Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Csapody Miklós, az MDF képviselője, kérdést kíván feltenni a külügyminiszternek: “Rendezzünk toleranciatábort, avagy meddig tűri Magyarország a vajdasági magyarveréseket?ö címmel. Képviselő urat illeti a szó.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tegnapelőtt emlékeztünk Magyarország földarabolásának 85. évfordulójára. E nemzeti gyásznap nemcsak a kerek évforduló miatt maradt nevezetes, de december 5-e miatt is. Trianon megtörtént, a magyar nemzetet nyolc részre szakították. Ennek az európai nemzet ellen elkövetett európai bűncselekménynek az orvoslását mégis önsorsrontó módon mi magunk is gátoljuk, mert kevés ilyen békétlenül összeférhetetlen, mégis békevágyó nép van a világon, mint mi magyarok, de nincsen nemzet, amelyiket ekkora veszteség ért, mégis részvétlenül tűri, hogy elszakított tagjaival bármi megtörténjen.

Természetesen a palicsi magyarverésekről, Szikora Csaba Magyar Szó-szerkesztő életveszélyes megfenyegetéséről és a Kasza József VMSZ-elnököt ért politikai támadásokról beszélek. Együtt ez már sok egy kicsit; olyan sok, hogy azt még a magyar kormánynak is észre kellene vennie. A Magyar Szó szerkesztője ilyen üzeneteket kapott: “Fasiszta disznó! Elvágjuk a torkodat! Kifüstöljük a fasiszta fészket!ö Szóvá tettem már Horgost, azelőtt az újvidéki temetőrombolást és a többi durva atrocitást.

Az MDF szóvá tette: nem járja az, ami Szerbiában történik. Nem megoldás, hogy a médiavihar után ímmel-ámmal végzett szerb rendőrségi ügyködés következik, és a végén mindig kiderül, hogy a szerbek sohasem azért verték meg a magyarokat, mert magyarok.

(16.10)

Etnikai oka soha sincsen annak, hogy a véletlen utcai vagy vendéglői, úgymond, interetnikus találkozásnak mindig az a vége, hogy a magyarokat kórházba viszik. Mi, a Magyar Köztársaság úgy teszünk, minthogyha ez fájna, a szerbek úgy tesznek, mintha kivizsgálták volna, amire mi teszünk úgy, minthogyha ezt elhinnénk - és ezzel a dolog a diplomácia szabályai szerint le van zárva.

Itt, a parlamentben általában a “mit tesz a Külügyminisztérium?ö kezdetű kérdés hangzik el, már ha egyáltalán elhangzik. Szép és megnyugtató válaszokat kapunk, én is kaptam már eleget tizenöt év alatt.

Most azt kérdezem a miniszter úrtól: megelégszünk-e a jó szándékú toleranciatáborokkal, vagy akarja-e, képes-e elérni az EU-tag Magyarország, hogy az állítólag az Európai Unióba tartó Szerbiában megfékezzék végre Milosevics öldöklő szellemét?

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: A kérdésre Somogyi Ferenc miniszter úr válaszol. A miniszter urat illeti a szó.

DR. SOMOGYI FERENC külügyminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Szeretnék emlékeztetni arra, bár valószínűleg mindannyian tudjuk, hogy 2004-ben a Vajdaságban nagyon nagy számban fordultak elő kisebbségek elleni atrocitások, s ezeknek elsősorban az ott élő magyar kisebbség volt a szenvedő alanya. Annak ellenére, hogy ahhoz a periódushoz viszonyítva csökkent az ilyen jellegű atrocitások száma, de nem szűnt meg, és a Vajdaságban még ma is látványosan tetten érhetőek az intolerancia jegyei és azok a problémák, amelyekkel az ottani társadalom szembenéz.

A magyar kormány nem tűri szenvtelenül ezeket az atrocitásokat, lehetőségei határain belül kétoldalú és többoldalú keretekben igyekszik megtenni mindent ezeknek a jelenségeknek a megfékezésére, megszüntetésére. Minden különböző jellegű kétoldalú tárgyaláson határozottan felvetjük ezt a kérdést. A kétoldalú kisebbségi vegyes bizottság programjában is szerepel akcióterv kidolgozása, és multilaterális keretekben is hatékony lépések születtek annak érdekében, hogy a nemzetközi figyelmet erre a problémára irányítsuk. Ennek volt köszönhető, hogy az Európai Unió nagykövetei egy jelentést készítettek, később az Európai Parlament, majd az Európa Tanács parlamenti küldöttgyűlése küldött delegációkat a helyszínre, amelyek megállapították, hogy etnikailag motivált incidensekről van szó, és megengedhetetlennek minősítették ezek megismétlődését. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Demokrata Fórum biztosan, de szerintem mások is csak azt látják, hogy nincs eredmény. Nincs eredmény, nem történnek olyan intézkedések, vagy ha történnek, akkor ezeknek nincsen olyan eredménye, amely elrettentő erővel, visszatartó hatással lehetne a hasonló atrocitások elkerülésére.

Most összesűrűsödtek ezek a kérdések, és éppen ezért kell azt megkérdeznünk, hogy - amire a miniszter úr utalt - mik a lehetőségek határai. Ezeket a válaszában részben érintette, úgymint a bilaterális kapcsolatokat magyar részről, illetve mint az Európai Unió különféle tényfeltáró és egyéb miniszteri értekezletei tekintetében. Mindezt elmondhatjuk a választóknak, elmondhatjuk a vajdasági magyaroknak, aminek a vajdasági magyarok feltehetően nagyon örülnek - de azt fogják mondani, hogy nincs eredmény.

A miniszter úr azt mondta, a Magyar Köztársaság akarja és képes is elérni, hogy hasonló atrocitások a jövőben ne történjenek. Ezen a jó reménységen kívül semmi egyebünk nincs, ezért az MDF részéről nagyobb aktivitást és határozottabb kiállást szeretnénk kérni és várni a kormánytól a vajdasági magyarok ügyében is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Viszontválaszra megadom a szót a külügyminiszter úrnak.

DR. SOMOGYI FERENC külügyminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! Az előbbi gondolat folytatásaként és részben az ön felvetésére reagálva szeretném említeni a legutóbbi időszak fejleményeit, amikor a miniszterelnök úr látogatása során minden tanácskozáson felvetette, mennyire elfogadhatatlannak tartjuk ezeket a jelenségeket. Jelezte, hogy az Európai Unió tagjaként Szerbia-Montenegró EU-integrációs felkészülésének, a kritériumok teljesítésének egyik pontjaként értelmezzük ezeknek az incidenseknek a megállítását és az illetékes hatóságok határozott fellépését. Úgy gondoljuk, hogy a vajdasági magyarsággal együttműködve, velük konzultálva és egyeztetve kell a már előbb említett nemzetközi fórumokon fellépnünk, ezzel is elősegítve ennek a folyamatnak a lezárását.

Ami pedig a kérdést illeti: az egyik konkrét módja a toleranciatáborok szervezése, az egymás jobb megismerése és a tolerancia erősítése lehet ebben a sajnos nagyon hosszú ideig tartó folyamatban.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)