Felszólalás adatai

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Domokos László: Tűzd fel a mikrofonod!) Hogy a képviselő úr is jobban halljon, ezt mindenképpen fontosnak gondolom.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan ez a megismételt általános vita is - mert részletes vitának csak elég furcsán nevezhető, erre majd a végén kitérek -, szóval ez a fajta vita is egy komoly szemléletbeli különbséget megmutatott a két oldal között.

Képviselőtársaimnak az ellenzéki oldalon van mindenféle elképzelése arról, hogy hogyan kellene szerveződnie a felsőoktatási intézményeknek, hova kellene csatlakozni, Szegedhez vagy éppen Debrecenhez, vagy térségbe kellene szerveződni az intézménynek, vagy maradnia kellene önállónak, mert a képviselőtársaim szerint ez a helyes, és egyáltalán ez az egész autonómia meg szakmai önállósága a felsőoktatásnak csak addig érdekes, amíg a képviselőtársaim nézeteivel egyetért. Ezt a kérdést úgy tette fel Domokos képviselő úr, azt hiszem, nagyon világosan, hogy demokrácia vagy hatékonyság. Mi ezt a szembeállítást nem fogadjuk el. Mi azt gondoljuk, hogy a demokrácia tud hatékony lenni, hosszabb távon csak az a hatékony. Azt gondoljuk, hogy az egyetemi autonómia garanciája és fontos tényezője annak, hogy a szakmai döntések megalapozottak legyenek, és a tágabb közösség érdekét is szolgálja. Természetesen - és ezt is el kell mondanom - ezzel nem kötelező vagy nem kell egyetérteni feltétlenül. De az az Országgyűlés számára is kötelezettség, hogy a hatályban lévő magyar alkotmányt és a hatályban lévő felsőoktatási törvényt betartsa.

A képviselőtársaimnak van arra módja, hogy benyújtsanak olyan módosító indítványt az alkotmányhoz és a felsőoktatási törvényhez, amely megszünteti az egyetemi autonómiát, és a mindenkori oktatási miniszter kénye-kedvére bízza azt, hogy hol tart helyesnek intézményt létrehozni és bezárni, és hol tart helyesnek éppenséggel egyesíteni, vagy hogy eldöntse azt, hogy az integrációból a horizontális, térségi vagy éppen a szakmai integrációt preferálja. Mi ezt nem gondoljuk, hogy így kellene, hogy legyen. (Domokos László: Mi sem!) Mi azt gondoljuk, hogy ezt rá kell bízni az egyetemekre és a főiskolákra. Amikor a képviselőtársam arról beszél, hogy miért éppen ezzel, és miért nem azzal, akkor azt tudjuk mondani, hogy azért éppen azt támogatja a kormány, és azért ezt terjesztette be, hogy a szarvasi főiskola a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel egyesüljön, mert ez volt az, amit a két intézmény eldöntött, és amely mellett a két intézmény kiállt. Mi azt gondoljuk, hogy ezt a döntést nem helyes, nem szabad, nem kell a kormánynak és az Országgyűlésnek felülírnia.

Abban egyetértés van, ha jól látom, hogy Békés megyének szüksége van magas színvonalú felsőoktatásra, már csak azért is, mert ha nem így van, akkor a hallgató a lábával szavaz. Mert a hallgató, különösen az Európai Unió keretei között akkor elmegy, nem is feltétlenül az ország másik végébe, mint ahogy egyébként ma is teszi a hallgatók jelentős része, hanem elmegy akár külföldre is tanulni. Nem ezt szeretnénk. Azt szeretnénk, hogy legyen helyben jó minőségű felsőoktatás.

Hogy ennek mi az útja, erről többfajta vélemény képzelhető el. Mi azt mondjuk, hogy ebben azoknak a véleménye számít, vagy legalábbis az a döntő, az a legfontosabb, akik közvetlenül érintettjei, részesei ennek a felsőoktatásnak, a főiskola oktatóinak és hallgatóinak véleménye. Ebben van köztünk vita. De mi azt mondjuk, hogy a hatályos törvények és a józan ész szerint ennek az érvnek kell a döntőnek lennie.

Azért mondtam, hogy sajátos részletes vita volt ez, hiszen az eddig benyújtott egyetlen módosító indítványt jegyző képviselőtársaink is elismerik, hogy komolytalan volt a saját módosító indítványuk, hiszen csak azért adták be, hogy lehessen beszélni. (Babák Mihály: Tévedés! Provokatív! Hogy provokáljunk!) Őszintén szólva, ezt én szomorúnak tartom. (Babák Mihály: Ne légy már ilyen rosszmájú. Rosszindulatú!) Én ezt a parlamenti munka lebecsülésének tartom, ha a képviselőtársaim egyszerűen csak PR-lehetőséget látnak a parlamenti munkában. Nem is értem, hogy mért nem adtak be olyan módosító indítványt, legalábbis a rendes módosító indítványok idejében, amely az önök valódi célját szolgálná, ilyen módon esélytelenítették azt, hogy ez egyáltalán megvalósulhasson.

Végül, képviselőtársaim, egy ellentmondásra szeretném még felhívni a figyelmet. A képviselőtársaim azt mondják, hogy legfontosabb céljuk a Békés megyében működő felsőoktatás önállóságának megőrzése. Ez az, ami a leglényegesebb. De éppen önök azok, akik ennek az intézménynek az önálló döntésével szembehelyezkednek. Önök azok, akik ebben a parlamenti vitában egyrészt azt mondják, hogy bíráljuk felül ezt az önállóan meghozott döntést. Azt is el kell mondanom, nagyon szomorúan hallottam, hogy a képviselőtársaim mind a hallgatókra, mind pedig az egyetem vagy a főiskola oktatóira, a vezetésére meglehetősen lekicsinylő kijelentéseket tettek. (Babák Mihály: Kire mondtuk?) Én ezt szerencsétlennek gondolom. (Babák Mihály: Mi nem mondtunk véleményt! Gergely, ne mondj valótlant! Ez hazugság! Nem mondtunk!) Hogy az ő véleményük nem az, mint az önöké, ettől nem kellene azt feltételezniük, hogy őket kizárólag az anyagi érdekek motiválják. Azt gondolom, ahogy képviselőtársaim is szakmai meggyőződésük okán szólnak hozzá, az egyetem, az intézmény, a főiskola vezetői ugyanígy szakmai meggyőződésük alapján alakítják ki a véleményüket. Kérem a képviselő urat, nézze vissza a hozzászólását, ha nem hiszi. Nézze meg azt, hogy mit mondott arról, hogy hogyan hozta meg a szenátus a döntését ön szerint például.

Azt tudom tehát mondani, hogy mi kiállunk a Békés megyei felsőoktatás önállóságáért, és kiállunk amellett, hogy ha a Békés megyei felsőoktatás szereplői hoztak egy autonóm döntést arról, hogy milyen együttműködésben, milyen szervezeti keretek között szeretnék folytatni a munkát, akkor azt a parlamentnek is támogatnia kell. Ezért arra kérjük az Országgyűlést is, hogy a módosító indítványt utasítsa el, és az eredeti javaslatot fogadja el. (Babák Mihály: Nem mondtál igazat!)

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)