat kiveszi innen, mert az külön fejezet volt, nem is való egyébként jogdogmatikai szempontból sem igazán oda, kiveszi, és azt mondja, önállóan szabályozzuk le, hogy milyen tulajdonosi, illetve használói felelőssége van annak, aki termőfölddel rendelkezik, illetve aki a termőföldet termőföldként kívánja hasznosítani.

És itt is volt egy filozófiai vita az elmúlt tíz évben, voltak, akik a földet féltették, idetartoztak a liberálisok, és voltak, akik a földtulajdonost. Voltak, akik a tulajdonos oldaláról közelítették meg, hogy tulajdonos az legyen, aki rendes, becsületes magyar állampolgár. Mi meg azt mondtuk, hogy tulajdonos az legyen, aki leginkább tudja hasznosítani és védeni ezt a földet, és leginkább az adott közösség érdekében tud ezzel gazdálkodni. És nem tudtunk túllépni, a mai napig nem tudtunk odáig elmenni, hogy ezt a dán modellt igazából figyelembe vegyük, és elmozduljunk abba az irányba, a helyben lakók, tehát a földközeli használók irányába mozduljunk el. Most figyelmeztetem a tisztelt ellenzéket, jövőre bejön a farmtípusú támogatás, itt a családi gazdaságokkal probléma lesz, akik egyébként szerepelnek a földtörvényben mint elővásárlásra jogosultak, és ugyanígy az őstermelők is.

Tehát itt nekünk az idő még rövidebb, mint hogy arról beszélünk, hogy a külföldiek mikor jöhetnek be, mikor nem jöhetnek be. Nekünk már gondolni kell arra, hogy a jogi megfogalmazásunkban igazodjunk az európai uniós szabályozáshoz, és ezeket a köröket személyükben preferáljuk mind az elővásárlásnál, sőt bizonyos esetekben akár vételi joggal rendelkezők tekintetében is úgy, ami ezt a gazdálkodási struktúrát nem sérti és nem rogyasztja meg olyan tekintetben, hogy a korábbi bérlők esetleg kikerülnek, de komoly invesztíciót hajtottak végre a gazdálkodási egységben.

Ezért én is azt mondom, hogy ezt a nyarat arra kellene fordítani, hogy ezt a két törvényt - ahogy még lehet - próbáljuk meg nemcsak módosításokkal, hanem esetleg a kormány egyetértésével bővíteni. A tegnap elfogadott Házszabálytól való eltérés lehetőséget nyújtott arra, hogy a módosító indítványokat augusztus végéig lehessen beterjeszteni. Annak örültem volna istenigazából, ha le se zárjuk ma az általános vitát, hanem azt mondjuk, hogy barátaim, szeptemberben még nyugodtan folytathatjuk. Mert azzal, amit a termőföldről szóló törvény módosításánál a kormány hoz, nevezetesen, a földhasználati jognak a bejegyzése, nyilvántartása és ennek regisztrációja - ezen, most ezen megint vitatkozhatunk, hogy kell vagy nem kell, kell bizony, mert a támogatások kifizetésének alapfeltétele ennek a szabályozásnak a megléte, a mostanihoz képest egyszerűbbé tétele, mert azért aki gazdálkodik, az tudja, hogy mennyi macerának vannak kitéve szerencsétlen földhasználók, másrészről meg nagyon fontos, hogy azok a jogi garanciák meglegyenek, amelyek ezt működtetik.

De nem nyúltunk hozzá nyilvánvalóan a földtörvény lelkéhez, mert valamennyi oldalnak a lelke az, hogy kié, hogyan fordul ez. Bagi képviselő úr említette, hogy országgyűlési határozatra lenne szükség. Van, a birtokpolitikai irányelveket elfogadtuk, sőt egész konszenzussal fogadtuk el, csak amikor az alapján kellene megcsinálni ezeket a törvényeket, amiről helyesen szólt képviselőtársam, akkor jönnek elő ezek a nézetbeli különbségek kettőnk között, hogy ki melyik oldalról milyen jellegű tulajdonosi kört szeretne látni.

És itt a szétválasztásnál én meg azt mondom, jó, hogy a földvédelmet és a talajvédelmet kivettük, mert könnyebben tudunk azokkal a problémákkal foglalkozni, amire Örvendi képviselő úr is célzott. És egyébként nagyon helyesen olyan módosító indítványokat jelzett már itt, mint az a 400 négyzetméter a tanyánál. Ezt én is ajánlanám átgondolásra, mert korábban a talajvédelemnél volt olyan, hogy tanya és a tanyához tartozó terület. És ez a 400 négyzetméter szerintem is kicsi, és nem nevesíti. Mondjuk, a 400 négyzetméter rendben van, de emeljük be azt, hogy amennyiben ez tanya, gazdasági épület, annak arányában egy maximum lehetőséget hozzunk be a törvénybe úgy, hogy az illető hatóság dönti majd el, hogy annak a gazdaságnak, amelynek a központját képezi ez az infrastruktúra, indokolt-e annyi négyzetméter vagy nem indokolt. És ha nem indokolt, akkor nyilván a különbözetre majd a földvédelmi járulékot ki kell fizetni, egyebekben meg nem.

És arra is fölhívnám a figyelmet - államtitkár úr utalt rá egyébként -, hogy most már a földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság mellett van a talajvédelmi bírságolás lehetősége is, amelynek a tételein persze nem szoktunk összeveszni, mert mind az ellenzék, mind a kormánypárt mindig azt szokta mondani, hogy a bírságok mértékét indokolt emelni, hogy a visszatartó erő is megjelenjen. Ezzel most sem lesz vita, még talán lehetne szigorítani.

Nekem volt egy módosító indítványom ezelőtt hét évvel egy termőföldtörvény-módosításnál - most nem fogom benyújtani, mert eléggé keményen szólt, és nem is támogatta senki egyébként a Házban, egypár megrögzöttön kívül -, ami azt mondta ki, hogy akit kétszer jogerősen földvédelmi bírsággal sújtanak, harmadik esetben kényszerárverésre lehessen vinni a földet. De még egyszer mondom, nem fogom benyújtani ezt, mert azt mondták, hogy ez egy kommunista izé, pedig nehogy azt higgyék, mert Európában számos országban, például Németországban, Hollandiában van ilyen szabály, hogy aki a földdel szemben követ el vétséget, magyarul, azt a nemzeti kincset - mert ez az - nem rendeltetésszerűen használja, nemcsak magának okoz kárt, hanem annak a közösségnek, akár erdőről, akár bármilyen művelési ágról van szó, az egész közösségnek. Ezért ő nem jó gazda, nem rendes gazda. Nyilvánvalóan nem lehet azzal kezdeni, hogy egyből elvesszük tőle, de azért ha már egyszer megütötték jogerősen, még egyszer csinálta, hát harmadik esetben már gondolkodjunk el azon, hogy ilyen embernek vagy ilyen gazdának érdemes-e a tulajdonában tartani vagy használatában tartani ilyen földet. De mondom, most nem nyújtom be, de ezen majd egy átfogó szabályozásnál el kellene gondolkodni.

Aztán van még egy: képviselőtársaim szóba hozzák itt a gyümölcstelepítésre vonatkozó szabályokat. Megint Jakab úrra utalok, Ángyán professzorra utalok. Tavaly vagy tavalyelőtt egy mezőgazdasági bizottsági ülésen bukkant föl ez a probléma, hogy hoppá, a gyümölcstelepítésre a statisztikai összeírásról szóló törvényben nincsen szabályozás. Volt egy törvényerejű rendelet, ami hatályon kívül lett helyezve, aztán egy kormányrendelet szabályozgatta úgy-ahogy, de végül is kikerült, és pont annak az ökogazdálkodási, biogazdálkodási rendszernek jelentett ez problémát, amiről itt a Házban, hála istennek, egyetértésben azt mondjuk, hogy ez - megint csak visszautalok képviselőtársamra - egy-egy extenzívebb gazdálkodás, tehát a klimatikus kihívásokkal szembeni védekezés egyik eszköze lehet.

És amit most tehetett a kormány, azt megtette a törvényi szabályozásban itt. Hogy most miért pont a termőföld védelméről? Hát lehetett volna egy önálló törvényt is csinálni, azt mondjuk, hogy csináljunk a gyümölcsről, kertészetről, de tényleg, ha egy ilyen külön törvényi irányba megyünk el, akkor lehetne azt mondani, hogy az ágazat szétszabdalását kezdjük el, és akkor majd lesz, mondjuk, a szántóföldi gabonatermesztésről vagy az olajos magvak termesztéséről, mert akkor mindig ilyen vitákat kinyitunk. Most itt van, le van szabályozva, és ezekhez az indítványokhoz lehet majd módosító szabályokat is kreálni, és augusztus végéig van időnk arra, hogy kezdjünk ezzel valamit.

Azt szeretném kérni, ha egyáltalán lehet, mert mindenki ilyenkor fogadkozni szokott, hogy próbálkozzunk meg még ebben a ciklusban, hogy optimista legyek, mert van még rá kis időnk, hogy a termőföldtörvényben azt a két-három kardinális pontot, ami úgy tűnik, hogy elvi nézetkülönbséget jelent itt is, úgy tűnik, áthidalhatatlant a kormánypártok és az ellenzék között, azt oldjuk föl. Oldjuk föl, és próbáljuk meg abba az irányba a szabályozást eltolni, hogy ne az legyen nekünk a vezérlő elvünk, amit én sokszor mondok, ami talán lehet, hogy szimpatikus, de istenigazából nem hasznos, hogy ki a magyar állampolgár és ki nem a magyar állampolgár, hanem ki az, aki ott helyben, a föld közelében tevékenykedik, és ki az, aki a legjobb gazdája tud ennek a földnek lenni úgy, hogy behozhatunk olyan korlátozó szabályokat is, amelyek a birtoknagyságot egy adott település határában - voltak erre javaslatok - korlátozhatják, mert azt mondjuk, hogy ez a 300 hektár most ez maximumnak jó vagy nem jó, fene tudja. Fene tudja!

Lehet, hogy nem ezzel kellene foglalkozni, hanem azzal, hogy az adott település határában mi lehet az a földmennyiség az összterülethez viszonyítva, amelyet egy gazdálkodó egység vagy egy család, vagy egy tulajdonos birtokolhat annak érdekében, hogy ne szorítson ki másokat a területről, mert egy kistelepülés határában egy négytagú család, ahol fejenként 300 hektárt megvesznek, 1200 hektárral már el is rendezte a történetet, főleg ha ez még befektető jelleggel történik.

(12.30)

Tehát itt a szabályozásban arra kellene figyelni, hogy ez a tevékenység, amelyet ott folytatnak, igazodjon a föld és a birtok nagyságához. Ehhez kellenek aztán azok a közgazdasági szabályozók, amelyekkel az ösztönzőrendszert meg tudjuk adni, és természetesen arra is figyelemmel kell lennünk, hogy az Európai Unió leginkább szabályozott piacán - az pedig az agrárium - milyen előnyöket és milyen támogatásokat tudunk ebből optimálisan megszerezni.

Összegezve, az SZDSZ ezt a két előterjesztést nyilvánvalóan, mint ahogy a kormány sem, nem tartja végleges és mindent kielégítő megoldásnak. Ez egy olyan módosító indítvány, amelyet most szükségszerűen meg kell tenni, és a szabályozás jó része a céloknak megfelel, de nyitottságunkat is kifejezve támogatjuk azzal, hogy augusztus végén meglátjuk, hogy milyen módosító indítványok érkeztek be, és ez a mezőgazdasági bizottságban, ahol hála a jó istennek, azért a legvadabb politikai viharok közepette is még azért megőrizzük az egymás iránti némi szakmai lojalitást és tiszteletet, eredményt is fog hozni, és szeptemberre talán ebben az ügyben is előreléphetünk. A következő napirendnél úgyis fogunk tárgyalni az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényről, ezek együtt kezelve adják meg ennek az ágazati stratégiának a jellegét.

Köszönöm a kormány előterjesztését, és azt is, hogy augusztus végéig gondolkodási időt kaptunk erre. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt az időt használjuk is ki annak érdekében, hogy ezekből a törvényekből, amit lehet, azt most hozzuk ki. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Végül az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának, Karsai Péter képviselő úrnak adom meg a szót.

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Oly sok feladat és oly nagy elmaradás van a magyar törvényhozásban általában a föld és különösen a földtulajdon kérdésével kapcsolatban, hogy minden ilyen irányú kezdeményezés kapcsán nagy várakozással fordulok a kezdeményezés irányába.

Az a várakozás tölt el, amely minden, évek óta rossz irányba haladó ügy láttán, hogy talán most végre történik valamilyen ígéretes elmozdulás. Hiszen felsorolni is nehéz, mennyi olyan kérdés van, amely európai szintű megoldást kíván. A legnagyobb problémákat a vak is látja, sőt olykor mintha még a tárca is kezdene ráébredni, hogy kevés az idő, sok a feladat, és a lényegi kérdésekben még érdemi koncepció sincs, anélkül pedig ugyan hogy is kezdenénk az apró munkához.

Gráf József agrárminiszter úr maga jelentette ki a minap a mezőgazdasági bizottság ülésén, hogy 2011 után külföldi magánszemélyek kezébe játsszuk át a hazai termőterületet, mert nincs reális esély arra, hogy el lehessen érni Brüsszelben a külföldiek tulajdonszerzését tiltó, ma még hatályos moratórium hároméves, 2014-ig tartó meghosszabbítását. Ilyen helyzetben egy normális országban azonnal hozzákezdenének egy olyan munkához, amely a földtulajdonnal és annak használatával kapcsolatos nemzeti stratégia alapját képezhetné.

Ígéretes címekkel lehetne mindezt megcselekedni: a földtörvény módosítása és a magyar termőföld védelme. Ezen címek alatt mi most mást tartunk a kezünkben, más anyag fekszik előttünk. A címétől függetlenül, ha a lényegét emeljük ki, akkor ez az anyag a sajátos magyar földhasználat büntetőfejezetekkel kiegészített kódexe, kis szarkazmussal élve: egy sajátos büntető földtörvénykönyv.

A koncepció: hogyan lehet illetékről átkeresztelt díjakat beszedni, meg aztán hogyan lehet alaposan megbüntetni azt a földhasználót, aki nem naprakész a mai magyar törvénydzsungelben? Tekintsünk el most attól, hogy mekkora fizetési kötelezettség hárul arra, aki akár fejlesztés, akár bármi más céljából pályázik, és így minden állomáson, minden kis és nagy hivatal előtt igazolnia kell a földje használatát. Vegyünk azonban észre, hogy ez a szép nevű szisztéma - idézem -: a "földhasználati eljárás igazgatási szolgáltatási díja" mennyivel kerül többe, mint a másfél évtizede eltörölt földadó. De ne tekintsünk el attól, hogy a törvény nem kínálja fel a fizikailag egy tömbben, együtt használt földrészletek egyesítésének és egységes nyilvántartásának lehetőségét, ez volna ugyanis az a forma, amely valódi lehetőséget, könnyítést, valami kis enyhítést adna a földhasználónak.

Milyen szép és normális lehetőség lenne, ha a közhiteles magyar földnyilvántartás egységesülne, átjárhatóvá járna a MEPAR rendszerével! Így most ma a termelő, földhasználó szerzési, örökségi s a többi illetéket a törvényben kacifántosan megnevezett ingatlanügyi hatóság nevű földhivatal nyilvántartása után fizet, a támogatást, pontosabban a támogatások egy részét a MEPAR adatai után kapja. A két nyilvántartás azonban nem egyenlő adatokat tartalmaz, nem vethető össze. Az egyik hivatal ezt követeli meg, a másik azt. Ugyanabban a táblában, ugyanabban a parcellában, ugyanazon a darabka földön mind a kettő büntet, ha az egyébként gyakorta a valóságot kényszerből nem fedő adatokat a gazda, mondjuk, összekeveri.

Ezt az átjárhatatlanságot tükrözi vissza a T/3093. számú törvényjavaslat 3. §-a, és erre épül fel az a szankciórendszer, amelyet az ebben jártas elmék alaposan csiszolgattak, kifényeztek. Persze, itt is elsikkadt a lényeg. Tudjuk, hogy hazánkban ma van is meg nincs is a földhasználatnak engedélyezett felső határa. Nagyüzemnek a csillagos ég a felső határ, családi gazdának 300 hektár vagy 6000 aranykorona, de ellenőrzés, valódi kontroll sehol.

Ha ezek után a termőföld védelmét tekintjük át, első lépcsőben senkinek nem okoz csalódást, hogy a fogalmak rövid ismertetése után bejelentési kötelem elmulasztásának vétsége esetén büntetéssel indít az új módosítás, amit ezúttal földvédelmi bírságnak nevezünk. Ebben a kategóriában az erre szakosodott kiművelt fők aztán mindenféle tevékenységet ezzel sújtanak, sokat változtatva ezzel a gazdák költekezési szokásain. Bevezetik természetesen a "földvédelmi eljárás igazgatási szolgáltatási díja" elnevezésű tételt is, annak rendje s módja szerint szépen körülírva, hogyan, s miként kell beszedegetni a sokszor mit sem sejtő gazdatársadalomtól.

Mindezek után nem meglepő, hogy a földvédelmi járulék és bírság területére érkezünk, ahol viszont a céllal és a formával is egyetértek, mert a termőterület valódi, nem mondvacsinált védelme hazánkban igen nagy jelentőséggel bírna. Üdvösnek tartanánk a termőterület elszennyezését is megjeleníttetni a védendő kategóriában, nyilvánvalóan más vonatkozó törvények előírásával szinkronban. A védendő létesítmények listájáról sajnálatosan lemaradt a korábban létesített egységes, komplexen meliorált területek talajminőség-javító hatása fenntartásának kötelezettsége, amelynek elmaradása mind több területen irreverzibilis talajdegradálódást okoz, s valódi gazdasági értékkel mérhető károkat.

Összességében a két tárgyalt törvényjavaslat, az előbb felemlített két téma kivételével, túlzottan a formális bürokrácia betartására irányul. A kialakítandó feltételrendszer a nagy irodai apparátussal dolgozó termelők, pontosabban: a nagyüzemek számára nem idegen, míg a kisebbektől igen szép összegeket tudnak begyűjteni, nem élénkítve ezzel az amúgy is csökkenő termelői kedvet, ami a törvényjavaslatnak bizonnyal nem is volt szándéka.

(12.40)

Ez a szellem nem szokatlan, csak nem jó állandóan találkozni vele. A szigorúnak szánt büntetőkódex betartása következetes nem, csak szúrópróbaszerű lehet, mert az előírt ellenőrzésekhez a tárcának egészen egyszerűen nincs meg a leépítések után a szükséges állományi szakemberlétszáma.

A Magyar Demokrata Fórum a felsorolt hiányosságokra tekintettel jelen formájában a javaslatot támogatni nem tudja, azt azonban örömmel vesszük - és ezzel a lehetőséggel kívánunk is élni -, hogy augusztus 31-ig a módosító javaslatainkat beadjuk.

Kis Zoltán javaslatát messzemenően támogatjuk, nevezetesen azt a javaslatát, hogy az általános vita ma ne záruljon le. Ebben az esetben még mód nyílna arra is, hogy a nagy kérdéseket megpróbáljuk egy nyári egyeztetésen közelebb hozni, megpróbáljunk velük szembenézni, és akkor az álláspontunk az augusztus végén vagy az ősszel kezdődő ülésszakon talán változhat és módosulhat.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Ezzel a vezérszónoki kör végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, az ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Kérdezem, hogy Járvás István a teremben van-e. (Nincs.) Nem látom.

Akkor a helyben jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Kékkői Zoltán következik.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Bizottsági ülésen felmerült, hogy június 19-én lesz a szóban forgó T/3094. számú törvényjavaslat általános vitája a parlamentben, a törvényalkotási ciklus pedig valószínűleg 25-én befejeződik. Többen úgy látjuk - és már ma is többször elhangzott -, hogy ésszerűbb lett volna az általános vitát őszre halasztani, különösen annak tudatában, hogy a részletes vitára már mindenképpen csak az őszi ülésszak alatt kerülhet sor. Vagyis javaslatunk szerint egyelőre le kellett volna venni a napirendről, és az egészet ősszel visszahozni úgy, hogy akkor legyen az általános vita is és azt követően a részletes vita, ne legyen közben egy két hónapos szünet. De azt a megoldást is elfogadhatónak találtuk volna, ha az általános vitát a mai nappal nem zárjuk le. Ha a napirend elfogadásával az általános vitát még ma le is zárjuk, az azt vonná maga után, hogy a módosító javaslatokat még ma be kellene nyújtani. Közben volt egy szavazás és született egy határozat, amely szerint augusztus 29-ig lehetőségünk van a részletes vitához módosító javaslatokat benyújtani.

(A jegyzői székben dr. Kis Zoltánt Béki Gabriella váltja fel.)

De van egy ellentmondás magában a törvényjavaslatban is. A 11. § egyértelműen azt írja le, hogy a törvény - 7. és 8. §-ainak kivételével - a kihirdetést követő 46. napon lép hatályba, a 7. és a 8. § pedig 2008. január 1-jén. A kettő majdnem egybe fog esni, számolás kérdése az egész. Ebben az esetben viszont ezt felesleges külön meghatározni. Az egész törvény január 1-jén léphetne életbe.

A 3. oldalon az 5. § (4) bekezdésében olvashatunk a földhasználó bejelentési kötelezettségéről, amely pontosan így szól: "A földhasználó a bejelentéssel egyidejűleg köteles nyilatkozni arról, hogy termőföldhasználata a törvényben foglalt korlátozásokat nem sérti. A földhasználó a használatban bekövetkezett külön jogszabályban meghatározott változásokat harminc napon belül köteles az ingatlanügyi hatósághoz bejelenteni." Ez egy nagyon fontos rész a törvényben, mert tudjuk jól, hogy a törvényben nagyon sok korlát van, csak azokat soha nem juttatjuk érvényre. Ilyen korlát például a belföldi magánszemély tulajdonszerzésének feltételét szabályozó, a 300 hektár nagyságú vagy 6 ezer aranykorona értékű termőföld-tulajdonlás, vagy hogy gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 2500 hektár nagyságú vagy 50 ezer aranykorona értékű termőföldet haszonbérelhet. Feleslegesnek érezzük a további szigorítást addig, amíg a meglévő korlátoknak sem szerez érvényt a hatóság, noha a mai adatszolgáltatási kötelezettség mellett azok jól ellenőrizhetők lennének; számítógépes nyilvántartás.

Ugyanide tartozik, hogy a 10. § egy alcímet változtat meg. Az új alcím az lenne, hogy "külföldiek tulajdonszerzésére vonatkozó átmeneti szabályok". A eredeti alcím úgy szólt, hogy "állami tulajdonra és külföldi tulajdonszerzésre vonatkozó átmeneti szabályok". Vagyis az "állami tulajdonra" részt elhagyják. Az állami vagyonról szóló törvényjavaslat általános vitája épp most zárult le, és kiderült, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet 2007. december 31-ei hatállyal megszűnik, jogai és kötelezettségei ezen időponttól az NVK Zrt.-re szállnak át. Nyilván ezért törölték az alcímből az állami tulajdonra utaló részt. Ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk, szerintünk az állami tulajdonú termőföld feletti tulajdonosi joggyakorlást továbbra is a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felügyelete alatt kellene tartani.

A 11. § azzal foglalkozik, hogy a földtörvényben változik annak a megjelölése, hogy ki kap felhatalmazást. Eddig ez így szólt: "a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter", most pedig "a földügyért felelős miniszter" lesz. Ezt abban az esetben tudnánk elfogadni, ha a földügyért felelős miniszternek pedig a mindenkori földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert jelölnénk meg. De akkor mi szükség van az egészre?

Nem tartottuk általános vitára ezt a törvényt.

Pár szót a másik törvényről is szeretnék mondani, a 3094. számú törvényjavaslatról. Szerintünk itt is ésszerűbb lett volna az általános vitát őszre elhalasztani, és utána rögtön lehetett volna a részletes vita, nem pedig két hónapos szünet után.

Ami azonban számunkra különösen érdekes, azt az előterjesztőtől hallottuk: "Lényegében alapvetően három nagy részterületet szabályoz a törvény: a termőföld mennyiségi védelmét, a talaj védelmét, illetve a gyümölcsültetvény-telepítés engedélyezését és nyilvántartását." Ma már több képviselőtársam is elmondta, hogy nem itt kellett volna szabályozni a gyümölcstermesztésről szóló részt; említette ezt Kis Zoltán és Bagi Béla képviselőtársam is. Még szerencse, hogy a szőlőtermesztés és a borgazdálkodás szabályozását nem tették bele az új törvénybe. Mint ahogy a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról külön törvény szól, mégpedig a 2004. évi XVIII. törvény, ugyanígy megérdemelt volna a gyümölcstermesztés is külön egyet.

2003-ban szintén a balliberális kormány hozott egy olyan döntést, hogy a gyümölcstermesztést - Kis Zoltán képviselőtársam figyelmét hívom fel arra, hogy hogyan is volt ez - az 1970. évi 36. törvényerejű rendeletben szabályozták. Utána 2006-ban egy újabb törvénnyel 2007. január 1-jéig szabályozta a földtörvény. Azóta egy év sem telt el, s máris egy új törvénybe kerül minden bizonnyal, ha ezt megszavazzuk. Tudjuk, hogy szőlőterület 95 ezer hektáron van ma Magyarországon, míg a gyümölcsösök összterülete 103 ezer hektárt tesz ki. Vagyis ha a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról külön törvény szól, akkor a gyümölcsösökre legalább annyira indokolt lenne külön törvényt alkotni. Ebben az esetben a jelenlegi gyümölcsösöket érintő fagykár körüli anomáliák is elkerülhetők lettek volna.

Ugyanakkor a 4. oldalon van egy érdekes dolog. Az 5. §-ban az olvasható, hogy "a földhasználó köteles a termőföldnek nem minősülő ingatlanon a növényzet gondozását rendszeresen elvégezni". Mit tekintünk termőföldnek nem minősülőnek?

(12.50)

Megnéztem a 2. §-t, amelynek c) pontjában ez áll: "termőföldnek nem minősülő ingatlan a termőföldről szóló törvény 3. § q) pontjában meghatározott földrészlet". Lehet, hogy célszerű lett volna itt, a törvényben meghatározni és nem visszautalni, így viszont megint elő kell venni a termőföldről szóló törvényt, amelyben ez a meghatározás szerepel a q) pontban: "termőföldnek nem minősülő ingatlan, termőföldnek nem minősülő földrészlet, egyéb önálló ingatlan". Itt már az ember elveszti a fonalat. Tehát egy kis utánajárással megtudhatjuk, hogy a termőföldnek nem minősülő ingatlan meghatározása így szól: "termőföldnek nem minősülő földrészlet". Nem ragozom tovább.

A szándék talán egyértelmű: ha például a földutakra céloznak a termőföldeknek nem minősülő ingatlan meghatározásával, akkor azoknak a gyommentesítése is természetesen valakiknek kötelessége, csak az a kérdés, hogy kinek a kötelessége. Tudjuk jól, hogy nem mindig a termőföldhasználók tulajdonában vannak az utak, ami magában is bonyolítja a dolgot, de ilyen pongyola megfogalmazás mellett szinte előre borítékolható, hogy nemigen fog akadni olyan, aki ezt a feladatot kötelességének érezné. Így annak idején ezt a törvénymódosító javaslatot sem támogatta a környezetvédelmi bizottság.

Köszönöm, elnök úr. Majd az általános vita további részében fogok felszólalni. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Örvendi László József képviselő úr.

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy folytassam a gondolatmenetemet a termőföld védelméről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban, ugyanis ott tartottam, hogy kevesellem azt a 400 négyzetméteres térítésmentes kivonási lehetőséget, amit a külterületen építkező gazdálkodók részére biztosít. Ettől sokkal nagyobb területre van szükség, hogy egy normális építményt, gazdasági építményt tudjon kint megvalósítani.

Arra tekintettel pedig, hogy megakadályozzuk a visszaéléseket, megfelelő törvényt kell alkotni, és szigorú szabályokat kell keresni. Például a külterületi általános, illetőleg kertes mezőgazdasági övezetekben a telekalakítás csak földhivatali szakhatósági engedéllyel lehessen. Vagy a földvédelmi hatóság tájékoztassa az építési engedélyről, aki azt véleményezheti abban a tekintetben, hogy az épület agrárhasznosítási célt szolgál-e, vagy kifejezetten lakóépület. Vagy például birtokközpont létesítése csak regisztrált és mezőgazdasági árbevételt rendszeresen elérő agrártermelő részére adható. Vagy a birtokközpont létesítéséhez minimális, földrajzilag közeli szomszédos termőföldek tulajdonának igazolása szükséges. Ez csak egypár olyan fék, amelynek segítségével a visszaélések megakadályozhatók, és csak a gazdálkodók részére lesz ez a térítésmentesség biztosítva.

Aztán a földvédelmi törvénnyel kapcsolatban kezelni lenne szükséges a zártkertek problémakörét is, amelyek jelenleg se kint, se bent állapotban az önkormányzatoknak is problémát jelentenek. A talajvédelmi részben az előző szabályozás szerint is megfogalmazásra kerültek bizonyos szakmai kritériumok, amelyek azonban jelenleg folyamatos törvénysértésben tartják a gazdálkodók nagy részét. Például a 37. § szerint savanyú talajokon nem savanyító műtrágyát kell használni. Ismerve, hogy Magyarország talajainak igen nagy százaléka, közel 80 százaléka savanyú kémhatású, nem savanyító műtrágya pedig alig kapható, nehéz lesz, illetve nem is lehet ezt a törvényt betartani (Gőgös Zoltán: Van mész!). De hasonlóképpen a talaj szervesanyag-tartalmának növelése a tarlómaradványok bedolgozásával, egyéb feltételek hiánya esetén rövid távon kárt is okozhat.

Akkor nézzük még az új témakört a törvényjavaslatban, ami a gyümölcstelepítésekkel kapcsolatos. Bár én is úgy érzem, talán nem itt lenne a helye, nem ebben a törvényjavaslatban ennek a megalkotása. Az 5. §-ban már szőlő- és gyümölcsültetvényekről rendelkezik. Itt azt kell elmondanom az 5. § (2) bekezdéséhez, hogy a nyilvántartott és a termő szőlő- és gyümölcsös ültetvények nagysága között jelentős a különbség. A 2000. évi ültetvény-összeírás során ha egy többhektáros területen volt egy gyümölcsfa, azt ültetvénynek hagyták, noha leginkább gaztenger termett.

Az Európai Unióba történő belépés óta a kvótamennyiség miatt a terület fenntartása szempont volt. Jelenleg ha nem ültetvény a valóságban, a tervezet előírását, miszerint a művelési ágnak megfelelő termeléssel kell hasznosítani, ez nem lehetséges. Tehát ezt is felül kell vizsgálni.

A termőföld védelmével kapcsolatos törvény 62., 64. §-a szerint a gyümölcskatasztert mezőgazdasági igazgatási szerv vezeti. Az MVH ezzel szemben nem mezőgazdasági igazgatási szerv, hanem támogatási hatóság. Erről a részletes indoklásban olvashatunk. Vagy a 65. §-ban a határidő szerintünk jó, mert a gazdálkodóknak lenne ideje esetleges hiányosságaikat pótolni, de hogy ki fogja ezt ellenőrizni, erre szerintünk nagyon kevés ember van, és az ellenőrzéssel sok probléma lehet.

A gyümölcstelepítési hatóság: külön kérdés számunkra, hogy ki lesz az, milyen hatóság. Tudomásom szerint eddig a jegyző volt a főhatóság, amelyik engedélyezte a gyümölcs telepítését, még a támogatásra kerülő pályázatoknál is a község vagy város jegyzője engedélyezte. Tehát ezt a témakört le kell tisztázni.

Úgy tűnik, hogy a tervezet az MVH részére újabb feladatokat kíván adni. Az eddigiek elvégzése eddig is létszám-, munkaszervezési, informatikai háttérproblémák miatt mindig késedelmet szenvedett, a közigazgatási eljárási törvény előírásai soha nincsenek rendesen betartva, sorozatos a mulasztásos törvénysértés.

Az utolsó rész, a föld minősítéséről szóló rész szerintünk sem ebbe a törvénybe való. Ezt is külön kellene megalkotni.

A termőföld védelméről szóló átmeneti rendelkezésekkel kapcsolatban a kisajátítás esetében mi javasoljuk, hogy ne vonjuk ki a földhivatali hozzájárulást innen. Nagyon sok problémát okoz. Szélsőséges folyamatok is elindulhatnak.

Tisztelt Országgyűlés! A fentiek alapján a termőföld védelméről szóló T/3094. számú törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. Javasoljuk immár sokadszor, egyetértve az előttem szóló képviselőtársakkal, hogy átfogó törvénymódosítást hajtsunk végre ötpárti konszenzussal.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Demendi László képviselő úrnak.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott két törvényjavaslat, azt gondolom, senkit nem érhetett olyan rettenetes nagy hidegzuhanyként. Az eddig elhangzott véleményekből az is kiderül, hogy a vélemények az általános vitában hol egy irányba mennek, hol meg azzal szembe mennek. Elhangzott az is, hogy indokolt volt az LV. törvény megbontása, ugyanakkor a másik oldalról elhangzik, hogy de mégsem így kellett volna csinálni - ugyanazon felszólaló szájából.

Azt mondom, úgy látom most, hogy a kritikai észrevételek, a szövegszerű pontosításokra irányuló elgondolások és javaslatok a törvényalkotás további folyamatában érvényesíthetők lesznek. Tehát módosító indítványokkal ezeket el lehet végezni.

(13.00)

Nem szeretném igazából a föld birtoklásának kérdését ezzel teljesen összekeverni, de azt is hozzáteszem, hogy jogos az is, hogy ettől ez nem választható el. Az, hogy két törvény van, illetve a törvény kettéválik, szövegszerűen nem teljesen ugyanaz. Erre utaltak is többen.

Én személy szerint a termőföld védelméről szóló törvényjavaslatot tartom most ebben a szituációban nagyon fontosnak. Ha végigmegyünk rajta, több olyan területet érint, amely kicsit - azt kell hogy mondjam - kritikája a mai földhasználatnak. Vagy másképp fogalmazok: nem kritikája, hanem valamilyen célt el akar érni, nyilván, hogy az a termőföldhasználat racionális legyen, szakmailag elfogadható legyen, és nemcsak a gazda, nemcsak az agrárgazdaság számára, hanem az egész társadalom számára. Ugyanis a törvényalkotásban - ebben a folyamatban is - nekünk arra nagyon figyelnünk kell, hogy nem egyedül élünk ebben az országban agrártermelők, és a társadalom elfogadottsága számunkra bizony nagyon komoly indikátor, hogy a földet hogyan használjuk. Néhány olyan terület van azért, amiben van mit pótolnunk.

Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat a tekintetben, hogy az állami feladatokat csokorba összeszedi és felsorolja, kicsit világossá is teszi azt, hogy a termőföld védelmében mi az állam feladata, és mi a földhasználó vagy földtulajdonos feladata. Az állam feladatainak világosabbá tétele pedig azokat a feltételeket határozza meg, amelyekkel el lehet majd érni azt, hogy valóban a társadalom számára is elfogadható legyen minden tekintetben a földhasználat.

A magyar termőföld - elhangzott ez is - nemzeti kincs, ez így is van. A magyar termőföldből egyes szakmai vélemények szerint 2-2,3 millió hektár olyan terület van, amely nagyon komolyan veszélyeztetett a szélerózióval, vízerózióval, szikesedéssel, és ezekre is nagyon konkrét leírásokat tartalmaz.

Fölvetődhet természetesen a kérdés, hogy jó-e az, ami a törvényben le van írva. Valóban ki fogja majd ezt számon kérni? Azt gondolom, hogy a további feltételeket ehhez meg kell teremteni. Ha mi abban egyetértünk - és gondolom, hogy ebben egyet lehet érteni -, hogy a talaj védelmének ez a törvényi szabályozása majd lehetővé teszi azokat az Örvendi képviselő úr által részben érintett kiskapukat is kikerülni és a szabályokat betartatni, akkor valóban, a jövő számára a nemzeti kincset, a magyar termőföldet meg fogjuk tudni őrizni.

A talaj termékenységét befolyásoló folyamat egyik legpregnánsabb megítélése a szervesanyag-tartalom változása - hogy egy kicsit szakmaibb legyek. A szervesanyagtartalom-változásnál az egész magyar mezőgazdaság szerkezeti összetételének problémái is belelógnak, de ettől függetlenül, azt hiszem, nem vitathatjuk, hogy ez egy nagyon fontos kérdés, mert homokba dugjuk a fejünket, ha azt mondjuk, hogy nem látunk ma a környezetünkben olyat - nem azt mondom, hogy ez a jellemző, félreértés ne essék -, ami szakmailag, finoman próbálok fogalmazni, kifogásolható talajerő-gazdálkodás.

És igenis a tudomány mai szintjén ma már számos olyan eszközrendszer áll rendelkezésre, amellyel a föld használója a törvény szabályait be tudja tartani. Nyilván a hatóság pedig azért van, hogy ezt be is tartassa.

Bizonyára az elkövetkezendő években sem lesz - mint korábban sem volt ez mindig - kritika nélküli, mindig lehetne minden hatóságnál tíz emberrel több, meg három autóval még több, meg több pénz, de nyilván az adott szituációban az ottani hatóság vezetőjének feladata az, hogy megszervezze azt a munkát, és a határ - hogy úgy mondjam - rendben legyen.

Nagyon fontos az intézményrésze is ennek az ügynek. Az ingatlanügyekkel és a termőföld védelmével kapcsolatos hatóság egyértelműen rögzíti, hogy melyik az a hatóság, és amikor hatósági ügyekben, engedélyezéssel kapcsolatos ügyekben járnak el, akkor a törvényből most már egyértelműen kiderül, hogy ez az a hatóság, és semmilyen más hatóságnak nem kell a termőföld védelmével foglalkozni.

Hadd térjek ki a gyümölcsültetvényekre; úgy látom, számomra meglepő módon, de mindenki érintette az általános vitában. Mindenkinek igaza van, aki azt mondja - és nyilván én ezt csak megerősíteném mint szakmabeli -, hogy ha egy külön törvény volna. Igen ám, kérem szépen, csak tudják, úgy alakult ez az elmúlt évek során át, hogy frekventált emberek nem gyümölcsültetvényt telepítettek, hanem szőlőt vásároltak vagy szőlőt telepítettek.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Bizonyára jól jönne az ágazatnak, ha frekventált emberek gyümölcsültetvényt létesítenének, de ettől még nem nagy probléma. Ugyanis nem az egész gyümölcstermesztésről szól ez a törvényi bekezdés, szeretném mindenki figyelmébe ajánlani, és akkor így helyén vagyunk a dolgoknak. Ez csak a gyümölcsültetvény telepítésére és az engedélyezés nyilvántartására vonatkozik. Ez egy fontos része ugyan - nagyon fontos része -, de nem az egész gyümölcstermesztésről szól. Lehet a határokon, a mértékeken, lehet az eljáráson módosítókkal finomítani, a gyakorlati élethez esetleg igazítani, ha van ilyen javaslat, de így bekerül már végre egy olyan helyre, ami fix. Mert az a furcsa jogi kacskaringó is igaz, amit bejárt ennek a témának a kérdése, de itt megnyugodhat, és szerintem rendbe lehet rakni. Úgy gondolom, hogy a gyümölcskataszter pediglen egy elengedhetetlen és fontos dolog.

Nézzünk őszintén szembe a magyar valósággal! Rendben van ma ez Magyarországon? (Gőgös Zoltán nemet int.) Nincs rendben - úgy látom a fejbólintásból is. Tehát egyetértünk abban, hogy ezt rendbe kell tenni. A gyümölcskataszter adattartalmától kezdve sok mindenről vitatkozhatunk és azt a módosító indítványokkal kiigazíthatjuk, de azt állítom, hogy maga a gyümölcstermesztés ezzel rendezett körülmények között elindul, mert sajnos a statisztikánk is elég hiányos e tekintetben. Magát a gyümölcskatasztert jelenleg is a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal vezeti egyébként.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Demendi képviselő úr.

Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Tízperces időkeretben szólásra jelentkezett Jakab István képviselő úr, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitában elhangzott már többször, hogy történelmi felelősségünk a termőföldügyek rendezése. Kis Zoltán képviselőtársam említette, és magam is emlékszem rá, hogy 17 éve ezen a ponton nem tudunk túllépni, az idő pedig halad. 17 esztendeje, hogy nem lehet nyugvópontra jutni, nyilván azért, mert hatalmas érdekek feszülnek egymásnak.

(13.10)

Az egyik oldalon van egy hatalmas tőkeerős befektetői csoport, a tőke nyomul, a másik oldalon meg van a regisztráció szerint 200 ezer olyan család, amelyik szeretne belőle megélni. Ha nagyon megnézzük, lehet, hogy ez a szám kevesebb is, akik főfoglalkozásban ebből akarnak megélni. Azt gondolom, a mi felelősségünk az, hogy végre ágazati szinten azokat az eredményeket, amik most vannak, jelentősen haladjuk meg, kerüljenek most már nyugvópontra a termőföld körüli viták, s ahhoz, hogy valóban őszintén, nyíltan ezzel a hatalmas gonddal szembenézzünk, ahhoz valóban egy átfogó, higgadt, nyugodt olyan vitára van szükség, ahol egymás véleményét meghallgatjuk, figyelembe vesszük, ahol bizony a jelen helyzetből kiindulva akarunk megoldásokat találni.

Miről is szeretnék szólni itt a vita keretében? Arról, hogy ezt a munkát most egy ilyen módosítás keretében elvégezni és néhány módosító indítvánnyal lezárni, azt gondolom, lehetetlen, tehát ez a két törvénymódosítás arra nem alkalmas, hogy ezeket a fajsúlyos, súlyos ügyeket érdemben rendezni tudjuk. Egyre alkalmas: arra, hogy generálunk egy vitát, és megint nem tudunk a lényegi kérdésekhez hozzányúlni, mert már a vita elviszi az energiát. Az a meggyőződésem, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy igen, ezeket az ügyeket, ezeket a kérdéseket rendezni kell. De akkor honnan kellene elindulni? Onnan kellene elindulni, hogy 2004. május 1-je óta európai uniós tagállam Magyarország, 2004. május 1-je óta ránk is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint uniós versenytársainkra. Ha az Európai Unióban a birtokpolitika nemzeti hatáskörben van, akkor nyilván nekünk egy nemzeti vidékpolitikába ágyazott nemzeti agrárpolitikára, agrárstratégiára és nemzeti birtokpolitikára lenne szükségünk, tehát a saját polgáraink, a saját gazdálkodóink, gazdáink védelme érdekében kellene olyan földtörvényt megalkotni, ami az ő versenyképességüket, talpon maradásukat segíti. Ha ebből akarunk kiindulni, akkor nyilvánvaló, hogy a jelen tényhelyzetet kell értékelni, elemezni, megnézni, hogy milyen ma a birtokkoncentráció, hogyan állunk, hogyan néz ki ma, hogyan állunk a birtokmérettel hazai és uniós összehasonlításban, hogyan állunk a szétszórt, atomizált parcellákkal, mi az a prioritási sorrend, ahol mi igazán versenyképessé tudjuk tenni a gazdákat, gazdálkodókat.

Itt nem egymás ellen uszítja senki a különböző szereplőket, hanem arról van szó - és vegyük ezt tényként, kezeljük tényként -, hogy ha egy gazdának ma van 100 vagy 120 hektár földje, és ebből akar a családjával megélni, bizony ő is önfoglalkoztató, még lehet, hogy alkalmazottat is tart, tehát nem kell őt leértékelni, hogy ő nem fontos szereplő. Kérem, ha önfoglalkoztató, ha a családtagjai abból élnek, az egy nagyon jelentős foglalkoztatási tétel ma! Tehát mi az ő érdeke, mi a célja? Hogy össze tudja rendezni a szétszórt parcelláit, versenyképes birtoktesteket alakítson ki, és korszerűen kialakítsa a gazdaságát, a termékpályán pedig megfelelő szerveződésekben tag legyen, hogy legalább az uniós versenytársainkhoz hasonlóan mi is tudjuk boldogulni. Ez az irány, el kell indulni valamelyik irányba. Mi azt gondoljuk, hogy ezt megkerülni, megspórolni nem lehet. Az a meggyőződésünk, hogy igen, a tényekből kiindulva, az uniós normatíváknak megfelelően ki kell alakítani a földbirtok-politikát.

Demendi képviselőtársam említette, hogy hidegzuhanyként azért nem hatott senkire ez a két törvénymódosítás. Kedves Képviselőtársaim! Most nem minősítve a törvényt, még a jó szándékot is értékelve és érzékelve, bennem az fogalmazódott meg itt a két törvény kapcsán, hogy ha az ember megvesz egy régi házat, és abban szeretne élni, fel akarja újítani, először nem a vakolatot rakja fel a falra, hanem először elvégzi a statikai vizsgálatokat, megnézi, hogy az alapot meg kell-e erősíteni, és ha igen, akkor az alaphoz nyúl hozzá, és amikor minden kész, majd utána jönnek a finomítások. Ez a két módosítás most tulajdonképpen úgy változtat a jelenlegi szabályozáson, hogy közben az alapokhoz nem nyúl hozzá. Ezért mondom én, hogy igen, hozzá kell az alapokhoz először nyúlni, és utána megnézni, hogy hogyan is állunk a részletekkel. Ugyanis ahhoz, hogy mi történjen a ma még az állam tulajdonában lévő földekkel, hogyan tudjuk ezt a legjobban hasznosítani, hogyan tudjuk ezeket a földterületeket úgy hasznosítani, hogy valóban tudjon működni az a gazdaság, amelyik azon a területen létrejött, kialakult - ha úgy tetszik, nagyobb gazdaság -, ugyanakkor tudjon működni és versenyképessé válni az önálló gazda, azt gondolom, itt nagyon felelősen kell ezeket a területeket végiggondolni, és igen, nekünk ahhoz kell egy átfogó birtokpolitikai stratégia. Ezt a stratégiát - mi legalábbis - nem láttuk, nem látjuk.

Az Európai Unióban Kis Zoltán képviselőtársunk meghivatkozta joggal a dán földtörvényt. Tisztelt Képviselőtársaim! Engem az egyik kongresszuson nemrég egy olyan vád ért, hogy persze én a dán példára hivatkozok. Igen, meg kell mondani, hogy a dán mezőgazdaság Európában a holland után talán az egyik legjobban szervezett mezőgazdaság, a legversenyképesebb, a legjobban szabályozott a dán földbirtok-politika, a legjobban szabályozott a földhasználat, és nekünk semmi mást nem kell tenni, mint azt, hogy például az ő tapasztalatukat is figyelembe véve úgy kialakítani a birtokpolitikát, hogy azok a gazdák, akik helyben laknak, abból meg tudjanak élni, ők ott az ő birtokaikat, földjeiket ki tudják egészíteni, össze tudják vonni a parcellákat. Ehhez viszont valóban egy olyan hivatalra van szükség, amelyik ezeknek a gazdáknak, gazdálkodóknak a munkáját segíti. Igen, ez pénzbe kerül, nem vitatja senki, csak a kérdés az, hogy ezt a költséget egyből meg lehet-e háromszorozni, vagy netán arról van szó, hogy nincs a költségvetésben elég forrás ahhoz, hogy a hivatalok működjenek, és most csinálunk egy törvénymódosítást, és mondjuk, megháromszorozzuk az eljárási díjakat. Mert ha ez így van, akkor ezzel a birtokrendezést nem segítjük. Azt gondolom, hogy a gazda a saját érdekében vagy valamennyiőnk érdekében vállalja a költségeket, de ugyanakkor kormányzati oldalról is ezt segíteni illik és segíteni kell, tehát hozzáállás kérdése.

Egyetlen gondolatot szeretnék még elmondani, de nem férek bele az időkeretbe, majd a következőben, elnök úr. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Jakab képviselő úr. Kettő percben szót kér Herbály Imre képviselő úr, MSZP.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést szeretnék kérni, ha félreérthető voltam. A törvény kettéválasztásának a célja nem az volt, hogy most az egyezséget kikényszerítsük, hanem az volt, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, hogy ha a következő időszakban tudunk tárgyalni, akkor tudjuk, hogy miről beszélünk.

A másik dolog. A birtokpolitikai irányelveket nem ennek a törvénynek kell rendezni, egyiknek se, azt a nemzeti birtokpolitikai irányelvekről hozott országgyűlési határozatban megnézheti a képviselő úr.

(13.20)

Végül a harmadik dolog: az alapokkal kapcsolatban írtam fel itt egy dolgot, de úgy látszik, hogy kiesett a fejemből, elnézést kérek. Végül is azt szerettem volna mondani, hogy a cél nem az volt, amire képviselőtársam gondolt, a cél az volt, hogy legyen világos a földhasználat és a földvédelem ügye, ezért vette ketté a kormány, és ezért javasolja így elfogadni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Herbály képviselő úr. Később is lesz lehetősége majd még hozzászólni. Jakab István képviselő úr kért szót két percben. Tessék!

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Nem használom ki a két percet, elnök úr, csak nagyon röviden szeretnék reagálni a Herbály képviselőtársam által elmondottakra. Én azt gondolom, hogy pontosan értjük egymást. Én azt nem vitatom, és nem vitattuk, hogy nincs szükség ezen a területen arra, hogy külön kezeljük a földvédelmet, igen, ez egy fontos kérdés. Viszont én azt próbáltam érzékeltetni, hogy mielőtt az alapokhoz hozzányúlunk, mielőtt az alapokkal elkezdünk foglalkozni, ha előtte kezdünk részletekbe belemenni, akkor gyakorlatilag nem tudunk a végére érni, mert már előtte egy olyan szituáció alakulhat ki, ami nem teszi lehetővé azt, hogy egy átfogó, általános, komoly birtokpolitika, birtokszabályozás, földhasználat kialakuljon Magyarországon. Ez pedig nem kerülhető meg a jelenlegi viszonyok között. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Jakab képviselő úr. Herbály Imre képviselő úr, két percben.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnézést kérek, eszembe jutott a dolog, az alapok ügye. Szóval, mi úgy gondoljuk, szándékosan nem nyúlt hozzá a kormány az alapokhoz, hiszen nem akarja azokat az alapelveket, amiben én úgy gondolom, hogy egyezség van, bár időnként támad bennünket az ellenzék és jelesen a Magosz, de ebből nem akarok külön vitát generálni, azért, hogy ez a kormány el akarja adni a külföldieknek a vagyont, társas vállalkozásokat akar földhöz juttatni. Nem, az alapokhoz nem kívánunk hozzányúlni. Az alapokhoz akkor kívánunk hozzányúlni, és ezt a vezérszónoki beszédben is mondtam, amikor ebben konszenzust teremtünk. Tehát, képviselő úr, ez nem hiányossága ennek a törvényjavaslatnak, ez éppen az erénye véleményem szerint. Úgyhogy ezt kérem, hogy így interpretálják a későbbiek során, ha szóba kerül a törvénymódosítás az érdek-képviseleti körükben, mert itt pontosan arról van szó, hogy a kormány pozitívan áll hozzá azokhoz a problémákhoz, amelyek a napi politizálás során felvetődhetnek a köreinkben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Herbály képviselő úr. A képernyőn két kétperces; először megadom a szót Demendi László képviselő úrnak, MSZP.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Az alapokról szeretnék én is két dolgot mondani. Attól még, hogy milyen tulajdoni szerkezet van, milyen birtokszerkezet van, milyen a földhasználat szerkezete, mindarra, amire a termőföld védelméről szóló törvény beszél, szükség van. Akkor is, ha ez tíz hektár, egy hektár, akkor is, ha háromszáz, és akkor is, ha ez több ezer.

A birtokpolitikáról és az állami földtulajdonlásról: szóba került, hogy mit csináljunk azzal, ami az állam tulajdonában van. Mi úgy gondolkodunk erről, hogy a mezőgazdasági termőföld a gazdálkodóknál van a legjobb helyen; mezőgazdasági termőföld, amely nem szükséges az állami feladatok végrehajtásához, az csak átmenetileg lehet állami tulajdonban. Ez teljesen világos és egyértelmű az én megítélésem szerint évek óta, a gazdáknál van a legjobb helye, és előbb-utóbb nyilván az a magyar gazdálkodóknál is lesz. Azok az anomáliák, amelyek persze ezt mondatják Jakab képviselő úrral, meg mással is mondatják - értem én ezt, meg tudom is én, mert az ember nyitott szemmel jár -, nem ebből léteznek, én azt mondom, hogy Magyarországon magyar emberek lesznek azok, akik eladják majd külföldinek a termőföldet, ha el akarja adni természetesen, a magyar állam nem.

Én azt mondom, képviselő úr, hogy beszéljünk az alapokról, és akkor így értjük egymást, de nem most, nem e két törvény kapcsán, de jogos, kell róla beszélni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És azt sem tartom én sem kizártnak - különösen a 2011-es évre vonatkozó sürgetés miatt -, hogy előbb-utóbb meg tudunk abban állapodni (Az elnök ismét csenget.), hogy mit nevezünk mi egy mezőgazdasági üzemnek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Demendi képviselő úr. Két percben Jakab István képviselő úr következik.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Herbály képviselőtársam és Demendi képviselőtársam felszólalására reagálva el kell mondjam, hogy ugye megfogalmazódott, miért is zavar bennünket a nagybirtokrendszer, hogy tulajdonképpen mi hivatkozunk mindig arra, hogy a gazdák elvesztik a földet, ha nem tudnak birtokot kiegészíteni, és folytathatnám még ezt a fejtegetési sort.

A helyzet a következő: nemrég hallgattuk meg a Nemzeti Földalap elnökét; nemrég tárgyaltuk végig képviselőtársammal együtt a bizottságban, hogyan is működik ma a földértékesítés, az állami föld értékesítése is; nemrég tárgyaltuk végig, hogyan történnek a kiírások. Ugye, érzékeljük? Szépen, csendben olyan feltételeket teremtünk, hogy lehetőleg ne tudjon talpon maradni, ne tudjon megerősödni. Ez egy nagyon erős, körülbelül azon a szinten való reagálás, mint ahogy én megkaptam, hogy igen, nekünk biztos valami fóbiánk van, és azt gondoljuk, hogy tőlünk el akarják venni a földet. Mi nem elképzelésekről beszélünk, tényekről, sorozatban be tudjuk mutatni, hogy mennyi termőföld került úgy kiírásra, értékesítésre, hogy szinte már tudtuk, kik lesznek a vevők. És mindezt természetesen kamattámogatással - ismerjük a problémákat.

Szeretném elmondani, kedves képviselőtársam, hogy a közgazdasági feltételrendszer kialakításával, a finomhangolással lehet olyan feltételeket teremteni, hogy bizonyos rétegek, amelyek nem tudtak időben megerősödni és nem elég tőkeerősek, önként is odaadják földet. Na, ezt akarjuk elkerülni, méghozzá sürgősen.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képernyő szerint hárman jelentkeztek tízperces időkeretben hozzászólásra, Járvás István, Kékkői Zoltán és Czerván György képviselő urak.

Először megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy van néhány olyan törvény a parlamentben, amely mindig érzelmeket, indulatokat, de legalábbis ellenérzést vált ki. Ezek közé a törvények közé tartoznak azok a törvények, amelyek a földkérdéssel foglalkoznak, ez egyértelmű. Ennek valamilyen történetének kell lenni, nevezetesen, a földtörvénynek azért van, mert az a tény, hogy a magyar társadalom még mindig nem felejtette el azt, hogy 1945 és 1959 között azért ilyen-olyan technikákkal mégiscsak a földet elvették az emberektől, a nagybirtokot államosították, a kisebb birtokokból viszont szövetkezeteket alapítottak. Igaz, hogy némi ígéretet tett az akkori politika, hogy felépítjük a szocializmust, tán még valami mást is fel fogunk építeni.

Hogy az embereket a földtől elválasszák, ezt törvényerőre is emelték valamikor az 1960-as években, az úgynevezett kötelező földmegváltás jogintézményével. Ennek a jogintézménynek vetettek véget az 1988-as időszakban, a Németh-kormány idején.

(13.30)

Részben helyettesítette, részben orvosolta a föld körüli problémát az 1992-ben kezdődő kárpótlás, amely ugyan a nagyobb földterületeket nem kárpótolta, de a kisebb földterületeket az úgynevezett kárpótlással, amely degresszíven, de azért mégis a kicsiket teljes egészében, a nagyobbakat kevésbé kárpótolta. Így jutottunk el az 1994. évi földtörvényig, amely deklarálta, hogy külföldiek Magyarországon nem vásárolhatnak földet. Ennek a folyamatnak sem vagyunk még a végén.

Egy másik érdekes folyamat is jelentkezik a magyar földbirtok-politika körül, nevezetesen, hogy a kárpótlási földek Magyarországon helyrajzi számmal ellátott, személyre szabott tulajdonú földek, személyhez kötötten valakinek a tulajdonába kerültek. Igen ám, de a földbirtok másik fele, ami úgynevezett tagi részaránytulajdon volt, nem lett kimérve, nem lettek személyekhez kötve, hanem úgynevezett osztatlan közösben lettek nevesítve, de lettek nevesítve, hogy egy-egy tábla vagy egy nagyobb tömb kinek a tulajdona, de nincs helyrajzi számilag meghatározva. Erre vonatkozóan is voltak törekvések azért, mert valamikor 1993 márciusáig lehetett benyújtani, hogy ki az, aki szeretné kiméretni a földjét. Persze, az akkori politika sajátossága is megjelent: azt mondták, hogy aki kiméreti, az elveszíti a nyugdíját, annak saját magának kell művelnie, tehát sok zavaró tényező volt, és egy picit zavaró tényező volt az is, hogy a földkimérési díjnak talán 50 százalékát lehetett csak utólag visszaigényelni.

Volt még egy kezdeményező indítvány a földre vonatkozóan, nevezetesen 2001-ben, az Orbán-kormány idején, amikor ismét be lehetett jelentkezni, ha valaki szeretné osztatlan közösből a földjét kimérni. De a kormányváltást követően ez a folyamat megállt vagy teljes egészében lelassult. Ma sem működik ez a dolog. Gyakorlatilag az osztatlan közös földek nagy része még mindig osztatlan közös föld formájában van.

Ugyan mondja a politika a magáét, hogy mindent megtesz, hogy azok jussanak egyébként földhöz, azok vásárolhassanak, vagy a családi gazdálkodók vagy a jelenlegi MSZP-SZDSZ-kormány azt mondja: a mostani földhasználóknak, de azért egy osztatlan közös esetében, mivel tulajdonközösségről van szó, bárkinek egyébként, aki a tulajdonközösségben benne van, elővásárlási joga van, azt nem előzheti meg senki. Ennek érdekében aztán történnek ajándékozások, történnek különböző földcserék, amikor fát földre cserélnek, vagy volt már, amikor éppen sertést cseréltek földre. Tehát sok minden volt, hogy bejusson ebbe a körbe, nem igazán egzakt dolgok történnek gyakorlatilag a földtulajdonlás és a földhasználat körül sem.

Ha azt nézzük, hogy Magyarországon az állami tulajdonú földek megvásárlása vagy ennek a gondolata mindig nagy feszültséget okoz, de azért a szakpolitika, a szakmapolitika azt mondja, hogy biztosítani kell a hosszú távú földbérleti szerződéseket.

Úgy látom, hogy sok szakmai és egyéb jó javaslat mellett a T/3093. számú törvényjavaslatnak - amely az 1994. évi földtörvényt módosítja - az 5. §-a talán az egyik leglényegesebb része ennek a földtörvénynek, amely a földhasználati nyilvántartással kapcsolatban nagyon szépen, pregnánsan, pontosan leírja, hogy mely területű földet milyen nagyságban, milyen alrészletek vannak benne, mi annak az aranykorona értéke, ahhoz a helyrajzi számhoz kinek kötődik földhasználati joga, annak mik a pontos adatai, ki az a jogi személyiség, aki ezt használja. Ha a politika egyébként a szakmai dolgok mellett tovább gondolkozik, és azt szeretné, hogy hosszú távú földbérleti szerződések jöjjenek létre Magyarországon, akkor bizony a földhasználati nyilvántartást nagyon pontosan körül kell írni, nagyon pontosan szabályozni kell.

Ennek a törvénymódosításnak szerintem ez a lényege, hogy pontosan szabályozza a földhasználati nyilvántartást, közhitelessé, nyilvánossá teszi. Az helyes egyébként, hogy szankciókat helyez kilátásba, ha valaki nem jelenti be időben, és egyéb szakmapolitikai dolgokat tartalmaz, de azért a földhasználati nyilvántartás pontosításából két dolog azért következhet. Az egyik: az állami tulajdonú földek esetében mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha egy pontos, nagyon precíz földhasználati nyilvántartás van, és hosszú távú földhasználati szerződés van valamelyik gazdasági társaság tulajdonában, akkor ezt a gazdasági társaságot nagy értéken el lehet adni, hiszen a háta mögött van esetleg egy 50 évre szóló földhasználati szerződés. Ez megnöveli a gazdasági társaság értékét. Gondoljunk csak például a Ferihegyi repülőtér eladására. A repülőteret nem adtuk el egyébként, csak 75 évre bérbe adtuk. Ugyanez megjelenik az összes volt állami gazdaságnál, amelyiknek hosszú földhasználati szerződése van vagy lesz, vagy lehet. Ez a törvény mindenféleképpen biztosítja.

De mit jelent azoknak a földeknek az esetében, amelyek magántulajdonban vannak? - tehát egyéni személyhez köthetően, függetlenül attól, hogy az önálló helyrajzi számmal bír, vagy nem bír önálló helyrajzi számmal. Ha ezek esetében is megjelennek a hosszú távú földhasználati szerződések 10, 20 évre vagy esetleg hosszabb időre, nem is merek mondani, mondjuk, 50 évet, akkor gyakorlatilag egy vagy két generációra lemondott arról, hogy változtasson ezen a dolgon. Nem könnyű változtatni. Akkor ezek a gazdasági társaságok is nagy értékkel fognak bírni. Ezeket is el lehet adni, sőt ezeknek a gazdasági társaságoknak egy jelentős része jól el is van adósodva. Ma is a magyar mezőgazdaság adósságállománya nem tudom, 500-600 milliárd forint körül van. Ha még túljutunk majd ezeken az úgynevezett európai uniós, a II. nemzeti fejlesztési terv által nyújtott fejlesztéseken, akkor ki lehet számolni, hogy ehhez az 500-600 milliárdhoz még annyi hozzá fog jönni, ha azt a pénzt el akarjuk költeni. Így viszont sokat fognak érni, és esetleg nehéz piaci helyzet következtében ezek a gazdasági társaságok bankok kezébe is kerülhetnek, és nagyon jól jön az, ha a tönkrement gazdasági társaságok mögött esetleg hosszú távú földbérleti szerződések vannak, függetlenül attól, hogy azok állami földekre vonatkoznak, vagy X. Y., Józsi bácsi vagy Mari néni helyrajziszámosított vagy nem helyrajziszámosított földterületére vonatkoznak.

Úgy hiszem, hogy ez az a lényege a törvénynek, amelyre oda kell figyelnünk, és ez a legnagyobb felelősség minden tekintetben. (Gőgös Zoltán: Jogos.) Azok a szakmai érvek, amelyek itt szerepelnek, hogy belterületen mik tartoznak mezőgazdasági művelés alá és szabályozzuk, nagyon helyes egyébként, azt ki kell mondani és szabályozni kell. Van a törvényben néhány olyan dolog, amely tényleg van szabályozva. De azért láttunk már olyan dolgot, most nem akarok példát mondani, mert kevés már rá az idő, amit egyébként jól szabályoztunk, és a másik oldalon mások kihasználták vagy ellentettjére fordították, nevezetesen, a '92-es szövetkezeti törvényben a részleges átalakulás szabályai. A részleges átalakulás szabálya egyébként a vidéken élők kifosztásának a szabálya lett a szövetkezeti vagyonból. Jó volt a szándék ott, hogy átalakulhassanak, csak mások visszájára fordították.

Itt is lehet jó szándékot föltételezni, sőt azt tételezem föl, de a visszájára is lehet fordítani ezt az egész folyamatot, ezért a földtörvényben a földhasználatot, földvédelmet komplexen kell nézni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Járvás képviselő úr. Tízperces időkeretben megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

Öné a szó, képviselő úr.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többünk véleménye, mint ahogy a mai napon is már több képviselőtől hallottuk, hogy a termőföldről szóló törvényt teljesen át kellett volna dolgozni, vagy pedig egy teljesen új termőföldről szóló törvényt kellett volna alkotni.

Hogy miért mondom ezt? Az indokolja, hogy nemrég tárgyaltuk a termőföldet érintő törvényjavaslatokat, amikről tegnap részben már szavaztunk is. Ilyen volt a T/3168. számú, Herbály Imre országgyűlési képviselő úr által benyújtott törvényjavaslat is. Ennek indoklásában a következő olvasható, idézem: "A részarány-földkiadással kapcsolatos, folyamatban lévő peres ügyek elhúzódása miatt valószínűsíthető, hogy több tízezer hektár területnagyságú és több százezer aranykorona értékű részaránytulajdon kiadása, azaz a részarány-tulajdonosok tulajdonjogának földrészletekben történő nevesítése 2007. július 1-jéig nem kerül befejezésre."

(13.40)

Az elképzelés helyes lenne, de az így megmaradt régi típusú szövetkezetek tagjainak jogait, kötelességeit és felelősségét 2007. július 1-je után már nem szabályozza semmi, mivel az erre vonatkozó szövetkezetekről szóló I. törvény megszűnik. Nemrég tárgyalta a parlament a T/3087. számú, az államai vagyonról szóló törvényjavaslatot is. Az 57. § (3) bekezdésében ez áll: "A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet - továbbiakban NFA - 2007. december 31-ei hatállyal megszűnik, jogai és kötelezettségei ezen időponttól az NVK Zrt.- re szállnak. A jogok és kötelezettségek átszállása nem minősül az NFA által kötött szerződések módosításának. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter mint alapító az NFA megszüntetése érdekében megteszi az Áht. 91/A. §-ában előírt intézkedéseket." Vagyis a miniszternek megszűnik az állami tulajdonú földek feletti rendelkezési joga, közel másfél millió hektárról van szó, és ezt saját magának kell saját maga ellen végrehajtania.

A jelenleg tárgyalt T/3093. számú törvényjavaslat általános indoklásában pedig a következő olvasható: "A törvényjavaslat - továbbiakban javaslat - tartalmilag nem változtatja a tulajdonszerzésre és a haszonbérletre vonatkozó szabályokat, beleértve az elővásárlási és elő-haszonbérleti jog gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket. A javaslat csupán a földhasználati nyilvántartás vezetésére mint hatósági nyilvántartásra vonatkozó eljárási szabályok szakmai felülvizsgálatát tartalmazza." Még sok mást sem változtat a törvényjavaslat, mégsem szerepel az indoklásban. Ez valamiféle üzenet lenne valakiknek. Mi több, képviselőtársammal együtt adtunk be éppen erre vonatkozóan egy képviselői önálló indítványt, míg a jelenlegi törvényben a haszonbérlőnek van elővásárlási és előbérlési joga, addig javaslatunk szerint a családi gazdálkodót és a helyben lakót illetné meg ez a jog.

Látható, hogy az eddig tárgyalt és a jelenlegi törvényjavaslatok is indokolttá tennék egy új, átgondolt termőföldről szóló törvény megalkotását, a jelenlegi toldozása-foldozása helyett. De még inkább az tenné indokolttá ezt, hogy rövidesen Magyarországon is bevezetésre kerül az összevont gazdaságtámogatási rendszer. Miniszter úrnak feltettem egy írásbeli kérdést erre vonatkozóan: "Vannak-e változások a területalapú támogatások igénylésének szabályozásában?" címmel. Miniszter úr válaszában kifejtette, hogy Magyarország is kénytelen volt átdolgozni a top up rendszerét, mivel megszűnik a teljes mértékben termeléshez kötött támogatás, és jelezte, hogy Magyarország a termeléstől elválasztott támogatásokat történelmi referencia alapján kívánja az érintett termelői kör részére nyújtani. Történelmi referenciaként pedig a 2006-os évet jelölte meg. Jelezte azt is, hogy 2008-tól már teljes mértékben termeléstől elválasztott módon és a 2006. évi referencia-időszakot figyelembe véve történik a top up kifizetése.

Az összevont területalapú támogatási rendszer lehetséges változata című, KAP-reformról szóló, tudtommal az AKI által készített anyagban a következő olvasható. Idézem, ez egy kicsit hosszabb lesz, de érdemes meghallgatni: "Az SPS bevezetését közvetlenül követő időszakban Magyarországon relatív földbőség, esetleg két tényező egyensúlya valószínűsíthető. Egyrészt minden hektár referenciaterület jogosult lesz támogatásra, másrészt Magyarországon jelenleg mintegy 700 ezer hektár mezőgazdasági terület, ültetvények nélkül, nincs regisztrálva, vagyis ha az SPS most kerülne bevezetésre, akkor e területekhez nem lehetne támogatási jogosultságokat hozzárendelni. Ennek egy része az SPS bevezetése után is megjelenhet a földpiacon, ami földbőséget idéz elő. Ez azzal jár, hogy a jelenleginél alacsonyabb földbérleti alapdíjak alakulnak ki, és a közvetlen kifizetések nagy hányada a gazdálkodónál marad. A lejáró bérleti szerződések esetében a bérlők valószínűleg támogatási jogosultságok nélkül fogják a földet visszaadni a tulajdonosoknak, mert azokat esetleg saját fölös területekre is átvihetik, vagy az ilyen területtel rendelkezőknek eladhatják." Itt jegyzem meg, hogy talán nem véletlenül születik új törvény az állami földek értékesítéséről. Tovább idézem: "Feltételezhető, hogy ezek az értékes támogatási jogosultságok hosszabb távon a legtőkeerősebb gazdálkodókhoz vándorolnak."

Valóban ez lenne a célja az SPS támogatási rendszernek? Az egyáltalán nem mellékes, hogy az állami tulajdonban lévő földek kik tulajdonába fognak kerülni. Remélem, sikerült rávilágítanom arra, hogy miért lenne ésszerű ezeket a törvénymódosító javaslatokat most visszavonni és egy új földtörvényt alkotni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, Kékkői Zoltán képviselő úr. Tízperces időkeretben szólásra következik Czerván György képviselő úr, Fidesz.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is elnézést kérek, hogy nem hallottam államtitkár úr expozéját, de feltételezem, hogy nagyon nem változott meg a bizottsági ülés óta, amikor is a kormány indoklását hallottuk az előterjesztéssel kapcsolatosan. (Gőgös Zoltán: Odaadom.) Azonkívül, hogy amikor a bizottsági ülésen tárgyaltuk ezeket a témákat, eredetileg még külön napirendi pontként szerepelt a termőföldről szóló törvény, illetve a termőföldvédelmi törvény, és nyilván érthető módon ezek összemosódtak, utána egyben tárgyaltuk, tehát örülök annak, hogy most eleve úgy indult neki az Országgyűlés általános vitája, hogy egyben tárgyaljuk ezt a két törvényjavaslatot.

Az általános indoklással szeretném kezdeni, és engedjék meg, hogy egy bekezdést idézzek mind a két törvényből, hiszen vagy egy bekezdés, amely az indoklásban ugyanúgy szerepel mind a földtörvénynél, mind a földvédelmi törvénynél. "A két önálló törvény megalkotását az indokolja, hogy a termőföld védelmével kapcsolatos kérdések önálló törvényben történő szabályozása nagyobb teret enged annak, hogy idővel sor kerülhessen a szakmai szempontokból történő jogszabályi felülvizsgálatokra. Önmagában abból a tényből, hogy a termőföldről szóló törvény szűkebb értelemben vett tárgyi hatálya a termőföldre mint jogilag körülhatárolt specifikus ingatlanra terjed ki, nem következik az, hogy a termőfölddel kapcsolatos jogszabályi rendelkezések egy törvényen belül kapjanak helyet."

Ez lehet, hogy így van, lehet, hogy nincs, szerintem az sem következik mindebből, hogy feltétlenül kettőben kell tárgyalni. De elöljáróban el szeretném mondani, hogy nekem elvi kifogásom nincs azzal kapcsolatosan, hogy ez szét van választva, lehet rajta vitatkozni, igazából azonban az indoklás sántít, mert szerintem nem meggyőző. Itt az a lényeg, hogy a földdel kapcsolatos kérdések, illetve a birtokpolitikai kérdések, amibe most is nyilván érthető módon belecsúszunk, azok a "kényesebb" kérdések. Itt vannak a politikai viták, itt vannak a nézetkülönbségek, és maga a talajvédelmi, földvédelmi kérdések inkább technikai jellegű, eljárási jellegű kérdések, amelyek talán egyszerűbbnek tűnnek. Nem egyszerűbbek, csak technikai jellegűek, nem pedig politikai vagy birtokpolitikai jellegűek.

Azt mondom, hogy szét lehet ezt választani, de igazából nem ez a fő probléma. A fő probléma az, hogy amikor a kormány az idén januárban vagy amikor elkészítette a törvényalkotási menetrendjét, akkor berakta a tavaszi ülésszakra a termőföldről szóló törvény módosítását. Véleményem szerint nagyon kevesen vannak itt a parlamentben, még ha telt ház lenne, akkor is nagyon kevesen lennének azok, akik ez alatt azt értették, hogy a termőföldtörvény módosítása egy ilyen, viszonylag egyszerű technikai szétválasztást fog majd eredményezni. Igaz, egy kicsit megspékelték egy-két új dologgal, például a pénzbehajtási kényszer itt is megnyilvánul a földhivatalok bevételénél. A költségvetési vitában annak idején elmondtuk, hogy ez majd az érintettek, az ügyfelek kiadási terheit fogja növelni, hogy a földhivatal bevételei növekedjenek, de igazából nem erre gondolt senki. A termőföld módosításánál mindenki arra gondol elsősorban, hogy hozzányúlunk a birtokpolitikai kérdésekhez, és azokat, amelyekben nem feltétlenül értünk egyet, megpróbáljuk közös nevezőre hozni.

(13.50)

Tehát igazából ilyen szempontból meglepetés, hogy így nyúltak hozzá a törvényhez. És szeretném idézni Gráf miniszter urat is, aki 2007. május 10-én azt nyilatkozta az egyik internetes honlapnak, hogy Magyarországon a földkérdést mielőbb rendezni kell ahhoz, hogy az agrárgazdaságban átlátható viszonyok teremtődjenek, és megfelelő feltételek alakuljanak ki a modernizációs folyamatok segítésére. Ebben maximálisan egyetértünk a miniszter úrral, de ehhez pont az kell, amit egyébként ő is mondott a legutóbbi miniszteri meghallgatáson meg mi is május 30-án, amikor a bizottság tárgyalta ezt a kérdést, azt mondtuk, hogy meg kéne már végre keresni földkérdésben, birtokpolitikában azt a közös nevezőt, azt a legkisebb közös többszöröst, ezt szó szerint a kormányoldal, illetve az ellenzék is így fogalmazta meg, amiben egyet tudunk érteni.

Ebbe be kéne vonni nyilván a parlamenti pártokon kívül, a szakértőkön kívül a különböző érdekképviseleteket, tényleg társadalmi vitára kéne bocsátani, és meg kéne határozni azokat a dolgokat, hogy mit értünk üzemméret alatt, mit értünk optimális birtokméreten; tegnap a sajtó foglalkozott a családi gazdaságokkal, hogy hogyan lesznek támogathatók, vagy hogyan lesz Unió-konform a Magyarországon működő családi gazdaság mint kategória; mi lesz a bérlőkkel, amiről Járvás István beszélt, a bérleti jogviszonyt leszabályozni; a Nemzeti Földalappal kapcsolatosan mostanában számos probléma merült fel; vagy az úgynevezett farmalapú támogatási rendszer hogyan fog működni, hogyan fog ide érkezni, ezeknek a részleteit.

Tehát szerintem a termőföld-módosítástól alapvetően ezt várja mindenki, ezt várják az érintettek, de úgy gondolom, hogy ez mindenkit érint, nemcsak a konkrét mezőgazdasági termelőket, hanem az élelmiszer-fogyasztókat is, hiszen valahol mindannyian érintettek vagyunk az élelmiszer-termelésben. Ezt nem tükrözi vissza ez az előterjesztés, hogy ezekben a kérdésekben végre le kéne ülni, és nyilván nem fogunk mindenben egyetérteni, de legalább meg kéne próbálni, hogy hol vannak ezek a közös nevezők. Ilyen értelemben ezért nekem csalódást okozott ez az előterjesztés, hogy meg sem próbálja ezt rendezni. Ráadásul az a mód, amit, gondolom, már előttem is többen kifogásoltak, hogy a bizottság megtárgyalta, most van az általános vita, és akkor utána jön a nyári szünet, a zárószavazás, illetve az általános vita és a zárószavazás átcsúszik majd őszre, tehát van egy nagy pauza.

Mi ezért mondtuk azt a bizottsági ülésen is, és ezt most is szeretném hangsúlyozni, hogy a legjobb az lenne, hogy a termőfölddel kapcsolatos módosítást, a termőföldvédelemmel kapcsolatos módosítást és a következő napirendi pontban szereplő agrárfejlesztési törvénnyel kapcsolatos előterjesztést visszavonná a kormány. Nem azért, hogy elnapoljuk, már hogy végleg elnapoljuk, hanem azért, hogy a nyáron esetleg tudnánk ezzel foglalkozni mindenfajta szinten, ahogy az előbb mondtam, politikai szinten, pártok szintjén, társadalmi párbeszédben, és akkor ősszel előhoznánk, és a technikai dolgok mellett, a technikai módosítások mellett a tartalmi kérdésekkel is tudnánk foglalkozni, és talán meg tudnánk próbálni azt, hogy megtaláljuk ezt a bizonyos közös nevezőt.

Éppen ezért én úgy érzem, hogy ez az előterjesztés egyszerűen csak kipipálja a törvényalkotási menetrendben szereplő termőföldtörvény módosítását, de igazából a tartalmi kérdésekre nem ad választ, ezeket a technikai jellegű dolgokat bármikor meg lehetne csinálni, bármikor meg lehetett volna csinálni. De az ilyen módon való tárgyalását egyébként a leghatározottabban elutasítjuk, hiszen ha normál menetrendben megyünk, akkor ezt jövő héten hétfőn nyugodtan zárószavazással is le lehetett volna zárni. Úgyhogy még egyszer azt mondom, hogy legyenek szívesek ezt átgondolni a kormány részéről, és lehetőség szerint visszavonni a törvényt, annak érdekében, hogy ősszel, még a jövő évi költségvetés benyújtása előtt egy esetlegesen közös módosításban megfogalmazott dolgokat a jövő évi költségvetésbe be tudjuk már építeni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Czerván György képviselő úr. Tízperces időkeretben megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Most volt az európai ügyek bizottságának ülésén Bajnai Gordonnak a meghallgatása, és ott is számos kérdéskör felmerült. Szóval magam sem értem, hogy miért rohanunk ezzel a kérdéssel, hisz számos olyan törvény van, amelynek a végrehajtását sem tudtuk teljes egészében befejezni. Itt a termőfölddel kapcsolatban az osztatlan közös tulajdon kérdése ma sincs még lezárva teljes egészében.

Elkészült az ország nemzeti fejlesztési terve, elkészült egy vidékfejlesztési program, amelyet az Európai Unió is a maga részéről jóváhagyott. Most készül, jelen pillanatban társadalmi vitára van bocsátva maga a fenntartható fejlődési program. Időközben a globális felmelegedésből adódóan az ország - úgymond - rendelkezik egy VAHAVA-programmal, amit célszerű pontosan figyelembe venni akár a termőföldeknél vagy akár a további hosszú távú stratégiáknál is. Felmerül a kérdés, hogy az önkormányzatok esetében is a földcseréknek a kérdését hogyan lehetne megoldani, itt a Nemzeti Földalap kérdése, tehát ott sincs minden teljesen tisztában ebben a kérdéskörben.

Ahogy Kékkői Zoltán mondta és sok esetben az államtitkár úr maga is megerősítette, hogy elsődlegesen a termőföldterületeknek a birtoklásánál és az arra való koncentrálásban arra kellene a hangsúlyt fektetni, hogy azon a településen vagy településszerkezetben élő gazdálkodók kaphassák meg, jussanak földterülethez, akik valóban életvitelszerűen ezt a tevékenységet végzik. Félő megint, hogy elkapkodunk valamit, rengeteg program indul el, rengeteg stratégia fogalmazódik meg, és valahol az agrárterületen nem látjuk azokat a célokat, hogy ezeknek a teljes körű összefésülése megtörténne, és azok a lépések, amelyek valóban egy rendszerben való gondolkodást sejtetnek, a törvényben is meg tudnak jelenni.

Tehát nem zártunk még le folyamatokat, de már egyfajta új törvénnyel megpróbálunk egy új rendszert kialakítani, és én úgy érzem, hogy pontosan ezekkel sérül annak a lehetősége, hogy valóban, a termőföld oda koncentrálódjon, akik valóban azzal életvitelszerűen kívánnak foglalkozni, nem spekulációra, nem hosszú távú meggazdagodásra próbálják meg a termőföldet megszerezni, és adott esetben kiszolgáltatottá tenni az ott élő embereket.

Én is szeretném javasolni az államtitkár úrnak, hogy ez a két törvény, ami most megfogalmazódik és előttünk van, hisz ennek a lezárását most nem tudjuk befejezni, kerüljön át az őszi időszakra, és szeretném javasolni azt, hogy az öt párt agrárszakértői fogjanak össze, üljenek le, és tekintsék át az eddigi törvényeket, azoknak a végrehajtását, és fogalmazódjon meg egy olyan törvény, amely valóban minden egyes hosszú távú stratégiához, programhoz vagy akár a vidékfejlesztési stratégiához tud hozzáigazodni.

Én tartok azoktól az aggályoktól, amelyek az állampolgárok részéről is felmerülnek, hisz éjszaka folyamán hajtottuk végre és vitattuk meg az állami vagyon kérdését, tegnap este a módosító indítványokról szavaztunk, jövő héten lesz a végszavazása az állami vagyon kérdésének. Ott is az erdőterületek kérdése, a Nemzeti Földalap kérdése magában a rendszerben benne van, az állami vagyon értékesítése területén a gazdálkodása irányító szervezetének az átalakítása is folyamatban van, amely az ellenzék részéről kellőképpen meg lett kritizálva. Sajnálatos az, hogy éjszaka folyamán kellett ezt a vitát úgy végigcsinálni, hogy a teljes nyilvánosságot ebből, azt kell mondani, ki kellett zárni, hisz maga a döntés is úgy szólt, hogy éjszaka kell erről vitatkozni.

Én szeretném kérni az államtitkár urat, hisz maga a vidékfejlesztés is maga után vonja azt, hogy valóban az önkormányzatok, az egyéni gazdálkodók, a településen élők, akár családi vagy akár nagyobb gazdaságban tevékenykedő, termőfölddel rendelkező vagy azt bérlő személyek esetében egy hosszú távú gondolkodás tudjon kialakulni, és annak a biztosítása, hogy valóban az a program, amit az agrárágazat is megfogalmaz, hogy a fenntartható magyarországi agrártermelés és annak a korszerűsítése az uniós forrásokkal együtt olyan irányt tudjon venni, hogy a hazai termék és annak a piacvédelme is magában a földtörvényben is meg tudjon fogalmazódni, és hogy olyan korszerű szerkezetátalakítást tudjon maga után vonni az uniós források felhasználásával, ami valóban a hosszú távú hazai piaci érdekeket tartja elsődlegesen szem előtt.

(14.00)

Én is helytelennek tartanám, ha olyan földtulajdonviszonyok alakulnának ki és olyan tulajdonosi szerkezet alakulna ki, amelynek semmi köze magához a termőföldhöz, semmi köze a termeléshez, hanem annak az abszolút haszonélvezője adott esetben egyfajta tulajdonosi szerkezetváltásból adódóan, vagy fogalmazzunk nyugodtan úgy, hogy ha pénze van, akkor mindent megvásárolhat és mindent megtehet. Ezért is szeretném kérni államtitkár urat arra, hogy gondoljuk át még egyszer ennek a törvénynek és a következő törvénynek a sorsát, hisz végleges döntést ebben az ülésrendben már nem tudunk hozni, hanem majd csak ősszel. Induljon meg egy olyan egyeztetés a társadalmi szervek bevonásával, amely korszerű, hosszú távú termőföld-gazdálkodást és a hazai agrárszerkezet-átalakítást úgy tudja megvalósítani törvényileg garantáltan, hogy valóban a hazai termék-piac védelem is ki tudjon alakulni.

Röviden ennyit szerettem volna elmondani.

A Nemzeti Földalappal kapcsolatban már többször is kihangsúlyoztam és elmondtam, hogy egyrészt a hosszú távú stratégiák, a vidékfejlesztési program mentén érdemes lenne az önkormányzatokkal is egyeztetni, és az önkormányzatok bevonásával esetlegesen a hasznos földcseréket úgy végrehajtani, hogy az önkormányzatok vidékfejlesztési programja is tudjon igazodni a törvényi rendszerhez és azokhoz az elképzelésekhez, amelyeket adott esetben egy-egy térségi társulás főleg az elmaradott térségek területén akár beruházás megvalósításával, akár a gazdálkodás tekintetében az önkormányzatok számára is lehetőségként fog megnyitni. Államtitkár úr is ismeri az apácatornai elképzelést: ott is van igény arra, hogy legyen egyfajta nemzeti földalap és önkormányzati tulajdonú terület cseréje, de ha nincs meg erre a nyitottság, vagy a rendszer nem úgy alakul, hogy ezt végre lehessen hajtani, akkor a település elképzelései sem tudnak megvalósulni. Hisz ma a hátrányos helyzetű települések, és főleg a kistelepülések, amelyek agrárterülettel vannak körbevéve, anyagi forrásai sajnos annyira szűkek, hogy önállóan, saját forrásból ezt a lépést soha az életben nem fogják tudni megtenni. Ezért is kérem - és kérem Herbály képviselő urat is -, hogy gondoljuk át, tegyük át őszre, és adjunk időt arra, hogy a társadalmi szervekkel, az önkormányzatokkal, a tulajdonosi szerkezetekkel olyan egyeztetést tudjunk végrehajtani, ami a globalizációhoz, a globális felmelegedéshez és a hazai termék-piac védelemhez is hozzá tud igazodni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Hende Csaba váltja fel.)

ELNÖK: Köszönöm, Ékes képviselő úr. Tízperces időkeretben megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársak! Csatlakozva ahhoz a gondolatmenethez, amit előttem Ékes József képviselőtársam elmondott, valóban némiképp meglepő, hogy bizonyos részletkérdéseket miért kell az egész problémakörből kiemelni, ami a földügyeket illeti. Az a szándék talán érthető, hogy a környezetvédelmet, a földvédelmet, mint a környezetvédelem egy különleges elemét kiemeli a törvényből és ennek önálló törvényi keretet szab, de azt gondolom, még ez a része is szerencsésebb lett volna, ha úgy került volna tárgyalásra, hogy az az egyeztetés, ami most már körvonalazódik, és talán abban is reménykedhetünk, hogy akár egy ötpárti konszenzussal létrejöhet egy megállapodás a birtok- és földügyek környékén az agrárstratégiát illetően, nos, hogy mielőtt ez az egyeztetés megtörténne, azelőtt nyúlunk hozzá bizonyos részletkérdésekhez. Mindannyian tudjuk, hogy a dolog rendkívül sürgető, s nem csak azért, amit általában szoktak mondani, hogy 2011-ben a földpiac-liberalizációval súlyos veszélybe kerülhet az agrárium és a vidék, ha a földkérdések nincsenek kellőképpen szabályozva, és nincs egy egységes közös stratégiánk, amely mentén kidolgozhatjuk a földdel kapcsolatos szabályrendszert.

Arra is van pozitív példa, és ezt azért hozom ide, hogy ha valóban van elszánás, és valóban tisztességgel végig tudjuk beszélni a problémákat közösen, akkor jó esélyünk van arra, hogy az európai közegben is érvényesítsük a saját nemzeti érdekeinket. Egy közelmúltbéli példa, ami azt hiszem, közös sikerünk volt, többen itt vannak a teremben azok közül, akikkel együtt megélhettük ezt a közös sikert, az éppen a genetikailag módosított szervezetek távoltartásával kapcsolatos sikerünk, amikor is az Európai Közösség ránk akart kényszeríteni egy szabályrendszert, és bizony, miután volt egyetértés, és végig tudtuk beszélni a pró és kontra érveket, ki tudtunk alakítani egy olyan stratégiát, és támogatni tudtuk a kormányt az európai tárgyalásokon, hogy a magyar érdekek szerint járjon el, és bizony sikerült szövetségeseket szereznünk Európában. A földkérdés legalább olyan súlyos, mint amilyen a genetikailag módosított szervezetek fenyegetése volt, ezért azt gondolom, hogy a földpiac-liberalizáció miatt is sürget bennünket az idő, hogy valóban próbálkozzunk meg egy ötpárti konszenzusos megállapodás létrehozásával.

Nem egy kísérletet - a saját oldalunkon is - fájó szívvel azért kellett nem támogatnunk, mert abban reménykedtünk, hogy valóban egy csomagban tárgyaljuk végig a földügyeket, sőt abban is reménykedtünk, hogy amíg nem jutottunk megállapodásra, a kormány tesz egy olyan gesztust, hogy a földértékesítéseket felfüggeszti, amíg nem tudjuk pontosan, hogy milyen típusú elképzeléseink vannak, amelyek közösen vállalhatók. Nem jó ennek elémenni. Ezen az alapon kritizáltuk annak idején az NFA, a Nemzeti Földalap földértékesítési gyakorlatát is, mert nem illeszkedik ahhoz a vélhető vagy remélhető közös nemzeti stratégiához sok vonatkozásban, amiről jó volna szót váltanunk. Ilyen alapon kritizáltuk és kritizáljuk folyamatosan a vagyongazdálkodási törvényt is. Elémegy, és a nemzeti vagyonnak egy olyan részét, a földet teszi egy más típusú szervezeti keret részévé - másfél millió hektárt, 1 millió hektár erdőt és 500 ezer hektár szántóterületet, és persze az osztatlan közös területeket, tehát nem akármekkora területről van szó Magyarországon -, nos, ezt egy olyan szervezetbe kényszeríti be, ahol a szakmai szempontok, épp azok a föld- és birtokpolitikai szempontok, amiről beszélnünk kéne, nem egészen biztosan érvényesíthetők, s akkor még finoman fogalmaztunk. A kételyeinket világosan kifejtettük ebben az ügyben is a mezőgazdasági bizottság előtt, és úgy tűnt, hogy sok tekintetben akár egyetértésre is tudunk jutni.

Ezek azok a momentumok, amelyek miatt - magam is csatlakozva az előttem szólókhoz - tisztelettel ismételten felvetem, hogy nem kellene részleteiben megelőzni ezt az átfogó stratégiai tárgyalást. A nyár akár alkalmas lehetne arra is, hogy valóban részleteiben végiggondoljuk, merre is megy a magyar agrár-vidékpolitika, mik a kulcselemei, és ezen belül milyen szerepet szánunk a különféle típusú birtokoknak, kik is a célcsoportjai az agrár- és vidékpolitikának. Tiszteletre méltó miniszter úrnak az a törekvése, amikor megfogalmazza, hogy mind a négy nagy csoportot célcsoportnak tekinti, de igazából azt kéne végiggondolnunk, hogy a deklaráción túl milyen eszközeink vannak, hogy segítsük ezeket a csoportokat a megerősödésben. Ennek az alapja a termőföld. Amíg nem tudjuk rendezni a birtokviszonyokat, amíg nem tudjuk véghez vinni azt a tagosítást, amire szükségünk lenne ahhoz, hogy versenyképes gazdaságokat alakítsunk ki, hogy megerősítsük a családi gazdaságokat - ha valóban ezt akarjuk, ha az európai agrármodell szerint akarunk építkezni -, ehhez nekünk földalap kell, amiből a fiatal gazdákat el tudjuk indítani, akik a generációváltást segíthetik - katasztrofális állapotok vannak e tekintetben is -, summa summarum azt szeretném nagyon határozottan aláhúzni, hogy jó volna, ha az általános gyakorlattól eltérően, amikor először a részleteket próbáljuk szabályozni, és utána gondolkodunk arról, hogy mi is az a stratégia, ami mentén szabályozzuk, először a stratégiáról beszélnénk. Ez a parlamentre tartozik. Ez komolyan ide tartozó kérdés, és itt kéne meghányni-vetni ezeket a problémákat.

De nemcsak erről van szó, amit a földpiac-liberalizáció jelenthet 2011-ben, vagy ha tudunk hároméves haladékot szerezni, akkor 2014-ben. Az is nagyon közel van. Az ehhez kapcsolódó szabályrendszert még ez előtt meg kell alkotnunk, ahhoz pedig végig kell tárgyalni ezeket a kérdéseket, és közös stratégiát kell kialakítanunk. Erre sürget bennünket az a vidékfejlesztési terv is, ami éppen hogy momentán a felfüggesztés állapotában van az Európai Közösségben.

(14.10)

Az a levél, amely a DG-Agritól a tárcához érkezett, annak az utolsó mondata, államtitkár úr, arról szól, hogy mindaddig, amíg néhány stratégiai kérdést... - a levélben 11 stratégiai kérdést sorol fel az Európai Bizottság és annak az agrár-főigazgatósága; ez a 11 kérdés, alapkérdés, államtitkár úr, szíveskedjenek alaposabban átolvasni, amely súlyosan érinti a földügyeinket és a stratégiánkat is. Így fogalmaz például az első kérdésben: "Nem látszik az összefüggés a nemzeti stratégiai terv és az Új Magyarország vidékfejlesztési program között." Nagy baj, ha ez nem látszik, de még nagyobb baj, ha igazából nincs is stratégiánk, amihez illeszteni kéne a programot. Nem látszik az összefüggés. Tehát van egy olyan programunk, ami 1400 milliárd forint szétosztásáról akar rendelkezni hét évre előre, amihez ez az egész stratégiai kérdés hozzátartozik, hogy kik is a célcsoportjaink, hogyan akarjuk a birtokstruktúrát felépíteni, és hogyan tudjuk ebből a forrásból hozzásegíteni őket, hogy megfeleljenek ennek az európai rendszernek. Nos, ez a tervünk vagy programunk az Új Magyarország vidékfejlesztési program, a DG-Agri megítélése szerint nem mutat összefüggést a nemzeti stratégiai tervvel.

Azután, azt mondja ugyancsak ez a levél - és ezek stratégiai kérdések, ez nem technikai kérdés. Van aztán 59 fejezete 30 oldalban ennek a levélnek, az 59 számozott fejezeten belül 240 kérdéskör, és azon belül még mindegyikben van egy-nyolc kérdés vagy kifogás a tervvel kapcsolatban (Gőgös Zoltán: Ennek mi köze van ehhez a törvényhez?), amik nagyjából arra utalnak, hogy nem igazán látszik, hogy mi is az a stratégia, ami mentén el akarja költeni az ország a pénzt, pontosabban nem látszik az, hogy ha valóban egy európai rendszert építünk, és egy európai vidéki stratégiát akarunk kialakítani, akkor mivel indokolható például a 47 százalékos versenyképességi tengely. Hosszú vitát folytattunk mi is erről, államtitkár úr, úgy tűnik, az Európai Közösség sem igazán érti, hogy mi az alapja a tengelyek közti forráselosztásnak, mert ez a második stratégiai kérdés, amit fölvet.

A jogcímek elosztása. Államtitkár úr, ezek azért nem látszanak, és valószínűleg nem lesz ezekben megegyezés az Európai Közösséggel sem, ha mi magunk nem tudunk egy stratégiát összeállítani arra vonatkozóan, hogy merre is akar menni a magyar agrárium és vidék. És ennek az alapja a föld- és birtokpolitika. Nem lehet részletekben kiragadva megoldani ezt a problémát. Bizony le kell ülni, és végig kell tárgyalni ezeket a stratégiai kérdéseket, és együtt kell fellépni az Európai Közösségben. Van rá példa, államtitkár úr, hogy ha ez megtörténik - a GMO-t hoztam példának -, van esélyünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy megvalósítsuk a saját nemzeti stratégiánkat, de ehhez itthon kell az alapkérdésekben tisztán látnunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Ángyán képviselő úr. Két percre megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr, és azt is, hogy egészen nagyvonalúan tetszik alkalmazni a Házszabályt, mert itt képviselőtársam, Ángyán professzor, akit nagyra tartok és tisztelek, most erről a módosításról nem sok mindent mondott, hanem átfogó stratégiáról beszélt, ami már a két és fél órás vitában, amióta ezt a két törvényjavaslatot tárgyaljuk, többször előkerült, és teljesen egyetértek vele.

Ha ezt akarjuk megoldani, most itt ezt nem tudjuk megoldani. Számtalanszor tettünk már rá kísérletet földügyben, birtokpolitikában, és nem tudtuk megoldani. Hát tegyünk még egyet, itt a nyár! Tényleg, csináljuk meg! De ez a két előterjesztés most nem arról szól. Ez két olyan módosítás, ami a kormány mozgásteréből most kijött anélkül, hogy bármiféle konfrontatív helyzetet idézne elő. Mert ha ennél mélyebben megy bele a dologba, akkor itt most egymást tépjük, a traktorok meg már a Jakab úr felhívására sorakoznak, és a táblákat leszedik itt az útról, mert annyira érzékeny ügyről van szó. Tehát ha ezt meg akarjuk oldani, ezt itt nem tudjuk. Vagy ötször tettünk már rá ígéretet, innen is, onnan is, hogy leülünk, megcsináljuk. Hát csináljuk meg, és tényleg ez legyen az apropó, hogy most nekiesünk, és megpróbáljuk ezt megoldani.

Azt javaslom, kedves barátaim, hogy ezt a két tervezetet most már itt zárjuk le, és a módosítókat augusztus végéig tegyük meg, illetve ha a kormánynak van olyan szándéka, hogy az általános vitát esetleg most ne zárjuk le - mert ezt csak a kormánnyal együtt lehet, kormány nélkül nem -, kérje a Ház vezetésétől, hogy az általános vita most ne legyen lezárva, akkor ezt meg tudjuk tenni. Ha le van zárva, akkor meg a módosító indítványok augusztus végéig. De azokat az ügyeket, amelyekről itt több képviselőtársam szólt, meg én is, itt ezzel a két módosítással nem tudjuk megoldani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Örülök annak az utolsó két mondatnak, amelyet Kis Zoltán megfogalmazott, tulajdonképpen erről szólna a történet. Ne zárjuk itt le az általános vitát, mert attól függően, hogy milyen stratégiai megoldásokat fogunk találni vagy milyen közös stratégiát alakítunk ki, annak következtében továbbfolytatható lesz ez a bizonyos vita.

Azért szeretném azt jelezni, kedves képviselőtársaim, hogy a magunk részéről nem kis önmérsékletet gyakorolva, és még, ha szabad így mondani, a személyes rosszallást is kockáztatva a mezőgazdasági bizottságban mi magunk sem támogattunk napirendre venni olyan kérdéseket, amelyek pedig fontosak lennének a földtörvény módosításában. Hogy csak néhányat mondjunk, amikor kezdeményezést tett Font Sándor elnök úr, amikor kezdeményezést tett Turi-Kovács Béla és Kékkői Zoltán kedves barátunk, ezek mind-mind jogos kezdeményezések voltak a földtörvényben, csak mi magunk is azt mondtuk, hogy nem szabad így széttrancsírozva a kérdésekhez hozzányúlni, hanem próbáljunk meg együtt a földtörvényt, a földalapról szóló rendelkezéseket, a vagyonról szóló rendelkezéseket, és minden kapcsolódó joganyagot áttekinteni, hogy hogyan tudunk egy egységes stratégiának megfelelő jogi környezetet teremteni. Tehát szeretném jelezni, hogy nem kis önmérsékletet gyakorolunk, látva a problémákat, akár a földértékesítési gyakorlatot is, kedves Kis Zoltán barátom; látva ezeket a problémákat mégis azt mondtuk, hogy próbáljuk a kérdést komplexitásában vizsgálni, és vonuljunk vissza addig a részletek részbeni tárgyalásával.

Azt gondolom, hogy ezen a nyomvonalon kéne továbbmennünk. Én ahhoz csatlakozom vagy azt kérem a magam részéről, hogy folytassuk ezt a vitát, próbáljuk meg időközben persze azokat a stratégiai kérdéseket is tisztázni, amelyeknek látszanak azért a körvonalai a mezőgazdasági bizottság környékén. Az idő sürget, és mi magunk is azon vagyunk, hogy ezen a vonalon menjünk tovább.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Jakab István képviselő úrnak, Fidesz.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A megszólíttatás miatt kértem szót. Tehát nekünk az a meggyőződésünk, csatlakozva Ángyán József képviselőtársamhoz, hogy nem számít, hogy nyár van, nem számít, hogy meddig kell dolgozni és beleszakadni, ha kell, nem számít, mert tudjuk, hogy ezt az ügyet nekünk kell végigvinni, végigtaposni.

Ángyán képviselőtársam az előbb elmondta, hogy mi magunk korlátoztuk magunkat, és a belső vitákat is vállalva azt mondtuk, hogy együtt az egész földügyet komplexen kell kezelni. Külön-külön ízekre szedve ez megoldáshoz nem vezet.

A traktorokról meg csak annyit, hogy szó sincs róla. A traktorokat nem kell szervezni, és esze ágában sincs, különösen nem egy képviselőnek, hogy traktorokkal foglalkozzon. (Gőgös Zoltán: Hát, volt már rá példa. - Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) Ha itt a traktorok megmozdulnak, szeretném itt is leszögezni, azt majd a kárenyhítési vitában elhangzottaknál kéretik figyelembe venni, hogy miért történt. Elmondtuk és elmondjuk számtalanszor, ez a dolgunk, itt is elmondtuk, máshol is elmondjuk. A traktornak a földön a helye, és eredményesen dolgozzon. Ez a célunk. Az már elég szomorú, ha azoknak más irányba kell elmenni.

Visszatérve, nagyon kérem, fontoljuk meg. A földügyet csak együtt, komplexen lehet kezelni. Az ilyen többlépcsős variációk nem biztos, hogy célra vezetnek. Az előbb már részleteztem, miért. Azért, mert egyszerűen, ha részérdekeken viták alakulnak ki, az már az érdemi vitát is gátolja majd.

Köszönöm szépen.

(14.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kis Zoltán képviselő úr javasolta, hogy ne zárjuk le az általános vitát. Az ülést vezető elnöknek az elfogadott napirend szerint mindössze arra van lehetősége és kötelezettsége is, hogy zárja le augusztus 29-ei hatállyal az általános vitát. Egyebet nem tehetek. De ha kezdeményezi, képviselő úr, hogy egy rendkívüli ülésen tovább tárgyalják ezt a témakört, nyilván lehetősége van erre a képviselő úrnak.

Tisztelt Ház! Tízperces időkeretben Font Sándor képviselő úr kért szót. Öné a szó, képviselő úr.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy a most tárgyalt két törvénytervezet igazából nem azokkal a súlyos kérdésekkel foglalkozik, amikről mindig is szerettük volna, hogy beszéljünk. Örültünk volna, ha az SZDSZ-nek a most felmerült gondolatát és szándékát a házbizottsági ülésen is támogatja az SZDSZ, ugyanis azt kértük, hogy ne kezdjük most meg e három, mezőgazdasághoz, földkérdéshez kapcsolódó törvénytervezet vitáját, ne szakítsuk szét a nyári parlamenti szünet ideje alatt az általános vitát és a részletes vitát, hanem ősszel a legelső héten már tárgyalható lenne az általános vita, és akkor van egy olyan nyugodt időszak, a nyári időszak, amikor esetlegesen már tudunk néhány kérdésre választ adni, nemcsak azokra, amelyeket a megnyitott törvényszakaszok érintenek, hanem ennél sokkal súlyosabb kérdésekre.

Azért mertük ezt kezdeményezni a házbizottsági ülésen, mert az elmúlt héten Gráf József miniszter urat hallgatta meg a mezőgazdasági bizottság házszabály szerinti meghallgatása alkalmával, és a miniszter úr több mint négy óra hosszáig vett részt a bizottsági ülésen, ami nagy elismerést váltott ki a bizottsági tagok keretében is, de látható volt, hogy volt mit kérdeznünk tőle, őneki pedig volt mit mondania. Az egyik gondolata a válasz során az volt, hogy jó lenne, ha a nyár végére lenne lehetőség, hogy összeüljenek a parlamenti pártok, és ha jól értettem, a különféle agrár-képviseleti szervek is, és az előttünk tornyosuló gondok kapcsán nézzük meg, hogy melyek azok a kérdések, amiket egyáltalán közös alapra tudunk helyezni, és abban legyünk legalább stabilak, ami közös alapon van, onnantól kezdve nézzük meg, hogy miben tér el a véleményünk, melyek azok, amelyeket egyáltalán hangolni tudunk, közös megoldásra igyekezve, vagy pedig lehetnek-e olyanok, amiben merőben más az elképzelésünk, ezért egyelőre nem látjuk a közös megoldást.

Talán ez a forgatókönyv megfelelő, és ennek a megszólíttatásnak állunk elébe, de talán jobb lett volna, ha nem kezdünk bele e három, földkérdéssel kapcsolatos, mezőgazdasággal kapcsolatos törvénytervezet tárgyalásába, hiszen akkor az őszi időszakban egy talán tisztultabb kép lett volna a kormányoldal és az ellenzék körében, hogy mi a gondunk a földkérdéssel és az egész mezőgazdasággal. Mert honnan jön elő ez a kérdés? Nem győztem elégszer hangsúlyozni, és volt is lehetőségünk erre az utóbbi időben, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség számára a mezőgazdaság nem csak azért fontos, mert ebben emberek élnek, vagy elnézést, manapság meg már lassan halnak, mert annyira nem jövedelmező ez a terület egyes ágazatokban. Tehát nem csak a benne élő személyeknek nagyon fontos az, hanem értsék meg mindazok, akik élelmiszert fogyasztanak - márpedig az ember ilyen fajta, hogy élelmiszert fogyaszt -, hogy a mezőgazdaság állítja neki elő az élelmiszert, még akkor is, ha a hétköznapokban rá se gondol arra, hogy mi a mezőgazdaság gondja.

A mezőgazdaság azon nagyon fontos tulajdonsága mellett, hogy egy nagyon különleges tulajdonságot hordoz, élelmiszert állít elő - tehát emberekről szól akkor is a mezőgazdaság, ha én csak fogyasztója vagyok a végterméknek -, egyre inkább hangsúlyozzuk, és talán van is rá fogadókészség, hogy a mezőgazdaság bizony a vidék eltartóképességének az egyik alappillére. Tehát egy nagyon fontos másik funkciója van: hogy a mezőgazdaság megőrizte az agrárkörnyezetet, és gondoskodik ma is az agrárkörnyezetről; hogy a mezőgazdaság a kultúra hordozója több évszázadon keresztül. Ezeket hívjuk a mezőgazdaság társadalomtól átvett funkcióinak, a multifunkcionális mezőgazdaságnak.

Amikor ezeket megpróbáltuk érzékeltetni, sokan erre fogékonyak is voltak, és új szemüvegen keresztül nézték a mezőgazdaságot, akkor remélem, hogy érezhető, hogy mi az az aggódás, amikor esetleg egyes földkérdésekről, a mezőgazdaság hogyan továbbja kérdéséről beszélünk, amikor arról beszélünk, hogy jelenleg a Nemzeti Földalap az állami földterületeket úgy adja el, hogy gyakorlatilag ahhoz a helyben lakó gazdálkodó nem juthat hozzá. Mert azt a szemérmetlenséget találták ki, hogy egy közigazgatási határon belül lévő, állami tulajdonú területeket, amelyek egymással nem határosak, 5-10-20-30 hektáros, önálló helyrajzi számú területek, összevonják egyetlenegy értékesítési egységbe, így halmozva egy kikiáltási szám alá 100-150, de láttunk 250 hektáros értékesítési mennyiséget, olykor 4-8-10-20 önálló helyrajzi számú területeket, és ezt felkínálják megvételre 30-120 millió forintos összegig.

No, ilyenkor azt gondoljuk, hogy ez súlyosan ellentmond a mezőgazdaság azon, társadalomtól átvett funkciójának, amikor a vidék eltartóképességéről is úgy mellesleg gondoskodik a mezőgazdaság. Hogyan fogunk a vidék eltartóképességéről gondoskodni a mezőgazdaságon keresztül, amikor most fosztjuk meg a helyben lakó gazdálkodókat attól a lehetőségtől, hogy állami földterületet vásároljanak, mert kiszorítják őket a 30-50-120 millió forinttal érkező vásárlók? Erre egyébként egyetlenegy érdemi választ nem tudott adni mind a mai napig a miniszterelnök úr, mert neki is írtam. Gráf József miniszter úr megpróbálkozott egy válasszal, nem jó választ adott, érdemi választ nem adott ebben a kérdésben. És nem tudott válaszolni érdemileg - de ő csak végrehajtója - a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet vezetője sem, hiszen ővele bizottsági meghallgatáson tudtunk erről a kérdésről beszélni.

Talán ugyanilyen kényes kérdés az élelmiszer-biztonság kérdése. Több év óta mondja a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, hogy egyetlenegy felügyeleti szerv alá, véleményünk szerint a földművelésügyi miniszter felügyelete alá kellene helyezni az összes élelmiszer-biztonságról gondoskodó szervezetet. Most elindult valami hosszú küszködés után, de azt hiszem, hogy nem amiatt, hogy az ellenzék ezt mondta, hanem mert bekövetkeztek az élelmiszerbotrányok, és a kívülállók, a lakosság is olyan nyomással jött, és utána a szakértők is, hogy gyerekek, itt valami baj van. Az hogy lehet, hogy Gráf József már miniszter volt, amikor kezdeményezte és engedélyezte, hogy négy minisztérium felügyelete alá öt élelmiszer-biztonsági szervezet tartozzon? Ebből, ugye, mindenki kitalálta, hogy ezt egységes rendben kezelni nem lehet.

Miért kiabáltunk mi az ellen, hogy ne tartozzon négy minisztérium alá öt szervezetéhez az élelmiszer-biztonság? Azért, mert pontosan láttuk, hogy a régi uniós tagországok az élelmiszer-biztonsági szervezetein keresztül szorítják ki az országukból a másik országból érkező élelmiszert. Erre mi nem tudtunk fölkészülni 2004-ben. Mi lett a következménye? Legyengült élelmiszer-biztonsági hálózat, és ömlik be az élelmiszernek álcázott szemét. Ennek aztán persze lett egy végeredménye, ez a 2006. december előtti élelmiszerbotrányok sorozata, amit mi akkor is mondtunk, ez csak a jéghegy csúcsa, és nagyon sokat kell azért dolgozni, hogy helyreálljon a rend, és legyünk szívesek kézbe venni ezt a kérdést.

Nem magamról beszélek, hiszen a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében adtam be azt az élelmiszer-biztonsági kérdésről szóló határozati javaslatot, amelyet több heti huzavona után a parlament egyszer - hogy véletlenszerűen-e vagy nem, azt nem tudom, de - napirendre vett tárgyalni, és az általános vitában kimerültek az ellenérvek a kormányzati oldal részéről, nem tudták megcáfolni a benyújtott határozati javaslat alaptéziseit. Mi az alaptézis? Hogy egy minisztériumhoz tartozzon, hogy egyetlenegy szervezet legyen, hogy önálló költségvetése legyen, és elkülönüljön a jelenlegi szakigazgatási hálózattól. Ennyi volt az alaptézis ebben. Ekkor tudjuk biztosítani, hogy megfelel az uniós követelményeknek, és megfelel a magyar gazdálkodói környezetnek, hogy megállítja a határon az élelmiszernek álcázott szemetet.

A tegnapi nap, azt hiszem, megint csak fényes példa volt arra, hogy hogyan trükközik most a Szocialista Párt azzal, hogy Gráf József miniszteren keresztül kinevezik a helyi vazallusokat helyi vidékfejlesztési iroda címszó alatt évi 6 millió forintos költségvetéssel, tiszta szocialista, volt vagy bukott képviselőkkel. Amikor ezeket a jelenségeket látjuk, akkor persze egy picit kétkedve fogadjuk azt a gesztust, ami gesztusértékű volt Gráf József miniszter úr részéről a bizottsági ülésen, hogy üljünk le, és beszéljük meg a közösen bennünket érintő problémát a földkérdésről és a mezőgazdaságról, a hogyan továbbról; hogy mit csinálunk, amikor megnyílik a szabadpiac 2011 után, esetleg, ha kapunk még három év moratóriumot, de szakértők szerint erre kicsi az esély; hogy a társas vállalkozók földszerzési képességével mit tegyünk; hogy mit tegyünk egyáltalán a birtokméretrendszerrel, hogy milyen vidékfejlesztési elképzelésünk, stratégiánk van, és ebben milyen szerepet szánunk a mezőgazdaságnak, és kik legyenek a szereplői ennek a mezőgazdaságnak.

(14.30)

Ezeket a kérdéseket szeretnénk, hogyha ősz elején, augusztus végén megbeszélnénk, és remélem, hogy akkor be tudjuk illeszteni a jelenlegi három, a mezőgazdaságot érintő törvénytervezetet is a programjaink közzé.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Font Sándor képviselő úr. Két percben megadom a szót Czerván György képviselő úrnak, Fidesz.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kis Zoltán Képviselőtársam és Államtitkár Úr! Természetesen mi tudjuk azt, hogy ez a két előterjesztés nem alkalmas arra, amiket mi feszegetünk, hogy a nagy birtokpolitikai kérdéseket megbeszéljük, de nekünk pontosan ez a bajunk, hogy miért nem. Miért nem úgy csináljuk, miért nincs úgy előterjesztve, hogy ezekről is lehessen beszélni, pontosan a közelgő 2011-es határidő miatt, és pontosan azért, hogy megtaláljuk ezt a bizonyos sokat emlegetett közös nevezőt.

Így egy kicsit megalázó a dolog, hogy itt technikai meg pénzbehajtási dolgok vannak, időben így előterjesztve, hogy most elkezdjük, aztán majd valamikor ősszel befejezzük majd. Pont ezt akarjuk elkerülni, és ezért volt az a kérésünk, hogy akkor a kormányzat legyen szíves, tanúsítson önmérsékletet, olyan önmérsékletet, amire Ángyán képviselőtársam is utalt a GMO kapcsán.

Emlékezzen vissza, aki a bizottság munkájában részt vett akkor, amikor előjött a GMO-előterjesztés, akkor az egész bizottság egységesen azt mondta, hogy lesöpri, nem érdekli. A kormány képviselője azonban meggyőzött bennünket arról, hogy ha lesöpörjük, és az Unió mégis ránk engedi ezeket a bizonyos génmanipulált szervezeteket, akkor nem lesz szabályozásunk. Ezt tudomásul vettük, elfogadtuk, és úgy döntöttünk, hogy közösen létrehozunk egy szigorú, Európában talán a legszigorúbb szabályozást.

Akkor most mi kérünk a kormánytól önmérsékletet, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy 2011-ig - én a plusz három évben nem is merek gondolkodni -, mi lesz ezzel az országgal, mi lesz a magyar termőfölddel. Itt most erről szól a történet, és ezért kérjük a tisztelt államtitkár úr, illetve a kormányzat és a kormánypárti képviselők belátását is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Czerván képviselő úr. Megadom a szót két percben Járvás István képviselő úrnak, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Én azt hiszem, hogy bizonyos tekintetben a termőföld védelméről szóló törvény és a földtörvény is egy irányba mutat.

A termőföld védelméről szóló törvénynél én értem azt, hogy földvédelmi járulékot kell fizetnie annak, aki termőföldet akar kivonni építkezés vagy egyéb célból. De azért az nehezen fogadható el, hogy aki kint akar gazdálkodni, annak a gazdálkodás telephelyéhez szükséges majorság, a majorsági épületek és az ahhoz szükséges udvar esetében is földvédelmi járulékot kell fizetni, hiszen így is egy egyedülálló, speciális mezőgazdaság van Magyarországon, olyan mezőgazdaság, ahol egyébként a gazdálkodók nem laknak kint a külterületen. Tehát az a gazdálkodási forma, ami Magyarországra és talán még néhány volt szocialista ország területére jellemző, nincs sehol a világon. Ez egy dolog felé vezet, hogy a mezőgazdaságból gyakorlatilag kihátrál az itt élő magyar lakosság, hiszen el fogja veszíteni, tehát kint kell lakni.

Arra hivatkoznak, hogy más célra is építkeznek. Én úgy hiszem, hogy ebben a termőföld védelméről szóló törvényben az a folyamat folytatódik, hogy a kádári időszakban a hatvanas években a tanyákról be kellett jönni; és ha már bent vannak, hogy nehogy kiköltözzenek, ezért azt meg kell akadályozni, és ez a törvény azt mindenféleképpen segíti. Én nem hiszem, hogy ez jó dolog.

Ugyanez vonatkozik egyébként a földtörvényre is, és arra a tényre is, hogy Magyarországon az osztatlan közös tulajdonú földeket nem tudjuk megszüntetni, nem tudjuk kimérni. Úgy van ez, kérem szépen, hogy ha már egyszer elvették egyébként a tulajdonosoktól, azért valamit csak kell tenni, nehogy visszakapják. Ennek a folyamatnak vagyunk a részesei mindenféleképpen, és ez bizony a politika cinizmusa.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Járvás István képviselő úr. A képernyőn két kétperces jelentkezés van: Ángyán József és Bagi Béla képviselő urak. Megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, Fidesz.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet egy picit hasonlít ahhoz, hogy folytassam azt a gondolatot, amit Czerván György barátunk mondott el, mint amikor az agrártámogatási törvényről tárgyaltunk itt: technikai kérdések jöttek a parlament elé, és mi próbáltuk idehívni a kormányt, hozza ide a stratégiai kérdéseket, terjessze be például az Új Magyarország vidékfejlesztési programot. A vezérszónoki hozzászólásban is elhangzott ez a kérdés, és nem érkezett semmiféle reakció erre. A stratégiai kérdések tartoznának a parlamentre, nem a technikai részleteket kellene itt nekünk tisztáznunk.

Tehát egy picit azt a gondolatot szeretném továbbvinni, amit Czerván György is mondott: éppen az a bajunk, kedves Kis Zoltán képviselőtársam, hogy ilyen típusú kérdésekkel foglalkozik a parlament, miközben alapkérdéseket nem tárgyaltunk végig (Dr. Kis Zoltán: Ezt mondom!); miközben a vidékfejlesztési terv azért áll (Gőgös Zoltán: Nem áll, képviselő úr! Brüsszelben...), mert nem tárgyaltuk végig ezeket a kérdéseket. Ne azzal töltsük az időt, ami technikai kérdés, mert az nem a parlament ügye!

A parlamentnek az a dolga, hogy alapkérdéseket tisztázzon, hogy konszenzusra jussunk, egy nemzeti stratégiát dolgozzunk ki arra, hogy mit is tervezünk a magyar agráriummal és a vidékkel. Ebben az összefüggésben furcsálljuk ezt a tárgyalási módot és az előterjesztést, három olyan agrárkérdés, részletkérdés idehozatalát, miközben súlyos kérdések kívül vannak a Házon, és nem tudjuk elérni - nem is értem, hogy miért nem tudjuk elérni -, hogy a kormány terjessze ide azokat a terveit, amik erre vonatkoznak. (Gőgös Zoltán: Nem támogatjátok, azért! Akkor minek?) De ha nem tárgyalunk, államtitkár úr, akkor hogyan fogjuk kialakítani azt a konszenzust, amire szükségünk van? (Gőgös Zoltán: A szakma eldöntötte azt már!)

Nem tudunk hozzájutni az európai forrásokhoz. Amire az államtitkár úr azt mondja, hogy a szakma eldöntötte - igen, a szakma egy csoportja eldöntötte, kedves államtitkár úr, amelyet ön képvisel. De a miniszter úr azt mondta, hogy négy csoport létezik ám! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Valamiféle konszenzusra és megegyezésre kellene jutni ezek között a csoportok között, államtitkár úr. Ha erre képtelenek, akkor nagyon nagy bajban lesz a magyar agrárium és a vidék. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Ángyán képviselő úr. Két percre megadom a szót Bagi Béla képviselő úrnak, Fidesz.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon örülök, hogy Herbály Imre úr éppen belépett a terembe, mert én azt hiszem, nem összegezve, de szeretném leszögezni, hogy az ellenzék egyetért azzal, és már régóta egyetért azzal, hogy ezt a hatályban lévő földtörvényt meg kell változtatni, mert ez így már senkinek sem jó.

De amiért igazából szót kértem, a konszenzus kérdése, mert bennem most már felvetődik a kérdés, hogy a tisztelt kormányoldal valóban konszenzusra akar-e jutni; amikor a konszenzusteremtésre ilyen pitiáner ügyeket kínál föl, nem kimondva, de hogy abban teremtsünk konszenzust, hogy mennyi legyen a bírság, meg esetleg egyből ki lehet-e vetni, vagy fel kell szólítani őket, vagy ilyen kérdésekben.

Bennünket sokkal komolyabb stratégiai kérdések érdekelnek. Mi ebben szeretnénk konszenzusra jutni. Én kérdezem a kormányoldalt, hogy hajlandó-e érdemi kérdésekről is beszélni velünk és ezekben konszenzusra jutni. Mert ha nem, akkor különben raboljuk egymás idejét.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bagi Béla képviselő úr. Két percben megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az a fél mondat, amit az államtitkár úr volt szíves mondani, nem ad okot túl nagy örömre vagy bizakodásra.

Kedves Államtitkár Úr! Ha ön valóban úgy gondolja, hogy az úgynevezett szakma eldöntötte, akkor jó lenne, ha definiálná, hogy ki is az a szakma, ki is az a magyar agrárium és vidék, kik a szereplői. (Gőgös Zoltán: Majd fogom!)

Egyetért-e azzal, amit Gráf József miniszter úr volt szíves mondani, hogy itt az őstermelőktől a családi gazdálkodókon át a társas vállalkozókig terjed a teljes spektrum? Ha így van, akkor ön is tudja pontosan, hogy ebből egy csoport, amit önök képviselnek, persze egyetért azzal, hogy mielőbb ki kellene osztani a pénzeket, meg a földeket is - erről szól a történet. Ezt meg is mondták világosan a miniszterelnök úrnak, amikor náluk volt, hogy bizony azonnal fel kell szabadítani a földvásárlást a tőkés társaságok számára. Sőt, verik az önök lábát láthatóan, az Új Magyarország vidékfejlesztési tervvel kapcsolatban, hogy tessék kiírni a beruházási támogatásokat, mert már beruházni akarnának.

Ha ezekre a tőkés csoportokra volt szíves gondolni, államtitkár úr, akkor lehet, hogy önnek igaza van, hogy már konszenzus van ebben a társaságban, de államtitkár úr, súlyos feszültségek alakulnak ki a magyar társadalomban. Kérem, hogy ezt komolyan gondolják meg, ha valóban azt gondolják, hogy az érintettek egy csoportja a többiek rovására, azokon átgázolva képes keresztülvinni az akaratát Magyarországon.

(14.40)

Államtitkár Úr! Sokszereplős mezőgazdaságról van szó. Államtitkár Úr! Kicsik, közepesek és nagyok vannak ezen a terepen. Államtitkár Úr! Itt van még hozzá a földalap és az intézményrendszer, amellyel ezt a szerkezetet meg tudnánk erősíteni. Gondolják meg: akarnak-e konszenzust teremteni? Valóban Bagi Béla képviselőtársam felvetése jogos: akarnak-e önök egyáltalán konszenzust teremteni az agrárium, a föld, a birtokpolitika és a magyar vidék ügyében? Mondják meg nyíltan az embereknek!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból. - Kontur Pál: Ezt kell először megoldani!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Ángyán képviselő úr. Kettő percben megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a gondolatot folytatva talán: szeretnénk elhinni, hogy a kormányoldal készen áll egy közös megegyezésre. Erről többször verbálisan nyilatkozik, és közben azt látjuk, hogy a gyakorlatban teljesen az önös érdekű saját útját járja.

Én itt említést tettem már az előbb például a termőföld-értékesítési gyakorlatról, amikor is csak multi befektetők fognak majd hozzájutni a magyar állami tulajdonú termőföldhöz (Demendi László: Ez nem igaz! Hagyd már abba!), mert ugye, százmillióval nem rohangál senki sem a zsebében egyelőre, szabad pénzeszközzel. De ugyanilyen kétségeink vannak, amikor a miniszter urat megkérdeztük a bizottsági meghallgatáson, hogy hogyan áll a farmalapú támogatásra való felkészülés, és van-e koncepció arról, hogy hogyan próbáljuk deklarálni a magyar érdekeltségeket ebben.

A miniszter úr azt mondta, hogy még nincs olyan állapotban ez a terv, hogy erről be tudna számolni. Mi történik rá egy hétre, a tegnapi napon? A Népszabadság az első oldalon arról számolt be, hogy megvan a teljes elképzelés, megszületett. Úgy tűnik, hogy ebben a koncepcióban gyakorlatilag az őstermelők, a családi gazdálkodók nem kaptak szerepet, kihúzzák őket, nem léteznek a koncepció elfogadása után, mert ők ebben a formában nem juthatnak hozzá a majdani típusú támogatási rendszerhez, a farmalapú támogatási rendszerhez. Közismert az a nagy vita közöttünk, hogy egy tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszert kell építeni, amit önök gőzerővel tesznek most, vagy pedig a sokszereplős, családi alapon szerveződő, középbirtokméreten gazdálkodók sokaságát, akik előállítják a hazai fogyasztók számára az élelmiszerek döntő többségét. Mondjuk, mi meg ezt szeretnénk építeni.

Ebben láthatólag most elkészül egy olyan koncepció, ha a Népszabadság híre igaz, rendszerint igaz szokott lenni, amelyben ennek a csoportnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a családi gazdálkodói csoportnak, az őstermelői csoportnak szerepet többé nem adnak, és önök ki szeretnék vonni őket a forgalomból. Ez egy kissé elbizonytalanít ilyenkor bennünket, államtitkár úr, hogy önök akarnak-e velünk ténylegesen beszélni a valóságról.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Font Sándor képviselő úr. Kettő percben megadom a szót Gőgös Zoltán államtitkár úrnak.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a vita egész normális mederben zajlott, míg nem érkeztek azok a képviselőtársaink, akiknek az az érdeke, hogy balhé legyen. Erre nem tudok mást mondani.

Ugyanis két abszolút szakmai törvényről vitatkozunk. Igenis alaposan végiggondoltuk, amikor ezt a kérdést kivettük a földtörvény hatálya alól, mert vannak benne olyan ügyek, amelyeket meg kell oldanunk: talajvédelem, földvédelem. Ehhez semmi köze annak, hogy ki a föld tulajdonosa. Erről szól ez a két törvény. Ugyanis, képviselőtársaim, ahogy most hallom, el sem olvasták - ez az egyik. A másik: olyan dolgot akarnak belekeverni, aminek ehhez az egészhez semmi köze. Mi köze van a földértékesítésnek ehhez? Szó nincs ebben a dologban erről.

Egyébként amit a képviselő úr mond, az meg totál hazugság, ugyanis hát persze, több birtoktestet hirdetünk meg azoknak, akiknek a bérleményei szanaszéjjel vannak, és mondjuk, ezer tehén után próbálnának takarmánybázist csinálni. Ha ezek az emberek vagy ezek a cégek ellenségei a jelenlegi ellenzéknek, akkor ezt ki kell mondani. Én már többször mondtam, hogy ezt tisztába kell tenni, uraim, hogy a társas vállalkozások miért ellenségei a mostani ellenzéknek. Egyébként köztük is vannak olyanok, akiknek társas vállalkozásuk van. Most miért? Képviselő úr, amikor azt mondja, hogy tőkés nagybirtokosoknak adjuk oda a földet, akkor erre céloz, azokra, akik egyébként teljesen normálisan működnek, ugyanúgy embereket foglalkoztatnak, eltartanak falvakat, hivatalosan adóznak, és akkor a képviselő úr meg azt mondja, hogy ezek tőkés nagybefektetők, akiknek az az érdekük, hogy majd a szerencsétlen magyar termelők alól elvigyék a földet.

Azért mondtam azt, hogy végiggondoltuk mi alaposan ezt a vitaszakaszt. Szerintem a házbizottságban való megegyezés az ellenzékre is valamilyen módon csak kellene hogy érvényes legyen. Miért vonjunk vissza valamit, amely tekintetében volt a házbizottságban egy megegyezés, hogy nyáron lehet gondolkodni a módosító javaslatokon? Mi értelme lenne az általános vita folytatásának, ha nem a tárgyról beszélünk? A részletes vita legalább arra jó lesz, hogy akkor talán majd azokról a módosító javaslatokról beszélünk, amelyek ezt a törvényt ilyen értelemben érintik. Szerintem ennek a mentén sosem lesz konszenzus, ha emberek folyamatosan ugyanazokat az ügyeket hozzák elő, mint a papagájkommandó, emlegetik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Nem voltak itt a vitában, képviselő úr, sem ön, sem ön, hát akkor most miről beszélgetnek itt folyamatosan? Folytathatjuk, én nagyon ráérek, semmi baj, sőt bele is tudok menni ilyen ziccerekbe, csak szerintem nem erről szól ez a két törvényjavaslat.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A képernyőn három, kétperces hozzászólásra jelentkező képviselő neve szerepel: Ékes József, Jakab István és Ángyán József. (Gőgös Zoltán Font Sándorral konzultál.) Ékes képviselő úr, öné a szó.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvárom, amíg az államtitkár úr is megnyugszik. Ha az ember a képeket összerakja, az elmúlt hét éjszakai vitái alapján - akik részt vettek az állami tulajdon értékesítésével kapcsolatos vitákban, tudják - aggályok merülnek és merülhetnek fel, államtitkár úr. Ezt ön is nagyon jól tudja - nem véletlenül kerültek ezek a viták éjszakára. (Gőgös Zoltán: Most nem éjszaka van! Lehet, hogy jobb lett volna most is éjszaka!) Nyilván azért, hogy az állampolgároknak lehetőleg fogalmuk se legyen arról, hogy milyen állami vagyon értékesítésére fog sor kerülni.

Most nagyon őszintén megmondom: ha azokban a problémákban, amelyeket Kis Zoltán saját maga is felvetett - pedig kormányzati oldalhoz tartozó frakció tagja Kis Zoltán -, ha ezekben az alapkérdésekben nem tudunk megegyezni, és az alapkérdéseket nem tesszük hozzá az nemzeti fejlesztési tervhez, a vidékfejlesztési tervhez, tulajdonképpen amit most a talajvédelemről beszélünk és a kft.-k esetleges földterülethez való jutásáról... (Gőgös Zoltán: Azt se tudja, mik az alapkérdések! Összevissza beszél!) De államtitkár úr, a parlamentben egyszer már azt is meg kellene hallani és meghallgatni (Gőgös Zoltán: A törvényben ez van!), amit az ellenzék hosszú idő óta, most már évek óta mond, és abban lehetőleg legalább a konszenzus széli állapothoz jussunk el, nem tovább.

Mindig kiragadunk egy-egy törvényhelyet, és megpróbálunk abban valamilyen egyezségre jutni úgy, hogy önök megszavazzák, de az egészet kellene már egyszer tényleg áttekinteni és abban rendet rakni. Utána jöhetne a részletekbe nyúló törvények parlament elé terjesztése, amikor az alapkérdésekben meg lehet állapodni. Tartok tőle, és félek attól, hogy ez sem fog igazodni a végrehajtás területén ahhoz az egészhez, amelyről idáig megpróbáltunk beszélni. A legnagyobb probléma ott van, hogy kiragadunk egy-egy részt, abból megpróbálunk törvényt alkotni, ami majd a végrehajtás területén az egész sántítani fog. Ez a legnagyobb probléma egyébként.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Ékes képviselő úr. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselője, Jakab István képviselő úr következik.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogom kihasználni a két percet. Kedves Államtitkár Úr! Nyugodt szívvel mondom, őszintén, valamennyiünk érdeke, hogy meg kell egyezni. Még egyszer aláhúzom: a saját frakciónkban is korlátoztuk a képviselőtársainkat, hogy a földtörvényt addig ne nyissuk meg, addig ne menjünk bele, amíg érdemi és mindenki által elfogadható koncepció mentén a kontúrokat nem tudjuk meghatározni. Tehát ha mi magunkat korlátoztuk, akkor talán joggal kérjük azt, hogy több időt adva magunknak, alapjaiban végiggondolva valóban jussunk el a megoldáshoz vagy a megoldás közelébe.

Én egyetlen dolgot szeretnék csupán: itt szó volt arról, hogy ez nem arról szól, miért nem a szűk szakmai ügyről beszélünk. Kedves államtitkár úr, az a meggyőződésem, hogy egy vita során vannak bizonyos kényszerítő körülmények. Mi is kényszerítjük magunkat arra, hogy igen, történelmi kötelességünk, hogy megállapodjunk. Akkor úgy gondolom, valóban tegyünk mindent fel egy lapra, mondjuk azt, hogy 17 évig nem sikerült, mérlegeljük az összes körülményt, és akkor dolgozzunk, ha kell, egész nyáron, hozzuk be a Ház elé minden részletét átgondolva, mert indulatból, erőből, valamennyi magyar állampolgár érdekében biztos, hogy nem tudunk egy ilyen akut problémát kezelni.

Nagyon körültekintően kell eljárnunk és nagyon sok önuralomra lesz szükségünk. Ezt nyugodt szívvel meg kellett hogy mondjam, és ez az őszinte igazság - így gondolom. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

(14.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Jakab képviselő úr. Kettő percben Ángyán József képviselő úré a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Amennyire én visszaemlékszem, soha nem vontam kétségbe az ön fölkészültségét. Tisztelettel arra kérem, hogy feltételezze rólunk, hogy elolvastuk a törvényt, és feltételezze rólunk, hogy valamelyest hozzá tudunk szólni ezekhez a kérdésekhez. Ez egy kiindulási alap. Nézze, másképp egy közösségben nem fogunk tudni konszenzusra jutni.

A másik megjegyzése, ami a bajkeverő képviselőkre vonatkozik, és úgy látszik, hogy én is ebbe a kategóriába tartoznék valamilyen módon: ha az ország nyilvánossága előtt azokat a kérdéseket az ember nyíltan fölveti, ami az embereket foglalkoztatja, és ami súlyosan érinti ezeket a közösségeket, nos, ha valaki fölveti ezt, és ezt bajkeverésnek nevezi, akkor én örömmel vállalom, hogy én ilyen értelemben bajkeverő képviselő vagyok. Mondjuk így: próbaidős képviselő ebben a parlamentben, aki nem tudja, hogy a politikai terepen hogy mennek a dolgok. Államtitkár úr bizonyosan jobban belehelyezkedett már ebbe a közegbe. (Gőgös Zoltán: Nem biztos.)

Ami a papagájokat illeti, a papagájkommandót, hogy még egy ilyen jelzőt idehozzunk, kedves államtitkár úr, valószínűleg érdemes lenne ezen elgondolkodni, hogy ha föltételezem, hogy ezek értelmes emberek, ugyan miért vetik föl mindig újra azokat a problémákat. Nem lehetne az, államtitkár úr, hogy ezek a problémák nem oldódnak meg? Időről időre itt vannak előttünk. És miközben - bocsánatot kérek - piszlicsáré ügyekkel foglalkozik sokszor a parlament, és ezzel tölti az idejét, azonközben ezeket az ügyeket, amiket papagáj módra mindig idehozunk, mert súlyos helyzetbe juttatja a vidéket, ha nem oldjuk meg, ha ezt ön papagájkommandónak minősíti (Gőgös Zoltán bólint.), akkor én őszintén, örömmel vállalom, hogy a papagájkommandó szerepét vagyunk kénytelenek ebben a helyzetben eljátszani.

Jelezni szeretném, államtitkár úr, hogy azok a dolgok, amiket fölvetettünk - például az Új Magyarország vidékfejlesztési programmal kapcsolatban -, kísértetiesen visszaköszönnek abban a kritikai elemzésben, amit az Európai Közösségtől önök kaptak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elkerülhettük volna az európai blamázst, ha komolyan veszik azokat a megjegyzéseket, amiket mi ezzel kapcsolatban papagájkommandóként ugyan, de itt a parlamentben önöknek többször elmondtunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Ángyán képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt részéről Herbály Imre képviselő úr kétpercese következik.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, a teremben ülők tudják, elismerik, hogy konszenzuskereső ember vagyok. De szeretném jelezni, hogy most a termőföldről és a termőföld védelméről szóló törvény van előttünk, és ennek az általános vitája folyik. Elismerve azt, hogy vannak bizonyos deficitek, amik húzódnak és erednek 1990-től - és ezt ismerjük el, többször el is ismertük már -, szánjunk erre időt, hogy megbeszéljük ezeket a dolgokat, akár a nyáron. De ha lehet, ne most beszéljünk el egymás füle mellett, mert ennek nem sok értelme van. Ismerjük Ángyán professzor úr felvetéseit, ismerjük Ékes képviselőtársam felvetéseit, ismerjük.

A nyár arra lesz jó számunkra, hogy ezeket a kérdéseket próbáljuk úgy megbeszélni, hogy amit lehet, ültessünk bele ebbe a törvénybe. Éppen ezért halasztottuk el a házbizottságban - úgy tudom, egyhangú szavazással - az általános vita lezárását és a módosító indítványok beadásának lehetőségét, ha meg tudunk egyezni. Bár jelzem, ha olyan feltételeket szabnak az egyezséghez, hogy a NFA-t, a Nemzeti Földalapot vegyük ki a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-ből, akkor nem tudunk tárgyalni, mert tegnap gyakorlatilag egy olyan, konszenzushoz közeli - legalábbis számunkra elfogadható, konszenzushoz közeli - módosító indítványunkat fogadta be a kormány és szavaztuk meg, ami az egyezség tárgya.

Megegyezni csak úgy lehet, ha a felek engednek egymásnak. Kérem önöket, hogy ezt vegyék figyelembe. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Herbály Imre képviselő úr. Kettő kétperces jelentkezés látható a képernyőn. Megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, Fidesz.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Megfogadva az ön tanácsát, térjünk vissza a szakmai dolgokhoz! A termőföld védelméről szóló törvénynél a 10. és a 11. § foglalkozik azzal, hogy mi minősül a termőföld más célú hasznosításának. Nem akarom ezt itt fölolvasni, ön is nagyon jól tudja. Inkább egy kérdést szeretnék megfogalmazni, és majd a végén valamikor - zárszóban vagy nem tudom, mikor - jó lenne, ha válaszolna rá.

Ha a magyar mezőgazdaságnak abból a helyzetéből indulunk ki, hogy külterületen egyébként élet gyakorlatilag nincs, ebből sok bajunk van. Például a külterületen, aki kint van, nemcsak gazdálkodik, hanem őrzi is a területet. (Gőgös Zoltán: Ez már elhangzott!) Egy szempár, vagy ha egy család, akkor négy vagy öt szempár van, amely őrzi a területet. Ma ezt megpróbáljuk különböző őrökkel megoldani, de a külterületen való élés, lakás életvitelszerű ott-tartózkodás sok mindent megoldana. Ha megtiltjuk és más célú hasznosításnak minősül, ha kint építkezik valaki, az megnehezíti ezt a folyamatot.

De volna olyan lehetőség is, mert még mindig vannak - ez megyénként és térségenként más és más -, ahol vannak egyébként művelésből kivont területek, sok - tanyahelyek, volt tanyahelyek -, de lehet, hogy azt más helyre kellene átvinni, mondjuk, az ő gazdálkodását jobban segítő infrastruktúrával ellátott területekre. Ezt is jó volna megoldani. Azt szeretném megtudni, hogy egyáltalán szeretnénk-e megoldani vagy kezelni ezt a fajta problémát, mert ha egyébként nem akarja a politika, akkor majdnem fölösleges azzal, hogy eggyel, kettővel vagy hárommal több módosító indítvány legyen bent, az nem segít semmit. Azon már nem tudunk változtatni, hogy hol legyen vízvezeték, műút meg elektromos ellátottság és ilyen dolgok. Akkor talán a területet lehetne odavinni, ha van. Ez bizonyos térségekben megoldás, de bizonyos térségekben ez sem megoldás. Van-e erre valami szándéka a szaktárcának?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Járvás István képviselő úr. Két percre megadom a szó Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg ebben a kérdéskörben utoljára szólnék. Visszatérve arra, amit Herbály Imre képviselőtársam is mondott, maga a törvény a talajvédelemről, a termőföldvédelemről kell hogy rendelkezzen. De ha nincs egy átfogó, hosszú távú program, egyeztetett stratégia, akkor mihez igazítom magát a védelmi rendszert?

A parlamentben rengetegszer elhangzott a védsávok kialakítása, az erdők, a Nemzeti Földalap kérdése, a vagyongazdálkodás kérdése, amiről tegnap a módosítókról is döntöttünk. Félek attól, hogy esetleg a nagy, átfogó stratégiákban vagy a vidékfejlesztési kérdésekben vagy a földtulajdonlás kérdésében nincs megfelelő konszenzus, megállapodás, tartok tőle, hogy a Kabhegy környéke is úgy fog erdőstül mindenestül magánkézbe kerülni, olyan személyek fogják birtokolni, akiknek életükben nem volt köze adott esetben az erdőgazdálkodáshoz vagy a termőföldterülethez. Tartok tőle tehát, hogy ebbe az irányba fog elmenni.

Azért is kértem és javasoltam, és örülök annak, hogy Herbály Imre képviselőtársam is azt mondta, hogy jó, valóban erről szól ez a törvény, de próbálják meg közösen áttekinteni a dolgokat, és tényleg rendezni a hazai termőföldterület-viszonyokat, adott esetben a honvédségi területek kérdését is, mert köröznek olyan listák, hogy kik hogyan fogják megkapni a honvédségi területeket. Itt nemcsak erdőterületről, hanem termőföldről és legelőről, rétről is szó van tulajdonképpen. Nem szeretnénk belefutni abba, hogy foglalkozunk egy törvénnyel, és kaotikus állapotokat hozunk létre, mert a parlament vagy a kormányzó oldal képtelen úgy törvénybe foglalni, parlament elé hozni és megtárgyalni, hogy adott esetben abban tényleg egy átfogó nemzeti érdek tudjon megvalósulni.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Ékes képviselő úr. Két percre megadom a szót Bagi Béla képviselő úrnak, Fidesz.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Most már több mint három és fél órája vitatkozunk a napirenden lévő két törvény ürügyén (Gőgös Zoltán: Ez az!) egy generális agrárproblémáról, a termőföldről, az összes szatellitproblémájával együtt. Mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy ameddig ezeket az alapkérdéseket az összes mellékkörülményével együtt nem tudjuk rendezni, addig nem fog kibontakozni itt semmi, addig nyugodtan nevezhetjük a technikát toldozásnak-foldozásnak.

(15.00)

De most maradjunk abban, hogy ha ezt a két törvénytervezetet mi most ellátjuk módosító javaslatainkkal, kötve-fűzve átadjuk, mert annyi lesz, hogy a kitalálója sem ismer rá, mert annyi a probléma, amit nem tud rendezni, hogy talán még zavarosabb helyzetet idézünk elő, amit azért nem szeretnénk - akkor mi történik?

Most a kormánypárti képviselőtársaimtól meg a kormányoldaltól kérdezem azt, amit már az előbb megfogalmaztam, de most még egyszer, mert hátha majd kapok rá választ. Mikor szándékozik a kormány velünk érdemi kérdésekről - nem ilyen részlettechnikai kérdésekről - tárgyalni, és ezekben a kérdésekben is szándékozik-e konszenzusra jutni? Nemcsak büntetési meg ilyen szabályozási kérdésekben, mert bennünket ez érdekelne igazán, és megítélésünk szerint ez az ellenzéki feladatkörünk. A koncepció kialakításában is szeretnénk részt venni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Bagi Béla képviselő úr. Kettő percben megadom a szót Godó Lajos képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sajnálom, hogy a három és fél órával ezelőtt kezdődött vitában nem tudtam részt venni, más bizottsági kötelezettségemnek tettem eleget, ezért a mezőgazdasági bizottság jelen lévő tagjaitól is elnézést kérek. Gondolom, hogy az elmúlt három és fél órában nagyon sok hasznos javaslatot fogalmaztak meg képviselőtársaink. De ami alapvető célja volt az elmúlt tizenhárom évnek, az élethez való igazítása a törvényjavaslatnak, az, hogy a termőföldhasználat és a tulajdon elvált egymástól, és az élethez igazította az előterjesztő képviselője ezt a törvényjavaslatot, az 1994. évi LV. törvény azon szakaszait, amelyeket az államtitkár úr ismertetett, így a talajvédelemre, a talajhasználatra vonatkozó dolgokat új törvényben szabályozza. Véleményünk szerint fontos kérdés, hogy a használatra vonatkozó előírások egyértelműek legyenek, pontosak legyenek, és azt a gyakorlatban is tudja alkalmazni nemcsak a földhivatal, hanem a gazdálkodó ember is, és ne keveredjenek össze a fogalmak.

Néhány percet hallottam, és itt bizony azt tapasztaltam a képviselőtársaimtól, hogy összekevernek fogalmakat. Úgy gondolom, hogy amikor Herbály képviselő úr vezérszónoki hozzászólásában még 11 óra 35 perc körül szólt, már akkor felajánlotta azt a lehetőséget, hogy konzultáljunk, egyeztessünk bizonyos kérdésekben. Felajánlotta, hogy a nyáron erre visszatérhetünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és én úgy gondolom, hogy ennek a gondolatnak a szellemében kellene tovább együttműködni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Godó Lajos képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni kettő percben, tíz percben. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Gőgös Zoltán államtitkár urat... - nem kell megkérdeznem, látom, készülődik, és válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, Gőgös Zoltán államtitkár úr.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbáltam elég precízen jegyzetelgetni, írtam vagy tizenöt oldalt. Nyilván ezt nem fogom most mindet a reakcióban elmondani, mert akkor körülbelül még egy órát tartana ez a dolog, de először egy-két általános ügyre, utána pedig konkrétan erre a törvényjavaslatra - a vita elején egyébként nagyon sok felvetés volt - szeretnék reagálni.

Először is általánosságban annyit, hogy erről a tárgyalási menetrendről megegyezett a házbizottság, tehát ötpárti konszenzus jött létre, hogy ne terheljük túl az őszi ülésszakot, ami teljesen mindegy lett volna; ha ezt ősszel hozzuk ide, akkor még rövidebb idő lett volna ezeknek az ügyeknek a kivitatására. Azt gondolom, ez volt a lehető legkorrektebb megoldás a kormány részéről, hogy kezdjük meg ennek az általános vitáját, de miután az látszik, hogy itt nem a törvényről szól az általános vita, hanem mindenről, ami ebbe a törvénybe a selyemhernyók ügyeivel kapcsolatban, valamilyen módon minden belefér, ezért azt gondolom, hogy sokkal értelmesebb dolog, ha a részletes vitában ezzel a törvénnyel foglalkozunk, és a módosítók elkészítéséhez - akár még úgy is, hogy egyeztetünk folyamatosan, mert nyitottak vagyunk, hogy legyenek bizottsági módosítók vagy akár többpárti módosítók - a szakmai segítséget a minisztérium meg fogja adni, hiszen sok kérdés felmerült itt.

Mint például, hogy mi lesz a külterületeken lévő építkezésekkel; több képviselőtársam is felvetette, hogy kevés a 400 négyzetméter. Nyitottak vagyunk benne, én is azt gondolom, csak azt se szeretnénk, hogy termőföldet akár hétvégi ház vagy óriási nagybirtokok kialakítására használnának, és ezért még nem is fizetnének. Mert itt arról van szó, hogy meddig van az a határ, ameddig illetékmentesen lehet csinálni ezt a dolgot. Ez 400 négyzetméter, erre azt mondják képviselőtársaim, hogy egy normális tanya mérete, ha még állattartás ehhez kapcsolódik... - megegyezünk, hogy az mekkora. Biztos vagyok benne, hogy ezen nem fogunk összeveszni, hiszen a cél az, hogy lehetőleg ezeket a dolgokat, amennyire lehet, használjuk ki, főleg azt is figyelembe véve, hogy sajnos egyre több kistelepülésünk is tiltja most már szinte teljes mértékig az állattartást a települések belterületein, amit persze én nagyon elítélek, hiszen azt gondolom, a falusi léthez az mindig hozzátartozott, és mindig is kibírták faluhelyen. Aki ezt nem akarja kibírni, annak nyilván nem kell odaköltözni. Persze a másik ok meg az, hogy ha azt akarjuk, hogy minél többen költözzenek oda, akkor meg lehet, hogy ezeket a dolgokat is figyelembe kellene vennünk, tehát ennyit erről.

Azt gondolom, hogy konszenzusra nem a kormánnyal kell jutni. A kormánynak az a dolga, hogy van egy szakmai megállapodás, és akkor azt beterjeszti a parlamentnek. Én most kijelentem, hogy ha mondjuk, Jakab István meg Nagy Tamás aláírásával bejön egy földtörvénytervezet, holnap benyújtom a parlament elé. Csak a vélemények annyira messze vannak egymástól, hogy itt majd valamiben persze meg kellene egyezni, csak én úgy látom, hogy két érdek-képviseleti rendszer van. Az egyik kizárólag azt mondja, hogy csak farmalapon és csak kisbirtokokon; mondjuk, Font képviselő úr mindig elmondja, hogy 50 hektárokban gondolkodó birtokokkal lehet elképzelni a magyar mezőgazdaságot, mert Európában ez a jellemző - ez az egyik szélsőség. A másik szélsőség meg az, hogy lehetőleg mindenkit eresszünk be a földpiacra. Ugyan ők ezt nem mondják, mert mindig hozzáteszik, hogy az állattartás biztonsága érdekében. De ezen is lehet vitatkozni, hogy kell-e az állattartáshoz föld vagy nem, értelmesen el tudják-e költeni, mondjuk, azokat a környezetvédelmi beruházásokra szánt pénzeket, amelyekből most 130 milliárd támogatási igény érkezett azért, hogy ne zárják be azokat a telepeket, amelyek egyébként versenyképesen tudnak a dán, a holland meg a többi, cseh, lengyel, szlovák telepekkel szemben a piacon versenyezni - hogy mi legyen velük? Be is lehet őket zárni persze, de attól nem lesz több disznó Magyarországon, mert nem hinném, hogy az a magyar jövő, hogy minden ólban, ami most faluhelyen van, újra három-négy darab sertés lesz, ugyanis nem lesz rá ember, aki ezzel foglalkozik. Én pontosan tudom, hogy ez milyen keserves munka, egész gyerekkoromban ezt csináltam. Aki ezt nem csinálta, az nem tudja, csak beszél róla, de én pontosan tudom, hogy se az én gyerekemet, se általában a gyerekeinket ilyenekre nem nagyon lehetne rávenni, mert ott nincs húsvét, nincs szilveszter meg nincs karácsony.

Azt gondolom, hogy a magyar élelmiszer-ellátás biztonsága meg az exportalapok igenis megkövetelik, hogy hagyjuk békén a nagyüzemeket, akik ennek az árualapnak a 90 százalékát most is előállítják. De ez nem azt jelenti, hogy a többi szereplőt ki kell szorítani, szó nincs erről. Mi csak azt mondjuk, hogy beruházási típusú támogatáshoz kell egy alapstruktúra, amit meg kell csinálni meg produkálni kell, és aki félig önellátó a rendszerben, azt abban kell segítenünk, hogy megpróbáljon ebből megélni. De azért azt se lehet megcsinálni, hogy valaki egy bizonyos szabályrendszer miatt, mondjuk, adót tudjon elkerülni, mert egyébként mellette meg nagyvállalkozó, csak van olyan lehetősége is, hogy ő is őstermelőként meg a nagymama meg a nagypapa meg mindenki bejelentkezik, és akkor a nagyüzemi termelés mellett így kerülnek el adót. A legújabb trükk meg az, hogy saját maguknak adják bérbe a földet. Ezekre figyelnünk kell, mert ezek olyan jelenségek, amelyek egyértelműen adódolgok. De ilyenek a magyar szabályok, ebben semmi tilos nincsen, csak azért oda kell rá figyelnünk, én azt gondolom.

A másik. Én is azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat, így, ahogy van, egyértelműen szakmai javaslat. Ebben az, hogy most a humuszt hogyan kell védenünk, meg hogy milyenfajta bírságot alkalmazunk, ha valaki nem jelenti be...; egyébként ez is szóba került, hogy szigorítottunk. Nem. Miután kaptam vagy tizenöt interpellációt tavasszal azért, hogy a földhivatal úgy is büntet, hogy előtte nem értesít ki, ezért beraktuk a törvénybe, hogy egy hektár alatt eleve ne csináljon ilyet, mert abszolút nem releváns ügy, másrészt ne kelljen azonnal ügyészségen jelenteni, ha valakinél olyat tapasztal, hogy nincs bejelentve, hanem mondjuk - és ez most már gyakorlat -, egy figyelmeztetést azért küldjön már ki, mielőtt elküldi a büntetést. Ezeket próbáltuk ebbe a törvénybe berakni, az élet hozta ezeket a módosításokat.

Ha mi most egy generális földtörvény-módosításnak álltunk volna neki, akkor ezekből az abszolút szakmai ügyekből se lett volna semmi. Ebben nagyon sok olyan ügy van, amit már évekkel ezelőtt le kellett volna rendeznünk. Most persze lehet azt is vitatni, hogy a gyümölcsültetvény ügye idevaló-e vagy nem, de én azt gondolom, hogy legalább rendben lesz, ha egyszer ebbe a dologba betettük.

Nem éreztük olyannak a helyzetet, hogy egy generális földtörvény-módosításnak neki tudjunk menni. Ezt egyértelműen bizonyította az a szakmai konferencia, ami lezajlott, amit a kamarával közösen szerveztünk, pontosan azért, hogy mindenki engedje ki a gőzt. Hát, ki lett engedve rendesen, ezt meg kell mondjam, és sajnos pontosan ebben látom azt a problémát, hogy nem igazán érzem azt a felelősséget az ágazatban, hogy egy jottányit is bárki is engedjen.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

(15.10)

Képviselő Urak! Itt arról beszélünk, hogy ne ragadjunk ki elemeket, hogy próbáljunk konszenzusra törekedni. Egy politikai alapú népszavazás árnyékában?

Hát azért gondoljuk már ezt is végig! Van egy politikai alapú népszavazás a földtörvény egy eleméről. Hogy most ki legyen az elővásárló meg haszonbérlő? Az mennyire komplett ügy, képviselő urak? Gondoljuk már ezt végig! Adjuk be a földtörvényt komplex népszavazásra, az egészet, ne egy elemét! Persze, ez ugyanolyan, mint a futball, nyilván ehhez is mindenki ért, lehet belőle óriási nagy politikai balhét csinálni. Csak azt kérdezem, hogy a szakma helyett el tudja azt egy ország közvéleménye dönteni, hogy kinek kell lenni az elővásárlónak, az előhaszonbérlőnek. Nem. Ezt önök pontosan ugyanúgy tudják. Itt mondják, hogy ne ragadjunk ki elemeket, mellette meg népszavazási kezdeményezéssel élnek, és jövőre majd az istenadta nép nyilván el fogja dönteni, hogy most kit tekintsen elővásárlónak. Egyébként nagyjából teljesen mindegy lesz, mert az SPS ezeket a kérdéseket úgyis lerendezi addigra, legalábbis így gondolom, és ezt nem mi találtuk ki, hanem az Európai Unió, szerencsére a földhasználót helyezi előtérbe és nem a föld tulajdonosát. És neki teljesen mindegy, hogy egy rendszerben ki az előhaszonbérlő és ki az elővásárlási joggal rendelkező.

A bírságolási folyamatról tettem említést, azért tettük be, hogy ne legyen ebből vita.

Bagi Bélának nagyon sok felvetése volt, nagyon sok mindennel egyet is tudok érteni, de azért volt egy-két olyan felvetése, főleg az egyeztetésről... Képviselő úr, a törvényjavaslatok úgy születnek, hogy van egy közigazgatási egyeztetési szakasz. Az teljesen nyilvános szakasz, fel kell tennünk a honlapra a törvényt. Nagyon sok érdekképviselet jelezte, hogy ehhez itt és itt, ezeken a pontokon lehet csatlakozni, ráadásul ez a kérdés egyértelműen előjött azon a szakmai konferencián, hogy jó-e ez a megoldás, hogy mi most kivesszük ezt a rendszert, és az jött vissza, hogy igenis jó. A másik a parlamenti szakasz. A parlamenti képviselők módosító javaslatokkal tudják a kérdést tisztázni, rendezni. Adtunk rá két hónapot. Nagyon várom a bekötött, tömegével jelentkező módosítókat, nagyon kíváncsi leszek rá, mert ha ez kis terjedelmű jogszabály, akkor nyilván át kell írni az egészet. Ennek is állunk elébe, de nem gondolnám, hogy erről lenne szó.

Font képviselő úr említette az SPS ügyét, hogy mi volt erről a Népszabadságban. Azt gondolom, itt tisztázni kell valamit. Aki eddig bármilyen jogon kapott európai uniós támogatást, az ezután is fog kapni, csak ennek a viszonyítási alapjai mások lesznek. Nem hinném, hogy bárki is olyan rendszert akarna csinálni, mindegy, hogy mit írnak az újságok, hogy akármilyen kört is kiszorítsunk ebből a történetből. Nincs erről szó. Viszont egy biztos, hogy nem tudunk eltérni az uniós szabályoktól. Nekünk nincs történelmi bázisunk, mondjuk, a 2000. év, mert akkor még Magyarországon gyakorlatilag semmi nem alakult ki a nagy vitákon kívül az agráriumban, de lehet különböző regionális és egyéb alapú bázisokat készíteni, nyilvánvalóan megfelelő nemzeti tartalékokkal, hogy ha hibázunk, akkor lehessen is korrigálni. Azt hiszem, miután ennek jövő hétfőn kezdődik a társadalmi vitája egy FÖVÉT-ülésen, ahol szintén ott van az összes érdekképviselet, ezzel megindítjuk, nyár végéig nagyjából a magyar koncepciót lezárjuk, és akkor kivisszük a szakma közvetlen szereplői elé, úgy, ahogy a vidékfejlesztési programot.

Erre utaltam, amikor azt mondtam, hogy a szakma egyetértésével készülünk. Körülbelül 600 óra hanganyag van, ami a vidékfejlesztési program fórumain készült, senki nem vitatta azt, hogy Magyarországon először is fejleszteni kell a mezőgazdaságot. Sőt, azt mondták, hogy nem 47 százalékkal, hanem 55 százalékkal, és ezt mondták a kisebb gazdálkodók is. Csak jelzem, hogy a két meghirdetett programra, amiről azt mondja képviselő úr, hogy az Európai Unió majd biztosan elmeszel, meg nem lesz jó - egyébként ezt nem hinném, mert megegyeztünk benne, nem szoktak ilyet tenni, csak szeretném jelezni, még akkor sem, ha rendszeresen feljelentenek bennünket, azért ennél korrektebb társaságról van szó -, bejött 140 milliárd forint támogatási igény a trágyakezelésnél, amiben hála istennek, elég sok megújuló energiarész is van, és a tegnapi nappal zárult, bejött 46 milliárd forint gépfejlesztési igény.

Ebben nemcsak multinacionális nagybirtokok vannak, kérem, hanem bizony igen-igen sok családi gazdálkodó van, igen-igen sok kistermelő, igaz, hogy négy EUME fölöttinek kell lenni, de ez az élet rendje, ha valakinek legalább 20 hektárja nincs, nem biztos, hogy önálló eszközparkkal kell rendelkezni, mert sokkal többe fog neki kerülni az amortizáció, ha megveszi, mintha bérben megoldatja ezt a kérdést. Ez ennyire egyszerű szakmai ügy, és ebbe megint nem kellene belekeverni, hogy 2 hektárra is, mondjuk, 60 milliós erőgépet kellene hogy támogassunk, mert sokszor az emberek hajlamosak lennének ilyenre. Nem mondom azt, hogy erről volt szó, csak azt mondom, hogy hajlamosak rá, mert nagyon sokan jönnek azzal, hogy mit csináljak a 30 milliós kombájnnal, amit megvettem az 50 hektárra. Hát, megenni nem tudja, ez biztos; meg utána, nem is tudom, mit csinál vele.

Teljesen egyetértek azzal, hogy a földügyekkel egyébként is foglalkoznunk kell. Itt van rá a nyár, képviselő urak, próbáljunk meg megegyezni. Mondom még egyszer, nem velem kell megegyezni. A tárca azt fogja beterjeszteni, amiben szakmai konszenzus van. Csak lehet-e csinálni? Attól tartok, hogy nem. Márpedig valakinek ezt a kérdést el kell dönteni. Nyilvánvalóan majd nekünk kell eldönteni. De ha az egyik szélsőség javára döntök, akkor nyilván a másik fog az utcákon traktorokkal megjelenni, ha a másik szélső nézet javára döntök, akkor meg a másik. Most azt kell eldöntenünk, hogy melyik tud nagyobb perpatvart csinálni. Nekem erről lenne véleményem, de azt gondolom, nem biztos, hogy most itt ezzel kell foglalkozni. A kettő között majd mi fogunk valamit kitalálni, mert én is azt hiszem, hogy ez az utolsó évünk, hogy földügyekben valamit lépjünk. Ugyanis, ha nem produkálunk semmit, akkor még jövőre is nehéz lesz megvédeni a moratóriumunkat, nemhogy 2011-ben. Ugyanis semmit nem tettünk, meg kell mondjam, azonkívül, hogy vitatkozunk 16 éve olyan ügyeken, amiben a politikának semmiféle szerepe nem lenne, csak tényleg egy normális szakmai konszenzussal el lehetne dönteni.

Kékkői képviselő úr mondta, nincs itt, hogy ne zárjuk le a vitát. Azt hiszem, hogy amiket elmondott, abban voltak igazságok, oda is kell rá figyelni, erre is sokkal alkalmasabb a részletes vita, hiszen tételesen sorolta a fejezeti problémáit. Nem gondolnám, hogy ez az általános vita meghosszabbításával kezelhető lenne.

Járvás képviselő úr jelezte, hogy fát földre, disznót földre lehessen cserélni. Közben megnéztem, itt ilyen nem lehet, mert az ugyanúgy adásvételnek minősül, tehát elvileg nem jegyezheti be a földhivatal. Lehet, hogy van ilyen gyakorlat, ha tud ilyet, akkor jelezze, de elvileg ilyen nincs.

Az SPS-ről többször is szó volt. Nagyon érdekes dolog lesz, mert eddig nagyjából megszoktunk valamit, most meg egy teljesen új következik. Ez egy érdekes világ lesz, ahol egyértelműen a termelés azokba az irányokba fog elmenni, akik azt legjobban tudják csinálni. Ugyanis a támogatási jogosultság akkor is meglesz, ha valaki nem kukoricát termel, de korábban az alapján kapta a gof-támogatást, akkor nyilván ott lesz érdemes leginkább termelni, ahol annak a legjobb haszna van, a legjobban el tudja adni a piacon. Ezt az Unió egyébként azért találta ki, hogy ne a támogatásért termeljenek, hanem próbálják meg azt a legjobb piaci pozíciót megtalálni, ami a legnagyobb hasznot hozza akkor is, ha nincs a rendszerben támogatás.

Van ennek óriási sok hibája, kifejezetten állattartás-ellenes, ezt pontosan látjuk. Ez igaz a tejre, igaz a sertésre, sok mindenre igaz. Abban bízom, hogy a korábbi országoknak, amelyek már bevezették, már fogy az állatállományuk, valamivel nagyobb ütemben, mint a miénk, ezért lehet olyan helyzet, hogy mondjuk, a tejtermelőink ezzel jobban járnak, akik most nem adják fel. Én azért vagyok optimista, mert nagyon sok olyan pályázat érkezett, ami kifejezetten állattartási volumenű. Magyarul, a szakma szereplői csak látnak valami perspektívát az ágazatban, és ez egy jó lehetőség lehet. De abban nem hiszek, hogy újra tízmillió sertés legyen a magyar ólakban, mert ehhez hatmillió kellene a háztájiban, arra meg mondtam, hogy körülbelül hogy néz ki most falun ez a helyzet.

Összességében azt szeretném mondani Ékes képviselő úrnak, hogy miért rohanunk: nem rohanunk, ezért adunk két hónapot egy konszenzusos hátbizottsági döntés után, hogy be lehessen adni módosításokat. Ha rohanni akartunk volna, akkor ezt a törvényt gond nélkül át tudtuk volna nyomni, hiszen a parlament előtt van körülbelül három hete. Ha valaki megnézte, három hete fönn van a honlapon ez a törvény, nem tegnap adtuk be, nem másnap kezdtük el a vitát, nem kértünk sürgősséget. Ha le akartuk volna nyomni, ha ez tényleg nem egy szakmai törvény lenne, amiben meg kéne egyeznünk, mert az lenne a legjobb, hogy tényleg olyan jöjjön ki belőle, mert mindenre mi sem figyelhetünk, akkor ez már következő hétfőn végszavazásra menne. Nem! Megkezdtük az általános vitát, és majd ősszel abban az egy hónapban szépen befejezzük, be tudjuk fejezni. Remélem, hogy egy normális dolog tud kijönni belőle.

Azt kérném képviselőtársaimtól, hogy próbáljunk ennek szellemében gondolkodni. Kis Zoltánnal értek egyet, nem látok tovább ennél a lehetőségnél, mint hogy alapvető szakmai ügyeket, ami a földhasználattal meg a termőföldvédelemmel kapcsolatos, próbáljunk elvarrni, és innentől kezdve ha a földtörvényről beszélünk, akkor pontosan tudjuk, hogy a földtörvény a földértékesítéssel kapcsolatos, és nem lesz olyan, amit Czerván képviselő úr mondott, hogy amikor benne volt a jogalkotási tervben, akkor mindenki azt gondolta, hogy majd egy komplett törvénymódosítás lesz. Innentől kezdve ez már nevesítve lesz, ha ezekhez hozzá akarunk nyúlni. Szerintem ez egy teljesen rendben lévő és normális dolog. Ha egészében nem tudunk azonnal megegyezni, amit én is fontosnak tartanék, akkor legalább részkérdésekben próbáljunk normális törvényjavaslatokat készíteni.

(15.20)

Úgyhogy én köszönöm szépen a törvénnyel kapcsolatos felvetéseket.

Nyilván a tévévita belejátszik abba, hogy az ember hatvannyolcadszor is elmondja ugyanazt, amiben meggyőződése van, amit én nem vitatok, csak nem értek vele egyet, de azt hiszem, hogy ez a demokrácia alapja, hogy próbáljuk megvitatni a dolgokat, és ha lehet, akkor ebből egy közös nevezőre jutni. De én még egyszer azt kérem, hogy ne tőlem várják a konszenzust, a konszenzust a szakma szereplőinek kell megteremtenie, a kormánynak meg az a dolga, hogy egy megegyezés után azokat a jogszabályokat beterjessze, ami fontos. Nagyon sok ilyen ügyünk van, a derogációtól kezdve rengeteg ilyen témánk van. Megkezdtük ezt a munkát, folyamatosan adunk róla tájékoztatást, de azt azért ne várják el, hogy én most mindenkivel egyenként egyeztessek, megvan ennek a fóruma. Hetente van FÖVÉT-ülés, képviselő úr, azt hiszem, meg tudja erősíteni, nincsen olyan ügy, amit ne vinnénk oda, ugyanis nincs titkolnivalónk, semmi gondunk, a vidékfejlesztési programban sincs titkolnivalónk. Mi azt gondoljuk, hogy ez így jó, és továbbra is állítom, hogy ezt nagyjából vissza is igazolták azok az első pályázatok, amit meghirdettünk. Hogy aztán ebben milyen kör meg milyen részaránnyal van benn, nem hinném, hogy ebből bárkit is kiszorítottunk volna, ugyanis nem ez volt a szándék.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott, Házszabálytól való eltérésnek megfelelően az együttes általános vitát most a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében augusztus 29-ei hatállyal zárom le.

Soron következik az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/3162. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/3162/1. és 2. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Gőgös Zoltán államtitkár úrnak - remélem, egy kis szusszanásnyi szünet azért volt (Gőgös Zoltán: Köszönöm, igen.) -, a napirendi pont előadójának. Tizenöt perc áll rendelkezésére.