Felszólalás adatai

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A 2001-2002-es költségvetés kapcsán egy olyan témát szeretnék a figyelmükbe ajánlani, amely volumenét tekintve és a költségvetésben erre a célra előirányzott összeget illetően nincs ugyan a legjelentősebb tételek között, mégis igen jelentős hatással bír. Ezt a tételt képviselőtársaim az FVM költségvetésében, annak támogatási célelőirányzatok címszavánál az erdőtelepítés, erdőszerkezet-átalakítás, fásítás cím alatt találják meg, s mellette egy 6 milliárd forintos előirányzatot.

Amint az önök előtt is bizonyára ismert, Magyarország a trianoni békeszerződés következtében elveszítette területének kétharmad részét. A veszteség azonban még súlyosabb volt az erdők vonatkozásában, hiszen az erdők 84 százaléka a csonka ország határain kívül maradt, s az egykori 7,3 millió hektár erdejéből 1,1 millió hektár maradt, és az erdősültség 26 százalékról 11,8 százalékra apadt. Az utódállamokhoz került a magyar erdők színe, az értékes fenyőállomány szinte egésze, a lombos erdők java, komoly ellátási gondot okozva elsősorban épületfában.

(19.10)

Bár a két világháború között is indultak különböző programok az erdőtelepítések előmozdítására, ezek azonban szerény eredménnyel jártak, csak mintegy 50 ezer hektár területnövekményt idéztek elő, elsősorban ezt is az Alföldön.

Az igazi áttörés az 1950-es és 1990-es évek között történt, amikor is 600 ezer hektár új erdőt telepítettek, és ily módon az ország erdősültsége közel került a 18 százalékos határhoz. Köszönet illeti mindazokat, akik e hatalmas munkában részt vettek, az egyszerű erdei munkásokat, a szakmájukat magas szinten művelő magyar erdésztársadalmat. A jelentős területnövekedés ellenére az ország erdővel borított területének aránya még mindig jelentősen elmarad az európai országok átlagától, ami ott 25 és 30 százalék között mozog.

Merőben új helyzet alakult ki a magyar erdők életében a rendszerváltást követően. A kárpótlás kapcsán jelentős tulajdonosi változás következett be. Az eddig gyakorlatilag 100 százalékban állami és szövetkezeti tulajdonú erdők mintegy 40 százaléka került magánkézbe. A kezdeti anomáliáktól eltekintve ma már a magánerdők többségében is terv- és szakszerű gazdálkodás folyik. Még jelentősebb az eltolódás a magánszféra irányában az erdőtelepítéseket tekintve. Míg a rendszerváltást megelőzően a telepítések szinte 100 százalékát az állami erdészeti vállalatok, az állami gazdaságok, szövetkezetek valósították meg, addig napjainkra ez megfordult, s szinte csak magánszemélyek ültetnek új erdőket. A kárpótlással földhöz jutottak gyakran a földjükkel - eszközök, tőke, szakértelem vagy a távolság miatt - nem tudnak mit kezdeni, ezért annak hasznosítására legkézenfekvőbbnek az erdőtelepítés tűnik. De olyan szemlélettel is találkozni, főleg idősebb emberek körében, hogy úgymond a földműveléshez már nincs elég erőm, de a gyermekeimnek, unokáimnak erdőt telepítek.

1991-ben az akkor kormány 2000-ig szóló, 150 ezer hektár új erdő telepítését előirányzó programot indított el, amelyből az év végéig hozzávetőleg, elsősorban az anyagiak hiánya miatt, csak 66 ezer hektár valósult meg. 1996-ban az erdészeti hivatal támogatásával elkészült az országos hosszú távú erdőtelepítési koncepció, amely az elkövetkezendő évtizedekben 773 ezer hektár új erdő telepítését irányozza elő. Ez a dokumentum, összhangban az országos területfejlesztési koncepcióval, az országos területrendezési tervben elfogadott földhasználati koncepció szerint, az agráralkalmassági szempontból legrosszabbnak ítélt területeket vette számításba az erdősítés potenciális célterületeiként. A 773 ezer hektárból a szántó művelési ág rendelkezik a legnagyobb aránnyal, az 5. és 7. minőségi osztályú szántóból 684 ezer hektár, az összes szántú 14,5 százaléka kerülne felhasználásra, amelyből közel negyedmillió hektár a 7. és 8., és 300 ezer hektár a 6. minőségi osztályhoz tartozik. Szintén az erdőtelepítés célterülete közel 100 ezer hektár, alacsony minőségű rét és legelő, és amennyiben az állatállomány a jelenlegi szinten marad, ez a terület még növekedhet is. A racionális földhasználat része a nemzeti agrár- és nemzeti agrár-környezetvédelmi programnak, amelyek legfontosabb célja a természeti erőforrások: a víz, a levegő, a genetikai sokféleség megőrzése.

Az erdő az iménti céloknak minden tekintetben megfelel. Maga tájalkotó, alapvető annak változatosságában, a táj szerkezetébe illesztve fontos idegenforgalmi vonzó tényező, tájesztétikai elem. Turisztikai programok célterülete, színtere a szabad idő eltöltésének, a rekreációnak. Az erdő a gazdaság hosszú távú befektetést igénylő, hosszú, de biztos megtérülést biztosító, szolid hozamú eleme. Alapanyagot nyújt az építő- és bútoripar számára, energiaforrást, még ma is a legolcsóbbat sok vidéki háztartásnak, és munkalehetőséget is, hiszen az erdőtelepítés és művelés egységnyi területre eső élőmunkaigénye lényegesen magasabb a jól gépesíthető szántóföldi kultúrákénál.

Ha megvizsgáljuk, hogy az erdőtelepítési program célterületei mely régiókban helyezkednek el, azt láthatjuk, hogy ezek egybeesnek a munkanélküliséggel leginkább sújtott északi, északkeleti régiókkal. A hosszú távú erdőtelepítési programban az észak-alföldi régió közel 30 százalékkal, 225 ezer hektárral részesedik, amelyből 88 500 hektár, azaz 40 százalék jut Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, szűkebb pátriámra, annak is zömmel a beregi, szatmári, kelet-nyírségi részeire, ahol a munkanélküliség nemritkán a 20-30 százalékot is meghaladja. Az erdőtelepítés különösebb szakképesítést nem, szakértelmet és jó érzést azonban mindenképpen feltételez. Ezért az alacsonyabb végzettségű falusi emberek is munkalehetőséghez jutnak. Munkát ad az erdei melléktermékek gyűjtése, az erdőhöz kapcsolódó kézműves mesterségek űzése, ami sok szegény, szerény jövedelmű családnak, idős embernek nyújt nem elhanyagolható jövedelemkiegészítést.

Mindezeken túl nem számszerűsíthető, nem is becsülhető, és valószínűleg jóval meg is haladja az erdő materiális javainak értékét az a szolgáltatás, amelyet az erdő a tiszta levegő, a tiszta víz, az egészséges környezet és egyéb immateriális javak formájában ad. Azt gondolom, hogy civilizált kultúrember nem maradhat közömbös az erdő, az erdőtelepítés iránt. Némi iróniával azt szokták mondani, az okos embernek a nagyapja telepít erdőt. Az erdőtelepítés hosszú távú befektetés; némely fafajnál, a tölgynél, a bükknél, a diónál nemzedékeken átívelő, és annak hasznát, gyümölcsét csak a fiak, az unokák élvezhetik. A legrövidebb vágásfordulójú erdők, inkább faültetvények, nyárosok, akácosok hasznát is egyszer, maximum kétszer élvezheti az, aki eltelepítette. Ennek ellenére a telepítési kedv nagy, sem a terület, sem a szándék nem hiányzik.

A szűk keresztmetszet minden esetben a pénz, a támogatási források egységnyi területre eső nagysága, az úgynevezett egységár, a források összessége, a telepítés gazdálkodó általi finanszírozása.

Az előbbiekben leírtak fényében örülhetünk igazán a 2001. és 2002. évi költségvetésben az erdőtelepítésre előirányzott összegnek, amely a fent említett két problémára megoldást jelent. A források bővülését akkor érzékelhetjük igazán, ha összehasonlítjuk az előző évek adataival. A telepítés mélypontját 1994-ben érte el, amikor a területnövekmény alig haladta meg a 2800 hektárt. A 2000. évi várható teljesítés ezzel szemben meghaladja a 10 100 hektárt. A Horn-Kuncze-kormány utolsó választási költségvetésében az erdőtelepítésre 1,4 milliárd forintot, míg az Orbán-kormány a 2000-es költségvetésében 2 milliárd 645 millió forintot szerepeltet e címszó alatt, amely majdnem duplája az előző költségvetésekben szereplőknek.

Az igazi áttörést azonban a 2001-es és 2002-es költségvetés jelenti, hiszen az ott szereplő 6 milliárd forint az 1998. évinek 4,3-szerese, de az előző évinek is majd' duplája, 2,3-szorosa. 2001-ben és 2002-ben a tervezett előirányzat az idei 10 ezer hektárral szemben 15-16 ezer hektár új erdő telepítését teszi lehetővé. Természetesen vannak megoldandó problémák, többek között az egységárak kérdése, az őszi telepítések gyorsított finanszírozása, a telepítések és fahasználatok adózása körüli bizonytalanságok, a feldolgozó kapacitások modernizálása.

(19.20)

Tudom, hogy a miniszterelnök úr is az erdőt tisztelő és szerető emberek közé tartozik. Mind neki, mind pedig Torgyán miniszter úrnak szeretném a figyelmébe ajánlani az erdőtelepítések ügyét, hogy erre fokozottan figyeljenek oda.

Ha most én facsemete lennék, s olyan terveket dédelgetnék magamban, hogy majd nagy fává szeretnék nőni, 2002-ben mindenképpen a Fidesz vezette kormányra szavaznék. (Derültség az ellenzék padsoraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.)