Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Nyolc óra óta próbál a parlament egészségpolitikával foglalkozó képviselőinek egy csoportja megbirkózni azzal a feladattal, hogy az egyes egészségügyi tárgyú törvények körébe utalt módosító indítványokat megvilágítsa, az ehhez kapcsolódó álláspontokat megjelenítse, és ahol lehet, ott tegyen olyan indítványokat, amelyek előremutatóan javítanak az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben.

Őszintén sajnálom, hogy a kitűzött feladatot, amelyet egyébként jogosan várnak el az állampolgárok, hogy teljesítsünk, a mai napon nem tudtuk megtenni. A kormány bemutatta, hogy mik azok a tervezett intézkedések, amelyekkel az egészségügyi ellátást biztosítani, jobb színvonalát elősegíteni lehetne, melyek azok a módosító indítványok, amelyekkel az Alkotmánybíróság elvárásainak eleget tehetünk, legyen ez az egészségügyi feladatok szervezése, az egészségügyi szolgáltatások megszervezése, a kapacitásszabályozási törvényben előállt törvényi szabályozási kötelezettségünk vagy az orvoslátogatói díjak újraszabása. Úgy tűnik, hogy a kormány javaslatait az ellenzéki képviselők nem csak megfontolásra nem méltatták, helyenként az a határozott benyomásom van, hogy el sem olvasták.

A kormánypárti képviselők közül néhányan és az MDF képviselőcsoportjának felszólaló képviselője azonban találtak ebben a törvényjavaslatban olyan szakaszokat vagy olyan feladatokat, amelyek elvégzése elengedhetetlen, és amelyekben a közös együttműködésünk semmilyen módon nem halasztható. Nekik köszönöm ezeket a módosító indítványokat.

Szeretném elmondani, hogy az alkotmánybírósági döntésnek való megfelelés egy lehetőség is, és véleményem szerint egy kötelezettség is, hogy az újonnan keletkezett egészségügyi szükségletek, az ellátórendszer rugalmassága, a hozzáférés egyenlőségének követelménye teljesüljön, ezért úgy gondolom, hogy az előzetesen a szakmával egyezetett módosító indítványokat érdemes lenne képviselőtársaimnak újra megfontolni, és azokat elfogadni.

Ami a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosításait illeti, ezek kizárólag a betegellátás javítását szolgálják minden lépésükben; legyen ez a patikák működésének biztonságát szolgáló szolidaritási díj, legyen ez az orvoslátogatói díj Alkotmánybíróság által megkövetelt feltételei teljesítése mellett a 10 milliárd forintos forrásról való gondoskodás, legyen ez a gyógyszertámogatás transzparenciájának erősítése vagy az úgynevezett delistázási korlátnak a nagyon enyhe módosítása, amely lehetővé teszi, hogy a gyógyszerkincsben a társadalombiztosítás által támogatott szerek között bent maradjanak olyan gyógyszerek, amelyek most a delistázás szigorúbb szabályai miatt egyértelműen elvesznének onnan.

Módosítani szeretnénk - ha önök ezzel egyetértenek - az egészségügyi szakdolgozók és az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásainak szabályait. Ezzel azt is szeretnénk elérni, hogy a szakmából átmenetileg kikerült vagy gyakorlati idejük hiánya miatt a gyakorlati licencpontjaikat meg nem szerzőknek adjunk egy lehetőséget, hogy vissza tudjanak lépni a szakmába.

(14.00)

Vagyis azt a követelményt rugalmasabbá téve, hogy elméleti és gyakorlati ismeretek mellett egy meghatározott idő alatt teljesítsék a követelményeket, szeretnénk, ha az egészségügyi dolgozók könnyebben tudnának bennmaradni ebben a rendszerben. De ugyanígy beszélhetünk még sok más, az egészségügyi törvény hatálya alatt álló szabályról.

Szeretnénk, ha a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosításba való befogadásának, minőségi szabályainak megerősített és egyértelmű követelményeivel szolgálhatnánk, hogy a gyógyászati segédeszközökre rászoruló betegek jobb minőségű ellátásban részesülhessenek, és hogy az ő egészségüket ezeknek a gyógyászati segédeszközöknek a befogadásával és minőségi finanszírozásával meg tudnánk egy kicsit javítani.

Szeretnénk, ha a kapacitások lekötését, vagyis hogy mennyi egészségügyi szolgáltatást tudunk vásárolni adott forrásokból, jobban hozzá tudjuk igazítani az egészségügyi szükségletekhez, hogy abban a döntési folyamatban, amelyet az Alkotmánybíróság megkifogásolt, az Alkotmánybíróság döntésének megfelelő módon tudjunk egy új eljárási szabályt létrehozni. Ennek az lenne a lényege, hogy a kezdeményező szerepet az Egészségbiztosítási Pénztár, a regionális egészségügyi tanácsok megtehessék, és hogy a minőségi követelményeknek meg nem felelő szolgáltatókat rákényszeríthessük arra, hogy ezeket a követelményeket teljesítsék, vagy ha nem tudnak ilyen követelményeknek megfelelni, akkor más olyan egészségügyi szolgáltatóval köthessen a biztosító szerződést, amelyik ennek a feltételnek megfelel.

Úgy gondolom, minden olyan szabály, amelyiknek a tervezett megvalósítását kértük, a betegek javát szolgálja. Ha a gyógyszerkasszát be tudjuk tartani, ahogy eddig meg tudtuk tenni, az azt jelenti, hogy új hatóanyagokat tudunk befogadni. Ha azt tudjuk megtenni, hogy a gyógyszerkassza költéseit kordában tartjuk, akkor el tudjuk érni, amit elértünk, hogy 47 új hatóanyagot be tudunk fogadni, benne a májrák, a tüdőrák, a leukémia eddig nélkülözött gyógyszereivel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azokat a képviselőket figyelem most már hosszú idő óta, akik őszintén aggódnak az egészségügyi ellátórendszer biztonságáért, és bár közöttünk lehetnek nagyon lényeges véleménykülönbségek a megvalósítás módját illetően, mégis úgy gondolom, hogy a véleménykülönbségen túl talán most már elmondhatnák azt is, hogy ők maguk hogyan képzelik ennek az egészségügyi ellátórendszernek az átalakítását. A hozzászólásokban leginkább nélkülözött részlet pontosan ezt jelentette. Ha nem tudunk megegyezni a részletekben, ha nem tudunk megegyezni a nagy átalakításban, akkor, azt gondolom, nem léptünk előre, noha az egymásnak feszüléseink ma újra csak láthatóvá váltak az ország lakossága előtt.

Szeretném elmondani, hogy elkötelezettek vagyunk az egészségbiztosítási rendszer megerősítésében. Egyetértünk azzal, és ebbe az irányba tettünk minden lépést, hogy minden biztosított mögött járulékfizetés álljon. De szeretném elmondani, mert Gógl Árpád képviselő úr felvetette, hogy sokan kerülnek az ellátórendszerbe úgy, hogy nem volt mögöttük vagy munkateljesítmény, vagy jogszerző idő, hogy a módosítások bizony más irányba kellene hogy elmenjenek, de ettől még nem rendült meg a bevételi alap. Hiszen most a nyugdíjasok körére a nyugdíjtömeg arányában történik a befizetés az egészségbiztosítási kasszába. Tehát nem sérül a szolidaritás elve ilyen értelemben. Ha azt mondja képviselő úr, hogy a forrásaink szűkösek, akkor ebben köztünk semmilyen vita nem lehet, mert azt gondolom, nincs az az egészségpolitikus, aki ne akarna az egészségügynek még egyszer annyit, de ha lehet, inkább háromszor annyit, mert abból már valahogy biztosan sokkal ügyesebben tudnánk a fejlesztéseket is megvalósítani.

Horváth Zsolt képviselőtársam hozzászólása a Fidesz részéről volt számomra a legellentmondásosabb. Mert miközben elmondta, hogy vannak ennek a törvényjavaslatnak olyan szakaszai, amelyeket a Fidesz szívesen támogatna, őszintén szólva aztán minden hozzászólás arról szólt, hogy nincs. Részletenként és egyenként vonták vissza képviselőtársai azokat a hozzájárulásokat, amelyeket nagyon enyhén megengedő módon képviselő úr a vezérszónoklatban megjelölt.

Ami a várólistákat, az egészségügyi költségvetést illeti, őszintén azt gondolom, Spiák képviselő asszony hozzászólása a mai napi napirend félreértésén alapszik. Bár a költségvetési vitában minden mondatának helye van, a mai napon tárgyalt, az egyes egészségügyi tárgyú törvények egyetlenegy mozzanata sem érintette ilyen értelemben az általa elmondottakat. Mégis, remélem, képviselő asszony elolvassa a jegyzőkönyvet, és akkor legalább abból megtudja, hogy az új kistérségi járóbeteg-szakellátások fejlesztésének az volt a feltétele, hogy a társadalombiztosítás, illetve a kormány azokat a kapacitásokat, vagyis azokat a gyógyító eljárásokat és azok terjedelmét engedélyezze és befogadja, amelyeken ez a kistérségi járóbeteg-ellátó fel fog épülni. Vagyis kaptak rá kapacitást, kaptak rá lehetőséget, óraszámot a járóbeteg-szakellátás területén. Ezért azt gondolom, ezzel ennek a követelménynek eleget tettünk.

Ha nem tudunk mindent azonnal mindenkinek, akkor terveznünk kell az ellátásokat. Amiket nem lehet tervezni, a sürgősségi ellátásokat, azoknak a feltételeit úgy kell javítani, és úgy kell elhelyezni az országban, hogy mindenki, aki sürgős szükséget szenved, hozzáférhessen azokhoz a bajelhárító orvosi beavatkozásokhoz, amelyek az állapotromlást megakadályozzák, de lehetőleg a folyamatot visszafordíthatóvá teszik vagy szanálják.

Ha arra nincs pénzünk, hogy minden beavatkozást azonnal nyújtsunk, akkor két választásunk lehet. Az egyik, hogy a tervezhető beavatkozásainkat megtervezzük, és ezeknek világos és egyértelmű, minden szolgáltatóra nézve kötelező, és minden, az ellátás iránt folyamodó biztosított számára világos szabályai legyenek. Ezeket a várólisták transzparens volta biztosíthatja. Azoknak a képviselőtársaimnak tehát, akik azt gondolják, hogy várólistára pedig nincs szükség, bármennyire is sajnálom, azt kell mondjam, ennek a rendszernek az átláthatatlanságáért lobbiznak. Az a rendszer, amiben világosan kiderül, hogy ki mikor igényelte az ellátást, milyen szakorvosi javaslat alapján hová sorolták be, és jogosan kérdez vissza, hogy az ő egészségi állapotának megfelelően haladt-e ezen a várólistán előrébb vagy pedig másképpen, akkor azt gondolom, hogy aki a másképpent akarja, én legalábbis a mai napon nem hallottam, hogy az transzparensebb szabályokat ajánlott volna.

Összességében tehát, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, változatlanul azt gondolom, hogy a benyújtott törvényjavaslat minden eleme érdemes a megfontolásra és a támogatásukra, és remélem, hogy a módosító indítványok nem egyszerűen a törvényjavaslat egyes részleteinek az elhagyására, hanem azok pontosítására vagy javítására fognak szolgálni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)