Készült: 2024.09.25.13:17:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

165. ülésnap (2012.02.21.), 150. felszólalás
Felszólaló V. Németh Zsolt (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:23


Felszólalások:  Előző  150  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Árkus, Borsós, Borzas-Mihályfalva, Ebes, Elep, Erzsébet-tanya, Kócspuszta, Kónya, Kormópuszta, Lászlómajor, Lenintanya, Tedej - tizenkét hortobágyi kényszermunkatábor, több mint 2500 elhurcolt család, közel 10 ezer kettétört élet. Olyan számok, olyan tények ezek, amit sokan, ki ezért vagy azért, szeretnének elfelejteni, ha lehetne, mindezt meg nem történtté tenni, és kitörölnék emlékezetükből a bűnösök, az áldozatok, talán még a segítők is.

De ahogyan arra Illyés Gyula is rámutatott, a rosszul elrendezett, a rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, a megíratlan idő ködszerűen üli meg a tájat meg az elmét. Ezért az utókornak, az utódoknak kötelessége emlékezni és emlékeztetni arra az időszakra, amikor bírói végzés nélkül toloncoltak embereket kényszerlakhelyre, amikor törvénytelen vagyonelkobzással fosztottak meg családokat ingó- és ingatlanvagyonuktól, amikor a kollektív bűnösség elve alapján szabadságvesztésre ítéltek csecsemőt és aggastyánt, amikor ártatlanul kényszermunkára ítéltek ezreket.

Emlékezzünk hát az elhurcoltakra, köztük a nyugat-magyarországiakra, az őrségiekre, a vendvidékiekre, az őriszentpéteri, a bajánsenyei, a viszáki, az ispánki gazdatársadalom színe-javára. Ezekre az elhurcoltakra ma már különleges emlékművek emlékeztetnek, derékban kettétört fatörzs formájában, kettéhasadt gránitlap szimbólumán keresztül, és aki ott volt ezeken az ünnepségeken, az egyszeri és megismételhetetlen élménynek volt részese.

Nem tudom, hogy hányan élhették át a katarzist, de a szereplők egyszerre érezhettek emelkedettséget és borzongást. Ugyanis nemcsak azt ismerhették meg, hogy melyik volt az a ház, amelyből elhajtották a jószágokat, melyik épületet kellett otthagyni, egy élet munkájának eredményét, melyek voltak azok a gyümölcsösök, amelyeket gondoztak egy életen át és ott kellett hagyniuk, nemcsak azt, hogy honnét vitték ki a bútorokat, de azt is, hogy hova vitték be azokat, és átélni azt az ünnepségen, hogy amúgy az ő unokáik meg már ott állnak közösen a kórusban.

Emlékeztetnünk kell hát így azokra is, akik az embertelenségben is emberségesek maradtak, akik befogadták, segítették a meghurcoltakat. Az emlékezés nem állhat meg a sebek feltépésénél, szükség van a megnyugvásra, kiengesztelődésre is. Az emlékezésben és az emlékeztetésben próbál segíteni ez az országgyűlési határozati javaslat. Véleményünk írásba foglalása és az arra kimondott igen méltó gesztus, de az elkövetkező évek feladata lesz megtölteni tartalommal, emlékezésekkel, emlékművekkel, tanításokkal, beszélgetésekkel.

Visszatérve Illyés Gyula gondolatmenetéhez: a múltat is teremteni kell, s valamirevaló múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövendőéhez. Mindent pontosan a helyére kell tenni. A magyar nemzetnek sok teendője van még a múlt tisztességes elrendezésében. De Navracsics Tibor és Réthelyi Miklós miniszter urak határozati javaslata és a mögötte meghúzódó társadalmi akarat a bizonyíték arra, hogy eleget kívánunk tenni kötelességünk teljesítésének.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  150  Következő    Ülésnap adatai