Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (független): Elnök Úr! Nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Ezzel a kérdéskörrel a magyar parlamenten belül számos alkalommal foglalkoztunk.

Ön előtt is ismert, hogy a 8-as számú fő közlekedési út Veszprém és Márkó közti szakasza kétszer kétsávosra lett átalakítva, majdan a kampányidőszakban nagyon sok képviselő a maga részéről megpróbálta a helyzetet úgy javítani, hogy záros határidőn belül le fog érni az osztrák határig. Sajnos, ma ott tartunk, hogy az a közel egy kilométeres szakasz ugyan megépült, de a továbbiakban semmiféle lépés nem történt ebben az ügyben, annak ellenére, hogy '98-ban három megye összes parlamenti képviselője szövetkezett azért, hogy a 8-as számú fő közlekedési út kétszer kétsávosra legyen alakítva.

Ezt a példát azért is hoztam fel, hiszen tavalyelőtt pontosan ezzel kapcsolatosan volt egy parlamenti vita, ahol jómagam is úgy fogalmaztam, hogy a nemzetgazdaság és a nemzetstratégia érdekében igenis át kell gondolni azokat a törvényeket, amelyek jelen viszonyok között adott esetben a lépések gyorsítását, beruházások megindítását gátolják. De ugyanígy felmerül az emberben az a kérdés, hogy ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Unió tagországain belül a közigazgatási és hatósági eljárások száma jóval alacsonyabb, mint Magyarországon, tehát ezáltal nem képződnek azok az átfedések, amelyek pontosan a hatósági idők betartása és a hatósági érvényességi idők közötti nagy szám miatt... - mire az összes hatósági eljárási hozzájárulást megkapná, lehet, hogy újra kell kezdenie, mert közben egy-kettő elévült. Tehát ebben a kérdésben is lépni kell.

Ahogy Horváth János képviselőtársam említette a természetvédelem kérdését, jómagam is mindig úgy fogalmaztam, hogy az állami beruházásoknál, tehát ahol nemzetgazdasági, nemzetstratégiai kérdések merülnek fel - autópályák építése, vasutak építése, vízelvezetési rendszerek kialakítása, regionális hulladéktelepek kérdése -, ott igenis ezekben a kérdésekben prioritást kell hogy élvezzen a nemzetstratégiai beruházás. Ott meg kell találni azokat a folyamatokat, módokat, amelyekkel valóban a kisajátítás elve is meg tud valósulni, csak ehhez mindig párosul, hogy a kisajátítás mögé megfelelően oda tudjuk-e tenni a kárpótlás kérdését vagy a kisajátításból származó tulajdonviszonyok megváltoztatásához szükséges forrásokat, hiszen ilyen nagy beruházásokkal tulajdonképpen annak a környezete, állaga felértékelődik, és az ott kisajátított területnek, fogalmazzunk úgy, maga az állaga és értéke is a kárpótlás kapcsán azt a szintet kell elérje, hogy valóban a tulajdonos számára is megfelelőképpen tudjon lezajlani a kárpótlás.

(11.40)

A hazai kis-, középvállalkozások esetében, ahogy Lezsák képviselőtársam is elmondta, a foglalkoztatás területén is nemcsak ezek sújtják a hazai vállalkozásokat, hogy a közigazgatási hatósági eljárások útvesztőiben elvesznek, hanem egyszerűen olyan beruházások esetében, amelyek adott esetben nem igényelnek állami támogatásokat, forrásokat, sok esetben azért is késleltetik a beruházás kivitelezését, mert a hatósági eljárási útvesztőben tulajdonképpen kifutnak az időből, az engedélyek által megszabott határidőkből, és mire oda jutnának, hogy a beruházást elindítsák, lehet, hogy a forrásuk sem elég már ahhoz, hogy azt a beruházást, amit megterveztek, megterveztettek, abból a forrásból ki is tudják alakítani. Ezért is az éjszaka folyamán elég heves vitát folytattunk a különböző tanácsok alakulásával kapcsolatban, és ha magát a közigazgatási törvényt, a regionális törvényeket, a beruházási törvényeket, a hatósági rendszereket megpróbáljuk ésszerűsíteni, és megtalálni azokat a folyamatokat és rendeleteket, törvényeket, amelyek tudják egyszerűsíteni a nagyberuházásokat, és a hazai vállalkozói beruházási élénkítést is elősegítik, akkor egészen biztos, hogy abban a parlament mind a négy frakciója támogató jelleggel fog fellépni.

Számos esetben példákat tudnék hozni, hiszen a nemzeti fejlesztési terv is egy gazdasági stratégiát kell hogy megfogalmazzon. A nemzeti fejlesztési terv is önmagában egy hosszú távú jövőképet kell hogy az állampolgárok számára egy vízióként tulajdonképpen adjon és biztosítson. De ehhez valóban a rendszerünket úgy kell átalakítani, hogy a bürokrácia útvesztőit és a bürokrácia útvesztőiből adódó problémákat úgy megfogalmazni, hogy valóban az ország gazdasági erejének a serkentése irányába tudjon hatni. Ma sajnos a tendenciák ezzel ellentétesek, és ezek a tendenciák késztetik arra a kormányt és a parlamentet, hogy a jelenleg előttünk fekvő törvényben fejtsük ki a véleményünket, hogy valóban a nemzetgazdasági érdekek, nemzetstratégiai érdekek minél gyorsabbá, annak megvalósítása minél ésszerűbbé és hatékonyabbá tudjon válni.

Ezért is lehet támogatni, ahogy Lezsák Sándor a maga részéről elmondta, de azok a kérdések, amelyek a részére is megfogalmazódtak, munkahelyteremtés kérdése, annak a törvényben történő megjelenítése, létszámhoz történő kötése fölvet az emberben olyan kérdést, hogy ha egy nagyberuházást Magyarországon egy külföldi cég nyer el mint fővállalkozó... - az autópálya-építésnél is arra hivatkozunk, hiszen magyar embereket és alvállalkozókat foglalkoztat, hogy hogyan értjük a létszám-meghatározást, a beruházás nagyságrendjére értjük vagy pedig az adott fővállalkozó által foglalkoztatott létszámra. És nem biztos, hogy a fővállalkozó fogja a tevékenységet elvégezni, ő valószínűsíthetően csak koordinálni fogja, és a hazai alvállalkozók, akik sokszor azért vállalnak el egy-egy munkát, hogy a törvényi kötelezettségeiknek, az adóhatósági befizetéseiknek, amelyeket rendszeresen havonta teljesíteniük kell, eleget tudjanak tenni. Nem biztos, hogy ezzel a megfogalmazással garanciát is fogunk nyújtani az alvállalkozók foglalkoztatási kérdéseinek.

Azt mondom, hogy ebben a kérdésbe valóban sokkal jobban és mélyebben bele kellene gondolni, hogy a munkahelyteremtést hogyan tudjuk szorgalmazni, és a hazai kis- és középvállalkozásokat - melyekről köztudott, hogy a hazai munkavállalóknak közel 70-75 százalékát foglalkoztatják - hogyan tudjuk úgy helyzetbe hozni, hogy valóban az általa elvállalt munkát ha nem is nagy, de egy pici nyereséggel, és a nála dolgozó embereket valóban megfelelő fizetéssel is tudja javadalmazni, nekik juttatni, hiszen ezáltal a társadalmi vérkeringés, munkahelyteremtés is fel tud gyorsulni.

Abban maximálisan egyetértünk - egyre azért fölhívnám a figyelmet -, hogy ez a törvény csak és elsődlegesen a nagyberuházásokra, tehát a nemzetgazdaság érdekét szolgáló nagyberuházásokra vonatkozzon. Ne adjon teret és lehetőséget arra, hogy ezek adaptálhatóvá váljanak önkormányzatoknál, ahol - nem a természetvédelmi területről beszélek - a helyi természeti értékek esetleges gyors felszámolását vonja maga után. Mert én továbbra is azt mondom, hogy ott, azokon a területeken igenis, azoknak a hatósági közigazgatási szabályzóknak, természetvédelmi, környezetvédelmi szabályzóknak továbbra is érvényt kell hagyni és meg kell maradnia, hogy adott esetben kényszerből az önkormányzatok olyan területeket ne tudjanak értékesíteni, és ahhoz ne kapják meg a felgyorsítási lehetőséget akár hatósági, akár közigazgatási szempontból, hogy sérüljön az állampolgárok életterének környezetvédelmi szempontból történő rontása vagy adott esetben nem is rontása, hanem életkörülményeik megváltoztatása.

Erre mindenképpen felhívnám a figyelmet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és miniszter úrnak is azt ajánlom és javaslom, hogy valóban nemzetgazdasági és nemzetstratégiai érdekből a prioritási elveket szigorúan meg kell fogalmazni, és valóban gyorsítani kell ezeken a területeken.

Köszönöm a figyelmüket. (Lezsák Sándor tapsol.)