Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Engedje meg, hogy a helyemről beszéljek, így nem kell önnek hátat fordítanom. (Elnök: Nagyon kedves.)

Két témáról szeretnék beszélni. Az első a honvédelmi költségvetés, a másik pedig az '56-os Intézet és közalapítvány helyzete. A honvédelmi költségvetés sommás és nagyon karakteres kritikáját elmondtam már mint a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének az előadója. 12 szavazat támogatta a többségi véleményt, 9 szavazat - valamennyi ellenzéki párt - pedig a kisebbségi véleményt, amely szerint semmilyen formában nem tartjuk általános vitára alkalmasnak a költségvetést egészében sem, de különösen a honvédelmi fejezetet illetően.

Hiszen a költségvetés az egyik legfontosabb törvény, amellyel nagy múltú demokratikus államok néha egész éven át foglalkoznak. Az Egyesült Államokban a Capitoliumban fél évig tárgyalják a költségvetést, utána fél évig ellenőrzik az előző évi költségvetést.

(16.20)

Sajnálatos, hogy ezt ilyen sebtében kell elintéznünk, ráadásul a költségvetés tagoltsága, felépítése, kidolgozottsága egyszerűen megengedhetetlen.

Ömlesztve hatalmas tételek vannak benne, és amikor szemrehányást tettünk a Honvédelmi Minisztériumnak a bizottsági ülésen, akkor azt mondták - jegyzőkönyvben van -, hogy nem volt érdemes részletes költségvetést csinálni, mert nem lehetett tudni, hogy mennyi pénzt fogunk kapni a nagy kalapból. Tehát a kormányban eldőlt, hogy mennyit kap a honvédelmi szféra, és utána már ezt csak nagy darabokban jelölték meg, és egyszerűen nem lehet pontosan megállapítani, hogy mi micsoda.

Hadd mondjam el, hogy például a Német Szövetségi Köztársaság költségvetésének honvédelmi fejezetében fel van tüntetve a miniszter titkárnőjének a fizetése is. (Varga Mihály: Helyes.) Vagy az Egyesült Államok költségvetésében benne van, hogy egy-egy laktanyára mennyit fordítanak, milyen eszközöket szereznek be, és így tovább. Tehát ez így elfogadhatatlan, annak ellenére, hogy meg kell állapítani, hogy a költségvetés 236 milliárd forintot biztosít a honvédelem számára, ami 24 százalékkal magasabb az ez évi tervezetthez képest, és megfelel az ország által a NATO felé vállalt kötelezettségeknek, hogy a GDP 0,1 százalékos növekményével megnöveli. Ez rendben is van, csak ennek a felosztása kétséges.

Továbbá fel kell vetni azt is problémaként, amit már Vidoven Árpád is megemlített, hogy Magyarországon a fegyveres erő két részből áll, és a fegyveres erő másik része egyre inkább átalakul rendészeti szervvé. Most adják át még azokat az utolsó harci eszközeit a honvédségnek, amelyek a fegyveres erő mivoltukat igazolták. Ennek következtében szembe kell nézni e problémával, és már a jövő évi költségvetésben tisztázni kellene. De sajnos, itt ömlesztve kétévi költségvetésről van szó.

A személyi kiadásokra vonatkozóan lehetőség nyílna arra, hogy megfelelő koncepció esetén a hivatásos állomány jövedelmi viszonyait és lakásviszonyait rendezzék. Sajnálatos, hogy jelenleg alacsony a katonák fizetése, sanyarúak a lakáskörülményeik, ami a mobilitást rendkívüli mértékben hátráltatja. Erre vonatkozóan semmilyen elgondolás nincs. A részletekben nem is tükröződhet, hiszen néhány sorból áll a honvédelmi költségvetés.

Ugyanakkor az is világossá válik, hogy ez a költségvetés lehetővé tenné az önkéntes hivatásos hadseregre való áttérést, és az országnak az lenne a legolcsóbb, ha ez már most megtörténne, hiszen nem kellene még egy átalakítást fizetnie az országnak. Most, amikor több mint 50 laktanyát és telepet bezárnak, akkor a meglévőket úgy kellene kialakítani, hogy az 10-15 éves távlati tervnek, haderő-átalakításnak megfeleljen.

Hiányoljuk azt is, hogy míg két évre előre kívánja a kormány megszavaztatni a költségvetést, úgy látszik, nem bízik abban, hogy a jövő évi költségvetési szavazáskor lesz elegendő képviselője erre vonatkozóan, hiszen fogyatkoznak (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.), ugyanakkor nem készít távlati terveket 5-10-15 évre, hiszen (Varga Mihály: Gusztustalan! - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) a honvédelem... Nem rá gondoltam, akit nagyon kedveltem és tiszteltem, bocsánat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem kellene összevissza beszélni!) Nagyon sajnálom az ő halálát.

Tehát erre vonatkozóan nem látunk semmiféle távlati koncepciót, hiszen a haderőreformnak 5-10-15 évre kell kiterjednie. Ez vonatkozik arra is, hogy elkerülhetetlenek lesznek a jelentős beszerzések, hiszen teljesen leromlott, műszaki múzeumszerű a Magyar Honvédség eszközeinek az állapota, ez pedig azt igényelné, hogy kidolgozzák azokat a költségvetési módszereket, amelyekkel hosszú távú beszerzéseket lehetne garantálni, természetesen megfelelő konszenzus kialakításával az ellenzék felé, hogy több cikluson átívelő beszerzések korrektül és rendesen kezelhetők legyenek.

Ugyanakkor rengeteg kapkodás tapasztalható a Honvédelmi Minisztérium vezetésében. Ennek következtében olyan újabb ötletek jelennek meg, amelyek sokszor országgyűlési határozati javaslatokban testesülnek meg, és amelyeknek nincs meg a fedezete a költségvetésben.

Sürgető a lakásprobléma megoldása, erre sem látunk semmilyen keretet a költségvetésben.

Összességében azt tapasztaljuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium belső személyi konfliktusai és kapkodó tevékenysége, párosulva a parlamenti ellenőrzés alóli kivonással, a kormány legfelső szintjéről megvalósuló kézi vezérléssel még részletkérdésekben is, amibe beletartozik a vezérkari főnök és a tábornoki kar rendszeres megfenyegetése, a Magyar Honvédség előkészített évi parancsnoki értekezletének lefújása, és a többi, a HM-ben és a tisztikarban egzisztenciális bizonytalanságot és félelemérzetet keltett.

Hiányzik a biztonsági stratégia, valamint a katonai stratégia. Így alapvető kérdések időben eldöntése nélkül, huzavonával kerül úgy-ahogy beindításra az a haderő-átalakítás, amire vonatkozóan ötpárti konszenzus van. Úgy gondoljuk, hogy ezek következtében nem fogadható el a költségvetés, még javításokkal sem.

A másik keserű téma az '56-os magyar forradalom történetével foglalkozó dokumentációs és kutatóintézet közalapítvány költségvetési helyzete. Körülbelül 30 fiatal kutató dolgozik ebben a kutatóintézetben, amely a rendszerváltás terméke, hiszen Nagy Imre temetése óta működik és hatalmas munkát végzett. Közel ezer oral historyval rögzítették a forradalmárok beszámolóit, akik közül azóta már sokan meghaltak. Rengeteg könyvet adtak ki, nagyon nagy kutatómunkát végeztek, fenntartanak internetes honlapot, CD-ROM-ot. Az egész világon ismert, és szakmailag nemcsak hogy elfogadott, hanem munkájuk magasra értékelt.

Úgy gondoljuk, hogy erre az intézetre nagyon nagy szükség van, és ez az intézet utoljára 1999-ben kapott 6 millió forintot. Annak az évnek a költségvetéséből 70 millió forintot kapott volna az intézet, ennek a nagy részét azonban képviselői módosító indítvánnyal elvették. Sem 2000-ben, sem 2001-ben, sem 2002-ben nincs beütemezve pénz az intézet számára, sőt, a 2003-as irányszám sem jelenik meg.

Tudományos körökből és a világ minden részéről igen nagy neheztelés érkezik Magyarország felé emiatt. Az intézet fiatal munkatársai erejüket megfeszítve, tényleg egzisztenciális létbizonytalanságban folytatják munkájukat. Fele fizetésükről lemondtak, otthonról hordják be a munkaeszközeiket, a magnetofonjaikat, a számítógépeiket, majdnem hogy a papírt is, csak azért, hogy dolgozzanak. Úgy gondolom, hogy ez az állapot nem tartható fenn, ez szégyen.

A Magyar Köztársaság közalapítványáról van szó, és úgy gondolom, hogy Rockenbauer Zoltán miniszter úr, akinek az ellenzéki tevékenységét nagyra becsülöm, és akit barátomnak is tekinthetek, feltétlenül szükséges, hogy intézkedjen ebben. De úgy gondolom, hogy azt a fiatal Orbán Viktort, aki velem együtt beszédet mondott a Hősök terén Nagy Imrének és több száz társának az újratemetése alkalmával, azt az Orbán Viktort nem hazudtolhatja meg a mai miniszterelnök. Tehát igenis azt az intézetet, ami akkor jött létre azon fiatal tudósokból és kutatókból, zömmel azokból, akik segítették ezt... - azok számára megengedhetetlen.

(16.30)

Hadd mondjam el, hogy Rainer János, aki 1997 óta az intézet főigazgatója, fiatal kutatóként 1984-85-ben a Statisztikai Hivatal pincéjében, illegálisan, körülbelül 80 ezer halotti anyakönyvi kivonatot nézett át.

És azokból hámozta ki, mindmáig megdönthetetlenül, azt a 240 vagy 250 nevet, akiket kivégeztek a forradalom után. Ez óriási munka volt! Ezt 1986-ban közzétettük; ő akkor a nevét nem szerepeltethette, mert azonnal elbocsátották volna. Fényes Elek kutatómunkája néven én jelentettem be, és az egész világon akkor terjedt el. Ez a fiatalember azóta több könyvet írt. Az egyik legérzékenyebb tudósa és kutatója ennek a korszaknak, pedig nem is élt akkor.

Úgy gondolom, minél több ilyen fiatal kutatóra van szükség - és ebben az intézetben közel harmincan vannak - ahhoz, hogy a múltunkat feltárhassuk. Illyés Gyula mondta azt, hogy a múlt nincsen magától, minden korszaknak és minden generációnak meg kell teremtenie a saját múltját. Kérem, hogy segítsék ezt az intézetet, és tegyék lehetővé, hogy körülbelül 100 millió forintos keretet kapjon.

Erre vonatkozóan Kupa Mihály képviselőtársammal együtt - akiről kevesen tudják, hogy '56-ban gimnazista volt, gimnazistaként röplapokat készített, ezért egyévi börtönbüntetésre ítélték, aminek a nagy részét letöltötte - módosító indítványt fogunk beadni. Úgy gondolom, tisztesség és becsület dolga, hogy ezt támogassák a kormányoldalról is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)