Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr a szót, és bánom, hogy a miniszter úr ilyen gyorsan elment, mert amikor Karsai Péter felszólalt, a miniszter úr cinikusan legyintett, és amikor Bernáth Ildikó beszélt, akkor is többször cinikusan mosolygott és legyintett. Nem biztos, hogy a miniszter úr hordja egyedül a zsebében a bölcsek kövét. Ezt mondom azért is, mert magát a törvényt bizottsági üléseken mindenki támogatta. Bernáth Ildikó is elmondta, hogy minden olyan lépést, ami a munka világában esélyt és lehetőséget ad, üdvözölni lehet. Tehát maga a hozzáállása Bernáth Ildikónak is nagyon konstruktív volt.

Én viszont azzal szeretném kezdeni, hogy a kiváltó okokra nem kapjuk meg a választ a magyar parlamenten belül. Tehát lehet itt száz-egynéhány lépésekről beszélni, soha nem kapjuk meg a magyarázatot arra, hogy mi váltja ki azokat az okokat, ami miatt ezeket az intézkedéseket meg kell alkotni, létre kell hozni, és a parlament elé kell terjeszteni. Itt már különböző szólamokból dömping van. Állítom, ma már az állampolgár sem tudja, hogy melyik szólamot hova próbálja meg beazonosítani, hiszen annyiféle van, hogy egyszerűen képtelenség, nem ezzel kellene foglalkozni.

Egyrészt Magyarországon a hazai kis-, középvállalkozások esetében, a mikrovállalkozások esetében hihetetlen mértékű a körbetartozás; csak ebben az évben megközelíti a 700 milliárd forintot. Talán ezt kellene helyre tenni. Miért alakult ki a körbetartozás, milyen a fizetési morál egyáltalán a magyar gazdaságon belül? Szerepet játszik-e a kormány, szerepet játszik-e az állam, szerepet játszanak-e az önkormányzatok, a vállalkozók, az alvállalkozók és a kényszer-alvállalkozók? Ezeket kellene először is helyre rakni.

Nézzük a feketemunka, feketegazdaság területén: közel 1000 milliárd forint tűnik el évente a feketemunka, feketegazdaság, -kereskedelem területén. Ha ezeket tisztába lehetne tenni, akkor ezekre az intézkedésekre nem lenne szükség, képviselőtársaim. A másik ilyen dolog, hogy a hazai fizetési morálon belül nagymértékben közrejátszanak a multinacionális cégek, a bevásárlóközpontok, hisz ma már sportot űznek abból, hogy a hazai termék-piac védelem ellen olyan szerződéseket kötnek, hogy beszállítás esetén 90-150 napos fizetési meghagyással történik tulajdonképpen magának az árunak vagy terméknek a kifizetése. Lehetetlen helyzetbe kerültek a hazai kis-, középvállalkozások. Miért lenne szükség adó- és járulékcsökkentésre, radikálisabb adó- és járulékcsökkentésre?

Képviselőtársaim, ha azt a rengeteg kedvezményi kört valaki összerakná, hogy az hány tízmilliárd vagy százmilliárd, ami ebben a rendszerben így benne van, akkor állítom önöknek, hogy egy radikálisabb adó- és járulékcsökkentést lehetne végrehajtani, ami stabilizálná a hazai kis-, középvállalkozások helyzetét, mellette persze olyan törvényeket megalkotni, hogy ne lehessen a fizetési morált rontani, sőt mi több, a javítás érdekében, mint ahogy Németországban is megtették, amikor 70 ezer vállalkozás ment tönkre, olyan meghagyásra, hogy 30 napon túl, tulajdonképpen banki lépéssel eleget lehet tetetni a fizetési tartozásnak. Ma Magyarországon valóban ott tartanak, hogy 150, 160, 200 nap után - vagy adott esetben egyáltalán nem kapja meg a fizetését a termékbeszállító, a gyártó vagy adott esetben az alvállalkozó, aki a munkát elvégzi.

(10.20)

A tavalyi évben, ha nézzük az európai uniós statisztikát, Magyarország nem nagy ország, de közel 30 ezer hazai kis-, középvállalkozással szemben indult meg a felszámolás, csődeljárás. Ezek pontosan azoknak a mutatói alapján történnek, amelyeket az előbb is elmondtam: körbetartozások, fizetési morál, alultőkésítés, hitelfeltételekhez nyújtott esetleges támogatásoknál azok a kritériumok, amelyeknek a hazai kis-, középvállalkozások nem tudnak megfelelni, és sajnos ezáltal nem jutnak olyan forráshoz, amivel beruházást lehetne ösztönözni, munkahelyet lehetne teremteni.

Béki Gabriella felvetette ennek a rendszernek a tisztaságát; szeretnék hozzájárulni, tehát ebből is szeretném éreztetni azt, hogy valóban, a mi oldalunkról is konstruktívak vagyunk. Miniszter úr azt mondta, hogy a foglalkoztatotti állapot szerinti arányban fogják megállapítani azt, hogy valaki hány fővel foglalkoztat többet, tehát a három hónap után munkanélküliségen lévő személy alapján - melyiket tetszenek gondolni? Felteszem a kérdést a miniszter úrnak, hogy melyik állapot szerinti, hiszen vannak szezonális foglalkoztatások - ilyen a mezőgazdaság, ilyen az építőipar, ilyen az idegenforgalom -; akkor tessék nekem megmondani, melyik állapot szerinti létszám alapján fogják megállapítani azt, hogy valaki három hónapon túli munkanélkülit vesz fel és foglalkoztat. A gazdasági társaságok általában a téli időszakban megteszik azt a lépést, hogy megkérik a dolgozóikat, hogy egy-két hónapra menjenek el munkanélkülinek; ezután azt fogják csinálni, hogy menjél el, haver, három hónapra, ha a december 31-ei állapotot veszik figyelembe, akkor majd február–március környékén újból felveszlek, és adott esetben ezt a járulékteher-csökkenést tulajdonképpen magánál a gazdasági társaságnál tudja alkalmazni.

Államtitkár Úr! Lehet ezen fejet csóválni, de majd az élet fogja erre konkrétan a választ megadni, hiszen ma is történnek olyan visszaélések a rendszerben, az eddigi rendszerben is, hogy elküldenek embereket több hónapra, és majd utána visszaveszik, adott esetben a megfelelő kedvezményeket viszont igénybe veszik - kényszerállapot. Ez is egy kényszerállapot, azért is próbáltam erre rávilágítani.

Veszek egy másik ilyen dolgot, amit a nemzeti fejlesztési tervben is, én magam is a vitában többször elmondtam, hogy milyen országot akarunk. El kellene tudni dönteni azt, hogy milyen országot akarunk egyáltalán, milyen jövőképet, víziót kívánunk a fiatalság számára felvázolni. Ha ezt el tudjuk dönteni, akkor az összes törvényünket ehhez kell alkalmazni, igazítani, rendeleteinket, beiskolázási rendszerünket ehhez kell igazítani - nem akarom elhinni azt, hogy ne lehetne. Én is voltam polgármester, tudom azt, hogy a gazdasági társaságokat, amelyek odatelepültek hozzánk, eleve arra ösztökéltem én is, hogy kössenek a szakképző intézményekkel szerződést, foglalkoztassák a fiatalokat, és a továbbfoglalkoztatásuk is meg tudjon indulni. Miért nem lehet ebbe a rendszerbe ugyanezt visszarakni? Ez egy badarság, hogy azzal vádolom az előző kormányt, hogy rossz volt a szakképzése. Elnézést, mihez viszonyítva? Mikor kezdte az a gyerek az iskoláját? Nem akkor kezdte, amikor a Fidesz került kormányra, hanem valamikor jóval előtte, és általában egy gyereknél hetedikes–nyolcadikos korában kialakul az, hogy mi szeretne lenni, és hova szeretne jelentkezni. Ugyan ebben van egy kis szülői befolyás, de azt hiszem, hogy ezt sem rendelettel, sem pedig törvénnyel nem lehet módosítani, hogyha a szülők is megpróbálják a gyermek helyzetét úgy alakítani, hogy adott esetben divatszakmák irányába próbálják a gyerekeket elmozdítani.

Nagyon jó példa, ami tényleg mosolyra deríti az embert, hogy ezelőtt másfél héttel miniszterelnök úr és miniszter úr összehívta az önkormányzatokat a közmunkaprogram bejelentésére. Vagy ezer polgármester volt itt, és bejelentették, hogy 350-nel megkötötték a szerződést, díszpapírokat osztottak a polgármestereknek, és szép lassan kiderült, hogy senkivel nem kötötték meg a szerződést, mert valami módosítás miatt majd esetleg egy új változatot fognak az orruk elé tenni, ami alapján tudják majd a közmunkaprogramot indítani és végrehajtani. Itt a nagy kérdés az, hogy a Kincstárnak van-e és lesz-e annyi pénze, hogy ezeket normálisan ki is fizessék, hiszen számos olyan levél érkezett meg a polgármesterekhez, hogy tessenek már átütemezni a kifizetésüket különböző pályázatoknál jövő év márciusára, mert sajnos a rendszerben nincs pénz - és itt jön megint vissza a körbetartozás kérdése. A vállalkozó elvégezte ebben az évben a munkát az önkormányzatnál, különböző beruházásoknál, és majd talán jövőre hozzájut a pénzéhez.

Nem véletlenül mondtam el az interpellációmban azt a példát, hogy ezelőtt két héttel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr volt Cegléden az egyik iskolánál. Mit csinált négy órával az odaérkezés előtt az alvállalkozó? A tűzivízrendszer irányítástechnikáját kiszerelte, mert több hónapja nem kapta meg a pénzét. Hirtelen, miniszterelnök úr odaérkezése előtt két órával, a vállalkozót, az alvállalkozót kifizették, és akkor fogta az irányítástechnikát, és visszaszerelte. Nem így kellene egy országnak viselkednie, nem így kellene egy kormánynak viselkednie, hanem ha van egy szerződés, és annak végrehajtása megtörténik a vállalkozó, alvállalkozó és a kényszer-alvállalkozó részéről, akkor igenis, a kormánynak a kötelessége, hogy annak fizetési feltételeit a vállalkozók számára biztosítsa, sőt mi több, az önkormányzat felé is biztosítsa azokat a forrásokat, hogy normális mederben és rendben folyjon Magyarországon a munkavégzés, a fizetési morál is be legyen tartva, és a másik oldalon minden vállalkozó megpróbálja talán jól érezni magát.

Ilyen kérdés volt a megváltozott munkaképességűek kérdése is. Tavalyelőtt felvetettem, hogy ma Magyarországon a megváltozott munkaképességűek helyzete siralmas állapotban van. Jeleztem akkor is, hogy ebben az évben több ezer ember fogja elveszíteni a munkahelyét - el is vesztették a munkahelyüket bizonyos változások miatt -, miniszter úr akkor is cinikusan mondta, hogy sok a visszaélés. Hol voltak a visszaélések? A 360 százalékos támogatási rendszerben; nem a 110-nél, mert ott azért megpróbáltak tisztességesen működni; általában, hogyha egy ilyen támogatást kapnak, dupla annyit kell kitermelni annak érdekében, hogy különböző szolgáltatásokat és járulékokat ki lehessen fizetni.

Ezekre szeretném felhívni a figyelmét, és igenis, partnerek vagyunk abban (Az elnök csenget.), hogy Magyarországon a foglalkoztatás kérdése nagymértékben változzon. Higgye el, Gúr Nándor képviselőtársam, hogy nem ellentétesek és nem ellenségesek vagyunk ezzel kapcsolatosan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)