Felszólalás adatai

DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A két előterjesztésről, a fejlesztéspolitikai és a területfejlesztési koncepcióról már többen elmondták, hogy részben egymást fedő, illetve egymással kapcsolatban lévő anyagokról van szó. Ha valaki mindkettőt elolvassa, nem kell nagyon figyelmesen olvasnia, hogy erre rájöjjön. Ugyanakkor az előttem már elhangzott problémák és figyelemfelhívások mellett és után én elsősorban azokra a területi szintekre szeretném felhívni a figyelmet, illetve azokról szeretnék beszélni, amelyeken ez alapszik. Erre részben már kitértem a múlt héten elhangzott vezérszónoklatban is, de az itteni hozzászólások is további megállapításokra sarkalltak.

Hadd kezdjem ott, hogy többen felemlítették már a fejlesztéspolitikai koncepciónál is, és a területfejlesztési koncepciónál ez még hangsúlyosabban megemlítendő, hogy a kistelepülések működőképességének és lakosságmegtartó erejének a fejlesztése, figyelembevétele és szem előtt tartása nem kellő módon érvényesül ezekben az anyagokban. Azért is fontos erről beszélni, mert noha természetesen részben egyet lehet érteni a közszolgáltatások és az intézményhálózat integrált térségi szervezésével, de ez nem mehet a lakosságmegtartó erő és a működőképesség rovására. Már csak azért sem, mert nem sorvaszthatjuk el ezeket a településeket, de azért sem, mert Magyarország megélt már olyan időszakot, amikor nagymértékű, a kistelepülésekről a városok felé irányuló vándorlás következett be, és tudjuk azt, hogy ez milyen jellegű problémákat okozott a városoknak is, illetve hogy itt a városok tekintetében milyen pluszköltségekkel, illetve koncepcionális nehézségekkel kell számolni.

Ugyanakkor többen céloztak erre, és én ezt a nevén is nevezem, hogy egy bújtatott közigazgatási reformigény van ebben az anyagban. Az igénnyel tulajdonképpen egyet is érthetnénk, de nagymértékben prejudikálja azokat az irányokat, amely irányokban ez a közigazgatási reform lefolyhat. Hiszen az anyag expressis verbis kimondja a megyéknek a régiókba való felszívódását - ha jól emlékszem, ezt a szót használja -, illetve kimondja, hogy szükséges feltétel a regionális demokrácia kialakítása, ez máshogy nem érthető, mint a regionális önkormányzatok.

A fejlesztési pólusok kérdéskörénél is tulajdonképpen a regionalitás problémája az, amivel szembe kell néznünk; ráadásul olyan módon, ahogyan arra Balsay képviselőtársam is részben utalt, hogy ki nem mondatik a jelenlegi területfejlesztési régiók alkalmassága vagy alkalmatlansága. Ezt a problematikát egyszerűen átlépi az anyag, noha azokban a hozzászólásokban is, amelyek a fejlesztési pólusok kijelölésével foglalkoztak, világosan tetten érhető az a problematika, és azt gondolom, leszögezhetjük, hogy Budapesten túl közel sincs még hat olyan város Magyarországon, amelyik az európai középváros-hálózatba beilleszthető, és biztosan nincs hat olyan város, amelyek megfelelnének azoknak a feltételeknek, akár azoknak a feltételeknek is, amelyeket ez az anyag, illetve a melléklete mint fejlesztési pólus képzéséhez szükséges feltételt előír

Azt gondolom, ez egy politikai törekvés, hogy mindegyik régióba jusson egy fejlesztési pólus, de az anyag a legkevésbé sem néz szembe azzal, hogy valóban, ezek a fejlesztési pólusok ilyen módon egy európai középváros-hálózatba beilleszthetők-e, hogy a funkciójukat előreláthatólag majd valóban be tudják-e tölteni. Azzal sem néz szembe az anyag, hogy az, amit ezektől a fejlesztési pólusoktól - egyébként nem kellően kifejtett módon - majd adott esetben megkövetelhetünk, az valóban egy térségszervező, régiószervező-fejlesztő, térségképző funkció-e. Mondom ezt azért, mert ma a mellékletben sem kellően kifejtett ez a törekvés, és gondolom, hogy a kétségeket, félelmeket és meg nem értést részben ez is okozza, egyáltalán nem megkérdőjelezhető módon. Hiszen a kiegyensúlyozott városhálózat, településhálózat vagy várostengelyek képzésének igénye összekeveredik a fejlesztési pólusok kijelölésének a problematikájával. Azt gondolom, ez egyértelműen az anyag nem kellő elméleti megalapozottságának és ki nem fejtettségének a következménye.

Másrészt azzal is szembe kell néznünk, egyéb információkból tudjuk, hogy ez a mintegy fejlesztési pólusonkénti 100 milliós forrás, amely majd a tervezésre, tehát a fejlesztési pólus koncepciójának tervezésére érkezik ezekhez a kijelölt településekhez, az a régió fejlesztési pólusának kiszemelt önkormányzat büdzséjébe fog érkezni. Itt megint egy olyan probléma közepébe taposunk bele, amely az eddigi, kellően nem definiált közigazgatás-fejlesztési problémákat érinti. Hiszen tudjuk, hogy a szerencsétlen módon módosított területfejlesztési törvény kapcsán részben megmaradt, részben meg még inkább lerontott és alapvetően regionális szanálási bizottságként működő regionális területfejlesztési bizottságok vajmi kevéssé alkalmasak annak a térségi, regionális szemléletnek a valódi képviseletére, amelyek ehhez szükségeltetnek.

Ennek a problémának a másik végén pedig azt látjuk, az a veszély leselkedik, hogy ha és amennyiben ez az anyag ilyen módon marad kifejtett, így fogadjuk el, akkor komoly veszélye van annak, hogy a kiszemelt fejlesztési pólusok pedig egészen egyszerűen a saját településfejlesztésükre fogják felhasználni ezt a lehetőséget. Természetesen lehet azt mondani, hogy egy komoly településfejlesztés után a régióképző vagy térségfejlesztő hatásuk és kisugárzásuk nagyobb lesz vagy lehet a mostaninál, de azt gondolom, semmiképpen nem ez a cél, amit jelen állapotban magunk elé kell tűznünk.

Ugyanakkor az is kérdés, és ezt kérdésként fel kell tennem, és remélem, hogy a vita lezárásakor erre választ is kapok, hogy már jelen pillanatban is folynak úgynevezett koncepcionáló - vagy talán hadd nevezzem úgy, prekoncepcionáló - munkák a fejlesztési pólusokban kiszemelt városokban, különböző összetételű teamekkel. Amennyi ebből látszik, el lehet mondani azt, hogy noha próbálnak kapcsolatot keresni a saját környezetükkel, de az, hogy néhány kisváros vagy magyar viszonylatban középváros tekintetében néhány projektet bevesznek abba az elképzelésbe, amit majd elő akarnak tárni, ezt a legkevésbé nem lehet egy térségképző folyamatnak tekinteni. Ez ugyanaz a forrásmegosztó vagy egymást lekenyerező, egymást megnyugtató folyamat része, amelyben egyébként a magyar térségfejlesztés, illetve területfejlesztés működik. Tehát megint mondom, az, hogyha egy fejlesztési pólus a saját településfejlesztési szemszögéből, céljaiból kitekintve egyébként a régiójának néhány kisvárosa néhány projektjét - úgymond - beveszi ebbe a lehetőségbe, az a legkevésbé sem régiófejlesztés és nem területfejlesztés. Tehát ha ezt így fogja a tisztelt Ház elfogadni, akkor elméletileg és gyakorlatilag is sokkal kifejtettebb módon kell majd ennek a programnak nekiállni, máskülönben e két véglet valamelyikébe fogunk menthetetlenül és óhatatlanul belecsúszni.

Ugyanakkor pécsiként persze érvelhetnék itt Pécs rendkívüli európai középvárosi erejére, de hadd ne tegyem, ugyanakkor azt gondolom, az általam is már említett módon leszögezhetjük, hogy Magyarországon koránt sincs Budapesten kívül még hat olyan város, amelyik európai középváros, és biztos, hogy nincs olyan, amelyik régiót lenne képes szervezni. Ebből következőleg felvetődik az a kérdés, hogy bebizonyosodott-e már, hogy ez a hét területfejlesztési régió megfelel vagy nem felel meg azoknak a kívánalmaknak, amelyeket el kellene látniuk, illetve azoknak a funkcióknak, amelyeket be kellene tölteniük a magyar területfejlesztésben.

(1.50)

Azt látjuk, hogy egyrészt sok ennyi, másrészt meg akkor, amikor a térségi érdekek kerülnek előtérbe, akkor meg rendre kevésnek bizonyul, mert ezek a régiók tovább tagolódnak nemcsak megyékre, hanem meghatározott térségekre, illetve tájegységekre is. Én azt gondolom, hogy ennek megalapozottságát, az elméleti megalapozottságát is egyszer már le kéne tenni az asztalra, hiszen korábbi anyagok és különösképpen a '98 előtti, illetve a '98 tájékán született anyagok ennek elméleti felülvizsgálatát írják elő; ez ebben az anyagban nem történik meg.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)