Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalások végére értünk.

Soron következik az egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Önök az előterjesztést T/2425. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/2425/2., 3. és 4. számon kapták kézhez.

Most megadom a szót Kovács Kálmán államtitkár úrnak, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az idei tavasz több akciója is a környezetünkről szól. Ha kinyitjuk a televíziót, ha az interneten egy internetes oldalra kapcsolunk, ha újságot olvasunk, sőt talán hogyha csak a közbeszédre odafigyelünk, a klímaváltozás, a felmelegedés, az üvegházhatású gázok kibocsátása, ennek korlátozása, egy volt amerikai alelnök, majdnem elnök mozifilmje, tudósok konferenciasorozata, zöldszervezetek figyelemfelhívó akciói, az Európai Unió soros elnökségének politikai döntése az alternatív energiák legalább 20 százalékos arányának eléréséről, az illegális hulladékok ügye, a külföldről beszállított vagy éppen az itthon elhagyott szeméthegyek, az égetőmű a szomszédságban, ez mind-mind arról szól, hogy környezetünk állapota közös ügyünk, halaszthatatlan feladatunk, és rajtunk múlik.

Éppen ezért ezt a figyelemfelhívást az elmúlt időszakban a kormány is minden eszközzel megpróbálta elősegíteni. A napokban zajlik az a zöldkommandó-sorozat, amelynek az a célja, hogy a kormány, a helyi hatóságok és különböző, intézkedésre jogosult szervek - rendőrség, vám- és pénzügyőrség, polgári védelem - akcióik során összehangoltan, együtt, közösen derítsenek fel illegális vagy szabálytalan hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatokat, területeket, elhagyott szeméttelepeket, bányákat, illegális hulladéktevékenységet, és közös akciójuk révén egyúttal a figyelmet is hívják fel arra, hogy nem marad, nem maradhat büntetlenül az ilyen cselekmény.

Az akció első 12 napjában 170 helyen történt ellenőrzés, és mindössze 10 nem tárt fel hiányosságot, pedig ezek az ellenőrzések teljesen véletlenszerűen lettek kialakítva, azaz elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag szinte mindegyik ellenőrzés hiányosságot tárt föl; ebből 40-nél több bírsággal fog végződni, körülbelül 50 pedig feljelentéssel vagy egyéb további jogi lépésekkel. Tehát azt kell mondanunk, hogy nagyon komoly kérdéskör ma Magyarországon, de nemcsak hazánkban, egész Európában környezetünk állapota, és ezen belül a hulladék és a hulladék kezelésének az ügye.

Éppen tegnap fogadott el a parlament egy olyan genfi jegyzőkönyvet, amely például a határon átterjedő légszennyezések, ezen belül is a nehézfém-szennyezések kérdéséről, szabályozásáról szól. Több évtizede húzódó szabályozás zárul most le ennek a jegyzőkönyvnek több országban történő elfogadásával.

(10.00)

Igen, ez a kérdés ráadásul nemcsak hazai kérdés, nemcsak magunkban megoldható kérdés, hanem közös, európai, sőt ennél is nagyobb léptékű, globális megoldást igényel.

Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar parlament is erről több témakör kapcsán újra és újra ülésezzen, tárgyaljon, mert kétségtelen közös eredményünk az elmúlt időszakban az, hogy szemléletváltás történt e téren: a lakosság és a civil szervezetek érzékennyé váltak erre a kérdésre, és egyre gyakrabban hívják fel a közvélemény figyelmét ezekre a jelenségekre. Ezek a viták a közvélemény számára is egyértelműen rávilágítottak arra, hogy általunk és az Unió által is elfogadott szabályozásnak a helyessége, az, hogy tudniillik "a szennyező fizet" elvet kell érvényesítenünk, az egyetlen lehetséges kiindulási alap, azaz annak jelzése, hogy a felelősség a miénk, a felelősség egyedi és egyszerre közös, vagyis nem megengedhető, hogy a környezetünkben tudatosan okozott károk helyreállításának a költségei könnyedén átháríthatóak legyenek a közösségre, az önkormányzatokra vagy az államra, azaz mindannyiunkra.

Éppen ezért elöljáróban szeretném kiemelni, hogy a most parlament előtt tárgyalandó törvényjavaslat erre vonatkozó szabályozási elvei már ezt türközik: javaslatunk elfogadása a környezeti kár esetén követendő helyreállítási kötelezettség részletezésével ugyanis az eddigieknél pontosabban kiszámíthatóvá teszi a helyreállítási költségek összegét, és ezáltal nyílik lehetőség a környezeti kockázattal járó tevékenységek kapcsán a környezetvédelmi törvény által egyébként már ismert biztosításkötési, illetve biztosítékadási kötelezettség részletes szabályozásának megalkotására.

Miről van szó? Arról, hogy mindazok, akik a szemét kezelésével kapcsolatosan tevékenységet végeznek, ezen tevékenységük során saját maguk számára, saját kockázatuk csökkentésére - amennyiben a tevékenységük során olyan környezeti károkozás történik, amelyért őnekik kell felelősséget viselniük vagy pedig a közösségnek, azaz az önkormányzatnak vagy az államnak, azaz közös pénztárcánk védelme érdekében - olyan biztosítékolási rendszert kell kialakítani, amely fedezetet nyújt arra, ha környezeti kár történik. Egy egyszerű példa: ha egy kft. szemétkezelésbe fog engedélyezett keretek között, ezt a tevékenységet végzi is, össze is halmoz például Magyarország egyik területén, szintén engedélyes módon egy nagyobb szeméthegyet, hogy ezt aztán különböző szemétkezelési eljárással megsemmisítse, újrahasznosítsa, ártalmatlanítsa, minderre engedélyt kap, végzi ezt a tevékenységet, majd csődbe jut, és mikor, épp akkor, amikor már csak a szemetet kéne megsemmisítenie, újrahasznosítania, kezelnie, tehát amikor mindezt már felhalmozta. A kft.-nek 3 millió forintos törzstőkéje van, és a tevékenység során egyszerűen a vége az lesz, hogy nem tudjuk érvényesíteni a jogban egyébként rendelkezésre álló eszközeinket, hogy a károkozó, a szennyező fizessen. Éppen ezért szeretnénk kialakítani azt a rendszert, amelyben például a közúti árufuvarozáshoz hasonlóan vagy más biztosítékadási kötelezettségi tevékenységhez hasonlóan a kockázatot, a közös kockázatunkat, a vállalkozóét, illetve a közösség kockázatát csökkentsük biztosítékolási rendszerrel.

Noha a kármentesítés ezt megelőzően is alapvetően a károkozó feladata volt, gyakran előfordult, hogy a helyreállítási intézkedések elvégzése - ahogy említettem - az államra hárult. Erre az esetre a törvényjavaslat az uniós irányelvvel összhangban most bevezeti a károkozó vagyonát terhelő jelzálogjog intézményét. Tehát abban az esetben, ha sem a biztosítékolási rendszer, sem pedig az egyéb eszközök nem vezetnek célra, és nem tudjuk érvényesíteni a károkozó felé azt a törvényi kötelezettséget, hogy ő gondoskodjon az általa okozott környezetszennyezés ártalmatlanításáról, akkor - feltéve, hogy ezek közvetlen életveszélyt okoznak, fennáll a természeti vagy az emberi környezet közvetlen veszélyeztetettsége - az állam természetesen helytáll; erre látunk nagyon sok példát és törekvést ma Magyarországon.

Felméréseink szerint mintegy 25 ezer veszélyes vagy nem veszélyes hulladékhegy, szennyező terület van Magyarországon, ennek a teljes körű kármentesítése, felszámolása 1000 milliárd forintot meghaladó kötelezettség. Ennek bizonyos, sajnos java része még a rendszerváltás előtti időszakból olyan gyártelepek elhagyásából, repülőterekből, egyéb üzemi területekből fakadó környezetszennyezés, ahol az eredeti tulajdonost és károkozót - lévén az döntő részben egyébként az állam - vagy nem lehet utolérni, vagy pedig egyértelműen az állam felelőssége. Tehát igen hosszú az a lista, amely már így is a közösségünk, azaz a magyar állampolgárok vagy esetleg az európai uniós támogatás pénztárcáját terheli. Éppen ezért az a célunk, hogy a jövőben semmiképpen se terheljük tovább ezt a pénztárcát, tehát ha a jövőbeni károkozások esetében a vagyont terhelő jelzálogjog intézményrendszerével az államnak kell intézkedni, ennek költségeit teljes egészében át tudja majd hárítani a károkozóra vagy a károkozásban érintettre. Ez azt jelenti, hogy a teljes hatósági helyreállítási intézkedések költségeit a központi költségvetés ugyan megfinanszírozza, megelőlegezi, de a hatóság a költségek megtérítésének biztosítására a károkozó vagyonára jelzálog bejegyzését kezdeményezi majd az állam javára.

Egy pillanatra érdemes kitekinteni az Európai Unió e vonatkozású szabályozási irányelvének megszületésére és körülményeire, hiszen itt tulajdonképpen a mostani törvényjavaslatunkkal egy uniós irányelvvel összhangban történő törvénymódosítás zajlik. Az Európai Unió területén az egyes tagállamok szabályozásának megfelelően különböző környezeti felelősségi rendszerek voltak hatályban, a huszonhét tagország vonatkozásában teljesen eltérő struktúrákat ismerünk és eltérő szabályozásokat. Az egyes tagállamokban például a környezeti kárért való helytállás kizárólag bírságolásban nyilvánult meg. Nyilván kultúrafüggő is ez a kérdés, hiszen attól is függ, hogy milyen volumenben, milyen nagyságrendben fordulnak elő ilyen szabálysértések vagy ilyen büntetendő cselekmények. Mivel a tagállamok egy részében a közösségi védelmet igénylő jogtárgyakat - például a vizeket vagy a talajt, egyes országokban a védett fajokat és a természetes élőhelyeket - ért károsodás esetére helyreállítási szabályok nem voltak, nem rendelkeznek ilyennel a tagországok, ezért szükségessé vált az összes tagállamra kiterjedő egységes felelősségi rend létrehozása. Ez a gondolat mintegy tizenöt évvel ezelőtt született meg az Európai Unióban az akkori 15-ök és a kibővítésre szánt további tíz ország szabályozásának a figyelembevételével. Ennek a több mint egy évtizedes előkészítő munkának az eredményeképpen 2004-re született meg az az irányelv, amely a környezeti felelősségről szól.

Ez az az irányelv tehát, amelynek jogi környezetét, felelősségi rendjét a magyar jogba be kell illesztenünk. Ennek a felelősségi rendnek az alapja "a szennyező fizet" elv, tehát hogy elsődlegesen a környezeti kár okozója köteles a károsodott környezet helyreállítására. Az irányelv alapvető rendelkezései ma már a hazai környezetvédelmi jogban léteznek és élnek. A hazai jog az irányelvnél szigorúbb rendelkezéseket is tartalmaz például abban a tekintetben, hogy a hatályos magyar környezeti jogban nem szükséges vizsgálni a károkozó vétségét vagy gondatlanságát károkozás esetén, tehát a károkozó vétségétől függetlenül felelősséggel tartozik az általa okozott kárért. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatára figyelemmel a természetvédelmi jogszabályok biztosított szintjét nem kell visszaigazítanunk az európai irányelv korlátozási szintjére, tehát a tagországok szigorúbb előírást is megtarthatnak. Mi Magyarországon ezzel élünk, ezzel éltünk ebben a törvényi csomagban is, és akkor is ezzel éltünk, amikor másfél évvel ezelőtt a büntető törvénykönyvben azt a módosítást tettük, hogy az illegális hulladékkezelés, illetve a hulladékkezelés szabályainak megsértése bűncselekmény Magyarországon, tehát akár 1-3, veszélyes anyag kezelése esetén 1-5 évig terjedő börtönbüntetéssel is sújtható.

(10.10)

Mindez tehát, a szigorúbb szabályozás lehetőségünk, és ezzel élünk is. Ugyanakkor a jogharmonizációban lépnünk kellett előre bizonyos területen, és ez elsősorban a szigorúbb, főleg a pénzügyi szabályozás szigorúbb feltételrendszere hátterének a biztosítása. Ugyanis hiába írtuk elő az elmúlt években, hogy igen, a szennyező fizessen, igen, a szennyezőre fogjuk hárítani a helyreállításnak, a környezeti kár megszüntetésének, helyreállításának költségeit, hogyha azt előre nem tudtuk fölmérni, hogyha azt nem tudtuk biztosítani, hogy később ezzel a joggal élni is tudjunk, tehát hogy valóban meglegyenek a feltételei is annak, hogy ezt a jogrendszert érvényesíteni tudjuk.

Éppen ezért a mostani jogharmonizáció filozófiája az, hogy az irányelv gondolkodásmódjához nagyon hasonló hazai környezetvédelmi igazgatás kialakult jogintézményeire és szabályaira építkezve az átültetésre a meglevő rendelkezések kiegészítésével kerüljön sor, mégpedig úgy, hogy a jelen törvényjavaslat az eddigi vívmányok megtartása mellett egyfajta korszerűsítésként elsősorban a környezetvédelmi törvény fogalomrendszerének és a helyreállítással kapcsolatos rendelkezéseinek a pontosítása révén az irányelv törvényi szintű jogharmonizációját hivatott megvalósítani. Az irányelv teljes átültetését további kormányrendeletek módosítása, illetve azok megalkotása fogja majd biztosítani; egyébként kiemelten a felszín alatti vizekre, a földtani közegre, a felszíni vizekre, valamint a védett természeti értékekre vonatkozóan tartalmaznak majd speciális szabályokat.

Engedjék meg, hogy végül összefoglaljam két fontos gondolatban a törvényjavaslat szabályozási újdonságait. A védett természeti értékek károsodása esetén a hazai szabályozás mind ez idáig a károkozás szankciójaként csupán általánosságban ismerte a helyreállítási kötelezettséget, és alapvetően a bírság jogintézményét alkalmazta. A törvényjavaslat ezért az irányelv alapján pontosan rendelkezik a helyreállítási kötelezettség teljesítéséről egy új, a természeti értékekben okozott károk mértékének kiszámításához rendelt módszer segítségével. Innen tehát a helyreállításra tudjuk helyezni a hangsúlyt.

A másik új elem, alapvetően új elem a már említett javaslat, amely szerint az irányelvvel összhangban be kívánjuk vezetni a károkozó vagyonát terhelő jelzálog intézményét, és emellett az irányelv alapján intézkedéseket kívánunk tenni a pénzügyi biztosítékok és azok piacának ösztönzéséért.

A jelenleg hatályos környezetvédelmi szabályozás is ismeri a biztosítási és a biztosítékadási kötelezettséget a környezeti kockázattal járó tevékenységek esetén, nehézséget jelent azonban a környezetkárosodáshoz kapcsolódó helyreállítási intézkedések költségének előrejelezhetősége, és így mind ez idáig nem vált lehetségessé különösen előnyös biztosítási konstrukciók bevezetése. A környezeti kár esetén követendő helyreállítási kötelezettségek részletezésével pontosabban kiszámíthatóvá válik a helyreállítási költségek összege, és így lehetővé válik egy olyan szabályozás előkészítése, amely a pénzügyi biztosítékok vagy biztosítás bevezetésével a környezetre potenciálisan veszélyt jelentő tevékenységet végzőknek lehetőséget nyújt - sőt kötelességük lesz - a kockázat csökkentésére.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a törvényjavaslat a hatályos környezetvédelmi szabályozásunkat összevetve nem alapvető jellegű változtatást, hanem jogharmonizációs kötelezettségünknek eleget téve kiegészítő, pontosító jellegű módosítást jelent, azonban nagymértékben hozzájárulhat a korábbi szigorú szabályozásunk végrehajtásához, végrehajthatóságához, és ezáltal környezetünk tisztábban tartásához, ezáltal a hulladékgazdálkodás és környezetünk megóvásának komplex kezeléséhez.

Szeretném végezetül a tisztelt Háznak elmondani, hogy az elmúlt időszak zöldkommandós akciói, az elmúlt két hét arra mutatott rá, hogy nagyon sok helyen a jelenlegi szabályozással sincsenek tisztában, nemcsak civil vagy vállalkozói szinten, hanem önkormányzati, jegyzői szinten sem. Éppen ezért a környezeti felelősség összes elemét bemutató kiadványt és tájékoztatást fogunk készíteni a közeljövőben, ahogy a törvény háza ezt a jogszabályt megalkotja, elfogadja, ennek a jogszabálynak a rendelkezéseit is ismertetve egy teljes körű tájékoztatást fogunk adni, hiszen úgy tűnik számunkra, hogy ezen a területen most, hogy a figyelmet ráirányítottuk a területre, most, hogy valóban formálódik egyfajta környezettudatosság a magyar társadalomban, nagyobb hatékonysággal, nagyobb sikerrel tudjuk elmondani információinkat.

Fontosnak tartom tisztázni, hogy több rendelkezésünk már tíz éve hatályban van, mégis a betarthatósága az elmúlt időszakban nem megfelelő színvonalú volt. Ezért gondoljuk azt, hogy ez a törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó kormányrendeletek, valamint az az akcióterv és felvilágosító munka, amit melléteszünk, nagymértékben hozzá fog járulni, hogy környezetünk tisztább legyen, hogy amikor kimegyünk egy erdőszélre sétálni, amikor lemegyünk a Tisza-partra, akkor azt érezzük, hogy milyen szép Magyarország.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak a támogatásával egy tisztább, szebb Magyarországhoz járulnak hozzá, kérem, ebben segítsék munkánkat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Legelőször megadom a szót Gusztos Péternek, a környezetvédelmi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

GUSZTOS PÉTER, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igyekszem nagyon hű lenni a bizottsági ülésen elhangzottakhoz, már csak azért is, mert Katona Kálmán képviselőtársammal, a bizottság elnökével az imént itt megbeszéltük, hogy bátorító tapssal fogjuk egymást jutalmazni ebben a szűk családi körben, itt a környezetvédelmi téma kapcsán.

A március 13-ai ülésen tárgyalta a környezetvédelmi bizottság az előttünk fekvő törvénymódosítást, és ahogy az az expozéból is kiderült, alapvetően egy harmonizációs, európai uniós jogharmonizációs módosításról van szó, ami fölveti annak a pozitívumnak a kérdését, hogy ennek az egész szemléletnek számos eleme hosszú évek óta a magyar jogrendben, ha tetszik, Európát, ezt az irányelvet akár évekkel megelőzve meghonosodott. Ez a bizottsági ülésen is elhangzott, illetve természetesen az is előkerült, hogy alapvetően egy technikai jellegű jogharmonizációs törvénymódosításról van szó. Ennek megfelelően túlságosan éles vitát nem is váltott ki, amit, azt gondolom, a bizottság többségi véleményét ismertető kormánypárti képviselőként nem tudok mással, mint azzal jobban bizonyítani, hogy az ellenzéki pártok tartózkodással szavaztak, tehát nem szavaztak az általános vitára való alkalmasság ellen; a bizottsági szavazás végeredménye 10 igen, és ha jól emlékszem, 8 vagy 9 tartózkodás volt.

A vita sem volt túl heves, de azért fölmerült néhány kérdés. Ezek közül az első az, és talán a legfontosabb, amit az imént is említettem, hogy ezen a területen a környezetvédelmi minősített cselekményekkel kapcsolatban 2005 szeptemberétől már a büntető törvénykönyv paragrafusai közé került ez a cselekmény minősített esetekben, tehát Btk.-s és nem egyszerűen Ptk.-s ügyről van szó. Szóba került a bizottsági vitában néhány aktuális ügy is természetesen, például az, hogy kifejezetten szervezettnek tűnő bűnözői csoportok németországi szemetet hoztak, hoznak Magyarországra, nagy közfigyelmet kapott ez az ügy. Ezzel kapcsolatban elhangzott a bizottsági ülésen, hogy egy ilyen ügy is arra irányítja rá a figyelmet, hogy ezeket a szigorú jogszabályokat néhány évvel ezelőtt okkal és joggal hozta meg a Magyar Köztársaság Országgyűlése.

És talán még egy dolgot emelnék ki, a törvénytervezettel kapcsolatban a bizottsági vitában a többségi érvek között elhangzott az, hogy mivel az uniós jogharmonizációval függ össze, egy közös európai uniós célt szolgál, például a definíciórendszernek az egységesítésével lehetővé teszi azt, hogy a környezetvédelem, a környezetgazdálkodás területén egy, a korábbinál egységesebb együttműködés valósulhasson meg, és így az ilyen, Európai Unión belüli, az ellégiesedett határokon átnyúló környezetvédelmi ügyekben egy egységesebb és hatékonyabb európai uniós országok közötti együttműködésre épülő fellépés legyen lehetséges.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

(10.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Kis Péter László úrnak, aki a mezőgazdasági bizottság előadója. Öné a szó, képviselő úr.

KIS PÉTER LÁSZLÓ, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2007. március 13-án tárgyalta a T/2425. számú törvényjavaslatot. A mezőgazdasági bizottság nem első helyen kijelölt bizottság, de a törvényjavaslat által érintett törvények mindegyikéhez szorosan kapcsolódik az agrárium tevékenysége mint környezethasználóé. A bizottsági ülésen megfogalmazódott: helyes, hogy a törvényjavaslatot "a szennyező fizet" elv hatja át, a környezeti felelősség súlyát növeli a módosítás. A környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről szóló európai uniós, parlamenti és tanácsi irányelv jogharmonizációja kapcsán négy nagy súlyú és horderejű törvényt érint a módosítás. A törvénytervezet a jogharmonizáción túl pontosít, kiegészít és párhuzamosságokat szüntet meg.

Tisztelt Ház! Elhangzott a bizottság ülésén, hogy a magyar, jelenleg érvényes jogszabályok sok esetben szigorúbbak az előbb említett uniós irányelveknél. Egyértelmű volt az az álláspont, miszerint a környezeti állapotunk megőrzése és javítása érdekében ezeken a jogszabályokon lazítani nem szabad. Gazdag a felelősségszabályozásunk. A környezetvédelmi törvény 101. § (1) bekezdésének változása egyértelmű rendelkezést fogalmaz meg. A környezethasználó az e törvényben meghatározott és más jogszabályokban szabályozott módon büntetőjogi, szabálysértési jogi, polgári jogi és közigazgatási jogi felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetére gyakorolt hatásaiért. Kiemelkedően fontos a bizottság szerint is a módosítás kapcsán a környezetvédelmi törvény fogalomrendszerének pontosítása, a biztosítékadási kötelezettség, a magyar állam javára jelzálog-bejegyzési lehetőség a környezethasználók vagyonára.

Tisztelt Parlament! Ennyiben kívántam ismertetni a bizottságban elhangzottakat és az álláspontot. A bizottság a törvényjavaslatot 12 igen és 10 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 15-15 perces időkeretben. Eközben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Legelőször megadom a szót Orosz Sándornak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy jelentéktelennek tűnő, mégis rendkívül fontos törvény általános vitája kezdődött meg a mai napon. Nagyon köszönöm az államtitkár úr igen érdekfeszítő, és azt gondolom, lényegre törő expozéját. Valóban, a globális éghajlatváltozás felveti a felelősség kérdését. Azt tapasztalhatjuk, míg a politika nagyon barátja annak a gondolatnak, hogy tegyünk meg mindent mi, emberek azért, amit tehetünk, hogy saját élőhelyünk élhetőbb legyen, mindennek a jog nyelvére való lefordítása, tehát a felelősség, a jogi szankciók bizony nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon gyengék. Magyarországon nem rosszak a felelősségi szabályok, sőt egyetértünk abban, hogy a magyar szabályozás jó, és ezt fenntartandónak is ítéljük, s ezekkel a javaslatokkal, ezeknek a beépítésével még cizelláltabb, még jobb lesz. Ezen az alapon akár be is fejezhetnénk, és mondhatnánk azt, hogy fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot.

Azonban - és erre utalt az államtitkár úr is - az ördög a részletekben van. Miközben Magyarországon úgy egyébként nagyon jó felelősségi szabályok érvényesülnek, ha megnézzük ezek érvényesülését, akkor korántsem ilyen jó a helyzet. S ha megnézzük, hogy mindezek hatására környezetünk hogy s miként változik, akkor talán mégsem lehetünk annyira nyugodtak. Tehát azt gondolom, mégiscsak van értelme egy kicsit a dolgok mélyére nézni. Sokszor elhangzott, talán ez csak egy EU-jogharmonizációs kötelezettségnek való elégtétel, már hogy teljesítjük ezt a kötelezettségünket, ugyanakkor azt gondolom, ezen a nyomvonalon haladva lépjünk egy picit tovább.

Miről van szó? Irányelvet fogadott el az Európai Unió. Ez azt jelenti, hogy azokat a minimális törekvéseket, amelyeknél szigorúbb szabályok lehetnek, és én azt gondolom, hogy egy jogszabály, ha szigorú szabályokat tartalmaz és megtarthatjuk, tartsuk meg, de ha azt érzékeljük, hogy nem tartjuk be, nem tudjuk érvényesíteni, akkor a jogharmonizációs feladataink teljesítése mellett igenis foglalkoznunk kell azzal, hogy ezeket a jogszabályokat hogyan tudjuk érvényesíthetővé tenni. Erre nézvést és ekként tekintve a törvényjavaslatra, számos pozitív elemmel találkozhatunk, ugyanakkor azt gondolom, hogy még nem elégséges. Tulajdonképpen igen kemény szabályaink vannak. De hogy a hajdani neves balbekkünknek, Dalnokinak a gondolatát hozzuk ide, mégiscsak azt kell mondanunk, hogy "puha vagy, Jenő!". Ez a törvény, ez a környezeti felelősség Magyarországon - csodálatos, cizellált formája ellenére - puha.

Mit kell ezzel tennünk? Azt gondolom, erre kellene összpontosítani a figyelmünket. Az a törvényjavaslat, amely most előttünk áll, megnyitja azokat a jogszabályhelyeket, amelyeknek nem pusztán csak a jogharmonizáció, hanem a végrehajthatóság ilyen értelemben vett felfogásával vizsgálva talán el tudunk jutni odáig, hogy ne legyünk puhák a végrehajtást illetően.

Hogyan tudnánk keményebbé tenni ezt a törvényt? Mindenképpen fontos, hogy azokat a jó elemeit tartsuk meg, amelyek közül sokat említett az államtitkár úr is. Itt én két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Nagyon jónak tartom, hogy szakít a mostani törvénymódosítás azzal a korábbi gyakorlattal, hogy az egyes ágazati törvényekben külön-külön próbálja ugyanazt a szabályt beépíteni. Jogalkotóként ismerhetjük, hogy ilyenkor szokott előállni az a helyzet, hogy a nem pontosan ugyanúgy való fogalmazás következményeként mégiscsak más lesz a végeredmény. Helyes, ha van nekünk egy törvényünk a környezet védelmének általános szabályairól, akkor a felelősséget érintően az összes, nevezzük így, ágazati környezetvédelmi törvény erre hivatkozzon vissza, és végső soron ez tartalmazza azokat a felelősségi és szankcionálási lehetőségeket, amelyeket egy hulladékgazdálkodási, egy természetvédelmi, egy vízgazdálkodási ügyben is alkalmazni kell.

A másik, hogy vannak nekünk gondjaink a környezetvédelmi szervezetrendszerrel, de nem gondolnám, hogy ebbe az irányba el kellene vinni a vitát. Egy ideig azt is jelenti egy ilyen típusú törvénymódosítás, hogy teret nyit a felelősség szabályozásának ez a most itt előttünk lévő tervezete, teret nyit ahhoz, hogy érvényesítsük a felelősséget egy oldalról a dereguláción keresztül is, egy oldalról csökkentsük az engedélyezések számát, hiszen ha a hatóság bármit engedélyez, és mégis bekövetkezik a kár, teszem fel a kérdést, akkor ki a felelős. A hatóság, aki engedélyezte? Vagy az, aki egyébként az engedélynek megfelelően folytatja? Vagy nincs felelősség? De van kár!

El kell tehát valamikor jutnunk odáig, hogy az engedélyezés helyett a felelősség érvényesüljön. Aki vállalkozik, az ilyen és ilyen szabályok betartásával, nevesen, hogy ő nem okozhat környezeti kárt, végezhesse a tevékenységét, és álljon is helyt, ha mégsem így jár el. Ez egyidejűleg lehetőséget teremt arra, hogy az így felszabadult, a felesleges engedélyezési eljárások munkaterhe alól felszabadult ügyintézők foglalkozhassanak azzal, ami a dolguk, az ellenőrzéssel, tárják fel, ne csak ilyen kampányakciók keretei között, a környezeti károkat, és tárják fel a felelősséget.

(10.30)

Azt gondolom tehát, hogy ilyen szempontból nézve is ez egy jó irányú törvényjavaslat.

Mielőtt visszatérnék az erős vagy nem erős kérdésére, még egy nagyon fontos kérdésre szeretnék ez előtt kitérni. Ez pedig nem más, mint hogy jó-e, hogyha "a szennyező fizet" elvét ennyire hangoztatjuk. Igen. Ezzel nagyon egyetértünk. De azzal is egyet kell hogy értsünk, hogy "a szennyező fizet" elvét csak azt követően lehet érvényesíteni, hogy megpróbáljuk előtte megelőzni a bajt. Mert egy környezeti kárért helyt lehet állni. És? Attól még a kár nem következett be? Minden reparálható? Nem hiszem. Minden nem lesz reparálható. Ezért egyáltalán nem baj, ha a szabályozásban mindig, az egyébként helyes "a szennyező fizet" elvének érvényesítése mellett is súlyt helyezünk arra, hogy vajon az alkalmazott felelősségi szabály a megelőzés szempontjait is figyelembe veszi-e. E tekintetben azt tudom mondani, hogy a legjobb megelőzést az a jól szankcionált törvény fogja elérni, amelyik olyan kemény kötelezettséget ír elő "a szennyező fizet" elvén, hogy ne legyen kedve senkinek kárt okozni, és ezáltal nem is kerül érvényesítésre "a szennyező fizet" elve, merthogy nincs kár, merthogy sikerült megelőzni.

Mindezeket figyelembe véve, megtekintve a négy törvény módosítását kezdeményező T/2425. számú törvényjavaslatot, engedjék meg, hogy elsősorban annak a környezeti felelősség kérdésével szigorúbban foglalkozó 6. §-a környékére térjek ki, amelyik a környezet védelmének általános szabályairól szóló '95. évi LIII. törvény 101., 102., 103., 104. §-ait érinti. Miért kívánok ezzel foglalkozni? Azért, mert ehhez egy picit bátrabban hozzá kellene nyúlni. Jók azok a javaslatok, amik itt szerepelnek, de megítélésünk szerint itt az ideje egy picit továbblépni. Mi is legyen ez a továbblépés?

Ebben a továbblépésben fontosnak tartom azt, hogy ne tekintsük a büntetőjogi szankciót a visszatartás szempontjából a legalkalmasabb szankciónak. Hiszen ezerszer találkozunk azzal, hogy valaki lop, leüli, megint lop, kap valami bírságot, amit lopott, abból kifizeti, ismerhetünk hasonló dolgokat. Ha meg tudjuk gátolni, no nem bezárással, hanem valamilyen más módon a lopást - és ez valószínűleg nem büntetőjogi eszköz lesz, hanem például mert elveszik tőle azt a gépjárművet, amivel folyamatosan lopni jár -, többet tettünk azért, hogy többé ne lopjon. Ilyen irányú javaslatot tartalmaz a Ház előtt lévő egy másik törvény, a büntető törvénykönyv módosítása. Okuljunk ebből; nem feltétlenül az emberek becsukása az, amivel vissza lehet őket tartani, hanem valamilyen más, az egzisztenciájukat komolyan érintő következmény, ami visszatarthatja őket. Mi lehet itt ez?

Helyesen bizonyos esetekre a törvény előírja azt - a mostani törvénymódosító javaslat is, és megjegyzem, a korábbi törvény is tartalmazott ilyen előírásokat -, hogy a tevékenység folytatását nemcsak korlátozhatja, hanem meg is szüntetheti a hatóság. Azt gondolom, hogy fordítva ülünk a lovon. Ez így helyénvaló; na de mi van, ha kárt okoz? Ha megnézzük a szabályokat, bizony a kár okozása, a reparálás, a helyreállítás, annak a kötelezettsége nem szerepel azon esetek sorában, amelyekre ez a bizonyos korlátozási lehetőség megnyílik ezzel a törvényjavaslattal. Én azt gondolom, hogy helyénvaló mindaddig a korlátozás, a tevékenység folytatásának a tiltása, ameddig az okozott kárért való helytállás be nem következik.

De menjünk még eggyel tovább! Hát miért van szükség ehhez külön hatósági engedélyre? Sokkal inkább helyénvaló, hogyha bekövetkezik ez a kár, mindaddig, ameddig a kárért való helytállási kötelezettség nem teljesül, a törvény erejénél fogva ne folytathassa ezt a tevékenységet az az illető. Azt gondolom, méltányos, hogy elsősorban közérdekből ez alól felmentést adhat adott esetben a bíróság. Tehát a mostani, "egyébként minden megy tovább, de az okozott kárral kapcsolatosan valamit kell tenned" helyzet helyett legyen az egész egzisztenciájára komoly súlya annak, hogy okozott egy olyan kárt, amely a környezet szennyezésével, veszélyeztetésével vagy a környezetben okozott káron keresztül mások számára is kárt eredményezett. Azt gondolom, ennek sokkal nagyobb visszatartó ereje volna, mint a mostani szabálynak, amelyik azt mondja, hogyha kifizetem a bírságot, hát akkor majd egyezkedem a hatósággal, hogy azért mégiscsak hadd folytassam tovább én ezt a tevékenységet.

Ezen túlmenően maga államtitkár úr is elmondta, hogy bizony igen gyakran áll elő az a fura helyzet, hogy szigorú szabályaink értelmében megvan a felelőse is annak, hogy kinek kellene a sok-sok milliót, esetleg milliárdot kitevő munkákat elvégezni, csak aztán amikor megnézzük, hogy ki az az illető, akkor kiderül, hogy egy vagyonától kiüresített burokcég az, amelyiknek a helytállási kötelezettségének eleget kellene tennie. Helyesen biztosítékadással, biztosítási tevékenységgel ez az anyagi erő pótolható. Ugyanakkor mégis az a helyzet, hogy ez megint csak a saját felelősség alóli mentesülés sajátos esete volna, ezért helyénvaló lenne, ha nem pusztán csak az állam, hanem ha van károsult, a károsult javára is jelzálogot lehetne bejegyeztetni.

Ha valóban komolyan akarjuk venni, hogy szigorú szabályokat alkalmazunk, és valóban a kárt okozó természetes személy felelősségét tetten akarjuk érni, akkor ne hagyjuk kibújni, ne engedjük, hogy korlátozhassa még adott esetben kft.-alakítással se. Mitől szentírás az, hogy valaki azért, mert kft.-üzletrész-tulajdonos volt és utána ügyvezetője is volt annak a kft.-nek, ha okozott valami óriási kárt, itt megtiltottuk, és majdan egy másik vállalkozásban teheti ugyanezt? Azt gondolom, helyénvaló lenne bevezetni az úgynevezett zöldpriuszt, aminek a lényege az, hogy mindaddig, ameddig ilyen tevékenység miatt akár büntetőjogi jogkövetkezmény hatálya alatt áll, akár merthogy ezen kötelezettségének, helyreállítási, kárral kapcsolatos reparálási kötelezettségének nem tett eleget valaki, addig se ügyvezetője, se tulajdonosa, semmilyen formában e tevékenység folytatója ne lehessen. Érdemes megfontolni és meggondolni, és lehet, hogy nem kizárólag csak az úgynevezett zöldügyekben ennek a gondolatát.

Ez persze fölvet bizonyos alkotmányos elveket, illetőleg azoknak a sérelmét, olyanokat, mint a tulajdon szentsége. De kérdem én: hát ha valaki kárvallott, az ő tulajdonát nem kell megvédenünk? Az egészséges környezet. Ha valaki kárt okozott, hát mindegyikünk egészséges környezetét veszélyeztette. Az igaz, hogy amit az előbb elmondtam, és javaslatként most szövegezzük, és nagyon remélem, hogy az általános vita lezárása előtt ezt be is tudjuk nyújtani - de mitől szentírás az, hogy csak az egyébként a mások tulajdonát és mások egészségét veszélyeztető vállalkozói szabadságát tartsuk tiszteletben? Helyénvaló a másik kettő, legalább ennyire fontos alkotmányos elv érvényesülése érdekében ennek a lépésnek a megtétele. Zöldpriusz - fogalmaztam. Azt gondolom, hogyha ezt a lépést meg tudjuk tenni, akkor teszünk egy lépést a tisztább és élhetőbb Magyarország érdekében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Kékkői Zoltánnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, 15 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már az előttem felszólalók kifejtették, a T/2425. számú törvényjavaslat lényegében az európai uniós jogharmonizáció megvalósítása érdekében született. Ennek keretében módosítja a környezetvédelem általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényt, a természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvényt, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényt, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényt.

Első hallásra azt mondhatnánk, hogy ez egy salátatörvény, de nem erről van szó, az előttem felszólalók egyike sem beszélt ilyen megközelítésben. Mint az általános indoklásban olvasható, az irányelvben foglalt alapvető rendelkezések ma is élnek a hazai környezetvédelmi jogban, egyes esetekben szélesebb körben szabályozva "a szennyező fizet" elvét, más esetben, tipikusan a természetvédelem területén, szűkebben.

(10.40)

Így ismeri a hazai jog a környezetkárosodás fogalmát, a környezetvédelem veszélyeztetéséért, szennyezéséért, illetve károsításáért való büntetőjogi, polgári jogi, közigazgatási jogi felelősséget. Ez azt sugallja, mintha csak kisebb formai kiigazításokról lenne szó. Szerintem ez nem egészen így van.

Nézzük az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelvét, ami a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősséget határozza meg. A 2004. március 10-én jóváhagyott közös szövegtervezetben 31 pontban sorolja fel azokat az okokat, amelyek szükségessé tették az említett irányelv elfogadását. Már maga ez a tény is arra utal, hogy nálunk sem lehet csupán formai kiigazításokkal elintézni a jogharmonizációt. Tekintsünk csak egy-két okot az említett 31 közül.

Az 1. pontban: "Sok a szennyezett természeti terület a Közösségen belül, amelyek lényeges egészségügyi kockázatot jelentenek, a biológiai sokféleség csökkenése pedig drámai módon felgyorsult az utóbbi évtizedekben. A cselekvés elmulasztása növeli a szennyezett természeti területek számát, és a biológiai sokféleség még jelentősebb csökkenését eredményezheti a jövőben."

Már ez az egy pont is, mint látható, igen körültekintő jogalkotást igényel. De nézzük tovább a 2. pontban: "A környezeti károk megelőzését és helyreállítását a szennyező fizet elvének előmozdításával kell végrehajtani a szerződésben leírt módon, a fenntartható fejlődés elvével összhangban." Végiggondolták önök, hogy a jelenlegi törvénymódosítással a már meglévő törvény valóban garantálja ezt az összhangot?

Vagy a (4) bekezdés: "A környezeti károk fogalma magában foglalja a levegőben lebegő részecskék által okozott károkat is, amennyiben a vizek, a talaj, a védett fajok vagy a természetes élőhelyek károsítását eredményezik." Gondolják, hogy az említett károk megelőzésére kellő garanciát nyújt a jelenlegi törvénymódosítás?

Más megközelítésben még egy pontot idézek, a 29. pontot: "Ez az irányelv nem korlátozza a tagállamokat abban, hogy szigorúbb rendelkezéseket hozzanak, vagy azokat megtartsák a környezeti károk megelőzésével vagy helyreállításával kapcsolatban." Az irányelv tehát csak kötelező alapot ad, de a tagországoknak egyúttal lehetőséget biztosít szigorúbb szabályozásra is, a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében.

Mivel ezt az európai uniós irányelvet már 2004. április 21-én elfogadták, bőven lett volna időnk ebben a tekintetben is átgondolni a jelenlegi törvényt. Így talán megelőzhető lett volna az illegális, kétes eredetű, külföldről érkező szemét lerakása is.

Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelvének végrehajtását illetően többek között ezt olvashatjuk az (1) bekezdésben. "A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2007. április 30-áig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot."

Mi indokolja azt, hogy három év elteltével az utolsó pillanatban sürgősségi tárgyalással vitatjuk meg az idén április 30-áig vállalt törvénymódosítást? Ha korábban benyújtották volna, talán már jobban, több szempontból is átgondolt, körültekintőbb módosítását tárgyalhatnánk most.

A törvénymódosítás érinti a környezetvédelmi törvény fogalomrendszerét is; többek között ilyeneket, mint a megelőző intézkedések, a helyreállító intézkedések, szolgáltatások, eredeti állapot, költségek s a többi. Ebben a tekintetben sem érzem, hogy már teljesen szinkronban lennénk az EU-s irányelvekkel. Például a helyreállító intézkedésekkel kapcsolatban az irányelv 2. mellékletében előírtakra hivatkozik, amely a környezeti károk helyreállítása címet viseli, és amelyben egyrészt a vizekben védett fajokban, illetve természetes élőhelyekben okozott károk helyreállítása, másrészt a talaj károsodásának helyreállítása tekintetében állapít meg közös keretrendszert. Ennek szerintem a jelenlegi törvénymódosítás után sem fog kifogástalanul megfelelni a környezetvédelmi törvény. Pedig Garé tekintetében például a talaj károsodásának helyreállítása kellő szabályozás híján még mindig hátravan. Az uniós irányelveket követve már régen intézkedni kellett volna ezzel kapcsolatban is.

A 12. cikk foglalkozik az intézkedés iránti kérelemmel, amiben többek között ez olvasható: "A tagállamok határozzák meg, hogy mit jelent a kellő érdekeltség és a jogsérelem fogalma." A törvénymódosítás erre a cikkre hivatkozva módosítja a környezetvédelmi törvény 90. §-át a következő (2) bekezdéssel: "Környezetveszélyeztetés, valamint környezetkárosítás esetén a környezetveszélyeztetés, illetve környezetkárosítás hatásterületén lévő ingatlan tulajdonosa, valamint jogszerű használója ügyfélnek minősül." Valóban ennyire tömör a magyar nyelv, hogy a három pontban felsorolt meghatározást magyarul ilyen röviden meg lehet fogalmazni? Mennyire pontos ez a definíció? És még sorolhatnám az ehhez hasonló észrevételeinket.

Összefoglalva: korábban benyújtott, jobban átgondolt törvénymódosításra lett volna szükség, és akkor több idő maradt volna a pontosításokra is. Ezért a zárószavazásnál valószínűleg tartózkodni fogunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka következik, Gusztos Péter. Öné a szó 15 perces időkeretben, parancsoljon!

GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ahogy az itt korábban elhangzott, a Magyar Köztársaság egy jogharmonizációs kötelezettségének tesz eleget akkor, amikor ezt a törvénytervezetet a magyar parlament megtárgyalja. Elhangzott az is, hogy egy salátatörvénynek nevezhető javaslatról van szó, hiszen a környezetvédelmi törvényt, a természet védelméről szóló törvényt, a hulladékgazdálkodásról és a vízgazdálkodásról szóló törvényt is módosítja az előttünk fekvő javaslat, és azt is tudjuk, hogy mindez ezzel nem ér véget, hiszen egy kormányrendelet-csokor fogja kiegészíteni mindezt a törvényjavaslatot.

Ez egy 2004-es európai uniós irányelv, amelyet az az európai uniós környezeti jogi alapelv hat át, amire itt több képviselőtársam is hivatkozott, és azt gondolom, hogy erre liberális képviselőként, azon párt frakciójának tagjaként, amely párt hosszú ideje a környezetvédelmi minisztert delegálja a kormányba, méltán lehetek büszke, hogy amely alapelvet a magyar jogrendben az elmúlt években számos jogágban, több jogágban is sikerült meghonosítanunk, ez "a szennyező fizet" elve, itt van, itt él ez a jogelv a magyar jogban jó néhány éve, és tudjuk valamennyien, akik elkötelezettek vagyunk a környezetvédelmi kérdésekben, hogy a feladat természetesen az elkövetkezőkben az, hogy ezeket a szabályokat pontosítsuk, ezeknek a szabályoknak az alkalmazhatóságát elő tudjuk segíteni, hogy ne csak szép írott normáink legyenek, hanem azok tényleg érdemben tudjanak hatni ezen a területen.

Ez az az elv, "a szennyező fizet" elve, amit nem emlékszem az elmúlt évek parlamenti vitájában, hogy bárki vitatott volna, pedig időnként úgy tűnik - mint most is ebben az előttem elhangzott felszólalásban -, hogy valamilyen fogást azért mégis kellene keresnie az ellenzéknek arra, hogy miért is utasít el egy ilyen törvényjavaslatot. Számomra nehezen követhető az a logikai bukfenc, hogy azt mondja az előttem szóló képviselőtársam a legnagyobb ellenzéki frakció nevében, hogy a kormány bizony nagyon helytelenül járt el, amikor a határidő legvégét kivárva, az utolsó pillanatban nyújt be egy ilyen javaslatot.

(10.50)

Amire egyébként - tudjuk - szükség van, és valójában harmonizál valamit, amire valószínűleg párthovatartozástól függetlenül igent mondunk, és amit valószínűleg egy más színezetű kormány is minden bizonnyal megtenne, de természetesen azért maximum a tartózkodásig lehet eljutni egy ilyen javaslat szavazásakor, ahogy ez a bizottsági ülésen is megtörtént.

Nem az hangzik el tehát, hogy ezek és ezek a módosító javaslataink, és így szeretnénk még jobbá tenni, hanem: erre bizony szükség van, de már korábban be kellett volna nyújtani; ami egyébként lehet egy jogos kritika, hogy ezt korábban be kellett volna nyújtani, csak számomra azt nem támasztja alá, hogy miért nem támogat az ember - most egy frakció - egy ilyen javaslatot.

Ugye, tudjuk, hogy ez az európai uniós irányelv egy kompromisszumos irányelv, hiszen a Magyar Köztársaság, ha tetszik, akkor Európa legtöbb országát évekkel megelőzi a környezetvédelmi jogalkotás területén, és jóval cizelláltabb és szigorúbb joganyag vonatkozik a Magyar Köztársaság területén erre a területre, mint az Európai Unió számos más, akár régi tagállamában is. Ez az irányelv pedig egy kompromisszumos irányelv. Nem véletlen, hogy arról tudunk beszélni ebben a vitában, hogy a legtöbb pontján olyan dolgokról van szó, amelyek élnek már jó néhány éve a magyar jogban. Lehet azt mondani nyugodtan, ami a környezetvédelmi bizottság ülésén is elhangzott - ha jól emlékszem, és egészen pontosan szeretném idézni - a szakállamtitkár úr szájából: "A hazai környezetjogi szabályozás lényegesen fejlettebb, szigorúbb és sokrétűbb rendszert rajzol ki, mint amit az irányelv tartalmaz."

Elhangzott itt a vitában, hogy mik is a legfontosabb intézkedései ennek a törvényjavaslatnak. Elhangzott az is, hogy a bevezetendő, harmonizálandó fogalmak közül több olyan van, amely szintén létezik már, esetleg most pontosítjuk, hiszen ismeri a hazai jog a környezetkárosodás fogalmát mint olyat, a környezet veszélyeztetéséért, szennyezéséért, illetve károsításáért való büntetőjogi, polgári jogi, közigazgatási jogi felelősséget.

A környezetvédelmi törvény 101. §-a alapján bárki, aki tevékenységével és mulasztásával a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja, felelősséggel tartozik. Azaz a hazai jog az irányelvnél szélesebb körben határozza meg a károkozó fogalmát, illetve egy szigorított felelősségi rendszert, a károkozó vétkességétől független, úgynevezett objektív felelősségi formát alkalmaz, amely nem vizsgálja meg, mondjuk, védett fajokban és természetesen élőhelyekben okozott károk esetében sem a károkozó vétkességét, a gondatlanság vagy szándékosság kérdését.

Ez például olyan előnye, pozitívuma a hazai jogi szabályozásnak, amelyre mindenképpen vigyázni kell akkor, amikor egy ilyen harmonizáció - mondom még egyszer: alapvetően meglehetősen bonyolult tárgyalások során kialakult kompromisszumos európai irányelv harmonizációja - történik meg. Az irányelv legfontosabb alapelve "a szennyező fizet" elvének megfelelően az, hogy aki környezetkárosodást okoz, annak viselnie kell a szükséges környezetkárosodást megelőző, illetve a helyreállítási intézkedések költségeit, ideértve a kár, illetve a kárveszély felmérésének költségeit is.

És itt szeretnék ahhoz csatlakozni, amit Orosz Sándor képviselőtársam elmondott, és amit valószínűleg többen el fognak még mondani ebben a vitában. Talán ez lenne a lényeg. Nagyon szép elveket - azt gondolom, hogy viszonylagos pontossággal - rögzít a hazai szabályozás, amely még jobb lesz ennek az irányelvnek a harmonizációjával. De ha nézzük a mindennapi életben napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra újra és újra fel-felbukkanó környezetvédelmi ügyeket, botrányokat, akkor azt látjuk, hogy jellemzően egy olyan jogterületről van szó, ahol meglehetősen nagy a távolság az írott jog és annak az érvényesülésének a vágyálma között - fogalmazzunk így.

Viselje a környezetet szennyező az okozott károkért a felelősséget, viselje ezt polgári jogi, anyagi értelemben, viselje ezt büntetőjogi értelemben is! Ki ne értene egyet ezzel? Eközben a híradóban látott történetek arról szólnak, hogy eltűnnek ezek a cégek, nincsenek meg a felelősök, vagy nincs meg az az anyagi bázis, amin még helyt lehetne állni az okozott kárért. Hiszen kiürülnek, eltűnnek, csődbe mennek ezek a cégek, és aztán utána meglehetősen rossz ízű vitákat lehet arról folytatni, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor az állam vagy az önkormányzat kell hogy vállalja ezeket a költségeket.

(A jegyzői székben Béki Gabriellát Podolák György váltja fel.)

Ezt ismerjük valamennyien, s azt gondolom, hogy párthovatartozástól függetlenül valószínűleg a környezeti ügyekkel egy picikét is behatóbban foglalkozó képviselők pontosan tudják, hogy ez egy nagyon komoly probléma. És ez nem egy olyan probléma, aminek az egyik napról a másik napra való megoldása a kormányok szándékán, jó szándékán múlna. Nagyon fontos, hogy a megfelelő jogszabály-módosítások megtörténjenek, és nagyon fontos az is, hogy ezek alapján a megfelelő fellépésre a megfelelő hatóságoknak lehetőségük legyen.

Liberális politikusként - lehet, hogy államtitkár úr sincsen ezzel másként, hiszen ő is az SZDSZ tagja - elsőre a hideg futkos a hátamon, amikor újabb hatóságot hozunk létre, zöldkommandóról beszélünk, amikor arról beszélünk, hogy az államnak milyen testületekkel kell a lehető legszigorúbban ellenőrizni és szankcionálni. De környezetvédelmi vitákban többször elhangzott már többünk szájából - azt hiszem, én is utaltam már erre -, hogy természetesen kétség nem fér hozzá, hogy ez például egy olyan terület, ahol a nagyon erős állami jelenlét, ahol az állami eszköztár bővítése... - amire, azt hiszem, talán pont Nagy Andor képviselőtársam utalt a bizottsági ülésen, aki akkor levezette ezt a bizottsági ülést, amikor tárgyaltuk ezt a javaslatot. Ha jól emlékszem, képviselő úr valami olyasmiről beszélt a hozzászólása elején, hogy az vitán felül áll, hogy indokolt az állami fellépés, az állam fellépése lehetőségének bővítése, az állami mozgástér bővítése és az eszköztár erősítése.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Miközben így elsőre az én liberális fülemnek nem hangzik túl jól a zöldkommandó elnevezés, természetesen messzemenőkig támogatjuk azt az elképzelést, hogy erre a célra specializálódott és megfelelő jogi háttérrel, reális lehetőség szerint megfelelő infrastrukturális háttérrel rendelkező hatóságok legyenek képesek a megelőzésben és a szankcionálásban megfelelően fellépni és eljárni.

Hadd térjek ki még egy olyan dologra, ami viszont mindenképpen újítása a hazai jogi szabályozásnak, ennek a mostani harmonizációnak az eredményeképpen, ez pedig a biztosítékadási kötelezettségnek a megjelenése a szabályozásban. Ha megnézzük ezeket a típusú ügyeket, amikről az imént beszéltem, ahol azt látjuk, hogy valaki folytat valamilyen tevékenységet, valamilyen vállalkozási tevékenységet, aztán otthagy maga után egy meglehetősen komoly környezeti kárt okozó szennyezést, a cég átalakul, megszűnik, csődbe megy, megszűnik az az anyagi erő, aminek az alapján helyt lehetne állni az okozott kárért, a biztosítékadási kötelezettség megfelelő rendszerének kialakítása ezeket a helyzeteket lehet képes orvosolni.

Hadd mondjam itt el, hogy nekem a bizottsági ülésen lefolytatott, nem túlságosan hosszú vitából talán a legjobban az az analógia maradt meg az emlékezetemben, amit a tárca szakállamtitkára elmondott. Ez pedig az az analógia, hogy ismerünk már hasonló jellegű biztosítékadási kötelezettséget a magyar jogi szabályozásban. Távoli az analógia, de azért érdemes felidézni. Az elmúlt években számos nagy botrány volt ezekből az ügyekből, ez az utazási irodák ügye, ahol azt a folyamatot, amit évről évre láttunk, hogy mennek csődbe irodák, és aztán nem tudnak helytállni anyagi értelemben az általuk okozott kárért, azzal lehetett orvosolni, hogy az előzetes biztosítékadási kötelezettség megjelent, illetve több esetben is emelkedett ennek az összege.

Távoli ez az analógia, de fontos analógia. Természetesen nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy ezen a területen - ez egy jóval nehezebb terep - jóval nehezebb egy ilyen jellegű szabályozórendszer kialakítása, de biztos vagyok abban, hogy erre nagyon nagy szükség van, és természetesen magam is nagyon kíváncsian várom azokat a kormányrendeleteket, amik csatlakozva majd ehhez a mostani törvényjavaslathoz, ezt, illetve számos más területét ennek a mostani salátatörvénynek majd cizellálni, részletesen szabályozni lesznek hivatottak.

(11.00)

Összefoglalva: a liberális frakció nevében azt tudom elmondani, hogy az alapvetően jogharmonizációs célú, a magyar környezetvédelmi jogi szabályozás értékeit megőrző, azokat megvédő, adott esetben ezeket az értékeket bővítő törvényjavaslatot a liberális frakció támogatni fogja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Nagy Andor, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője következik. Öné a szó, képviselő úr.

DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Csak egy rövid felszólalásra vállalkozom, mert nem kenyerem az időhúzás, és nagyon sok minden elhangzott már abból, amit szerettem volna megosztani önökkel. Igazából egy lényeges észrevételt szeretnék tenni, ami egy úgynevezett rendszertani észrevétel lesz. Én valamikor jogi egyetemet végeztem, és ennek kapcsán lenne véleményem arról a módszerről, ahogy ehhez a szabályozáshoz hozzányúltak. De mielőtt ezt megteszem, szeretnék néhány észrevételt tenni.

Csak egyetérteni lehet államtitkár úrral abban, hogy a környezeti felelősség ügye súlyos és fontos ügy, és nagyon is indokolt az, hogy pontos, jól fogalmazott, szigorú és egyben betartható szabályozásunk legyen. Indokolt, mert - ahogy több képviselőtársam és ön is mondta - akár csak a német szemétdömping vagy a csepeli galvániszap ügyét vesszük, ha az államnak nem kellene megvárnia, hogy valamely hatóság kimondja valakinek a felelősségét, akkor sokkal hamarabb cselekedhetett volna. Ez a szabályozás kísérletet tesz arra, hogy ez lehetővé váljon. Az indokoltság tehát mindenképpen adott. Nagyon örültem volna annak - s ebben egyetértek Kékkői képviselőtársammal -, ha nem 2007-ben, hanem 2006-ban került volna sor a 2004-ben elfogadott EU-irányelv jogharmonizációjára, akkor lehetséges, hogy a német szemétdömpinget is egészen másképp élhettük volna meg, nagyobb lett volna az állam mozgástere.

Mi az az úgynevezett rendszertani észrevétel, amire szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét? Ha jól értem, a szaktárca azt a megoldást választotta, hogy a környezeti felelősség szabályozását általános szabályként a környezetvédelmi törvénybe - mint egy kerettörvénybe - foglalta bele, az úgynevezett speciális szabályokat pedig a másik három fontos törvénybe - a hulladékgazdálkodásról, a vízgazdálkodásról és a természetvédelemről szóló törvénybe - tette. Ez is egy megoldás, de felvetném azt a gondolatot, hogy ha már ennyit vártunk, akkor nem lett volna-e célszerűbb és egyben szigorúbb meg komolyabb is, ha a környezetvédelmi törvény mint kerettörvény helyett a polgári törvénykönyvbe tettük volna bele ezt az általános szabályozást.

A mai magyar jogrendszerben mind a Ptk., mind a büntető törvénykönyv, mind az államigazgatási eljárási törvény foglalkozik környezeti felelősséggel, mindegyikben van erre utalás, de igazából egyikben sincs. Amikor a bizottsági ülésünkön a legfőbb ügyész volt a vendég, ő maga is azt javasolta, hogy minél hamarabb kerüljön sor a büntető törvénykönyv módosítására abban az értelemben, hogy legyen annak egy külön fejezete, amely kizárólag környezetvédelmi bűncselekményekkel foglalkozik. Felvetném tehát még most is, ahelyett, hogy a környezetvédelmi törvényt használjuk általános szabályzóként kerettörvény jelleggel, nem lenne-e indokoltabb a polgári törvénykönyvet használni erre a célra.

Csak üdvözölni tudom, hogy - ha minden jól megy - végre lesz Magyarországon környezetvédelmi ügyekben is biztosítékadási kötelezettség, sőt ha jól értem, ezentúl környezetvédelmi biztosítás kötésére is kötelezhetnek hatóságok olyan vállalkozásokat, amelyek környezetvédelmi tevékenységet folytatnak. Örvendetes az is, hogy lehetőség van széljegyként jelzáloggal terhelni annak a gazdasági társaságnak vagy magánszemélynek az ingatlanvagyonát, aki környezetvédelmi tevékenységet folytat. Az is jó dolog, hogy ha előre látható, hogy az állami költségek az ingatlanvagyonból nem elégíthetők ki, akkor akár az ingóra is lehet ilyet terhelni. S az is pozitívum, hogy van úgynevezett értékklasszifikáció - ahogy ön említette - a védett természeti értékekkel kapcsolatban. Ez is megnöveli majd az állam, a környezetvédelmi hatóságok mozgásterét.

Mondtam tehát számos olyan dolgot, ami szerintem pozitív, a szándékot is pozitívnak tartom, és mi sem akarunk mást, mint egy tisztább és szebb Magyarországot, mégsem tudom teljes szívvel támogatni ezt a javaslatot, elsősorban amiatt, amit az előbb mondtam, hogy én másképp nyúltam volna hozzá a rendszerhez abban az esetben, ha erre lehetőségem lett volna. Nem tartom ellentmondásnak azt, amit Kékkői Zoltán mondott - tehát nem értek egyet Gusztos Péterrel - a késlekedés kapcsán, mert van jelentősége annak, hogy mikor kerül jogharmonizációra a 2004-es irányelv, mert - mondom még egyszer - ha 2005-ben vagy 2006-ban ez megtörtént volna, akkor talán a német szemétdömpinggel is egyszerűbben el tudtunk volna bánni.

A KDNP a Fideszhez hasonlóan ellenezni nem fogja, de teljes szívvel támogatni sem tudja a törvényt, ezért tartózkodni fogunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Katona Kálmán képviselő úrnak, az MDF vezérszónokának.

KATONA KÁLMÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselő Urak! Nem tévedtem, csupa urak vannak a teremben. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium elmúlt évekbeli egyik legfontosabb törvényjavaslata van előttünk. Az elmúlt hetek, hónapok eseményei felhívták a figyelmet arra, hogy a környezeti felelősség pontosan, szigorúan, tetten érhetően és behajthatóan legyen meghatározva. Ehhez járult a környezeti károk megelőzéséről, helyreállításáról és a környezeti felelősségről szóló európai uniós irányelv jogharmonizációjának kötelezettsége. A törvény céljával, tartalmával a Magyar Demokrata Fórum frakciója egyetért.

Az egyetértés előrebocsátása mellett mégis két súlyos kritikai észrevételt kell tennünk. Az egyik a jelenlegi hazai szabályozás alkalmazásának az eredményessége és körülményei, a másik az előttünk fekvő törvényjavaslat döbbenetes kócossága-kuszasága.

Az elsőt illetően: a törvényjavaslat indoklása szerint az EK-irányelvben foglalt alapvető rendelkezések ma is élnek a hazai környezetvédelmi jogban, sőt a hazai jog az irányelvnél szélesebb körben határozza meg a károkozó fogalmát, illetve egy szigorított felelősségi rendszert, a károkozó vétkességétől független, úgynevezett objektív felelősségi formát alkalmaz. Ezt a szigorúbb szabályozást - nyilván helyesen - a törvényjavaslat megtartja. Elcsépelt közhely viszont, hogy a törvény annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Ha azt a büszkeséget, amivel állítjuk, hogy a hazai szabályozás szigorúbb az EK-irányelveknél, összevetjük azzal, hogy a mai jogalkalmazás hogy áll, ahogy ma a környezeti felelősséget érvényesíteni tudjuk, igencsak szomorú a kép. Gondoljunk csak a szemétügyekre, a csepeli galvániszap körüli vitákra, nézzük meg az elmúlt években koncepciótlanul ezerszer átszervezett hatóságok ügyirat-lemaradásának tömegét, hogy sokszor már helyszíni szemlére sincs idejük-erejük egy-egy határozat meghozatalakor.

Mi következik ebből? Az, hogy a környezeti felelősség kérdéseit nem lett volna szabad egy EK-irányelv harmonizációjára szimplifikálni. A szabályozás pontosítása akkor érne igazán valamit, ha nemcsak a szabályokkal matatnánk, hanem a környezeti felelősség ügyét komplexen, folyamatában tekintenénk át a valóra váltás feltételeivel együtt; ha a környezethasználók gazdasági környezetétől kezdve a kárelhárítás erőforrásáig a teljes folyamatot, a rendelkezésre álló intézményrendszert is áttekintjük. Úgy is mondhatnám, hogy ezért egy ilyen típusú ügyhöz kellene az a sokat emlegetett, de a Gyurcsány-kormány alatt rendre elmaradó hatástanulmány, és kellett volna a környező törvények - a Ptk., a Btk., a gazdasági társaságokról szóló törvény - áttekintése is, amit Nagy Andor képviselőtársam is említett, és akár a termékfelelősségi törvénnyel való kapcsolatot is meg kellett volna vizsgálni. Mindebből pedig akár még az is kijöhetett volna, hogy a kevesebb több lett volna; nem kell két helyen szabályozni valamit.

Szinte hallható már a kormányzati válasz, hogy erre nem lett volna idő, hiszen ezt a törvényjavaslatot sürgős eljárást kérve a Ház elé hozták azzal, hogy sürgősen, még áprilisban hatályba kell léptetni.

(11.10)

No de 2004 áprilisa óta tudjuk, hogy 2007. április végéig ezt el kell fogadnunk. Mit csináltunk ez alatt az idő alatt? Miért a parlamenten akarjuk megkeresni az elpocsékolt időt? Ebbe az időbe ugyanis bőven belefért volna egy komplexebb, koncepciózusabb megközelítés, ha nincsenek a permanens ide-oda szervezéssel elfoglalva.

A másodikat illetően, azaz, hogy kócos a törvényjavaslat, azt tudom mondani, hogy nemcsak a jogalkotásról szóló törvény, hanem a józan ész is azt diktálja, hogy a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan, közérthetően kell megszövegezni. Ez a törvényjavaslat pedig ennek nem tesz eleget. Körülményes, szócséplő, a fogalmakat önmagukkal magyarázó - és sorolhatnám a formainak tűnő, de végeredményben a törvény erejét lerontó hibákat. Kérdezem a tisztelt Házat, mit mond bárkinek is az a kifejezés, hogy a vízminőség környezetkárosodása. Vízminőség környezetkárosodása? Nyilván a vízminőség károsodására gondoltak, amikor ezt a fogalmat... Ez fordítási pongyolaság, és számos ilyent tudnék felsorolni. Én - szerény csapatommal - 14 ilyet gyűjtöttem össze, ezeket beadtam egy módosító indítványban, és kérem államtitkár urat, hogy úgy tekintsen erre, mint egy abszolút javító csomagra. Egyébként ez az értelmezés számos helyen zavaró is, mert utána egy kormányrendeletet kell alkotni, ahol már ezekkel a fogalmakkal kell operálni. Azt gondolom, az egyszerű, beszélt magyar nyelvre kell áttenni ezeket a fogalmakat.

Még egy, ami talán már túl is megy a kócosságon; azt lehet mondani, hogy csúsztatás. A környezetvédelmi bizottság ülésén elhangzott, de államtitkár úr is mondta, hogy milyen fontos a környezeti tevékenységet folytatók biztosítékadási kötelezettsége, esetenként a kötelező biztosítás bevezetése és így tovább. Valóban, ez nagyon fontos elem - mi is annak tartjuk -, de azt el kell mondanom, hogy ez a jogszabály 2005 óta érvényben van, nagyon helyesen ide is átemeljük, itt is megtartjuk. Azt kérdezem, miért nem született meg a végrehajtási kormányrendelet, amire két éve felhatalmazást kapott. Talán úgy is fogalmazhatnék, hogy a kormánynak két éve meg kellett volna csinálnia, amivel egyébként az elmúlt hónapok ügyeinek egy részét kezelni tudtuk volna.

Összességében: a törvényjavaslat fontos, időszerű, tételeinek nagy része tartalmilag támogatandó. Ugyanakkor a törvényalkotás folyamata, minősége mind koncepcionálisan, mind formailag messze alulmúlja azt, ami egy komoly kormányzattól elvárható lenne.

Ezért a Demokrata Fórum - ha van ilyen - pozitív tartózkodással fog élni az általános vitára bocsátásnál, és mivel itt elhangzott számos módosítás, nem látom egyébként reménytelennek azt, hogy ezt a törvényjavaslatot módosító indítványokkal úgy helyrehozzuk, hogy aztán akár támogatni is lehessen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Írásban előzetesen senki nem jelentkezett, a helyszínen három képviselő úr jelez a monitoron, a jelentkezés sorrendje: Ékes József, Gyenesei István és Bókay Endre képviselő urak.

Elsőként tehát megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Szövetség.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Végighallgatva a vezérszónoki hozzászólásokat, talán az utolsó vezérszónoki hozzászólásnál is megerősítést nyert, mindannyiunk által ismert, hogy ez a törvény önmagában tíz éve létezik Magyarországon, és nagyon keményen szankcionál.

Szankcionál, hiszen a Btk.-ba, a Ptk.-ba és a közigazgatási törvénybe is nagyon sok dolgot lehetne beemelni és helyre tenni, de talán inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy 2000 óta valóban élesen foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy a fenntartható fejlődés, a globális felmelegedés önmagában az Európai Unión, az Európa Tanácson belül is egyre nagyobb kihívást jelent az Európai Unió tagországainak, Európának és talán az egész világnak. Nagyon helyesnek tartottam, amikor Orosz Sándor is úgy közelítette meg, hogy léteznek törvényeink, csak sajnos a végrehajtás területén hibádzik rengeteg dolog. Erre államtitkár úr is megpróbált rávilágítani, ugyan szerényebben, de mégis rávilágított.

Annak idején foglalkoztunk a zöldkommandó kérdésével is. Nagyon sajnálom, hogy ez az év tette fel rá talán azt a pontot, hogy kormányzati szinten is komolyan kell venni a zöldkommandó kérdését. Hiszen Magyarországon számtalan olyan - meg nem erősített és megerősített - környezetre káros forrás és hatás van, amelyeket ha nem tárunk fel, és nem próbálunk kellőképpen lokalizálni, sajnos ezek előbb-utóbb az emberi szervezetre, a környezetre, a természetre is óriási hatást váltanak ki. Számtalan alkalommal elmondtuk a parlamentben - és talán itt hívnám fel államtitkár úr figyelmét arra a tényre -, hogy az elmúlt 17 év során számtalan olyan gazdasági társaság értékesítése történt meg, ahol a szerződésekben kormányzati szinten, kőkeményen előírták a rekultivációs kötelezettséget. Sőt mi több, állami, kormányzati forrást felhasználva - vagy fel nem használva - vagy végrehajtották, vagy nem hajtották végre magát a rekultivációt. Ezek visszaellenőrzése sajnos nem történt és nem történik meg, holott milliárdok lettek ezen a területen kormányzati költségvetésből - vagy egyáltalán költségvetésből - odaadva, biztosítva. És fordítva: lehet, hogy ezek a pénzek teljesen másutt landoltak.

Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy '95-ben azt a törvényt módosítottuk, módosította a parlament, amely kimondottan a természetvédelem kérdését próbálta kezelni. Volt az állami, a megyei és az önkormányzati szint. Sajnos, a '95-ös törvénnyel a helyi védettség megállapításának a lehetőségét a megyei szintekről áttestálták az önkormányzatokra; itt a helyi természeti értékek védettségére gondolok. Nem véletlenül figyeltem nagyon oda arra, amit az államtitkár úr elmondott, hogy sajnálatosan az önkormányzatok és a jegyzők sincsenek teljes egészében tisztában a helyi védettség kérdésével. Ha kinézünk a Parlamentből a budai hegyek irányába, sajnos ma már ott tartunk, hogy a hegyek, domboldalak teljes egészében beépítésre kerültek, és ha körülnézünk az önkormányzatoknál is, tapasztalható, hogy hihetetlen mértékben csökkent a zöldövezetek nagyságrendje. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok a helyi természeti értékeket élik fel, különböző gazdasági haszon esetleges reményében.

Erre tudnék államtitkár úrnak olyan példát mondani, hogy ennek áldozatává vált államtitkár is, mert kőkeményen szerette volna betartatni a törvényt. Csak sajnos a politika útvesztőjében még az államtitkárnak is el kellett mozdulnia a helyéről, azért, mert a politika azt diktálta, hogy a természeti érték nem jelent semmit, nyugodtan lehet oda áruházat építeni, és fel lehet adni a természeti értéket, amely adott esetben egy adott táj szépségét, varázsát és az ott élő állampolgárok nyugalmát is tudja biztosítani.

De ugyanígy az Európai Unióban és az Európa Tanácsban is felhívtam a figyelmet a vízgazdálkodás kérdésére. Az, hogy egy uniós törvény bizonyos szinten lazábban kezel, nem jelenti azt, hogy a nemzeti törvényt nem lehet sokkal szigorúbbá tenni minden további nélkül. Ezt nem tiltja az Európai Unió, és nincs olyan döntése az Európai Uniónak, hogy adott esetben a nemzeti környezetvédelmi törvény ne lehetne szigorúbb az európai uniós előírásoknál. Minden további nélkül lehet szigorúbb.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy beszélünk energiaválságról, és a következő napirendi pont éppen a magyarországi energiakérdés lesz.

(11.20)

Ezen a területen is óriási gondok, problémák vannak környezetvédelmi szempontból. Azt hiszem, itt van a félreértett biomassza-tüzelés kérdésköre is, az erdők kiirtása, a nemes fajok elpusztítása, és a helyükre történő telepítés sem abban a formában történik, mint ahogy az előírás szerint kellene hogy következzen. Ezt az agrártörvények kapcsán is elmondtam, hogy nagyon szívesen hivatkozik a kormány és a környezetvédelmi tárca arra, hogy számszerűleg pótoljuk a fákat, csak kérdés, hogy adott esetben a nemes fát pótoljuk-e egyáltalán, vagy adott esetben a gyorsan beérő, piaci hasznot hozó fajták telepítését engedélyezzük.

Nem akarok annyira eltérni a törvénytől, én is helyesnek tartom, hiszen "a szennyező fizet" elvet a magyar parlament környezetvédelmi bizottsága évek óta szorgalmazta. Évek óta szorgalmazta azon törvény rendezését is, hogy valóban végrehajtható legyen, mert ahogy az államtitkár úr is fogalmazott, igen, vannak törvényeink, csak tessék nekem megmondani, hogy hány embert tetszettek, mondjuk, 3 vagy 5 évre lecsukni környezetvédelmi súlyos károk okozása miatt! Azt hiszem, nagyon keveset, és nagyon kevés ilyen büntetőtörvénnyel foglalkoztunk.

Én mindenképpen szeretném, ha maga ez a törvény szigorodna, és szeretném azt is, hogyha a fenntartható fejlődés, a globális felmelegedés valóban ide, a parlament elé kerülne, és úgy alakítanánk át a törvényeinket, hogy ezeket a törvényi paragrafusokat is beültetjük, hogy a végrehajtás területén is valóban meg lehessen fogni egyéneket, személyeket, és ne lehessen eltűnni vagy cégeket felszámolni annak a tudatában, hogy úgyse lesz következménye.

Nagyon sok olyan szennyezési példát lehetne mondani, nem véletlenül mondta az államtitkár úr, hogy 25 ezer szennyezőforrás van most Magyarországon, ami fellelhető. És ami nem, amit betemettek, mondjuk, bauxitbányákba vagy adott esetbe máshova? Ez tulajdonképpen a vízkészleteinket is óriási mértékben totálisan, teljes egészében tönkre tudja vágni.

A következő ilyen kérdés, amire tényleg nagyon fel kellene készülnie a magyar parlamentnek, a globális felmelegedés mellett az ivóvízbázisok védelmének a kérdése. Ez pár tíz éven belül ugyanolyan súlyú kérdéskör lesz, mint ma maga az energiaválság, sőt mi több, az ivóvíz miatt számos területen már háborúkat is indítottak. A következő ilyen lépés, hogy ha Magyarország erre kellőképpen nem figyel oda, pedig Magyarország Európa második legnagyobb ivóvízbázissal rendelkező országa, hogy ha ezt is elprivatizáljuk, akkor sajnos nagyon körülnézhetünk, hogy egyáltalán mi magunk, magyarok majd milyen áron fogunk hozzájutni az ivóvizünkhöz.

És ugyanúgy a globális felmelegedésből adódóan tényleg sokkal komolyabban kellene venni a természetvédelem, a vízvédelem kérdését, hiszen pontosan a meleg hatásokból adódóan a rétegvizek, a különböző mélységi vizek, karsztvizek kérdésköre is sokkal jobban előtérbe fog kerülni, hiszen tapasztalhatunk vízsüllyedést. És ez pontosan abból adódik, hogy a készleteink esetében, ha 25 ezer szennyezőhellyel rendelkezünk, a felmelegedésből adódóan akár a visszafertőződés, akár a fertőződés veszélye minden további nélkül fennállhat, és itt tulajdonképpen nem tudunk helytállni.

Amit én mindenképpen ki szeretnék emelni, és kérem erre az államtitkár urat, hogy az összes olyan szennyezőforrás esetén, ahol nem lelhető fel maga a szennyező, hiszen a törvény passzusai közé mi annak idején azt szerettük volna beemelni, hogy a kormányzatnak legyen olyan kötelezettsége, hogy az azonnali elhárítást kezdje meg, és majd később peres úton minden további nélkül az egyén után lehet menni vagy adott esetben a gazdasági társaság után menni, ez számon kérhető, és adott esetben a kiadásai megtérítésére is kötelezhető. De elsődleges szempont legyen magának a szennyezőhelynek a lokális felszámolása, a gyors, azonnali felszámolása, hiszen ez az emberi életek egészségkárosítását nagymértékben befolyásolja. Szeretném, hogyha a törvény ebbe az irányba mozdulna el.

És még egyszer meg szeretném fogalmazni, az Unió (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) nem írja azt elő, hogy erősebb és súlyosabb törvényt a nemzetek ne hozhatnának a maguk részéről. Minden további nélkül lehet ilyet alkotni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két kétperces jelentkezést látok a képernyőn. Iván László képviselő úrnak adom meg először a szót.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Ebben a környezetvédelem és természetvédelem témában évtizedek óta tanítjuk, oktatjuk - jómagam is - a TKT kifejezést, a többszörös kémiai túlterhelés növekedését. Ezenkívül azonban ma egy újabb fogalmat is be kell vezetnünk ennek a mintájára: a többszörös környezeti túlterhelő ártalmak fogalmát. Ennek értelmében azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat feltétlenül fontos, szükséges, de amint az előttem szóló kollégák, képviselőtársak is mondták, nem elégséges sok minden megelőzése szempontjából.

Először is, kifogásolhatónak tartom, hogy a környezeti ártalmak nincsenek igazán differenciálva, hiszen kétféle természeti, környezeti ártalomról beszélünk, illetve a természetes környezeten belül kétféle fogalmat kell bevezetnünk. Az egyik a valóban meglévő természet sajátos ártalma vagy esélye; a másik az ember által kialakított, módosított természet ártalma, ami a civilizatorikus rendszerekben ugrásszerűen, robbanásszerűen nőtt meg. Ez nem jelenik meg.

A környezeti ártalmak feltárásának, a források feltárásának a kötelezettsége sem jelenik meg kellő mértékben, ezért úgy tűnik, hogy ez a törvénytervezet is alkalmas arra, hogy igazolja Thomas Mann-nak azt a mondását, amit "A törvény" című írásában írt, hogy a törvény azért van, hogy áthágják. Sajnos, ez a törvénytervezet is még nagyon sokféle szempontból alkalmat ad arra, hogy visszaélhessenek vele, és kialakulhasson az, hogy bizony elkerülő magatartás alakuljon ki: érettebb társadalomban érettebb személyek.

Az érettebb társadalomnak és az érettebb személyeknek a jelenlegi magyar viszonylatban az értékelhető és érzékelhető feltételei azonban nem eléggé biztosítottak. Másrészt azt hiszem, nagyon fontos azt is kihangsúlyoznunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) - és befejezem -, hogy az EU-harmonizáció nem azt jelenti, hogy nekünk szolgai módon kell azonosságra törekednünk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gusztos Péter képviselő urat illeti a szó két percben.

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Ékes képviselő úr felszólalására szeretnék egy részletkérdés kapcsán reagálni. Előrebocsátom, hogy annak a 99 százalékával, amit a képviselő úr elmondott, gyakorlatilag csak egyetérteni tudok, és kifejezetten élvezettel hallgattam ezt a színvonalas hozzászólást.

Tehát kérem a képviselő urat, hogy ne vegye ezt kötekedésnek, de volt egy mondat, ami megütötte a fülemet, amikor azt a kérdést tette fel kvázi az államtitkár úrnak címezve, hogy hány embert tetszettek becsukni az elmúlt években. Itt azért álljunk meg egy szóra, mert a parlamentben ülünk, az államtitkár úr a kormányt képviseli, és vannak bíróságok, meg vannak mindazok a szervek ebben az országban, amelyek a bűn üldözésére és ennek a szankcionálására hivatottak. És természetesen nem kormányzati felelősség az a kérdés, hogy adott büntetőjogi rendelkezéseket a magyar igazságszolgáltatás mennyire érvényesít.

Tudok mondani egy analógiát erre a kérdésre. Az előző ciklusban - nagyon helyesen - a büntető törvénykönyvben bűncselekménnyé minősítettük az állatkínzást, és azóta a civil szervezetek folyamatosan a politikusokat támadják, hogy miért nincsen még letöltendő börtönbüntetés, miért ússzák meg az állatkínzók olyan könnyen a bűncselekményt. Mit mondhat erre egy parlamenti képviselő, aki a jogalkotásban vesz részt a parlament tagjaként, vagy mit mondhat erre a kormány egyik tagja, aki egy másik hatalmi ágat képvisel? Tehát azt gondolom, van egy szűk mozgásterünk ebben a tekintetben, és itt, e Ház falai között, mondjuk, a magyar igazságszolgáltatás vagy jelesül éppen a bírói ítéletek hiányáról vagy milyenségéről csak meglehetősen szűk mozgástérrel tudunk beszélni, sőt azt gondolom, hogy egyáltalán nem nagyon minősíthetjük itt ezeket.

Nekünk parlamenti képviselőként vagy egy kormánytagnak erről maximum magánvéleményünk lehet. És mondom még egyszer, nem a kormány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) felelőssége az, hogy milyen ítéletek születnek vagy nem születnek meg.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót először Kovács Kálmán államtitkár úrnak.

KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én még a két percet sem fogom kihasználni, csak ebben a kérdéskörben feltétlenül fontosnak tartottam elmondani, hogy a jogszabályok önmagukban, ahogy ezt már tegnap is egy másik jegyzőkönyv megszavazása során említettem, nem hoznak teljes körű megoldást.

Itt szükség van arra, hogy a társadalom egyéb szintjei - és itt nemcsak az igazságszolgáltatásra, hanem a civil szférára, mindennapjainkra, saját kis közösségeinkre is gondolok-, valamennyien részt vegyünk benne.

(11.30)

Ezért tartom fontosnak, és ezért hangsúlyoztam már rögtön az expozé elején, hogy érzékelhető, hogy a figyelem erre a kérdésre kezd koncentrálódni, hogy a közbeszéd, közgondolkodás középpontjába kezd tartozni környezetünk állapotának ügye, egy új megvilágításban. Harminc év után, amikor ez a mozgalom elindult itt, Közép-Európában is, mintha most kapna egy újabb lendületet, egy újabb dinamizmust, újabb serkentő impulzusokat. Ennek egyik jeléül tudom be, hogy jó példát is mondjak, hogy a szelektív hulladékgyűjtésben milliók mozdultak meg Magyarországon is. Több ezer hulladéklerakó hely, hulladékgyűjtő hely van, több mint 4 ezer szelektív-hulladékgyűjtő bázis, hulladékudvarok.

Tehát elindult valami, például a hulladékgazdálkodás alapját jelentő területen a szelektív hulladékgyűjtésben. Azt gondolom, hogy azok az akciók, amelyekben a civilek részt vesznek, itt mondhatnám a tisztasági kedvtől kezdve a különböző zöldmozgalmak ügyeiig, ma újabb lendületet kapnak. Ha együttesen van egy elvárása a társadalomnak az ilyen típusú tevékenységekre való nagyobb odafigyelésre, az meg fog jelenni a tőlünk független más szférákban, az igazságszolgáltatásban, a civil szférában, otthon.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megadom két percre a szót Ékes József képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Nem Gusztos Péter képviselőtársammal akarok vitatkozni, mert teljesen helytálló, amit mond, de a legnagyobb probléma mindig ott van, hogy minél nagyobb egy gazdasági társaság, minél nagyobb a bűnelkövetés a környezetvédelemmel szemben, annál kevésbé látjuk annak hatását, hogy velük szemben kőkeményen fel lehetne lépni, mert a politika mindig megtalálja saját kis útvesztőjét, amiben adott esetben a felelősségre vonás messze elmarad attól a súlytól, amit végrehajtanak. Tudnék számos területet mondani, ahol elképedne képviselőtársam, ha megtudná, hogy milyen gazdasági társaságok állnak a környezetszennyezések mögött.

És nem is arra akarok kitérni, amit államtitkár úr mondott. A rendszerváltozás óta talán soha ennyi környezetvédelmi szakmérnökként végzett fiatal nem lelhető fel, mint most. Ezeket a fiatalokat is be kellene kapcsolni, és velük megerősítve a civil szervezetek szakmai felkészítését, a civil táradalom szakmai felkészítését arra, hogy minél jobban és hatékonyabban figyeljenek oda. Iván professzor is mondott valamit, a képzést; ami óriási nagy hibája, annak ellenére, hogy tudjuk, honnan jutottunk el odáig, hogy ma már szelektíven is gyűjtjük a szemetet, de ezt még lehet fokozni úgy is, ha a társadalmat kellőképpen felkészítem, ha a fiatal nemzedéket az oktatásban már eleve a szelektív gyűjtésre, a természetvédelemre, az állatvilág ismeretére, a vízvédelemre készítjük fel. Tehát ezen a területen kellene a továbbiakban olyan hatékony rendszert kialakítani, amivel valóban a tájékoztatás, a képzés szintje maximálisan növelhető az állampolgárok irányába is. Mert úgy tud jó állampolgárrá válni, ha a teljes ismeret birtokában van. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Iván László képviselő úrnak.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Azt hiszem, teljesen jogos az a feltételezés, hogy a civil mozgalmak és a mindennapok embere a saját önfejlettsége szerint járuljon hozzá a közfelelős feladatokhoz, azonban szeretném megemlíteni, hogy a környezet kérdése is olyan ügy, amely pártok fölötti, de pártokon keresztül valósul meg a törvény-előkészítő tevékenység. Természetesen a felelősség kérdése mégiscsak konkrétan megfogalmazható, hiszen a tájékoztatás, a képzés, ahogy már említettük, a szankcionálás mindenképpen a kormányzati felelősségi körbe tartozik, és a közfelelősség mellett erre nagyon komolyan, differenciáltan kellene figyelmet fordítani.

Csak egyet mondok a tájékoztatással kapcsolatosan. Hogy megállapítsuk azt, hogy milyen területeken milyen környezeti ártalmak milyen kockázattal milyen ártalomforrást jelentenek, ahhoz természetesen tudományos kutatások és felmérések szükségesek, amelyek annak a körzetnek, annak a területnek a tájékoztatásába be kellene hogy kerüljenek, éppúgy, ahogy a köztájékoztatásba is. Mondok egy példát: a Szamosháton 5400 négyzetkilométer területen a rétegvizek arzéntartalma meghaladja a 40 mikrogramm/liter engedélyezett maximumot, és elérheti a 70-80 mikrogrammot. A Duna-Tisza köze déli részén pedig ugyancsak körülbelül 1200 négyzetkilométeren 80-110 mikrogramm/liter arzén van. És ez természetes arzén, nem mesterséges, de mégis, az itteni vízrétegek kinyerése során erről tájékoztatást kell nekünk adni. Ez csak egy kiemelt példa. Nem tudjuk, hogy ez miként és hogyan árt, de fontos a tájékoztatás, és a szankcionálás ehhez kapcsolt következménye már eddig is napvilágra került, és tárgyaltuk is, hogy mennyire fontos.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kovács Kálmán államtitkár úrnak.

KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Teljesen egyetértve önnel, hadd említsem a kormányzati kezdeményezéseket éppen a civil relációban. Három évvel ezelőtt indítottuk, és mára ért be az a tudományos kutatási program, a VAHAVA-program, amely a környezeti változásokra adott közös társadalmi reakciók összessége, amiről most folyik társadalmi vita az Akadémia és a kormányzati szervek, a civil szervezetek bevonásával országszerte. Vagy a másik, amit meg szeretnék említeni, az a kezdeményezés, ami a parlamentben is támogatásra talált, hogy a második 1 százalék keretében az állampolgárok az adózás során rendelkezhetnek úgy, hogy az illegálisan elhagyott hulladékok kármentesítésére fordítsa a kormányzat ezt az összeget. Az 1517 kód beírásával a napokban bárki költség nélkül, egy kis odafigyeléssel már segíthet a közös ügyünkön.

Ugyanígy kormányzati kezdeményezés volt az új szemléletű magyar-magyar együttműködés keretében a Kárpát-medencei ökorégió egységes átgondolása, és ehhez kapcsolódóan éppen a fiatalokat, az egyetemistákat, főiskolásokat megszólító ökoklubrendszer kialakítása, amely a hazai régió egy-egy univerzitására építve és a határon túli felsőoktatásban részt vevőket bekapcsolva egy ösztöndíj- és egy klubrendszer kialakítását szolgálná azzal a céllal, hogy egy közös stratégia és egy közös gondolkodás elindító pontja legyen.

Tehát igen, úgy gondolom, a kormányzatnak mint egy kezdeményező oldalnak felelőssége van, mert nagyobb az eszközrendszere, de ezzel a felelősséggel az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban pozitívan élt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Több kétperces jelentkezőt nem látok. Tízperces időkeretben megadom a szót Gyenesei István képviselő úrnak, független.

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az államtitkár úr azzal fejezte be a téma szóbeli felvezetését, hogy akarjunk és tudjunk örülni a környezetünknek, tudjunk benne élni, legyen az akár épített környezet, teszem hozzá én, legyen az akár a természetes környezet. Ehhez persze arra van szükség, hogy ésszerűen tudjuk használni, hasznosítani és bölcsen tiltani. Ennek a kettőnek az arányát úgy kell megtalálni, hogy az ember jól érezze magát abban a néhány évtizedben, amit ezen a földön tölt. Ebben az esetben nem az embernek kell a természetet szolgálnia, hanem a természetnek az embert. Azért mondom, hogy védjük a természetet, hogy használni tudjuk, de ne olyan ostobán, hogy eltiltsuk, elzárjuk az emberek elől. A Balaton esetében számtalan példát tudok mondani, akár az egyik, akár a másik vonatkozására is.

Miután a környezet veszélyeztetése, károsítása nem ismer országhatárt, ezért nem csupán az Uniónak való megfelelés az, aminek itt most, e törvénymódosítás kapcsán meg akarunk felelni, hanem saját érdekünk is, hogy ezt a törvényt korszerűsítsük.

(11.40)

A legfontosabb cél az, hogy a süketek párbeszédét előzzük meg, vagyis értsük egymást nemzetközi vonatkozásban is, meg országon belül is, ha valamit mondunk, akkor mindenki ugyanazt értse ez alatt. Közös szóról, és ha úgy tetszik, fogalomtárról is szó van itt, és egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy érdemes ezt egy kicsit még áttekinteni, finomítani, és akkor valóban jó törvénymódosítás lesz. Újraértelmezésről van szó, bővítésről van szó, aktualizálásról van szó, és mindez elsősorban a jelenlegi hazai környezetkárosodás növekvő elterjedése miatt szükséges.

Nos, a környezetvédelemben nem lehetünk eléggé szigorúak, mondom én, aki az előbb azt mondtam, hogy legyünk ésszerűen szigorúak természetesen. Hatalmas kockázat, nagy felelősség, megfordíthatatlan folyamatok vannak, helyreállítási lehetetlenségek vannak. Ha kivágnak egy százéves vagy kétszáz éves fát, azt nem lehet semmilyen büntetéssel helyrehozni, hiába ültetnek helyette akár száz fát is, újabb száz évre van szükség ahhoz, hogy az újratermelődjön, vagyis néha évezredek kellenek ahhoz, hogy egy káros hatás újra valahol természetes formájában megvalósuljon, visszatérjen az eredeti állapotába.

A törvénymódosítás jelentős előrelépés, egy régi probléma megoldásának jogszabályi alapját is megteremti: ez pedig az államtitkár úr által is említett "a szennyező fizet" elvének az érvényesítése. Sőt megjelenik ebben a törvénytervezetben a környezetkárosítás megelőzésére való kötelezés, megjelenik benne a helyreállítási intézkedésre való kötelezés. Kérdés persze, hogy ez mennyire lehet eredményes, mert ez a dolognak a lényege, hiába írjuk le, ha ez nem valósul meg. És nem utolsósorban rendkívül fontos az, hogy a hatósági helyreállítási költségek behajthatók és vagyonra terhelhetők. Tulajdonképpen Ékes képviselőtársam is valahol ezt feszegette, hogy hogyan lehetne ezt szankcionálni sokkal határozottabban és sokkal erőteljesebben. Nos, erre ez a törvény nagyobb lehetőség biztosít. Természetesen azzal, hogy ezt az állam megelőlegezi, időt lehet nyerni, de óva intenék mindenkit attól, hogy a költségáthárítás automatizmusát mindenütt és mindenkor egyformán értelmezze. Óvakodjunk ettől, hiszen országosan is probléma, de mondjuk, egy somogyi példát említenék: a Dráva vidékén és a Balaton partján a magas falak omlásveszélye nagyon komoly probléma, ennek a gyors elhárítása gyors állami beavatkozást igényelhet. De ennek a költségének az áthárítása a tulajdonosokra, adott esetben önkormányzatokra szinte lehetetlen a nagyságrendje miatt, az önkormányzatok vagy éppen a magánszemélyek vagy egyéb szervezetek anyagi teherbíró képessége ezt a nagyságrendje miatt nem bírhatja el.

Különös súlya van a környezethasználó és a tulajdonos felelőssége kettéválasztásának. Ez ebben az anyagban, ebben a törvénymódosításban nagyon jól megjelenik, és úgy gondolom, ez óriási előrelépés lehet. Természetesen a károkozóé, a használóé az elsődleges felelősség, de kérdés például az, hogy a használó miért fizeti a bérleti díjat: a használatért vagy a hallgatásért? A tulajdonos is hallgat, ha oda például külföldről szemétbálák érkeznek, mert adott esetben mind a kettőnek azonos a pillanatnyi érdeke. Más esetben a megbízó és a megbízott egyetemleges felelősségére is szükség van, nemcsak a különválasztására, ahogy az alkalmazott által okozott kárért nemcsak az alkalmazott, hanem néha az alkalmazó is felelősséggel kell hogy tartozzon.

Logikusan egyszerűsíti a törvénymódosítás a hazai jogszabályi összhangot is. A környezetvédelmi törvény mögöttes jogszabályként érvényesül a természetvédelmi törvénynél, a hulladékgazdálkodási törvénynél és a vízgazdálkodási törvény esetében is, vagyis az itteni meghatározások szerint kell eljárni a többi esetben is.

Úgy gondolom, hogy érthető sok minden ebben az előterjesztésben, ebben a módosításban, de sok vitára, feszültségre okot adó elképzelés is van, ilyen például a tűrési kötelezettség érvényesítése vagy érvényesíthetősége. Arról van szó ugyanis, hogy a megelőzéshez vagy a helyreállításhoz más ingatlanát igénybe lehet venni. Nos, ennek a módja, formája, ideje nagyon nagy mértékben befolyásolja azt, hogy a tulajdonos ezt hogyan és milyen formában éli meg, hogyan viseli el, mennyire válik ennek részesévé, mennyire tud azonosulni azzal, amit itt tulajdonképpen jogosan tesznek, törvényben megalapozottan tesznek, de lehet, hogy egy új, egy másik értéket tesznek ezzel tönkre. Ez esetben természetesen az ő kártérítéséről is gondoskodni kell.

Befejezésül még egy új elemet említenék meg több új elem közül, ami szintén sokféleképpen közelíthető meg. Például károkozónak minősíti a törvénytervezet a halászati jog gyakorlóját, ha a halpusztulás vízminőségi kárt okoz. Nos, kérdés az, hogy mi okozta a halpusztulást. A befolyó víz? Akkor pedig túlmutat nyilván azon a halastavon vagy azon a halászati hasznosításon a forrás, az ok, a keletkezés oka. Sokszor nagyon messze vezetnek ezek a problémák akkor, amikor majd a felelősséget meg kell állapítani. Ezért mondom én azt, hogy a végrehajtás mikéntjén nagyon sok múlik. Legyünk szigorúak, de legyünk emberségesek, és akkor tudjuk bölcsen szabályozni törvényekkel a mozgásteret, ugyanakkor pedig ésszerűen hasznosítani azt a környezetet, ami azért van, hogy az emberek, a fiatalok, az idősek, mi valamennyien jól érezzük magunkat itt, ebben a környezetben, ebben az országban.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, talán tényleg utoljára. A képviselőtársam is kitért erre a különböző megítélésre a természetvédelmi védettség kérdésével kapcsolatosan a balatoni homokfalak esetében.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni és az államtitkár urat kérni; ismert, hogy a VAHAVA-program már több éve húzódik, több éve van - azt lehet mondani - társadalmi vitán, de tényleg nagyon komolyan kellene venni a fenntartható fejlődés, a globális felmelegedés, a VAHAVA-program kérdését, a természetvédelem kérdését. Még egyszer kihangsúlyozottan szeretném kérni az államtitkár urat, hogy vegyük újból elő a természetvédelmi törvényünket, és helyezzük vissza a helyi védettség kérdését megyei vagy állami szintre. Itt jön be az, amit a képviselőtársam mondott, a jótállás és a jósága annak, hogy milyen forrásból próbáljuk meg a természeti értékeinket megvédeni, hisz ez részben az állam kötelezettségei közé is tartozik, másrészt pedig az állampolgárok kötelezettségei közé tartozik, viszont a másik oldalon ott, ahol valóban környezetvédelmi károsodás történik és annak megfogható a károkozója, abban az esetben az állam valóban a maga részéről lokalizálja a problémát, mert nem tudni, hogy ennek az emberi szervezetre milyen hatásai vannak, utána pedig büntető szankciókkal kőkeményen oda kell állítani az egyént vagy adott esetben a vállalkozást.

Szeretném még egyszer kérni, hogy a természetvédelmi törvényt, államtitkár úr, vegyük újból elő egy nyugodtabb időszakban, de lehetőleg minél gyorsabban, mert az önkormányzatoknál sajnos a forráshiányokból adódóan áldozatául esik olyan természeti érték, aminek nem lenne szabad; hangsúlyozottan mondom még egyszer, hogy nem lenne szabad, holott én úgy érzem, hogy szép lassan a természetünket feléljük az esetleges rövid távú hasznok érdekében. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Iván László képviselő úrnak.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt hiszem, mindannyiunk szempontjából le kell szögeznünk, hogy környezetvédelem, természetvédelem egy közös célt szolgál: a fenntartható egészségünket és az egészségkárosítással szembeni védelmet. Nagyon fontosnak érzem, és azt hiszem, a legjobb helyen mondjuk el ezeket a gondolatokat, hogy a környezetvédelmi törvény újragondolása, átgondolása kell hogy csatlakozzék az egészségügyi törvény, nevezetesen a környezet-egészségügy kérdéséhez, ezért nagyon fontosnak érzem és javaslom is egyben, hogy amikor ez átdolgozásra kerül vagy legalábbis következményeiben újratárgyalásra kerül, ezt ne felejtsük el.

(11.50)

Környezetvédelmi szempontból megint csak hangsúlyozom, hogy a fenntartható egészség szempontjából ma már tudjuk, látjuk, tudományos világunk és tudományos kutatásaink bizonyítják, hogy a regionális, lokális és az általános hatások különválasztásával, mégis egységbe foglaltan, rendszerszemléletben kell gondolkoznunk.

Jó pár évvel ezelőtt indítottam az egyetemi hallgatókkal egy közös gondolkodást, megbeszéltük azt, hogy nézzünk utána a humán geoökológia kérdésének, vagyis megnézni azt, hogy bizonyos régióknak a környezeti ártalmai, esélyei és kockázatai hogyan befolyásolják az egészséges öregedés folyamatait, illetve milyen kockázatokat jelentenek a kóros és idő előtti - idézőjelben - megöregedés és elhalálozás kérdésében. Ma már leszögezhetjük, hogy közel 40, uszkve 50 százalékban az idősödés folyamatában a kockázatok növekedése éppen a környezeti ártalmakkal függ össze.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Gyenesei István független képviselő úr kettőperces hozzászólása következik.

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Van itt egy kifejezés, amit egyelőre nemigen használtunk, csak körüljártunk, és majdnem mindenki erről beszél, ez az eredeti állapot visszaállításának a kötelezettsége. Mennyiben lehet eredeti állapotot visszaállítani? Mennyire ez csak egy utópisztikus elképzelés? Inkább azt a kifejezést lehetne használni, hogy az eredeti helyzetet megközelítő állapotnak a visszaállítása, és ez akár lehet egy rendezvény esetében is, amikor a természetben rendezvények vannak, off road fesztiváloktól kezdve kulturális fesztiválokig, ami után azért meglehetősen nagy környezeti károsodás, maradványok vannak. Ha ez valóban megközelíti az eredeti állapotot, akkor jó úton járunk. Ha nem, akkor bizony be kell avatkozni ezekbe a folyamatokba, és már az engedélyek kiadásának időszakában be kell azokat a szankciókat építeni, amiknek a végrehajthatósága, ellenőrzése, a számonkérhetősége tulajdonképpen a későbbiekben alapját adja annak, amivel mindazt el tudjuk érni, amit ebben valamennyien szeretnénk.

Még egyszer hangsúlyozom, csak azt lehet mondani, hogy egyet akarunk, valószínűleg a törvénymódosítás minden betűje is ezt szeretné alátámasztani. Meggyőződésem, hogy ebben a parlamentben nincs olyan képviselő, aki ne azonos módon közelítené meg vagy akarná megközelíteni ezt. Törekedjünk arra, hogy készüljön egy olyan módosítás, amit mindenki szívesen el tud fogadni. Azt hiszem, hogy akik itt hozzászóltak, valamennyien szakmai alapon szóltak hozzá, és valamennyien úgy szóltak hozzá, hogy akarják, akarjuk, hogy egy élhető környezet vegyen bennünket körül. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Iván László képviselő úrnak.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Régóta motoszkál bennem, és azt hiszem, mindannyiunkban, a felszólalások is ezt jelzik, hogy valamiképpen az in statu nascendi, tehát a probléma születésének helyén és pillanatában kellene már beállítanunk a megelőzést és a védelmet. Én nem tudom, lehetne-e arról szó, hogy bekerüljön ebbe a törvénytervezetbe az, hogy minden olyan létesítményhez, amely Magyarországon megvalósul, egy természetvédelmi, környezetvédelmi szerződést is kelljen kötni. Lehet, hogy ez nem oldható meg, én azonban fölvetem ezt a gondolatot, és nagyon javasolom mindannyiunk szempontjából fontos tételként. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Több kétperces jelentkező nevét nem látom a képernyőn.

Tízperces időkeretben megadom a szót Bókay István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bókay Endrének hívnak.

ELNÖK: Bocsánat, elnézést.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Semmi baj nincsen. Az előttünk lévő törvénytervezet, illetve -módosítás négy törvényről szól, az egyik a környezetvédelemről, a másik a természetvédelemről, a harmadik a hulladékgazdálkodásról, illetve a negyedik a vízgazdálkodásról szóló törvény, ezek módosítására kerül sor. A módosítást elsősorban azért hajtjuk végre, mert az európai jogharmonizáció ezt kívánja meg tőlünk. Mint ismeretes, 2007 februárjára ezt a parlamentnek el kell végezni.

A magam részéről és a magunk részéről azt javasolom, hogy figyeljünk, nemcsak ez a módosítás lényege, tehát nemcsak az uniós törvények, illetve az elvárások írják elő számunkra, hanem van egy rendkívül gyorsan változó világ, amelyben élünk, és mindezek a változások megkövetelik tőlünk azt, hogy a környezetünkkel ilyen módon foglalkozzunk. Ezek a változások elsősorban arra mentek ki, hogy rendkívül sok nyersanyagot használ fel a fejlett világ, a fejlett ipari technológia, a nyersanyagok feldolgozásához rendkívül sok energiát használunk fel, és mindennek következtében rengeteg hulladék, melléktermék keletkezik. Melléktermék keletkezik egyrészt az ipar részéről, és ugyanilyen szemét- vagy melléktermék-keletkezésnek nevezzük azt, amikor a lakosság elfogyasztja ezeket a termékeket, és ezeknek a felhasználásával, gazdálkodásával kapcsolatban ugyancsak jelentős teendőink vannak.

E változások, a Föld természeti kincseinek felhasználása bizonyos egyensúlyt kíván meg tőlünk, mert egy idő után fel fog borulni, és olyan mértékűvé válik, hogy az emberiségnek - mint ahogy többször a vitában elhangzott - egyszerűen a léte forog kockán, tehát nemcsak az egészségünkről van szó, hanem annak a természeti környezetnek a létéről is, amelyben élünk, és amelyet szeretnénk gyerekeinknek, unokáinknak majd átadni.

Viszont én szeretném egy másik szempontra is felhívni az önök figyelmét, ez pedig a gazdasági szempont. A törvényekkel tudjuk szabályozni ezeket az elvárásokat, a törvényekkel befolyásolunk bizonyos dolgokat, de ahhoz, hogy ezek eredményesek, sikeresek legyenek - mint ahogy itt többször a hozzászólásokban is elhangzott -, bizony kevés az, ha törvényeket hozunk. Ehhez olyan gazdasági gyakorlatot is ki kell alakítanunk, olyan érdekeltséget kell teremtenünk, ami azt jelenti, hogy elsősorban ezek a nagy energiafogyasztó, -felhasználó cégek, ágazatok éljenek vagy kénytelenek legyenek élni olyan lehetőségekkel és olyan költségekkel számolni gazdálkodásuk során, ami alapján a természeti környezet fenntartásához jelentős mértékben hozzájárulnak.

Mindemellett természetesen egyetértek, hogy nem a pótlás, hiszen sok esetben - mint ahogy Gyenesei képviselőtársam is említette - a helyreállítása a természetnek szinte lehetetlen, mert nem tudunk ezeréves fákat vagy vizeket, folyókat pótolni egyik napról a másikra, az ezekben okozott károkat helyreállítani, bármennyi pénz is áll erre rendelkezésünkre, mint ahogy eredetileg megvolt.

Én ezzel kapcsolatban szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy kialakult közben egy iparág - többen már pedzegették ezt -, ez az úgynevezett környezetiparág, amely egy rendkívül dinamikusan fejlődő, új területe a ma világának, és ez az iparág nagyon komplexszé vált. Itt nemcsak arról van szó, hogy a környezeti károkat helyrehozzák, hogy a hulladékot összegyűjtik, ennek a gazdálkodását, feldolgozását elvégzik bizonyos területen, hanem itt kialakult az egyetemi oktatás, új szakok jelentek meg úgy Magyarországon, mint nemzetközi szinten bárhol másutt, nagyon sikeres és eredményes kutatások folynak, és mindezek nagyon közvetlenül a gyakorlatba is átkapcsolódtak.

Én egy konkrét példát is szeretnék önöknek felhozni erre a szerves egységre. Nálunk, Pécs városában az úgynevezett Biokom Kft. gyakorolja a hulladék begyűjtését. Itt fölmerült többször, hogy csak olyan cégeknek, tehát olyan gazdasági társaságoknak lehet átengedni ezt a tevékenységet, tehát a hulladék begyűjtését és feldolgozását, amelyek kellő szakmai képzettséggel és kellő tőkével rendelkeznek ahhoz, hogy ezt a tevékenységet elvégezzék. Nálunk, Pécsen szerencsések voltunk, és azt hiszem, itt kezdődött először el az országban az úgynevezett szelektív hulladékgyűjtés. Ennek a lényege az, hogy a papírt, az üveget, a műanyagot külön gyűjtik be, és az említett cég gazdálkodásában ennek a visszadolgozására, feldolgozására teremt lehetőséget, illetve például a kevésbé jó minőségű papírhulladékot a város közelében működő Beremendi Cementműhöz szállítják, és itt elégetik, és ezzel tulajdonképpen gázt váltanak ki, tehát a gáz felhasználását csökkentik.

Itt már érintettük mindjárt a fenntartható fejlődés problémáját is, hiszen olyan gyakorlat alakul ki, ami teljesíti ezt a bizonyos körforgást, a szennyezést bizonyos mértékig, vagy mondjuk azt, hogy teljes mértékben meg tudja szüntetni, ugyanakkor a kialakult szennyezőanyagot úgy tudja felhasználni, hogy ez más értékes, rendkívül drága energiaköltséget vált ki.

Ugyanez a cég egy úgynevezett zöldhulladék-járatot indított el a városban, összegyűjtik a tavaszi és a nyári időszakokban keletkezett zöld hulladékot a város lakóitól ugyanúgy, mint a város cégeitől, illetve azon kertészettel foglalkozó cégektől, amelyek a nyesedéket meg egyebeket leszállítják, és komposztálást végeznek. A komposztálás nem egy hagyományos értelmű, hanem egy felgyorsított eljárás, és így rendkívül jó minőségű szerves anyagot készítenek, amely visszapótolható a földekbe, ezt bezsákolják, és kiviszik a területre, értékesítik. Tehát egyfajta gazdasági hasznot teremt magának.

(12.00)

Az építési törmeléket felőrlik, ezeket az utak aljába, tehát az aljzatok megépítéséhez szállítják le, és ott használják fel. De ugyanígy az úgynevezett depógáz - ezt bizonyára önök is ismerik és hallottak róla, amikor a hulladék tárolása során keletkezik egy bizonyos mennyiségű gáz - feldolgozásával foglalkoznak most, és olyan kísérleteket folytatnak, hogy ennek a gáznak az elszállításával, felhasználásával bizonyos területeket fűtenének, illetve villamos energiával látnának el. Itt is hangsúlyozom azt, hogy megint egy nagyon értékes, távolról érkező, klasszikus gázenergiát váltanak ki.

Ezzel a példával arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy igazából minden törvény - ahogy önök is elmondták több esetben - annyit ér, amennyit ki tudunk kényszeríteni a végrehajtása során. Ezek mellett a törvények mellett figyelnünk kell olyan tevékenységekre is, amikor azt mondjuk, hogy ez bizonyos pluszköltséget jelent a gazdasági társaságok számára. Tehát ha nem figyelünk arra, hogy amíg a fejlett világ területein ezekbe a termékekbe beépülnek, termékdíjakban is akár megjelennek ezek a költségek, más területeken, a fejlődő országokban például nem hangsúlyozzák ennyire ezeket a környezetvédelmi szempontokat, és ebben az esetben félő, hogy esetleg hátrányba kerülhetnek azok a területek, ahol bevezetik és igenis keményen rákényszerítik a gazdasági társaságokat arra, hogy a termékeik előállítása során a költségeikbe kerüljön be a környezetvédelem is. Ez az egyensúly, úgy érzem, azért megvan, sőt egyre inkább pozitív mértékben alakul ki Európában és az angolszász területeken, hiszen amint említettem az előbbi példában, ez azt jelenti, hogy újabb és újabb nyersanyag felhasználása nélkül tudnak terméket, illetve energiát előállítani, és azt felhasználni a tevékenységük során.

Végezetül szeretnék néhány dologra reagálni, ami korábban a vitában már elhangzott. Amit itt említettek önök, hogy a Németországból behozott hulladékot, ha előbb, tehát 2004-2005-ben már módosítottuk volna ezeket a törvényeket, akkor nem hozták volna be, én a magam részéről ebben kevésbé hiszek. Tehát amíg ez az üzletág megéri valakiknek, és vállalják azt a kockázatot is, hogy utána a későbbiek során ezért valamilyen értelemben büntetést kell fizetni, de ez is megéri, addig ezek a tevékenységek meg fognak történni. Sajnos ennek kevésbé tudunk ellenállni; itt olyan rendszabályokat kell hozni - és éppen ezért egyetértek azzal is, amit önök vetettek föl -, hogy a Btk. fejezetébe is be kellene venni ezt mint büntetendő tevékenységet. Ebben teljes mértékben igazuk van, mert ez már egy olyan személyi felelősséget jelent, amiért az érintett meg fogja gondolni, hogy ilyen hulladék behozásával egyáltalán fog-e foglalkozni.

Szeretnék még arra is utalni végezetül, hogy nem pusztán ez a négy törvény az, ami a környezetünk védelmét, megóvását, a környezeti károk helyrehozatalát szolgálja, hanem vannak erre más törvények és más jogszabályok is. Ilyen a termékdíjas termékek visszagyűjtése, amikor a termékben egy minimális összeggel megjelenik annak a díja, hogy ez egy környezetszennyező csomagolás, és ezt valahogy vissza kell gyűjteni, fel kell dolgozni. Tehát ezek nagyon fontosak számunkra, hiszen ezek is ösztönzik ezt a fajta tevékenységet. Említenék még olyan programokat is, mint például az, ami több nagyvárosban elindult az ISPA keretében, ami a szennyvízberuházásokat jelenti. De hát ez nem igazán csak szennyvízberuházásról szól, hanem nálunk, Pécs városában például úgy szól a program, hogy a vízbázis védelmét jelenti, tehát a Mecsekben lévő vízforrások, karsztvizek védelmét szolgálja elsősorban ez a beruházás, ilyen szempontok szerint is kellett összeállítanunk a beruházás végrehajtását, és így kellett megterveznünk magát a programot is.

Végezetül ajánlom és kérem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy fogadják el ezt a törvényjavaslatot, és fogadják el, hogy ezek a jogszabályok folytonosan fognak változni a körülöttünk lévő világgal együtt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Bókay Endre képviselő úr, és a tévedésemért elnézését kérem.

Kettő percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyan az előbb azt mondtam, hogy többet nem kétpercezek, de a Bókay képviselő úr által elmondottak késztettek rá. Ne használjuk azt, hogy az uniós törvényeknek kívánunk megfelelni! A manót! Nem annak kívánunk megfelelni. A magyar állampolgárok egészségi állapota javításának kívánunk a törvényekkel megfelelni. Ugyanezeket a törvényeket alkotja meg a saját állampolgárai szempontjából az Európai Unió, ahol a magyar képviselők is ott ülnek.

Itt szeretnék egy dolgot elmondani, amikor védelmébe veszi azon gazdasági társaságokat ott, ahol nem emelik be a környezetvédelmi törvényeket. Tíz évvel ezelőtt voltam Amerikában, és ott rákérdeztem, hogy az amerikai társadalom vagy politikai elit hogyan fog viszonyulni a kiotói egyezményhez. Ott már fölvilágosítottak, hogy sajnos a gazdasági társaságok annyira erősek, hogy Amerika a kiotói egyezményt nem fogja aláírni. Ezelőtt tíz évvel! Tehát ha mindannyian azt akarjuk, hogy valóban a világon mindenütt azonos értékek mentén próbáljuk a környezetvédelem kérdését és a természetvédelmet megfogalmazni, akkor igenis nekünk lépni kell, és példát mutatni abban az irányban, hogy rosszul csináljátok, és az amerikai társadalom is ki fogja előbb-utóbb erőszakolni, hogy a kiotói egyezmény aláírásra kerüljön.

Amit ön is elmondott Pécs esetéről - négy évig ott laktam, ismerem annyira -, a legnagyobb probléma ott van, hogy a törvényünkben az áll, hogy 2000 lakos egyenérték alatt nincs támogatás. Azért a vízbázisaink, a hévizeink nemcsak egy nagyváros alatt vannak, hanem a kistelepülések tömkelege alatt is ott vannak, tehát ezzel a kérdéssel is kellene foglalkozni. Mert mitől és mi alapján fogjuk megóvni? Ha a kistelepülések forrásokhoz nem fognak hozzájutni, a hévizeink, az ivóvizeink ugyanúgy fognak továbbra is szennyeződni. Tehát ebben is lépnünk kellene. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Gyenesei István képviselő úrnak, független.

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Bókay képviselőtársamnak azzal a megállapításával, mondatával teljes mértékben egyet lehet érteni, hogy bizonyos esetekben a magyar törvényalkotás, szabályozás szigorúbb, mint a nemzetközi, szigorúbb, mint az uniós elvárások, más esetekben pedig követni kell azt. Én úgy fogalmaznék ezek után, folytatva itt Ékes képviselőtársam gondolatsorát, hogy talán az uniós megfelelés, a jogharmonizációs kényszer egy jó apropó volt arra, hogy áttekintsük ezt a törvényt, és azokat a módosításokat elvégezzük, amiket egyébként is el kellett volna végezni a magyar lakosság egészsége érdekében vagy a környezet megóvása érdekében.

Egy példát szeretnék mondani mindössze arra, hogy miben szigorúbb a magyar törvényalkotás. Ha jól tudom, akkor a vétség objektív felelősségi formáját alkalmazza a környezetvédelmi törvény, ellentétben a nemzetközi törvényalkotással, például az uniós országok törvényalkotásával. Miről is van szó? Nem másról van szó, mint arról, hogy a magyar törvényalkotás nem tesz különbséget a gondatlanság és a szándékosság között, és ez egy sokkal szigorúbb elvárás, sokkal szigorúbb helyzetet teremt azok számára, akik a környezetkárosításban szereplőként részt vesznek, és ez a tevékenységük megítélése szempontjából egyáltalán nem mindegy. Úgy gondolom, ez is mutatja azt, hogy bizonyos esetekben előtte járunk Európának.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék reagálni az előbbi felvetésére. Nem a gazdasági társaságok ilyesfajta támogatására helyeztem a hangsúlyt, hanem épp azt akartam kidomborítani, hogy a környezetipar tevékenységén belül meg lehet teremteni azokat a termelési formákat, amelyek gazdaságossá teszik ilyen értelemben, a környezeti előírásoknak is eleget téve a termelést.

A másik az uniós elvárások. Éppen arra hívtam fel a figyelmet az uniós elvárásoknál, hogy nem ez kényszeríti ki elsősorban a szabályozásokat, és teljesen egyetértettem azokkal a hozzászólókkal, akik azt mondták, hogy gondoljuk tovább, nézzük egy szélesebb körben át, hogy mit jelent a környezetünk védelme. Hiszen ha az uniós jogszabályoknak teszünk eleget, azt én édeskevésnek tartom. Nincs erre szükségünk. Mi egy egész más ország vagyunk. Csak egyetlenegy dologra hadd hívjam fel a figyelmüket: ide folyik tulajdonképpen mindenhonnét a Kárpát-medencéből összegyűlő vízmennyiség. Tehát bármilyen környezeti szennyezés történik Szlovákiában, Oroszországban, Ukrajnában bármelyik területen, ezeken a folyókon keresztül idejönnek a szennyező anyagok, és nekünk elengedhetetlen szükségszerűség az, hogy legyen egy nemzetközi egyezmény. Ennyiben elfogadom, de nekünk a való világhoz és a körülöttünk lévő világ termelési gyakorlatához alkalmazkodva kell használnunk, átalakítanunk ezeket a törvényeket.

Én is teljesen egyetértek azzal, hogy ne álljunk meg itt a szabályozásban, hanem lépjünk tovább, és nézzük meg újra és újra, és ha kell, akár évente vizsgáljuk felül ezeket a jogszabályokat, hozzuk harmonikus viszonyba őket.

(12.10)

S annak a szükségességére hívtam fel a figyelmet vagy szerettem volna felhívni, hogy nagyon fontos a törvényi előírások és szankciók mellett egyfajta célszerűséget is belevinni, tehát hogy akik elkövethetik ezeket a vétségeket, azok előre gondolkodjanak, számoljanak ezekkel a lehetőségekkel, és ők már önmagukban akadályozzák meg ezt a tevékenységet. Tehát melléépítsük ezt a féket.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percben megadom a szót Iván László képviselő úrnak.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): A felelősség kérdésére egy pillanatra visszatérve, azt hiszem, hangsúlyoznom kell: kétségtelen, hogy a törvényalkotás mindig az Országgyűlés feladata, annak felelősségével, de a végrehajtás a mindenkori kormányzat feladata. Ennek következtében azt hiszem, furcsa dolog lenne, ha egyszer egy próbaper indulna a kormányzat felelősei, felelős minisztériumai vagy akár az egész kormányzat ellen tudatosan eltűrt vagy tudatosan szándékolt, népességen elkövetett egészségkárosítás miatt.

Én tudom, ez sarkított kifejezés. Tudom, hogy ez így nem hajtható végre. Nem is erről van szó. Csak a figyelmet szeretném felhívni, hogy amikor a végrehajtásban nem gondoskodunk folyamatosan erről - nemcsak a monitorozás szintjén, hanem a konkrét ellenőrzések és szankcionálások szintjén, a hatósági engedélyek kiadásánál éppúgy -, akkor tudatosan elkövetett egészségkárosításra adunk lehetőséget. Ezért hívom fel a figyelmet, hogy ezt a tételt is, gondolom, figyelembe kell vennünk a jövőben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Több jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Kovács Kálmán államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Kovács Kálmán: Most nem.) Jelzi, hogy majd később. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/2424. sorszámon, a gazdasági bizottság ajánlását pedig T/2424/2. sorszámon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Kondorosi Ferenc államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.