Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Igazából az utóbbi percek arról szóltak, hogy a benyújtott, több törvényt érintő módosítási javaslatok közül mire van szükség, és mire nincs, van-e változtatási kényszer, és akkor utaljunk az Alkotmánybíróság döntésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kényszer nincs. Csak a józan ész követeli meg tőlünk, hogy ezt a változtatást hajtsuk végre. Ha ugyanis nem hajtjuk végre, akkor az alkotmánybírósági döntésnek az a következménye, hogy nincs lehetőség az Alkotmánybíróság döntését megelőzően kialakult kapacitásszerkezet módosítására. Magyarul: ha mi itt közösen úgy határozunk, és mondjuk, a parlamenti többség úgy dönt, hogy a kormány által benyújtott módosító indítvány, amelyhez lehet további módosító indítványokat fűzni, nem megy át a parlamenten, nincs semmilyen kényszer, marad az a helyzet, hogy az Alkotmánybíróság döntése előtti időpillanatban leszerződött egészségügyi szolgáltatói kapacitások, akár az kell, és akár ott kell, itt fognak maradni. Ezért a felelősséget, azt gondolom, hogy bármennyire is a kormánypártok is viselni fogják, azok is viselni fogják, akik ebben a módosításban nem lesznek partnerek.

Ami Gógl Árpád képviselőtársam kétperces megszólalását illeti: azt gondolom, hogy erre hosszabban kell válaszolni. Csak kettőt mondok. '97-ben született meg az egészségügyi törvény, erre azért képviselőtársam akár emlékezhetne is. De arra a kettőre, amelyik akár miniszter korában vagy utána keletkezett rendelet és törvény, a praxistörvény és a rezidensképzés, arra azért térjünk vissza, mert mind a kettő esetében véleményem szerint komoly kényszerítő szükség lép fel a módosításokra. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)